Pest Megyei Hirlap, 1965. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-14 / 38. szám
1965. FEBRUAR 14. VASÁRNAP rt.ti »lEftW.i V /l ei ‘<ap Számvetés a realitásokkal Áprilisban két esztendeje lesz, hogy az öreg vaskapu fölé új felírás került: Lenfonó- és Szövőipari Vállalat. A régi gyár, a Budakalászi Textilművek gyáregységeként dolgozott tovább, megyénk viszont gazdagabb lett egy jelentős vállalattal, amelynek telepei vannak Komáromtól — Győrig. A helyes úton Tavaly áprilisban ia- * punk „Emberek és módszerek” címmel közölt cikkében összegezte a vállalati összevonást követő esztendő tapasztalatait, s megmutatta azokat a nehézségeket is, amelyek akadályozták a gyorsabb előbbre jutást. Azóta tíz hónap telt el, az akkori gondok nagy része már a múlté, a gazdasági és a politikai munka irányítóinak cselekedetei között a korábbinál jóval nagyobb az összhang, azaz a kezdeti tapogatódzások után megtalálták a termelésszervezés és irányítás helyes útját Az évi terv a teljes termelés kétszázalékos növekedését írja elő, az export is azonos mértékben emelkedik. Teljes termelésük egyharmada kerül exportra, s ennek kilencven százaléka nyugati országok piacaira. A hagyományos partnerek — Svédország. Anglia, Belgium — mellé újak sorakoznak, például Ausztrália és az Egyesült Államok. Céljaik? „Fokozott tervszerűség és takarékosság” — mondja Reményi István főmérnök. A realitásokhoz való konok ragaszkodás, a helyes elképzelések megvalósításának szigorú számonkérése — ez jellemzi most a vállalat vezetőinek munkáját. Kétféle tandíj A budakalászi üzem 1800 embernek ad munkát. Közülük mind többen megértik, hogy minden, ami a gyártelepet szegélyező kerítésen belül történik, így vagy úgy — az ó ügyük is. Mire gondolunk? Az elmúlt évben munkaerőgondjaik voltak, megnőtt a túlóra-felhasználás, a ki- készitőüzemben sok volt az úgynevezett „osztályos áru”: a következmény 150 ezer méter exportanyag- elmaradás. A negyedik negyedévben a gazdasági és pártvezetés határozott intézkedéseket tett: biztosították a személyi és anyagi feltételeket, s ugyanakkor a dolgozók segítségét kérték. Az eredmény: teljesítették az évi tervet, azaz megszűnt a harmadik negyedévről áthozott kényelmetlen adósság. „Senki nem számított rá” — mondja őszintén a főmérnöki s ebben benne van az is, hogy a megfelelő vezetés biztosítása, ugyanakkor a dolgozók segítsége olyan erő, amelyről nem mondhatnak le. Különösen most, amikor a Központi Bizottság decemberi határozatai nyomán itt is az áll a munka homlokterében : mit lehetne jobban, gazdaságosabban? A gazdaságosság is sokrétű. Csak egyetlen példát erre, ez pedig a tmk. Korábban, a volt vezetők hibás elgondolásai alapján „takarékoskodtak” a karbantartókkal. A megelőző karbantartás terve — terv maradt, a gépek állapota romlott, az így megtakarított bér többszörösét emésztette fel az állásidő, illetve a termelési érték csökkenése. A vállalat vezérigazgatója, Nyitrai Ferenc, illetve az új főmérnök véget vetett a lehetetlen állapotnak, s bár látszatra a tmk- létszám növelése rontja a bérmutatókat, ténylegesen jelentősen javítja a gazdasági eredményeket. A gazdaságosság más oldala: az adott választékon belül növelték a kényesebb, azaz munkaigényesebb cikkek arányát. Ez relatív értelemben hátrányos a vállalatnak, de ugyanakkor rendkívül kifizetődő a népgazdaságnak. A népgazdasági szemlélet — amit oly sokszor emlegetünk — megköveteli tehát a gazdaságosság ily értelmű megfontolását is. E tekintetben joggal követendőnek nevezhetjük a budakalásziak példáját. A holnap megalapozása Jó néhány intézkedés szolgálja a következő esztendők munkájának szilárd alapjait. Ilyen intézkedés, hogy végre önálló gyáregységvezetőt kapott dr. Pöstény József személyében a budakalászi üzem. Ilyen volt a tmk-átszerve- zés, ilyen az új, nagy termelékenységű filmnyomógép munkába állítása, s ilyen — látszatra elvont, de igen fontos — intézkedés az is, hogy véget vetve a korábbi önállótlanság- nak, nemcsak biztosítják, hanem meg is követelik a műhelyvezetők, főművezetők önálló, felelős munkáját. „Ne csak mi, mindenki gondolkozzon” — így foglalhatnánk össze azt az elvet — s tegyük hozzá, mind jobban megvalósuló gyakorlatot —, ami most vezérlője a mindennapi munkának. Eredménye ott mutatkozik, hogy míg korábban a vezetés mindig utólag állapította meg a nehézségeket, a sűrűn jelentkező „szűk keresztmetszetet”, addig most az operatívabb vezetés előre látja azokat, tehát tervei kialakításakor már mindazzal számol. A holnap jobb megalapozását jelenti az is, hogy sikerült jelentősen megjavítani a külkereskedelmi vál- lalatokkal az együttműködést, megszűntek a késve érkező megrendelések, nincs szükség „tűzoltó”- munkára, hajrára, s ezt legjobban az bizonyítja, hogy most, 1965 januárjában sikerült az, ami korábban még egyszer sem: egyenletesen teljesítették a készáru kiszállítási tervet! Éveken át a leggyengébb teljesítményt januárban produkálták, most megváltozott a helyzet, olyannyira, hogy a negyedévi feladatok nehezét éppen januárban végezték el, holott korábban ez a negyedév végére maradt. Az említett változás sokféle összetevő következménye. Hozzájárult az is, hogy biztonságossá tették a fonalellátást, hogy tervszerű munkával műszakilag felmérik a budakalászi üzem egységeit — először az előkészítőre került sor, most a cémázót és írezőt vizsgálják —, az üzemrészek időben és pontosan megkapják feladataikat, azaz megszűnt a „hullámzás" a gyártási program végrehajtásában. Valóban nagyüiemi módszerekkel A hatmillió forint értékű filmnyomó berendezés munkábaállítása érdekes módon mutat rá, hogy a valóban nagyüzemi módszerek alkalmazása elengedhetetlen. A gép megkövetelte új technológia kialakítása, a gőzölés és a mosóberendezés szinkronjának biztosítása egy a komplex intézkedési terv tartalmazta műszaki feladatok közül. E terv három fő célkitűzést szolgál: a termelési tervek teljesítését, a termelékenység növelését, s a gazdaságosság fokozását. Kisebb és nagyobb dolMEGBÁNTVA (Foto: Kútvölgyi) vXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX>?e.XX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'CvXXXXXXXX'XCvXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX XXX FIGYELEM Az É. M. 25. számú Állami Építőipari Vállalat Bpest XXI. kerület (Csepel), KiS6 János altábornagy utca 19—21. felhívja a t4—16 éves, 8 általános iskolai végzettséggel rendelkező (jelenlegi 8-ik osztályosok is) ifjúmunkások figyelmét, hogy a következő szakmákra jelentkezzenek a vállalatnál ipari tanulónak: központifűtés-szerelő, villanyszerelő, ács-állványozó, épületburkoló (hideg), kőműves, műanyagburkoló, vízszigetelő, szobafestő-mázoló. épületlakatos, épületasztalos. műköves, vasbetonszerelő. A jelentkezést Írásban kérjük, csak olyan fiatalok jelentkezzenek, akik Nagybudapest területén és környékén állandó bejelentett lakással rendelkeznek Jelentkezési határidő folyamatos. Fáj-e még a régi seb^ HERMÁN LAJOST Tök községbeii lakost egy vaktában kilőtt német akna sebezte meg, miközben a falu felett a zsámbéki dombvonulat tetején szovjet katonák kemény tűzharcban feltartóztatták a náci ellentámadást. Most itt ülünk egymással szemben a ragyogó, tiszta konyhában, házigazdái szívességgel áttetsző folyékony aranyat tölt a pohárba. Zamatéról ennek a bornak oldalakat lehetne teleími. — Hatszáz öl a háztáji szőlőm, magam munkálom és szüretelem. Valaha sokkal több volt. Mi lenne ez, panasz, a múlt visszasírása? De nem: — Amennyit terem, untig elég, annyit egyedül meg sem ihatnék, hát isten, isten! — derűs” mosollyal emeli koccintásra poharát. A bal lábaszárába aknaszilánk fúródott, baloldalát egy repesz fel sebezte, gólya viszi a fiát, úgy összekulcsolt karral, kézzel a sógora, meg egy másik rokon sietett vele a szovjet segélyhelyre. Várnia kellett, több kilométer körzetből idehozták a sebesülteket Végre a gyors kezű orvos bekötözte, vitte aztán éjféltájt a két rokon haza ennek a háznak a pincéjébe, ahol fiatal felesége, alig hároméves kisfia, az anyja, meg az apja várta türelmetlenül. — Hoszpitál... — azt mondta sajnálkozva oroszul az orvos és érthetetlen beszédéből még valamit felfogott: — Amputál... Ijesztő két szó, de ettől még csak elaludt volna, ám lüktető fájdalommal kínozta a húsába fúródott aknadarab és hamarosan a láz is kiverte. REGGELRE átszaladt valaki a szomszédhoz, Tóth István első világháborús veteránhoz, akire a hadifogságban valamennyi orosz szó ráragadt, hívja el az orosz katonadoktort, csak nem hagy elpusztulni egy sebesültet? De az ellenség tüze miatt az orvos nem jöhetett. Nem az attól való félelem, hanem az aknaeső meg a golyózápor sok sebesültje tartotta vissza. Nemcsak Hermán Lajos, az orvos se hunyhatta le szemét az éjszaka, még meg se számolhatta, hány sebet kötözött be, arra se jutott ideje. Maga helyett küldött egy teherautót, azon sok orosz katona meg magyar civil sebesült között szorítottak helyet Hermán Lajoshak, a felesége szintén felkapaszkodott, elkísérte szenvedő férjét Ebben a háborúban hősökké váltak a gyenge asszonyok. Sóskúton másik bátor asz- szony, orosz nő küzdött emberéletekért a szovjet tábori kórház orvosa. Kioperálta a jókora repeszt, bevarrta a sebet megveregette Hermán Lajos vállát, de akkor már vitték is emberünket, hozták a másik sebesültet A nyitott ajtón keresztül az orvos fáradt mosollyal csak egy biztató pillantást küldött a feleségnek. Asszony az asszonynak. — Fájt? — Nem. Kaptam egy injekciót, semmit sem éreztem. Utána meg már a seb sem fájt. MÁSNAP DÉLIG ápolta férjét a feleség, és inni adott a többi sebesültnek, akkor Hermánt másik emberrel együtt szánkóra rakták. A lovat öreg szovjet katona hajtotta Érdre, a zárda udvarára, a kórházba. Magyar orvosok, ápolónők, apácák a sebesültek százait gondozták ott — Dicsérték nagyon az orosz orvosnő kezemunkáját. A többi segélyhelyről estére újabb rakomány sebesültet vitt Sóskútra a teherautó, azon sietett vissza Hermánné a kisfiához. — Kilenc hét múlva két mankón jöttem ki a kórházból. Szekeret fogadtam, hazaértem. — Mi meg azalatt hírt sem hallottunk felőle, — búg fel panaszosan az öreg édesanya hangja. Másik anya 17 éves fiát) vesztette el azon a régi téli' esten. Ugyanaz az akna,' amely Hermánt megsebezte, az ifjú Ványi Lászlót meg-1 ölte. — A vetésben, aratásban} abban az évben nem vehet-» tem részt, de — felemeli a boros poharat Hermán, koc- cintunk — szüretre meggyó-> gyultam már egészen. MOST 49 ÉVES. A tsz-ben hehéz munkát végez: kocsi-* rakodó. — Ma hajnaliban indultunk,' még egy óra sem volt. Pest-1 re mentünk a sörgyárba, ma-» látát hoztunk a teheneknek,' teherautón. Van munka télen is majdnem mindennap ét 'ha nehéz is, szívesen végzem) 'a cipekedést. Bírom. 1960-ban alakult meg a tsz) Tökön, vajon mennyi földet vitt be ennek a takaros, tá- gas háznak a gazdája? — Nekem nem volt földem, az apám beadta a 14 holdját a feleségem meg húszat, any-1 nyija volt. Valóságos nábobfi volt há* ez az ember, most váromj majd panaszkodik. Ehelyett kérdés nélkül folytatja: — Megkeresek annyit, amennyit egy ipari munkás, havonta átlag kétezer forin- tot. Nincs semmi hivalkodás á hangjában, inkább megnyugvás, sőt elégedettség. De ne* vágjunk a szavába: — Nálunk egy percig sem volt munkaegység, teljesit- ménybérben dolgozunk. Nem' volt és nincs is baj a mi téeszünkben, megtalálja <t számítását mindenki, aki szorgalmas és mi tökiek, sze- retjük a munkát. — Nincs is sehol téeszberi annyi fiatal, mint nálunk —1 ezt az asszony mondja. Mi lett a kis Béla fiúból,1 aki ezelőtt húsz évvel három1 esztendős volt? Elvégezte Tatán a mezőgazdasági tecni- kumot, aztán — mert mindenáron Itanár akart lenni és1 egyetlen fiáért az ember ugyebár mindent megtesz —- elengedték Egerbe a Tanárképző Főiskolára. Múlt tavaszon megkapta diplomáját — Földrajz-biológia szak- tanár *— az anya hangjában1 öröm muzsikál. Valahová Szabolcsba akarták kinevezni, gimnáziumba. Oda már nem engedték el a szülők. — Nyolc esztendeig néni volt fiam — ez megint az anya hangja. — Évente alig egy hónapot volt itthon, hát mi az?! MOST ITTHONRÓL J.ÁR át a szomszédos Perbálra, ott tanít az általános iskola felső tagozatán. — De fáj-e még a régi seb.' hiszen úgy tartja a közmondás, hogy minden sebre legjobb ír az idő. Ebből az orvosszerből húsz év elegendő adag? — Bizony azért még mindig hasogat, ha egész map különösen nehéz terhet rakodok, mer az időváltozást it csak megérzem, de ez a fájdalom már elviselhető, iAz « fő, hogy tudok dolgozni! HÚSZ ÉVE csatazaj verté fel a falu téli csöndjét, azóta visszaszállt a régi nyugalom Kitavaszodik hamarosan, akkor a i munka vidám zaja’ megint elkergeti a csöndet. Hermán Lajos reggeltől estig hordja a kocsira a téglát, a szénát, a maggal teli zsákot •Nem is biceg. Szokoly Endre » * $ gokból tevődik össze azon { tettek sora, amelyek e cé- j lók elérését szolgálják. Ab-; ból is, hogy csökkentik aj festék- és vegyszer-költsé-j geket, hogy különböző in-; tézkedések nyomán kévé- í sebb lesz a hulladék, s ab- j ból is, hogy felülvizsgálják J a technológiai előírásokat, J illetve szigorúan megköve- í telik azok mindenkori ma- j radéktalan betartását! j A Központi Bizottság de- í cemberi ülésének útmuta- í tása így találkozik az élet í adta problémákkal: csakis í a realitás szigorú szem j előtt tartása biztosíthatja a j megalapozott s ezért ered- j ményes munkát Mindaz, amit említet- j tünk, nem látványos, mond- J hatnánk úgy is, nem tét- j szetős, érdekes dolog. Mint j ahogy a gyáron belül fel-J szabadulásunk huszadik j évfordulójának tiszteletére j most kibontakozó munka- j verseny sem látványos í eredményeket kíván. Sok-1 kai inkább azt az alapos í elemző munkát, amelyet $ az elmúlt hónapokban í munkamódszerré tettek a \ gyárban, s amelynek követ- j keztetéseire, megállapító- j saira éppen ezért biztosan $ támaszkodhatnak. A hétköznapok látszatta'' egyhangú feladatainak megoldásában hű és jó segítő a pártszervezet, s mindinkább alkotó közösséggé formálódik a műhelyek műszaki és munkásbrigádja is. Lényegében most „érnek be” azok az elképzelések, amelyek a vállalati összevonás végrehajtásakor még csak bátortalanul megfogalmazódtak, de amelyek eredményeként eljutottak az egyenletesen teljesített készáru tervhez, a színvonalasabb, mindenkitől többet követelő munkamódszerekhez. A népgazdaság, az ország többet követel ettől a gyártól is. Gazdaságosabb és termelékenyebb munkát. Az őszinte számvetés, amit itt, Budalcalászon elkezdtek, s amit a vállalat többi telepén is ugyanígy megtesznek, nem hagy kétséget aziránt, hogy másutt is hasznosítható módszereik nyomán munkájuk megfelel az új követelményeknek is. Mészáros Ottó
