Pest Megyei Hirlap, 1965. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-28 / 50. szám

1965. FEBRUAR 28, VASÁRNAP “X^trtop 9 FALU TAM AS: FÉNYKÉPKIRAKAT Mennyi fénykép a kirakatban, Hányféle arc, s mind mosolyog.1 Öregek, ifjak, fiúk, lányok, Vőlegények, menyasszonyok. Mosolyuk megmarad mosolynak Az elfutott idő alatt, Egy boldog pillanat emlékét Híven őrzi a kirakat. Eső veri, nap süti őket. Fényük, árnyékuk összefoly. De már titokban, ha lehetne, Elsírná magát pár mosoly. ,\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v Fáklyavivők ITECIIKIK A Magyar Hanglemezgyár­tó Vállalat a felszabadulás 20. évfordulójára tervezi a „Fáklyavivők’’ című, több hanglemezből álló sorozat el­ső két darabjának megjelen­tetését. A „Dalok, hősök, em­lékeid’ alcímet viselő sorozat a múlt és a jelen forradalmi és mozgalmi dalainak antoló­giája lesz. Az első két lemez az 1848-tól 1918-ig született dalokat foglalja magában, amelyeket a leghivatottabb tolmácsolok, köztük a nagy­múltú munkáskórusok szólal­tatnak meg. — Ügyész elvtárs, ha ezt az embert elküldik, akkor az én munkakönyvemet is csúsztas­sák ide. Az öreg Kovalik így szólt: — Fiatal még, segíthetnénk rajta... A kis Sulek hőzöngött. — Maguk könnyen ki­mondják: mehet! De nem úgy van ám! Én csak annyit mondtam: — Mi lesz vele, ha minden gyárból kiteszik? ... Szóbeli megrovást kapott. Tíz óra volt Leültünk a padra uzsonnázni. A pasas a satunál támaszkodott és a lába elé bámult. — Gyere — mondta Sulek. — Egyél valamit... Sonkám van, ha megfelel. Mozdulatlan maradt. Nem nézett a szemünkbe. A földet nézte. Munka után a brigád hatá­rozatot hozctt: Gerével men­jünk fel a személyzeti osz­tályra, kérjük el a címét és holnap menjünk a lakására ... Beszéljünk a feleségével, néz­zük meg, hogyan élnek. Az utcanév és a házszám most itt van a kezemben egy kis cédulán. Beteszem a nap­lóba. Holnap talár, többgt tu­dunk. 1964, AUGUSZTUS 8. Gerével elmentünk. Kövér öregasszony nyitott ajtót. Olyan volt, mint a hordó. Szívesen fogadott. Elmond­ta, hogy a lakó külön él a feleségétől, nála albérletben lakik. Gere megkérdezte: — És mit gondol, miért Iszik? ... — A- felesége összeállt egy férfival — felelte. Amikor elbúcsúztunk, azt tiondta az öregasszony: — Tudják, az a baj, hogy nagyon egyedül van. Jó vol­na, ha beszélnének a szülei­vel, hogy hívják vissza.... Itt laknak a Wesselényi utcá­ban ... Jóska már mondta, hogy szívesen hazamenne, de nem akar kéréssel beállíta­ni... Ha hívnák, jobb len­ne... Megnéztük a fekhelyét: sod­ronyos vaságy, régi módi dísz- párna, lópokróc. 1964, AUGUSZTUS 11. Közösen kosztoljuk. Holnap Su’ek a soros. Azt mondta, rántottét hoz és kolbászt. Délben röpgyűlést tartottak. Megdicsérték a brigádot. Ki­húztuk az üzemrészt a csává­ból. Ebben a hónapban már nyolcvanhét állványt csinál­tunk. Láttam, Gere meglökte, és halkan azt mondta: — Ha nem piálsz, akkor már a kilencvennél tartunk... Az öreg Kova'ikot és Gerét ma megbíztuk; menjen el a szüleihez. Nyolc óra. Talán éppen most kopognak náluk. 1964, AUGUSZTUS 12. Délben telelonhoz hívták. Amikor visszajött, fütyült. — No — mondtam az öreg Kovaliknak —, biztos az ap­ja kereste. Kovalik bólintott és fütyült ő is. Ma nagyon ment a munka. Sulek egész nap rohant, mint­ha lószérumot kapott volna. A pasas meg egyszerűen begő­zölt! — Nyomjuk meg! Nyomjuk meg! — kiabálta állandóan. Gere heccelcdve oda is mondta Suleknak; — Nézd, ez megkergült a kajádtól! Telezabáltattad rántottával, most nem bír a vérével... Esküszöm, hogy nem bír! Sulek munka után krétá­val felírta a vasajtóra: „Vi­lágrekord! Eredmény: húsz vasállvány. Győztesek: Vass, Kovalik, Gere, Sulek, Hámos.” A pasas sokáig nézte a ne­vét Amikor elindultunk a fürdőbe, még mindig vissza­nézett. 1964. AUGUSZTUS 13. Ma hazahoztam az ennivaló felét: a Hámos adagját. Visz- szautasítotla. Délben, amikor leültünk a padra, a táskából sonkát, uborkát és kenyeret vett elő. Azt ette. — Hát neked ki csomagolt? — kérdezte Gere. Kacsintott. Ahogy mi szok­tuk. És azt mondta: — Az anyám. Este a feleségem simítja a paplant az ágyon: rózsaszín és selymes. Rá gondolok. A lópokróc helyett már neki is paplana van. 1964, AUGUSZTUS 17. Ma ünnepnap volt: fize­tés. Szépen kerestünk. Két­ezernégyet. Sulek mondta is: — Ha ez így megy tovább, jövőre kocsit veszek ... De az is lehet, hegy várok né­hány évet, amíg kijön a mo­dernebb típus. Három érakor, mielőtt fel­vettük a fizetést, elküldtem a raktárba. Szerszámért. Az öreg Kovalikct, Gerét és Su- leket meg magamhoz hívtam. Tanácskoztunk és határozatot hoztunk. Amikor visszajött, Gere elé­je tett egv cédulát. — írd alá a nevedet! — mondta. — No, rajta komám! A papíron ez állt: „Megha­talmazás. Alulírott Hámos József beleegyezésemet adom, £ hogy munkabéremet min- £ denkor a brigádvezető, Vass £ Imre vegye kézhez.” £ Ellenkezett, idegesen kia- £ bált £ Gere kiköpte szájából a ci- £ garettát, eléje lépett és meg- £ markolta a kabátját. — Ide figyelj, te ... — | mondta. — Amikor enni ad- £ tunk, akkor nem hőzöng- £ tél!... Akitor nem hózöngtél, £ mi? £ Munka után együtt men- £ tünk a közeli postahivatalba. £ Az előlegből, amit kapott, az £ öreg Ko vallknak megadta £ a kétszáz forintot. A többit, ? ötszázat feladtuk az anyja cí- £ mére. £ Fáj, amit tettünk. Talán £ kegyetlenség volt. De meg kel- £ lett tennünk! £ 1964. OKTOBER 16. Már több mint két hónap- ^ ja együtt dolgozunk. Rendes, g Nem hiányzik. j) Egyszer éreztem rajta, £ hogy piált. Mérges voltam. £ Azóta minden reggel vala- £ mi gumiba kell fújnia az or- £ vosnál. £ Délelőtt odajött hozzánk és £ azt mondta: £ — Engedjétek, hogy én vi- £ gyem haza a pénzt... Hadd £ lássák, hogy más lettem. £ Mind a négyen bólintottunk. £ Maga vette fel a fizetését, és örömmel indult haza. De nem egyedül! Titkon mind a^ négyen követtük. Lestük: ^ állia-e a szavát? És állta. | 1964, OKTOBER 17. Ma panaszt hallottam Su- ^ lekra. Azt mesélik a szom- ^ széd műhelyben, hogy ki- j kezdett valamiféle asszony- £ nyal. Nem fér a bőrébe! Ügy tervezem, hogy holnap ^ Sulekról írok... í Hol terem a pozitív hős? T öbb, mint egy esztendeje már, nemes vetélkedés kez­dődött Albertirsán, a Szabadság és a Dimitrov Ter­melőszövetkezet között. A vetélkedés kezdetben csa:t gazdasági jellegű volt: melyik termelőszövetkezet fizet többet tagságának. Tavaly még a Dimitrov állt jobban. Huszonöt forintot ért egy munkaegység, míg a Szabadságban mindössze ti­zenhetet fizettek, de azt is csak úgy, hogy az egy-egv munkaegységre jutó tizenegy forintot megtoldták hat fo­rint állami hitellel. Az idén januárban, a zárszámadáson kiderült: a Sza­badság gazdaságilag megerősödött. Míg a Dimitrovban huszonhat forintot fizettek munkaegységenként, a Szabad­ságban huszonötöt, ugyanakkor visszafizették az államnak a tavalyi munkaegység-pótlásra kiutalt hat-hat forintokat, így aztán a valóságban nem huszonöt, hanem harmincegy forintot ért egy-egy munkaegység. / Í gy kezdődött a két termelőszövetkezet közötti nemes vetélkedés. És folytatódott azzal: ki hasznosítja jobban, gazdaságosabban és célravezetőbben a szociális és kul­turális alap két százalékát. Ez az elmúlt gazdasági évben kilencven-kilencvenezer forintnyi összeget tett ki mindkét szövetkezetben. Hogy mire költötték? A Dimitrov Termelőszövetkezet, felkarolta a művelő­dési ház énekkarát. Nemcsak teljes anyagi kiadásait vál­lalta, de új tagokkal is erősítette az énekkart, amely azóta több jelentős bemutatón ért el 'megérdemelt sikert. Természetes az énekkarra fordított összeg csak kis há­nyada a rendelkezésre álló kilencvenezer forintnak. De a ■többi pénz is „jó helyre” jutott. Három technikumi hall­gató ösztöndíját fizetik. Fedezik az ismeretterjesztő ren­dezvények előadóinak tiszteletdíját és a filmkölcsönzés összegét. Tanulmányi kirándulást szerveztek a mezőgaz­dasági kiállításra. Anyagilag támogatják a továbbtanuló­kat. Fedezik á termelőszövetkezeti akadémia költségeit. Több ezer forintot fordítottak könyvvásárlásra. A legered­ményesebben dolgozó termelőszövetkezeti tagokat cseh— lengyel autóbuszkirándulásra vitték. S ami a szociális jut­tatásokat jelenti: családi pótlékot fizetnek, táppénzt bizto­sítanak a beteg tsz-tagoknak, szülési, házassági és temet­kezési segélyeket folyósítanak. Lényegében hasonló célokra fordították a rendelke­zésre álló kilencvenezer forintot a Szabadság Termelőszö­vetkezet vezetői is. Az eltérés csupán annyi volt, hogy a külföldi kirándulás belyett háromnapos észak-magyaror­szági körutazást szerveztek, s az énekkar helyett megte­remtették a tárgyi feltételeit egy tsz-klub megalakításá­nak. Televíziót, lemezjátszót rádiót vásároltak, könyvek­kel, folyóiratokkal és társasjátékokkal tették azt ottho­nossá. Az anyagi feltételek megteremtése után — amely­ben jelentős részt vállalt a termelőszövetkezetet patronáló budapesti Láng Gépgyár is! — pezsgő élet kezdődött a klubban. így „vágott vissza” a Szabadság a Dimitrovnak az énekkarért. A nemes vetélkedés — amelynek legfőbb „haszonélve­zői” a tsz-ek tagjai —, természetesen nem zárult le a gazdasági év végével. A községi művelődési ház igazgatója, Szántó József, megállapodást kötött a két ter­melőszövetkezet vezetőivel, miszerint az 1965-ös esztendő kulturális tervét a termelőszövetkezetek gazdasági és párt­vezetői együtt tárgyalják meg: közösen döntenek rnajd, mire kívánják fordítani ebben az esztendőbéh a szociális és kulturális alap két százalékát. A végleges tervek még nem készültek el, de néhány részletterv már „biztos”. így például az énekkar fennállá­sának hatvanötödik jubileumát megyei szintű dalostalál­kozóval kívánják megünnepelni. A találkozó teljes anyagi kiadásait a Dimitrov Termelőszövetkezet vezetősége vál­lalta. A Szabadság Termelőszövetkezet vezetői tovább kí­vánják gazdagítani a tsz-klub programját. Elsősorban rendszeres filmvetítésekkel, ankétokkal, író—olvasó talál­kozók rendezésével. A Dimitrov Termelőszövetkezet kulturális rendezvé­nyeit eddig abban a nagy teremben bonyolította le, ahol az ebédeléstől kezdve a gyűlésekig mindent tartottak. Az idei évben ezen úgy kívánnak változtatni — felbuzdulván a Szabadság Termelőszövetkezet példáján —, hogy a nagy­teremből leválasztanak egy klubszobát, ahol esténként mindenki kedvére szórakozhat, művelődhet. A két albertirsai termelőszövetkezet nemes vetélkedé­se dicséretes. Csöndben, de annál nagyobb szorgalommal végzik embernevelő, léleknemesítő munkájukat. M ostanság, amikor íróink jobbára csak a hangos, ext­rém jelenségekre figyelnek fel s vetik papírra eze­ket a valóban létező, de semmiképpen sem általá­nos tüneteket, elgondolkoztató, vajon miért nem „téved­nek” például Albertirsa felé? Miért nem veszik észre éle­tünk negatív figurái mellett az albertirsai, a zsámboki, a galgahévizi s az országban mindenütt megtalálható pozi­tív hősöket? Vagy talán úgy gondolják, hogy a minden­napi élet a maga hangoskodás nélküli hőseivel nem érde­kelné azokat a milliókat, akik maguk is így élnek? Prukner Pál Fekete, fehér... (Foto: Kotroczó) v Nagyon jól feite nagypa­pa, hogy fölutazott, legalább kicsit ki’iapcsolódik. Csak pi­henjen, szórakozzék, itt ké­nyelmesen meglehet. Nem ! kell segítenie, azért van ne- • künk gépesített háztartásunk, ; a technika minden áldásával, ; hogy az ember csak ülhes- \ sen, a gép dolgozzék helyette. \ Nem, köszönöm, legfeljebb a í létrát tartsa egy kicsit, amíg \ ezt a csengőt megreparálom, \ mert zárlatos lett. Tetszik í látni, itt van ez a csengő, í Nem nagy dolog, ugye, mégis, milyen más, mint maguknál ; a tanyán. Ott kiabálni kell, ; meg verni a kaput, amikor ' be akar jutni valaki. Vgat- ; nak a kutyák, az ember a sa- í ját szavát se hallja. Itt, csak í meg kell nyomni a gombot, í és mindjárt tudom, akár- > melyik szobában, hogy vendég f érkezett... Kiverte a bizto- ; sítékot. Nem baj, mindjárt ! azt is kicseréljük. Fogjuk í meg a létrát, oda a villany- ; órához, nagypapa — Hát itt í nem kell vakoskodni, nem fogy ki a lámpából a petró, í meg nem füstöl... így ni! \ Na, dugja csak be oda a kon- ; nektorba azt a vasalózsi- í nórt, hadd lássuk! Füstöl?... í Ejnye! No, néha előfordul, hogy meghibásodik, na de egy- ; kettőre helyreütjük, micsoda ; beszéd az... Addig töltsön ; ;nagának egy pohárral, nagy- ; papa, ott van a szifon is, ; ha akar hozzá szódát. Nem } mondom, ugye, néha rázni í kell, na de maguknál kilo- \ métereket biciklizhet egy ; üveg szódáért, itt viszont pil- i latiatok alatt megvan ... Ugy- l látszik, nincs benne víz... j Sebaj, lecsavarjuk a fedelét, \ eresszen bele másikat a csap- í bál, rögvest csinálok szódát. \ Itt kérem, nem kell a kút- í ról hordani a vizet. Csak j megcsavarja az ember, és kész. Nem jön? Tudja, kissé ma- £ gasan lakunk itt a félemo- J leien, néha kicsi a nyomás... \ Annyi baj legyen, legfeljebb \ iszik egy teát, nagypapa, ott \ a bojlerben a forró víz. Nincs tűzrakás, sparhelt, meg üst- % cipelés, ott a kész forró víz ía fürdőszobában. Balra tessék csavarni, csak bátran! No­csak, elfelejtettem az este bekapcsolni, most várhatunk reggelig, mire megmelegszik, az ördögbe is ... Nagypapa, ugorjon le ide a sarki boltba, amíg én megcsinálom ezt a nyavalyás vasalót, hozzon egy üveg szódát, meg egy csomag harrpadoszíálíjú ká­vét! írja föl, nehogy elfe­lejtse, ott a golyóstoliam az asztalon, összekente az ingét! Golyóstoll, csak folyik kissé. Hogy a fene! ... Azért sose bánkódjék, nagypapa, bedobjuk ide a mosógépbe, kitisztítjuk az in­gét, addigra a vasaló is meglesz. Bújjon bele a kön­tösömbe. ,Ott a kapcsoló,. lenn, oldalt. Három perc alatt olyan inge lesz, mint az új. A ta­nyán ennyi idő alatt a tek- nőt se hozzák elő a fészer­ből, igaz-e? Most láthatja, mennyivel jobb itt nálunk, sokkal kényelmesebb ... Mi ez az égett szag? Hű, a hét- fűzfánfütyülőjét... leégett a tekercselés __Persze, víz nél­k ül nem mos a gép, az meg nincs, ugyebár, erről megfe­ledkeztünk ... Ezt is szerel­hetem, a ragyogóját... Csak ez a nyüves vasaló lenne meg már, aztán kapjuk magun­kat, és elmegyünk, körülnéz­ni, elvégre szombat van, vagy mi... Na szóval... Csengő, vasaló, mosógép, szifon és még bekapcsolom a gépet, mert az asszony megkért, hogy hámozzam meg a krumplit... Sajnos előbb meg kell néz­nem ezt itt, mert hámozás helyett passzírozza a krump­lit... Mindjárt leülünk szusz- szantani, csak bekapcsolom a szifont, megtekercselem a go­lyóstollat, kivasalom a mosó­gépet és megdarálom a boj­lert ... Hogy mondja? Fölrob­bant a porszívó? Azonnal, csak kimosom a csengőt... Ez ráz!... Na tessék, most sö­tét lett! Alighanem a háló­zati transzformátor... Hogy azt a szánkozó, jégen kopo­gó rézangyalát!... Látja, nagypapa, mennyivel köny- nyebb maguknál otthon!... Kaposy Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom