Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-29 / 24. szám
Fő a céltudat! A FELSZABADULÁSI kulturális seregszemle időszakában vagyunk. Művészeti csoportjaink estéről estére szorgalmasan gyakorolnak, lelkesen próbálnak. Ez érthető is, hiszen hetek múlva a különböző művészeti ágakban már pódiumra kerülnek hogy „megmérkőzzenek” a továbbjutásért, vagy éppen a megérdemelt helyezésért. Vitathatatlan tény: az utóbbi években gyökeres „reformon” ment keresztül a műkedvelő művészeti mozgalom. Mindinkább háttérbe szorult a mennyiségi szemlélet, amely egyedül a tömegességet vélte a műkedvelői munka mércéjéül, s helyét elfoglalta — természetesen a társadalmi fejlődés hatásaképpen — a torta’mi követelmény, a belső nevelőmunka. Műkedvelő mozgalmunk módszeressége azonban sajnálatosan rövidzárlatossá kezd válni. Sok helyütt valahogyan mostanában „nincs tovább!” ezen az úton, inkább szétszéled, feloszlik a meglevő csoport is. Nézetem szerint ez hasznos is, de káros is. Hasznos, mert a televizió éles konkurenciája, de legfőképpen a lakosság műveltségének — illetve igényeinek növekedése óhatatlanul hozza magával, hogy a nem megfelelő felkészültségű, képzetlen vezetővel dolgozó csoportok, vagy rend- szertelen foglalkozású együttesek megszűnjenek, szétoszol ianak. Viszont megdöbbentően káros a folyamat azért, mert — az előbbiekből fakadván — a felszabadulási seregszemlén induló csoportok nagy része csak úgy van ,.ösz- szeverbuválva”. g félő, hogy a bemutatók után úira darabjaira hull szét a közösség. Sokat lehetne meditálni a korszerű művészeti színvonalon és az egységes „stabilizá- ció” síkján működő csoportok kulcsproblémáin. Én a megfelelő vezetőben látom a „perspektíva” alapfeltételét. Második nagyon fontos lépcsőfok: a jó műsoranyag kiválasztása. Nem szabad az ódon-hangvételű népszínművel, a terjedelmes bohózattal, vagy éppen az olcsó érzelmekkel hígított háromfelvonásos operettekre szorítkozni. Egyrészt, mert tekintélyes anyagi problémákba ütközhetünk, másrészt, végre tudomásul kell vennünk egyszer s mindenkorra, hogy a műkedvelő együttes nem színházpótló! Ne pazaroljuk fáradságunkat, erőnket olyan dologra, amely magától értetődően kudarcra, sikertelenségre vezet! . Manapság csak a színvonalas produkcióknak van létjogosultságuk. Legyen tehát az előadott mű közérdekre számot- tartó, könnyed hangvételű, kellékköltséget alig igénylő, kikristályosodott mondanivaló- jú, mindenki számára érthető i s végül — amit döntőnek tartok — mai tárgyú! Ezen követelményt számos gyakorlati példa igazolja. Az öntevékeny csoportok szakvezetői ne a „kasszasilter” vágyában égjenek, hanem tartsák elsőrendű kötelességüknek a belső nevelőmunkát, valamint az illető művészeti ágban való alaposabb tájékozódást. S ezzel most nem a helyi bemutatók ellen tiltakozom. Hiszen a csoporttagok j munkájának mindenekfölöttí a közönség a leghivatalosabb \ elbírálója, vizsgáztatója. Csu- ! pán a minduntalan erőszakolt! „színpadi" elmélet ellen van; kifogásom. Nem is beszélve aj hasonló meggondolásból szór- j galmazott tájolásokról. Ezek; szülik az anyagi perpatvart, i Menjen tájolni az a kiforrott! együttes, amelynek szinvona-! las műsora van. Javaslatkép- j pen említem meg ezzel kancsó- j latban, hogy az arra érdemes j csoportok és együttesek tájo- í lását a járási művelődési ház! szervezhetné, koordinálhatná. ! Befejezésül még néhány szót j a csoportok tagjairól! Fel kell; ismernie a színjátszóknak, a i népitáncosoknak, az énekesek-! nek. hogv nem kegyből, szí-! vességtevésből, a megmentem! a kultúrt” elvből lép színpad-; ra. dobogóra, hanem hálás le- j hét a művelődés helyi vezetői- j nek. hoev lehetőséget és segít-! séeet adtak neki arra, hogv! vidám, színvonalas, ismereteit! gyarapító társas életet élhes-! sen. Kétségtelen, műkedvelőink : legtöbbjében megvan ez a jój szándék, de azt tudatosan kell \ továbbfejleszteniük a művelő- j dési otthonok vo-mtőiopk. Velkci Árpád MOHOMIDfKE A PEST ME GYEI HÍR I, A P KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 24. SZÁM 1965. JANUÁR 29, PÉNTEK Számadások idején a monorí KossuthTsz-ben Az idén a szarvgsmarhatenyésztés kerül előtérbe A monori Kossuth Tsz irodájába csak nagynehe/en jut be az ember. Az udvaron ugyanis bokáig érő sár fogadja az érdeklődőt. Óváry Zoltán főkönyvelő vezetésevei elmélyült munkában van a teljes irodai személyzet: készül a zárszámadási mérleg. Az elnök szobájában élénk eszmecsere közepette találjuk S. Kovács Béni tsz-elnököt, Lánczy Kornél főmezőgazdászt és Kupecz Ferencet, a községi tanács elnökét. Kupecz e'vtárs is a tavalyi eredményekről és az idei tervekről kért felvilágosítást, s mi is ezt kértük az elnöktől és a mezőgazdásztól. — A zárszámadásról bővebbet még mi sem tudunk — mondta az elnök. — Az eredmények csak februárban válnak véglegessé. Annyit azonban elárulhatunk, hogy a betervezett munkaegységérték meglesz. — Hogyan dolgoztak a múlt évben a brigádok? — kérdezzük a mezőgazdásztól. — A szántóföldi növénytermelési brigádok közül nehéz lenne egyet is kiemelni, mivel mindnyájan derekasan kivették részüket a munkából. Természetesen jól dolgoztak a kertészeti brigádok is. A Fekete-féle paradicsom és ubőrkás brigád például 80 forintos munkaegységértéket ért el. De a többi kertészeti tag munkaegysége is 40—50 forint között volt. — A növénytermelésben a legnagyobb kiesést a burgonyatermelés csődje jelentette. A „Fink-féle” burgonya termesztése nem vált be termelőszövetkezetünkben. Sőt a Duna—Tisza közén seholsem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A terméskiesés ebben az üzemágban 300 ezer forint, ami érzékenyen érinti a tsz-L — Az állattenyésztés fejlődését egyrészt a férőhely- hiány, másrészt pedig a meglevő épületek elavultsága akadályozta. Az épületberuházást annál is Inkább szükségesnek tartjuk, mivel a tsz- közi sertésvállalkozásban 20 százalékban részesek vagyunk. Ilyen módon szövetkezetünk a múlt évben a sertéstenyésztést teljesen „leépítette”. Ezek után érthető, hogy az idén az állattenyésztés fő profilját a szarvasmarha-tenyésztés képezi. Az volt a tervünk, hogy az idén egy száz férőhelyes istállót építünk, azonban az illetékesektől nem sok biztatót kaptunk erre vonatkozóan ... — A tagok munkafegyelme sokat javult az elmúlt évben — veszi át a szót S. Kovács Béni. — Belátták, hogy mindennek a jól végzett munka az alapja! Elfogadták a szakvezetés tanácsait és aszerint cselekedtek. Munkájuk annál is inkább dicsérendő, mivei jórészt már elérték a nyugdíjkorhatárt. Ezek a tagok nem válogattak a munkában, s ahol kellett, mindig segítettek! Ennek is köszönhető, hogy a nehézségek ellenére sem csökkent az osztalék. (Gér) Megtalálta az édesanyját A „Húsz éves a szabadságunk■■ pályázatra érkezett írás A csehszlovákjai Kraslice községben lakó Hladka Elena az Ország—Világ karácson) i számában Magyarországon élő szüleit kereste. Előadta, hogy apja: Bicskei Béla Nagy-kútár., édesanyja, Alb Erzsébet pedig Tápiósűlyön született. Ú maga 1944-ben, a háború zűrzavarában vesztette el szüleit. Ezután szívbe markoló szavait így fogalmazta meg: „Két leány gyermekem van, akiknek el-elnézem gondtalan életét— önlcéntelenül könnybe lábad a szemém, mert most tudom csak, hogy mitől fosztott meg a sors ... A felhívást Szekeres László, a sülyi tanács pénzügyi dolgozója is olvasta. Azonnal elhatározta, hegy megkeresi lilad- ka Elena édesanyját. Nem'sok idő múlva a sülyi gobelin szövetkezetben Dinnyés Istvánná vezette nyomra. Kiderült, hogy a keresett édesanyát jelenleg Kulányi Istvánnénak hívják és most Pécclen tartózkodik. Szekeres László ezek után december 30-án megírta a jó hírt Kraslice községbe, (Ez a község különben Csehszlovákia észak-nyugati részén, a Német Demokratikus Köztársaság határának közelében van.) A válasz január 5-én érkezett meg Tápiósiilyre. Hladka Elena, de nevezhetjük most már leánykori nevén: Bicskei Ilona túláradó örömmel azt írta, hogy boldogságát nem lehet szóval kifejezni és nagyon köszöni a kedves ismeretlennek, hogy szíves volt édesanyját felkutatni. Másnap újabb látogatója akadt Szekeres Lászlónak. Alb Jánosné, tápiósülyi lakos kereste fel. „Most kaptam a leDILEMMÁBAN Melyiket válasszam? (Foto: Pcterffy András) KEREK EGY ESZTENDEJE... Plakátszaggatók Nap mint nap plakátok hirdetik községeinkben egy-egy esemény, rendezvény hírét, időpontját. Sajnos, ezek a plakátok nem sokáig maradnak helyükön. Ismeretlen tettesek legtöbbször csupán „szórakozásból” letépik. Gyömrőn, a hősök kertjénél levő hirdetőtáblára azt a hirdetést ragasztották ki, hogy vasárnap járási spariakiád lesz. A legnagyobb meglepetéssel tapasztaltuk, hogy másnap eltűnt a piakát. Vajon kinek állt érdekében eltitkolni az eseményt a nagyközönség annak, hogy a Monori Járási Szolgáltató Ktsz-ben az ismételt elnökválság után Bánhegyi Gyula vette át a szövetkezet vezetését. Megállapítha- tólag a szövetkezet részlegei zavartalanul működnek, gyarapodnak, modernizálódnak, a közönség szolgálatára állnak, de, hogy a belső szervezeti problémákat és a gazdaságosságot mennyire sikerült rendezni, azt majd a zárszámadás adatai és a zárszámaöo közgyűlés fogja megmutatni. Ebből az alkalomból kerestük fel Bánhegyi Gyulát, hogy az egyéves működésének tapasztalatairól tájékoztasson bennünket. .— Nehéz, de nem eredménytelen munkáról tudok számot adni — mondotta. — Ahogy az elmúlt esztendőre visszatekintek, úgy érzem, sikerült a tagság bizalmát megnyernem. A bizalom birtokában a demokratikus elvek maradéktalan érvényesítése révén, a vezetőséggel és a tagsággal teljes egyetértésben voltunk csak képesek az év eleji nehézségeket megoldani. A Pilisi Lábbelikészitö Ktsz-szel való fúzió; a helybeli vasipari ktsz-től átvett fodrászat, fényképészet; gumi javító, kékfestő, motorszerelő részleg, továbbá a tatarozó ktsz-től átvett hőfokozó részlegnek szerves beépítését, a legkülönbözőbb foglalkozási ágakhoz tartozó emberek munkájának és érdekeinek összehangolását, a kéthetenként megtartott vezetőségi üléseken és a termelési értekezleteken hozott határozatok végrehajtása után sikerült közmegelégedésre megoldanunk. — A KISZÖV segítsége révén a szövetkezetek fejlesztési alapjából kapott hozzájárulással 180 ezer forintért átépítettük, újonnan bútoroztuk, modernizáltuk a fodrászatot, kozmetikus felszereléssel is bővítettük. Az elavult fényképész részleg helyiségeinek rendbehozatala 30 ezer forintot, a korszerű gépek és bútorok további 22 ezer forintot emésztettek fel. A gumijavitó műhely átépítése és egy vulkanizáló asztal beállítása 30 ezer-forintba került. A kékfestő részleg felújítása, valamint az újonnan szervezett tv, rádió, háztartási kisgépjavító részleg beállítása szintén 25—25 ezer forintot vettek igénybe. Ilymódon több mint 300 ezer forintot kellett kiadnunk, hogy a lakosság kívánságainak és a mai munkafeltételeknek eleget tudjunk tenni. A hetvennégy tagú kollektíva — mindenki a maga helyén — becsülettel veszi ki a részét a munkából A pártalapszerv és a szövetkezeti bizottság közreműködésével egészséges versenyszellemet is sikerült kialakítani és az előjelek szerint többen kiérdemlik majd a ,.Kisipari szövetkezet kiváló dolgozója" címet. Mindent egybevetve nyugodt lelkiismerettel tekinthetnek a zárszámadó közgyűlés elé. Dr. Huszty Károly MOZAIK FÉNYT! Teljes sötétségbe borult vasárnap Gyomron a Táncsics Mihály út. A járókelők bosszúsága még csak fokozódott, amikor meglátták, hogy hat utcasarkon nem ég a villany. így bizony, aki ezen az utcaszakaszon tért haza — bokáig merült a sárba. Lehetséges, hogy így lesz még néhány napig?... ★ AMIÓTA a Gáspár-zene- kar játszik a Halászkertben Gyomron, egyre többen keresik fel a kedvelt szórakozóhelyet. Szombat-vasárnap telt asztalok jelzik a forgalmat. S ami szintén fontos: a zenekar többet játszik, mint nem. Ez sem utolsó dolog! ★ MEGKEZDTE ADÁSAIT ez iskolarádió a memori gimnáziumban. A „szerkesztők” változatos műsorral próbálják az igényeket kielégíteni. ★ VASÁRNAP DÉLELŐTT bonyolítják le az év első spartakiádját Gyomron, az ifjúsági otthonban. A KISZ rendezésében sakkban és asztaliteniszben mérik össze tudósukat az indulók. MAI MŰSOR Mozik Monor: Morál 1963. (szélesvásznú). Vecsés: Talpalatnyi föld. Adatok a Tanácsköztársaság történetéhez Ellenforradalom Monoron, 1919-ben I lyen körülmények között került sor Monoron is ellenforradalmi mozgalom kibontakozására. A község lakossága még május 1 ünnepi hangulatát érezte, amikor a szervezkedő ellenforradalmárok, hírét véve, hogy a románok a Tiszánál vannak, villámgyorsan cselekvésre szánták el magukat. Május 3-án hajnalban 30— 40 főnyi ellenforradalmár, Fehér Vendel MÁV forgalmi tisztviselő és Vitális János volt rendőrfelügyelő vezetésével, megszállta a községet. Kihasználva a direktórium kezdeti tájékozatlanságát és habozását, lefegyverezték a vörösőrséget, leszaggatták a vörös zászlókat és megkezdték a munkástanácstagok összefogását. A villámgyorsan megalakult polgárőrség Gáspárdi János főhadnagy és Käufer János tiszthelyettes ellenforradalrriárok vezetésével, a pesti úton visszaÄ Tanácsköztársaság fennállásának rövid 133 napja bővelkedik a legkülönbözőbb fordulatokban és eseményekben. Mindennap új és űj veszélyeket állított a fiatal proletárállam elé. E veszélyek leküzdésében erősödött meg az új államszervezet, amely sikeresen megállta helyét a harcok füzében. Azoknak a megpróbáltatásoknak a sorában, melyeket a proletárállamnak le kellett küzdeni, jelentős helyet foglaltak el a május elejei és június végi ellenforradalmi mozgalmak. A hatalomból kiszorult uralkodóosztály búj- togatására gazdag parasztok, katonatisztek és kispolgári elemek vezetésével felkelések törtek ki az ország különböző vidékein. A felkelések célja a munkáshatalom megdöntése, a kizsákmányolás visszaállítása volt. A májusi megmozdulások a Vörös Hadsereg tiszai frontjának megroppanását és az első szabad május elseje utáni ünnepi hangulatot használták ki. vonuló vöröskatonákat fegyverezte le. Május 3-án délre Monoron a hatalmat a fehér érzelmű kispolgárság ragadta kezébe. A monori direktórium és a járási vezetőség néhány tagja azonban hamarosan ösz- szeszedte erejét és a direktórium egyik tagja, Spiesz József elvtárs, Budapestre sietett, hogy segítséget hozzon. B udapesten a forradalmi törvényszék különítményéből Cserny József parancsnok c monori születésű Willheim Ferenc vezetésével 20—30 főnyi karhatalmistá- ból álló csoportot indított Monorra. (Willheim elvtárs 1891-ben született Monoron és gyermekkorát is ott töltötte. Később Budapestre került, ahol a szíjgyártó szakmát tanulta ki. A Tanács- köztársaság alatt végig a forradalmi törvényszék különítményében szolgált és számos ellenforradalmi mozgalom leverésében vett részt. A fehérterror idején a monori ellenforradalom leveréséért 12 évi fégyházat kapott büntetésül.) A csoportot elkísérte Fikkert Ferenc politikai nyomozó és Tajti politikai megbízott is. A forradalmi különítmény szinte harc nélkül jutott a községbe, ahol az elíenforradalmá- rok — látva kudarcukat —, megkezdték a menekülést. így az ellenforradalmi megmozdulásnak csupán egy halottja volt. A különítmény 20—30 ellenforradalmárt tartóztatott le, akiket először Bor- sányi Kálmán vádbiztos hallgatott ki, majd Pestre szállították őket. Onnan azonban néhány nap múlva szabadlábra kerültek. 1920 nyarán azután a Willheim Ferenc és társai elleni perben az egész díszes társaság felvonult tanúskodni, nem győzvén érdemeit és szenvedéseit hangoztatni. (Forrás: Közérdek sc. lap. 1919. máj. 11. és 18-1 száma és az 1920-as évfolyam.) Gecsényi Lajos vehet leányomtól, Pácéiról — mondotta. — Unokám azt írja neki Csehszlovákiából, hogy he marosan Magyarországra utazik. Alig várja, már azt a pillanatot, hogy keble r a ölelje az édesanyját. Azt üzeni még, hagy nagyon sok mindent fog elmondani, ha ide érkezik,” — Unokámat mi már halottnak hit Lük — folytatta msn- dófcájót az idő» t.éni. — Nagyon örülünk, hogy éleiben van. Négyéves korában szakadt el tőlünk . .. Nem is tud a lelkem egy árva szól sem már magyarul. ... Nemsokára eljön az az idő, hogy egymásra lel anya és a leánya. Karjukat ölelésre tárják és örömkönny ül szemükben. Ez a találkozás lesz mindkettőjük legnagyobb ünnepe és minden bizonnyal örökké emlékezni fognak hazánk felszabadulásának huszadik esztendejére ... Jelige: „Édesanyám'’
