Pest Megyei Hirlap, 1965. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-05 / 30. szám
1965. FEBRUAR 5, FENTEK “T^írtoP 3 Elmélkedés - apróság ügyben A Tahitótfalui Földművesszövetkezet valóban reprezentatív, minden tekintetben korszerű éttermet építtetett a Dunán átvezető híd mellé, ismert nevén — a Vöröskőt. Tényleg szép itt minden, jó a föztjük is, ízléses a berendezés, hangulatos a világítás. És szemrontó a „lecsis7x>lt” fal. A székeik karfája ugyanis — mint vízcsepp a sziklán — lassan, de biztosam homorú nyomokat hagy a vakolaton. Elfelejtették, hogy egy falra szerelt vékony léccel mindezt elkerülhetik. Százezrekbe került a beruházás, s a filléres mulasztás a szembeötlő .. . Kákán csomókeresés lenne mindez, ha ... Ha napról napra nem találkoznánk hasonló tényekkel, figyelmeztető apróságokkal, amelyek azt mutatják: sok helyen híján vagyunk még a kellő gondosságnak, körültekintésnek. megteszünk nagy dolgokat, hogy apró mulasztásokkal azután elrontsuk az ízét. Uj, s nagyon szép lakótelepeket építünk, s hónapokig ott hever köröttük a törmelék, az építőanyag maradványa. Az elkészült lakások szépek, jók is, csak éppen újra kell üvegeztetni az ablakokat, mert jóné- hány ablakszem üresen vágj' törött üveggel árválkodik. Sokat beszélünk a takarékosságról, s arról, pusztán nagyobb körültekintéssel százezreket lehetne megtakarítani. Vékonyka léccel azt. hogy ne kelljen a szükségesnél korábban festeni, óvatossággal azt, hogy ne kelljen kétszer üvegezni az ablakokat, az építőanyagot szállító s üresen visszaforduló gépkocsik felhasználásával azt, hogy ne kelljen a törmelékért újra gépkocsikat küldeni. Gondosság egyenlő takarékosság. Ezt az igen könnyű számtani egyenletet úgy látszik, nagyon nehéz megtanulni... (m. o.) Új diákotthonok A Művelődésügyi Minisztérium erre az esztendőre az általános iskolai diákotthonok hálózatának fejlesztésére több mint 21 millió forintot irányozott elő. Ez az összeg kétszerese a múlt évinek, s lehetővé teszi, hogy az 1965—66-os tanévben újabb ezer általános iskolás elhelyezését biztosítsák diákotthonban. így az ott lakó fiatalok száma 3200-ra emelkedik. Zenés rajzpályázat Negyedik évfolyamát kezdte meg, s ezentúl évenként ötször jelenik meg az Ifjú Zenebarát című folyóirat. A napokban a zenét tanuló és kedvelő gyermekek több mint ötven pályamunkát, rajzot küldtek be az ország különböző vidékeiről az Ifjú Zenebarát szerkesztőségébe. A beküldött pályamunkák nemcsak a gyermekek tehetségéről, élénk fantáziájáról adnak képet, hanem arról is, mennyire ismerősök a hangszerek világában. A pályázat eredményét a folyóirat május 7-i számában közük. Nem csak az a fontos MENNYIT, HANEM AZ IS MENNYIÉRT Beszélgetés a megye 1965. évi költségvetéséről ,ELVEGRE JOGOM VAN' A munkához nem Ahol meghiúsul a segítség G. B.-ről annak idején sokat írtak az újságok, amikor mint egy huligánbanda tagja állt a bíróság előtt. Az ítélet szigorú volt, de arányban állt az ügy súlyával és társadalmi veszélyességével. G. B. a kiszabott büntetés egy részét letöltötte, egy részét pedig jó magaviseletére való tekintettel elengedték. G. B. kijött a börtönből. Azt mondták neki, hogy a társadalom visszavárja, megadja a lehetőséget arra, hogy jóvátegyen mindent és becsülettel dolgozhasson. G. B. azóta — ennek közel másfél éve — három helyen dolgozott és a múlt év júniusa óta munka nélkül van. Szorgalmasan járja a hivatalokat, a rendőrséget, a tanácsszerveket és a szerkesztőségeket. Állást kér és kijelenti: nem fogadta öt vissza a társadalom, mert nem ad lehetőséget arra, hogy dolgozhasson. G. B. sűrűn emlegeti a szót, hogy munka. — Jogom van a munkához! — mondja és állításában senki nem kételkedik. G. B. fél éve mégsem dolgozik ... Hosszú ideig beszélgettem vele, jártam a lakásukon, hallgattam édesanyja szavait és arra a meggyőződésre jutottam, hogy G.-ék tulajdonképpen a munka szó értelmével, igaz tartalmával nincsenek tisztában. De a kommentárok helyett inkább a beszélgetéseket idézem ... — Verje meg az isten azt az újságírót, aki így felfújta az ügyet. Azért nem veszik fel a Bélát sehol. Úgy bánnák vele, mintha bűnöző lenne! ■— mondja az anya és hamarosan előkerülnek a cikkek. Valóban, vagy tíz cikk is szól Béláék huligán- bandájáról. A cikkek emberséges hangúak és igazak. — Bárhová megyek, úgy kezelnek, mint egy bűnözőt. Legutóbbi munkahelyemet is ezért kellett otthagynom — mondja a fiú. Kiderül, hogy szabadulása óta több vendéglőben dolgozott, mint kisegítő pincér. — Más munkát nem keresett? — kérdem. — Nem. — Inkább egy fél évig nem dolgozik, de szigorúan kiköti, hogy csak pincérnek megy el? — Igen! — Szakképzett pincér? — Nem ... Annak idején nem vettek fel tanulónak. De értem a szakmát. Beiratkoztam a vendéglátóipari technikumba is. újságcikket, melyben aláhúzták azt a részt, hogy a fegyintézetből szabadultakat segíteni kell. — Hát ez a segítség! — mondják. Segíteni utaztam G. B.-hez, de ebben nem lehet segítséget adni. Ahhoz pedig, hogy valaki becsülettel dolgozhassák, nem kell protekció ... ősz Ferenc „Finis” előtt nem árt mérleget készíteni népgazdaságunk jelenlegi helyzetéről, ötéves tervünk befejező esztendejének feladatairól. A mérlegkészítésre a legilletékesebbet, Kun Ferencnét, a Pest megyei Tanács pénzügyi osztályvezetőjét kértük fel. — Az elmúlt négy esztendő gazdasági eredményei, az iparban és a mezőgazdaságban végbement fejlődés tényei közismertek. Az sem titok azonban, hogy ötéves tervünknek nem minden célkitűzését sikerült megvalósítanunk. Igaz, hogy termelési tervünket jelentősen túlteljesítettük, ehhez azonban a tervezettnél lényegesen több munkaerőt és anyagot használtunk fel. Sok volt a termelésben az időkiesés is, részben a munkaszervezés fogyatékosságaiból, részben anyaghiányból és kooperációs hibákból eredően. Mindez együttesen odavezetett, hogy az önköltség- csökkentés tervezett szintjét nem sikerült elérnünk. Azt a párthatározatot, amely a termelés növekedésének 75 százalékát a termelékenység emelésének útján irányozta elő, nem mindenütt hajtották végre. Ezek a körülmények sürgetően megkövetelték a kormány takarékossági határozatát és az ezt követő intézkedéseket. Most tehát, amikor ötéves tervünk befejező évi vizsgáljuk, sei Ä választhatjuk Utó. OX kárékossági követelményektől. — A tanácsok és az intézmények költségvetési gazdálkodásában is az ésszerű és egyben nagyon szigorú takarékosságnak kell érvényesülnie. Az 1965. évi költségvetés — ennek megfelelően — ösz- szességében biztosítja a tanácsok és a hozzájuk tartozó szervek működését, olyan nagy mértékű fejlődésre azonban, mint a korábbi években, nem lehet számítani. — Közbevetve: megismerhetnénk Pest megye idei költ- ségvetésének fontosabb számadatait? — Természetesen, bár ezek még csak irányelvek, hiszen az 1965-ös költségvetést ebben a hónapban hagyja jóvá az országgyűlés. A javaslat szerint az idei költségvetés megyénkben 750 millió forintot irányoz elő. Ebben nem szerepel az ez évre tervezett beruházások ösz- szege. Az említett 750 millió forint túlnyomó részét — 46 százalékát — a kulturális kiadások teszik ki. Nagyságrendben ezután a szociális és egészségügyi „tárca” következik; a kulturális ágazattal együttesen, meghaladja a költségvetés 70 százalékát A fennmaradó összeg jelentős része is a lakosság szükségleteinek kielégítésére szolgál. iezzük mintegy 8000 kőház, összesen 4890 . 'nyi úthálózat, 1072 közúti híd és 2586 közkút karbantartását és felújítását, a közvilágítási célokat szolgáló lámpatestek gondozását és a parkfenntartást. — Visszatérve a költségvetési gazdálkodásra, sok területen lehet és szükséges megfogni a forintot: a papírfelhasználásban, a telefonköltségekben, és egyéb adminisztrációs kiadásokban. Vonatkozik a takarékosság követelménye a lakosság árualapjából való közületi felvásárlások megszüntetésére, s a felhalmozódott készletek ésszerű és gyors csökkentésére, mind az intézmények és vállalatok raktáraiban, mind pedig a kereskedelmi inkur- renciában. Felül kell vizsgálnunk az igen elburjánzott másodállásokat és mellékfoglalkozásokat. Ez nem csupán a kiadások csökkentését célozza, hanem azt is, hogy a dolgozók főfoglalkozásuk keretében végezzenek teljes értékű munkát. A takarékosság szemüvegén keresztül kell vizsgálni a gyermekintézmények kihasználtság; fokát és a kulturális intézmények működését is. — Itt szeretném megjegyezni, hogy a takarékossági intézkedések nem egy évre szólnak: hosszú időre gazdálkodásunk alapját kell, hogy képezzék. Ez arra int bennünket, hogy az 1966. évi költségvetési tervek kialakítása előtt alaposan vizsgáljuk felül az egyes gazdasági területek ellátottságát, s általában rendszeres számszaki és értékeié ellenőrzésekkel segítsük elé a tanácsi gazdálkodás állandó és fokozatos javulását, a vonatkozó jogszabályok betartását. — A tanácsi gazdálkodás másik fontos területe a tanácsi vállalatok irányítása. Ismeretes, hogy a tanácsok költségvetésének egyik legje lentősebb bevételi forrása a vállalati ’befizetésekből adódik. Az ipari termelés bevezetőben ismertetett problémái a tanácsi vállalatokra is jellemzőek. A termelékenység, a termelés gazdaságossága még nem minden vállalatnál uralkodó szempont. S noha ennek megváltoztatása elsősorban termelésirányítási kérdés. a pénzügyi-gazdálkodási intézkedések is ezt a célt szolgálják. Ilyen intézkedés például, amikor a tanács pénzügyi szervei alaposan felülvizsgálja' a vállalatok mérlegbeszámolóit. Ezen rendkívül sok múlik, hiszen a mérlegadatok szol gálnak a következő évi jövedelmezőségi szint alapjául az anyagi ösztönzés jelenlegi rendszere mellett ugyanis az ösztönzési alap: a feszesen meghatározott, de jó szervezéssel és jó munkával megvalósítható nyereségterv. — Mit tanácsol — befejezésül — a vállalatoknak? — Lelkiismeretesen tartsák be a kormányhatározat ban előírt takarékossági intézkedéseket. A jövő évi költségvetés tervezésénél szigorúbban vegyék figyelemb- a sok évi tényszámokat Takarékoskodjanak az úgynevezett élőmunkával közérthetőbben: a létszám- és bérgazdálkodással, a munkaidővel, — s takarékoskodjanak az eszközökkel. Mi — a magunk részéről — évenként megtartott pénzügyi ellenőrzéseink során a vállalati gazdálkodásnak elsősorban ezeket az oldalait vizsgáljuk, s természetesen, a termelési érték ráfordításait: vagyis nemcsak azt, hogy mennyit, hanem az is, hogy mennyiért termelünk! Nyíri Éva MAGVETŐK | — Miért ragaszkodik enyj nyíre ehhez a szakmához? Vállvonogatás a válasz, majd jön az igazi magyarázat: — Általában havi 3—4000 forintot kerestem. 1500 volt a fizetés és a százalék, a többi összejött a borravalóból. Magyarázgatom neki, hogy a vendéglátóiparban is egyre inkább követelmény a szakképesítés. Sorra szabadulnak fel a pincértanulók, akik évekig tanulták a szakmát, A vendéglátás, melynek hírneve és becsülete az elmúlt években kezd csak új- j ra megszilárdulni, dicséretes j erőfeszítéseket tesz, hogy tisztamúltú szakemberekkel | ‘ dolgozzon. Béla akkor ütött \ le az utcán egy embert 40: forintért, amikor havi négy-I ezer forintot keresett. AI büntetést letöltötte, joga van I a munkához, de érthető, ha: nem szívesen alkalmazzák! egy olyan szakmában, ahol í még ma is a legtöbb a csábi-; tás. Különösen így igaz ez.; amikor egy olyan emberről; van szó, aki nem is szakmun-; kás. Ajánlgatom, hogy pró-i háljon egyelőre valami más\ munkát. Nem vállalja. A ma-! gyarázat enyhén szólva is fúr- í csa: ; — Csak jó ruháim van-; nak. Nem is tudnék egy ko-; szos munkahelyre mit fel- \ venni. Ha meg a jó ruha- \ mat befogom, az kész ráfi-; zetés ... — És ha mégsem tud elhe-! lyezkedni a vendéglátóipar- 5 ban, akkor semmilyen mun- kát nem vállal? — kérdem. ; — Nem! Elvégre jogom van\ a munkához — jelenti ki ha-1 tározottan. — Majd lesz egy f amnesztia, akkor talán törlik < a priuszom és sikerül elhe- 5 lyezkednem egy nemzetközi j vonatra az Utasellátóhoz, —J tervezi. ^ G. B. furcsa szemlélete \ nem egyedülálló. Fiatal Iá- j nyok ezrei számára csak a J stewardess, kozmetikus vágyj női fodrász szakmák jelentik J a munkát. G. B. nem akarja ^ megérteni, hogy egy kicsit^ úgy járt, mint az italosán J gázoló gépkocsivezető, aki j; szabadulása után visszakap- J ja a lehetőségét a munká- J hoz, de a jogosítványát nem. ^ G. B. nem munkaalkalmat, í hanem a felelőtlenül elját- í szott lehetőséget kergeti. Szü- J lei nem dolgozni, hanem pénzt > keresni küldik. Elnézik, hogy J otthon munka nélkül éljen, J a társadalmat vádolják és fel- £ háborodottan lengetnek egy í A könyvtáros dolga nem i könnyű; kedvre való oilvas- j mányt adni. hogy legközelebb ; is vendég legyen a mostani j olvasó. A vecsésS Zöld Mező j Tsz-ben egyre többen forgat- i jak a könyveket Magvetők és istápolók az ifjú szakmui& ás jelöltek. A melegházban a karfiolpalántákat ritkítják, hogy a kiültetés idejére minél erősebbek és nagyobbak legyenek (Kútvölgyi felv.)
