Pest Megyei Hirlap, 1965. március (9. évfolyam, 51-74. szám)

1965-03-21 / 68. szám

2 MST MEGMI vMfirlap 1983. MÁRCIUS 21, VASÁRNAP Űrállomás másfél év en belül a Föld körül? (Folytatás az 1. oldalról.) Leonyid Brezsnyevet és Alek- szej Koszigint a Voszhod—2 sikeres útja alkalmából. A Szakszervezeti Világszövetség Prágában székelő titkársága százhúszmillió szervezett dol­gozó nevében gratulált Pavel Beljajevnek és Alekszej Leo- novrtak, valamint azoknak a tudósoknak és egyéb dolgo­zóknak, akik ezt a példátlan űrrepülést lehetővé tették. WASHINGTON Hubert Humphrey, az Egye­sült Államok alelnőke beszé­det mondott az országos űr­hajózási klub díszebédjén. Az alelnök, aki egyben az ame- riktai országos űrhajózási és űrkutatási hivatal elnöke is, beszédében egyebek között kijelentette: „csak üdvözöl­hetjük az oroszok eredmé­nyeit. Csodálattal tölt el ben­nünket tudományuk és techni­kájuk ...” Humphrey elismer­te, hogy a Szovjetunió tovább­ra is megelőzi az Egyesült Államokat a felbocsátott űr­hajók súlyát illetően és „ ... kétségkívül vezet annak tanulmányozásában is, mi­lyen hatással van a kozmikus közeg az emberi szervezetre.” Humphrey megjegyezte, hogy a Szovjetunió óriási si­kerrel hajtja végre űrprog­ramját, majd kifejezte azt a reményét, hogy a világűrt ki­zárólag békés célokra fogják felhasználni. LONDON Sir Bemard Lovell, a Jod- rell Bank csillagvizsgáló igaz­gatója nyilatkozatában han­goztatta, meggyőződése, hogy az oroszok másfél éven be­lül űrállomást létesítenek a föld körül Az Angol Tudo­mányos Akadémián tartott gyűlésen Lovell professzor el­mondotta. hogy mindez össz­hangban áll azokkal az infor­mációkkal. amelyeket 1963- bar\ moszkvai tartózkodása idején kapott a szovjet tudó­soktól. Ezt az űrállomást két célra használhatják fel. Fel­szerelhetnek rá egy távcsö­vet amelynek segítségével a föld légköre okozta minden­féle zavaró körülménytől mentesen megfigyelhetik a holdat. Ezenkívül az űrplat­formot a holdrepülés céljaira is hasznosíthatják. Bemard Lovell ezután hangoztatta, hogy az orosz űrhajósok mos­tani fényes sikere meggyőző­dése szerint mélységes össz­hangban áll azzal a rendkí­vül gondosan megtervezett és nagy hozzáértéssel kidolgozott programmal, amellyel a Szov­jetunió az űrkutatás terén ren­delkezik. E program célja: embert juttatni a holdra — szögezte le Lovell. NEW-YORK Franz Matsch, az ENSZ vi­lágűrbizottságának elnöke, Fedorenko szovjet ENSZ-fő- delegátus címére küldött le­velében gratulált a Szovjet­uniónak „a világűr kutatásá­ban elért újabb sikeréhez”. A Biztonsági Tanácsban a napi­rendi pont megtárgyalása előtt Usher elefántcsontparti kül­dött, a tanács e havi elnöke a Biztonsági Tanács tagjai ne­vében gratulált Fedorenkó- nak a Voszhod—2 sikeres űr­repüléséhez. Adlai Stevenson amerikai ENSZ-fődelegátus is elisme­réssel nyilatkozott a Bizton­sági Tanács ülésén a szovjet űrhajósok teljesítményéről. Kijelentette, irígyli a szovjet űrhajósokat, mert sikerült kipróbálniuk, hogy milyen is a súlytalanság és sajnálja, hogy ez neki már nem lehet osztályrésze. MOSZKVA A szovjet postaügyi mi­nisztérium emlékbélyeget bo­csátott ki a Voszhod—2-ről. A bélyeg sötétkék csillagos ég­bolton világoskék űrhajót áb­rázol narancssárga űröltözetet viselő és az űrhajó közelében lebegő űrhajóssal. Befejeződött a szocialista brigádvezetők országos tanácskozása (Folytatás az 1. oldalról.) nása mellett szerintem van egy negatívuma: nagyon ke­vés a bírálat a gazdasági ve­zetés által elkövetett hibákkal szemben. Mindenesetre a beszámoló­ban megemlített bírálatból — hogy tudniillik egymás között hiányzik a kritika —, maga­sabb szinten is tanulhatunk. Van ilyen hiba a Miniszterta­nácsban, a minisztériumokban is. Remélem, nem ártok a kor­mány tekintélyének, ha el­mondom: három éve dolgozom a Minisztertanácsban, de em­lékezetem szerint nem fordult elő, hogy egy miniszter bírál­ta volna a testület munkáját. Kialakult egy olyan káros gyakorlat is, hogy minden elő­adó segít a miniszternek meg­védeni a minisztérium becsü­letét. Kevés a kritika a válla­latvezetők részéről is a mi­nisztériumokkal szemben. Arra van tehát szükség, hogy minden szinten nö­veljük a bíráló szellemet. Felfelé is, egymás között is legyünk kritikusabbak. A szo­cialista brigádvezetőket is ar­ra kérjük, bírálják bátran a felelős embereket, elsősorban azokat, akiknek kötelességük megteremteni a rendes, tisz­tességes munka feltételeit. Nagyon sok további elmél­kedésre arról, hogy mit kelle­ne tenni a népgazdaságban, szerintem most nincs szükség. Vannak emberek, akiket azzal bíztunk meg, hogy a népgaz­daság egész mechanizmusán törjék a fejüket. Azokat hagy­ni kell dolgozni, bátorítani, se­gíteni kell őket. A milliós tömegeknek pe­dig minden szinten cl kell végezniük azt a munkát, amelyet az éves terv fel­adatul adott a számukra. Arra van most szükség, hogy mindenki a maga helyén tudá­sának legjavát adja. s ne vár­jon valami csodaszerre, vagy csodatevőre a felvetett hibák kijavításában, hanem csele­kedjék a kitűzött feladatoknak megfelelően, legjobb tudása, munkásöntudata szerint. Meggyőződésünk, hogy a szocialista brigádokkal való rendszeres véleménycsere könnyíti a vezetők munkáját, segíti a szocialista brigádok tevékenységét, előbbre viszi az egész kollektíva előtt álló fel­adatok megoldását. Fock Jenő beszéde után folytatódott a vita. Felszólalt Boross István, a Csepel Autó­gyár szocialista mémökbri- gádjának vezetője is. A vitában elhangzott fel­szólalásokra Brutyó János, a SZOT főtitkára adott választ. Ezután az értekezlet egyhangú­lag elfogadta az előter­jesztett felhívástervezetet, majd a tanácskozás Somogyi Miklósnak, az MSZMP Politi­kai Bizottsága tagjának, a SZOT elnökének zárszavával ért véget. A szocialista brigádvezetők országos értekezlete erőnk és kimeríthetetlen lehetőségeink tudatában fordult az ország dolgozóihoz, hogy hazánk fel- szabadulásának 20. évforduló­ját eredményeink fokozásával ünnepeljük. A nagy ünnep közeledtével felhívjuk dolgozótársain­kat: még nagyobb lendü­lettel és odaadással mun­kálkodjunk idei népgazda­sági tervünk fő célkitűzé­seinek valóravál tilsáért. Váljék a szocialista brigád­mozgalom és a szocialista munka műhelye, üzeme, gaz­dasága címért folyó verseny jelszavává: „Legyen a minőség a brigád becsülete”, „A szo­cialista brigádok járjanak élen a takarékosságban”, „A szo­cialista brigádok példásan te­gyenek eleget exportkötele­zettségeiknek”, „A szocialista brigádokat a szocialista mun­kaerkölcs és közgondolkodás jellemezze”. EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN Voszhod—2 — Gromiko Londonban tErhard dilemmája — Ciprus—Selma Francia községtanácsi választások A Voszhod—2 szovjet űr­hajó bámulatos tudományos és emberi sikere az egész vi­lágon általános, nagy érdek­lődést keltett. A szovjet tu­domány és a szovjet ember hősiessége csodálatra késztet ismét mindenkit, akinek szív­ügye az emberi haladás. Pá- vel Baljajev ezredes és Alek- szej Leonov alezredes, másod­pilóta, új fejezetet nyitott a világűr meghódításáért folyó küzdelemben. Leonov elhagy­ta az űrkabint és 20 percig tartózkodott az űrben, eköz­ben tíz percen át szabadon le­begve, az űrhajótól eltávolod­va végzett a további sikerek szempontjából igen fontos kísérleteket. Egy bizonyos: az emberiség nagy lépéssel közeledett ahhoz az időpont­hoz. amikor fiai — idegen égitestekre tehetik lábukat. m w Kiemelkedő politikai ese­mény Gromiko szovjet kül­ügyminiszter hivatalos lon­doni látogatása. Gromiko a nemzetközi helyzet békés ren­dezésének követeként érke­zett az angol fővárosba. Hogy ezt kellően demonst­rálja, 11 pontból álló tervet terjesztett elő. A szovjet kor­mány nevében indítványozta a katonai költségvetések csök­kentését. a külföldön állomá­sozó erők hazarendelését, és a külföldi támaszpontok fel­számolását. A szovjet indít­vány további pontjai az atomfegyverek gyártásából származó veszélyt kívánják csökkenteni. Ezért ajánlják a nukleáris fegyverek elterje­désének megakadályozását, az. ilyen fegyverek alkalma­zásának .betiltását. az aiorn- fegyvermentes övezetek megteremtését és a föld alatti nukleáris kísérletek betiltá­sát. Nagy hozzájárulást je­lentene a béke biztosításához a bombázó gépek megsem­misítése és gyártásuk be­szüntetése, a NATO és a Varsói Szerződés tagállamai közötti megnemtámadási szer­ződés kötése, a fegyveres erők létszámának csökkentése és a váratlan támadások meg­Mit Ígér a fóti tavasz? (Folytatás az 1. oldalról.) András meg Fózer István, mi­után a csányi és horti téli la­kásukat fölcserélték a fóti határral, gyepkockákba vetik a korai termesztésű dinnyék magját. Tavaly 450 holdon, az Idén 100 holddal nagyobb területen kertészkednek a fóti termelő- szövetkezetben. S hogy az idő­ben érkezett tavasz mit ígér a Vörösmarty Tsz gazdáinak, ar­ra azt válaszolja Farkas Sán­dor elnökhelyettes: — Eddig legalábbis jót. Az elnök most katonáslcodik, má­jus 1-én jön majd haza, s ad­dig valamennyi tavaszi mun­kával végezni szeretnénk, hogy ne valljunk szégyent. Olyan is a fóti határ ezek­ben a napokban, mint a meg­bolygatott, zsongó méhkas. Százötvenen—kétszázan dolgoznak a kertészetben, so­kan kint vannak a szántóföl­deken is. A gépek szántanak, vetnek, szórják a műtrágyát, a fogatok pedig az istállótrá­gyát hordják kifelé. A kilá­tások kedvezőek, időben meg­indult a tavaszi munka. A ta­gok lendületét tovább fokoz­za a verseny, amelyet a ceg­lédi felhívás nyomán szervez­nek a brigádok között. (s. p.) SOCKWöoeos PATAKI PA'L: Történetem­pepita füzetben (5) J/di órái romantika MÁRCIUS 9., PENTEK. Ma reggel tompa, ismétlődő dübörgésre ébredtem. Lőnek? Már megint itt a front? Ami­kor kinyitottam a szemem, ijedten néztem körül. Uram isten! Ilol vagyok? A csöpp­nyi szoba ismeretien. A fa­la^ piszkosak és csupaszok. Alattam degeszre tömött szal­mazsák. Rámterítve egy ne­héz avas szagú katonakö­peny.. Nem. mégsem lőnek. Csiz­mák dobognak odakinn, a fa­gyott földön. Csak lassan állt össze ben­nem a kép. Tegnap délután felkéredz- kedtem egy orosz katonai sze­kérre. Hol is? Lacháza előtt vagy után? Már nem emlék­szem pontosan. Csak arra, hogy alig vonszoltam a lá­baimat. Mintha térdigérő sár­ban tapadnék. Pedig fagyott hó borította az országutat. Mikor is indultunk el Pest­ről? Hétfőn hajnalban. Ket­ten. Kovács néni, meg én. A férje még nem jött haza a frontról. Pisti és Lacika, a két iker azonban minden nap enni kért. Miből? Nekünk is elfogyott már minden tarta­lékunk, pedig apa ott élt kö­zöttünk. A szomszédék vállalták az ikreket, amíg az anyjuk elcse­réli az ágyneműt. Élelemre. Hétfőn délután érkezett ve­lünk a vonat Soltvadkertre. Onnan indultunk gyalog Pir- tóra. Azt mondták a házban, ott még szívesen fogadják a cserélőket. A hátizsákomban egy dunyhahuzat, két lepedő, há­rom párnahuzat, apa egyik inge, két spulni cérna, egy fekete-és egy barna cipőpasz­ta és tíz zsilettpenge volt. És a reggel kapott két karaj margarinos kenyér szalvet- tája. Az egyik tanyán fogadtak be éjszakára. A nyári kony­hában kaptunk helyet. Szal­mazsákos ágyban. Lópokróccal takaróztunk. Ketten eggyel. A gazda cserélt velünk, de csak egy részét annak, amit magunkkal hoztunk. így ked­den reggel tőlük indultunk el a környező tanyákra. Nem volt könnyű dolgunk. Nagyon kevésre taksálták a portékán­kat. Pedig új volt valameny- nyi. Szerda dél lett, mire túl­adtunk mindenen. A hátizsá­kom degeszre tömve. Huszon­öt kiló liszt, három kiló zsír, egy kiló szalonna, egy kerek disznósajt, fél kiló kolbász és egy hízott tyúk rejtőzött ben­ne. Ha anyám meglátja majd mindezen finomságokat, biz­tosan sírva borul a nyakam­ba. Csak már otthon len­nénk! Szerdán éjjel indult vissza velünk a tehervonat. A mar­havagon oldala foghíjas volt, átfütyült rajta a szél. össze­bújtunk, egymást melenget­tük. Félegyházáig háromszor állt meg a mozdony. Ilyen­kor a férfinép leszállt, meg­rohamozták a szőlőket s egy- egy nyaláb karóval futottak vissza a mozdonyhoz. Dide­regtünk. vacogtunk s csak az a remény éltetett, hogy ta­lán csütörtökön délre otthon leszünk. Hajnalban Félegyházán le­szállítottak a vagonokból. Az állomás romjai között meg­húzódva vártuk, hogy meg­virradjon. Akkorra ígérték a másik vonatot, amely tovább visz majd Pest felé. Már derengett, amikor egy férfi, hátizsákostól, beleesett a pöcegödörbe. Nem vette észre. A kalyibát a gödör fö­lött elfújhatta a légnyomás valamelyik bombatámadás­kor. Vagy az emberek hord­ták el, tüzelőnek. Már vállig süllyedt, amikor nagy nehe­zen deszkákkal és kötelekkel kimentették. Ö. háborús romantika! Mire túljutottunk a várat­lan izgalmakon, lesújtó hír érkezett. Három nap múlva indul a következő vonat Bu­dapest felé! Tanácstalanul meredtünk egymásra. Most mi lesz? Az asszonynép sírt, jajveszékelt. \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\W.\\\'í,\\\\\\\\V A férfiak egy része megin­dult gyalogosan. A sínek mel­lett. Hátha mégis jön valami vonat s felveszi őket. Mondom a fiatalasszony­nak: menjünk mi is! — Nem bírom — nézett rám szomorúan, erőtlenül. — De ha te akarsz ... Mentem én is a férfiak után. Már sötét volt, amikor fel­vett egy orosz szekér. Csöves kukoricát szállított, annak a tetejébe ültetett a katona. A szekér zötykölődött a felszag­gatott úton, a kukorica ke­mény volt s a két ló csak lassan poroszkált élőre. Fáz­tam kegyetlenül. Akkor a ka­tona megsajnált. Felállt, le­vette az ülésre terített pokró­cot s betakart. Aztán ma­gára mutatott, úgy mondta: — Ványa __ N agy, fekete bajusza volt. Beszélteim hozzá magyarul, de egyre csak azt hajtogatta: — Nem tudom... nem ér­tem ... Mondom neki: — Apa .,. Moszkva ... VIo­gyivosztok ... Ssss ... — s utánoznom a vonatot Felcsillan a katona szeme: — Szóidat? — Robotnyik ... — A ... haraso ... Így értünk Taksonyba. Mondja akkor: — Ványa ... doma ... — s mutat egy sárga házra. És kérdez: — Kuda? — Budapest... Csak a fejével int: nem lehet. És visz magával a házba. Lefektetett? Vagy csak be­kísért ebbe a szobába? Azt sem tudom, hogyan kerültem a szalmazsákra. És kié ez a nehéz katonaköpeny? Vá­nya terítette rám? És a há- j tizsák? Riadtan néztem körül. Nagy sóhajtás. A hátizsák j ott árválkodott a falnak tá- i masztva. Mellette kocsikerék \ nagyságú kenyér. Nem is cm-: lékszem, mikor láttam utol- i jára ekkorát. Felkeltem. Most mit csinál-! jak? Hol van a katona? Ne-1 kém haza kell mennem. Vár- \ nak odahaza. De kienged- j nek-e innen Ványa nélkül? j Kinyitottam az ajtót. Egy \ katona állt az udvaron. A \ nyakában géppisztoly. Ványa! \ — szaladt ki a számon. Fe-! lémfordult, kedvem lelohadt: Nem Ványa volt Rámnézett, közelebb lépett. í Aztán a kezével mutatta, Vá- | nya elment. Majd rámbökött: j — Pasli damoj! Budapest... \ Tehát mehetek! Visszaszaladtam a szobába. • Belépett utánam. Felsegítette \ a hátizsákomat Amikor elin- i dúltam, megfogta karom. I — Hleba! Nem értettem. Mondta újra: — Hleba! — s a kenyérre j mutatott. S mert csak néztem rá to- í vábbra is értetlenül, lehajolt,í felvette a kenyeret s a hónom : alá dugta. Mondani akartam: í a kenyér nem az enyém, de í megelőzött — Ványa — — s előbb a í kenyérre, majd rám mutatott. ! Talán öt kiló is lehetett a j kenyér! Húzta a karom ke- ! gyetlenül, mégis szárnyakat í adott. Késő estére értem ha- í za. Villany nem égett, csak a í parázs világított a nyitott j sparhelt ajtaján át. Marharé-; pa sült a hamu között. Akkor már második napja ! sült marharépán élt a család. J (Folytatjuk) f előzésére szolgáló intézkedé­sek elfogadása is. E 11 pontból álló javaslat komoly dilemma elé állította az angol kormányt. Angliá­ban ma sokan úgy vélik, hogy Wilson az ország kor- mányrúdját eléggé elfordítot­ta a Labour választási ígére­teitől. Gromiko londoni tárgyalá­sai kétségtelenül komoly al­kalmat kínáltak helyesebb an­gol külpolitika beállítására. A brit Financial 7'imes határo­zott hangon így utal erre: „Lazítani kell az Egyesült Ál­lamokhoz fűződő kapcsolato­kat és önálló brit kezdemé­nyezésekre van szükség.” A közeljövőben külpolitikai lé­pései minden bizonnyal meg­mutatják, hogy Wilson kor­mánya őszintén törekszik-e a békés megoldásokra, vagy inkább csaik a közvélemény megnyugtatására ült tárgyaló- asztalhoz. Gromiko londoni tárgyalá­sain Koszigin miniszterelnök leendő angliai látogatásának időpontjáról, a német kérdés békés rendezéséről és a viet­nami helyzetről is kellő súly- lyal esett szó. A vietnami hely­zet rendezése egyre sürgetőbb, mert az amerikai imperializ­mus agressziós tevékenysége erősödik. És ezeket az akció­kat az Egyesült Államok kor­mánya lényegében az angol kormány tudomásulvételével hajtja végre. Gromiko joggal hangsúlyozta, hogy az ilyen magatartás összeegyeztethetet­len az indokínai egyezmé­nyekkel kapcsolatos brit társ- einöki felelősséggel. m w A politikai számításokra épülő „forrófejűség” furcsán kavarog Bonnban a közel-keleti helyzet elemzését illetően. Ez figyelhető meg Erhard kancel­lár ^egyik legutóbbi megnyilat­kozásában. Erhard kijelentet­te, hogy kormánya diplomáciai kapcsolatokat kíván létesíteni Izraellel, ugyanakkor az ezt ellenző arab államokat igyeke­zett „meggyőzni” arról, hogy ez a lépés nem befolyásolja károsan a közel-keleti helyze­tet. A bonni kancellár ezzel „csillapítót" kívánt adni az arab államoknak, pedig erre 's önmagának lenne szüksége. w J A Földközi-tenger térségé- í ben, Cipruson kiújultak a gö- ^ rög és török lakosság fegyve- ^ rés incidensei. A súlyossá vál- } ható incidens miatt összeült a ^ Biztonsági Tanács, hogy meg- í akadályozza a további véron- ^ tást. ^ Az egyesült államokbeli Sel- ^ mában ismételten vér folyt, í mert a déli fajüldözők veszet- | tül ellenzik a négerek egyen- f jogúsítását. A sorozatos néger ^ tüntetések hatásaként Frank $ Johnson szövetségi bíró utasí- ^ tóttá Alabama állam hatósá- j gait: ne gátolják a néger tün- í tetést, a rendőrséget pedig fel- ? hívta, hogy ne akadályozza a felvonulókat. E kezdeti siker ^ után megnyugtató és végleges í egyenjogúsítási intézkedéseket £ sürget az USA demokratikus í közvéleménye. A hét jelentős eseményei ^ közé tartozik a francia balol- ^ dal előretörése a községtanácsi ^ választásokon. Franciaország % városaiban a választók 36 szá- í zaléka a népfrontra szavazott. f A demokratikus egységlisták } e nagy sikere tanulság mind- $ azok számára, akik eredmé- £ nyesen akarják szolgálni né- { pük törekvéseit. í T-------- ­? 52 ZARÁNDOK HALALA i ^ Űj-Delhitől 320 kilométcr­£ nyíre északra egy duzzasztott í, tavon pénteken elsüllyedt $ egy zarándokokat szállító ha- Jjó. A vihar felkorbácsolta hullámokban 32 zarándok lelte '■ halálát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom