Pest Megyei Hirlap, 1965. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-16 / 39. szám
A Budapesti Irodalmi Színpad Cegléden Juhász Gyula—Tóth Árpád-estet rendeznek A Kossuth művelődési ház színháztermében szerdán este 7 órakor a Budapesti Irodalmi Színpad rendezésében Juhász Gyula—Tóth Arpád-est lesz. Közreműködnek: Bodor Tibor, Keres Emil, Kohut Magda, Kovács P. József, Nagy Marianne, Radnay György, Szentpál Mónika, Szécsi Vilma és Varsányi László. Jegyek 14, 10 és 5 forintos árban a művelődési ház pénztárában válthatók. IX. ÉVFOLYAM, 39. SZÁM 1965. FEBRUÁR 16, KEDD Védnökök és védencek... A Láng Gépgyár albertirsai jó példája HÍREK AZ ELET TAPASZTALATAIBÓL: A Népszabadság egyik múlt heti számában cikket közölt az utóbbi időkben ritkán emlegetett mozgalomról, a tsz-ek patronálásáról. Feltette a kérdést: felesleges-e ma, hogy az üzemek patronálják a közös gazdaságokat, s ha nem, milyen legyen a segítség? Gazdasági, politikai vagy kulturális vonatkozású-e? Példaképpen a Láng Gépgyár ilyen irányú segítségét említette a cikk az albertirsai Szabadság Termelőszövetkezetnél. Ez a fővárosi nagyüzem ugyanis már második éve patronálja a tss-t és kimutathatóan hozzájárult annak erősödéséhez. Az üzemiek huüadékvasat, épületbontási és egyéb anyagokat adtak át a tsz-nek. Segítettek az anyagbeszerzésben, megjavították gépkocsijukat és még lehetne sorolni több mindent. Persze, nem mindig ment ajándékként a segítség, de így is megérte. Nem leki- csinyleitdő volt a politikai támogatás sem, amiben a gyáriak a tsz pártszervezetét részesítettéit. Az albertirsai Szabadság Tsz nem egyedüli járásunkban, amely ilyen sokra becsülendő patrónussal rendelkezik. A nagyobb ceglédi és vidéki üzemeinknek is megvannak a maguk védencei. Olyanok, amelyek még jó ideig megkívánják a támogatást, technikailag és politikailag egyaránt. Most a téli időszak különösen alkalmas mindkét irányú segítségnyújtásra. Bizonyítsák be hát üzemeink, hogy a Láng- gyáriakkal együtt minden vonatkozásban eleget tesznek vállalt kötelezettségeiknek a patronálás terén is. Ne mondhassák rájuk, hogy segítségük csalt a szervezésekben és a munkás-paraszt találkozókon való részvételkor nyilvánul meg. J. Z. — Már befejezték a Szűcs telepi kisfeszültségű hálózat felújítását. A jövőben kevesebb bosszúság éri a környék lakóit az áramzavarok miatt és főleg sokkal jobb lesz a televízióvétel. — „Meós legyen a talpán, aki a munkánkban selejfet talál!” — ez a jelszava a Május 1 Ruhagyár most alakított „minőségi brigádjának”. — Hatvan kitüntetett ember van az élelmiszer kiskereskedelemben. A fiatalok közül hárman arany, négyen ezüst fokozattal szerezlek meg a szakma ifjú mestere címet. — A háziipari szövetkezet ebben az évben ötezer pár norvégmintás, kézi kötésű kesztyűt exportál a Szovjetunióba. Szülők élménye a művelődési házban Amit az iskolaigazgató a felnőtteknek tanított Nevelni tanult a minap egyik este a Kossuth művelődési házban, a szülők akadémiájának nagyszámú közönsége. Az iskolák, a nőtanács és a TIT közös rendezvénye egyúttal a szülők és a nevelők találkozója is volt Megyery Kárölyné pedagógus megnyitója után Mohos Imre igazgató szenvedélyesen, a jövőbe vetett hittel foglalkozott a nevelés kérdéseivel. Szavainak hitelét gazdag élet- tapasztalata, immár nemzedékek tanítása, — s mint „gyakorló" szülőnek — három gyermek felnevelése szolgáltatta. Előadói beszéde szinte teljes egészében nyomtatásba kívánZöldéit a saláta, lesz majd sok paradicsom A városi termelőszöve fckezetek kertészeteiben hetek óta szorgalmas munka folyik. Időben elkészítették a melegágyakat, elvetették a zöldségfélék magvait, s most már mindenütt a palánták nevelésével foglalkoznak. A Vörös Csillag Tsz kertészetében Plavetz József irányításával négy növényházban kétezeft négyzetméter fólia- alagút alá nevelik a palántákat, ötvenezer salátájuk már szépen fejlődik a hollandi ágyakban és most kezdik meg harmincezer paradicsom tápkockába ültetését. Ezt házilag készített ötletes lábpedállal működtetett gép segíti. Egy kertész óránként mintegy háromszáz- ötven-ötszáz tápkockát készít, s. egyúttal a palántát is beülteti a kockába. kozna. S talán ez kevés is volna még. Jó volna minden szülőnek mélyen a szivébe, tudatába vésni: így lehet, így kell nevelni, ilyen módon lehet a jövő társadalmát sikeresen felépíteni, így, nehogy valaha is szégyenkeznünk kelljen fiaink, leányaink előtt. Ariról is meggyőzött bennünket Mohos igazgató, hogy nem valami rendkívülien különleges embertípust vár tőlünk az új életforma, hanem egyszerűen olyat, amilyenekké mi szülők szerettünk volna lenni az ifjúkori vágyak és küzdelmek útvesztőiben — igaz emberekre van szükség. Ékesen, szóló hasonlatot említett az előadó arról, hogy a kisgyermekeknek mindenkor a szülő az ideálja. — Az én apukám a legerősebb ember a világon! — mondja az óvodás. — Egyedül is képes arra, hogy azt a nagy asztalt odébbtolja! S a cingár termetű, erőművésznek jóakarattal sem nevezhető édesapa hőssé magasztosul kisfia szemében. — Az én anyukám a legszebb a világon! — tartja édesanyjáról kislánya. És biztosan az is. De csak akkor, ha később sem hazudtolja meg önmagát. Ha nem küldi ki eddig töretlen lelkületű rajongóját a hozzájuk becsöngető látogató elé azzal, hogy „azt üzeni anyuka, hogy nincs idehaza!° És apuka is hős, erős és igaz ember marad, ha például tetteivel nem hazudtolja meg szavait, ha az erkölcsi törvényekről nemcsak szónokok ha mindazt önmaga is megteszi, amit a fiától megkövetel, ha az ital mámorában nem játssza el tekintélyét, a nyitott szemmel járó gyermek előtt. Közéleti embereink manapság sokszor elvegyülnek az emberek között. Sem bíborpalástra, sem aranyos hintóra nincs szükségük tekintélyük kivívásához és megőrzéséhez. Az egyik értelmiségi házaspár gyermeke éppen Makarenko könyvét forgatta, mikor szülei megkérdezték: mit olvas? — Ellenőriztem, hogy jól neveltek-e? A szülők akadémiája hallgatóságának is ez lehetett a válasza. Mintegy kitárt könyvbe nézve ellenőrizhették, jól nevelnek-e. Hogy sokan meglátták önmagukat, azt a hozzászólások és a fogadkozások bőven bizonyították. Jakab Zoltán MIÉRT legyenek a tanyasi gyerekek hátrányban növeljük általuk az analfabéták számát Hozzászólás Az alföldi tanyáikon elő tanköteles gyermekek korszerű neveléséről és oktatásáról nemcsak a Ceglédi Hírlap hasábjain olvashatunk, hanem a rádióban is elég gyakran hallhatunk. Aki közelebbről ismeri a tanyavilágban élő tanköteles gyermekek nagy fáradságát, hősi harcát a tudományért, az teljes mértékben egyetért azzal a törekvéssel, hogy a mi városunkban is szükség van olyan nevelő- otthonra, ahol a külterületi, feLsőtago zatos növendékek lakhatnának s a helyi álltalános iskolákban szerezhetnék meg a kor igényeinek megfelelő alapműveltséget. A magam részéről az alábbi néhány gondolattal szeretném alátámasztani a tanyasi internátus minél előbbi megvalósításának ügyét. A felszabadulás óta eltelt húsz esztendő meggyőzően bizonyítja, hogy államunkban minden gyermeknek és minden felnőttnek joga van a kultúra kincseihez. A félévi értékelés és osztályozás után városunk általános iskoláiban is kezdetét veszi a Rendtartás, valamint az idevonatkozó miniszteri rendelkezés értelmében — azoknak a tanköteles gyermekeknek a szakszerű kiválasztása, akik gyengébb szellemi képességük miatt képtelenek a többiekkel együtt haladni. Ezen a téren azonban a tanyákon élő iskolás gyermekek, sajnos, hátrányos helyzetben vannak. Ugyanis a külterületi általános iskolákból a gyógypedagógiára javasolt, illetve áthelyezett gyermekeket a Kisegítő Iskolába — a nagy távolság, a bejárási nehézségek miatt — beiskolázni nem tudjuk. Maradnak tehát egy ideig, az amúgy is nagy létszámú tanulócsoportokban. Szomorú sorsuk előbb- utóbb a lemorzsolódás lesz és az írni-olvasni nem tudók, az analfabéták számát növelik. Ha tehát — minden erőt összefogva — a közeljövőben létre tudnánk hozni Cegléden a tanyasi, általános iskolai diákotthont, ezzel együtt a külterületi iskolákat is mentesíthetnénk a speciális gyógyító nevelést-oktatást igénylő tanköteles gyermekektől. Lénárt József, a Kisegítő Iskola igazgatója SPORT Akadályok a (elkészülésben Az elmúlt szezon után komoly veszteség érte városunk NB Il-es kézilabdacsapatát. Szálkáit behívták katonának, Ocsai Károly pedig Osváth Tiborral együtt visszavonult, s egy idő óta nem jár edzésekre Bozóki József sem. Igaz, hogy Szálkái Cegléden teljesít szolgálatot, ennek ellenére nem látszik biztosnak, hogy továbbra is az Építők csapatában szerepelhet. — Pedig a fiúk mindent megtesznek azért, hogy tavasszal jól szerepeljenek — mondotta Imregi Ferenc, a szakosztály vezetője. — Heti négy alkalommal tartanak edzést Budai Zoltán vezetésével. De sajnos, például az a három-négy játékos is, aki a KGV-nél dolgozik, csak minden második héten tud részt venni a felkészülésben, kétműssiakos beosztása miatt. Budai Zoltán edzőtől megtudtuk, hogy a heti négy edzésből kettő szabadtéren van. Ilyenkor egy-egy alkalommal hat-hatezer métert futnak, résztávokban, közte pedig kiadás gimnasztika szerepel. A teremben általános fejlesztő gyakorlatokat végeznek a fiúk. Utána félórás technikai csiszolgatás és lövőerő-fejlesztés folyik. Úgy gondoljuk, hogy ez a nagy szorgalom és lelkesedés sokkal több támogatást érdemelne. . Ezúton mondunk hálás köszönetét mindazoknak, okik szeretett jó édesanyánk, nagyanyánk, déd- nagyanyánk testvérünk, özv. Magyar Ferencné. szül. Szunyogh Mária temetésén megjelentek, részvétükkel bánatunkban osztoztak, sírjára koszorút, virágot helyeztek. Magyar Mihály és családja Magyar István és családja Ezúton mondunk hálás köszönetét a Május 1. Ruhagyár vezetőségének, és dolgozóinak, akik felejthetetlen emlékű férjem és édesapánk. Kelemen Pál elhunyta alkalmából gyászunkban igyekeztek fájdalmunkat enyhíteni részvétük, kel és az anyagi segítségükkel. özv. Kelemen Pálné és gyermekei Ezúton mondunk hálás köszönetét rokonainknak, jó ismerőseinknek. jó szomszédainknak, a Há- rnán Kató iskola tantestületének, tanulóinak és szüleiknek, akik szeretett jó férjem, édesapám, nagyapám, Szigetvári Márton temetésén megjelentek, részvétükkel nagy bánatunkban osztoztak, sírjára koszorút, virágot , helyez- ■fcGlC. özv. Szigetvári Mártonná, özv. Kiss Ferencné és kislánya Sági Gyurka kétszer is elolvasta a táblát, mert biztos akart lenni abban, hogy jó helyen jár. A falon két plakát is biztatta szerződéses hizlalásra a jónépet és annak előnyeiről mondott értelmes szavakat. Lenyomta a kilincset. A küszöbön belül zavar fogta el, amit fokozott még az is, hogy a tisztviselők nem sokat adtak arra, hogy belépett. Egy pillanatra felkapták a fejüket, fogadták a köszöntését aztán tovább kör- möltek. Végre odafordult hozzá a legközelebbi asztal gazdája. — Tessék! Mit akar? Gyurka nagyot nyelt. Sapkáját gyűrte, közben egy kicsit kaptákba állította a gondolatait. Zavarában nagyon kurtán fogalmazott. — Szerződni akarok! — Micsoda? — röffent rá a férfi, miután alaposan végignézte. — Szerződni? Aztán mire? A tisztviselő nem mondta, hogy türelmetlen, csak érzékeltette: bökje ki gyorsan, hogy miért jött, aztán menjen dolgára és ne zavarja az iroda munkáját ez a gyerek. Gyurka egy kicsit közelebb hajolt és bizalmasan odasúgta. — Bikahizlalási szerződést akarok kötni. A tisztviselő még jobban felé fordult. Ckikorgott a szék. — Megvan maga bolonA kis üzletember Szíjártó Marika másodéves kertésztanuló a szépen fejlődő paprika közül gyomlálja a gazt dúlva, fiam? Nem tárgyalunk mi gyerekekkel. Talán inkább selyembogár-te- nyésztésre akar maga szerződni? Az való gyereknek, nem a bikahizlalás. Azzal visszafordult. Kétszer is belekukkantott a munkájába. Majd mintha hirtelen eszébe jutott volna valami, ismét a gyerekre nézett. — Ez az állatforgalmi vállalat, fiacskám! A selyem- tenyésztő felügyelő a Kazinczy utcában lakik. Sági Gyurka tovább ma- kacskodott. — Szerződni akarok! — Bánom is én! Tegye bolonddá az öregapját! Menjen be azon az ajtón! — türelmetlenül felkapta a jobb karját és o, dohánybarnára festett ajtóra mutatott: — Ott intézik, ha ugyan ki nem nevetik. Mosolygós fiatalaszszony ült az Íróasztal mellett. Nyugodtan meghallgatta a fiút. Nem mondott se bűt, se bát, amíg Gyurka le nem engedte a hangját, jelezvén, hogy befejezte. — De hát hogy jutott ilyesmi eszébe? Hány éves maga? — Tizenöt! Tavaly álltam ki az iskolából. Mindig szerettem a jószágot. Nagyapámtól kaptam egy anya- nyulat. Mikor a második fiadzása is felnőtt, eladtam az anyát meg a tizennégy süldőt. Négy pár napo&libát vettem az árán. Mikor megnőttek, kedves anyám megtépte őket. Én is segítettem a tömésben, A kukoricát a törésben kerestem meg. A nyolc hízott lúd árán lett két süldőmalacom, meg a nekik való eleség. Szépen felpen- dültek. A vasárnapi vásárban ezernyolcszáz forintot kaptam a kettőért. Ahogy ténferegtem a vásárban, nagyon megtetszett nekem egy verestarka bikaborjú. Ketten alkudtunk rá. A másik hizlalásra akarta megvenni, Gondoltam, ha neki megéri, megéri nekem is. Ha ő köthet hizlalási szerződést, én miért ne köthetnék? Hát ezért jöttem. Hitte is, meg nem is a tisztviselőnő a gyerek komoly szavait. — És a bika után milyen jószágot akar venni? — szúrta meg tréfásan a fiút. — Azt még nem tudom. De a pénz feléért portát akarok venni a kedves anyámnak. Nekünk nincs házunk. Árendában lakunk. Furcsán hangzottak ezek a felnőtthöz illő szavak a gyerek szájából. A tisztviselőné el akarta kerülni azt, \ hogy lóvá tegyék. — De hát mielőtt a szerző-: dést aláírjuk, nekünk látni: ts kellene azt a jószágot, j Majd kiküldők valakit! Hol \ laknak? — Nem kell! — ragyogott ] fel a fiú arca. — Elhoztam. \ Itt van az épület előtt. Odakötöttem a villany karóhoz! j Gyorsan belehalászott a: zsebébe és odatette a pasz- i szust az íróasztal sarkára, i Semmi kétség. Bikaborjúról í volt szó. — Hogy hívják magát, fia- \ talember? — Sági György. Ez is stimmelt. — Akkor hát lássuk azt a; bikát! A tisztviselőnő elindult, mögötte Gyurka, majd a másik szobából is csatlakoztak négyen. — Kilencven kiló! — mutatta büszkén a fiú a gyönyörű jószágot. Simogatták, becézték. Itt már nem lehetett kitérni. A tisztviselőnő karonfogta a fiút. Együtt mentek tje az irodába. — Megírjuk a szerződést, Sági György! De arra kérem, hogy hívja be az édesanyját. A szerződést felnőttnek kell aláírnia. Utána a pénztárnál felveheti a négyszáz forint előleget és a hizlaláshoz szükséges takarmányra szóló utalványt... Csak aztán utána nehogy egy elefántra akarjon szerződni... nagyfiú!
