Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-27 / 22. szám

nsr utcrei yítrfap 1965. JANTJAR 27, SZERDA Külföldi pedagógus- csoportok látogatnak hazánkba Az idén újabb külföldi pe­dagóguscsoportok látogatnak hazánkba. A tervek szerint február elején 120 NDK-beli nevelő — matematikusok, ének-zeneoktatók és az oktatás egyéb területein dolgozók — érkezik. A vendégek budapes­ti és vidéki oktatási intézmé­nyeket keresnek fel. A peda­gógusok szakszervezetének meghívására április második felében 32 tagú dán pedagó­guscsoport látogat Magyar- országra. Július elején — a többi továbbképző tanfolyam­mal egyidőben — ismét meg­rendezik az idegen n3relveket tanító pedagógusok önköltsé­ges nyári táborát, amelyre vendégelőadók jönnek Ang­liából és Franciaországból. Az év második felében száz tagú amerikai pedagóguscsoport érkezik hazánkba. Az ame­rikai vendégek a magyar ok­tatás rendszerét tanulmányoz­zák majd. (MTI) A kiművelt emberfők sokaságáért ,,Minden kifejlődés, elő­menetel, erő, érték és sze­rencsének legmélyebb sarka- latja a kiművelt emberfő” — írta a Hitel-ben Széchenyi. Több mint egy évszázad kel­lett ahhoz, hogy e felisme­rést igazi cselekvés kövesse. A reformokért küzdő nagy magyar politikus meglátta: a műveltség ellensége az ósdi­nak, az elavultnak. Az ész tiltakozik az ésszerűtlen ellen, ezért akarta olyannyira a ki­művelt emberfők sokaságát. A haladás ellenségei is érez­ték, sőt esetenként burkol­tan be is vallották, a művelt­ség — számukra — veszedel­mes erejét. Kornis Gyula, a két világ- i háború közti ellenforradalmi I rendszer hírhedt ideológusa ! például így fogalmazta ezt 1 meg 1931-ben: „Amint a gaz- | dasági és társadalmi politi­ka a gazdasági javak meg­felelő termelése és igazságos elosztása felett őrködik, a kultúrpolitikának az a fel­adata, hogy a művelődési javak helyes termeléséről és elosztásáról gondoskodjék, és ezzel a társadalmi egyen­súlyt biztosítsa ..Nyíltan kimondta a Horthy-korszak kultúrpolitikájának a lénye­gét: a társadalmi javak el­osztása szerint kell részesí­teni mindenkit a művelő­dési javakból is. Az „alsóbb” néposztályokat tehát alacsony műveltségi szinten kell tar­tani, mert csak így lehet a „társadalmi egyensúlyt” biz­tosítani, pontosabban: az el­lenforradalmi rendszer így próbálta a munkások és a parasztok elnyomását, aláve­tett helyzetét fenntartani. A Komis-féle koncepciót — és a hozzá hasonlókat — persze sokan bírálták. Köte­teket tennének ki a de­mokratikusabb kultúrpoliti­kára törekvők megnyilatko­zásai, A megoldás lehetőségét a % felszabadulás hozta magúval. $ Ha most visszatekin lünk a két í évtized alatt megtett útra, ei- í mondhatjuk, valóban sokat f tettünk a kiművelt emberfők sokasodásáért. Például az ok- tatással. 1937—38-ban, az utöl- £ só békeévben a tanköteles korú gyerekeknek csupán hé- £ romnegyed része járt iskolá- í ba, míg napjainkban alig né- Í hány tized százalékkal keve- í sebb, mint 100 százalékuk. ^Szinte földindulás volt a ko- zépiskolai oktatásban is, hi- í szert 1937—38-ban alig több, 2 mint 52 ezren juthattak be a 4 középiskolákba, az idén pe- ? dig 231 ezer fiatal jár gimná- <í ziumfoa. technikumba és szflk- $ középiskolába. És ugyanebben J az időben 11 ezerről 49 ezer- í re növekedett az egyetemi és 1 főiskolai hallgatók száma. Pe- | dig eddig csupán a nappali 2 tagozatosokról szóltunk! Iga- | zán akkor mutatkoznak meg 2 eredményeink, ha mindehhez 2 hozzászámítjuk: jóval több, * mint 100 ezren járnak a dol- 2 gőzök általános iskolájába, «186 ezren a középiskolák esti || és levelező tagozatára, s mint­egy 43 ezren folytatják mun­ka közben a felsőfokú tanul­mányokat. Lássuk a népművelés ada­tait: 1950-ben 2 millió 246 ezer köttet könyvvel rendelkeztek a közművelődési könyvtárak, 2 1963-ban csaknem 15 millió- | val, s egyetlen év alatt 41 és ? fél millió kötet könyvet köl- g csönöztek. 1937—38-ban 9 mil- \ Uó 160 ezer példány ban je- 2 lentettek meg könyveket. 1964-ben 44 milliót A lakos- i ság 1963-ban 722 millió forin- * tot költött könyvre. A régeb­bi ben jobbára kalendáriumokat ^olvasó falusiak is 189 millió ^ forintért vásároltak szépiro- á dalmi, ismeretterjesztő és po- J litikai könyveket. A rádióeló- á fizetők száma 650 százalékkal í emelkedett 1937 óta. A tv-elo- | fizetők száma 1964 végén 675 * ezer volt. Ma már minden | községiben van mozi, s két 4, esztendeje 5 millió 832 ezren 2 látogatták a színházi előadá- fj sokat. 1935-ben 790 ezren vol- í tak múzeumban, látogattak ? meg kiállításokat, 1963-ban | pedig 4 millió 366 ezren ... ^ Még sorolhatnék az önma- í gukban is szép, bíztató szá- 2 mókát. Legalább ennyire je- ? lentősek azonban a múvelt- % ség tartalmi változásai is. Is- ^ kóláinkban az egyoldalú hu- | mán műveltséget a huszadik f század követelményeinek meg- ^ felelő természettudományos- i humán műveltséggel váltjuk ffel — mégpedig a marxizmus J —leninizmus tudományos ta- á Iáján állva. Számunkra az ^ igazi műveltséget nem csupán ^ az adatokat ismerők képvise- ^ Ük, hanem a tudás birtoká- ^ ban alkotni is tudó emberek. | Felismertük azt is, hogy a y műveltséget nemcsak a kultu- £ rális kérdésekben való jártas- 4, ság jelenti, hanem a terme- ^ léshez és a politikai élethez ^ való hozzáértés is A művelt- ^ ség terjedéséhez szorosan hoz- ^ zátartozik a szakmai ismere- ^ tek bűvülése, a poütikai-ideo- j lógiai tájékozottság javulása, í a szocialista világnézet térhó- ^ dítása is. „A suszter marad- 4, jón a kaptafánál, a paraszt a í földnél” — mondogatták ré- \ gén. Mi túlléptünk e szemléle- 4, ten, s a munkások és a pa- 4, rasztok széles rétegeit tettük < a műveltség részeseivé — 2 mégpedig alkotó részeseivé. A Körhinta című magyar filmre bizonyára sokan emlé­keznek még. Női főszerepét Törőcsik Mari játssza A Bátor emberek című szovjet film is a nagy sikerek kö­zé tartozott. Bizonyára az lesz a felújítás alkalmával is A felszabadulás óta a kétkezi dolgozók százezrei és milliói fejezték be az általános isko­lai tanulmányokat, kerültek a középiskolákba, vagy az egye­temekre, főiskolákra, részesül­tek szakmai képzésben, jártak politikai és ismeretterjesztő előadásokra, tanfolyamokra. A műveltség csatornáinak még szélesebb megnyitásán napjainkban tovább fárado­zunk. Nem is olyan régen szü­letett például határozat arra, hogy a hároméves szakmun­kásképző iskolát végzett dol­gozók továbbtanulásának, to­vábbképzésének megkönnyíté­sére be nem fejezett közép­iskolákká kell nyilvánítani az ipari és a mezőgazdasági szak­munkásképző iskolákat, s je­lentős tanulmányi idő beszá­mításával kell ösztönözni a fi­zikai munkásokat műveltsé­gük gyarapítására. Az emberfők sokaságá­nak kiművelése a még boldo­gabb holnapért küzdő szocia­lista társadalmat segíti. Mi­ként Lenin mondotta: „Azelőtt az emberi elme, az emberi gé­niusz csak azért alkotott, hogy egyeseknek jutassa a technika és a kultúra minden áldását, a többieket pedig megfossza a legszükségesebbtől — a műve­lődéstől és a fejlődéstől. Most ellenben a technika minden csodája, a kultúra minden vívmánya a nép közkincsévé válik és mostantól fogva az emberi elme és géniusz soha­sem lesz az erőszak eszközé­vé, a kizsákmányolás eszközé­vé.” így lett a %’alóságban is a Széchenyi által megsejtett és a Lenin szavaival pontosan megfogalmazott műveltség é« haladás elválaszthatatlanul összetartozóvá. Tóth László Szitnyik emlékére i. A falu szélső házain, annak udvarán és gyü­mölcsös kertjén túl, rendezett er­dei sétány. Most hófödte! A sétá­nyon túl a budai hegyek hatalmas erdeje, ősrégi, nagy harcokat lá­tott fák és a har­cok után ültetett fiatal csemetés. Ilyen fiatal cse­mete fák között áll egy hősi em­lékmű. Jobbról is egy-egy ös­vény vezet a ma­gasba, a kilátó­hoz. Valamikor az egyik nem tud­ni melyiken igye­kezett Vlagyimir Szitnyik föl a Já- nos-hegyi kilátó­hoz, mint a fel­derítő járőr elő­retolt terepkuta­tója. Akkor is háborította az ösvény, a hegy. volt meg Vlagyimir Szit­nyik még a gyer­mekkor cipőjé­ben járt, mikor hazáját megtá­madta a hódító hitleri hadsereg. Apja. bátyja be­vonult katoná­nak ő meg. ami­kor otthonát fe­nyegette a ve­szély, beállt par­tizánnak. Hőstet­tei révén beke­rült, mint önkén­tes a hadsereg­Kétszáztizeimégymillió Fecske terven felül A második félévtől már csak filteres cigarettát gyárt a lágymányosi üzem be. Katona társai úgy hívták ma­guk között a „kis párduc”! A legve­szedelmesebb fel­adatokra ő vál­lalkozott. Mindig sikerrel. Kitaka­rodott az ellen­ség szülőfalujá­ból, űzött vad­ként menekült a szovjet földről és a „kis párduc” a Ill-as hadosz­tállyal átlépte a Kárpátokat. Go­lyó nem fogott rajta, pedig Sze­ged, Kecskemét, Fehérvár alatt ugyancsak volt verekedni való. Mint járőr jött végig Fehérvár­tól Mór, Bicske, Páty községeken keresztül — Bu­dakesziig. Első szovjet felszaba­dító katonaként lépett Budakeszi földjére. Innét indult 1945. ja­nuár 25-én szür­kületkor Buda felszabadítására. Alig hagyta el a szélső házsort alig tartott egy kis terepszemlét a hegy lábánál a gyilkos golyó ki­oltotta hősi éle­tét 3. Állok az ös­vényeknél, né­zem a havas fá­kat és az emlék­művet. Rajta ez áll: „Itt temették el Vlagyimir Szitnyiket, a Szovjetunió Hő­sét 1945. január 27-én. Emeltet­ték Budakeszi község dolgozói és úttörői. 1960”. Húsz éve halt meg. Ma még egyszer olyan idős lenne mint, ami­kor a golyó szí­vébe, testébe fú­ródott. 4. Állok és emlé­kezem. Erőt me­rítek a hős életé­ből. Gyakran áll­nak Budakeszi lakói az emlék­mű előtt és leró­ják hálájukat, kegyeletüket a hős és népe iránt. S állnak az em­lékmű előtt a budai hegyek tu­ristái is levett kalappal, séta­botjukra támasz­kodva emlékez­ve a múltra, az­zal a gondolattal: soha-soha többé háborút. 5. Az öreg fák és a fiatal csemetés a hősi halált halt „kis párduc” vé­réből táplálkozik azóta is minden évben. Ha jön a tavaszi ébredés, lombba szöknek a fák és halk dalt susognak — szür­kületkor — egé­szen késő őszig az alvó hamvai fölött. Padányi Lajos A magyar dohányipar a ta­valyi 1,7 rriilliárddal szemben ebben az évben 2,3 milliárd füstszűrös cigaretta gyártá­sát vette tervbe. Az igények azonban még ennél is na­gyobbak. Ezt vette figyelembe az ÉDOSZ központi vezetősé­gének versenyfelhívása, amely a dohányipartól egyebek kö­zött több filteres cigarettát kért. Az ipar szakemberei mű­szaki tanácskozásokon vizs­gálták meg: mennyivel tud­nak több filterest előállítani. Ennek alapján vállalta a ma­gyar dohányipar, hogy 300 millióval megtoldja a tervet és összesen 2,6 milliárd füst­szűrös cigarettát készít. A feladat nagy része az év végén „bezáró” Lágymányosi Dohánygyárra hárul. Az üzem 214 millió terven felüli Fecs­kével összesen 1,85 milliárd- dal — búcsúzik a cigaretta- gyártástól. Munkájuk annál is nehezebb, mivel a nagyobb mennyiséget nem egy év, ha­nem 11 hónap alatt kell elké­szíteniük. Decemberben ugyanis már leszerelik s más üzemeknek adják át a filte­res gépsorokat. A lágymányo­siak a nagyobb feladatot már beépítették programjukba, s ennek alapján az első ne­gyedévben mintegy 50 millió Fecskével gyártanak többet. A legfontosabb feltételt, azaz a folyamatos filter ellátást, biztosították. A tavalyi 2—3 napos készlet helyett most 10 napra elegendő filtertartalék áll rendelkezésükre. Az üzemnek egyébként a második félévtől már csak a filteres cigarettára, a Fecs­kére lesz gondja, az egyéb fajtákat az egri és a sátor­aljaújhelyi dohánygyár veszi át. (MTI) Döntő pillanatok SZ. ALJOSIN SZÍNMÜVE A DÉRYNÉ SZÍNHÁZBAN Az Egy nyáron át táncolt című svéd film egy megrázó szerelem története Négy ágyas kórterem. Négy beteg várja benne a gyó­gyulást: az író, a „vezető em­ber”, a hajdani főhadnagy és a tanár. Az írónak a szíve be­teg. a „vezető err.ber”-nek a vakbelével gyűlt meg a baja, a hajdani főhadnagy jobb kar­jában gránátszilánkok okve- tetlenkednek, a náború emlé­kei. A tanárt érszűkület gyöt- ri. A vakbeles már túlkerült a döntő pillanaton, megoperál­ták. A másik háromra vár még a műtőasztal. A kórházak és klinikák le­vegőjében mindig dráma fe­szül, minden súlyos beteg tu­lajdonképpen drámai hős a döntő pillanat előtt, amelyben eldől a sorsa, hatványozott je­lentőséget kapnak egyéni problémái. Ezek utána som­polyognak a kórterembe is és elűzhetetlénül betegágya köré telepednek. Sz. Aljosin színműve, ame­lyet Benedek Árpád szép for­dításában most mutatott be a Déryné Színház a költő művé­szetével — tehát őszinte és igaz művészettel varázsolja a színpad szűk keretei közé a betegszoba világát. Ebben a különös világban más értel­met kap a szó, a gesztus, a te­kintet és a hangsúly, mint idekinn az utcák, a mezők, a műhelyek, a dolgozó-, vagy hálószobák és a tantermek vi­lágában. Őszintébbet és mé­lyebbet. De meztelenebbül mutatkozik meg maga az em­ber is. A döntő pillanat kü­szöbén nehezebb a képmuta­tás és könnyen lehull az ál­arc. Aljosin optimista író, hi­szen az ő négy betege kö­zül három tiszta ember. Írója még itt is, az élet és a halál küszöbén érzi és ; vállalja hivatásának roppant felelősségét, és csak azért I kér tíz napi haladékot a sú- : lyos műtétre készülő pro­fesszortól, hogy leírja és ki­mondja, amit még föltétle­nül ki kell mondani. A volt főhadnagy csak azért sajnál- j ja amputált karját, mert at- ! tói tart, hogy fiatal fele­ségét elriasztja tőle csonka- sága. A tanár családi élete I omlik itt, a betegszobában össze, amikor az egyik szom­szédasszony gonosz leveléből j megtudja, hogy ragyogó szép 1 felesége megcsalta. Sötét sza­kadék szélére tántorog, on­nan csak tanítványainak spon­tán megnyilatkozó szeretete rántja vissza. A negyedik, a „vezető ember” bukik csak meg a vizsgán, aki még itt, a kórházi ágyon is adatokat gyűjt betegtársai ellen, hogy denunciálja őket, hogy ér­demeket szerezzen magának. Nagyszerűen megrajzolt tí­pus, a személyi kultusz vég­zetes korszakának félelmetes figurája. . , A Déryné Színház — Föl­deák Róbert ügyes rendezé­sében — mutatta be Sz. Aljosin színművét. Az elő­adás minden tekintetben mél­tó a darabhoz és hű annak szelleméhez, mondanivalójá­hoz. A szereplők mindegyi­ke igen mértéktartó és va­lóban művészi eszközökkel oldja meg feladatát. Bodó György hiteles író, akinek nemcsak mestersége, hanem hivatása is az írás. Feny­vesi Balázs markáns vona­lakkal megrajzolt „vezető em­ber”-« pompás alakítás. A ta­nár Sághy István művésze­tében kap húsból és vér­ből való alakot. Zeke László, a volt főhadnagy szerepé­ben tesz tanúbizonyságot ala­kító képességéről. Jó kezek­ben vannak a kisebb szere­pek is. Hidasi István vonzó, pompás fia az írónak. Pálfi Ferenc professzora. Bodó Ju­dit bájos ápolónője, vala­mint Sallay Kornélia, Vár­nagy Kati, Nagy Sándor és Kádár Flóra játéka harmo­nikusan simul az együttes komoly, szép munkájához. Sostarics Zsuzsa díszletei és Rimanóczy Yvonne jelmezei is dicséretet érdemelnek. A közönség nagy tetszés­sel fogadta a bemutatót és sok tapssal jutalmazta a szí­nészek derék munkáját. Magyar László FELÚJÍTÁSOK Az elkövetkező hetekben több nagy sikerű film felújítá­sára kerül sor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom