Pest Megyei Hirlap, 1965. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-18 / 41. szám

1965. FEBRUAR 18. CSÜTÖRTÖK PtSI MEG* t^dfop Új bélyegsorozat Tájékoztató a takarékosságról A Postavezérigazgatóság magyar sporteredmények meg­örökítésére szombaton 20, 30, 50, 60, 70, 80 filléres, va­lamint 1, 1,20, 1.40. 1,50, 1.70 és 3 forintos értékekből áLló „Tokiói olimpia érmei" elne­vezésű bélyegsorozatot bocsát forgalomba. Szerdán délelőtt a Magyar Sajtó Házában az Országos Takarékpénztár sajtótájékoz­tatóján Gács László vezér- igazgató ismertette az inté­zet eredményes munkáját, idei feladatait. Az elmúlt esztendőben 4.4 milliárd forinttal növekedett és 16.5 milliárd forintra emelkedett a lakosság be­tétállománya. Jelentősen fejlődött a legré­gibb takarékossági forma, 270 000 új betétkönyvet vet- £ tek nyilvántartásba. A múlt ^ évben összegyűjtött pénzek £ után y ^ 644 millió forint kamatot kapott a lakosság. | Állami támogatással saját á erőből 24 019 lakás épült. 2 ? Az idén lakásépítkezésekre ^ a tavalyinál több, 1.4 milli- ^ árd forintot biztosít az OTP. í A terv szerint í ^ 5100 szövetkezeti es 674 ^ öröklakás építése feje- ^ ződik be ebben az év­ben. ^ A tájékoztató a gépkocsi vá- ^ sárlási kölcsönök iránt meg- 2 növekedett érdeklődésekre y ^ válaszolva hangsúlyozta, ^ hogy az ilyen hitelnyújtás le­^ hetősége a rendelkezésre ál- | ló gépkocsi-készlettől függ. ^ Mivel az idén a gépkocsi- ^ behozatal előreláthatólag a ^ készpénzvásárlók igényeit ^ sem tudja kielégíteni, ezért ^ új gépkocsi-vásárlásra egye- ^ lőre nem ad hitelt a takarék- í pénztár. \ __________________________ 60 gyerek vagy 16 sertés? A pusztavacsi „lakásügy ' margójára 99 ASSZONY” TSZ Pusztavacs tanterem'hiány- nyal küzd. A nyolc osztály hét tanteremben tanul, öt külön­bőz» helyen. A vezetők jelen­tős erőfeszítéseket tesznek, hogy a problémát megoldják. A pedagógusoknak sincs rendes lakásuk. Nincs meg­felelő könyvtárihelyiség, és nincs kultúrterem. Ez is fájó pont a községben. Építkezésre persze jelenleg nincsen pénz, de megoldás azért lenne. Másfél éve üresen áll egy kétszobás lakás Mégcsak be a falu közepén, sincs zárva ... A volt tanácselnöknek kü­lönböző pénzügyi szabálytalan­ságok miatt kellett tisztétől megválnia és csak a jóindulat mentette meg az ügy súlyo­sabb következményeitől. El­nökségének utolsó napjaiban beköltözött a tanács szolgálati lakásába, melynek szomszéd­ságában az iskolának egy tan­terme és az evangélikusok imaháza működött, a megmo­solyogni való egyesülés az fmsz tulajdonát képező épü­letben keletkezett. Mosonyi Ferenc tanácselnököt leváltot­ták és minősítésébe az a be­jegyzés került, hogy a hibák hozzánemértéséből keletkez­ÍHelyi ipari tanulók megyei versenye Ismét sikeres esztendőt zárt az „asszonyok ter­melőszövetke­zete , a csömöri Haladás Tsz. Há­rom és félmillió forinttal növeke­dett Csömörön a közös vagyon. 47 forintos munka­egység mellett 16 216 forint át­lagjövedelem ju­tott egy-egy tag­(T udósitónktól) | Hazánk felszabadulásának 120. évfordulója alkalmából a * KISZ Pest megyei végrehajtó ; bizottsága és a megyei tanács ^ ipari osztálya pénteken és ^ szombaton. Gödöllőn rendezi a ^ helyi ipari tanulók „Szakma g kiváló tanulója" címért folyó 4y versenyét. jy Délelőtt 10 órától délután 18 poráig tart a szakmai gyakor­lati verseny: asztalos, kömű­* vés, lakatos, műszerész, vil­lanyszerelő, szobafestő, má­zoló és női szabó ágakban. Szombaton szakköri kiállí­tás nyílik a Pest megyei ipari- tanuló-intézetek és iskolák ta­nulóinak munkáiból. Délután három órakor műsoros divat- bemutatóval színesített nyil­vános fodrászverseny kezdő­dik a Ganz Árammérőgyár kultúrtermében. A finálé: este a farsangi iparosbál lesz. Papp Rezső tek. De azért elhelyezték — múltjára való tekintettel — az fmsz-hez ügyintézőnek. Itt politikai feladatokat kapott, ő szervezi a közgyűléseket és a társadalmi munkát. Csupán azt kérték tőle, hogy végezze el az általános iskola nyolc osztályát. Nem tartozik szoro­san a tárgyhoz, de elmondom: a kérést azóta sem teljesítette. A helyi tanács VB úgy dön­tött, hogy a tanteremhiány megoldására a volt tanácsel­nök lakását átadja tanterem­nek, könyvtárnak és a meg­maradó egy kis helyiséget egy pedagógusnőnek. A törvények értelmében biztosítottak szá­mára egy kétszoba, konyhás lakást. Az erről szóló határo­zatot tavaly áprilisban hozták. Miután a címzett a határozat ellen nem fellebbezett az jogerőre emelkedett. De a lakást nem adta át. Betelepí­tett az iskolaimabáz udvarára 16 disznót, az iskola padlására felhordta a takarmányt, az óvoda kamrájából libaólat csi­nált. Már az is érthetetlen, hogy a helyi vezetők elnézték ezt a nyilvánvalóan törvény­telen dolgot. Elnézték, hogy az iskola udvarán disznóólát lé­tesítsenek és ott bűzölögjön a hatalmas trágyahalom az osz­tály ablakaival szemben. Mosonyi Ferenc pedig kije­lentette, hogy a lakást nem hagyja el. Előbb a kiutalt la­káson talált különböző hiá­nyosságokat. Kívánságainak eleget tettek. Ezek után közöl­te, hogy a tv-jének nincs kon­nektora. Építettek neki! Ajtó­kat helyeztetett át. Megtették! És amikor már minden kíván­sága szerint kész lett, kijelen­tette; felesége beteg és az új lakás 200 méterre van a disz­nólaktól. Senki nem kívánhat­ja tőle, hogy felesége ilyen tá­volságra járjon a disznókat etetni. Ez embertelen lenne... 16 disznót az iskola udva­ron nevelni nem embertelen! A volt tanácselnök látoga­a következőket helyesebben ordí­tásomkor mondta, tóttá: — Tőlem azt ír amit akar... Nem megyek ki és kész. Majd én elmegyek az „ILLETÉKE­SEKHEZ” — mondta fenye­gető hangsúllyal. Felesége majdnem kidobott. Megnéztem az üresen álló lakást. Nem falusi, de vá­rosi szemmel kitűnő lakás. Két hatalmas szoba, sarká­ban díszes cserépkályha, va­laha a hercegség egyik inté­zője lakta. Érthetetlen. Ennyire gyenge lenne egy helyi tanács, hogy a saját határozatát egy év alatt sem tudja érvényesíte­ni? A faluban persze az ter­jedt el — és ezt mondja az elnök is — hogy a volt tanács­elnököt „felülről” védik. Akármi is az igazság, de ez a csúnya tengeri kígyó nem válik a helyi tanács tekinté­lyének dicsőségére. Bementem a járási tanácsra és pártbizottságra, azaz „fe­lülre”, ahová Mosonyi Ferenc és a jelenlegi vezetés is mu­togat. Az itt megtudottakkal aztán kiegészült és kerek lett a történet. „Felülről” egyáltalán nem védik a volt tanácselnököt. Ismerik hibáit, képzetlen, cse­kély feladatait ellátni sem képes embernek tartják. Az ügy iratai itt már hatalmas puksamétákká dagadtak. A járási pártbizottság munka­társai, akiknek sokkal fon­tosabb dolgaik is lennének, többször foglalkoztak az üggyel. Ugyanígy a járási ta­nács dolgozói is. A pusztavacsi elnöknek kel­lett volna gondoskodnia, hogy a saját — áprilisban hozott — határozatát végrehajtsa, miután az jogerőre emelke­dett. Az új lakást termé­szetesen időre lakhatóvá kel­lett volna tenni. Miután ez nem történt meg, néhány hó­nap múlva egy újabb ha­tározatot adtak ki. Ezt már Mosonyi megfellebbezte. Az­tán elindult a huzavona. Hogy a tanácselnök saját te­hetetlenségét és határozatlan­ságát a falu előtt palástolja a „felettes szervekre” kezdett hivatkozni. És mit csinál a volt tanács­elnök? Látta, hogy gyenge, határozatlan emberekkel áll szemben, hát él a lehetőség­gel. Ö lendül támadásba, fe­nyeget, fúrkáló leveleket ír a pártbizottságnak, becste­lenséggel vádolja a falu jelenlegi vezetőit Közben nyugodtan neveli disznóit az iskola udvarán. Az iskolának nincs tanter­me, nincs könyvtár. És köz­ben egy érdekes dolog tör­ténik. Az evangélikus pap­pal megértetik, hogy a jelen­legi imaház kellene kultúr­teremnek és a pap lemond ró­la. — Adjanak egy kis helyi­séget, ahol a jelenleg még meglevő 10 hívemmel az isten­tiszteletet megtarthatom és kiürítem a termet. Lám, helyi erőből minden megoldódna, csak egy kis határozottság, erély kellene hozzá, valamint közigazga­tási szakismeret. Másfél éve húzódik a súlyos iskolaügy. ezért foszlik lassan semmi­vé a helyi vezetés tekintélye. ezért keringenek furcsa, rossz ízű híresztelések. Ezért vá­lik 16 disznó fontosabbá mint hatvan gyerek és egy község népművelésének' ér­deke. Végül is a „felsőbb” szer­veknek kellett a dolgot meg­oldaniuk. Mosonyi Ferenc ul­timátumot kapott. Attól szá­mított tíz napon belül, hogy a disznóit eladhatja, köteles elhagyni a lakást. De ebben kételkedem... Az egyéves huzavonára nem kerül sor, ha a helyiek él­nek azzal a hatalommal, me­lyet a község lakói bizalom­mal tettek a kezükbe és ez­zel már akkor élnek, ami­kor a levitézlett tanácselnök 16 disznót telepített az isko­lába ... Ősz Ferenc Aulm sdndo yijtifa pa Her A volt. város polgármestere nő Nem ismerte az érintke­zés legelemibb szabályait sem. Leküldle az altisztjét a szer­kesztőségbe, jöjjek azonnal, hi­vat az elnökasszony. Mentem. Az elnöki rezidencián kezembe nyomtak egy vaskos jegyző­könyvet. Tanulmányozzam. Mellékeltek hozzá egy feljelen­tést is. Kusza, gyermekes be­tűk, véresen súlyos vádak. És drámai segítségkérés. „Hoz­zanak ki az elmebeteggyógy­intézetből, ahová Gyula páter záratott bosszúból, mert sze­relmes belém. Érzéseit én is viszonoztam. De amikor meg­unt. idezóratott az őrültek kö­zé. Borzalmas itt az életem. Ha istent ismernek ...” és az alá­írás: N. Ciliké. Az elnökasszony azt mondta, hogy ebből egy szép kis írást kell kanyarítani. Sózzak jól oda a fekete reakciónak. Hát ami a fekete reakciót illeti, az rendben volna, azzal egyet­értünk, de ez itt egy furcsa ügy, ilyesmit még Jókai is alig talált ki, és Victor Hugo is mindössze megkísérelt ehhez hasonlót a Párizsi Notre- Dame-ban. A siker kulcsa tehát a ke­zemben van. Lám, milyen igaz a tétel: a téma a földön hever, legfeljebb az elnökasszony ke­zéből kell kivenni. Csupán egy egészen kis baj van. Itt benn mozog valami lelkiisme­ret féle és ez azt mondja: Ne marhulj, öregem! Igenis, most légy nagyképű, öntelt, becsülj le mindent és mindenkit, csak a saját fülednek és szemednek higyj. Pedig a jegyzőkönyvben oly világos és logikus volt minden. Talán ez volt a gya­nús, vagy mit tudom én. Min­denesetre elindultam a nyo­mon. Ha igaz az eset. jaj Gyu­la páternek. És a a Maffia fe­kete tagjainak. Ha nem, jaj nekem, a fekete reakció sze­kértolójának. A kórházat nemrégen álla­mosították. A pap-orvosokat meghagyták, bár alig lézengett már közülük itt valaki. A női elmeosztály vezető főorvosa épp egy pap volt. Felettébb gyanús! Bemutatkoztam, fel­mutattam az engedélyt. — Jó, mi tetszik? Elmondtam jövetelem célját, már amennyit szükségesnek tartottam belőle. — N. Ciliké ápolttal szeret­nék beszélni. — Nincs már nálunk, tegnap hazaengedtük, három hétig ke­zeltük. A címet az irodában tessék tudakolni. Egyéb felvilágosítást orvosi titoktartásra hivatkozva nem adott. Aha. — gondoltam, amikor a pap-orvos szenvtelen tekinte­tét bámultam. Megsejtettek valamit és gyorsan hazaenged­ték a nőt. Micsoda piszkos ügy lesz ez. És az orvos ellenséges tekintete! Felettébb gyanús! Mentem a nő lakására. Út­közben az járt a fejemben, „az anyja, Gyula páter!” Mi­csoda szatír pap lehet, meg­un egy jó nőt. fél, hogy kompromittálja őt, és a meg­oldás kézenfekvő. Papi ösz- szeköttetéssel zárt intézetbe csukatja, ezzel el van intéz­ve. Nem, barátocskám, most az egyszer nem úszód meg. Bekopogtattam a nőhöz. A.hogy megjelent az ajtóban, azonnal tudatossá vált ben­nem, hogy azért néhány bű­V ra. Felvételeink i a minap lezajlott i zárszámadási köz-■ gyűlésen készül­tek. + Bagyánszky Ist­vánná, a tsz elnö­ke beszámol az elmúlt év munká­járól. Feszült figye­lemmel hallgatják | az asszonyok az ; elnöknőt. Foto: Kollányi nős elképzelés a megmenté­nek járó jutalomról valahol a lelkem mélyén motosz­kált. Ezt az érzést nagyvo­nalúan azzal toldottam meg, ahogy most visszaemléke­zem, hogy természetesen az igazság elszánt bajnokának ezt kötelessége lesz majd visszautasítani. De amikor erre rádöbbentem, egy kissé el- szégyeltem magam. A nő ott állt a szoba kü­szöbén, mely az udvarra nyílt, és a nő borzalmas volt. Egyszerre, egy pillantással vet­tem észre mindent. Hogy kövér, hogy piszkos a pongyo­lája, a keze, az arca. Haja sár­ga padlófestékkel festve, sze­möldöke fekete szénnel ki­húzva, de most elmosódott. Lábán kitaposott férficipő. És szőrös a lába. És nagy rózsa­szín masni a hajában. És öt­ven éves. És a bolondok kan- csi vigyorúval gusztál en­gem. És a fogai podvásak és zöldek. Majdnem elszalad­tam. Legyőzve ' szégyenemet a jutalomról szőtt merengő álmaimért, halkan köszön­tem. Karonragadott és be­cipelt. A szoba olyan volt, mint ő. Kínos zavaromban félrenéztem. A falhoz tá- támasztott ásón és gereblyén akadt meg tekintetem. Dolgo­zik ez a szerencsétlen, pa­raszti munkát végez. Ez jó, ez megnyugtató. Ebben a másodpercben ma­gához rántott és fuldokolva lihegte: — Űgy-e szeretsz? Imádlak! — hadarta. — Vegyél el fe­leségül! — és a kopott pok­róccal terített dikó felé von­szolt. Simogatta az arcomat: — Jöjj, gyere drága, olyan szép vagy! \\\\\\\\\\\\\\\V\\\V\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\Vi\, Hirtelen belémnyilalt a polgármester asszony és egy rántással kitéptem magam a karjaiból. — Piszkos gazember! — or­dította utánam — Te is meg­csalsz. — És sírt, és zokogott. Örült, szexuális őrült. Ahogy az ajtóból visszanéztem, két kézzel integetett: menjek vissza. A kórházba lihegve érkez­tem. — Mondja csak doktor úr, miért nem mondta az előbb? — Nem mondhattam... — Ez őrült... — Az kérem... A szülők közeli rokonok voltak és visz- szamenőleg is minden férfi a rokonságba nősült. A nő két bátyja itt halt meg az intéze­tünkben. . Gyula páter halálsápadtan fogadott. Jóképű fiatalember, civil ruhában, illetve házikö­penyben. Világias külső, vi­lágias szoba, a falak tele könyvekkel. Előtte éppen Kautzky: A kereszténység ere­dete című könyve. A másnapi szentmisére „készült”. Még fogalma sincs, hogy sorstársak vagyunk, csak annyit tud, amitől fél, hogy le akarom leplezni az újságban. Konyak­kal kínál, feketét főz és szer­kesztő úrnak szólít. Leülünk, egy kis zavarral küzd, s hogy megtudja, jártam a nőnél, egy kissé felsóhajt. Nem segítek rajta, nem mon­dok semmit. Élvezem a hely­zetet. Igaz, világnézetünk homlokegyenest ellenkező, de mindketten fiatalok vagyunk és férfiak. Kíváncsi vagyok, hogyan adja elő ezt a témát egy pap. — Gyónás közben történt. Szerelmet vallott. Aztán ki­ugrott a fülkéből és rámtört. Kezemet csókolta és harap- dosta. Kevés hívő volt a templomban. Azok is asszo­nyok. Senki sem segített, nagy botrányt, pikáns hátteret szi­matoltak. Az őrült nő ilyene­ket kiabált: „Megcsaltál, be­csaptál, unsz már, te hűtlen kutya!” Beszaladtam a sek­restyébe. A nő tört, zúzott kia­2 bált A templomszolga telefo- ? núlt a kórházba a barátom-^ nak. A mentők néhány perc í múlva elvitték a dühöngő nőt. ^ A többit már tudja. Két hí- ^ vöm feljelentett, ebből készült ^ a jegyzőkönyv. Közben a nő £ is írt a kórházból. Magán ki- ^ vül senki sem vizsgált ki sem- ^ mit | — Tudja — hajolt köze- ^ lebb hozzám — nekem az ^ állammal semmi bajom. Min- ^ dég tartottam magam az igé-5 hez: Add meg az istennek... A add meg a császárnak.. Csak ezek a szent asszonyok!^ Minden plébánián körülve- ^ szi az embert egy koszorú. És ^ ha nem is őrültek!? Oltárt^ díszítenek és a kezemet si- ^ mogatják. Prédikálok és sze-í meznek velem. Gyónnak és? szerelmet vallanak. Misét ce- ? lebrálok és oly áhítattal ül- ^ nek az első padokban, hogy ^ az már önmagában is bűn. ^ És féltékenyek egymásra. Ezek ^ keserítik az életem és mint ^ látja, veszélyeztetik is. i — Nősüljön meg — mond- í tam neki vidáman. Egy asz-? szony megvédené a soktól. $ Azután elmondtam neki, ^ hogy sorstársak lettünk, s mint ^ láttam, ezen ő is jót de-í rült. ^ Volt még egy adósságom, ^ azt másnap törlesztettem. í Megtudakoltam, ki volt az aí hivatalnok, aki a jegyző- ? könyvet felvette a két hívő ^ asszonytól és kivizsgálás nél- ^ kül az elnökasszonyhoz vitte. ^ Az egyik jó barátom volt. ^ Annál jobb — gondoltam. ^ Még az este ördögi csellel ^ elcsaltam a nő lakására. Ami- ^ kor belépett, én kinnmarad- í tam és öt percig kívülről í erősen tartottam a kilincset. ? Egy kissé ziláltan jött ki és ^ feldúltan. Nem állt velem ^ szóba. Másnap elmondtam ne- ^ ki a pap és a magam kálvá- ^ rióját, és az ő felületes ^ munkáját is megemlítettem. ^ — Rendes szivar lehet az a í Gyula páter — mondta gú- 4 nyolódva. — Ne vegyük fel ? a pártba? De azért értette a mókát. ^ (Folytatjuk) 'í.

Next

/
Oldalképek
Tartalom