Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-06 / 4. szám

T965. JANUÁR 6. SZERDA MIT »léc»' ^íi'ríop Napirenden: a takarmánygazdálkodás A HEGESZTŐ Beköszöntött a tél, istál­lóba szorult a jószag, s az ál­lattenyésztő közös gazdaságok egy részét bizony komoly erő­próba elé állítja az állomány átteleltetése. Szálas lédús ta­karmányból ugyan az előző évihez képest többet sikerült begyűjteni. az abrakfélesé­gekből viszont sokhelyütt hiány mutatkozik. Arra néz­ve, hogyan enyhíthetjük a ta­karmányozás gondjait, mind a szaklapokból, a napi- és he­ti sajtóból, de az agrárpropa­ganda más forrásaiból is bő­séges útmutatást. tanácsot kaphatnak állattenyésztőink. Figyelembe véve a rendel­kezésre álló takarmánykészle­teket. az egyes gazdaságokban mutatkozó felesleg -f, stb. az állatállomány zavartalan át­teleltetése megoldható, sőt, a tej-, hús-, zsír- és tojásterme­lés hatásfoka is megtartható, ha valamennyi termelőszövet­kezet érvényt szerez a takaré­kosságnak és korszerű takar­mányozási eljárást alkalmaz. Ennek pedig számtalan mód­ja kínálkozik. Kezdve a ház­tájiban mutatkozó takarmány­felesleg felvásárlásától, az ál­lomány selejtezéséig, az egye­di takarmányozás kiterjeszté­séig, a szénaliszt és a különfé­le melléktermékek felhaszná­lásáig. A sikeres átteleltetés per­sze csak pillanatnyi gondja le­het állattenyésztő közös gaz­daságainknak, a fő figyelmet most, a tervkészítés időszaká­ban a sikeresebb takarmány- gazdálkodásra kell összponto­sítani. Szerte a világon növekszik a kereslet az állati termékek iránt: több húst, tejet vár a mezőgazdaságtól a lakosság. Az állattenyésztés kulcskérdé­se a helyes takarmánygazdál­kodás. Ez határozza meg, dön­ti el a különböző állattenyész­tési ágazatok jövedelmezősé­gét. Megyénkre az elkövetke­zendő években fontos feladat hárul. Ki kell alakítania a fő­város környéki tejövezetet, megteremteni a jól termelő te­henészeteket. Túl a tejterme­lésen, a szarvasmarha-tenyész­tés múltja és jelene, de a reá váró fontos szerep is meg­követeli. hogy több figyelmet kapjon a mezőgazdaság „ne­hézipara”. Kormányzatunk több fontos intézkedést foganatosított a szarvasmarha-tenyésztés föl­lendítése érdekében. Több olyan rendelkezés látott nap­világot a közelmúltban is, amely elősegíti a tehenészetek kialakítását, fejlesztését. Fel­emelték a tej felvásárlási árát és új, előnyösebb tenyészállat árat alakítottak ki. Segítik a rendelkezések a háztáji szarvasmarha-tenyésztőket is. Ha például valaki eladja ki­öregedett tehenét és saját te­nyésztésű üszőt állít be, az érvényben levő állami, sza- badfelvásárlási áron felül ki­logrammonként még három forintot kap az eladott te­hénért Ma még megyénk jónéhány állattartó gazdaságában is tart­ja magát az a szemlélet hogy a szarvasmarhatenyésztés nem gazdaságos. Ezt azonban meg­cáfolják a jól működő állat­tenyészettel rendelkező ter­melőszövetkezetek. Szócséplés- nek tűnik már a takarmányo­zás fontosságáról beszélni, mégis, az állattenyésztésnek ezt a legfontosabb tényezőjét nem lehet elégszer hangsú­lyozni. Megyénkben is ez a Antennaertlő helyett kö&poMtti tévéantennáik Olcsóbbak és jobb vételt biztosítanak A Központi Népi Ellenőr­zési Bizottság, a Kohó- és Gépipari Minisztérium és az Építésügyi Minisztérium mun­katársai a közelmúltban javaslatot dolgoztak ki a gomba módra szaporodó tévé tetőantennák felsze­relésének szabályozására. Felfigyeltek ugyanis arra, hogy gyakran kontárok, nem megfelelően képzett kisiparo­sok, sőt jó néhányszor „ezer­mester” laikusok végzik el ezt a munkát. Az esetek jelentős részében rosszul. Gyakori, hogy megsértik a tetőt, a fö­démszerkezetet, nem javítják ki a hibát, s emiatt beáznak a lakások. Az antennaerdő ezenkívül rontja a városké­pet és vételtechnikai szem­pontból sem felel meg a kö­vetelményeknek. A tetőantennák felszerelé­sére jelenleg csak az orszá­gos építésügyi szabályzat tar­talmaz — meglehetősen hiá­nyos — előírásokat. Kimond­ja ugyan, hogv a káros egy- másrahatás elkerülésére és a városkép megőrzésére 2S négyzetméterenként legfeljebb egy televíziós vagy ultrarö­vidhullámú antenna szerelhe­tő fel, s ha ez nem elegendő, központi antennát keil fel­állítani. Nem intézkedik vi­szont arról, lioqv kik fedez­zék a különböző költségeket, s nem határozza meg az egves hatóságok és szervek felada­tait sem. Uevanígv nem tar­talmaz meef°le1ó előfrá'okat az úionnan épülő lakóházak­kal k'-ncsnlatban sem. A három szerv munkatár­sai őrért payobek körött in- fth-'énvozték. hnmr a harma­dik ötéves terv időcra'-han Budapesten és a vidéki váro­sokban — knrnntrtí téré teiaarfop- nák fp1c-arolAcnra| változ­tassanak a helvzeten. Ez minden szempontból elő­nyösebb, mert jobb is. olcsóbb is. Költségeiből — az előze­tes számítások szerint — mindössze 200—700 forint jut egy-egy előfizetőre. Az új építkezéseken a beruházási keretből teremthetnék meg a központi antennák műszaki feltételeit, a régebbi házaknál pedig a felújításokkal egvide- jűleg lehetne megoldani a feladatot — javasolták egye­bek között, s hozzátették: helyes lenne, ha az Or­szágos Takarékpénztár hi­tellel támogatná azokat a lakókat, akik vállalják a központi antennák felsze­relésének költségeit. A Központi Népi Ellenőr­zési Bizottság, a Kohó- és Gépipari Minisztérium és az Építésügyi Minisztérium mun­katársainak észrevételeit , és javaslatait valamennyi illeté­kes fórum helyesléssel fo­gadta. Ennek alapján előrelát­hatólag már a harmadik öt­éves terv lakásépítkezésein in­tézményesen gondoskodnak a a központi tévé-antennákról, s intézkedéseket terveznek a meglevő épületek állagának védelmére, az egyedi anten­nák felszerelésének szabályo­zására is. (MTI) szarvasmarhatenyésztés, de az | egyéb állattartás-alfája és ome-1 gája. A tehenévszetek önkölt-í ségének 20—25 százalékát a| munkabér, 15—20 százalékát az | elhelyezés teszi ki, míg a ta- * karmányozás a 60 százalékát# emészti fel. Nyilvánvaló: aholí a takarmányt drágán állítják j elő, ésszerűtlenül használják £ fel, ott emelkedik a ráfordítási költsége. Ahol viszont a szói valódi értelmében gazdálkod-í nak is a takarmánnyal, ott nö-f i vekszik a jövedelmezőség. I Mi hát a teendő? Már most, a tervek összeállításánál meg­különböztetett gondot kell for­dítani a takarmánytermesztés kialakítására. Nem mindegy, hogy mivel etetik az állatokat; gondolni kell a takarmányfaj­ták megfelelő arányaira. Alapvetően fontos a ter­mesztésre legalkalmasabb j terület megválasztása, a lelki- ismeretes talajmunka, a vetés és a gondos növényápolás, úgyszintén a gyors és szak- 'j szerű betakarítás és a táro-|í lás. Sokhelyütt aránytalanul nagy a takarmányterület, még sem jut télire az állatnak ele­gendő eleség. Dánia példája bizonyítja, hogy kis terüle­ten is mire képes a tervszerű és gondos takarmánytermesz­tés. Arra kell hát törekedni, minél kisebb területen állítsuk elő a szükséges takarmányt. Emellett a takarmány-takaré­kosság nemcsak a szűkös esz­tendőben, hanem a bőség ide­jén is elengedhetetlen. Elő­segítheti ezt a gondosan ki­alakított premizálási rendszer. Ha az állatgondozókat a ter­melőszövetkezet vezetősége ér­dekeltté teszi a gazdaságos ta- kaTmányfelhasználásban, te­temesen csökken az önköltség és növekszik a takarmányér- tékesülés. A zárszámadás és a tervké­szítés időszaka módot nyújt a mezőgazdasági üzemeknek, hogy alaposabb elemzés alá vehessék állattenyésztésüket. Ha kellő fontosságot tulajdo­nítanak a helyes takarmány- gazdálkodásnak, figyelembe veszik a korszerű termesztési és felhasználási elveket, még a szűkösebb esztendőkben is megszabadulhatnak a hiányból eredő áttelelési gondoktól és megteremthetik a jövedelme­ző állattenyésztés feltételeit. S. P. (Foto: Gábor) .,\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\W\\\\\\\\\\\\\\\W,\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V>\\V\\\\, író—olvasó találkozó Aszódon Január 11-én, hétfőn este nagyszabású író-olvasó talál­kozót rendeznek Aszódon. A találkozóra meghívták Hara­ngi Ferenc és Simon Lajos költőt, Gefelyes Endre és Sza- konyi Károly írót, valamint Cine Mihály irodalomtörté­nészt. A találkozót már most nagy érdeklődés előzi meg. Cegléden találták meg az eltűnt kislányokat Bodó István ceglédi lakos január 4-én este rádió híradás­ban hallotta a rendőrség fel­hívását két gyermek, Düh Borbála és Szilasi Emőke el­tűnéséről. Bodó István kedden, hajnal­ban a ceglédi vasútállomáson felfigyelt a váróteremben tar­tózkodó két gyerekre. Mellé­jük ült, és érdeklődött, hová valók, hogy kerültek Ceglédre. A beszélgetés során bebizo­nyosodott, hogy a két kislány azonos az eltűnt gyermekek­kel és értesítette a ceglédi városi rendőrkapitányságot. A rendőrség gondozásba vette, rhajd a reggeli órákban átad­ta a gyerekeket édesapjuknak. Döntött a közgyűlés Kilakolt a válságból az ácsai Új Barázda Tsz Ma dönt a közgyűlés cím­mel lapunk december 4-i szá­mában az ócsai Uj Barázda Termelőszövetkezettel foglal­koztunk. Megírtuk, hogy a 850 holdas, 65 tagú közös gaz­daság nehéz helyzetbe ke­rült. November végén még a termények jó része kint volt a földeken betakarítat- lanul. Lábon állt a kuko­rica, a cirok, hiányzott a szálas takarmány a jószág­nak, nem gondoskodtak a sertések téli elhelyezéséről. A közösben úrrá lett a bizonytalanság, kedvüket vesztették a tagok. Az elnök lemondott — mire a munka végképp megbé­nult. Ideiglenesen Konkoly Pál, a helyi tanács elnöke, vet­te át a termelőszövetkezet irá­TERMESZVÁR ÉRKEZETT GUINEÁBÓL A Természettudományi Mú­zeum állattára hazai és kül­földi gyűjtőutak, vásárlások és cserék révén gyarapodik év­ről évre. Gazdagodásának azonban az utóbbi időben ki- alaKult egy újabb igen jelen­tős forrása is: a külföldön élő vagy huzamosabb ideig ott­tartózkodó magyarok támoga­tása. A közelmúltban is több ér­tékes küldemény érkezett a Természettudományi Mú­zeumba. Dr. Lenczy Rezső New York-i orvos és amatőr rovargyűjtő a legutóbb 2500 különleges bogarat küldött. A rovarok az észak-amerikai kontinens sivatagi részéről származnak, olyan területről, amelynek jellegzetes fauná­ját eddig csak nagyon szegé­nyes anyag képviselte a buda­pesti állattárban. Az emlős­állat-gyűjtemény ugyancsak szép észak-amerikai példá­nyokkal gyarapodott. Majthé- nyi Gábor és Rovar István, Kanadában élő hazánkfiai fe­kete medve, hód, virginiai szarvas, sok kisebb . rágcsáló és madár bőrével és koponyá­jával lepték meg a múzeumot. A Természettudományi Mú­zeum „baráti körének” egyik legaktívabb tagja dr. Ferencz Károly geológus, aki a magyar # állam megbízásából évek óta \ dolgozik Guineában. Munkája / a vízkutatás, de szabad ide- 'tf jében vadászik és rovarokat £ gyűjt — szórakozásból és a múzeum gyarapítására. Kit- í tenberger Kálmán óta ő az el- \ só magyar, akinek sikerült £ csimpánzt lőnie, az ember- '/f szabású majom ma már a 'f/ múzeum gyűjteményében van. ? Sok kisebb emlősön és madá- \ ron kívül legutóbb 1200 ritka \ trópusi lepkét hozott, és pos- tán feladott a Természettudo- í mányi Múzeum címére — egy f hatalmas termeszvárat. I -------- ' ^ AZT HITTE GYILKOLT \ -ÖNGYILKOS LETT A nagykőrösi kórházban fe­li küdt Nagy Sándor 25 éves | nagykőrösi lakos. Menyasszo- { nya, a 19 éves V. Szűcs Mária í szilveszter délután meglátogat- | ta. A jegyespár lement a kór- | ház kertjébe, ahol rövidesen | összevesztek, s a vőlegény foj- \ fogatni kezdte menyasszonyát. \ A lány elájult, a földre esett. Vőlegénye azt hitte, hogy meg- \ fojtotta, s ezért elkeseredésé- \ ben nekirohant a magasfe- / szültségű villamosvezetéknek. i amely halálra sújtotta. A Hányt a kórházban elsősegély­ében részesítették. Legenda a bírálatról csúzádkor, majd ka­cagva átölelte utódát és táncléptekkel hagyta el régi siker­telenségei színhelyét. — Ez igen — rebeg- te meghatottan Kiss Hugó —, egyenes, ka­rakán gyerek ez. De másokban sem csa­latkozott a vállalat­nál. Nemsokára felfe­dezte, hogy az elosz­tást iktató hivatalá­ban egész nap csak fecsegnék, és semmit nem dolgoznak az emberek, összehívta őket vezetőstől és ke­mény bírálatot gya­korolt. Az osztály munkatársai szívé­lyesen szorongatták Hugó kezét és egy­más szavába vágva magyarázták, hogy mennyire igaza van, és változtatnak maga­tartásukon, fecsegés helyett ezután dol­gozni fognak. Az osztály vezetője pe­dig egyenesen sírva fakadt, átölelte, mindkét arcán meg­csókolta Hugót és ki­jelentette; ez a bírá­lat életének legszebb napja. Rájött milyen semmirekelő, hogy hagyta így a dolgokat az osztályán, majd le­ült megírta lemon­dását és elment egy zöldségüzletbe zabot árulni. Kiss Hugó később felfedezte, hogy az áruforgalmi főosztá­lyon nem értenek az áruforgalmazáshoz, sőt nemcsak ez a hi­bájuk, hanem az is, hogy sógor-koma ala­pon intézik a zab el­osztását. őket is összehívta Kiss és elmondta ész­revételeit. Itt is ríva- fakadtak az emberek részben az örömtől, részben a meghatott­ságtól, hogy végre valaki bírálja a mun­kájukat. Egy kövér, eviktkeres csoportve­zető pedig valósággal felsikított a gyönyö­rűségtől: elmúlt tehát nyitását. Gyors és hatékony intézkedésekre volt szükség, cikkünkben mi is ezt sür­gettük. Az elmúlt egy hónap — legfrissebb tapasztalataink alapján elmondhatjuk — for­dulópontot hozott az ócsai termelőszövetkezet életében. A megbízott elnök nyomban kiadta a jelszót: menteni, ami menthető! Sikerült moz­gósítani a kedvüket vesztett tagokat, segítségére sietett az ócsaiaknak a járás, külső tá­mogatást is kapott a ter­melőszövetkezet a megkésett kinti munkák mihamarabbi befejezéséhez. Közben összeült a közgyű­lés és megtárgyalta a rend­kívüli helyzetet. Határozat született a további legsürgő­sebb tennivalókról. Minthogy a volt elnök. Szabó István, lemondott, a közgyűlés meg­szavazta felmentését s ugyan­akkor megválasztotta új el­nöknek Salák Jánost. Eddigi tapasztalatairól és a várható kilátásokról, a ter­melőszövetkezetről és tagjai­ról az új elnök az alábbiakat mondotta: — Tudtam, hogy nehéz feladatra vállalkozom, de már a közgyűlés hangulata, a ta­gok véleménye meggyőzött arról, hogy Ócsán az emberek magukénak érzik a közöst. Ez csen­dült ki a felszólalók sza­vaiból, ezt tapasztalom azóta is napról napra. Szövetkezeti gazdáink neki­láttak a munkának, most is dolgoznaK, pótolják az elma­radást. A határozat, amely a kinti munkák gyors el­végzését szorgalmazta, lénye­gében megvalósult. Sikerült a mulasztások legnagyobb ré­szét megszüntetnünk, károso­dás nélkül került fedél ait. a termény. Készítettünk ha - száz köbméter silót, ami a szarvasmarha- és a juhállo mány tömegtakarmány-szük- ségletét fedezi. Sikerült a ko­casertéseinket is téliesítet, fiaztatóban elhelyezni. A ke-: det biztató, s a lehetőségei, megvannak az eredményes gazdálkodás kialakításához. Persze, most még túl korai lenne a kibontakozás tervei­ről nyilatkozni, egyelőre én is inkább csak ismerkedem az itteni körülményekkel. Mindenesetre úgy érzem, hogy a tagok és a vezetőség összefogásával az Ej Ba­rázda Termelőszövetkezet nem is sokára fel tud zárkózni az eredménye­sebben működő közös gazdaságokhoz. Öcsán tehát megváltozott a helyzet, a válságba került ter­melőszövetkezet kilábolt a no­vember végi, december eleji mélypontról. Igaza van az elnöknek, nem hiányoznak a feltételek az előbbrehaladás- hoz. Ehhez persze arra ií szükség van, hogy az új ve< zetés, de a tagság is levon1 ja az elmúlt nehéz időszak ta‘ nulságait. — sp — ; Meglepő dolgok \ történtek mostaná- ! ban a Kisgalgócai ! Zabelosztó Vállalat- í nál. Galambos igazga- ; tót felmentették be- > osztásából és bizo- '■ nyos Kiss Hugót ne- í vezték ki helyére. I Ami meglepő, Galam- ! bős egy cseppet sem ! bosszankodott, sőt va- lósággal boldog volt. ! — Végre, leválta­í nak — újságolta a : városban boldog, bol- \ dogtalannak. — Hi- \ szén én úgyis csak a \ reprezentáláshoz ér- ! tettem. meg rossz \ szellemet is alakítot- ! tam 'ki magam körül. \ Ideje volt, hogy meg- í felelő ember kerüljön l a helyemre. t ! Galambos kisebb ! beosztást sem vállalt \ el a „cégnél”. ! — Ha rólam bebi­; zonyosodott, hogy l mint vezető nem ér- í tek a zabelosztáshoz ; — mesélte ismerősei- | nek —, kisebb beosz- í fásban miért értenék í hozzá? Nem igaz? In- l kább elmegyek szeg- kovácsnak — ezt már '■ Hugónak mondta bú­az elvtelen, dicsérge- tés korszaka, hála is­tennek, hogy van egy Hugónk! Ezt kiáltotta és azon minutában el­ment trafikosnak, mi­vel ő maga is érezte, hogy az égvilágon semmit nem ért a zab áruforgál mazásához, és csak azért lehetett csoportvezető, mert sógora az egyik kis­galgócai főnöknek. Kiss nagyon bol­dog volt, hiszen mun­káját elismerés és öröm vette körül. A Zabelosztó Vállalat­nál mindenki el volt ragadtatva: végre személy szerint meg­bírálják, végre rámu­tatnak a hibákra, végre valahára be­fellegzett a langyme- leg — én nem bánta­lak téged, te ne bánts engem — kapcsola­toknak. Szó szerint így tör­tént. Aki nem hiszi, nézzen utána ... És gyerekek, a me­sének vége, aludjatok jól, álmodjatok szé­péket ... Ordas Nándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom