Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-05 / 3. szám

Az utca is neve! Már napok óta foglalkoztat a gondolat: megírjam, vagy jobb ha hallgatok, meri kár a faradságért? Tegnap isméi le­játszódott előttem a közismert jelenet, s igy elhatároztam, hogy nem hagyom szó nélkül. A városba érve — mert mi monoriak a főtér környékét így emlegetjük — két aprósá­got pillantottam meg, amint az egyik egy salakdarabbal, a másik egy maréknyi sárral célba vette a velük szemben jövő és szintén harci hely­zetben álló kislányt. Mind­hárman óvodások. Valamin összekaptak. Ez előfordul ki­csiknél, nagyoknál egyaránt. De hogy az elégtétel hogyan történik, az nem lehet közöm­bös senkinek sem. Én még eléggé messze voltam tőlük, meggyorsítottam lépteimet, hogy megakadályozzam az ■újabb összecsapást. Örömmel láttam, hogy két felnőtt is közeledik hozzájuk. A következő pillanatban azon­ban máris csalódás ért. Szó nélkül elmentek a verekedő kicsik mellett. Most már szinte futottam a gyerekekhez. Elcsitultak, amint megláttak. Segítettem a kabátok letisztí­tásában, s természetesen köz­ben a helytelen viselkedésü­ket is szemükre hánytam. Né­hány perc múlva barátságosan nyújtottak kezet egymásnak, s kibékülve mentek tovább. Sokáig néztem utánuk, s közben azon tűnődtem, hogy természetes dolog-e a felnőt­tek részéről ez a közömbös­ség? Nem lenne jobb, ha min­den felnőtt r utcán haladó óvodásokban és iskolásol:ban eoy kicsit a saját gyermekét is látná, ha senki nem menne el az ilyen esetek mellett szó nélkül? Még egyszer felte­szem a kérdést: nem lenne jobb’ A válasz nem kétséges. Mert nemcsak az iskola és a családi otthon, de az utca is nevel. (magócsiné) Monori mozipanasz A monori lakosok egyetlen szórakozóhelye a mozi, ahová a minap én is ellátogattam. Nagy bosszúságot okozott az is, hogy csak az erkélyre kap­tam jegyet, ahonnan úgyszól­ván alig lehet látni, különö­sen a feliratos filmeket. Ezt az „örömömet” tetézte az, hogy az ott ülő 15—16 éves suhancok egész előadás alatt hangos megjegyzéseikkel za­varták az előadást. Sem a kö­zönség; sem pedig a jegyszedő többszöri felszólítására a vi- háncolást nem hagyták ab­ba. Nem lehetne-e az ilyeneket a moziból eltávolítani, akár rendőri beavatkozással is? Sze­rintem az ilyesmi a mozi ve­zetőségének gyengeségéből ered. Sz. F. Monor OHOR'VI VII. ÉVFOLYAM. 3. SZÁM 1965. JANUÁR 5. KRDO A járás legfontosabb problémái az idei bat taná A járási tanács — a decem­ber 21-én elfogadott munka­terv szerint — ebben az év­ben hatszor ülésezik. Minden tanácsülésen két fontos témát tárgyalnak meg fő napirend­ként. Továbbra is a im‘ir.«»í»í»A»íasá" ügye áll középpontban. az év során négyszer is ta­nácsülés elé kerül. Áprilisban külön-külön megtárgyalják az | 1964. évi zárszámadás ered­ményeit és tapasztalatait, va- I lamint az 1965. évi terveket. | Mindkét téma vizsgálatánál különös figyelmet szentelnek a \ még meg nem erősödött I tsz-eknek. I Júniusban azt vizsgálják fe- j lül, hogyan teljesítették tsz- eink az állattenyésztés és a ku- I koricatermesztés fejlesztésére i vonatkozó intézkedési terve­ket. Augusztusban felmérik az első félév eredményeit, kü­lön figyelve itt is a gyenge tsz-ek helyzetére. A mezőgazdaság mellett a küzségfrjleszlés a legnépszerűbb téma. Mind­járt az év első járási tanács­ülésén, februárban, az 1964. évi községfejlesztési tervek teljesítéséről; a jövő évi fel­adatokról; a „Ki mit vállal?” mozgalom eddigi eredményei­ről hangzik el beszámoló. Augusztusban az első félév eredményeiről; októberben az 1966. évi tervjavaslatokról ta­nácskoznak. Ha egyszer is csupán az év folyamán, de alaposan, körül­tekintően megtárgyalnak né­hány nagy horderejű kérdést. Februárban jelentést terjesz­tenek a tanácsülés elé a járás egészségügyi intézményeinek 1963—64. évi betegforgalmáról, MAI MŰSOR Mozik Gyömrő: 8 és y2. Maglód: A vas­szűz (szélesvásznú). Monor: Ének az esőben. Pilis: Másfél millió. Tápiósüly: A hintónjáró szerelem. Üllő: Bálvány (szélesvásznú). Ve- csés: A hazudós Billy (szélesvász­nú). halálos következmények­kel is járhatott volna. A bíróságon a vádlottak be­ismerő vallomást tettek, őszinte megbánást tanúsítot­tak. Tekintettel azonban a cse­lekmény társadalmilag veszé­lyes voltára, Burján Sándor- né elsőrendű vádlottat nyolc hónapi szabadság- vesztésre, Molnár Jánosné másodrendű és Varga Béláné harmadren­dű vádlottakat három-három hónapi szabadságvesztésre ítél­ték. A másod- és harmadren­dű vádlottak büntetését három évi próbaidőre felfüg­gesztették. Az elsőrendű vád­lott enyhítésért, az ügyész Burjánná büntetésének pénz­beli kiterjesztésére fellebbe­zett. Javult a kenyér minősége Monoron — de a pékek még nem elégedettek vele MATOL PILISEN játsszák a Más melynek egyik jelenetét fel millió című magyar filmet, mutatja be képünk. A kellemetlen hideg eső után valóságos kánikula fo­gadott Monoron a kenyér­gyárban. A sütőüzem melege beszűrődött az irodába is, a gépek álmosítóan zúgtak. Ám ez egy cseppet sem zavarta Vajda Arnoldot, az üzem ve­zetőjét. Szavai frissen pattog­tak. mozdulatai sem árulták el, hogy már túl van a nyug­díjhatáron. — Pedig, sajnos, így van ez — mondta —, túljutottam már a korhatáron. De a munkát nem fejeztem még be. Min­denkinek azt szoktam monda­ni, hogy a most érettségiző kislányomért dolgozom, de ennek csak a fele igaz. Saj­nálnám itthagyni a munká­mat. Több mint negyven évet töltöttem el kenyérgyárakban és a munka hozzátartozik az életemhez. — Pesten dolgoztam hosszú ideig, majd a Pest megyei Sütőipari Vállalathoz kerül­tem. Egy gyömrői fiatalem­berrel — Polgárdi Józseffel — együtt indítottuk be a megye legmodernebb kenyérgyárát, az aszódi félvertikális üzemet. Aztán ott maradtam. Nagyon megszerettem ott. December­ben aztán jött az „ukáz”, hogy át kell vennem a mono­ri üzemet, amely állandóan ráfizetéssel termel. A harminc pék — tudtam meg, mielőtt idejöttem —, napi nyolcvan­száz mázsa kenyeret süt. Saj­nos, havonta mintegy húsz­mázsa liszt szőrén-szálán el­tűnt. — Kissé talán duzzogva jöttem ide. Rosszul esett ott­hagynom a megszokott, meg­szeretett üzemet. Eleinte az a gondolat adott erőt, hogy gyógyító-megelőző tevékeny­ségéről, a betegellátás feltéte­leiről, az állami költségvetés­ben e célra biztosított össze­gek felhasználásáról. Október­ben az ötéves művelődéspoli­tikai terv végrehajtásáról; az új tanügyi dokumentumok (tanterv, nevelési terv, rend­tartás) megismerésének és al­kalmazásának tapasztalatairól adnak jelentést. Különböző formában több­ször kerül napirendre a ianácwi munka értékelése, javítása. Ennek legjellegzetesebb formája az, hogy ideiglenes bizottság vizs­gálja meg ez év őszén is, a több éves hagyományhoz hí­ven: hogyan érvényesül a szo­cialista demokratizmus elve tanácsaink munkájában; ho­gyan nő tömegbefolyásuk; mi­lyen mértékben sikerült tár- sadalmasítani az államigazga­tási feladatok elvégzését. A bi­zottság újabb tapasztalatairól decemberben ad számot a ta­nácsülésnek. Júniusban a gyömröi tanács tevékenységét tűzik napirendre és vitatják meg. E témakörhöz tartozik az éves munkaterv összeállítása és megvitatása; valamint a ta­nácsi munka anyagi alapjait biztosító költségvetés több­szöri megvitatása. Az „egyebek” között, szeré­nyen meghúzódva, sok fontos téma szerepel, így például: a járási ügyészség tájékoztatója a iörvényességről; a Vöröskereszt előterjesztése az Önkéntes véradás megszer­vezéséről: a tájékoztató az iparpolitikai terv végrehajtá­sáról: a népi ülnökök munká­járól. Még ennél is tartalmasabb, sokoldalúbb, több témát fel­ölelő a járási tanács végrehaj­tó bizottsági ülésének munka­terve, amelyet érdemes lesz behatóbban — külön cikkben — megvizsgálni. mindez csak január végéig tart, aztán mehetek vissza Aszódra. Itt sem fogadott mindenki lelkesedéssel. Gyak­ran kaptam el egy-egy ferde, gyűlölködő pillantást. Ennek éllenére állandóan ott álltam a pékségben és figyeltem: ho­va hány kiló lisztet tesznek. De megérte a sok fáradságot! A korábbi havi húszmázsás hiány decemberben háromra apadt, januárban, remélem, nem lesz már semmi. Megsze­rettem az itteni embereket, úgy érzem, ők sem idegenked­nek már tőlem. Odáig jutot­tam, hogy nem tudom, szíve­sen megyek-e vissza Aszódra? — Pedig az élet így nem fenékig tejföl. Hetenként két estét töltök otthon. Az életem szinte teljesen itt élem le az üzemben. De még így is sok a probléma. Bár igaz, hogy a kenyér minősége az utóbbi időben javult, de érzé­sem szerint még mindig messze van attól, amit szeret­nénk. Előfordul olykor-oly­kor még súlyhiány is. Sokan azt hiszik, hogy akarattal te­szik ezt a pékek. Pedig ez nem igaz. Itt gépek adagolják a tésztát. Ha egy csészével vé­letlenül sűrűbbre sikerül a massza, a formába már ke­vesebb tészta jut, kisebb a ke­nyér súlya. Ha az a pék, akit csak egy-két percre legyűr a fáradtság, nem veszi észre, hogy állítani kell a gépen, máris megvan a baj: a meg­engedettnél kisebb a kenyér súlya és így akaratlanul is becsapjuk a fogyasztókat. Pe­dig ezt nem akarjuk. Sem én. sem a többiek ... (is) (Testvérlapjaink: a Ceglédi Hírlap, a Nagykőrösi Híradó, a Szentendre, a Tápió mente és a Váci Napló hasábjain az alábbi, nálunk is érdeklődésre számottartó tudósításokat ol­vashattuk): CEGLÉDI HÍRLAP FÉLMILLIÓ KARÁCSONYRA Óriási forgalmat bonyolí­tottak le ünnep előtt az abo- nyi boltok. Közel félmillió fo­rintot hagytak az üzletekben az abonyiak. HANGVERSENY A vasutas énekkar a vá­rossá válás 600. évfordulója alkalmából rendezett ünnep­ségsorozatot fejezte be dísz- hangversenyével. Az énekka­ron kívül Erkel- és Liszt-dijas művészek is szerepeltek. BIKAVADÁSZAT GÉPPISZTOLLYAL A húsüzembe szállított bi­kák közül egy hat és fél má­zsás jószág dühöngeni kezdett, kötelét' elszakította és elsza­badult. Közel két órai hajsza után a rendőrségtől kértek segítséget, akik a dühöngő ál­latot géppisztollyal tették ár­talmatlanná. NAGYKŐRÖSI HÍRADÓ TANMŰHELYBŐL AZ ÉLETBE A konzervgyár gépüzemé­ből húsz fiatal lesz szakmun­kásvizsgát á közeljövőben. Né- hányan közülük már a vizs­ga előtt is önállóan dolgoz­nak. Az év utolsó napján 300-an kapták meg az előzetes gáz­bekapcsolási engedélyt. SZENTENDRE KISFILM Látomás a valóságról cím­mel kisfilmet mutatnak be ebben az évben Szentendré­ről. ÜJ TANÁCSELNÖK- HELYETTES A városi tanács legutóbbi ülésén Pála Károlyné ország­gyűlési képviselőt bízták meg az elnökhelyettesi teendők ellátásával. PEDAG0GUSLAKÁSOK Átadták Csobánkán és Pi- lisszentkereszten a község­fejlesztésből épített pedagó- guslalcásokat, illetve ikerla­kást. A házakra 140, illetve 210 ezer forintot költöttek. TÁPIÓ MENTE TÁRSADALMI MUNKA Visszanyeri értelmét és be­csületét a társádalmi munka Szentlőrinckátán. A szorgal­mas lakosok még az év végén is sokat dolgoztak. Utakat töltöttek fel, sőt két munka­szüneti napon óvoda építésé­hez kezdtek hozzá. VÁCI NAPLÓ SZÉKHÁZÉPÍTÉS Még ebben az évben új nagyszerű épületekkel gaz­dagodik a város. Felépítik a Dunamenti Víz- és Csatorna­mű székházát. A társadalmi szervek jelentős társadalmi munkafelajánlást tettek és már eddig is sokat dolgoztak. (r. b.) Érdekes, sőt izgalmas olvasmány Kalmár György könyve, holott híjával van minden olyan írói fogásnak, amelyekkel hajdan izgalma­kat keltettek bennünk Afrika iránt: nincs benne vadászka- iand, dzsungelromantika, eg- zotikumhajhászás. Ehelyett nagyon reális kor- és társada­lomrajzot kapunk belőle, s ez mindennél izgalmasabb, hi­szen megkönnyíti a választ ar­ra az egész világot izgató kér­désre: kivel és merre tarta­nak Fekete-Afrika felszaba­dult népei, nemzeti független­ségüket elnyert fiatal államai? Megkönnyíti csupán, de nem adja meg a választ; hiszen a kérdés annyira bonyolult, hogy erre egyértelmű határo­zottsággal válaszolni nagyké­pű tudálékosság lenne, s ettől a szerző — bevallottan és ro­konszenvesen — tartózkodik. Útirajz kevés van a könyv­ben, éppen annyi csak, amennyi feltétlenül szükséges. Pedig a szerző — néhány rö­vid lélegzetű, lírai tájleírása vall erről — nagyon megsze­rette ezt a számunkra idegen, furcsa földrészt. De még job­ban megszerette a rajta élő embereket, s ami a könyv leg­nagyobb érdeme: velünk is megszerettette őket. Valami általános, meghatározatlan rokonszenv mindannyiunkban van Ghana, s a többi szabad afrikai ország népei iránt. Ez a könyv s _,ít abban, hogy ezek az általános érzések konkrét tartalommal telítőd­jenek meg: emberközelbe hoz­za egy sok nemzetiségű távoli ország népei — a gák, ashan- tik, fantik s mások — életét. Egész közelről — mondhatni: lakva ismerjük meg őket; megtudjuk, hogyan dolgoznak és szeretnek, minek örülnek és miért búsulnak, hogyan vé­lekednek élet és halál dolgai­ról? S mivel a szerző igazán, s nagyon szereti őket, nemcsak dicséretüket zengi: hibáikat sem hallgatja el — így válik teljessé és valóban rokonszen­vessé a róluk nyert kép. A könyv a Kossuth-kiadó újdonsága, s megkapható — Monoton, Gyomron, Vecsésen, Pilisen, Maglódon — a politi­kai könyvhetek kiállításain és vásárain. IFJÚSÁGI HÍRADÓ Csatornaépítés, bolttatarozás, parkosítás Ezerhétszáz ISZM-jelvény Rózsák az államügyésznek Felszabadulásunk huszadik évfordulójára vállalták: a fel- ső-nyáregyházi KISZ-esek 500 óra társadalmi munkát a köz­ségié,jlesztésbcn; a felsőfar- kasdi fiatalok 500 órát az állami gazdaságon keresztül- luizódó csatorna építésénél; az úri fiatalok 470 órát a helyi fmsz-boltok tatarozásá­nál; a Monori Állami Gaz­daság fatelepén és központ­jában dolgozó fiatalok 150 mázsa hulladékvas és 10 mázsa papír gyűjtését és 300 óra parkosítási munkát. * örvendetesen nő a fiata­lok száma a maglódi Micsu­rin Tsz-ben. Jelenleg tizen­egy 26 éven aluli tsz-tag és 13 mezőgazdasági tanuló, illetve alkalmazott dolgozik a szövetkezetben. k Filmszeminárium lesz csü­törtökön Péteriben és pén­teken Üllőn, ahol a fiatalok A kilencedik kör című fil­met tekinthetne meg. Gombán és Bényén úgyszintén csü­törtökön tartanak filmszemi- nariumot. Itt a Rózsák az államügyésznek című filmet vetítik le. k Ezerhétszáz fiatal teljesí­tette járásunkban az „Ifjú­ság a szocializmusért” moz­galom négy követelményét 1964-ben. k Uj KISZ-titkárt választot­tak a közelmúltban a bényei KISZ-szervezet tagjai. A ka­tonai szolgálatra bevonult Sinkovich Pál helyett Visz- kok Pál lett a titkár. ★ A járási KISZ-bizottság függetlenített munkatársai szerdán, csütörtökön és pén­teken tanfolyamon vesznek részt Mátraházán, ez idő­szak alatt a sürgős üzene­teket a járási pártbizottság­nak lehet továbbítani. Tiltott magzatelhajtásért: börtönbüntetés A közelmúltban tárgyalta a Monori Járásbíróság Burján Sándorné (Káva, Hunyadi u. 1.) elsőrendű, Molnár Jánosné (Pánd) másodrendű és Varga Béláné (Pánd) harmadrendű vádlott ügyét. Burjánná 1944-ben Pilisen szerzett magának egy terhes­ségmegszakító tűt. 1962-ben végzett vele — bevallása sze­rint — sikeres műtétet, amelyért 400 forintot ka­pott. 1963 őszén, Molnárné kér­te meg az elsőrendű vádlottat terhessége megszakítására, mert hallotta, hogy Burjánná ezzel foglalkozik. Molnárné lakásán elvégezték a műtétet és ismét pénz: 300 forint ütöt­te Burjánné markát. Vargáné 1964 nyarán ke­reste fel Burjánnét, akit elő­zőleg nem ismert, de Pándon hallotta, hogy Káván van egy ' asszony, aki az „ügyet" pénzért elintézi. Burjánné elő­ször elutasította az idegen nőt, később mégis elvállalta és elvégezte á műtétet. Ismét ke­resett 300 forintot. E beavat­kozás azonban nem járt ered­ménnyel. Néhány nap múlva ismét elment a „kávai asz- szony” Pándra és megismétel­te a beavatkozást. Vargáné még aznap éjjel rosszul lett. A kihívott körzeti orvos ész­lelte o beavatkozás következ­ményeként előállott fertőzést és azonnal intézkedett, . hogy Vargánét mentőkkel kórház­ba szállítsák. Megállapították, hogy Var­gáné a kellően nem tisztított és fertőtlenített eszköztől ka­pott fertőzést, amely a szak­szerű orvosi beavatkozás hiá­nyában VÉLEMÉNY Arany Ghana

Next

/
Oldalképek
Tartalom