Pest Megyei Hirlap, 1965. március (9. évfolyam, 51-74. szám)
1965-03-18 / 65. szám
'•ü-Mlrkm PEST itlt í.5 I > 1965. MÁRCIUS 13, CSÜTÖRTÖK MEGNYÍLT cegleden AZ IFJÚSÁGI KLUB Még az ősszel egy KISZ- taaácskozásor került szóba Cegléden, hogy a városban a fiatalságnak alig-alig van hol szórakoznia. Felvetődött a gondolat, hogy jó lenne nyitni egy ifjúsági klubot. Az illetékes hatóságok helyiséggel, felszereléssel az ifik segítségére siettek és most hétfőn este végre megnyitotta kapuját a ceglédi ifjúsági klub. Az érdeklődőknek több mint a fele kint maradt az udvaron, mindaddig, amíg az újdonsült klub sz°rvezői — az ifikre jellemző rugalmassággal — el nem intézték, hogy az alakuló ülést az emeleti nagyteremben tarthassák. Az összejövetelen megválasztották a klub vezetőjévé Balogh Györgynét és a hattagú vezetőséget. A fiatalok a kl ob tói — a szórakozáson túl — azt várják, hogy közelebb hozza egymáshoz a ceglédi diákokat, munkás és paraszt fiatalokat. Dráma a bíróság előtt A szülők lelkiismeretlensége okozta a kis Bogi Miklós halálát Szomorú ügyet tárgyalt a m.r.ap a nagykőrösi bíróság. A munkakerülő Bagi Imre és felesége állt a büntető tanács előtt. A férfi évek óta nem vállalt állandó munkát sehol, noha gépkocsivezetői képesítése van. Csavargott, alkalmi munkákból tartotta fenn magát. Felesége sem sokat törődött a családdal. Ilyenformán a gyermekek éheztek, naphosszat hiányos ruhában ténferegíek, állandóan élelemért koldultak, a szomszédok irgalmából tengődtek. Az orvosi szakvélemény szerint az öt gyermek vészesen alultáplált. Kettő közülük sem beszélni sem járni nem tud. Különösen gáládul ÉNEK ÉS PANASZ bánt a házaspár újszülött Miklós gyermekükkel. A szülész orvos figyelmeztetése ellenére sem törődtek vele. Az anya csak akkor vitte orvoshoz, amikor már menthetetlen volt. A súlyosan leromlott szervezet a betegségnek ellenállni nem tudott, s az ártatlan csöppség két héttel a kórházba szállítás után tüdő- gyulladásban meghalt. A bíróság megállapította, hogy1 a kis gyermeket a szülők gondatlansága ölte meg. Ezért bűnösnek mondotta ki őket gondatlanságból okozott emberölésben és ifjúság elleni bűntettben, s ezért Bagi Imrét másfél évi, Bagi Im- rénét egy évi börtönre ítélte. Az ítélet nem jogerős. A „tárgyalás" Új angol film Laurence Olivier-rel a főszerepben „A tárgyalás” című angol film a legjobb példája annak, hogy hiába fémjelez, két kitűnő színész a főcímen egy alkotást, attól, ami közepes, — mégpedig a forgatókönyv — az közepes is marad. S hiába láttunk kiváló színészi alakítást, keserű szájízünket ez sem tudja megédesíteni. Igaz azonban, hogy ha nem Laurence Olivier és Simone Signorét játssza a két főszerepet, még ennyit sem kap a néző. Ök mindent megtettek, s talán egyetlen szemükre róható tény, hogy ez a két igényesnek ismert színész most az egyszer feladott valamit igényességéből, amikor elvállalta ezt a szerepet. A film egy angol kisvárosban játszódik, ahol Graham Weir tanár. Szürke, jelentéktelennek tűnő, de művelt, okos ember, aki már nem is reméli, hogy valaha feljebb léphet a tanárságnál. Ez a jelentéktelen ember egy koholt vád alapján egyik napról a másikra az érdeklődés középpontjába kerül. Egyik tanítványának anyja jelenti fel, hogy leányához állítólag szemérmetlenül közeledett. A bíróság bizonyíték hiányában felmenti, a vád azonban felkavarja a tanárt, s nem védekezve, de dühösen vádolva mondja az ügyész és a bírák szemébe: „Egyszerűen nevetséges, hogy egy olyan társadalom ítél el, amely nálam erkölcsösebbnek tartja magát! Egy olyan társadalom, amely szüntelenül a mocskos könyvek, filmek és újságok fertőjében hempereg! Egy romlott, cinikus és közömbös társadalom!” Ez a néhány mondat a film mondanivalója, mert ezen kívül mit'és kiket akart bemutatni? Egy önmagát elvesztett embert, akiből kiveszett már minden, s csak az italban leli egyetlen örömét és ebbe öli tudását. Egy állandóan siránkozó feleséget, aki férje fizetését kevesli, ostorozza, hogy nem tud feljebb lépni a ranglétrán és egy kis lyukban — emeletes ház — kell nyomorognia. Egy fiatal diáklányt, aki valóban szereti a tanárát, tiszteli tudását, s ragaszkodik hozzá. S nem is gonoszságból hazudja anyjának, hogy a tanár szemérmetlenül közeledett hozzá, hanem önmagát akarja becsapni és szé- gyelli bevallani, hogy a férfi visszautasította őt. Mi ennek a filmnek a műfaja? Lélektani dráma? Nem. Szerelmi történet? Az sem. TársadalombíráA tápiószecsői népi együttes 15 éves jubileuma alkalmából érkeztem a faluba, egyetlen névvel a noteszomban : Ofella Sándor. Első pillantásra afféle tanárembernek tűnt, ötven év körüli alacsony, szemüveges férfi. Szava és szeme csillogása fiatalos, akárcsak mozgása, szapora léptei. Mint később kiderült, nem tanár, egyszerű szabó volt valaha. Együtt megyünk a művelődési házba. — Tavaly filmeztünk a Tápió menti napokon, ma vetítjük, figyelje meg, hányán lesznek itt az előadáson. Hoztam mellé Nagykátáról nép- művészeti filmeket is. Közben az irodába érünk, egy ütött-kopott, tenyérnyi helyiségbe. Mentegeti magát a szűkös vendégfogadásért, s újságot vesz elő, már ott is megírták, bár eredménytelenül, hogy a művelődési ház három helyiségét a volt gondnok foglalja el. ígértek neki már más helyet, de nem megy: lelépési pénzt követel. Tápiószecső már rég elvesztette hajdani zártságát, kérlelhetetlenül szívja magához a fiatalokat Budapest, a hatalmas iparváros, de a népi hagyományokat oly szeretettel őrizgetik ma is, mint kevés helyen. Ennek a gazdag hagyománynak összegyűjtésére és élet- bentartására gondolt ' Of ella Sándor, amikor 1950-ben népi együttest alakított. A művelődési házba fiatal tánctanárnő érkezett, a terembér felől érdeklődött. Hamar alkut kötöttek: nem kell fizetnie semmit, csak cserébe vállalja el egy kis népi tánccsoport betanítását. Az eredmény is gyors volt, akárcsak az alku, még az évben a járási versenyen elsők, a megyei versenyen pedig másodikak lettek. A következő évben hasonló siker következett. A kis csoportból nagy lett, s azóta megyeszerte hírük járja. Mindjárt kezdetben harminc tagú színjátszó együttest is alakítottak, népi játékokat, falusi tárgyú darabokat keltettek életre és máig is sikereket érnek el irodalmi műsoraikkal. Az irodalmi színpadot, amit most szeretnének létrehozni, már panaszkodva emlegeti az igazgató: — Szükség lenne valakire, aki betanítaná a verseket, aki irányítaná a csoportot, de képtelen vagyok ezt megoldani. Száz forintért lenne, aki elvállalná, de a paragrafus szerint csak hivatásosnak lehet fizetni. Hát honnan vegyek hivatásost? A tanács akkora ügyet csinál ebből a száz forintból, hogy el se tudja képzelni. Az persze senkit nem érdekel, hogy tizennyolcezer évi több,,Oroszlánkörmök“ Felszabadulásunk 20. évfordulója tiszteletére kiállításon mutatta be a cinkotai 12 évfolyamos iskola és nevelőintézet • kerámia-üvegtechnika szakos növendékeinek munkáját. Ez az első nyilvános szereplésük. Budapesten az Úttörő Áruház igazgatósága szívesen adott helyet kirakatában, vitrinjeiben a szép tárgyaknak. Az intézet tanulóinak többsége Pest megyei lány. Tanulnak itt dabasiak, kisnémediek, váciak, gyóniák. Jöttek Gal- gahévízről, Bagról, Nagykőrösről és Szobról. A kerámia- és üvegtechnikai oktatás célja — Apostol Péter tanár és felesége vezetésével — a munkára nevelés és az esztétikai érzék fejlesztése. Egyébként pedig a növendékek jórésze már úgy jött erre az iskolára, hogy a kerámiát, vagy üvegtechnikát választotta élethivatásának. Maga ül a pénztárban ... lettel zár a művelődési ház, épp az öntevékeny műsorok jóvoltából. 1964-ben 32 ilyen előadást tartottunk. Aztán meg itt van a jutalmazás — panaszkodik tovább. — Az együttes majd minden tagja Pesten dolgozik, néha éjfélig itt vannak, hajnalban meg utaznak. Egy kis pénzjutalom, amivel ezt néha honorálni lehet, igazán a legkevesebb, de a pénzügyi osztályon folyton kifogást emelnek: . .. Kinek adtad ezt a pénzt? ... minek adtad? ... Pedig ez az együlAs nagyon sokat jelent a községnek. Tudja, hányán fordultak már meg itt átver óta? Ha csak azokat számolom, akik legalább két évet töltöttek itt, akkor is Tlárom csiszolt üvegpohár, modern és hagyományos mintával, a másodikosok munkáiból (Foto: Gábor Viktor) lat? Talán. De csak az idézett utolsó mondatoktól. A főszerepet játszó Laurence Olivier, akit eddig csak klasszikus szerepekben láttunk, mindent megtett, hogy ebből a közepes forgatókönyvből jó filmet tudjon csinálni. Nem az ő hibája, hogy ez nem sikerült. De ha egy filmnek nincs mondanivalója, nem emelkedhet lei a közepes filmek közül. A szürke, szinte gyáva, önmagát elvesztett embert hihetően életre tudta kelteni. Csak az ö dlakításáért volt érdemes a filmet bemutatni és érte érdemes megnézni. Simone Signorét alakításában már elmarad Olivíer- töl. Igaz, a forgatókönyvíró rosszul bánt vele, de ez sém mentség arra,, hogy a. szerep nem neki váló. Signore nem a siránkozó nők típusa! Peter Glenville, mint rendező, jobb munkát végzett, mint a forgatókönyv írója. Igaz. rendezésében segítségére voltak a rutinos színészek is. Sebes Erzsébet JVtisstffstsaléee — börtönben Georges Metcalfe és ifjú hitvese Linda az esküvő napján estére Bridlingtonba (Anglia) érkezett azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy ott töltse az éjszakát. A szállodákban nem volt egyetlen szabad szoba sem: az ifjú házasok kétségbeesésükben a rendőrségen jelentkeztek, ahol igen megértőén fogadták őket és rendelkezésükre bocsátották az üresen álló fogda helyiségét. ÚJBÓL MEGKERÜLT A MILÓI VÉNUSZ KARJA mondhatok háromszázhatva- nat. Sokan tanulták már meg a faluban Ofella Sándortól az irodalom, a népművészet sze- retetét. Mindhárom lánya az együttesben tevékenykedik, sőt, még a vejei is. Egyedül a felesége maradt távol mindvégig ettől az áldozató kát követelő munkától. Mi is lenne a háztartással? Telik az idő, adni kellett a jegyeket a vetítésre, maga ül a pénztárba. A filmműsor után a színpa- j dón apró népviséletes gyere- j keli járják a táncot. A jubi- I láló népi együttest a jövő ! népi együttese köszönti. Dozvald János A művészettörténészek, a régészek és az antik művészet rajongói nagy izgalomba jöttek: megkerült a milói Vénusz karja. Ezt a tényt Ahmed Resseim török professzor jelentette be a török hatóságok által, a külföldi turisták számára kiadott egyik bulletinben. A professzor megírja, hogy a gyönyörű márvány istennő menthetetlenül elveszettnek tartott karja jelenleg török magánszemélyek tulajdonában van, de hajlandók azt ajándékba adni a török államnak,> ha a híres szobrot Párizs átadja Isztambulnak. A tárgyalások végett régészekből álló bizottság XXXXXXYXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX' a néni sóhajtott, aztán cse- jTÍ lekedett. Rezignálton felakasztotta mindkettőnk kabátját, külön, és számokat adott. Indultam. Egyszercsak újra felharsant a néni hangja: — No nézd csak, akasztója sincs! Rémülten fordultam meg. Csakugyan reggel leszakadt, és nem varrtam vissza. Bűntudatosan, lehorgasztott fejjel áll- [ tam, s azon gondolkodtam,: hogy öngyilkos leszek. A néni: leplezetlen gyűlölettel szisze- í gett tovább. — Egy kabát és még akasz-': tója sincs! Minek jön az ilyen\ színházba! Maradna otthon! \ Fájdalomtól megtört szívvel\ ballagtam a nézőtér felé. Az is: eszembejutott, hogy a néni ele-! gánsan a zsebébe süllyesztette \ a kétforintosomat, s nem adott \ vissza belőle. A másik „egy; kabátos” sorstársam ugyanígy < járt. ! Tyro, de nem baj. Azóta már; di megvigasztalódtam. Ha‘> annak nem is tudtunk eleget\ tenni, hogy két kabátunk le- í gyen — kettőért fizettünk! így í emelt fővel járhatunk a „két j kabátos' emberek” társadat-; mában. ' j J. E. i i készül Párizsba utazni. A tö- I rök tudós felhívja a francia hatóságokat: — Adjátok vissza nekünk a milói Vénuszt és mi visszaadjuk neki a karját! A szobrot 1820 februárjában találták meg Milosz szigetén. A sziget alckoriban az Ottoman birodalomhoz tartozott. A szultán egyik bizalmasa megpróbálta megszerezni az értékes leletet, de az akkori konstantinápolyi francia követnek sikerült rátenni a kezét amikor éppen egy török hajóra . szállították ... Azóta csaknem másfél évszázad telt el. Milosz sziget görög terület lett. A görög X hatóságok nem egyszer kér- \ ték Párizst, hogy adja vissza l a szobrot, de hasztalanul. * Most a török régészek próbál- I koznak vele. \ Fajtameghatározás - bármikor Borszőlőgyüjtemény ! Érdekes munkát fejezett be í Németh Mártoú, a Szőlészeti \ Kutató Intézet pécsi telepének : tudományos főmunkatársa: el- j készítette az Európában és ;Ázsiában termesztett legfonto- i sabb borszőlők fajtameghatá- : rozóját. A kutató az elmúlt : évtizedek során létrehozta a Mecsek déli lejtőjén az ország legnagyobb borszőlő-gyűjteményét, ahol csaknem 400 fajta található. Ezek alapján figyelte meg és írta le 255 eu- rázsiai eredetű szőlőfajta legfontosabb ismérveit. Három határozókulcsot készített és így a tenyészidő bármely szakaszában pontosan meg lehet ha tározni, hogy milyen faj tárt' van szó. EGY KABÁT - NEM KABÁT la akasztóra? — mutatott a háta mögé —, keressen magának egy ismerőst, ezt én így fel nem akasztom! Ezzel aztán részéről lezárta az ügyet, odébbtolta a jobb sorsra érdemes ruhadarabot. Bennem viszont felágaskodott őseimtől örökölt önérzetem. Visszatoltam a kabátot, és közöltem, hogy én egyedülállónak születtem, erre tanított édesanyám, az iskola, és az élet, valamint egy kabátot hordok, de azt nagyon és büsz- kén. Nem hatotta meg, mindenáron rá akart beszélni, hogy ne maradjak magamra, és a kabátom se. Mellettem egy égimeszelő fiatalember álldogált, szintén egyedül. A néni bíztatóan ránézett, aztán rám. Összevillant a szemünk, mint az összeesküvőké, majd mindketten megragadtuk saját, kü- lönbejáratú kabátunkat, és mondtuk kórusban, elszántan: nem! a színház ruhatáránál nagy ztI volt a forgalom az előadás előtti utolsó percekben. Végre nagy nehezen le tudtam tenni kabátomat a pultra. Várakoztam türelmesen, de azért esdeklő pillantásokat vetettem a fehér hajú ruhatáros nénire. Ő azonban testsúlyát meghazudtoló fürgeséggel suhant el mindig előttem, és nem volt hajlandó megszabadítani a kabáttól. Megszólalt a jelzőcsengő. Akkor már tűkön ültem, illetve álltam. — Legyen szíves — mondtam könyörgően —, hiszen már mindenkiét elvette, csak az enyémet nem! A néni megállt, megvetően végigmért, majd úgy nézett ■a kabátomra, mint vak eb a kígyóra. — Ez egy kabát? — kérdezte szokatlan hangsúllyal, és vihart jelezve villogtatta szemüvegét. ~\[em értettem a kérdést. Egy ll kabát, mivel egyszerre az ember csak egyet hord — feleltem csodálkozva. Még barátságtalanabb lett. — És ezt az egy kabátot akasszam én árra a nagy dup-
