Pest Megyei Hirlap, 1965. március (9. évfolyam, 51-74. szám)

1965-03-14 / 62. szám

19C5. MÄRCTOS 14, VASÁRNAP

PAPP MIKLÓS:

ARCOD

5 DEMÉNY OTTÓ:

SZERELEM

Olyan vagy, mint egy túlnyílott virág, hogy több sugarat kaptái, mint amit elbírhattál; nőtt sorsom szavait megértetted tán? nem hiszem; a tág versekkel gyűrűs élet nem talált otthonra nálad s úgy élek ma itt: ki rég letörlesztette bűneit s lövőjét is, akár muszáj-barát;

mégsem futok: jő volna értened, feléd esengö szép-szem-szívemet és mindkettőnket benne megtalálnál;

de cézáros gőgöd lefonnyaszt már minden bimbót és megfagyott az ág: együtt megyek, de most már nélküled

nagy vőlegény egy kóréhoz: virág.

y

'i A TELEVÍZIÓ jégkoTong0 közvetítései nyomán vált kaszánkban közismertté a bodi- ícsek. És ismét jégkorong világbajnokságot ültünk készü- '} lékeink előtt, s az a két-há- '}rom ember, aki még nem tudata, mi az a bodicsek, szintén

szakemberré válott. Miről is S van szó: a jégen összecsapnak p fiúk, bot törik, valaki repül, S valaki hörög, valakik egymására zuhannak, a néző felugrik, Juristen mi történik itt?... Iliiéivé csak felugrott, mert f tudjuk, nincs semmi baj, $ nincs szabálytalanság, csupán

bodicsek.

{ Mindez ma már közismert, j; de talán arra nem gondolunk, % hogy a bodicsek nemcsak a

1 jégpályán ismertes. Régi-régi /, játékforma ez nálunk és na- Í gyón sokan részt vesznünk íj benne. Ha például a főnök ymond régi és rossz viccet, akkor az kérem, bodicsek, azon Í mindenki nevet, nahát, milyen {egy szellemes ember. Ugyanez { a vicc Pitvareknál már nem £ bodicsek, ott szabálytalanság % és rögtön az elején fütyül a í játékvezető: „Édesapám

hagyd abba, ennek a viccnek { már szakálla van.”

Azután, ha a kis Birinénak ^ egy feljebbvaló javasol fize- ^ tésemelést, akkor az szabály- szerű bodicsek. Viszont, ha < Pitvarek emel szót érdekében, fütyül a játékvezető, szabály- jí talanság, „még a fizetéséért '} sem dolgozik meg eléggé”. í Villamoson lábunkra lépnek, { de ha az inzultáló kétméteres { hústorony és 50-es gallért vi- £ sei, akkor mondjuk, hogy ó f kérem, nincs semmi baj, más- f sál is előfordul, csupán bodi- { esek. Ha viszont a merénylő { icurka-picurka ember és ma- '} dárhangon kér bocsánatot, ak- { kor lefütyüljük az akciót és { erélyesen ráordítunk a fékom- adtára, hogy coki.

HA A FŐNÖKÜNK válik aí. feleségétől, akkor bodicsek. íj „Van szegénynek elég gond- % ja, még ez hiányzott”. Ha vi- í szont Pitvarek teszi ugyanezt, { akkor nem. Rákiáltunk, hogy { „Elment az esze, vénségére, { nem szegyein magát?!” í

Ha a műhelyfőnök berúg bocsánat becsíp, sőt inkább { talán a pohár ka fenekére néz ^ és szépen zongorázik a mulató- £ helyen, akkor ez persze bodi- í esek. Mert csuda egy kedves '} ember. Lám, nemcsak a ko- '} moly munkában érzi jól ma- { gát, fel tud oldódni még az $ egyszerű emberek között is. { Persze más a helyzet, ha Pit- '} varek betintázik és hülye mó- íj dón üti a zongorát a presszó- f ban, ez már nem bodicsek. Le- '} fütyüljük: „Hallja maga...’.'} Ha még egyszer ittasan látják { nyilvános helyen, veheti a{ munkakönyvét! Értette?" i MÉG FOLYTATHATNÁNK {, a sort, de úgy érzem felesle- íj : ges, így is megértették, mi a \ lényege a bodicseknek. Vagy- ;is: „amit szabad bodicseknek. '■ [nem szabad a Pitvareknek.” - Ordas Nándor £

A szerelem mikor szeles, szétdűlt haját lebegteti, szoknyát ringat — még nem szívet. Vidoran magát kelleti.

A szerelem mikor tüzes, mint száraz sövényt égeti valódból azt, ami nem ő.

Mélyről ragyognak szemei.

A szerelem mikor komoly, örömét bizton megleli.

Nemcsak sóhajt és simogat, már a jövőt is rendezi.

A szerelem mikor dühödt, a víg játékot megveti.

Ütne> vágna, az indulat ujja végét bizsergeti.

S ha már sírós a szerelem — vádolnak kristály könnyek Hagyd önmagától múlni el, amíg a méreg megeszi.

koreográfiát. A műnek ez a változata először visszariasztotta a táncosnőt, de a Mandarin, a Leány, a csavargó alakjai mögött megérezte az embert. Azt az embert, aki tisztaságra és megértésre vágyik és aki nem tud meghalni addig, amíg be nem teljesül a vágya. A Csodálatos mandarin még azokat is megfogta, akik nem szeretik a modem zenét. Ebben a balettban zene és koreográfia, szenvedély, élet és halál olyan egységet alkot, ami szinte egyedülálló a balett- irodalomban.

n

akatos Gabriella méltó in- terpretátora volt ennek a műnek. Páratlan sikerre vitte és neki is páratlan sikere volt itthon és a nagyvilágban is. Budapesten több mint százhatvanszor lépett föl benne. Angliában és Párizsban úgy figyeltek fel rá, mint aki egy remekmű ismeretlen, igazi arcát mutatta meg.

Mi a sikereinek titka? Izig- vérig modem táncosnő, aki korának érzésvilágát formálja meg a leghitelesebben. Természetes, egyszerű eszközökkel alakítja szerepeit, minden mesterkéltség nélkül. Kitűnő beleélőképességged és színjátszó-adottságokkal rendelkezik, ami táncosnőnél nem gyakori. S hogy a Csodálatos mandarinban senki sem tudta utolérni, annak az oka: ezt a Leányt nehezebb életre kelteni, mint a klasszikus repertoár lírai hősnőit.

Legújabb szerepe Olga Le- pesinszkája kedvenc száma volt: a nagy „pás de deux” Don Quijote című balettból. Barcelonában mutatta be először, majd Helsinkiben és Kairóiban. Budapesten még alig ismerik ezt az alakítást, mindössze kétszer táncolta el.

Legjobban szereti az olyan feladatot, ahol klasszikus balett-technikával kell a modern ember érzéseit kifejezni. Persze ilyen balett még nagyon kevés van. Szívesen emlékszik az egyik fiatal délamerikai zeneszerző egyfelvo- násos táncdrámájára, amely Garda Lorca Vérnászát dolgozta fel. Nagyon szeretné eJ- táncolni. Meggyőződése, a balett fejlődése a Mandarin és a Vérnász irányában találja meg kibontakozását. A rövid, kifejező balettek alkotását szorgalmazza a klasszikus mozgáskultúra alapján és fel kell használni a nemzeti tánckultúrák mozgáskincsét

M

ost egy új magyar balett bemutatására készül. Karinthy Frigyes Cirkusz című novellája alapján Ránki György komponál egyfelvonásos balettet A koreográfiát a fiatal Seregi László készíti. Bár a zeneszerző betegsége miatt a darab befejezése elhúzódik, mégis remélhető, hogy a táncosnő rövidesen nekivaló modem szerepben léphet a közönség elé.

Csávás Csilla

ég negyvenhatban úgy határoztak róla, hogy karaktertáncosnő lesz. Ez akkoriban történt, amikor Oláh Gusztáv fel akarta újítani a Háromszögletű kalapot, a Bolerót és a Csodálatos mandarin bemutatására készült.

Lakatos Gabriella valóban kitűnő karaktertáncos Ígéret volt: kistermetű, vékony de sok-sok temperamentummal és remek színjátszókészséggel. Éppen ilyen balerinára volt szüksége Oláh Gusztávnak a Háromszögletű kalaphoz. A budapesti együttesben nem talált megfelelő táncosnőt, ezért visszahozta Szegedről Lakatos Gabriellát.

Rövid idő alatt megkapta az első rész-szerepeket. Jemnitz Sándor Divertimentójában a dzsessz-részt, Strauss—Harangozó Térzenéjében a primadonnát, Schumann Karneváljában a Kokettet. Táncolt a Boleróbán és a Háromszögletű kalapban. Igaz, a Csodálatos mandarint Otrubay Melindával mutatták be, de Otrubay nemsokára férjhezment, s ekkor Lakatos Gabriella vette át a Leány szerepét. Ez az alakítás egész jövőjének irányt szabott.

N

egyvenkilenc őszén eljött Magyarországra Vajnoimen és Arma- sevszkája, hogy betanítsák a Diótörőt és a Párizs lángjait. Táncosnő kellett a Diótörő harmadik szereposztásához. Vajnonnenók Lakatost választották. „Ö karaktertáncos, nem tud lírai darabot előadni“ —

hangzott az ellenvetés. „Nem baj, majd megtanulja” — mondta Armasevszkaja. És valóban megtanulta. A Párizs lángjait már második szerep- osztásban táncolta. Azután jött a Coppelia, a Hattyúk tava és a Gizelle. Lakatos Gabriella bebizonyította: a jó karakter- tancos, ha megfelelő klasszikus baletfcmúveltséggel rendelkezik, éppen színjátszóképessége miatt, jól előadhat minden romantikus tánc-drámát.

ötvenötben a Magyar Állami Operaház felújította a Csodálatos mandarint. Harangozó Gyula Bartók instrukciói alapján készítette el a

6/URKÓ LA'SZLÖ:

Havas Ferenccel a Don Quijote-ban.

REFLEKTORFÉNYBEN

Lakatos Gabriella

! Két nappal a költözés

j ________ilíl__ előtt hallotj ta, hogy Márti azt mondja a \ vendégeinek:- — Nem is hiszi- í tek, milyen fiatal mamám í van! Igazán nem látszik több- ! nek harminc évesnél. — Já- ; nos is mondott valamit, de í azt már nem hallotta. Az aj- í tóbeugrót teletömték újságpapírral s szőnyeget is akasztót- Étak rá, hogy Jánost ne zavar- í ja, ha rádióznak, í De most nyitva volt az aj- ! tó. A bútorokat is félretolták, S hogy legyen hely kivinni Már- I tiék holmiját. Reggel óta \ csak azon fohászkodik, hogy \ ne essen az eső. A bútorok {még csak hagyján, hisz alig {van bútoruk, de János köny- \ vei, a sok drága könyv. Mi- í lyen üres a fal. amint leszedjék a könyveket.

{ — Nem tudod, hová tettük

fa kötözőspárgát? — kérdezi \ Márti. De tudja. Kint van a ^ szatyorban, a konyhában. Ér- { dekes, sose szeretett csomagol- {ni, most mégis mindent ő csipáit. A gyerekek csak nézték. {— Anyuska úgy csomagol, £ mintha ő költözne — mondta £ János mosolyogva Mártinak. ^ Márti az egyik láda tetején «ült és zsíros kenyeret evett. íNem is főztek, csak estére, Je- {nőnek. Akkor kellett. Jenő {megkívánta. — Emlékszel, í anyu, mennyi sós kenyeret et- {tünk, mielőtt férjhez mentél {Jenőhöz? — kérdezte Márti. {— Pfúj, milyen édes volt a ku- { koricakenyér. — Ha egymás { közt voltak, mindig csak Jo'S nőnek hívta a mostohaapját. : János is. Szemtől-szem be

. azonban magázták és bácsinak / szólították.

{ — Anyu! — viharzik be

£ Márti. — Nem jön még a kocsi? Hú — mondja s leül az egyik könyvcsomagra, de azonnal fel is pattan, mert látja János szemrehányó pillantását —, már most olyan fáradt vagyok. Te nem, anyu?

Nem fáradt. Csak egy kicsit levert

— Jön a kocsi — mondja János. — Tényleg, már meg is állít a ház előtt. Elég kicsi. Igaz, nekik még ennyi holmijuk se volt, mikor Jenőhöz költöztek. Mindenüket elvitte a bomba. A nagymamától kaptak egy ágyat, azon aludtak Mártival. Pedig akkor már tizenkét éves volt. Összegömbölyödve aludt, térdét felhúzta a hasához, alig maradt mellette valami hely. Akkor Jenő irányította a költözést, előre tervrajzot készített, mit hová állítsanak a kocsiban. Az emberek morogtak, mindent másképp akartak csinálni, de Jenő nem engedett. Igaz, el is fért minden. — Látod, nekem volt igazam — mondogatta Jenő még hetek múlva is.

— Igazán nem akarjátok elvinni a vitrint? — kérdezte Mártit. — Nem illik a többi bútorhoz — rázta a fejét Márti. — Persze, persze, — mondta —, hisz értem. Elég régi már, ócska is. Csak azért mondom, mert két szóbátok lesz, oda mégis csak kell bútor. — Jaj, anyu — borult a nyakába Márti és megcsókolta —, két szobánk lesz! — Aztán kiszaladt, hogy megnézze, mit csinálnak az emberek. Nem szólhat semmit, igazán nagyon szép a lakásuk. Elvitték megnézni, mindjárt, ahogy megvették. Épp akkor szerelték a villanyt, még minden csupa piszok volt, de nagyon szép. Igaz, rengeteg pénzbe

WWWW^WWWWWWWWWWKVVvWW, .

került és a részleteket is fizet hetik majd vagv húsz év ig, ci megérte, mert tényleg nagyon szép.

A bútorokat mar kivit— . ----------- ték, csak a

k

önyvek maradtak. János idegesen toporgott. A könyvespolcokat is lebontották már, a tiplik helyén nagy lyuk maradt a falban. Mit szól majd Jenő, ha hazajön? Még szerencse, hogy nem maradt otthon. Ki akart venni egy nap szabadságot, hogy majd irányítja a költözést, de a gyerekek hallani se akartak róla. — Mondd meg neki, anyu — kö- nyörgött Márti •—. én nem is tudom, mit mondj, d? intézd el, nehogy itthon maradjon, mert azt nem bírnám ki. — Nem tudott ő se mit mondani Jenőnek, hisz akkor van elemében, ha rendezkedhet. Erre nem sajnálja az időt. Hát mit mondjon? Nem tudta. Végül kénytelen volt megmondani az igazat. — Hagyd őket — kérte —. az ő holmijuk, hadd csomagolják úgy. ahogy akarják. — Jenő nagyon megsértődött. — Bezzeg mikor benneteket költöztettelek, jó voltam! — És igaza is volt. De mit tehetett, ha Márti azt mondta, kiküldi a szobából, ha mégis otthon marad? — Amikor az én pénzemen tanult a kisasszony, akkor nem volt ellenem kifogása! — mondta Jenő másnap. Egyre jobban belelovalta magát. — Egyetlen hálóinggel jött ide, megvan a lista a költözésről, megmutathatom! — kiabálta. — Most ez a hála? Hogy kitiltanak a saját lakásomból?

Mit mondhatott volna? Mártinak tényleg csak egy háló- inge volt. Azt is a régi függönyükből varrta. És Jenő pénzén járt az egyetemre. Mert őt nem engedte dolgozni, miután elvette. — Én megszoktam, hogv otthonom legyen — mondta, mikor először beszéltek a házasságról. — Az én fel^sé^em ne járjon dolgozni. — Akkor halt meg a házvezetőnője: Mártival még két év múlva is azt a lekvárt