Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-19 / 15. szám
PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK' 'jWwmjKjm ^ ^ MOSZKVA Megérkezett Louis Saiüant A Szakszervezeti Világszövetség Végrehajtó Bizottsága 21—23-án Moszkvában tartja 17. ülésszakát. Az ülésszakra Moszkvába érkezett Louis Sail- lant, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára. AMMAN izraeli provokáció IX. ÉVFOLYAM, 15. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1965. JANUÁR 19, KEDD \ holnap hogyanba a masfyar küldöttséget Kádár János vezeti Az évi tervjelentés: az ország zárszámadása. Magunk vetünk számot a magunk munkájával, összegezzük azt, amit tettünk, s azt is, amit — elmulasztottunk. A vasárnapi lapokban megjelent évi tervjelentés összességében nem mutat kedvezőtlen képet: növekedett a nemzeti jövedelem, az ipar túlteljesítette tervét, a kiskereskedelmi forgalom emelkedése, a tartós fogyasztási cikkek nagy száma annak bizonysága, hogy ismét előbbre léptünk. Hozzátehetjük azonban: még előbbre is léphettünk volna... Az évi számvetés egyben a holnap hogyanját is jelent': megmutatja, hol kell jobban koncentrálni az erőket, nagyobb alapossággal dolgozni, több körültekintéssel, még inkább figyelembe venni az anyagi és erkölcsi ösztönzőket. És ez az, amire elsősorban ösztönözni kel a tervteljesítés számadatainak, mindenkit figyelmeztetve: népgazdaságunk nem tűrheti a laza bér- és költséggazdálkodást, a mindenáron való tervteljesítést, a készletek halmozását, mindazt, amit ma még megtalálhatunk, s ami ellen éppen ezekben a hetekben vettük fel a következetes harcot. Az iparban — a termelési tervek teljesítése ellenére is — igen sok még a tennivaló. Ném egy helyen szükségtelenül nőtt a létszám — ezt bizonyítja az is, hogy a tervezettnél 0,9 százalékkal volt nagyobb a múlt évben a munkások és alkalmazottak száma — mert ez a könnyebb ellenállás, látszatra így könnyebb a tervben megszabott feladatokat teljesíteni. Holott a felesleges létszámnövelés nemcsak azt jelenti, hogy tovább terheli a bérkereteket, hanem azt is, hogy még inkább lehetővé teszi a sétá- lást, az üzemen belüli munka- nélküliséget, mindazt, amit igen erősen megérez a népgazdasági mérleg. Erre figyelmeztet a tervjelentés másik számadata is: még mindig messze vagyunk a sokat emlegetett kétharmad-egyharmados aránytól, az elmúlt évben a termelés 55 százaléka származott csak a termelékenység növeléséből, ami — 11 százalékkal marad el a célkitűzéstől, a kétharmadtól! A termelékenység növelése, s ezzel a szükségtelen létszám- fejlesztés elkerülése: adott feladat, a múlt évi számvetés logikus következménye. Ehhez azonban sok dologra van szükség. Arra is, hogy a gazdasági vezetés az eddigieknél hatásosabban biztosítsa a műszaki fejlesztési tervek megvalósítását, a normák karbantartását, a folyamatos munka feltételeit, s arra is, hogy a munkások sokkal becsületesebben dolgozzanak. Kevesebb legyen a lógás, az elpocsékolt idő, az elrontott munkadarab, jobban betartsák a technológiai előírásokat, azaz vezetők és beosztottak a munka eddiginél magasabb színvonalát biztosítsák. Említettük a minden áron való tervteljesítést. Nem azokra a kirívó esetekre gondolunk, amikor az üzemek — a maguk Önös érdekei miatt — a népgazdaságnak szükségtelen vagy értékesíthetetlen termékeket gyártanak, hanem arra, hogy túlórákkal, a termelési költségek túllépésével teljesítik a tervet, úgy gondolva, hogy a prémium fejében semmi sem drága. Mindenki számára elgondolkoztató kell, hogy legyen a tervjelentés megállapítása, miszerint a termelési költségek csökkenése nem érte el a tervezettet, ugyanakkor jelentős mértékben nőtt a túlóráik száma. Kifizetődik-e az ilyen áron való tervteljesítés, megéri-e a népgazdaságnak? A válasz egyértelműen nem, s éppen ezért ebben az esztendőben a felügyeleti hatóságoknak is sokkal jobban kell ellenőrizniök a hozzájuk tartozó üzemek munkájának e részét is! Igen sok még — az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt — a rejtett tartalék, amelyek hasznosításával különösebb költségfelhasználás nélkül is jelentős eredményeket érhetünk el. Jól bizonyítja ezt az, hogy az elmúlt évben kenyérgabona-területünk 15 százalékkal volt nagyobb a korábbinál, a termés viszont 34 százalékkal haladta meg az előző esztendeit. Benne van ebben a növekedésben természetesen a nagyobb hozamú vetőmag fokozott térhódítása, de elsősorban annak köszönhető e jelentős többlet — s az, hogy teljesen hazai termésből fedezzük szükségleteinket — hogy sokkal gondosabb volt a talajmunka, megfelelően előkészített magágyba került a vetőmag, hogy közös gazdaságaink figyelemmel kísérték a vetés fejlődését, azaz „rejtett tartalékként” a becsületesebb munka hozott busás kamatot. Erre, a becsületesebb, alaposabb munkára van szükség az iparban, s a mezőgazdaságban is. Arra, hogy beosztástól függetlenül, valóban mindenki sajátjáénak érezze az ország gondjait, a feladatokat, s úgy is cselekedjék. Ez a legfőbb rejtett tartalék, olyan erőforrás, amelynek hasznosítását nem szorgalmazzuk eléggé, s amit az anyagi megbecsülésben is jobban érvényre kell juttatni. Aki jobban dolgozik, az keressen többet, aki átérzi munkája fontosságát, s éveken át egy helyen, becsülettel teljesíti azt, ami a feladata, az ne csak erkölcsi elismerést kapjon, hanem fizetési borítékja is fejezze ki, hogy többet ér azoknál, akik kevés munkával akarnak sokat keresni, akik meg sem melegednek az üzemben, máris tovább állnak, azaz többet ér azoknál, akik csak azt Ismerik az életből, 'hogy kapni, de azt, hogy adni, nem. Az évi tervjelentés számadatai kiindulópontot jelentenek: minden gyárban, mezőgazdasági üzemben külön-külön meg kell keresni, hogy a kiindulópontok alapján ott helyben mi a legfontosabb teendő, illetve a cselekvés fontossági sorrendje hogyan alakul. Ennek megkeresése közös feladat, s erre utal a Minisztertanács legutóbbi rendeleté is, amely fontos szereppel ruházza fel a termelési tanácskozásokat, a dolgozók demokratikus fórumait. Az évi feladatok ismertek, többet kell tennünk, mint az elmúlt évben, meg kell tennünk azt is, amit az elmúlt évben — ahogy erre a tervjelentés is utal — elmulasztottunk. Ezt kívánja meg egyéni érdekünk, s fz a társadalom érdeke is. Közös és egyéni érdek mind szorosabb találkozása: további előrehaladásunk biztos alapja. Mészáros Ottó Ha kezdődik a varsói tanácskozás A Szovjetunió vezetőivel az élen megérkeztek 0 szerződés tagállamainak képviselői A Pravda: Újabb hozzájárulás a béke ügyéhez A varsói szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének ma kezdődő ülésére hétfőn délben 12.20 órakor megérkezett Varsóba a Magyar Népköztársaság küldöttsége. A küldlöttséget Kádár János vezeti. A küldöttség tagjai: Czinege Lajos, honvédelmi miniszter; Péter János külügyminiszter; Erdélyi Károly külügyminiszterhelyettes és Martin Ferenc, hazánk lengyelországi nagykövete, aki Varsóban csatlakozott a küldöttséghez. A magyar küldöttséget a varsói főpályaudvaron Wla- dyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Józef Cyrankiewicz, a minisztertanács elnöke, Adam Ra- packi külügyminiszter és Marian Spychalski marsall nemzetvédelmi miniszter, valamint a külügyminisztérium és a nemzetvédelmi minisztérium több tagja fogadta. Megérkezett Varsóba a szovjet küldöttség is, A küldöttségben helyet foglalnák: Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, Alekszej Koszigin miniszterelnök, Jurij Andropov, az SZKP Központi Bizottságának titkára, Rogyion Malinovszkij, a Szovjetunió honvédelmi minisztere és Andrej Gromiko külügyminiszter. Mint a Lengyel Távirati Iroda (PAP) jelenti, ugyancsak hétfőn érkezett Varsóba a Német Demokratikus Köztársaság küldöttsége Walter Ulb- richtnak, a Német. Szocialista Egységpárt első titkárának, az NDK Államtanácsa elnökének vezetésével, a Román Népköz- társaság küldöttsége G. Gheorghiu-Dej-nek, a Román Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, az ál(Folytatás a 2. oldalon.) Egy izraeli őrjárat mintegy 100 méterre behatolt Jordánia területére, majd tüzet nyitott az őket feltartóztató jordáh határőrökre. Az ezt követő tűzharc során egy jordán polgári személy és egy izraeli katona megsérült. Jordánia benyújtotta / tiltakozását a fegyverszüneti ellenőrző bizottsághoz. Karlisia találkozó A bécsi Kurier jelentése szerint vasárnap a felső-ausztriai Pucheim-kastélyban rendezték találkozójukat a spanyol monarchista mozgalom tagjai, a karlisták Hugo Bourbon pármai herceg, aki tavaly vette feleségül Irene holland királyi hercegnőt, ez alkalommal ünnepélyes szertartás közepette jelentette be ismét „legális igényét” a spanyol trónra. A karlista találkozón a mozgalom mintegy 50 vezető személyisége vett részt. AZ ÖZVEGY E’ Folytatja az ENSZ kö Hétfőn délután — magyar idő szerint az esti órákban — két és fél hetes szünet után folytatta munkáját az ENSZ-közgyűlés 19. ülésszaka. A magyar küldöttséget az ülésszak második felében Mód Péter, a külügyminiszter első helyettese vezeti, aki szombaton este megérkezett New Yorkba. Egyes országok delegátusai nem hivatalos megbeszéléseken felvetették, hogy rekeszszék tie a közgyűlés ülésszakát, s a napirenden szereplő kérdéseket csak a legközelebbi, esetleg már a nyár közepén megnyíló 20. ülésszakon tárgyalják meg. Ez az elképzelés azonban hivatalos javaslat formájában még nem merült fel. n minden újdonsült jogosítványtulajdonost köteleznék arra, hogy egy-két órát töltsön a közlekedésrendészet egyik folyosóján. Azon a folyosón, ahol kivörösödött szemű, fekete ruhás, gyász kendős, sötét nyakken- dős férfi és nő ül, mint egy reménytelen váróteremben, ahonnan elment az utolsó vonat is. A hozzátartozók ülnek ezen a folyosón, azoké, akik közlekedési tialeset áldozatai lettek. Ezé a buta halálé — s most nekik, a hozzátartozóknak még el kell intézni néhány apróságot. Különös emberek ülnek itt. Ertetlen araiak, csodálkozó tekintetűéiz, mint akik még nem fogtak fel semmit, mint akiic még várják, hogy kijön valaki az ajtón, s azt mondja: tévedés. Itt ismerkedtem meg az özveggyel. Harmincöt éves férfit vesztett el, nyolcesztendei házasság után. Nem sir. Száraz és fénytelen a tekintete. Nem visel gyászruhát sem. Barna sapka van a fején, dísztelen drapp kabát — és mégis maga a gyász. Közvetlenül és egyszerűen beszél. Nem kiabál, nem ja- jong, nem átkozódik. Csak azt mondja: — Egyedül maradtam ... Rokonai nincsenek, gyereke se, az ura volt, a minden. Vele küszködött, vele tervezett, vele reménykedett. Es neH élt. Miatta sietett a gyárból, miatta varratott ruhát, gyúrt tésztát és vásárolt hajcsava- rókat. — Tessék elképzelni, öt esztendeig kuporgaltunk öröklakásra. Végre megvettük. A részleteket — úgy gondoltuk — a közös keresetből köny- nyebben fizetjük. Most rámmaradt. Mire kifizetem, alig marad pénzem. Különmunkát vállalok... Az újságolvasó, mikor a hírt olvassa, halálos közlekedési baleset, vajon gondol-e arra, hogy amikor lezajlanak a vizsgálattal járó izgalmak, temetés, a tárgyalás, nem marad más, csak egy asszony a részletre vett öröklakással, ahová már nincs is miért hazamenni. — Az a férfi — meséli tovább csendesen —, az, aki az uramat... szóval eljött a temetésre. Egy barátjával jött el, az vezette a kocsiját. És felajánlották, hogy hazavisznek. Azzál a kocsival. Most bújik elő szeme sarkából az első könnycsepp. Gyorsan eldörzsöli, mintha szégyelleni. — Hogy lehet... hogyan tud valaki ennyire részvétlen lenni... w.'.>.wwww\\\\\\n\v\\\\\\\n\\\v\\\\\\;\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v.\>\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\-,\\w.W\\\\\\\\\\\\\\'\\\\\\\v,\\\\\^ Es kívánja, bár ő lenne á az. V JÉGVÁGÓK r _ Bár ö tudna egy kicsit íj megkönnyebbedni, hogy ne % riadna fel éjszakánként min- íj den órában s lemenne egy 0 falat a torkán jóízűen. % — Mi lesz most már én? velem? — kérdi, de nem tő- í, lem, inkább önmagától. S <5 nem először a tragédia óta. íj S aztán mindenki ezen a fo- íj lyosón, a tragédiát kezdi me- íj sélni, hogyan történt, hogy j; zajlott le. £ — Egyetlen mozdulat volt... ^ az egész csak egyetlen mozit dulat miatt, ha az a férfi } nem balra rántja a kor- íj mány. hanem jobbra . .. íj És ha az ő férje, — szegé- íj nyem vásárolni ment vala- íj mit — nem azon az olda- 2 Ion van, ha egy gondolattal van, £ gyorsabban lép. vagy ha két í, perccel később indul el, ha... I ek telnek majd el. (Foto: Gábor) Azt be\ hegednek. De ez az asszony j sokáig fog még küszködni f ezzel a szóval: ha ... És azt a mozdulatot, annak a drámává sűrűsödő pillanatnak egyetlen, sorsdöntő mozdulatát talán sohasem fogja elfe- y lejteni. Bende Ibolya S
