Pest Megyei Hirlap, 1965. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-23 / 45. szám

1965. FEBRUAR 23, KEDD PEST HEGY k/CíHap A DCM újszülöttje • A békés fenekelő és társai • — segítség • ZsékmitHemossk A GYÁRAKNAK is meg­van az élettörténetük: meg­születnek, korosodnak, újszü­löttjeik lesznek, majd egyszer elérkezik az öregkor. A Dunai Cement- és Mészmű Vácott gű, legjobb minőségű zsáko­kat, 212 ezer darabot. 2. — NAGYÉTKŰ ÚJSZÜ­LÖTT ez — mondja Molnár Sándor, az új üzem frissiben kinevezett vezetője —, évente mintegy hétezer tonna papírt fogyaszt. — Hány zsák lesz abból? — Hét, legalább harminc- millió. A DCM új üzemrésze az or­Évi hétezer tonna a papírból harmincmillió zsák alig jutott túl a gyermekko­ron, máris újszülöttel büsz­kélkedhet A hatalmas beton- tároló silók mögött, a csoma­goló szomszédságában új üzemépület magasodik. A fa­lakon belül már zúgnak, csat­tognak a gépek, próbaüzemet tart az újszülött: a zsákgyár. 1. NEVÉT MÁR TUDJUK. Méretei tekintélyt parancso- lóak: kétezer négyzetmétert fednek be a falak, magassága nyújtózkodásra késztető, ki­lenc méter. Kicsit még ren­detlen: itt még szerelők dol­goznak, ott ideiglenes öltöző, amott hegesztő fénye villan, de a gépek már ontják a „bőr­erős” cementeszsákokat F. Szabó Endre, áld az új üzemrész világra jöttének el­lenőre volt a beruházó, a DCM részéről, azt mondja: — Igen elégedettek va­gyunk, a vártnál jobbak az eredmények. December elején kezdték a próbát. Először a hüvelykészí­tő masina állt szolgálatba: ez formálja ki a zsák felső ré­szét Január 13-án már hat­ezer hüvely került ki a gép­ből. Ekkor futott be a kérés a testvértől, a Tatabányai Ce­ment- és Mészműtől: export- szállítás, de — nincs zsák! A váciak válasza: próbaüzem közben legyártották az ötréte­szág egész cementiparának zsákigényét kielégíti. A leg­korszerűbb ilyen üzem az or­szágban, a nyugatnémet gyártmányú gépek egyenletes rhűködásét többek között a légkondicionáló berendezés is biztosítja. A szomszédban, a Fenekelőnek hívják, de békés jószág... (Foto: Gábor) Könyvvásárlás a számok tükrében Az elmúlt esztendőben me­gyénkben vásárolták a leg­több könyvet az országban. A földművesszövetkezeti könyv­terjesztő-hálózat közel tizenöt­millió forint értékű könyvet adott el. Ez az összeg az 1956- os év forgalmának a nyolcszo­rosa. Ha a könyvvásárlás összegét elosztjuk a megye la­kosainak számával, akkor minden lakosra 24,24 forint értékű könyv jut, ami kere­ken három forinttal több, mint az országos átlag. A megyében a legtöbb könyvet a budai járásban vá­sárolták, három és fél millió forint értékben. Második a váci, harmadik pedig a ceg­lédi járás. Érdekes kezdeményezésként vezették be az elmúlt eszten­dőben az egészségügyi köny­vek gyógyszertári árusítását. Az elmúlt esztendőben a me­gye száztíz gyógyszertárában lehetett megvásárolni a leg- újabo egészségügyi könyve­ket. A tapasztalat: olyan nagy volt az érdeklődés, hogy az igényeket jóformán seholsem tudták maradéktalanul kielé­gíteni. Hasonlóképpen igen nagy volt a kereslet a megyében elsősorban az alapfokú mező- gazdasági szakkönyvekben. A permetezésről, a gyümölcsfa­ápolásról, a szőlészet-borá­szatról és a nyúltenyésztésről szóló könyvek állandó hiány­cikként szerepeltek az elmúlt esztendőben. 1964 folyamán a téli mező- gazdasági könyvhetek alkal­mával húsz községben ren­deztek szakmai ankétot. A nyári ünnepi könyvhét alatt harminckét községben volt író-olvasó találkozó, míg az J őszi megyei könyvhetek során j a megye nyolcvan helységé- ! ben. Irodalmi fejtörőt húsz, j szellemi vetélkedőt huszonhét, j műsoros irodalmi estet pedig I huszonkét községben tartot- 1 tak. csomagol óban naponta mint­egy negyvenezer zsákot tölte­nek meg cementtel: fél órája még sima papírhenger volt, s most már ömlik bele a kékes­szürke kötőanyag. A tatabányai kérés sikere; teljesítése meghozta az önbi­zalmat: azóta folyamatosan dolgozik a hüvelykészítő gép­sor, s az egyik fenekelő. Fenekelő? — Nem kell félni tőle — ne­vet Molnár Sándor — nem bánt senkit. A hüvelyt etetik vele, s amikor kiadja magá­ból, már alja is van a zsák­nak, csak a zsinegelés, azaz a tízesével való összekötözés van hátra. 3. FEBRUAR ÖTÖDIKÉN vet­ték át műszakilag az üzemet, s azóta teljes kapacitással dol­goznak a gépsorok. Rövidesen munkába áll a másik fenekelő gépsor is, azaz — Molnár Sán­dor és F. Szabó Endre szavai­val élve — „teljes lesz az üzem.” A német szerelők árgus szemmel figyelik a gépeket. Kellő-e a festékadagolás — a zsákokra a DCM kék színű emblémája kerül — nem gyű- rődik-e a papír, mennyi a se­lejt? A gyártó cég által garan­tált teljesítményt — nyolc órás műszakban negyvenezer zsák — a próbaterhelések során je­lentősen túlteljesítették: 49 ezer zsákot gyártottak, s en­nek mindössze egy százaléka volt selejt, abból is 85 darab a javíthatatlan, azaz eldoban­dó. Fiatal asszonyok, lányok dolgoznak az üzemben. Igen ésszerű elgondolások alapján — élve a Központi Bizottság de­cemberi ülésén elhangzott út­mutatással — elsősorban nem új munkaerőket alkalmaztak, (hanem átcsoportosítással más üzemrészekből kerültek ide a gépeket kiszolgálók, alig van közöttük férfi, az összlétszám — bizonyítva a korszerű gyár­tási módot — mindössze hat­van fő! — Tetszik-e a munka? A kész 'zsákokat kötegelő gépnél hárman dolgoznak. Mindhármuk egyszerre vágja rá: — Kisasszonyoknak való! Ha ez nem is egészen így van, az igaz, hogy a tiszta mű­helyben elsősorban a gépek dolgoznak, a dolog könnyebbik vége jut csak az embereknek. Február végén befejeződik a próbaüzem. Márciustól már teljes jogú — és kötelezettségű — üzemrészként dolgozik a zsákgyár, az újszülött... Mészáros Ottó A béke fegyveres őre Rakétakilövés a Szovjetunióban. Előtérben egy helikopter m z emberiség történelmé­ül nek aranybetfikkel írott lapjai közé tartozik 1918. feb­ruár 23-a, az első szocialista állam munkás—paraszt had­seregének születésnapja. A szovjet hadsereg a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom szülötte, felszabadítónk e napon aratta első győzel­mét a fiatal szovjet állam­ra törő német területrablők felett. Az intervenció és a polgár- háború éveiben a párt, a szovjet kormány, követve Le­ninnek azt az útmutatását, hogy minden forradalom csak annyit alkothat, ameny- nyit meg tud védelmezni, igazságos, forradalmi harcba szólította a dolgozókat. A munkások és parasztok száz­ezrei léptek be önként a had­sereg kötelékébe. S a fiatal proletárhadsereg az interven­ció és a polgárháború vala­mennyi frontján győzelmet aratott a túlerővel szemben. El szereztek a szovjet fegy­veres erők a második vi­lágháború éveiben, kezdet­ben szinte egyedül viselve a német fasizmus elleni harc fő terhét. A német militaristák korszerű haditechnikával fel­szerelt, 5,5 milliós hadsere­get szabadítottak a Szovjet­unióra. A 3000—6200 kilo­méter széles fronton elkesere­dett, nagy vérveszteségeket igénylő, hosszadalmas harc bontakozott ki. A történe­lem még nem ismert olyan szilárd egységet és kitartást, olyan tömeges hősiességet, amilyent a szovjet emberek tanúsítottak a Nagy Hon­védő Háború idején. A szov­jet hadsereg nemcsak meg­védte hazája szabadságát és függetlenségét. hanem fel­szabadította Közép-Európa né­peinek nagy részét a rab­ságból, megmentette a civili­zációt a fasizmustól. M meg a ég nem valósult leszerelés, az. agresszív imperialista körök nem mond­tak le a szocialista országok elleni támadó terveikről. Ha az imperializmus a há­ború kirobbantására vetemed­ne, a szovjet hadsereg képes a világ bármely pontján, bármely agresszor megsem­misítésére. A legutóbbi évek alatt felszerelésében megho­nosodtak a rakétanukleáris fegyverek és alapvető ütő­erejévé vált a stratégiai ren­deltetésű rakétafegyvrfnem. A Szovjetunió megoldotta a ra­kéták. repülés közbeni meg­semmisítését. Mind szélesebb körben alkalmazzák a rakéta­hordozó légierőt, amely nagy távolságokból képes nukleá- ris-rakétacsapást mérni az el­lenségre. s népek tisztában vannak zs azzal, hogy a szovjet hadsereg — kezében a leg­modernebb fegyverekkel — a béke záloga. Kakukktorma, békatutaj, nádtippan... Hasznos, de különös szén vedély a régi hajóvontató utak mentén Horváth László mezőgazda- [ bad időjüket Szigethalom mel- ságí mérnöknek különös szén- lett, egy jó ötkilométeres vedélye van: a természetvéde- sávnak szentelik a Duna men­tem. Barátaival minden sza- 1 tén. Pest megyei iskola a fővárosban Baromfitenyésztők tanulnak a Mezőgazdasági Kiállítás területén, Jelesrendűekből is lehet mezőgazdasági tanuló Az is takarékosság, mégpe­dig ugyancsak ésszerű, ha a nagy befektetéssel felépített mezőgazdasági kiállítás masz- szív épületeit hasznosítjuk. Ne álljanak üresen egyik kiállí­tástól a másikig három éven át. A nagy istállókat, kiállítá­si csarnokokat különböző vál­lalatok raktár céljára bérlik, ez köztudomású. Csak kevesen tudják viszont, hogy a szarvasmarha-istállóra húzott emelet, most iskolának és diá­koknak nyújt otthont. Mégpedig Pest megyei is­kolának, a megye gazdaságaihoz szer­ződött baromfitenyésztő szak­munkás tanulóknak. Az éwégi vizsgát helyette­sítő összefoglalót már meg­tartották mind a két osztály­ban, tudásáról tett tanúságot huszonhárom elsős, meg ti­zennégy másodikos kislány. Egy sem bukott, sőt, so­kan végezték jó, meg je­les eredménnyel. Prunek Zsuzsi Ceglédről jött, a Táncsics Tsz küldte az is­kolába. A kislány saját elha­tározásából választott a nyol­cadik általánosban mezőgaz­dasági pályát. — Nem, dehogy bántam meg, szépnek tartom, szeretem ezt a mesterséget. Madarász Ilona másodikos ugyanígy vélekedik a baromfi- tenyésztő szakmáról. Mádi Erzsi, asz abonyi Uj Világ Tsz tanulója második éves. Apja ugyanott tehenész. A kislány eredetileg nem gon­dolt arra, hogy a tsz-ben ma­rad, „magasabbra tört", je­lentkezett élelmiszeripari ta­nulónak a Nagykőrösi Kon­zervgyárba. Fel is vették. Hogyne, 4,2 eredménnyel jelesen vé­gezte az általánost. Próbára tesszük: — Ilyen jó bizonyítvány­nyal „csak" baromfitenyésztő­nek? Csodálkozó szemmel hallja a kérdést. — Vakációban a baromfiak mellett dolgoztam otthon, le­mondtam az ipari tanulóság­ról, ez tetszett jobban. Kék iskolakötényben ülnek a padban a lányok. Értelmes szeműek és beszédűek, akár a középiskolások. Szakértő, kép­zett munkásai lesznek a ma­gyar mezőgazdaságnak, — De sajnos nem mind — jegyzi meg Oláh Andorne, a keltetéstan tanára — húsz- harminc százalék szakvizsga után más munkára megy. Részben a saját akaratából, részben azonban, mert a gazdaság, ahol tanul, nem alkalmazza a szakmá­jában. Azt mondják ezekben a gaz­daságokban, hogy mit csinál­janak az időközben szakképe­sítést szerzett vagy jól begya­korolt idősebbekkel, bocsás­sák el az új szakmunkások kedvéért őket? Ebből mindenesetre kide­rül, hogy nem minden gazda­ságban tervszerű a tanulókép­zés, néhol csak azért szerződ­tetnek gyerekeket, hogy fel­sőbb helyen jelenthessék, ele­get tettek a felszólításnak, fel­vettek szakmunkástanulót. De hiba az is, hogy országos vi­szonylatban központilag nem tartják nyilván az állás nél­kül maradt, más munkára kényszerült ifjú szakmunká­sokat. amikor sok gazdaság­ban viszont akadna hely a számukra. A szakiskola pedagógusai szerint furcsa, hogy a baromfitenyésztő szak­mát az egész országban alig két-három fiú tanulja — a nemek egyenjogúsága el­lenére. Pest megyében egyet­len ilyen tanuló sincsen. Vi­déken az aprójószággal való foglalkozást — nagyüzemi szinten is — még mindig nő­nek valónak tartják. Holott nem könnyű, de férfinak is szép munka. Szokoly Endre A taksonyi híd északi olda­lán még szinte érintetlen, az erdő. A Duna-part az eleven, és a holt ágiak mentén is óriá­sit változott az elmúlt időben. Amióta a vízügyi igazgatóság megszüntette felügyeleti jogát a régi hajóvontatásd utak fe­lett — amelyek a parttól nyolc ölnyi melységben ter­jedtek —, azóta a vikendhá- zak lenyomul.tak közvetlenül a vízhez. Nagyon kellemes ez most a tulajdonosoknak, a víkendezőknek, de nem kell több tíz-tizenöt évnél, lassan eltünedeznek a varázsosan szép ártéri erdők, mert helyü­ket kerítések foglalják el. Ezért indítottak mozgalmat Horváthék s már eddig elér­ték, hogy legalább a sziget­halmi tanács védett terület­nek nyilvánította e partsza­kaszt. Szándékukat bejelen­tették a Természetvédelmi Tanácsnak. A védettséggel az a céljuk, hogy a soroksári Du- na-ágon legyen hol fészkelniük a vándormadaraknak, az alj­növényzet és a partmenti víz sok kis lakójának. A halállo­mány úgyis kiveszőben van már a víz nagyfokú szennye- ződötteégétől, ami ellen hiá­ba kérnek orvoslást. Szeren­csére ez a szakasz itt kevésbé veszélyeztetett, a halak is biztosabban szaporodhatnak. Tőzegpáfrányt, kakukk­tormát, békatutajt, nádi ti p- pant, kapótnyaikot telepíte­nek, hogy a szárcsáknak, vöcsköknek, vízityúkoknak jó búvóhelyet biztosítsanak. Megél itt a vadkacsa és ter­mészetesen gólyamadaruk is van jópár. A szigethalmiak kezdemé­nyezése dicséretet érdeméi. Aki arra jár felnőtt vagy gye­rek, tartsa tiszteletben a táb­lát, ne háborgassa a védett terület csendjét, nyugalmát. — k. m. —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom