Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-27 / 22. szám

Szentendre IX. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM 1965. JANUÁR 27, SZERDA PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA f Az alkalom szüli a tolvajt, vagy a közömbösség ? Sokszor és sok helyen ta­lálkoztunk már azzal a meg­állapítással, hogy a járás és város területe kedvelt ki­rándulóhely, hogy a „nagy város” körengetegéből szíve­sen jönnek ide turisták, ki­rándulók ezrei, pihenni, fel­üdülni az év minden szaká­ban. Valóban így van ez, és mi erre egy kicsit büszkék íe vagyunk. A vendéglátás — a hibák ellenére — azért évről évre fejlődik és a hely, a környezet hatására, egyre nagyobb a hétvégi víkend- házak, a nyaralók száma is. Vannak azonban olyan „kirándulók” is, akiknek egyáltalán nem örülünk. Ezek az emberek a kirándu­lás ürügyén különböző bűn­cselekményeket, betöréses lo­pásokat követnek el, garáz­dálkodnak. Kedvelt vadász­területük a víkendházak öve­zete. Egyáltalán nem arról van szó, hogy a betöréses lopá­sok száma annyira elhara­pódzott volna, hogy valami­lyen vészharangot kellene megkongatni. De feltétlenül a társadalmi összefogás erejével is harcolni kell a tolvajok és garázdák el­len, akik károkat okoznak a sze­mélyi és társadalmi tulaj­donban egyaránt. A tapasz­talatok azt mutatják, hogy a betörések elkövetőinek a jele nem a járásban, a városban y y Nyílt levél \ aMÁVAUT-hoz j í Kedves Hallhat®tlanok! | ff Nem, nem helyesírási hí- f | bárói van szó, még csak ^ nem is Francia Akadémia ff f, tagjairól, hanem a MÁ- I 4 VAUT vezetőségéről, illetve ^ 4 illetékeseiről, akiknek hi- ^ f vatása lenne rajtunk meg- ff f, könyörülni, de legalábbis 4 'f válaszra méltatni szerény f f, sirámainkat. j Most kivételesen a gyári ^ < járatokról van szó! 4 Az volt a kikötés, ha íj 4 megépül a sorompón túli ff ff forduló és a fedett váróte- j f, rém, önök meghosszabbít- 4 ff jak a járatokat. A váró 4 í meg is épült, a kocsifordu- 2 z ló is és akkor önök meg 4 4 is hosszabbították a jára- ff 4 tokát. Két napig! Igen ám, ff de nem volt benne sok kö- ff ff szönet. Mert meglepő újí- 4 ff tással szolgáltak. A két 4 'ff gyár külön-külön megálló- f 4 ját összevonták. Ezzel elér- ff 4 ték, hogy nemcsak a járat, ff 4 hanem a gyaloglás meg- ff 4, hosszabbodott. Persze, hogy’ ^ ff tiltakoztunk! j — Ha nem kell, Irat nem 4 4 kell — gondolták önök és ff 2 visszaállították a régi ren- ff 4 det. Azaz, dehogyis a ré- ff 'f git! Ha csak azt állították ff $ volna vissza! ff ff Azelőtt délutánonként ff ff dupla kocsi járt. Most 4 4 azonban csak szimpla. IgyT 4 4 igen gyakran előfordul, ff i hogy a „bölcsődéd'’ megái- ff, ff lónál a gyerekkel várako- ff ff zók lemaradnak, vagy em- ff ff berségből a már fent levő 4 ff utasok adják át a helyüket 4 ff a mamáknak, úgyhogy ők 4 4 leszállnek és gyalog men- 4 ff nek tovább. S mert ugye- ff ff bár, szép az emberség — ff ff ez is egy megoldás ... ff Önök nyilván megelég- 4 ff szenek azzal, hegy az uta- ^ 4 sok érvényes jeggyel a zse- 4 ff bükben gyalogolnak. Bizo- f 'f nyara Önök is tudják az 'f f, indokot is, hogy miért van ff ff ez így!? _ 'j 4 Nem tudhatnánk meg mi 4 í is?! \ Hallatlan tisztelettel: 4 Agárdi Péter 4 4 lakik. A védekezés, a bűn- cselekmények megelőzése rendkívül fontos, mert tár­sadalmunkban nem az az elsődleges cél, hogy a bű­nösöket a törvény szigorá­val sújtsuk, hanem az, hogy az arra hajlamos, gyenge jel­lemű, gyenge akaratú embe­reket óvórendszabályokkal visszatartsuk a bűnözéstől. A védekezés kettős lehet. A bűnüldöző szervek már a korábbi időszakban is sűrítették az úgyneve­zett portyaszolgálatot, a nyilvános szórakozóhelyek ellenőrzését, ami a védeke­zés, megelőzés hatékony esz­közeinek bizonyult. Ez azonban még nem min­den. A védekezés másik esz­köze a lakosság gondossága. Több esetben bebizonyosodott a közmondás igazsága, hogy ,.az alkalom szüli a tolvajt". Sok esetben tapasztalható a lakosság körében, hogy nem vigyáznak eléggé holmijukra. Többek között az őrizetlenül hagyott kerékpárok és mo­torkerékpárok tanúskodnak erről. Ezek a tolvajok szá­mára kedvező alkalmak, amit ritkán hagynak kihasználat­lanul. Ugyanez a helyzet a hétvégi házaknál is, amikor a hevenyészetten zárt nyaralókban olyan érté­kek maradnak. melyek „eltulajdonítása” rendkí­vül csábító. Ugyanez a helyzet a társa­dalmi tulajdon esetében is. Csak itt a gondatlanság helyett inkább a közömbösség a lu­das. Az elmondottakat összegez­ve az „alkalmi tolvajlások” ellen a leghatásosabb véde­kezés az éberség fokozása, a közömbösség felszámolása. (N) Tavasz a félben (Foto: Gábor) Az óvatosság nem árt, meri a főzés és a sütés sem nyújt biztos védelmet A téli hónapokban évről év­re ismétlődő esemény a disz­nóvágás. Sokan nem is gon­dolnak arra, hogy ez a kelle­mes esemény veszélyt is rejt­het magában. A beteg, vagy fertőzött ál­lat húsának, belőle készült különféle terméknek, kol­básznak, disznósajtnak fo­gyasztása következeiében sú­lyos betegségek jelentkezhet­KI A JO DIÁK? A Újdonságok a félévi bizonyítványban A szülök néhány nap múlva kézbekapják a gyermekük fél­évi „bizonyítványát’’ az ellen- őrzökönyvecskében. Két újdon­ságot találnak benne: a szor­galom jegyét és a megválto­zott tartalmú magatartási osz­tályzatot. 1964. szeptember elseje óta a rendtartás új szempontokat tartalmaz a tanulók magatar­tásának és szorgalmának el­bírálására. A változtatás cél­ja a tanulóifjúság szocialista jellemvonásainak kifejleszté­se. De az osztályozás módsze­re is új: az osztályfőnökök az osztályokkal közösen beszélik meg, hogy ki milyen magatar­tási jegyet érdemel. Lássuk csak, mint ír elő az új rendtartás, mi jellemzi a példás (5) magatartási osztály­zattal értékelt közösségi diá-> kot? j A tanulásban segít társai-^ nak. A közvagyon megbecsü-; lésében, a rend megtartásában ; közreműködik. Js.z osztálykö-; zösségre pozitív hatást gyako- i rol. Közösségi funkcióit becsű- i lettel teljesíti. Kezdeményez,\ alkotó módon dolgozik. KISZ; nyári önkéntes munkatábo-; rokban, közérdekű társadal-; mi munkákon, énekkarban,! pályázatokon, iskolai verse-! nyékén, klubdélutánok, tanul-j , mányi kirándulások szervezé seben tevékenyen részt vesz.i Igazgatói, osztályfőnöki dicsé-! retet kap a közösségi mun- \ káért. Iskolai, iskolán kívüli; magatartása példamutató. Az a tanuló viszont, aki csak ! a saját érdekében dolgozik, s! nem a közösség érdekében, í nem kaphat példás magatartá-j si jegyet. A szorgalmi jegyek elbírá-: lásánál a munka iránti szere- i tetet kell vizsgálni. A légié-; nyegesebb tehát a tanulmányi; munkában való helytállás, kö- j telességteljesítés. Képességei­hez és körülményeihez képest milyen törekvést, odaadást ta­núsít? Milyen a tantárgyak feldolgozásában mutatott egyé­ni szorgalma, igyekezete, akti­vitása? Amint látjuk, a követelmé­nyek nagyok. A régi értelem­ben vett „jó diák" — aki fe­gyelmezetten, de passzívan ül a helyén — ezek szerint való­ban csak jó (4) osztályzatot kaphat magatartásból. De a követelményeket nem a rend­tartás, hanem a szocialista társadalom állítja az ifjúság elé. Gondoljanak erre a szülők, amikor az ellenőrző­könyvbe beírt jegyeket meg­nézik. Porpáczy István nek. Előfordulhat, hogy az állat nem latható, rejtett for­mában, fertőző betegségben szenved. Közismert, hogy egyes ál­latbetegségek következtében, bizonyos szervek, néha az ál­lat valamennyi szerve, em­beri fogyasztásra alkalmat­lanná válhat. Vannak olyan kórokozók, amelyek fiiatok­ban úgy élnek, hogy azokat nem mindig betegítik meg, de az emberek egészségét ká­rosíthatják. A közhiedelemmel szem­ben az alapos főzés vagy sü­tés sem nyújt minden esetben biztos védelmet a betegségek ellen. A hentesek és állatvágás­sal foglalkozók többnyire gyakorlatukból ismerik a tü­dő, a lép, a gyomor, a szív megszokott nagyságát, for­máját, amelynek elváltozása bizonyos mértékben utalhat arra, hogy a vágott állat be­teg volt. Ha ilyesmit tapasztalunk, feltétlenül forduljunk állat­orvoshoz! De addig is az egész levágott állatot érintetlenül őrizzük meg! Mindezek figyelembevéte­lével tanácsos, a házi vá­gások során a legkisebb ag­gály felmerülése esetén, ál­latorvoshoz fordulni és kérni véleményét. (W) A turistaszálló és ami körülötte lehetne FurCSi dttltljj * megszokás. Van rengeteg jó oldala, de vari rossz is. A leg­jobb benne az. hogy az ember az idő múlásával olyan dolgokhoz is hozzászokik, amelyekhez kezdetben semmi kedve nem volt. A rossz az, hogy idővel a környezetünk­ben élő legszebb dolgok is el­vesztik kezdeti vonzerejüket és hovatovább közömbössé válnak. Csak akkor jut eszünkbe ismét, ha * kívül­állók felhívják rá figyelmün­ket, vagy esetleg végleg elsza­kadunk tőlük, elveszítjük őket... Valahogy így vagyunk mi városunkkal, Szentendrével is. Szeretjük, nem kívánko­zunk el innen, de hajlamosak vagyunk elfelejteni szépségeit és vonzerejét. Már belflörwlfiink abba hogT idegenforgalmi nevezetesség lettünk. Akarva nem akarva, de mindenképpen örömmel vehetjük tudomásul, hogy vá- rosunk az építkezés, az ápolt- ság és a közlekedés szempont­jából évről évre fejlődik. Bár szállodagondunk még nem oldódott meg. két éve, pontosabban 1962. május 1-e óta turistaszállóval is büsz­kélkedhetünk. 1964-ben D2Ő0 vendég fordult meg a Pest megyei Idegenforgalmi Hiva­tal kezelésében, Szauer Pál gondnok vezetésével működő szállóban. Hogy milyen be­nyomással távoznak el innen a vendégek, arról tanúskod­nak a vendégkönyv bejegyzé­sei : „Szép hely. gyönyörű ki­látás. nagyon jól éreztük ma­gunkat!”, „A táj festői, az em­berek figyelmesek, köszönjük, nagyon köszönjük mindazt, amit nekünk nyújtottak!’ ..El­tévedtünk és egy romantikus helyre kerültünk. Ezt a helyet annyira megkedveltük, hogy máskor is szívesen eltéve­dünk itt.” A Plsinany-hcgy keleti saé_ lén épült turistaszálló való­ban a legkorszerűbbek egyi­ke a maga nemében. Hatvan­öt személyt fogad be kényel­mesen. Príma paplanos ágyak, fürdőszobák, zuhanyozók, na­pi háromszori étkezés. Azért volna itt még tenni­való bőven. A parkban ez év nyarán, autóparkolót szeret­nének nyitni. A dűledező egy­kori kuglizóból, kevés befek­tetéssel kis eszpresszót lehet­ne alakítani, hogy rossz idő esetén is legyen hol szóra­kozniuk a vendégeknek. Na­gyot lendítene a szálló lehető­ségein, ha a hozzátartozó ker­tet nem adnák bérbe, hanem a szálló kezelésébe kerülne. Milyen jó lett volna, ha an­nak idején nem „engedjük ki” a kezünkből a jelenleg a Nógrád megyei Tanács üdülő­iéként működő villát! Akkor az a turistaszállóval, s a kö­zeli campinggel együtt, váro­sunk idegenforgalmi gócpont­ja lehetett volna. Az étkezési lehetőségekről hadd említsem meg a pap- szigeti bisztró ügyét. Annak idején, amikor építését terv­be vették, a campingezők ét­kezését kellett volna biztosí­tania. Most, hogy elkészült — bár korszerű, gyönyörű épület — kiderült, hogy amo­lyan „virsliző” lesz csak. Tá­gas szép teraszári pedig, sót a terasz alatti részeken, ezt meg lehetett volna oldani. Nyárig még van idő. Ad­dig még megváltozhatnak a* elgondolások is. Reméljük, úgy is lesz . . . Horányí Sándor HÍREK A Felszabadulás filmszín­házban ma a „Hol a tábor­nok?” című filmet vetítik. Csütörtöktől a „Ne hagyd ma­gad, Pitkin” című filmet vetí­tik. át Sporthírek A járási úttörőverseny B­csoportjában hat csapat ült a táblák mellé Dunabogdány- ban. Izgalmas és változatos küzdelmek után Dunabogdány szerezte meg az első helyek Ezzel jogot nyert a járási dön­tőben való részvételre. A má­sodik és harmadik helyezett holtversenyben, Leányfalu és Ezúton mondunk köszönetét azoknak az elvtársaknak, j munkatársaknak, ismerősök- i _ . . , nek, akik munkatársunk, Járó i Szentendre csapata lett. Józsefné édesanyja özv. Szé- 1 pes Miklósné elhunyta alkal­mából részvétüket nyilvání­tották és utolsó útjára elkísér­ték. ★ A művelődési otthon film- műsora: pénteken a „Hosszú­távfutó magányossága” című angol film. Kisérőműsorban a többször díjnyertes kisfilm, „Ének a vasról” dr. KóHányi Ágoston Kossuth-díjas alkotá­sa szerepel. A HÉV-nél élénk sportélet folyik. A sportkör rendezésé­ben most indtilt „Séra János” sakkemlékversenyen mint­egy harminc versenyző vesz részt. A verseny vezetője Si- noros Szabó Csongor. A Atyimity Koszta, a HÉV ászt al i tenisz-szakosztá 1 y ának vezetője, minden pénteken oktatást tart, serdülőit és ifjú­sági versenyzők részére. Nem ártana ezt másutt, más sport­ágakban is követni. Nagyon hosszúra nyúlt a második világháború. A negyvenes években csalá­di és baráti körben gyak­ran beszéltünk arról, hogy milyen is lesz, ha egyszer megérjük a háború végét, nem kell többé bujkálni és szabadon beszélhetünk. Ha kimondtuk, ha nem, a nagy kérdés mindig ott lappangott: vajon megér­jük-e? ^ Egyre nehezebb napok következtek. Bombázások, bujkálások és mások búj­tatása. Esténként csopor­tosan „hallgattuk a külföldi rádiók biztató szavait. 1944 szilveszter napján elfogtak a nyilasok. Né­hány napi vallatás után elengedtek. Mikor ottho­nomhoz közeledtem, a tá­volból meghallottam a Vö­rös Hadsereg hangos hír­adóját, amely magyar nyel­ven közölte az elfoglalt helységek, utcák nevét és Jt ulaj, tovaril 1 r felhívta a lakosságot, hogy mindenki maradjon a he­lyén, senkinek sem lesz bántódása. Utána egy dal követke­zett: „Hiába menekülsz, hiába futsz!...” •k Az óvóhelyen azt talál­gatták, milyen lesz talál­kozásunk az első szovjet katonával? Sokan azt jó­solták, hogy mindannyian elpusztulunk. Végre eljött a nagy nap, valaki bekiáltott az óvó­helyre: — Itt vannak! Olyan volt ez a kiáltás, mint a hajótöröttnek a megpillantott szárazföld biztatása. Egyszer csak barátságos mosollyal elin­dult lefelé egy harminc év körüli szőke hajú szovjet katona, vállán hanyagul ló­gott a géppisztoly. — Zdrasztvuj! — mon­dotta — Nyemecki szóidat, jeszt? Megnyugtattam, hogy nincs német katona erre­felé. Így találkoztam az első szovjet katonával. Igazol­va láttam korábbi hitemet: barátok jöttek felszabadí­tani az elnyomott népeket. Estefelé már megjelent a szomszédos üres telken egy gulyáságyú és főtt ételt osztottak a polgári lakos­ságnak. •k Másnap látogatóba men­tem egyik ismerősömhöz, két szovjet katona volt hoz­zájuk elszállásolva. Egy őrmester és egy főhadnagy. Amikor ismerősöm rám­mutatva azt mondta, hogy „Sztari bolseviki”, odaiil- tettek az asztalhoz, egyikük nagy darab húst tett a ká­posztalevesbe és így szólt: — Kusaj tovaris! Majd megtömték zsebei­met dohánnyal és két ke­nyeret nyomtak a kezembe. Mikor menni készültem, csak megálltunk szemközt egymással, szavak helyett megszorítottuk egymás ke­zét. * Többé nem találkoztam velük. A legközelebbi na­pon ők már mentek to­vább Németország, a győ­zelem felé! Azóta, is so­kat gondolok rájuk. Kü­lönösen ilyenkor, amikor felszabadulásunkat ünne­peljük. Gondolatban ismét meg­szorítom a kezüket és mindazokét, akik elhozták számunkra a szabadságot. (Kelemen)

Next

/
Oldalképek
Tartalom