Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-31 / 26. szám
A mezőőrökkel is lehet permetezési szerződést kötni Január-február: a fantetszés hava Derekas mimikát végeztek tavaly az FMSZ növényvédő brigádjai. Egyre bővülő, korszerű gépparkjukkal megszámlálhatatlan kertben harcoltak a növényi kártevők ellen. Takács Imre növényvédő agro- nómustól érdeklődtünk, hogyan készülnek az idei munkára? — Héttőn tartottuk a gép- parkszemlét — mondotta az agronómus. — Harmincöt magasnyomású permetezőgépet, huszonhárom töltőgépet és egy Agrosztrojt vizsgáltunk meg, teljes felszerelésével együtt. A szemle jó eredménnyel zárult. Gépeink állapota jó, tárolásuk is megfelel a követelményeknek. Ez azt jelenti, hogy tíz fős brigádunk az időjárástól függően, márciusban megkezdheti a téli permetezést. — Február közepén a városi kertek és a háztáji gyümölcsösök tulajdonosaival megkezdjük a szerződések kötését. Nemcsak a központban, hanem a mezőőrökkel is lehet szerződést kötni. Felhívjuk a kertek tulajdonosait, hogy lehetőleg már most kezdjék meg a fák metszését, tisztogatását, illetve addig készítsék elő őket a permetezésre, amíg ,,alvó” állapotban vannak. — Szükségesnek tartom még azt is elmondani — tette hozzá az agronómus —, hogy aki maga akar permetezni, annak az idén is rendelkezésére áll az FMSZ kölcsönző boltjában a szükséges eszköz. Több fajta porozó és permetező gépet lehet a boltból kölcsönözni, olcsó díjért. Bízunk abban, hogy mindenki él a lehetőségekkel és a nagyobb gyümölcstermés érdekében mindent elkövet a kártevők ellen. A Dunakanyar ösvényeit jobban ismerik... IX. ÉVFOLYAM, 26. SZÁM 1965. JANUÁR 31, VASÁRNAP Fortuna nem válogat Sokan azt mondják hogy a totózáshoz kell ismerni a sportot és kell tudni tippelni. Számtalanszor bebizonyosodott, hogy ez nem így van. A szerencse válogatás nélkül mindenhová bekopogtat. Most a negyedik héten például egy idős bácsi nyert tizenkét találatával ötvennégyezer forintot. Pedig meglehet, hogy még életében sem látott labdarúgó-mérkőzést. Mit talál a váratlanul érkező tűzoltó? A tűzrendészet a tél folyamán nagyobb szabású ellenőrzésbe kezdett a város lakóházaiban. Ennek során már eddig is sok száz családhoz kopogtattak be tűzoltóink. A parancsnokságtól kapott tájékoztatás alapján megállapíthatjuk, hogy városunkban ma már kevesebb a tűzrendészen szabálytalanság, mint korábban volt. A legfőbb tűzveszélyt jelentő fűtő- és világítóeszközök, berendezések általában rendben vannak. Kevés kivételtől eltekintve nem zsúfolnak össze a padlásokon szálas és szemes terményeket. Elszenesedett falvédő Diiledező kémény Barkács-olajkályhák Kőműves tulajdonosa azért hanyagolja el, mert közös a ház. A Csengeri-szélen villanyszerelő tart el egy idős házaspárt. A padláson összefutó villamosvezetékek nagyon veszélyes állapotban vannak. Találtak még hibákat tűzoltóink az olajtüzelésű kályhák használatánál is. Vannak helyek, ahol a padláson helyezik el ezek ejtőtartályát Ezek a csöpögő, folyó barkács- olajkályhák egyáltalán nem biztonságosak. Érdemes még szólni a szabálytalanságok között az üzemanyagként használatos olaj és benzin tárolási módjáról. Ezekből a háztartásokban negyven, illetve húsz liternyit szabad tartani, hűvös, szellős helyen, ahol szikra- és lánghatástól, továbbá a gyermekektől megfelelő módon elzárva. Alföldi turistáink" nagyszerű mozgalma Minden férfit és nőt szívesen befogadnak Az Építők Sportkörénél négy éve alakult meg a szakosztály, alig pár taggal. Ma 127 a természetjárók száma. Kistamás Sándor aktív szervező munkája eredményeképpen a múlt évben — megyei viszonylatban — a második helyen volt a szakosztály, létszámát tekintve lyezés A versenyzők összesen tizennégy arany-, tiz ezüst és hat bronzérmei szereztek. Aktívak a Kilián-mozga- lomban is. öt arany-, tizenkét ezüst-, húsz bronz- és negyven vasjelvény van a birtokukban. Tavaly 38 napon rendeztek túrát. Nincs már az országnak olyan hegysége, melyet ne ismernének a ceglédi természetjárók. Nem túlzásként mondják, hogy a Dunakanyar ösvényeit jobban ismerik, mint Cegléd határát. Ismerik a történelmi nevezetességeket, arborétumokat, iparvidékeket és a szocialista átalakulásban levő falukat. Egy-egy túranap alkalmával 15—16 kilométer a napi útvonaluk, de az edzettebb természtjárónak nem sok a negyvenkilométeres gyalogút sem. Sok szép fényképalbum telt már meg az ország különböző tájain készült felvételekkel. Az ez évi túratervük is sok szépet igér. Terveztek kerékpártúrákat is és a nyáron sátrakkal vándorolják végig a Bakonyt. A versenyzők már most rendszeres edzéssel készülnek a nagy útra. És még valamit: természetesen minden férfit és nőt, felnőttet és fiatalt, szívesen látnak maguk között... Kistamás Sándor, az egyesület vezetője lévén szó azonban „alföldi turistákról", ez teljes értékű dicsőség. Munkájuk kettős feladatú: a tájékozódási versenyeken való eredményes szereplés és a tömegsporttúra. Mindkét vonalon sokat hallat magáról a szakosztály. Az elmúlt évben megyei és országos egyéni, illetve csoportversenyen összesen huszonkét esetben vettek részt. Az eredmény: hat első. négy második és két harmadik heBizfafó stilisztika í Kik, hol, hányán sportolnak? A járási testnevelési és sportszövetség 1964. évi statisztikai kimutatása érdekes adatokkal szolgál. Többek között — 1964. december 31-én — járásunk huszonhat sportkörében 6461-en sportoltak, közülük 1855 nö. Sportpályáink száma hatvanhárom. Tizenhat labdarugó-pályán hatszázti- zennyolc labdarúgó, a kilenc kézilabda-pályán 441 kézilabdázó van. A négy atlétikai pályán pedig 384 versenyző játszik. Egy modellező-ssakosz- táXy működik Nagykőrösön tizennégy fővel. Még néhány számadat a népesebb szakosztályokról. Asztaliteniszezőink kétszázti- zenhárman, tekézőink kétszázhatvannégyen, természet- járóink háromszázharminc- hárman, birkózóink százhetvenötén, tornászaink kétszáz- oten vannak. Érdemes még megjegyezni, hogy a huszonhat sportkörben 118 szakosztály működik. FÉLÉVKOR — Apa, ez nem járja, a számtanleckét mindig te készítetted el!!... (Pataki Tibor rajza) — Abonyban a társadalmi sportosztály, a szakmaközi bizottság és a TSZSK szervezésében január elsején beindult a Felszabadulási Kupa nyolc sportágban. A verseny értékelésére november 7-én kerül sor. örömmel olvastam a Ceglédi Hírlapban „A gyógyulás útján” című összefoglaló ismertetést a Kossuth Művelődési Ház munkájáról, eredményeiről. Lényegében ugyanezek a kérdések kerültek vitára — alkotó, jó légkörben — a művelődési ház társadalmi vezetőségének folyó hó 14-én megtartott ülésén is. Biztató és lelkesítő az, hogy a művelődési ház jelentős népművelési feladataink megoldásában a korábbiaknál jobban kíván támaszkodni a sajtó nyilvánosságára és a nagyközönség véleményére. Ügy gondolom, hogy ez a sikeres munka záloga Ezen az úton a város közönsége magáénak érzi majd a művelődésügyet. Ebből a szemszögből lelkesít, javasol, vitatkozik, s ha kell bírál, mert a Kossuth Művelődési Ház mindannyiunké. Talán nem Is kellene erről beszélnünk, mert hiszen ha jól meggondoljuk, így is van ez rendjén. Mégis szólnunk kell róla, mert még nem mindenki érez így. Tudatosítanunk kell magunkban és mindenkiben, hogy ceglédi művelődés ügye, nem csupán Fekete gázolajért — börtön Amire az ellenőrzés mégis figyelmeztet, az csupán egyesek közönyössége a tüzesetek megelőzése iránt. Veszélyes állapot uralkodik például a Széchenyi úton, az egyik családi ház konyhájában. A váratlanul érkező tűzoltó a teatűzhely körül félig elszenesedett papírfalvédöt talált, ami még dísznek is elrettentő látvány, hát még ha a közeli gyermekágyat hozzászámítjuk. Egy másik ház tetején élet- veszélyesen düledezö kémény dacol az idő vasfogával. Sok olajkályha-tulajdonos van Cegléden. Tudta ezt Kolozsvári László, a ceglédi AKÖV üzemanyagraktárosa is. Élt, pontosabban: visszaélt a lehetőségeivel. A gépkocsivezetők a fel nem használt gázolajjegyeket mindig visszadták a raktárosnak. Ő azonban ezeket nem vezette be a nyilvántartásba, hanem felhasz- náltkém számolta el őket. Ugyanakkor kiváltotta az érte járó olajat, amire hamarosan akadt vevő is. Török Vendel, a vendéglátóipar alkalmazottja kapva kapott az alkalmon. Megkötötték az alkut, s a vállalat gépkocsiján egyszerre kétszáz liter olajat szállítottak Török Vendel lakására. Az olaj kályha azonban nyelte az üzemanyagot, nem volt elég a kétszáz liter. Kétszer fordult még a kocsi és így összesen hatszáz liter fekete gázolajat vásárolt Török Vendel Kolozsváritól, literenként egy forintért. Start: február 6-án Belle Jenőtől a baromfikeltető állomás vezetőjétől érdeklődtünk arról, hogy mikor kezdik meg az idei kel- 'tetéáti Hí? ?f ' — Február hatodikén rakjuk be az első tyúktojásokat, s ettől kezdve egészen június végéig folyamatosan dolgozunk. Minden héten lesz tojásberakás és természetesen az első három hét után kelés is. Először mintegy harmincezer csibét keltetünk, majd később térünk rá a kacsa és liba keltetésére. Csibéből hetven, kacsából és libából negyven- negyvenezer darabot adunk át a BARNEVÁL-nak. A 10 tízezer darabos keltetőgépünk teljesen üzemképesen várja a munka megkezdését Változás a téli spartakiádon Járásunkban nagy érdeklődés mellett zajlik a téli spar- takiád versenysorozata. Jelenleg a sakk- és az asztaliteniszversenyzők mérik össze tudásukat. A járási spartakiád RB ezzel kapcsolatban fontos hírt közöl. Olyan határozat született ugyanis, hogy a körzeti versenyek elmaradnak és a községi versenyek után közvetlen a járási döntőre kerül sor. Az asztaliteniszezők versenyét február 21-én, vasárnap délelőtt 9 órai kezdettel a járási TS Rákóczi út 14. szám alatti helyiségében, a sakkozókét pedig ugyanebben az időben a Hámán Kató általános iskolában rendezik meg. Egy ideig simán ment minden, s Kolozsvári úgy gondolta: nem ez az egyetlen pénzszerzési lehetőség. Amikor Hajdú István, az AKÖV lakatosa egy vashordót kért tőle kölcsön, örömmel tett eleget kérésének, ezzel a megjegyzéssel: „Nem kell visszahozni, adjon érte kétszáz forintot." S a lakatos adott. Miért ne? Aránylag olcsón jutott a hordóhoz! Most mindhárman a bíróság előtt feleltek tetteikért. Kolozsvári Lászlót a társadalmi tulajdont folytatólagosan károsító sikkasztás miatt háromhónapi börtönre és 700 forintra büntették. Török Vendel társadalmi tulajdont károsító orgazdaság miatt háromhónapi börtönt és 1500 forint pénzbüntetést kapott. Hajdú Istvánnal szern-^ ben a bíróság jogerősen a társadalmi tulajdont károsító orgazdaság miatt 15 százalékos bércsökkentés melllett hathónapi javító-nevelő munkát szabott ki. A két elsőszámú vádlott enyhítésért fellebbezett. KÖZÜGY a művelődési osztály, a művelődési ház, a könyvtár, a múzeum és néhány más hivatásos népművelési szerv „hivatali" ügye. Ez közügy! Itt, vagy ott mindenki találkozik vele, mindenkinek van véleménye róla. Még akkor is, ha nem mondja ki. Ám de, miért ne mondaná ki? Ki gátolná meg azt, hogy az egyenes és őszinte javaslatok a felszínre kerüljenek? A színház problémájának megközelítően eredményes megoldása után úgy érzem előbb utóbb az öntevékeny, műkedvelő kultúrmunka kérdéseiről is szót kell ejtenünk városunk közönsége előtt. Ki vonhatná kétségbe, hogy a fiatalságunkban rejlő tehetségek dolgában állunk olyan jól, mint más városok? Mégis, évek óta egyetlen helyi öntevékeny csoportunk sem tudott országos hírnévre vergődni. Sem a „Ki mit tud?” versenyeken, sem más vonatkozásban. I. Valóban tehetséges fiatalok tevékenykednek az irodalmi Színpadon, a népi tónccsoportban, a bábjátékosok gárdájában és az énekkarokban és a többiben. Hírük, nevük, előadásaik sikerei azonban alig jutnak túl a város, vagy a járás határain. Mi ennek az oka? Az irodalmi színpad tavalyról szép sikereket könyvelhet el magának, még akkor is, ha úttörő kezdeményezéseik, mint a fiatal szovjet költők alkotásait bemutató „Rakéták és szekerek" a konzervatívabb ízlésű, idősebb közönség körében nem találtak nagy visszhangra. A karzaton ülő ifjúság hangja annál jobban visszhangzott. Előadásuk formai, tartalmi megoldásában, az ötletesség, a tehetség csak úgy sziporkázott, ha a versmondásba néha csúsztak is be hibák. Sokat szerepeltek, sok munkát vállaltak magukra ezek a fiatalok. Ennek ellenére mégsem eléggé népszerűsítettük őket, alig ismertük el fáradozásaikat. És ez hiba, mert egy egészen szűk szakmai kör baráti elismerésén, kézfogásán kívül alig kaptak valamit. Ugyanígy a lelkesedéstől szinte túláradó bábosok, akik maguk varrták, szabták, ragasztották valamennyi bábjukat és a paravánt a vállukon cipelték a szereplés színhelyére. Hasonlóan a népi táncosok, akik fölött sokan és sokszor megkongatták már a vészharangot, mondván:,.a népi tánc- kultúrának Cegléden nincsenek hagyományai1’. (Közbeve- tőleg, ezekről a hagyományokról csak annyit, hogy vajon milyen „hagyományai" voltak a Budapesti Helyiipari és Városgazdálkodási Szakszervezet „Bihari János” táncegyüttesének, amely nemzetközi hírnévre tett szert, keresztül-kasul utazzák a nagyvilágot?) A ceglédi népi táncosok pedig már évek óta jószerével még egy nyilvános bemutatóig sem jutottak el, noha nem hiányzik belőlük a lelkesedés. Igaz, ma még kissé félszegen mozognak, kevés a rutinjuk és a bátorságuk! De ezt csak a szereplések, a bemutatók lázas, verejtékes izgalmai révén szerezhetik meg. Hogyan gondolom? Erről majd legközelebb. (Folytatás következik)
