Pest Megyei Hirlap, 1965. március (9. évfolyam, 51-74. szám)

1965-03-14 / 62. szám

1965. MÁRCIUS 14, VASÁRNAP S A CEGLÉDI : VARÁZSLÓK • A TÁPIÓSZENTMÁRTON­BA vezető országút mellett fekvő manufakturális telep­ből nagyüzem lett, a nagy­üzemből pedig jól dolgozó, példás eredményeket elérő közösség: így foglalhatjuk össze röviden a ceglédi Köz­lekedésépítési Gépjavító Vál­lalat történetét. Több pró­batételen jutottak túl siker­rel. Az idei esztendő felada­tai — a Központi Bizottság decemberi határozatának meg­felelően — a gazdaságosság, a termelékenyebb munka köré csoportosulnak. A DECEMBER nemcsak az 1964. évi terv sikeres befeje­zését jelentette — a terme­lésnövekedés nyolcvan szá­zalékát biztosították a ter­melékenység emelkedéséből — hanem az új feladatokra való felkészülést is. Ez évi tervük a termelés tizenkét százalékos növekedését Írja elő. A több tehát adott, ho­gyanját azonban helyben kel­lett és kell megtalálni. A hogyan keresése jelle­mezte az elmúlt hetekben a vezérkar, Ágoston Sándor igazgató, Fehér János fő­mérnök. Milus István párt­titkár, s a hadsereg, a mű­szakiak és fizikaiak munká­ját Ma már világosan meg­szánták feladataikat, min­denki tudja, mi az, ami a fel­adattengerből neki jut, amiért ő felel. A vezérlő elv, amely el­képzeléseik kialakítását irá­nyította, így hangzik: min­denkit és mindent a legmeg­felelőbb helyre. Ez elv al­kalmazása bebizonyította: az ésszerűség nem boszorkány­ság, a termelékenyebb munka biztosításához a szakmai hoz­záértés a legjobb varázsszer. AZ ELMÜLT ESZTENDŐ munkáját is az jellemezte, hogy keresték a rejtett tar­talékokat, s azt, hogy mit oldhatnak meg saját erőből, nagyobb beruházások nélkül hogyan tehetik termeléke­nyebbé a munkát. Megtör­tént például az edzőműhely korszerűsítése, elkészült a leszúró-központfúró célgép, az 1963-ban még 225 , ezer forintot kitevő úgynevezett munkaselejtet tavaly 92 ezer forintra csökkentették. Nemcsak követelni kell, hanem adni is — ezt vallják a vállalat vezetői. Adni, azaz biztosítani a munka maga­sabb színvonalának feltéte­leit, s az anyagi ösztönző­ket. Átszervezték a gyárt- mányfejlesztési csoport és a ELVILEG NEM ISMERKEDIK A következő párbeszédet á ha­tos villamosnak köszönhetem, amelyre hiába várakozunk. En­gedjék meg, hogy bemutassam Ibit; tizenhat esztendős karcsú, s titokza­tos szemű (a ti­tokzatosság a szemfestéktől származik) komp­lett hölgy, to­vábbá Ferit: kor­szerű szabású, da­liás 20 éves le­gény, a szája szögletében vala­mivel több öntu­dat, mint ameny- nyi átlagosan ele­gendő. Különben nem ismerem őket. — Szokom hall­gatni a rádió le­velezési rovatát. Állati. Feri felhúzza a vállát és érdeklő-1 dését a villamos­ra fordítja. De nem jön. — Mi van? — Képzeld, a múltkor beírt egy lány, hogy ismer­kedhet-e fiúval villamoson. — Hülyeség. Mit mondtak? — Be lehet kül­deni levélben a véleményt. Ne­ked mi a vélemé­nyed? Feri kiáll a sí­nek közé, de sem­mi. Ibi apró pi­ros kesztyűs uj­jaival gesztiku­lál. — Én azon az állásponton va­gyok, hogy szigo­rúan véve, nem illik. Kicsit kö­zönséges dolog. Te mit szólsz? — Közönséges? Megőrültél? — Persze. Ügy általában. De az a véleményem, hogy nem lehet a dolgot mereven kezelni. Mert mit tudhatom én, hogy hol találom meg az igazit. Nem igaz? — Hol találod meg. Marhajó. — Hát persze. Az ember millió krapekot ismer. Mit gondolsz, olyan könnyű ab­ból kiválasztani? És ha éppen úgy van megírva, hogy megyek a hatoson, s éppen ott van ő is? Mondjuk tetszik, és nem szólhatok mégsem, mert a szabályok, ugye, nem engedik ... — Azt hiszem, megírom. Megír­jam? — Törődöm ve­le? írd. — Megírom. Persze, elvileg. Azt is megírom, hogy jómagam ugye, még nem ismerkedtem vil­lamoson és alap­jában nem is tar­tom ... — Gyere, mert lemaradunk. És emlékeztetni sze­retnélek, hogy velem is villamo­son ismerkedtél. Lehet, hogy nem elvileg, de gya­korlatilag. frd bele ezt is ... meg azt is, hogy ... Sajnos, a to­vábbiakban elso­dort mellőlük a kiismerhetetlen sors, illetve, a kí­méletlen tömeg. (andrás) Mindig többel, de hogyan Az ésszerűség nem boszorkányság A vezérkar és a hadsereg EGV NAPON: VETES A R ATÄ S műszaki fejlesztési osztály munkáját. A második ne­gyedévben átszervezik a la- kaíosműhelyt, előkészítőt lé­tesítenek, ahol többek kö­zött a leszabást és összeállí­tást végzik el, biztosítva a zökkenőmentes munkát, s ugyanakkor hatszázalékos anyagmegtakarítáLSt érve el. A VÁLLALAT a szocialista cím megszerzéséért verse­nyez. Két műhelye már birtokosa e rangot jelentő címnek. A gépszerelőműhely hetven tagú kollektívája már másodszor nyeri el a ki­tüntetést. Huszár László, a műhely főművezetője, vagy Csizmás Alajos, a forgácsoló- műhely főművezetője — ez az egység jelenti a vállalat szívét, nem véletlen, hogy közvetlenül az igazgató pat­ronálja — biztosan számíthat az olyan munkásokra, mint például Kiszeli Ferenc, s az olyan kollektívákra, mint Zakar Imre kétszeres szocia­lista ifjúsági brigádja. Az emberek szeretik tudni a hogyan mellett a miértet is. És a vállalatnál nem marad­nak adósak a magyarázattal. Miért van szükség a már működő, s a rövidesen elké­szülő másik három görgő­soros bejárató berendezésre? Azért, mert ez négy embert más munkán való foglalkoz­tatásra biztosít. Miért van szükség az úgynevezett rez­gő elekfcródás felrakó he­gesztés bevezetésére? Azért, mert ez lehetővé teszi, hogy az ötvözött acél felhasználá­sát tizenöt százalékkal csök­kentsék. Miért kell kidol­goznia a műszaki osztálynak a korrózió-védelem új tech­nológiáját? Azért, mert nép- gazdasági méretekben jelen­tős megtakarítás érhető el alkalmazásával. Miért kell szétszerelő műhelyt létesíteni? Azért, mert eddig a javító- műhelyekben szedték szét a gépeket, azaz szétforgácsoló- dott a munka, nem lehetett biztosítani az alkatrészek köz­ponti, megfelelő kezelését, osztályozását. Az új mű­hely mindezt lehetővé te­szi. Miért kell átszervezni a raktári munkát? Azért, mert ez évi hatezer munka­óra megtakarítását teszi le­hetővé. A miérteket és a válaszokat sorolhatnánk. Miért? Azért, hogy gazdaságosabb legyen a munka, többet adjanak a népgazdaságnak, többet, ol­csóbban. A vállalat sztárja, a Pionír 25, az óránként 25—30 tonna aszfaltot készítő „hordozható gyár” "megérdemelt sikert arat. A napokban szállították a második ilyen berendezést a szomszédos Csehszlovákiába, az országban kilenc dolgozik belőlük. Ebben az évben öt ilyen géptelep gyártását kez­dik meg. KÉT TESTVÉRVALLALAT­TAL kötöttek szocialista szer­ződést. Üzemi híradót jelen­tetnek meg, hogy mindenki tájékozott legyen az üzem dol­gaiban. Csak akkor kezdik él egy munka végzését, ha anyag­fedezetét az anyaggazdálkodás biztosítva látja. Falon belül szerveznek, azaz nem tesznek senkit az utcára. De improduk­tív munkáról produktívra — igen. Sok kicsi sokra megy alapon nem restek látszatra kisebb ügyekkel sem foglal­kozni. Azzal például, hogy a harmadéves Ipari tanulókat a Zakar brigád patronálja, ott tanulhatják a legtöbbet. Az­zal, hogy az edzőműhelyben az egyengetőgép kezeléséhez nem kell külön ember, mert a kemencék megrakása közötti időben a többiek is elvégezhe­tik ezt a munkát. A KÖZPONTI BIZOTTSÁG decemberi határozatából adódó üzemi feladatokat megtárgyal­ták termelési értekezleteken, a vállalat komplex intézkedési tervét a dolgozók Ismerik. A célok világos ismerete egyben a dolgozók alkotó közremű­ködését is biztosítja, s ez nél­külözhetetlen jelentős felada­taik megvalósításához. Ahhoz például, hogy hárommillió fo­rint értékkel csökkenjen az elfekvő készlet, s ahhoz is, hogy az anyagmozgatásra for­dított idő a tavalyinál tíz szá­zalékkal kevesebb legyen. Nincs annál rosszabb, mint­ha bizonytalanok az emberek — így fogalmazzák meg mun­kájuk egyik sarkkövét a vál­lalat vezetői. Nyíltan és őszintén beszélni az emberek­kel, az igazság soha nem kelt pánikot. Parancsolgatni lát­szatra könnyebb, világosságot gyújtó, meggyőző szóval érvel­ni — eredményesebb. Az okos szó eredménye, hogy a dolgo­zók megértették: a műszaki normák bevezetése nem vala­miféle „megszorítás”, hanem az élet adta követelmény. Az évi tervben szereplő 250 hyd- raulikus hajtómű forgácsolási munkáit például már teljes egészében műszaki normák alapján végzik majd, s másutt ilyenkor szokásos „morgás” várhatóan elmarad, mert nem­csak a hogyant, a miértet is megmondják az embereknek. A FELSZABADULÁS hu­szadik évfordulójára kezde­ményezett, s a vállalatnál már eddig is jó eredményeket ho­zó munkaverseny az évi terv­feladatok sikeres megvalósítá­sának egyik biztosítéka. És ennek biztosítéka az a felelős­ségtől áthatott vezetési mód, amelyet a vezérkar gyakorol, s az a körültekintő, alapos munka, amit a hadsereg vé­gez, azaz vezetők és beosztot­tak céljainak, akaratának ta­lálkozása. A Központi Bizottság decem­beri határozata nyomán vég­rehajtott és végrehajtandó in­tézkedések azt bizonyítják: a Közlekedésépítési Gépjavító Vállalatnál megértették, mit vár az ipartól az ország. Mészáros Ottó Az üvegtetők alatt minden­napos esemény: egyik helyen földbe kerül, másutt vágásra érik a növény. Tápiószelén az Országos Agrobotanikai Inté­zet telepének tudományos ku­tatója, Bányai László mondja: — Keressük a legjobb nö­vényféléket. Huszonháromezer faj és fajta választékkal kí­sérletezünk — hazaiakkal és külföldiekkel egyaránt. — Mit érdemes lencsevégre venni? — A biokémiai laborban ke­ressük, melyik takarmányfé­lében találni több fehérjét. Foto Gábor Minél nagyobb mennyiséget rejt magában, annál több hús lesz belőle. Egyúttal kevesebb takarmánymennyiséggel érhe­tünk célt. — A cserepes gyűjtemény? — Külföldön közismert és pusztító a hererák, a vörös he­rék ellensége. Azt szeretnénk tudni, melyik fajta a legellen- állóbb. — Harmadik téma? — Megállapítjuk a vetőmag életképességét, megtudjuk, melyikből mennyit kell kiszór­ni a saját birtokunk földjére, később a nagy táblákra. Egy szép legenda halálára A KOMPLEX FELMÉRÉS, tervezés és irányítás kétségte­len, többletmunkát kíván a vezetéstől, eredményeiben azonban bőségesen megfizet ezért a plusszért. Kéthónapos tanfolyamot rendeztek, ahol a gyár műszaki gárdája — az adminisztrációval ismerkedett. Az eredmény: pontosabb anyagkezelés, a bizonylati fe­gyelem javulása. Az előrelátás a kapkodás elkerülésének biz­tos ellenszere. Időközben elha­tározták a keménykrómozó­üzem bővítését és korszerűsí­tését, s most, az igény gyors megnövekedése nem éri várat­lanul őket, nem kell „tűzoltó- munkával” úrrá lenni a ne­hézségeken. MÉG TAVALY nyáron a rekkenő hőségben ff történt, hogy a Pécel melletti Ilkamajorban ff akadt dolgom. Szittyós, tocsogós réten át visz ff az út. Salakból-földből csak akkora töltést ff építettek rajta, amin szűkén két kocsi elfér- ff hét egymás mellett. ff — Álljunk meg itt egy pillanatra — muta- 'f tott ki az autó ablakán kísérőm, törzsökös ff odavalósi. — Nevezetes rét ez körbe-körbe — ff mondta. — A hagyomány szerint nagy csata ff volt itt negyvennyolcban. A magyarok jól is- ff merték a terepet, tudták, hogy erre mocsár ^ van. Mert akkor még vadabb volt a táj, mint ^ ma. Erre nyomták az osztrákokat, s azoknak g egy egész hadtestje veszett a nádasba. Benn- | maradtak lovastul, fegyverestül. A régiek ^ mesélik, hogy még sokáig lehetett látni, hol g süllyedt el egy-egy lafettás ágyú; ott púposo- ff dott felette a föld. Tudtommal voltak kinn a ff múzeumtól, védettnek nyilvánították a terü- 'f letet. Kijöttek műszerekkel, amelyek megmu- ff tatták, hol rejtőzik vas a mélyben. Azt mond- 'f ták, ha lesz rá keret, felásatják a rétet. De ff addig ne nyúljon hozzá senki, mert csak kárt ff okoznának a hozzá nem értésükkel. ff HOGY MELYIK MÚZEUM járt ott kinn, g sem a péceliek, sem a gödöllői járásban más ff nem tudta megmondani. De az elsüllyedt f ágyúk történetét majd mindenki ismerte. ff Először a Hadtörténeti Múzeumban Kerekes ff alezredessel beszéltünk. y ff — Nem kérem. A mi múzeumunk nem ff nyilvánította védettnek a területet — mondot- ^ ta. — Annál is inkább nem, mert azon a ré- £ ten még csak helyi jelentőségű összetűzés sem g volt. A negyvennyolcas csaták valamennyi ál- glomását jól ismerjük. De talán forduljanak a Nemzeti Múzeumhoz, hátha ők mégis tudnak valamiről, ha nem is csatáról. A Nemzeti Múzeumban Temesvári Ferenc fegyvertörténész is szívesen adott felvilágosí­tást. — Sajnos, ki kell ábrándítanunk. A szép legendának Ilkamajorral kapcsolatban semmi alapja. Mint ahogy nincs alapja annak a több száznak sem, amely szerte az országban más falvakban is ugyanilyen változatban kering. Népünk szívébe zárta a szabadságharcot, a magáénak vallotta. Ezért dédelgetik még most is szeretettel igaz és vélt emlékeit. De hogy a legteljesebben meggyőződjön az igaz­ságról, kérdezze meg a múzeum adattárát. AZ ADATTAR rövidesen kimondta a dönti' szót: Pécel mellett sem most, sem a múltban nem volt védett terület, elsüllyedt ágyúkat hiába keresnének az ilkamajori szittyós réten. Egy legendával kevesebb. A tudomány sza­va világosan eldöntötte; ott nem jeleskedtek csapataink, nem ülnek lovaikon halálbame- redten a császári ulánusok. Nincs lafettás ágyú, nincsenek lovassági kardok, muskéták a lassan száradó mocsár fenekén. NINCS MÄS, csak az emlékezet, eleink ön­magát ámító kegyes csalása, amit átvettek a mai kor gyermekei. És így szép ez. A péceli, az ilkamajori kisfiúk ha dobogó szívvel rálép­nek az átvezető útra, kémleljék csak riadt szemekkel, hol domborodik a föld az osztrák ágyúk felett. Véljenek látni benn a nád kö­zött egy-egy zöldrerozsdált forgós sisakot. Lássák és éljenek tovább közöttük a negyven- nyolcas forradalom, őseik hazavédő csatájá­nak emléke. (k. m.) Kínyös állat a szamár í g | Egykedvűen hömpölyög f, 5 a falka, kecskeméti Rácz ff ff Menyhért, az inárcsiak fő- 'ff í számadója meg gondolkoz- g g va lépeget a lomha birkák g g után a mezei csősz mellett. g f, Hajtás közben — ilyentájt f ff még — nem akad különö- f £ sebb dolga a juhásznak, ff £ Fickó, a bozontos pulinö- ff f vendék egyébként is féken- ff ff tartja a tévelygő jószágot. $ ff Segít neki ebben a Hamis ff g névre hallgató farkaskeve- g g rék is, noha nehogy kárt <f í tegyen a gyapjúban, rá-rá- g g ordít a kutyájára a csősz: g 'f — Erid} onnan, te! ff ^ Más szó aztán nem esik, ff ff a juhász is, a csősz is nya- ff ff rat váró gondolataiba mé- $ f lyed. Jól a falu alatt jár- ff g nak már, amikor a csősz g ff megszólal: | ^ — Igaz is, mi lett a sza-ff % marral? ff í — Mögváltam tűié. \ — Nocsak? g Ä y f — Túladtam az átkon, f $ mer’ má’ rafinátabb vöt’, í ff mint a gazdája. Nem löhe- % ff tött avva’ bírni. A-még csak } ff hagyján, hogy tilosba Vitte ff ff a birkát, de engöm is be- 'f ff csapott. f ff — Juhászt is be lehet ff ffcsapni? ff ff — Mondom neki egyszer, ff í! vigyázz Betyár az elejire, ff g be ne kóstoljon a birka a ff ff kukoricásba, mer’ meggyű- ff ff lik a bajunk. Hát mit ad az ff f, isten. Az eleje nem is mönt 'ff 'f a tilosba, de az én ravasz g ff szamaram minduntalan be- f ff lopózkodott egy-egy cső ff ff kukoricáért. Ráadásul 'f f olyan rafiná’t vóf, hogy ff ff amint lecsavarta a csövet, ff ff azonmód visszasompolygott % 'f a falkába, ott ötté mög. ff 'f Mos’ má’ elárulom, tudja ff ff maga is, mondta akkoriban, ff ff dézsmája valaki a kukori- ff ff cát. Mások is emlögették, g ff oszt a juhokra célozgattak, g ff Nem állhattam a szégyönt, ff g s gondoltam ögyet. Hogy te í; ff engöm becsapsz, bajba so- ff ff dorsz. inkább túladok raj- ff ff tad. El is vitte az egyik ko- ff f. ma, ezret adott érte. g V y g — Ejnye, aztán nem saj- g ff nálja? 'ff ff — Nem biz én. Tudja ff ff kínyös állat a szamár, min- ff ff dig a kárba’ van. Kínyös ff 'f lenne miatta bajba keve- ff ^ rödni. ff ff — No de azé’ — szólal ff ff meg egy idő után a ju- f, ff hász — magának eláru- ff ff lom, ha a bugaci vásáron fy ff a tavasszal neköm tetszőt ff ff találok, mögvöszöm. Lovas f, 'f Lacinak is van szamara ff ff Némediben, pont neköm, a f, f főszámadónak ne lögyön? g g ff f. —sp— ^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom