Pest Megyei Hirlap, 1965. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-03 / 28. szám

rt sr HEGVtt kMír lap 1965. FEBRUAR 3, SZERDA Brigád a zöld kapu mögött N( rem könnyű télen házat építeni, fagyban, hóban téglát rakni, messet oltani, te­tőt cserepesni. Nem könnyű télen a szabadban dolgozni — de hát a ház elkészülését egy egész falu várja. Mert or­vosi rendelő és lakás épül Pi­lisen. vála­egy A pilisi főutcán így szol kérdésemre kucsmás bácsi: — Ott dolgoznak az em­berek a zöld kapu mögött.. . El is kísér odáig, és még hozzá teszi: — Jó brigád ez a „tanács­brigád”. Az óvodát, meg az állatorvosi rendelőt is ők épí­tették. A tanácsban úgy emlegetik őket, hogy „háziiorigsd”, a fa­luban pedig: tanácsbrigád, s nem kis büszkeséggel beszélt róluk a tanácselnök és a titkár. Jó érzés volt hallani, hogy ha­táridőre elkészül a vállalt munka, hogy mindig lehet sürgős esetekben, kisebb-na- gyobb javításoknál a brigád­ra számítani, és — ellentét­ben az általános tapasztala­tokkal — az építkezések üte­me megfelelő, a munka mi­nősége kielégítő. Amikor a község vezetőivel a községfej- lesztésről, az építkezésekről beszéltünk, meglepetéssel hallottam, hogy egyszer sem kellett külső segítséget, épí­tőipari krsz-t. vagy más vál­lalatot igénybe venni — min­den feladatot megoldott a há­zibrigád. zöld kapu mögött a ha­vas udvaron malteroslá- dák, lapátok. A ritmusos za­jok, kopácsolások elvezetnek odáig, ahol a brigád dolgo­zik. Surányi János brigó.d- vczető egy kis „szobába” ve­zet, ahol ugyan ajtó nincs még. csak a szobából nyíló folyosó végén, de ablak van, sőt kályha, amiben ég a tűz. A készülő orvoslakásban va­gyunk. szemben az egészség­házból átalakított orvosi ren­delővel. December első hete óta épül, s már csak a par­kettázás, mozalklapburkoiás, a kisebb simítások vannak hátra, öt kőműves és öt se­gédmunkás dolgozik itt. — Nem, voltunk ám min­dig ennyien — kezdi a be­szélgetést a brigádvezető. — Négyen kezdtük ötvenkettő őszén. Akkor persze még csak kisebb munkákhoz fog­tunk. És bizony, az első munkánk nem is volt ered­ményes. De aztán nőttek az igények, új szaktársak jöt­tek, — most már olyanok va­gyunk, mint egy építőválla­lat. A közelben dolgozó bri­gádtagok mosolyognak, kez­dődne a tréfálkozás, de a brigádvezető komolyra for­dítja a szót. Az emberek visszaszállingóznak vésőjük, ecsetjük mellé, s folytatódik az interjú. — írja meg azt is, hogy Ha­lasi János, a tanácselnökünk — ő indítványozta a megala­kulást. Azt akarta, hogy Pi­lis önellátó legyen. így nem kell senlti építőre, ktsz-re vár­ni, meg így, házi kezelésben, olcsóbb is a munka. Folytatjuk a diskurzust. Munkaerő, anyagelláiotiság, eredmények, további tervek. — Látta-e már az óvodát? Az volt a legnagyobb mun­kánk. 800 ezer forint. Dol­goztunk még az állatorvosi rendelő rendbehozásán• is. Kibővítettük a kultúr otthont, átalakítottuk a könyvtárat, ta­taroztuk a tanácsházat, s a Kávai út egyik házát. Ezen­kívül még a földművesszövet­kezeti központ... aztán jár­dát építettünk, 8—9 kilomé­tert. — Csak a községben dol­goznak? — Néha hívnak máshová is bennünket. A múltkor „átruc­cantunk” Kávára, és egy hét alatt felépítettünk egy 300 férőhelyes juhhodályt. Gon­doltuk, magunk miatt is jó lesz, ha ez ilyen hamar si­kerül. Jól dolgozott a brigád — egy hét alatt sikerült. Surányi János, mintha ki­találta volna a következő kérdést, már válaszol is: — Sohasem fordult még elő, hogy egy problémát ve­szekedéssel oldottunk volna meg. Néhány szóval megbe­széljük a tennivalókat, s az­tán már megy is minden elő­re. Nem ismerünk munka­időt, csak a munkát nézzük. Megértjük egymást, nincsenek lógósok, nem kell senkit sem figyelmeztetni. Pedig a „tanácsbrigád” nem szocialista brigád. De ha megvan a „családi érzés”, azt munkaidő után sem hagyják kárba veszni. ★ A zöld kapu mögött to­vább csattognak a vésők­höz csapódó kalapácsok. Vöd­röket, létrákat, malterosládá- kat cipelnek — rövidesen ké­szen áll az új orvoslakás és az átépített orvosi rendelő. Ha ez elkészül, a brigád Máriatelepre megy. Az isko­lát bővítik — ne szorongja­nak a betűre éhes gyere­kek. Juhász Erzsébet SZINKRON FILMSZEMLE Hétfőn a Magyar Filmmű­vészek Szövetségében meg­kezdődött a Ili szinkron film­szemle. A szövetség szinkron­osztályának tagjai közösen je­lölték ki azt a nyolc filmet, amelyet szinkronizálás szem­pontjából 1964 legsikeresebb alkotásának tartanak. A ver­senyben részt vesz az „Elcsá­bítva és elhagyatva”, az „Al­tona foglyai”, a „Mi olaszok és a nők” és a „Szörnyete­gek” című olasz filmalkotás, továbbá a „Kallódó emberek” című amerikai, a „Morál 1963” című nyugatnémet, a „Don Carlos” című osztrák és az „Egy ember ára” című an­gol játékfilm. A II. szinkron filmszemlén részt vevő filmeket csütörtö­kig levetítik. Az eredmény- hirdetésre február 6-án, szom­baton délután kerül sor a Magyar Filmjnűvészek Szö­vetségében. Gyógyszerstatisztika 170 millió forinttal nőtt a gyógyszerfogyasztás 250 millió tabletta nyugtatószer — Változatlanul a Kalmopyrin a ,,sláger" Az Egészségügyi Miniszté­rium gyógyszerészeti és mű­szerügyi főigazgatóságán ösz- szegezték a tavalyi gyógyszer­fogyasztás adatait. A statisz­tikákból kitűnik, hogy egy év leforgása alatt 170 millió fo­rinttal emelkedett a gyógy­szertárak forgalma, s a vény­re kiadott és a szabadon be­szerezhető gyógyszerek együt­tes értéke összesen 2 milliárd 100 millió forintra nőtt. Az 1964. évi adatok tanú­sága szerint a legkeresettebb gyógyszer változatlanul a Kal­mopyrin. A gyógyszerstatisztika ar­ról is beszámol, hogy tovább­ra is sok nyugtató és altató, Februári kisfilmprogram Barangolás a „kék lilon“ — Galambok — Koífrrmikeum A kisfilmek kedvelői feb­ruárban is több érdekes ma­gyar és külföldi filmalkotással Felavatta - a szavaló kórus Kétszer vonzott telt házat Kerepesen a mai magyar költészet Kerepesen szépen rendbe- i szedték a művelődési otthont. Igaz, hogy környéke még nem a legszebb látványt nyújtja, a felújítást sem fe­jezték még be teljesen, de friss színekkel, tisztaság­gal, festékszaggal fogad­ja a látogatót ez az öreg, Mária Terézia ko­rabeli kúria. Sallay Eta művelődésiott- hon-igazgató ad tájékoztatást erről a falu életében jelentős eseményről. A már lehetet­len állapotban volt öreg épü­let nem vonzotta, inkább el­riasztotta azokat, akik a kö­zelében megfordultak. S bár sok mindenhez kellene pénz, ezernyi gond vár megol­dásra, a falu vezetői közel húszezer forintot áldoztak a művelődési otthon csinosítására. Tizen­ötezer forintot pedig a mű­velődési otthon költött. Ezt saját maguk „gazdálkodtak ki”, a különböző rendezvé­nyek bevételéből. Az új köntösbe öltöztetett épületet már fel is avatták. Első előadásuk a műve­lődési otthon szavaló kórusának irodalmi estje volt. Czangár Gyula vezetésével készültek fel, s műsorukon az elmúlt húsz év legszebb ma­gyar versei szerepeltek. Két Töhb lesz a „szürkebarát Közismert, hogy a kiváló bort adó „szürkebarát” szőlőfajtának ala­csony a hozama, s ezért aránylag kis területen ter­mesztik. A Szőlé­szeti Kutató Inté­zet pécsi kisérleli telepén dr. Dió- fást Lajos tudo­mányos kutató­nak tíz éves mun­kával sikerült megtalálnia a „szürkebarát” termesztésének legjobb módsze­rét. Háromféle mű­velési mód sze­rint telepítették itt a fajtát. A ku­tató összehason­lította a legutóbbi sz­ót év termésátla­gait és igen érde­kes eredményre jutott. A hagyo­mányos (bakhá­tas) művelési mód mellett 13,1 mázsa volt a holdankén- ti átlag, alacsony- kordonos műve­léssel 23,9 mázsa termett egy hol­don. A legjobb terméseredmé­nyeket — ötéves átlagban holdan­ként 29,1 mázsát — a magaskordo- nos művelési móddal érték el. A terméshozamok ilyen nagy arányú növekedése nem okozott minőségi romlást, öt év át­lagában 22,9 fok volt a magaskor- donos „szürkeba­rát” mustjának cukortartalma, s húsz cukorfoknál rosszabb minőség egyszer sem for­dult elő. További előnye ennek a művelési módnak: a terme­lési költség mind­össze egyharma- da a bakhátas és fele az alacsony- kordonos művelé­si módok költsé­geinek. E mód­szerrel rentábili­san lehet ter­meszteni a „szür­kebarátot”, te­hát érdemes a jö­vőben nagyobb területen telepí­teni. előadást tartottak. Egyet dél­után, egyet este. Mindkét al­kalommal telt ház előtt ját­szott az együttes. A siker ter­mészetesen további munkára ösztönzi őket; Vácszentlászló- ra készülnek vendégszereplés­re, majd Gödöllőre, a kul­turális szemle járási bemu­tatójára. ismerkedhetnek meg. A mozik vásznára kerül Kolonits Ilona rendező „Évszakok, mesterek, művek” című rövidfilmje, amely a népművészek munká­ját örökítette meg. A tájfilmek kedvelői ebben a hónapban láthatják a „Barangolás a kék úton" című színes magyar film második részét, A világhírű lengyel doku- mentumfiim-rendező, Karabasz munkája a galanVoászokról ké­szített hangulatos kisfilm, amely „Galambok” címmel ke­rül a közönség elé. Egy ván­dortárlatot kisér el ország kö­rüli útjára „A koffermúzeum” című magyar alkotás. illetve élénkítő szert vásáro­lunk. Az emelkedő tendenciát mutatja, hogy míg például 1958-ban 158 millió tabletta nyugtató (Valeriana, Belloid, Andaxin. Trioxazin, Sevena- letta, Legatin stb.) került for­galomba, 1960-ban már 200 millió. Tavaly 250 millióra emelkedett a nyugtató tablet­ták forgalma. Elgondolkoztató, hogy ha nem is ilyen arányban, de ugyancsak jelentékenyen emelkedett az élénkítőszerek iránti kereslet is. Elterjedt rossz szokás ugyanis, hogy számosán este altatót vesznek be. reggel pedig élénkítősze­rekkel akarják fokozni mun­kaképességüket. Napközben és este azután ismét nyugtá­tokkal próbálják levezetni az esetleges túlfeszültséget. TEKNŐSBÉKA- KŐTÖMBBEN Érdekes őskori lelet kerüli elő a Veszprém megyei Süme­gen: egy 15 mázsás kőtömb­ben ismeretlen fajtájú teknős­béka maradványait fedezték fel. A 3i centiméteres hosszú és 31 centiméteres széles pán- célú ősteknös maradványait Kocsis Lajos, a Földtani Inté­zet munkatársa véste ki a. hatalma« kődarabból. A szak­emberek feltevései szerint a köbe zárt teknősbéka hozzá­vetőleg 60 millió évvel ezelőtt élt. Az értékes leletet a Földtani Intézet múzeumában helyezték el. A 96 éves Lyka Károly, a szadai Székely Bertalan emlékbizot Iság fliszelnöke Idős nénike kopogott be a szakszervezeti titkár szobájá­ba. — Tessék leülni! Valami pa­nasz? — Az, kéremszépen. — Miről van szó? — Tessék mondani, jól ol­vastam az újságban, hogy a szakszervezeteknek egyik fel­adata elősegíteni az együttélés szociális szabályait? A titkár elmosolyodott: — Nem egészen így van. A szocialista együttélés szabá­lyainak megtartását segítik elő többek között a szakszer­vezetek. — Hát . valahogy így mond­tam én is, csak esy kicsit fel­cseréltem a szavakat. De lá­tom, fiatalember, hogy azért maga megértette. Na már most, a lányom is, a vöm is szakszervezeti tag, együttélé­sükkel néha mégis sok baj volt. Például megtörtént, hogy veszekedtek. — Drága nénike, ez családi ügy. Majd kibékülnek. — Már kibékültek. Nem is azért jöttem, de ha már itt vagyok, a munkakörülmények JOGOS PANASZ életkörülményeit is megemlí­teném. — Úgy érti, nénike, hogy a szakszervezet hivatott előse­gíteni a dolgozók élet- és munkakörülményeinek meg­javítását? — Igen, igen. Tetszik tudni, a lányom mindig hajnalban kelt, a vöm még aludt. Mire ő hazajött, lányom, alá a korai felkeléstől álmos lett. gyak­ran már mélyen aludt. Más beosztást kértek, nem kaptak. Azonkívül sok ideje megy el a vömnek a bírósági társada­lommal, izé. társadalmi bíró­sággal is. Ö bíró! Az üzem választotta meg — mondta büszkén a néni. — Biztosan szívesen csinál­ja. Nagy szükség is van rá­juk. A szakszervezetek is se­gítik a társadalmi bíróságok munkáját. — Akkor miért nem segítet­ték a bírót is, miért csak a bí­róságot? Hányszor kért más beosztást! Aztán baj van a vonatkozó szabályok túlmun­kájával is. — A túlmunkára vonatkozó szabályokkal? — Azzal. — Talán nem kapta meg a túlórapénzt? Ha vezető ál­lásban van, akkor nem is kaphat! — Nincs ő vezető állásban. A túlórapénzt pedig meg­kapta! — Hát akkor mi a baj? — Az, hogy nem volt örö­mük a külön keresetből. Nem volt idejük elmenni se szín­házba, sehová. Ha néha-néha a vöm ráért, pont a lányom­nak volt odahaza munkája. Tetszik tudni, lakásnyilván­tartó könyvet vezet társadal­mi munkában. A tanács kér­te fel. — Szóval az a konkrét pa­nasza, hogy vője jobb be­osztást kapjon? Olyat, amely lehetővé teszi, hogy egy idő­ben menjen a lányával mun­kába és egyszerre legyen sza­! Az emlékbizottság termé­szetesen más módon is szolgálni kívánja Székely Bertalan emlékét. Távolabbi célja az, hogy Sza- dán Székely Bertalan emléké­re állandó művésztelep léte­süljön, mivel a festői környe­zet, a természeti szépségek- ban annyira bővelkedő táj erre valósággal predesztinálja a községet. Addig is, amíg a müvésztelep terve megvaló­sulhat, a fizetővendég-szolgá- lat megszervezésével kíván lehetőséget teremteni a rajz­pedagógusok számára, hogy Szadán tölthessék nyári va­kációjukat. Tervezi továbbá, hogy a rajzból jó eredményt tanúsító diákok számára ju­talomüdülést biztosít Székely Bertalan falujában. A szadai Hazafias Nép­front-bizottság márciusban tart ülést, amelyen az emlék- bizottság már konkrét javas­latot terjeszt elő. Ebben fel­vázolja azt a szerepet, ame­lyet Szada betölthet a képző- művészeti kultúra szolgálatá­ban, és amelyre Székely Ber­talan emléke kötelezi. Ko­moly remény van arra, hogy az elkövetkező években a község gazdaságilag kellő­képpen megerősödik, így megfelelő anyagi bázisa is lesz ahhoz, hogy vállalhas­sa a szép kulturális felada­tot. Szadán ugyanis még a múlt században virágzó szőlő­kultúra volt, de a filoxéra és a peronoszpóra itt is kipusztí­totta a szőlőültetvényeket. A mezőgazdaság fejlesztésének tervében a szadai szőlőkultú­ra újjáépítése is helyet ka­pott, így a szőlő-, valamint gyümölcstermelésre különben kiválóan alkalmas lejtőket rövidesen ismét betelepítik, ami á lakosság számára bősé­ges jövedelemforrást ígér. Ha ezek az egészen reális re­ménységek valóra válnak, an­nak sem lesz akadálya, hogy Szada végrehajtja szép kulturális terveit. A népfrontbizottság határo­zatát a községi tanács elé ter­jeszti, amely gondoskodik majd arról, hogy végrehajtá­sához megnyerje a felsőbb szervek segítségét. m. 1. a jóslatot: „...étjói iCz idő, amikor az ö nagyságának tu- í datára ébredt nemzet mara- ; dandó oltárt emel géniuszá- \ nak”. A kis Szada lakossága az- ! óta is őszinte kegyelettel őr­zi a nagy művész emlékét és i mindent elkövet, hogy ébren [ tartsa kultuszát. A szadai Ha- ! zafias Népfront-bizottság : Szűcs Lajos elnök javaslatá- í ra még a múlt év májusában 1 Székely Bertalan Emlékbi- j zottságot alakított és annak diszolnöki tisztségét, a ki­lencvenhat éves Lyka Ká­roly művészettörténész­nek ajánlotta fel. Lylca Károly elfogadta a dísz- elnökséget. „Bár magas korom és mozgásképtelenségem külö­nösebb aktivitást nem tesz számomra lehetővé, de Szé­kely Bertalanhoz fűződő sze­mélyes kötelékeimre és emlé­keimre való tekintettel szíve­sen elfogadom a tisztséget” — írta levelében a niépfronitbi- zottság elnökének. A.z emlék- bizottság elnökévé Galla End­re ny. országos rajzszaJkfel- ; ügyelőt, aki művészi munká- j ja elismeréseképpen elsőnek j kapta meg a Székely Berta- í lan-díjat, alelnökfcé Molnár ! Andrást, a szadai Székely Ber- í tálán Termelőszövetkezet el- ; nőikét, ügyintézővé pedig ifj. ; Petrák Jánost, a községi ta- ! nács művelődésügyi állandó ! bizottságának elnökét válasz- \ tották. A bizottság feihatal- ; mazást kapott arra, hogy ; szükség esetén egészítse ki ön- \ magát. \ Az emlékbizottság elhatá- J rozta, hogy Székely Bertalan {születésének 130. évfordulója {alkalmából, május 9-én na- 'f gyobb szabású emlékünnepsé- ^get rendez Szadán. i Az ünnepség előkészíté­sét már megkezdték f és fölkérték közreműködésre 'fa magyar pedagógusok szak- szervezetének rajzpedagógiai \ és képzőművészeti tagozatát 'f is, amely legutóbb tartott el- 'fnöki ülésen elhatározta, hogy £az ünnepélyen küldöttségileg 'f képviselteti a szakszerveze- {tét és ezen a 130. évfordulón, 'f de a jövőben a nagy művész £ születésének minden évfordu­lóján megkoszorúzza a szadai í síremléket. Százharminc évvel ezelőtt született, 1335. május 8-án, és ötvenöt esztendeje, 1910-ben halt meg Székely Bertalan, a legnagyobb magyar történel­mi festőművész és a magyar rajzpedagógia úttörő mestere. Végakarata szerint Szadán temették el, annak a kis Pest megyei falunak a temetőjé­ben, amely élete utolsó két évtizedében állandó nyári lakhelye volt. Itt épített mű­termet magának Schulek Fri­gyes, a Halászbástya megal­kotójának tervei szerint. Egykori műtermét néhány évtizeddel ezelőtt rendez­ték be múzeummá, amelyben szadai életének ösz- szegyűjtött emlékeit őrzik. Sírját egykori tanítványának, Bory Jenőnek róla készített művészi szobra díszíti. A Magyar Képzőművészeti Főiskola, amelynek tanára volt, halála évében, 1910-ben, tanévnyitó ünnepélyén mél­tatta a nagy művész érdeme­it. Az ünnepi alkalomról ké­szült jegyzőkönyv megörökíti ^\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ bad idejük. Majd kivizsgál- \ juk! j — Miért akarják kivizs- ] gálni? Én csak elmeséltem, i hogy milyen bajban voltak, i Azóta már elintéződött a do-: log. Együtt mennek már j minden reggel. A titkár már türelmetlen-! kedett: — Dehát akkor mit akar, • kedves nénike? — Mondtam már az elején, ; hogy a szociális együttélés j miatt jöttem. Olvastam azt is, hogy segíteni kell a nyug­díjasokat. Én pedig most, mint nyugdíjas jöttem ide. A leá­nyom és a vejem között minden rendbejött, a hazunk táján már csak én szorulok segítségre. — Nagyon szépen kérem, mondja meg végre, mi a kí­vánsága? — Hát az, hogy a szociá­lis együttélésünk legyen va­lóban szociális. Tessék rábe­szélni a lányomat, hogy fo­gadjon el tőlem pénzt a ház­tartásra. Telik a nyugdíjam­ból. Az lenne szociális, ha én is adnék pénzt az együtt­éléshez. Palásti László

Next

/
Oldalképek
Tartalom