Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-04 / 2. szám

Gondosan készítsük elő a téli tanfolyamokat Űj esztendőbe léptünk. Gazdasági egységeink, terme­lőszövetkezeteink elemezve az elmúlt év munkájának ered­ményét, hozzáfognak a zár­számadás számszaki előkészí­téséhez, a közgyűlések meg­szervezéséhez. A zárszámadás politikai elő­készítését a téli tanfolyamok szolgálják. Meg kellett talál­ni azt a szervezeti keretet, amelynek segítségével a . ter­melőszövetkezet tagságával mór a zárszámadó közgyűlés elölt ismertetni lehet a szövetkezet legfőbb erényeit, problémáit. Felhívhatják a tagság figyel­mét a következő időszak leg­fontosabb feladataira, hogy azután a zárszámadó közgyű­lésen a vita valóban a veze­tőség beszámolója és a követ­kező feladatok felett folyjék. A téli tanfolyamok előadói valamennyi termelőszövetke­zetünkben a járási vezetők. A tematikát úgy állították ösz- sze, hogy abban valóban ben­ne legyenek a járás legfonto­sabb témái, ismertetése feltét­lenül hozzájárul a tsz-tagok helyesebb politikai állásfogla­lásához. A téli tanfolyamokon meg­tárgyaljuk az aktuális nem­zetközi kérdéseket, a szocialis- lista hazafiságot, a proletár internacionalizmus kérdését, a termelőszövetkezetek munka­erőgazdálkodásának helyzetét, a munkaerkölcsöt, a szocialis­ta tulajdon védelmét, a tsz-ek ! gazdasági megerősítésének fel- j adatait, a mezőgazdasági áru- i termelést, és a felvásárlást. A foglalkozások általában január 7-e és 70-e között kezdődnek a termelőszövetkezetek által kért időpontban. A tsz-tagok, ' meghallgatják az előadást, | majd kérdéseket tehetnek fel az előadónak, illetve hozzászó­lás formájában mondhatják el véleményüket, javaslataikat. Tsz pártszervezeteinknek mindent meg kell tenniök an­nak érdekében, hogy a téli tan­folyamokig hátralevő néhány nap alatt a pártvezctöségek mindenekelőtt azok jó előké­szítését biztosítsák. Persze, ne csak a pártvezetőség tagjai, hanem a termelőszövetkezet gazdasági vezetői is vegyenek részt az előkészítő munkában. Javasoljuk továbbá a pártve­zetőségnek, hogy használják ki a televízió nyújtotta lehető­séget, mely januártól kezdve rendszeresen ad a téli tanfo­lyamokhoz filmeket. (V.) A tűzoltóknak már ki kellett vonulniok... Nyomatékos intelem belvíz ügyben Évről évre felvetődik a kér­dés: van-e belvízveszély, s a válasz mindig azonos: ille­tékeseink mindent elkövet­nek, hogy pe legyen. Viszont ők sem egészen próféták Sem­mi esetre sem azok, hiszen máris vannak bajok belvíz­ügyben. Megemlíthetjük pél­dául a gerjei állapotokat, ahol a csatornázás még' nem oldot­ta meg a belvízlevezetdst. Hét­főn már a tűzoltóságot is igénybe kellett venni a kisvas­út és Várkonyi István út csücskében fekvő teriiléten összegyűlt, a házakat fenye­gető víztömeg eltávolításá­hoz. Átmenetinek tekintve a. helyzetet, nem kívánunk most felróni máshói is előforduló hi­bákat. Reméljük, újabb ta­nulsággal szolgálnak majd. Nyomatékosan figyelmeztet­nünk kell azonban a ház és telektulajdonosokat a hozzá­juk tortozó árkot, hidak és átereszek karbantartására. Az erősebb fagyok beállta után ezek tisztítása már nem lesz lehetséges, s végtére is. az ő házuk épségéről van szó! A fiatalok tehetségesek, az edző jó Van-e jövője nálunk az úszósporfnak ? Még nincs kétéves Cegléd újjászülető úszósportja, s máris a nyert versenyek soro­zata áll mögötte. Hogyan lát­ja most év végén az elért eredményeket, s a sportág jö­vőjét két úszóveteránunk, Ve­res László és Bálint Pál. Veres László a Széchenyi úti iskola tanára — minden­ki Laci bácsija — így véle­kedik: — Cegléden az úszósport­nak hagyományai vannak. Ha ennek nyomdokain halad a szakosztály, akkor szép ered­ményekre számíthatunk. Sok sportnagyság indult már el városunkból. Mészáros Sándor például, aki a Nemzeti Sport­uszoda úszómesteré, maid ké­sőbb az öltusácsapat edzője lelt. A mai gyerekeknek több lehetőségük van a sportolás­ra. de ezt nem minden sport­ágban bizositiák egyformán a részükre. Véleményem szerint az edző. Gáti Károly hatal­mas erőfeszítéseket tesz. az úszósport fellendítése érdeké­ben. de nem kap megfelelő támogatást. A medence kies’ és nincs arra lehetőség, homi naponta több órát rrranodtan in vor*ntnr>u 1 foglalkozhasson i niia-cl>'al;kcl. — Veres Laci jól látja a helyzetet — helyesel Bálint Pál. — Cegléd úszósportja a harmincas évek végén egyen­rangú volt Szolnokéval. Eh­hez azonban kemény munka, többszöri edzés kellett, ami­re ma sajnos nincs lehetőség. Egy ízben úgy tudtunk Laci­val feljutni Pestre az úszó- versenyre. hogy beálltunk az ünnepi stafétába és pár kilo­méter futásért felvitt a teher­autó. Másnap egymást támo­gatva döcögtünk haza. A csa­pat együtt pingpongozott, j együtt atlétizált, s így kiala- J kult a közösségi szellem. Úgy j tudom, hogy Gáti edző is eb­ben a szellemben neveli a gyerekeket, de felszerelések- I kel támogatni kellene őt. — Mi a véleménye az után­pótlásról? Nem túlzás Cegléd- j ről. mint leendő úszóközpont- ! lói beszélni? — Véleményem szerint fe­jezi be a beszélgetést Veres László — a gyerekek tehetsé­gesek. az edző jó. Az eddigi eredmények szépek. Előbb- ytóbb csak lesz egy medence fr részükre és akkor sok dl- 1 cső«éget szereznek majd váro­sunknak. A kilencvennyolc éves Törnek bácsi szilvesztere, aki szeretné megérni a százéves kort A ceglédi szociális otthon­ban is vidáman töltötték az év utolsó estéjét. Az otthon lakóinak nagy része a társal­góban nézte a televíziót, s várta az éjfélt, az új évet. Törnek Sándor bácsi kilenc­vennyolc éves korát mcglia- zudt.ió lendülettel verses köszöntőt irt az ünnepi estre. — Ezernyolcszázhatvanhé‘ február huszonhetedikén szil lettem — meséli vidáman. Tok jót és rosszat megérten Ötéves koromtól kezdve nagy Cnyám nevelt: mert szüleim elhaltak Sokáig voltam ka­nász egy pusztán Arad mel­lett, majd a kovácsmestersé­get tanultam. Sok helyen dol­goztam. majd az északi fő­műhelybe kerültem kovács­nak. — Négy fiam volt, kettő az első világháborúban halt meg. Egy fiam gyógypedagógus, gyakran meglátogat. Jói ér­zem magam az otthonban. ! Nagyon szeretek olvasni, s egyik legkedvesebb újságom n Pest megyei Hírlap. Nagyon •zeretném megérni a száz -vet legalább ilyen egészség­ben — remélem sikerül. Ez­úton is boldog új évet kívá­nok a lap minden olvasójá­nak! (SZ) A CEGL E Dl JÁRÁS ÉS CÉG L jÉ d\v Á RO.S R ÉSZ ÉRÉ IX. ÉVFOLYAM. 2. SZÁM 1965. JANUAR 4, HÉTFŐ AZ EV ELSŐ ÚJSZÜLÖTTEI Kíváncsiak voltunk, vajon kik érkeztek az új év első óráiban új ceglédi polgárnak. A szülőotthonban Németh Klára főmadám, kedvesen, mosolyogva, állt rendelkezé­sünkre és szívesen adott en­gedélyt arra, hogy a kisma­mákkal beszélhessünk. — A második fiam szüle­tett — mondja boldog mo­sollyal Müller Sándorné. — Férjem gépkezelő Budapes­ten a mélyépítőknél. Mind­ketten nagyon boldogok va­gyunk. Sanyika három kiló húsz dekával, ötvennyolc centivel jött a világra. Jól eszik és január 1-én reggel öt óra harminc perckor a vá­rosban ő született elsőnek. — Nekem az első gyerme­kem született most — mond­ja ragyogó mosollyal az ar­cán Halmi Lászióné. — Janu­ár 1-én délelőtt tizenegy óra­kor született a kislányom, há­rom kiló huszonöt deka és ötvenegy centi hosszú. Judit Ildikó lesz a neve. Férjem a 44-es Építőipari Vállalat­nál dolgozik és mindketten na gyón-nagyon örülünk jö­vetelének ... (sz) HÍREK — Szilveszter éjszakáját nyugodtan tölthette a bal­eseti kórház ügyeletes or­vosa. Városunkban ezen az éjszakán nem történt bal­eset, a szilveszter jó han­gulatát semmi különös ese­mény nem zavarta meg. — Megérte? Sárik András­nak (Ugyeri dűlő 17.) meg­tetszett a Sztackó József kerékpárjának stoplámpaja és azt leszerelte. Kétszáz forin­tos pénzbírság megfizetésére kötelezték. RENDŐRSÉGI KRÓNIKA Botrány. Homoki Károly (Hattyú u. 7.) erősen ittas ál­lapotban a vasútállomáson botrányt rendezett. A járási rendőrkapitányság 300 forintra büntette. * Furikázás. Pásztor Sándor (Abony, Mátyás király u. 6.) gépjárművezetői igazolvány nélkül vezette motorkerékpár­ját. Hatszáz forintra bün­tették. Ittas biciklista. Lugosi Lász­ló (Vezér u. 7.) lámpa nél­kül, ittasan kerékpározott. A szabálysértésért 300 forintot fizetett. MÉG EGYSZER: a tanyasi szülők örömmel fogadnák Ezzel a címmel írtunk a kö­zelmúltban a tanyasi gyerekek problémájáról. A cikkben azt tárgyaltuk, hogy a tanyasi is- ko'ákban egyre nagyobb gond a tanítás, különösen a felsőbb osztályokban. Kevés a szakta­nár, kevés a gyerek és a kis létszámhoz az illetékesek nem tudnak megfelelő mennyiségű taneszközt biztosítani. De tízmillió forint kellene! Felvetődött már régebben egy internátus létrehozá­sának gondolata. Ezzel végre megnyugtató mó­don lehetne biztosítani a gyer­mekek oktatását, A szülök is örömmel fogadnának egy ilyen megoldást. Győré Sándor, a városi ta­nács művelődési osztályának Kurta-furcsa válaszok közügyben és egy tanácsHsztviselő hatalmas tévedése Amilyen örömmel figyelték a Rákóczi út lakói az építke­zések előrehaladását, olyan aggodalommal nézik a lezárt utat, amelyen tüzelőt szállíta­ni nem lehet. Felkerestük Be- recz Lászlót, az Állami Fu­varozási- és Kordélyozási Vál­lalat vezetőjét, hogy a tüzelő szállításáról érdeklődjünk. — Mi üivenmázsás kocsik­kal a járdára fel nem hajtha­tunk, ezt nem is vállaljuk. Ki­sebb kocsink pedig nincs. toy a Széchenyi út és az állo­más közti útszakaszra ezen a télen tüzelőt szállítani nem tudunk — válaszolta tömören és rö­viden. — Mi a véleménye a járdán való szállításról a rendőrség­nek? — Kényszerhelyzetben, ki­sebb gumikerekű jármüvei a szállítást átmenetileg megen­gedjük — kaptuk a felvilágo­sítást — de a tüzelő leszórásá- val a járdát elzárni nem sza­bad! Az ÁFKV-nek nincs kisko­csija. S ha volna, akkor is hiá­ba, mert a keskeny járdáról az udvarokba befordulni nem le­het. Lenne azonban egy le­hetőség: a Vigadó oldalán szé­les, kövezett utsávot hagytak az építők. Csak két helyen egy-egy földkupacot kelle­ne eltávolítani és ezen az oldalon minden ház megközelíthető lenne. Hasonló a helyzet a gimnázium oldalán, ahol a sétányra ledőlt föld szélének csekély megigazgatá- sa után a nagy TÜKER-ko- csik is járhatnának. — Van lehetőség erre? — kérdeztük telefonon a városi tanács műszaki osztályától. — Nem miránk tartozik, ke­ZAtSUWh S A aWEVDE TfZv- VtN «N07T MEGKEZDŐDTEK A fiVAtil «4/C ressék fel azt a vállalatot, amelyik az árkot készítette — hangzott a kurta válasz. — Külön i is, az előrelátó em­berek már nyáron beszerez­ték a tüzelőt (!!!) — Akkor miért nem figyel­meztették a lakosságot idő­ben? — Ez nem a tanács dolga! — Kihez fordulhatnak a la­kók ezek után panaszukkal? — Ez sem tartozik a műsza­ki osztályra! — Szép kis álláspont. Tájé­koztatni fogjuk róla a lakossá­got — mondottuk. — No, ezért nem fogják megdicsérni magukat — je­gyezte meg nem minden gúny nélkül, epésen .. . Nos, dicséret ide, szidás oda, a mi dolgunk, az, hogy szóvá- tegyiik azokat a hibákat, ame­lyek megoldása az illetékesek­nek nem nagyon akarózik. Tesszük ezt nem dicséretért, hanem kötelességszerűen. Íme, hát megírtuk a szénszállítás tarthatatlan anomáliáját, bízva abban, hogy hátha mégis felfigyel rá valaki. Mert hogy közérdekről van szó. De ha már megírtuk mind­ezt, hadd mondjuk még el a véleményünket is a tanács idé­zett tisztviselőjének, bájos vé­leményéről: az a sanda gya­núnk, hogy ha valakit ebben az ügyben nem fognak megdi­csérni — akkor ö lesz az! (d.) vezetőjével beszélgettünk a napokban a cikkben felvetett gondolatokról. 4 — Nagyon örülünk annak, hogy az újság is foglalkozik ezzel a komoly problémával — mondotta többek között — de sajnos, a javasolt megoldás nem látszik kivitelezhetőnek. A Kossuth Termelőszövetke­zetben, a kastélyban csak a gyermekek elhelyezéséről le­hetne szó. Onnan is be kellene járniok a városba. Nagyon igaz az, amiről a cikkben szó volt, hogy a tanyasi iskolák­ban egyre kevesebben tanul­nak. Csak egyetlen példát: a Lendér-dűlői iskola alsó négy osztályában hét, míg a felső négy osztályban tizennégy gyermek tanul. A legjobb aka­ratunk mellett sem tudunk biztosítani szaktanárokat ilyen kevés gyerek részére. Innen bejárni?! Szinte le­hetetlen. De nagyon-nagyon fáradsá­gos lenne a kijárás a szak­tanároknak is. A most bejáró gyermekek helyzete nagyon rossz. Az autóbuszmegállók­nál nincs fedett váróhelyiség, s bizony a gyermekek igen so­kat áznak-fáznak. — Nem utolsósorban ezért szüntettük meg a további kör­zetesítést. A jövőben sem kell bejárniok a tanulóknak azok­ból az iskolákból, ahonnan még nem jártak be. Viszont egy megoldást látunk megva­lósíthatónak — amiről az első cikk is szólt. Egy általános iskolai kollégiu­mot kellene felállítani, mégpedig bent, a város­ban. Csak így tudnának embersé­ges körülmények között jár­ni ■ iskolába a tanyasi gyere­kek. Egy ilyen kollégium épí­tése mintegy tízmillió forintba kerülne. De a községfejleszté­si alapból és természetesen a minisztérium segítségével megoldható lenne az építkezés — mondotta befejezésül a mű­velődési osztály vezetője. Kap-e helyiséget Bercelen a szakmaközi bizottság? A napokban beszámoltunk arról, hogy a ceglédberceli szakmaközi. bizottság találko­zót rendezett az idős nyugdí­jas szakszervezeti tagok ré­szére. Ottohál Vilmosáétól, a bizottság titkárnőjétől érdek­lődtünk a munkájuk felől. — Ez az összejövetel nem az első és nem is az utolsó, — mondotta a titkárnő. — A bi­zottság három évvel ezelőtt a az alakult. Feladata azoknak szakszervezeti tagoknak összefogása, akiknek a köz­ségben nincs alapszervezete. Sajnos, még nincs helyiségük és ez nagyon akadályozza a munkánkat. A legközelebbi terveink között szerepel egy munkásakadémia szervezése a bejárók szakmai és politikai nevelésére. Örömmel dolgoznak itt a gyerekek Jól felszerelt tanműhely a Táncsics iskolában Nem akarjuk megzavarni a gyerekek szünidejét, de ezt a tantárgyat, amiről most szó esik, egyébként is szere­tik a gyerekek. Az átalakított Táncsics is­kolában vagyunk és Péntek Lajos igazgatóhelyettessel ar­ról beszélgetünk, mennyivel könnyebb a munkájuk a pe­dagógusoknak egy jól fel­szerelt iskolában. — Különösen a gyakorlati oktatásban nagy segítség a jól felszerelt tanműhely — mon­dotta az igazgatóhelyettes. — Ebben a tanévben már mind­két tagozaton beindíthattuk a politechnikai oktatást. A ki­csik természetesen egyelőre még csak papírral, gyantával dolgoznak, de a felső tagozatosok már gépeken dolgoznak. Tessék csak menni, majd Gál István, a tanműhely ve­zetője bemutatja a gépeket. Tágas, gépekkel felszerelt műhelybe lépünk Megtalál­ható itt a szalagfűrésztől a lemezollóig minden. — Látná csak, milyen ölöm­mel dolgoznak itt a gyere­kek — mondja Gál István. Különösen a rádiószakkör tagjai na­gyon lelkesek. Szenczi tanár úr vezetésé­vel dolgoznak. — Hány órái vannak a műhelyben a gyerekek? — Heti két órában, tizen­nyolc csoportot oktatnak itt a pedagógusok. A gép-, szer­szám- és anyagellátás nem a mi gondunk. Ezt központi szerv végzi, mondhatom na­gyon jól. Pedagógusaink is megfelelő felkészültséggel vég­zik munkájulcat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom