Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-31 / 26. szám
1965. JANUAR 31, VASÁRNAP PEST HECrCI '^líirlop A bonyolultnál Is bonyolultabb (A cikk első részét múlt vasárnapi számunkban közöltük.) Előző cikkünkben ismertettük az idegsejtek elektro- mikroszkóp által felfedezett új, részletes képét. Említettük az idegsejt vándorlórészecskéit és elmondtuk, hogy ugyancsak az idegrostokban találhatunk rá az úgynevezett multivezikuláris testecskékre, a lipoidszem- csékre, más vezikulákra. így érkezünk el a szinapszisokhoz. A szinapszis előtti membrán mentén rengeteg szinoptikus vezikula halmozódik fel. Ezek nem egyszer oly közel kerülnek a membránhoz, hogy egyesülnek vele. Ezt az egyesülést sokan a valódi szinapszis legfontosabb ténykedésének tartják. A szinapszis — a titok kapuja A szinapszis előtti membrán két 20 angstrőmös rétegből és a kettő között elhelyezkedő ellentétes hatású 35 angstrőmös rétegből áll, vagyis összesen 55 angstrom vastag (1 angstrom — 1/10 milliomod milliméter). A szinapszis előtti és a szinapszis utáni membrán között elhelyezkedő szinaptikus rés, k,szakadéku szélessége: 70— 600 angstrom, a legtöbbször 200—300 angstrom. A szinapszis utáni membrán nagyjából hasonló szerkezetű, mint a szinapszis előtti és a mögötte elhelyezkedő plazma gazdag „állatvilágából” említsük meg a sok mito- chondriumot, az ottani ve- zikulákat, amelyek akkor tűnnek fel, amikor a szinapszison ingerület halad át. Az új tapasztalatok szerint a legtöbbször valóban kémiai anyag, kémiai mediator közvetíti az ingerületet a szinapszison át, de vannak olyan szinapszisok is, amelyeken az ingerület elektromos úton továbbítódik. Ez utóbbiak nemcsak egy . irányban, hanem két irányban járhatók át! Ez nagy fontosságú felfedezés. Egyelőre a titok homálya fedi, hogy mi a szinapszis előtti membrán körül felhalmozódó, illetve vele egyesülő szinaptikus ve- zikulák rendeltetése. Van olyan feltételezés, az egyesülés azért jön létre, hogy megkönnyítse a vezikulák- ban levő kémiai anyag behatolását a szinaptikus résbe. Ennek a feltevésnek azonban ellentmond, hogy vezikula felhalmozódást a szinapszis előtti membrán közelében akkor is észleltek, amikor az ingerület tisztán elektromosan haladt át a szinapszison, vagyis amikor a ve- zikulák kémiai anyaga nem játszott semmiféle szerepet. A természet pedig nem tűri a fölöslegeset, — ha a ve- zikulák jelen vannak, akkor jelenlétüknek oka, funkciója van. Hámori József felveti, hogy e vezikulák talán az elektromosságot vezető membránfelület megnagyobbítására szolgálnak. Testüket ugyanis ugyanolyan természetű membrán borítja, mint amilyen az egész rostot is és gömb alakjuk a legkedvezőbb a felületnagyság szempontjából. A vezikulákat borító membránfelület a számítások szerint tízszerese is lehet az axon, vagy neurit végződést kívülről borító membránnak, az úgynevezett axolemmának. Hogy e vezikuláknak valóban funkciójuk-e az elektromosságot vezető membránpálya kiszélesítése: ezt még kísérletekkel kell eldönteni. Érdekesek azok a kísérletek, amelyeket a kémiai mediator anyagának a felderítésére végeztek. Mikrocsep- pentővel a szinapszis közelébe viszik le ilyenkor azt az anyagot, amelyet az átvitellel „gyanúsítanak”. Megfigyelik, hogy ennek az anyagnak a hatására milyen változás következik be a szinapszis utáni membránon: fehérjéi reagálnak-e egyál14 milliard Új kísérletek tálában és ha igen, akkor mi történik? Bebizonyosodott többek között, hogy az ace- tylcholin, amelynek eddig szinte kizárólagos szerepet tulajdonítottak, kémiai mediator ugyan, de nem minden esetben. Találtak olyan szinapszist, ahol az acetyl- cholin nem szerepelt kémiai közvetítő anyagként. Biológiai számológép Az új kutatások szolgáltatta új felfedezések a továbbiakban nagymértékben kiegészíthetik azt a képet, amelyet a magasabbrendű élőlények — közöttük az ember — idegrendszeréről, ennek az idegrendszernek a működéséről, e működés hatásosságáról alkottunk magunknak. Eddigi feltevéseink nem kis részben azon alapultak, hogy az idegsejt általában csak két állapotban, az ingerület, vagy az ingerület- nélküiiség állapotában lehet. Most odaérkeztünk, ahol kitűnhet, hogy a sejt nemcsak egy állapotban lehet egyszerre, hanem az állapotok egyidejű sokaságát testesítheti meg, hiszen különböző részeinek ugyanabban az időpontban különböző állapotai lehetnek. Feltételezhető, hogy az egy idegsejten belül megvalósuló állapotok e sokaságának, illetve ezeknek az állapotoknak külön-külön szerepük van az idegrendszerben. Ha meggondoljuk, hogy az emberi idegrendszer mintegy 14 milliárdnyi sejtet foglal magába és e sejtek mindegyike az állapotok sokaságát mutatja — s ha meggondoljuk, hogy mind ezen állapotok találkozhatnak egymással, táisüíhatnak, akkor kitűnik* bogaiig- emberi ideg- rendszer sokszórta bonyolultabb és nagyobb teljesítő képességű még annál is, amit eddig elgondoltunk. Ezt a bonyolultságot, s a nagy teljesítőképességet tovább növeli az a körülmény, hogy vannak olyan szinapszisok, amelyeket az ingerület nemcsak egy, hanem két irányban, innen oda, és onnan ide is átjárhat. Az emberi ideg- rendszer ezeknek az új tényeknek a tükrében csak j olyan számológéppel hasonlítható össze, amely a nagyságrendek tömegével haladja meg minden eddig ismert elektronikus számológép teljesítőképességét, már legalábbis a reábízható feladatok logikai bonyolultsága tekintetében. Nem lehet csodálni, ha ez a biológiai számológép igen nagy pontossággal tudja tükrözni a valóság bonyolultságát és nagyon megbízható védelmet nyújt a külvilág ártalmaival szemben, illetve nagyon hajlékony alkalmazkodást tesz lehetővé^ a külső és belső körülmények változásaihoz. Csató István A fáraó gyöngyétől a mexikói ekevasig A legtöbb tudós álláspontja szerint a vaskorszak előtti idők emberének vas eszközeihez a világűrből idekerüli kozmikus vasiarabok — meteorit ok — szolgáltatták az alapanyagot. A vasmeteorito- kat — tudományos nevükön: szideriteket — már a csiszolt kőkorszak primitív eszközeivel is megmunkálhatták, reszelhették, kovácsolhatták. Honnan származott Attila kardja? Régészeti leletek bizonyítják, hogy Egyiptomban még a dinasztiák előtti idők (i e. IV. évezred) uralkodói vasgyöngyöket viseltek. A ger- zeh-i ásatásoknál kilenc gyöngyöt találtak, erősen’ oxidált állapotban, 7.5 százalék nikkeltartalommal, ami csaknem azonos a vasmeteoritok ismert nikkeltartalmóval. (A vasolvasztás tudományát csak az i. sz. első évezred derekán ismerték meg Közel-Keleten.) i Az i. e. 2050 körüli időkből származik a második IegréAmulettek és talizmánok ♦ „Isten“ kardja Sándor cár fegyvere ♦ Kezdetleges szerszámok meteorvasból Rendezik a Rákos-patak Pest megyei szakaszát A Rákos-patak az elmúlt két év alatt háromszor lépett ki-a medréből és súlyos károkat okozott a környékén levő lakóházakban, valamint a közlekedési hálózatban. A patak fővárosi szakaszának rendezési munkái már évekkel ezelőtt megkezdődtek s a tervek szerint az idén befejeződnek. A Pest megyei, mintegy 30 kilométer hosszúságú mederszakasz szabályozásához most látnak hozzá. A tervek szerint ezen a területen komplex módon oldják meg a feladatokat, vagyis a meder- rendezésen kívül folyamatosan elvégzik a környék talajvédelmi munkálatait, a vízmosások megkötését, az erózió elleni védelmet, valamint a községek belső területének vízrendezését is. Addig is, amíg az illetékes szervek összeállítják a komplex tervet, az idén több sürgős munkát végeznek el. Pécel környékén két vízmosást kötnek meg a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság szakemberei és mintegy kétmillió forintos költséggel rendezik a főváros határától Isaszegig terjedő medert. A Pest megyei Tanács az egyik mellékág, a Péceli- árok mederrendezésére másfél millió forintot költ. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság elkészítette a Rákos-patak vízgyűjtőjének talajvédelmi irányteryét, .valamint Pécel belterületének talajvédelmi tervét. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium két közúti hidat épít át. (MTI) ^\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\N\\\\VöÄ\\\\\\\\^^^ £ í Feltárul a napsugár titka \ gibb lelet, amely biztosan meleorvasból .tészült: a XI dinasztia korából származó amulett. A neolit korszak embere az „égből”, gyakran a szeme- láttára lehulló izzó, füstölgő meteovitot mágiKus, természet feletti tulajdonságokkal ruházta fel, amely bűvös fegyverek, amulettek, csoda- tévő szerszámok készítésére alkalmas. E korai időkben a vas becsesebb volt, mint az arany, amelynek birtoklásáért később emberek millió pusztultak el. Ebben az időben a vas lehetett az igazi „királyi” fém, mint ezt a híres Tutan- khamon fáraó sírjának vaspengéjű tőre is bizonyítja. Az óegyiptomi nyelv a vasat bia an pet-nek nevezte, ami égi ércet jelent! Az „égből” hullott vas mítoszának nyomait más népek történetében is megtaláljuk. Honnan származott Attila kardja, amelyet isten kardjának is neveztek? A monda szerint az „égből” hullott alá, csak éppen nem kard alakban, hanem alaktalan meteorvas formájában s ezt találta meg a hires legends, pásztorfiúja. Hasonló eredetű volt Tamerlán (Timur Lenk) tőre is. A meteorvas mágikus erejében való hitet az újkor is átvette. Feljegyezték, hogy az indiai Jalandhar mellett 1621-ben lehullott vasmeteo- ritból szablyákat, tőrt és lándzsahegyeket készítettek s ezeket Jahangir nagymogulnak ajándékozták. Az „égi” vasból kovácsolt fegyvereket le- győzhetetlennek nitték. Indián ekevasak, eszkimó kések A kultúra és a civilizáció térhódítása folytán a „csodatevő” amulettekben való hit — a babonás emberek egyik jellegzetes gyermekbetegsége — áttolódott az elmaradott társadalmak területére. Feljegyezték, hogy egy 1793- ban lehullott meteorvasból a dél-afrikai parasztok mezőgazdasági szerszámokat készítettek s egyikük, James Sowerby farmer egy 60 centiméter hosszú pengéjű kardot kovácsolt belőle I. Sándor orosz cár számára. Történelmi dokumentumok szerint a spanyol—portugál hódítókat rendkívül meglepte, amikor megpillantották az indiánok vas amulettjeit és nyílhegyeit. Ezeket csak meteorvasból készíthették, mert az indiánok sem ismerték a vasérc olvasztását. Az európai kultúrnépek által gyakran lebecsült primitív népek nemegyszer nagy gyakorlati érzékről tettek tanúságot. A mexikói Xiquipil- co mellett még a középkorban lehullott vasmeteoritból nem amuletteket és nem fegyvereket kovácsoltak, hanem a környékbeli indián patkolókovácsok évszázadokon keresztül „dézsmálták” a hatalmas vasdarabot és patkót, meg ekevasat készítettek belőle. Hans Egede német utazó 1721-ben az egykori normán kultúra nyomait kutatva Grönlandban, észrevette, hogy az eszkimók vaskéseket használtak. Csak nem a normának tanították őket erre? És ha igen, honnan a vas? A rejtélyt csak 1394-ben áldotta meg Robert Peary, az Északisark későbbi felfedezője, aki a grönlandi York-foknál megtalálta az eddig földre hullott vasmeteoritok egyik legnagyobbját. Megállapította, hogy az eszkimó kések anyaga ebből a 33 tonnás szi- dérit darabból származik. A modern kor embere már többé-kevéobé kilábalt az égből hulló vas mítoszából -és nincs szükségünk arra, hogy fegyvereket, használati tárgyakat kovácsoljunk belőle. A meteoritok mégis igen fontosak a tudomány számára: hírt hoznak távoli világokból s tanulmányozásuk nagymértékben elősegíti a világegyetem megismerését. Gauser Károly Ősember a sarkvidéken Az utóbbi időben rengeteg új adatot kapott a tudomány a Nap működéséről. Felhasználásuk során az elméleti, majd a gyakorlati fizika számos új lehetőséget kapott. Különösen jelentősek azok a megfigyelések, mel yeket az űrben keringő mcgfigyelőállomások jelentenek. A képünkön bemutatott fel ton na súlyú berendezés műszerei 43 millió észlelést közölnek a földi megfigyelőállomással. A tudósok a kapott adatok alapján a napsugárzás számos eddig meg nem oldott kérdésére várnak választ. A történészek körében nagy eseményt jélent, ha új ősemberi településeket fedeznek fel. Eddig elsősorban délen, jóval ritkábban Közép-Euró- pában sikerült ilyen településekre bukkanni. Északon eddig még nem találkoztak az ősember nyomaival. Ezért is jelentősek azok az ásatások, amelyek nemrég értek véget a világ legészakibb ősember- településén, a Pecsora folyó partján fekvő Bizovaja faluban. Néhány évvel ezelőtt Jevge- nyij Tyimofejev, szovjet geológus nagy mennyiségű állati csontra és egy kőbaltára bukkant. Tyimofejev akkoriban úgy gondolta: ezek paleolit korabeli ember nyomai. 1963- ban a Szovjet Tudományos Akadémia földtani és régészeti részlege újabb ásatásokkal kimpjtatta, hogy valóban fennmaradt itt a régi kőkorszak településének a rétege: az agyagos homokrétegből 146 mammutcsontot és egy északi szarvas agancsának egy részét sikerült felszínre hozni és jegesmedvecsontokat is találtak. Ez a lelet különösen érdekes, minthogy paleolit rétegekben eddig még soha nem bukkantak hasonló csontra. A jegesmedve nemcsak a zord éghajlati viszonyokat jelzi a jelenlétével, hanem azt is bizonyítja, hogy közel volt a Jeges-tenger partvonulata, ugyanis ez az állat két kilométernél messzebbre nem hatol a tundrába. A Szovjet Tudományos Akadémia expedíciója Vja- cseszláv Kanivecnek, a történelmi tudományok kandidátusának vezetésével még 1961— 62-ben ásatásokat kezdett a Komi Autonóm Köztársaság területén. Ekkor találták meg a régi kőkorszakbeli kultúra lehetséges központját, egy száraz, lakásra is alkalmas barlangot, amelyet medvebarlangnak neveztek el. Primitív kőbaltákat, kaparókat, tűket és kést találtak itt. A leletek korát mintegy 30 000 évre becsülik. A múlt évben (a Pecsora folyó partján, a sarkkörnél) Lebjázsszkoje falutól négy kilométerre keletre nagy meny- nyiségű agyagcserepet találtak — gazdag díszítésű agyagedények maradványait. E leletek azt tanúsítják, hogy a fém nagyon korán eljutott Északra. Az ősi település ásatása során réz háztartási tárgyak, harci eszközök kerültek elő: különböző méretű nyílfejek, nagy mennyiségű szerszám — valamennyit a bőrök megmunkálására használhatták, és kaparok, lyukasztók és más tárgyak. A település korát négyezer évre becsülik. Ekkor élte virágkorát a kőmegmunkáló ipar. A történészek azon a véleményen vannak^ hogy ez nem ideiglenes, hanem állandó településhely volt. Berjozovka faluban két települést is találtak — az egyik a korai vaskorszak végéről — időszámításunk első évezredének elejéről —, a második pedig a középkorból, minden valószínűség szerint időszámításunk első évezredének második feléből maradt ránk. Különösen nagy érdeklődésre tarthat számot a korai középkorból származó település — itt ugyanis sikerült felfedezni egy vashámor maradványait —, egy nagy tűzhelyet korabeli salakkal.
