Pest Megyei Hirlap, 1965. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-07 / 32. szám

1965. FEBRUAR 1, VASÁRNAP

PE si il EC* El

c^űrfap

9

A völgybe mentünk, dombbá nőtt a föld, s bontotthajú, nap-szemű lányok: kacsintós szoknyák reámn evettek elenkiutottak fürge virágok:

ünnep csengett a víg levegőben, labdásen perdült kedvünk a rétre, összefutottunk s velünk a friss szél ujjongásunkat csereberélte;

vasárnap-széppé örültünk ketten, rákacsintottunk fiatal fákra; ennyire együtt sohase voltunk, s focinkat hegy-völgy gurigázta;

Otthon-örömre ibolyát szedtünk, s kő toccsant a patak vizébe, összekarolt bennünket a tisztás sok tavaszunkat visszaigcete;

Mivégre vagyunk

hazafuttatott este a labdánk, s berontottunk: tavaszi had: Nagymamának és Anyucinak hoztunk két kazal napsugarat.

LÉDA

KRLEZA-BEMUTATÓ A KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZBAN

A budapesti Nemzeti Színház hét esztendővel ezelőtt mutatta be Miroslav) Krleza, a nagy jugoszláv köl-t tő, dráma- és regényíró nagy drámai trilógiájának, a Glem-Í bay urak keletkezési sorrendi jében második drámáját (1929), a Glembay Lt-det’ a1 Madách Kamaraszínház a tavalyi szezon vége felé az 1928-ban írt Agóniát, most pedig a Katona József Színház hozta színre a trilógia sorrendjében (1930) harmadik színpadi művet, a Lédát; amely a szerző meghatározd-3 sa szerint: „Egy farsangi éjJ szaka komédiája”. S ezzel a ciklus magyar nyelven is teljessé vált, sót időközben a három színpadi művet kísérő prózai szöveg (A Glembay urak) is megjelent magyarul; s így a magyar közönség Krleza ővrjének ezt a jellegzetes és kiemelkedő nagy alJ kotássorozatát teljes egészé-3 ben élvezheti.

A Léda egyetlen, folyamatos vádemelés, a polgárság alapvető hazugságai ellen. Lovag Urbán Olivérnek, a Habsburg birodalom összeomlása után utcára került diplomatának már arra sincs ereje, hogy a polgári társadalomban elhelyezkedjék és cinikusságában egymás után szakítja le a polgári társadalom bűneit leplező fátylakat, s csak úgy mellékesen a művészet hazugságait is leleplezi, s kimutatja, hogy barátja, Aurél festőművész „rothadó narancsai” az egész társadalom rothadását is jelentik. Alkoholizmus, erkölcstelenség, egymás asszonyának elszeretése, hisztéria, excent- ricitás szövi át ezt a „rothadó csendéletet”, amelybe egy farsangi éjszakán, este héttől hajnali háromig, mint megdöbbentő panoptikumba betekinthetünk. Komédia? Igen, de véres komédia, a drámánál a tragédiánál is súlyosabb, mert ennek a komédiának a szereplői már arra is képtelenek, hogy kiszabaduljanak a ingoványbái, hogy

cselekedjenek és véget vessenek az életüknek. Itt mindenki elérhetetlen lidércfény kergetője: Klanfár, az egyre több kincsre, vagyonra áhítozó nagyiparos épp úgy, mint az Urbán Olivérrel szeretkező felesége, Melitta, aki azzal hitegeti magát, hogy a rothadt narancsokat pingáló, tehetségtelen festőművész majd feleségül veszi és Klára, Urbán felesége, akit a farsangi éjszakán, mikor megtudja, hogy férje Lédába (a színpadon egyébként meg sem jelenő) ifjú modelljébe szerelmes és azt akarja feleségül venni, Olivér karjába veti magát, hogy nyomban a szeretkezés utón máris összevesszen vele s belássa: ez sem megoldás. És az ingovány foglyainak életében nincs is megoldás: Melitta éppúgy

visszatér a megutált jólétbe, férje palotájába, mint ahogy Klára visszatér Urbánhoz, mert az, kétségbeesésében végül is rájön: mégiscsak a feleségét szereti, s az ifjú Léda sem volt egyéb csalóka li- dércfénynél — mással ment el nászúira. S végül Urbán Olivér is egy éjszakai pillangó karján távozik, annak tudatában, hogy majd legfeljebb elbeszélget vele arról, hogy „ki kell bontani a vitorlákat és útra kell kelni innen”. S már csak a teljes nihil marad egyetlen megoldásnak, amikor a szerző, aki valóban a valóság konkrét analízisét tárta a néző szeme elé, a hasadó hajnalban (amelyről egy esett utcai lány szájába adja a tavaszi hajnal dicséretét), az utcaseprők ritmikus és erőteljesen kifejező néma mozdulataival fejezi ki az egyetlen megoldási lehetőséget: ezt a farsangi éjszakát el kell söpörni, ennek a rothadó világnak el kell tűnnie, hogy életigenlő megoldás következhessék.

Bóján Stupica megértő, és művészi rendezéseit már jól ismeri a budapesti közönség s a belgrádi Nemzeti Színház művészeti vezetője ezúttal is tudása legjavát nyűjtonságban, tovaris. Mert így szólított, amikor elmondtam neki, hogy az én sapkámon is virított már az a kicsi vörös csillag.

Komótosan rágyújt pipájára, úgy folytatja tovább a szót.

— Az igazság azt mondaná, hogy a házamban a helyem, de okos a szavad, tovaris, mondtam neki, s mentem visz- sza Jóskáékhoz. Addigra oda is bekvártélyoztak három tisztet. Mondom az egyiknek: most már itt a hadseregetek, de mi lesz tovább? Mire ő: Mi nem szólunk, hogyan legyen. Az a fontos, úgy legyen, ahogy ti akarjátok. Visszakérdeztem rá: Hát lehet? Ügy? Rábólintott nagy, busa fejével: Csak csináljátok!

Egy hónappal később Vágó Sándor szobájában megalakult Dabason a kommunista párt. Tagjai: Vágó Sándor, Dabasi Aron, id. Körösi Jenő, ifj. Körösi Jenő, Farkas István, Jarábik István, Nagy Péter és Horváth Ferenc. S

újabb hónap utón a Nemzeti Bizottság javaslatára

megválasztották a felszabadult falu első bíráját, Horváth

Ferencet.

ivégre vagyunk a világon? Most már tudta. De ez a tudás tengernyi gondot akasztott a nyakába. A bírói tiszt mellett őt választották a földigénylő és földosztó bizottság elnökévé is.

A dabasi Halász-családnak hat kúriája volt a faluban. Földje már kevesebb, mégis ők voltak a község legmó- dosabb emberei 1720-tól, hogy nádori adományként nyerték a birtokot.

— Halász Kázmér földjét mértük éppen, amikor váratlanul megjelent közöttünk a bátyja, Halász Mihály. Rámripakodott: rnit csinálok én itt? Ránéztem csodálkozva: házhelyet mérünk meg mifene. A csöndes szó azonban csak tovább ingerelte: aztán tudom-e, hogy az a föld az ő becséé. Rábólintottam: tudom. Most majd a szegényeké lesz. Akik eddig ezen a földön robotoltak. Csak mérgesedett tovább: gondolod, hogy jó vége lesz, ha most felosztod az öcsém birtokát? Elfelé mutattam: jó vagy nem jó, így kell lennie.

Mivégre vagyunk a földön?

Újra megtörni pipáját, csak azután szól:

— Az igazság azt mondaná: azért, hogy boldogok legyünk. Én mégis másként fogalmaznám: a végett, hogy nyomot hagyjunk magunk után. Olyan nyomot, amelyen bátran követhetnek a fiaink, meg az unokáink.

Feri bácsinak nyolc gyereke és tíz unokája van.

Két nemzedék — Katona Erzsi rajza

P

ontosan emlékszem, pedig negyed százada már, amikor f, Czinder Géza tiszí telendő úr vagy ahogy ő ne- gveztette magát, Czinder atya, ^megkérdezte tőlünk, negyedik 4 elemistáktól: „Mivégre vagyunk a földön?” S nézett ránk érdeklődő-kíváncsian, vajon tudjuk-e, miért is él az ember ezen a világon? S bár négy éve tágította már a fejünket a katekizmussal és a bibliával, mégsem akadt egy 4 sem közülünk, aki szabatos 4 választ tudott volna adni kér-' \ désére. Végül is elfogyott tü- ; reime s ő válaszolta meg, emigyen: „Azért vagyunk a 'f földön, hogy engedelmesen í szolgáljuk az Istent, neki tet- f sző cselekedeteket hajtsunk j végre egész életünkben és ez- 4 által elnyerjük az örök üd- \ vösséget, a mennyek orszá- ! gát.” S hogy hozzásegítsen í bennünket az örök üdvösség í elnyeréséhez, a nádpálcájával ; oltogatta belénk mindazon ; tudást, amely az istennek tet- í sző cselekedetek végrehajtá- í sához szükségeltetett í Akaratlanul is ez a negyed- ! százados kérdés kísértett azon ja több órás beszélgetésen,

; amelyet Horváth Ferenccel, a í dabasi Szikra Tsz éjjeliőré- j vei folytattam az elmúlt na- ; pókban.

I .»éri bácsi, mert csak l OH így hívja mindenki : U a faluban, megette

í már a kenyere ja(vát. A hetvenharmadik esz-' \ tendejét tapossa. Az írás sze- j rint. Amúgy jó kiállású em- Jber, a dereka egyenes, a kar- \ ja még erős és a lábaira sem (panaszkodik. Rövidre vágott, \ ezüstös haja meg inkább fia- \ talítja, mintsem öregítené. ; Tíz vagy akár tizenöt eszten- í dót is letagadhatna az életé- j bői, ha lenne oka rá. De ! nincs. Tiszta szívvel vállalja ! bárki előtt mind a hetvan- í hármat még büszke is rá a ! maga módján s okkal: nyolc l gyereke közül a legkisebb \ csak most került sor alá!

{Hatvanöt januárjában. Öt »magát tizennégy augusztusá- ! ban bujtatták angyalbőrbe.

! Több, mint fél évszázada! í — Rossebb bakának állítot- \ tak a 38. gyalogezredbe. Még \ meg sem melegedett kezünk- ! ben a flinta, az ezredkürtös ; máris fújta a marsot. Szerbiá- \ ba vezényeltek minket. Az \ avalai hegyet védtük, míg •meg nem szalajtottak meg ! feneminden. Meg sem álltunk j Helyrédig. Ott vagoniroztak i be tizenöt újév hajnalán s I vittek egyenesen Galíciába: De ott sem pusztítottam sok komiszkenyeret. Már a második sturm után az oroszok fogságába estem. Tizenöt február hatodikén.

Kerek fél évszázada.

Hogy mivégre vagyunk a földön? Horváth Ferenc akkor még nem tudta. Illetve' csak ugyanazt tudta, amit ne- ; gyed százada én. öt a dabasi í pap „okosította ki”. Csakhogy; ott, Galíciában, de már meg-1 j előzöen, az avalai hegyen is. í nagyon sántított ez a papi! igazság. Mert miféle isten az, \ akinek nevével az ajkán, ez-1 reket öltek le, akiknek életét \ kétélű bajonett és srapnel- ! golyó oltotta ki. Ez az „út”• vezetne az „örök üdvösség-1! hez?” í

*

E

vekig gondolkodott az; önmagának feltett J kérdésen, s közben J hosszú utat járt be. \ Ufa—Petropavloszk— }

Tomszk—Krasznojarszk— \ Csita—Irkutszk—Jekaterin- / burg—Cseljabinszk volt az út! egy-egy jelentősebb állomása. J Közben volt favágó és papír- £ gyári munkás, szántó-vető pa- ^ raszt és lovász. Sokat látott ésj még többet hallott arról az új 4,

a Földön

világról, amely Pétervár felól közelített a messzi, fagyos Szibéria felé. Először még nem értette, mi az, hogy fehér és mi az, hogy vörös. Csak akkor fogta fel igazából, amikor egyre több volt magyar hadifogollyal találkozott, aki mér magára öltötte a vörös hadsereg mundérját. Hozzá hasonló egyszerű parasztemberekkel, akiket a szabadság láza mámo- rosított. S a vágy a föld után, amelyből nekik még soha nem jutott.

Ha földem van, már célja is van az életemnek — gondolkodott. — Célja, amely már nem alázatos szolgálat egy nemlétező valaki előtt, hanem munka, amely új életet teremt. Munka, amelynek magam látom hasznát.

Tizennyolcban Csaljabinszk- ban érte utói a Vörös Hadsereg. Már nem gondolkozott tovább: önként jelentkezett.

Egyetlen kérése volt csupán: szeretne itt is a gyalogsághoz kerülni. Szívesen fogadták, s még aznap beöltözött.

Háromszáz magyar volt az ezredben. S magyar ember a parancsnok is, Kövér főhadnagy. A másik nevére nem emlékszik már, de arra igen, hogy bátor, s nagyon becsületes.

Két és fél esztendeig harcolt.

Mielőtt beöltözött, tizedes volt. Amikor leszerelt, százados.

Huszonegy szeptember tizenhatodikén érkezett haza a csóti leszerelő táborba. Az elbocsátó papírjára rávezették: vörös katona voU. Dabason már csendőrök várták az állomáson.

— A nehézség üsse meg — fortyan fel még most is, negyvennégy év távlatából. — Havonta kellett jelentkeznem az őrsön meg fenemindenen. Volt egy hold földem, megnősültem. Napszámba jártam, részes munkákat vállaltam, csak húztuk valahogy az életet, ahogy lehetett. Az asszony is belesegített a kenyérkeresetbe, már amikor nem volt itt az ideje. Nyolc egészséges gyereket szült nekem.

Mivégre vagyunk a földön? Azokban az esztendőkben nem jutott ideje gondolkodni rá. Tíz szájra kenyeret keresni — emberfeletti munka volt. Akkor jutott csak eszébe újra a nagy kérdés, amikor negyvennégy novemberében Dobosra is megérkeztek a szovjet csapatok.

— G. Molnár Jóskánál, az unokaöcsémnél voltunk éppen. Amikor megyek haza, a kertemben légvédelmi ágyú csöve nyújtózik az égre. A hadnagy, aki az ágyú mellett strázsált, nem zavart el, de azt mondta: Nem azért mondom, hogy kidobjalak a házadból, a tiéd, jussod van hozzá, de a német repülők erről nem vesznek tudomást. Itt aligha lennél bizPAPP MIKLÓS.

Tavasa, egészen közelről

tóttá. Sikere most is teljes: volt, de meg kell mondanunk,: véleményünk szerint r még j többet ért volna el, ha leg-; alább részben — megszívleli j az azóta elhunyt egyik legki- > válóbb jugoszláv kritikus, \ Milan Bogdanovic több mint! tíz év előtt írt megjegyzé-! seit, amelyek szerint a szer-í ző „egy farsangi éjszaka ko-: médiája” meghatározása még; nem azt jelenti, hogy itt \ száz százalékosan komédiáról! van szó. Sőt: a Léda lénye- j gében hozzátartozik a másik; két drámához, és ha csupán; komédiának fogjuk fel, s; nem egy „farsangi éjszaka ko-; médiájának”, a szereplők fel-! fogása is tovább tolódhat az! eredetitől. így a Melittát oly: mesterien alakító Bara Mar-; git nem elsősorban a kokottot; játssza, és a Klára szerepébe 5 oly szépen beleilleszkedő Vá- í radi Hédi is sokkal többet 4 nyújthatott volna, valamint 4 Aurél, az „akadémiai festő” 4 is mértéktartóbb lett volna a 4 komikus túlzásokkal. Kálmán J György sokkal több realitás- 4 sál alakította a cinikus, oly- 4 kor-olykor pedig líraian lágy ^ Urbán Olivért, Ungvári László £ pedig valóban remekül Klan- ^ fár iparmágnást. Major Ta- í más megrendítő volt az „egy 4 úr”, a paralitikus hegedűmű- ? vész szerepében, de minden ^ bizonnyal még művészibb és 4/ szövegéhez is hűségesebb lett 4 volna, ha nem egy éjszakai 4 muzsikust sejtet. 4

y

Dudás Kálmán, a da- \

rab fordítója színes és gaz- 4 dag magyar nyelven beszél- j teti a szereplőket, bár egyes helyeken őt is megtéveszti a $ „komédia” nem egészen he- ^ lyes felfogása s nem tud el- ^ lenállni a kísértésnek, hogy 4 olyan kifejezéseket használ- 4 jón, amelyek olcsó tetszésnyil-1 vánítást válthatnak ki 4,

Mindent összevetve: a Lé-1 da bemutatója nagy és forró ^ siker volt s meggyőződésünk, ^ hogy a Glembay-trilógia e 4 harmadik drámája a magyar^ színpadon méltán illeszkedik ^ a másik kettő mellé. 4

4

Csuka Zoltán 4