Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-17 / 14. szám
1965- JANTTÄR 17, VASÁRNAP PMl MEGYEI Hat portré Készül a zárszámadási merles a kartali Űj Élet Termelő- szövetkezetben. Az aszódi járás megyeszerte híres, jól gazdálkodó szövetkezetei között a kartali — negyvenkét forintos munlcaegységével a— a közepesek sorába tartozik. A Gálga mentén jobbak is vannak ennél, de az Űj Élet tagsága elégedett. ' fr« , >*^< «, 'frNfrKJffrí .j; Kiss Jánosné, a növénytermesztési brigád tagja is elégedett ember. Tavaly ilyenkor 12 ezer forintot kapott előző évi munkájáért, a háztáji bevételén kívüL Palik Mihály raktáros a jó jövedelem mellett annak örül, hogy mindinkább megszilárdul a bizonylati fegyelem. Ma már nem történik meg, hogy cgy- egy traktoros az ő távollétében üzemanyagot „vételezzen!” — Azért gondjaink is vannak még — mondja Szászi András, az állattenyésztési brigád vezetője, — az ötven férőhelyes tehénistállónk mellé egy másik is elkelne! Hazaérkezett Péter János külügyminiszter Péter János, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere Couve de Murville francia, és dr. Bruno Kreisky osztrák külügyminiszterrel Párizsban, illetve Bécsben folytatott tárgyalásai után pénteken a késő esti órákban visszaérkezett Budapestre. (MTI) MAGYAR KÜLDÖTTSÉG UTAZOTT AZ ENSZ-KÖZGYŰLÉS ÜLÉSSZAKÁRA Mód Péternek, a külügyminiszter első helyettesének vezetésével szombaton magyar küldöttség utazott az ENSZ- közgyűlésének január 18-án folytatódó 19. ülésszakára. A delegáció búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Szarka Károly külügyminiszter-helyettes és a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. (MTI) Takarékos készletgazdálkodást A Váííűiüti készleteknek — az alapanyagoknak, az alkatrészeknek és félkészáruknak — az a rendeltetésük, hogy a gazdálkodás zavartalanságát, a termelés folyamatosságát és ütemességét biztosítsák. Ebből az összefüggésből még sem lehet azt a következtetést levonni: minél magasabb a vállalati készletállomány, annál zavartalanabb a gazdálkodás, a termelés menete. A gazdasági életben ugyanis nem mindig a matematika logikája érvényesül. A vállalati raktárakban lévő készletek nagysága, értéke a termelés költségeit is, jövedelmezőségét is befolyásolja. Éppen ezért a vállalatoknak a a termelés folyamatosságát a lehető legnu ara, a disznótoron Többen kelnek fel ma télidőben is kora hajnalban, mint régente, csak éppen nem az istállóba sietnek ellátni a jószágot, hanem a vonathoz, el ne késsék, mert a következővel már be nem érnek munkakezdésre Pestre. Ám akármeny- nyire megváltozott is falun az élet, azért csak nem tűntek el a szépséges szép régi hagyományok, például minden valamire való udvarban most sem üres az ól, hízik benne a sertés, aztán ha eljön az ideje, csakúgy, mint annakelőtte, megülik a disznó torát. Sül a hurka, kolbász, föl a toroskáposzta, ma példának okáért mondjuk Guba Feren- céknél Inárcson, ott ül már az asztal körül néhány jó rokon, meg az alsó, felső jószomszéd asszonyostól, mindösszesen alig egy tucatná1 több hivatalos vendég. Ételbe, italba még éppen csak belekóstolnak, nagy zaj támad odakint az ajtó előtt, már be is tolakodnak a hívatlan vendégek. Azok sincsenek sokan, mindössze hárman, de látnák csak micsoda szedett-vedett népség. Két asszonyforma meg egy emberféle, ahogy a rajtuk levő göncök mutatják. A nagyanyám öreganyja hordozhatott olyan réklit, amilyent ez a két némber, talán az övé lehetett, száz esztendőnél biztosan régebben rágcsálták először a szövetét a röpdöső molyok. Sok bokrot ugorhattak már át a kurta szoknyák is, tüske a felsőt, meg az alsókat százszor is megtépdeshette, ahol folt nincs rajtuk, ott lyukasak. Vaskos lábikrája az egyiknek, istenugyse, óriási bakancsban végződik, a másiké meg tálján divatú vágott- orrú, sárga félcipőben. Meg kell hagyni, nagy lábon jár a két menyecske, már ha csakugyan az, és nem ráncos vén arcát rejti az egyik a fejére húzott pamutharisnyába, a másik meg vasorrú bábát ábrázoló farsangi lárva mögé. Szép maszkok! Mind a kettő. Toprongyos társuk is az ünneplőjét öltötte magára, hétköznap talán csak nem járna a rajta lógó toldott-foldott gúnyában. Torzonborz szakállát, bajszát, meg lehet a Mikulástól kérte kölcsön, igaz, a szent püspök napia óta akárcsak kenderkócból lenne már erősen megfakult. Hű, de a lába milyen formás és pici, ennek az embernek. Mindegyikük kezében jókora fazékfödő, fakanállal verdesik, így muzsikálnak, még énekelnek is hozzá, ahogy táncosán ugrabugrálva az asztalhoz közelítenek. Karján az egyiknek füles kosár, abban lábos lapul, a másik éthordót hozott, a harmadik vedret. Megállnak az asztal előtt, ott aztán a bakancsos asszony rigmusba kezd, azt mondja, hogy: Adjon isten, bort, búzát [barackot Minden évben kurtafarkú [malacot, A pohárnak feneket, Hogy ihassunk eleget. Dicsértessék a Jézus [Krisztus! S hogy így illendően köszöntötték az asztalnál levőket, megszólal másikuk, elmondja, a jó illatok után jöttek, meg akarnák tudni, mi lett a mai munka eredménye, ízletes-e a kolbász, meg a hurka, ha adnak belőle megkóstolnák, belevegyít a mondókájába sikamlósát is, cifrázza a szót, de egyre csak visszatér a kóstolóra. A házigazda meg ócsárol mindent. Odakozmált a káposzta, a borsot ürömmel, a sót cukorral tévesztették össze, a véres hurka — no az a rövidlátó böllér! — nem vér van abban, még a disznó töltötte meg eleven korában, így hát semmiből sem szolgálhat ilyen előkelő uraságoknak. Azok pedig erre nekiesnek a főzőkanállal, ütik-verik ahol érik, de csak csínján. Kijut a verésből az asztalnál ülőknek is. Felugrál mindenki kacagva, most már tudni akarják, kik támadtak rájuk. Ügyes csellel megpróbálják leszedni a harisnyát, álarcot, szakállt a fejükről, azok azonban kibújnak, csak nem sikerül. Le meg nem téphetik, nem illik az, verekedés kerekedhetne belőle, aminek híre kel, elítéli az egész falu az effajta durváskodást disznótoron. Nagyot sikolt a háziasszony, ugrik ki a konyhába, a nyitott ajtón át észrevette, hogy az egyik hívatlan vendég lopott a tűzhely szélén még rotyogó hurkából, a karján csüngő nagy vederbe sülyesztette. No inkább ad nekik, persze csak egy harapásnyit, amit nagy haragot mímelve kevesellnek. Jól van hát, mer a káposztából nagy kanállal, ad jódarab hurkát, kolbászt egy-egymek, vigyék isten hírével. Csakhogy nem addig, amíg a gazda két- szer-háromszor nem tölt nekik a borából. Akkor végre nagy hálálko- dással elbúcsúznak. Megy utánuk a háznépe, meg a vendégek, meglesnék merre veszik az útjukat, abból talán megtudják, hegy kicsodák. Leshetik ám! Hárman háromfelé szaladnak, hamar eltűnnek. De ha sikerül levenni az álarcot, vagy meglátják, melyik ház felé tartanak, rájönnek kik járatták velük a bolondját, az csak az igazi tréfa, másnap az ügyetlen maskarákat az egész falu kineveti. Inárcson úgy mondják, nemcsak náluk, Sáriban, Kakucsom, Hártyámban meg még messzibb környéken egyformán divatozik a disznótori maskarajárás. Időtlen régi szokás, honnan ered, azt már nem tudja senki. Még bogy fel tetszene öltözni maskarának? Az nem lehet, csak belső jóbarát teheti meg, másnak nem illik hívatlanul disznótorba menni, nagyon is megszólnák az emberek. Hm? A megszólás nem is nagy ár, ugyancsak értik a módját ezen a vidéken a böllérek. Szakoly Endre kisebb anyag- és félkészál- I lománnyal kell biztosítaniok. Az ötéves" terv első négy esztendejében az állami ipar termelése mintegy 40 százalékkal emelkedett Ugyanebben az időben a készletek gyorsabban, négy év alatt 50 százalékkal nőttek. A termelés- és a készletnövekedés eltérő ütemében az jut kifejezésre, hogy az állami iparban növekedett a termelés forgóeszköz-igényessége. Lényegében arról van szó, hogy az iparvállalatok készleteinek emelkedése nemcsak a termelés, hanem a nemzeti jövedelem fejlődésének, gyarapodásának ütemét is meghaladja, s ez a tendencia a népgazdaság fejlesztésének lehetőségeit ugyancsak korlátozza. Az év végi készletek ugyanis a nemzeti jövedelem egyre nagyobb hányadát kötötték le: 1960-ban 62,2 százalékát, 1961- ben 66,5, 1962-ben 68,7, 1963- ban 69,4, 1964-ben pedig mintegy 70 százalékát. Mivel a lakosság fogyasztásának, a beruházásoknak a nemzeti jövedelem az egyetlen forrása és fedezete, a felesleges készletnövekedés és forgóeszköz-lekötés azt jelenti, hogy a vállalatok egy része ebben a tekintetben a lakosság fogyasztásának és a beruházások rovására gazdálkodott. Az 1965. évi népgazdasági terv a termelés mennyiségi felfutásának mérséklése mellett a minőségi jellegű feladatok — például a termelékenységnövelés, önköltségcsökkentés — fokozódó szerepét tükrözi. Ez utóbbiak sorába tartozik: a készletek normalizálása, csökkentése. Ha ennek lehetőségét vizsgáljuk, abból kell kiindulni, hogy a termelési feladat folyamatos ellátásához szükséges készletek nagyságát mindenekelőtt az anyagutánpótlás üteme határozza meg; a vállalati készletek csökkentésének tehát egyik feltétele: az utánpótlási idő csökkentése. Ennek a feladatnak a megoldása a készletező és értékesítő vál- lalato' a hárul. A f sihciSZCIslok igényeinek gyorsabb — lényegében raktári kiszolgálással történő kielégítése jórészt ajtói függ, milyen mennyiségű készlet- állománnyal rendelkeznek az értékesítő vállalatok. Az utánpótlási idő ütemét emellett a készletező vállalatok kereskedelmi és közgazda- sági munkájának minősége is befolyásolja. Példaképpen említjük, hogy az Anilin- festék és Vegyianyagforgalmi Vállalat mindössze 25 százalékos készletemelkedés mellett kétszerié nagyobb forgalmat bonyolított le 1964- ben. Lényegében zökkenő- mentesen, mégpedig oly módon, hogy az iparvállalatok negyedéves rendeléseit a szükségletnek megfelelő ütemben elégítette ki. Ebben az eredményben nem kis szerepe van annak, hogy ez a készletező vállalat már a tervezés előtt igényfelmérést végez, szaros kapcsolatot tart fenn a felhasználókkal, saját készletei mellett számbaveszi az iparvállalatok raktáraiban levő készleteket, tájékozódik a várható választéki igényekről stb., tehát a készletező vállalat nemcsak értékesít, hanem saját anyag- profiljában népgazdasági szántén gazdálkodik, kereskedelmi és közgazdasági módszerekkel igyekszik feladatát megoldani. A vállalatok anyag- és készletgazdálkodási módszerei jelenleg nincsenek kellően összhangban a szükségletre való termelés követelményével. A készletnövekedés egyik oka, hogy a vállalatok az anyagbeszerzési normákat többnyire csak a gazdálkodás alá vont termékeknél alkalmazzák; a normák jelentős részét nem műszaki-gazdasági számítások alapján alakítják ki; anyagmegrendeléseiknél jórészt figyelmen kívül hagyják meglevő készleteiket. A gyártás anyag- és félkésztermékszük- ségletét a vállalatok jelentős részénél nem a gyártmányösz- szetétel figyelembe vételével számítják ki, hanem az egyes tételeket a termelésfelfutás arányában automatikusan emelik. A szükségtelenül lekötött készletek s ezen belül az igényváltozás miatt keletkezett feleslegek aránya ott a legjelentősebb, ahol a gyártmány- összetétel a műszaki fejlesztés eredményeként állandóan változik. Ebből természetesen nem az következik, hogy fékezni, lassítani kell a gyártmányösszetétel korszerűsítését, hanem: csökkenteni kell a korszerű termékek gyártására való áttérés készletnövelő határ sát. Egyebek között azzal, hogy az anyagot nem tapasztalati alapon, hanem a változó gyártmányösszetétel pontos figyelembe vétele szerint rendelik. Emellett szükséges a takarékos készletgazdálkodást műszaki módszerekkel is elősegíteni. Ebből a szempontból a tipizált alkatrészek, építőelemek, szerelvények, vagyis a korszerű konstrukciós elvek széles körű alkalmazásának van nagy jelentősége. A népgazdaság anyagkészleteinek zömét — mintegy 60—70 százalékát — a felhasználó iparvállalatok tárolják, a felesleges készletek többsége is a felhasználóknál képződik. A helyes és takarékos készlet- gazdálkodás kialakításában az anyagi ösztönzés rendszere — a szigorúbb hitelezési és kamatfeltétel, az eszközlekötési járulék — is segíthet. Minden olyan erőfeszítés, amely a takarékos készletgazdálkodás érdekében történik, bőségesen visszatérül. Garamvölgyi István ^\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\V\\\\\^^^ Jakab Jánosné munkacsapat- vezető: eddig csak a hagyományos munkaegységet ismertük. Tavaly alkalmaztuk először az eredményességi elszámolást, az uborka szedésénél. Érdemes volt: háromszor annyit kerestem, mint tavalyelőtt! Történt, hogy az — nevezzük egyszerűen — Agy Trösztnél valaki, valamiért elhatározta: a munkakezdés reggel nyolc óra helyett fél nyolcra tétessék át. S miután a valakinek valami szava volt ebben az ügyben, az Agy Tröszt dolgozói másnaptól kezdődően fél órával előbb kezdtek hozzá a szocializmus építéséhez. Ezek Zitán természetes, hogy a Nyult- agy Közép Tröszt vezetője levonta a kellő tanulságokat, felmérte a helyzetet, s megállapította, hogy legalább hét órakor kell kezdeni itt a munkát, ha ott fél nyolckor kezdik. Sohasem árt, ha a felsőbb szervek látják és tapasztalják, hogy még ilyen jelentéktelennek látszó kérdésben is milyen pozitív intézkedéseik hatása. így tehát másnaptól kezdődően a Nyúltagy Közép % Tröszt dolgozói reggel A LICIT hét órakor láttak hozzá a szocializmus mindennapi építéséhez. A Gerinccsúcs Vállalat vezetője idegesen rándult össze, amikor megtudta ezt a hét órai dolgot, mert nagyon szeretett aludni és nagyon szeretett példát mutatni a példamutatásból. Melyiknek áldozzák? — töprengett egy álló napon keresztül, majd ez egyszer nem hallgatva bűbájos titkárnőjére, elrendelte, hogy a következő naptól kezdve a vállalat dolgozói minden reggel hat órákor kezdjenek hozzá a szocializmus építéséhez a Gerinccsúcs színvonalán. A Csigolyákat Értékesítő és Előállító Vállalat vezetője ■— bárki beláthatja ezt — sem maradhatott el a kezdeményezéstől, legkevésbé attól, hogy náluk később kezdjenek mindennap a szocializmus részfeladatainak megvalósításához, éppen ezért itt öt órára, minek következtében és az előbbi megfontoláshoz hasonlóan a Medencecsontipari Vállalat — milyen messze esik az már az Agy Tröszttől! — dolgozói már reggel négyre, a Gombcsont- formáló Egyesülés háromra, a Térdizü- letek Gyára kettőre és a sor végén a Talpüzem dolgozói este tíz órára jártak dolgozni. A Talpüzemnél azonban három műszak volt, s a harmadik műszak mindig tízkor kezdődött, nem tehettek tehát mást, minthogy az éjszakás műszakot reggelre, a reggeli műszakot estére rendelték be, amitől ugyan minden maradt a régiben, csak az üzem dolgozói káromkodtak, de ezzel is csak azt bizonyították, hogy él még a magyar virtus. Az újszerű és merész munkakezdés friss és eleven vért vitt a tröszt és a hozzá, valamint alá tartozó vállalatok vérkeringésébe. Bebizonyosodott, hogy az igazgatók nemcsak teljes odaadással, de még annál is teljesebb önállósággal végzik munkájukat és az Agy Trösztnél a valaki így minden áldott reggel eléri a munkahelyére induló autóbuszt és ez nagyon fontos. Lúdtalpa van, s az orvos eltiltotta a gyaloglástól... Gyurkó Géza — Hiányzik a kombájnszérű — mondja Rákóczi József magtáros. — Vagy legalább le kellene betonozni a magtár előtti részt, hogy ne sározódjon a gabona. Mit mond aíz agrármérnök, Üj- vári Miklós? — Az elégedett hangoknak örülünk, ami pedig még hiányzik, rajta leszünk, hogy mielőbb meglegyen. (Foto: Gábor)
