Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-21 / 17. szám

A 7 MSZMP PEST MEGYEI 8 ! Z O T T S A G A É'S A . M E G Y E I T A N A OS 1 ■­PEST MEGYEI * . * * • * ’ % VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! IX. ÉVFOLYAM, 17. szám AHA 50 FUJ.EH 1965. JANUAR 21, CSÜTÖRTÖK NYUGAT-BERUN Az atomakm»- zár ellen Nyugat-Berlin lakossá#» (*- takozik Bonn terve ellen, hogy atomaknazárat létesítsenek Nyugat-Németország, valamint az NDK és Csehszlovákia • határain. A nácizmus üldözöt­téinek nyugat-berlini szerveze­te sajtóközleményben hangos- tatja, hogy Bonn terve a fe­szültség enyhülése ellen irá­FELELŐS DÖNTÉSEK ELŐTT Fontos események előtt áll a termelőszövetkezeti paraszt­ság. Közeleg a zárszámadó közgyűlések s az évi tervek megbeszélésének ideje. Vizs­ga, próbatétel ez minden ter­melőszövetkezet száméra, hi­szen kiderül, hogyan dolgoz­tak és milyen tervekkel akar­nak előbbre jutni. A két je­lentős esemény a tsz-demokrá- cia vizsgája is. Tudtak-e él­ni vele? Értik-e a lényeget? Arra használják-e a tsz-de- mokráeiát, amire való: az erők összefogására? Az alko­tó kedv és képzelet kibonta­koztatására, tettekre, jó munkára? Nélkülözhetetlenül fontos, hogy a tsz-demokrácia teljes gazdagságában kibontakozzék a közgyűléseken: a megértés, a további szorgalom forrásá­vá váljék. Mert sajnos igaz. néhányan félreértik, félrema­gyarázzák a demokráciát: nem a lényegét látják, hanem csak a külsőségeit. Például azt, hogy a „demokrácia nevében ki-ki jól megmondhatja a ma­gáét’’. A közgyűlés azért de­mokratikus fórum, hogy he­lyet adjon a véleményeknek, csakhogy akad még olyan em­ber is, aki a demokrácia jo­gán demagóg szólamokat hangoztat. Nem számol, nem gondolkodik, nem latolgatja a realitásokat, csak beszél, kö­vetel, ostoroz. Például kevesli a jövedelmet,' többet követel, mint amennyi járna. Többet akarni és követelni nem hi­ba, de az ilyen követelést ne csupán a zárszámadáskor hangoztassa az ember. Jó. ha a több jövedelem, követelője önnön szorgalmát is mérlegre teszi felszólalásában. Meny­nyit teát a többért, megfeszí­tette-e minden erejét azért, hogy több legyen? Aki pé'dául azt veti a veze­tőség szemére, hogy kevés szé­nát juttatott a háztájiba, az azt is mondja meg, ott volt-e ő a kaszáláskor? Segített-e esetleg rohammunkában be­gyűjteni a szénát, amikor kö- zelgett a vihar? Vagy csak egy hátravalót mentett haza belőle a háztájiba? Sokan számonkérnek kü­lönféle juttatásokat, s ter­mészetesen jogos követelés is akad. De van, aki jogtalan előnyöket kíván, olyat, ami nem jár neki, vagy olyasva­lamit kér, amire nincs lehető­ség, s a legjobb szándékkal sem 'ehet teljesíteni. S mi ta­gadás, sokszor olyan emberek követelnek lehetetlent, akik a lehetségest is elmulasztották a közösséggel szemben. Akik csak jogaikat tartják szent­nek, de a kötelességet elmu­lasztották, s esetleg csak hű- soltek, míg más dolgozott. S a zárszámadó közgyűlésnek talán éppen az ő hanyagsá­gaik miatt fő a feje. „A tsz a miénk, miért nem jut belőle mindannyiunknak?’’ — kérdezik némelyek a fele- lősségrevonás hangján. S ugyanezek az emberek a fe­gyelmet, a munka szigorúsá­gát is fájlalják, mondván: „ha a miénk, miért nem úgy dol­gozunk benne, ahogyan jól­esik?" Nem gondolnak arra, hogy elosztani csak azt lehet, ami megtermett. S a miénk­ben éppen az a szép és az a demokratikus, hogy a munka ütemét és a fegyelmet nem valami külső, ránk erőszakolt törvény szabja meg, hanem a saját jól felfogott érdekünk. A miénk nem azt jelenti, hogy herdáljunk a világba, hanem szorgalmat, s fokozott felelős­ségvállalást jelent. Miénk, te­hát gyarapítsuk. Gazdagod­junk, boldoguljunk, hogy a több anyagiból mindany- nyiunknak több jusson. Az egyéni gazda annak idején ko­ra hajnalban járt ki a mezőre a családjával együtt. A miénkben talán munka nélkül is megterem az, amiért az enyémben sűrű verejtéket kellett hullatni? Azt a meg- í feszített robotot valóban nem kívánja a közös, amit az egyé­ni földön a magányos ember küszködése követelt, de a jó időben végzett munka nélkül a közös sem terem, s aki ke­vés és rossz munkáért nagy ! jövedelemre tart igényt, az j nem veheti nyelvére a demok- I rácia szót. Némelyek fájlalják a szoros \ fegyelmet, a rend érdekében i hozott szabályokat, s azt kér­dezik: hogyan fér össze a de- j mokráciával az, hogy az el- ! nők ide küld, oda küld s a j miénkben meg is büntetnek 1 minket, ha nem az előírás j szerint cselekszünk. Igenám, | csakhogy a tennivalót nem az elnök, vagy a brigádve- \ zető érdeke szabja meg, ha- ; nem a közös érdek. S vajon j a demokrácia arra kötelez­ne, hogy a közösség el­nézze a felelőtlen, a lógós, a ! csellengő lazaságait? Elnéz­ze azt, hogy az ilyen ember kockára tegye a jövőt? Szó sincs erről. Akit a belátás nem fegyelmez, annak a kö­zösség igenis, előírhatja a fe­gyelmet. S az ilyen ember ne takaródzék a demokrá­ciával, ha az elnök vagy a brigádvezető megdorgálja vagy esetleg fegyelmi bünte­téssel is sújtja. A felelős közgyűlés min­dig elhatárolódik a dema­góg szólamok hangoztatójá- tól. Felelős tanácskozásokon mindig annak van igaza, aki­nek a szavai mögött ott sű­rűsödik a tettek, az érdemek fedezete. Aki akkor is ott lépkedett a sorban, amikor az ég zengett, amikor a helyt­állás, a szorgalom kemény erőfeszítést követelt. Sajnos, az is előfordul, hogy valaki a jogos bírála­tot nevezi demagógiának s így próbálja azt visszaver­ni. Fáj neki, hogy az eleve­nére tapintottak, s különfé­le ügyeskedéssel próbál ki­bújni a felelősségvállalás alól. Van olyan tsz-vezető, aki — ha bírálni kezdik a ter­melés rendjét, feltárják a hi­bákat —, demagógiát ma­gyaráz bele a bíráló sza­vakba. Ha szemébe mond­ják, hogy rossz a premizá­lási rendszer, nem él az anyagi és erkölcsi ösztönzés lehetőségeivel, szubjektív íté­let dönti el egy-egy ember értékét — beismerés helyett, felháborodik. Az ilyen mód­szernek sincsen köze a de­mokráciához. S rendszerint az ilyen ma­gatartás szüli, hogy nem egy közgyűlésen a tagság a lényeges kérdésekről szót sem ejt, apró-cseprő ügyek­kel hozakodnak elő, kis sze­mélyi torzsalkodások, panasz­napi ügyek kerülnek napi­rendre. Olyan jelentéktelen dolgok, amelyek nem jel­lemzőek a tsz életére, s a valóban demokratikus lég­körben, régen orvoslást nyer­ve, el sem juthattak volna a közgyűlésig. A zárszámadás és a terv­készítő közgyűlés fontos ese­mény a tsz életében, hiszen a közös életet érintő alap­vető kérdések megbeszélésé­nek a fóruma. De nemcsak a beleszólás, a véleménynyil­vánítás kell hogy jellemezze ezeket a fontos tanácskozá­sokat, hanem a kötelességek, a tettek, s a közös felelős­ség vállalása is. Hiszen ezek a szép erények a tsz-demok- íácia legfontosabb építőkö­vei. Kékcsdi Gjula nyúl és eltorlaszolhatja az utat a német kérdés békés rende­zése előtt. Algír Oúah ekék fogadást adott a küldöttségek tiszteletére Mussza Hasszanl kapitulált A nyáron ellenzékbe von- nult, bujkáló Mussza Hasszá­nt megadta magát az algériai hatóságoknak. Hasszani pos­Szerdán megtartotta záró­ülését a Varsói Szerződés tag­államainak politikai tanácsko­zó testületé. Az értekezleten részt vett Bulgária, Csehszlo­vákia, Lengyelország, Magyar- ország, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia és a Szovjetunió küldöttsége. Az ülésszak munkájában részt vett Grecsko marsall, a Varsói Szerződés egyesített fegyvere,, erőinek főparancsno­ka is. A záróülésen a megvitatott kérdésekről közös közleményt írtak alá, amelyet később hoz­nak nyilvánosságra. Edward Ochab, a Lengyel Népköztársaság Államtaná­csának elnöke kedden este fo­gadást adott a Varsói Szer­ződés Szervezete politikai ta­nácskozó testületének ülé­sén részt vevő külföldi kül­döttségek tiszteletére. A fo­gadóson jelen voltak: Todor Zsivkov, Antonin Novotny és Jozef Lenárt, Kádár János, '.Valter Ulbricht és Willy Stoph, Gheorghe Gheorghiu- Dej és Ion Gheorghe Maurer, l.eonyid Brezsnyev és Alek- szej Koszigin és az általuk ve­zetett küldöttségek tagjai. Lengyel részről ott volt Wladyslaw Gomulka és Jozef Cyrankiewicz. Edward Ozhab pohárkö­szöntőjében eredményes | munkát kívánt a tanácskozás j icszvevőinek a szocialista or- i taügyi miniszter volt Ben Bel­la első kormányában. A tanácskozás színhelye • • Ülést tartott a végrehajtó Tegnap délelőtt ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Első napirendi pontként Varga Péter elnök szá­molt be a lejárt határidejű vb-határozatok végrehajtásáról, majd megtárgyalta és elfogadta a végrehajtó bizottság a me­gyében működő színházak és mozik tevékenységéről, műsor­politikájáról, valamint a Rákos és a Szilas patak vízrendezé­sével kapcsolatos feladatokról szóló előterjesztéseket. Utolsó napirendi pontként egyéb ügyekre került sor. Beiktatták hivatalába Lyndon Baines Johnsont, as VSA 36. elnökét Szerdán délben beiktatták mok 36. elnökét, Lyndon John- hivatalába az Egyesült Álla- sont és alelnökét, Hubert Humphrey-t. Az országgyűlés szociális és egészségügyi, valamint kulturális bizottságának ülése Pekisiglie utazik Subandrio indonéz külügy­miniszter szerdán Burmába utazott, ahonnan a hét vé­gén Pekingbe folytatja út­ját — jelenti a Reuter. Ugyancsak a Reuter jelen­tése szerint L. N. Palar, In­donézia ENSZ-delegátusa szer­dán New Yorkba indult, hogy formális jegyzéket ad­jon át az ENSZ-ben Indo­nézia kilépése tárgyában. Ezt a hírt más forrásból még nem erősítették meg. Találékony üzletember Egy New York-i kalapgyá­ros műanyagbetéttel ellátott újfajta kalapot árusít. A be­tét felfogja az erős ütést. Az új modelleknek óriási si­kere van. Főleg taxisofőrök, pénzbeszedők, detektívek vá­sárolják, de egyszerű polgá­rok is, akik esténként sze­retnek a New York-i utcá­kon sétálgatni. Szerdán ülést tartott az or­szággyűlés szociális és egész­ségügyi, valamint kulturális bizottsága. Az üléseken meg­tárgyalták az Egészségügyi Mi­nisztérium, illetve Művelődés- ügyi Minisztérium 1965. évi költségvetésének tervezetét, to­vábbá a könyvtárak állomá­nyának fejlődéséről és kihasz­nálásáról szóló tájékoztatót. A szociális és egészségügyi bizottság dr. Pesta László el­nöklésével tanácskozott. Az ülésen részt vett dr. Beresz- tóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke is. A költségvetés ter­vezetét Cserba László, az Egészségügyi Minisztérium terv- és költségvetési főosztá­lyának vezetője ismertette. Az ülésen felszólalt dr. Babies An­tal, dr. Bene Zoltán, dr. Be- resztóczy Miklós, Bodonyi Pál- né, Háner József, Martin János, Mázi József, dr. Noszkay Aurél, dr. Pregun Albertné, Sárfi Rózsi, dr. Sáró András, dr. Stark Janka, dr. Törő Imre országgyűlési képviselő és dr. Gál György, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága tudományos és közoktatási osztályának al­osztályvezetője, dr. Császár Fe­renc, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője. A vitában elhangzott felszólalásokra dr. Vedres István, az egészségügyi miniszter első helyettese és Cserba László válaszolt. A kulturális bizottság ülé­sén dr. Gosztonyi János el­nökölt. Részt vett az ülésen Vass Istvánná, az országgyű­lés elnöke is. A művelődés- ügyi tárca költségvetési ter­vezetét dr. Polinszky Károly miniszterhelyettes ismertet­te, a könyvtárak állományá­nak fejlődéséről és kihasználá­sáról Molnár János minisz­terhelyettes tájékoztatta a bi­zottságot. A vitában felszó­lalt Andrási Béla, Benke La- josné, Bolodár Alajosné, dr. Gosztonyi János, Szabó Pál, Váci Mihály és Veres Péter országgyűlési képviselő, to­vábbá Garamvölgyi Károly pénzügyminiszter-helyettes, Jászberényi József, a Szépiro­dalmi Könyvkiadó igazgatója és Simó Tibor, a Csepel Vas- és Fémművek művelődési há­zának igazgatója. A felszóla­lásokra dr. Polinszky Károly és Molnár János válaszolt. Az ünnepségre az ország minden részéből, elsősorban az elnök szűkeb-b hazájából, Texasből több tízezer vendég érkezett Washingtonba. A Ca- pitólium épülete előtt felállí­tott emelvényen foglaltak he­lyet a törvényhozás tagjai, az államok kormányzói, valamint a diplomáciai testületek veze­tői. Az elnök családtagjai társa­ságában vett részt a beiktatá­son. A hivatalos ünnepséget Jordan szenátor, a kongresszus egyesített beiktatási bizottsá­gának elnöke nyitotta meg, majd a különböző felekezetek lelkipásztorainak szavai után először Hubert Humphrey tet­te le a hivatali esküt John Mccormack képviselő, a kép­viselőház elnöke kezébe. John­son elnök az Egyesült Államok legfelső bíróságának elnöke, Earl Warren után mondta el a hivatali eskü szavait. Az eskütétel után Johnson rövid beszédet mondott. A délutáni órákban nagysza­bású katonai és polgári felvo­nulást rendeztek Washington feldíszített belvárosán keresz­tül a Capitóliumtól a Fehér Házig. A katonai felvonulást az elnök intencióinak megfe­lelően valamelyest csökkentet­ték. | szágok együttműködéséért, felvirágczásáért és egységé- ! ért kifejtett munkájukban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom