Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-17 / 14. szám
1965. JANUAR 17, VASÁRNAP 3 '■“hírlap A bűnös: a tudatlanság és a közöny Évi 15 ezer kölbméter Mindkét kislány 14 éven aluli. Fáznak. Dideregve, de cinikus közönnyel ülnek a gyermekotthon egyik szobájában. Most hozta őket vissza a rendőrség. Másodszor szöktek meg. Az éjszakát hat fiúval töltötték egy feltört kalyibában. Nem érzik bűnösnek magukat. Az ő sorsuk egy időre megpecsétel- tetett. Zárt intézetbe kerülnek, hozzájuk hasonló „elzüllött” lányok közé. 14 évesek! Az életről csak annyit tudnak, hogy van egy részeges apjuk, valahol egy anyjuk, akik eldobták őket és akik ugyanúgy élnek, « ahogy ők most elkezdték. És ezzel a kislányokat el kell hagynom, mert az igazgatónő a további beszélgetést nem engedélyezi. Nincs rá engedélyem.. . De végül is a kislányok áldozatok. Keressük a tettest, illetve tetteseket. A hat fiú egyike Gyurka Nemrégen szabadult Aszódról. Azóta nem dolgozik. Otthon él családjával. Pontosabban: „otthon” él „családjával”, bár most látom, hogy az „él” szó is idézőjelbe kívánkozik. A családot a rendőrség nyomozójával keresem fel. Névről ismeri valamennyiöket. Ok sem félnek a rendőrtől. Jani • bácsinak szólítják. Régi ismerősök __ A ház egy kétszer három méteres szoba, egy vályogtéglával elhatárolt, zsúppal fedett kis térség, amit kihasítottak ebiből a kopár tájiból. Az ajtón egy rongy. Bent két ágy. Hat ember közös tulajdona. Tizenegy gyerek született a családban. Az apa hét éve meghalt. Jött egy mostoha. Iszákos, dologkerülő ember. Ö is hozott két gyereket. Már csak négy van itthon. A többiek elszéledtek. A lányok férjhez mentek, úgy-ahogy, de tisztességben élnek munkásférjük oldalán. Két fiút elnyelt a főváros körengetege. Egyikük minisztériumban dolgozik. Magas beosztásban. Szép lakásuk, televíziójuk van. Az itthomlé- vök még nem láttak tv-t. Gyurka Aszódon nézett utoljára. Az anya itthon él. Időnként bemegy a fiához. Kitakarítja a lakásukat, ilyenkor némi élelmet és használt ruhát hoz. Ök idekint még nem jártak. Az itt maradt négy testvér sem látta bátyjuk pompás lakását. Ez itthon csak legenda, olyan mint az Amerikába szakadt nagybácsié. Az itthon lévő négy gyerek: Pista ellen jelenleg eljárás folyik. Valószínű börtön lesz a vége. Gyurka Aszódról kikerülve nem tud megállni a lábán. Laci hónapokig nem járt iskolába. Miután a figyelmeztetés nem használt, az anyát megbüntették 300 forintra és mivel nem tudta kifizetni, átváltoztatták hat nap elzárásra. Most kell bevonulnia. Jutka, a legkisebb jár az iskolába. Tiszta kék szeme van, hosszú szőke haja. Legutóbb Gyurka ebbe a lakásba szöktetett be két Intézeti lányt. A lányok három évvel voltak idősebbek Jutkánál ... Jutka végig ott volt. A második férj egyik gyereke is itt lakik. Nemrégen szabadult a börtönből. Elütött egy embert és cserbenhagyta. Most egy kocsmai verekedés következtében munkaképtelen. Teljes panoráma. nál takarítónő. Nyolcszáz forintot keres és kapja a három, még kiskorú gyerek utáni pótlékot. Így hát kész a család. A második férj nem érdemel említést. Napokig nem jár haza, mostanában már kizárják, mert részegen erőszakoskodott Jutkával. Az anyát faggatom: — Hogyan jutott idáig a család? — Én nem tudok mit tenni. Nekem dolgoznom kell. Hajnalban megyek, késő este jövök haza. Egyedül vagyok. Ha én sem mennék dolgozni, mi lenne velünk? — Tud a fiai viselt dolgairól? — Tudok*... de mindig csak akkor, amikor megvan a baj. Azt a két lányt a múltkor kizavartam ... A szabad ég alatt aludtak. Gyurkát a barátok viszik bajba... Az az Á. Sanyi, akivel együtt volt Aszódqn. Az hozta ide először is a lányokat. Volt úgy, hogy nyolc lányt szöktettek ki... Elvtárs kérem __intézze el, hogy ne k elljen a börtönbe menni. Én a Lacit azért nem küldtem iskolába, mert a tanítónő hazazavarta, hogy öltözzön fel rendesen ... Hát honnan vegyek rá ruhát? Az anya puszta kezével meri a vizet. Azért kérte ki Aszódról a fiát, hogy segítsen neki helyrehozni a családot. Mikor látja, hogy tehetetlen. Minden kifolyik a kezéből. A reménytelen harcban eierőtle- nedett, úgy áll szemben az élettel, mint a rossz tanuló egy megfejthetetlen matematikai képlettel. — Jó neked így, Gyurka? — kérdezem a fiút, akin nincs ing, kiskabátja alatt egy fakó twistpulóver, nyakában piszkos selyemsál. — Mért? Mért nem jó nekem? Aszódon én voltam a legkisebb és véresre vertek, ha nem pucoltam ki a menőbb frájerek cipőjét. Ha szóltam, újra elvertek! A család többi tagja is hasonlóképpen nyilatkozott. Minden igényük kielégített. Bármilyen hihetetlen, nem érzik magukat szerencsétlennek. Gyurkának nem kell a meleg szoba, a tv, a jó ruha és mindaz, amit Aszódon megkapott. Mi kell neki? Semmi! Az, ami a többieknek. Buták, tudatlanok és teljesen igénytelenek. Nem tudják, hogy bűnöznek. — Ha dolgoznál, lehetne szép ruhád! — Minek. Jó ez! — Lenne meleg szobátok! — Nem fázom — mondja és nem hazudik. Az egész család ingujjban tartózkodott a fűtetlen, ablaktalan viskóban. Mint a szívópapíron a tin- tapacni, úgy terjed a folt. Az említett hat fiú, akik a két lányt először megszöktették, hasonló körülmények között él, hasonlóan gondolkozik. A közelben levő intézetből sorra szöknek ki a 14 éven aluli lányok. — Nem győzzük őket össze- fogdosni — mondja a rendőr- nyomozó. — Az intézetet rendőrséggel kell őriztetni, mert még Cin- kotáról is járnak ide ilyen suttyók — mondja az igazgatónő. Itt jutottunk vissza a kiindulási pontra, a kislányokhoz. Ök áldozatok, kerestük a tettest, és ím, azok is áldozatok. Dehát kinek vagy minek az áldozatai ? Nyilván, elsősorban a tudatlanságuké és igénytelenségüké. Azt nyilván bizonyítani sem kell, hogy mindegyikük kaphatott volna megfelelő munkát, munkásszállást, de közös munkájukból már megteremthették volna rendes családi otthonukat is. Az első számú bűnös tehát a sötét tudatlanság. Ez azonban még kevés megnyugtató magyarázatnak. Legalább ilyen döntő tényező a közöny. Mindaz, amit leírtam, sokak számára nem lesz újdonság. Egy tanítónő hazazavarta Lacit, mert nincs rendes ruhája. Gyurka időnként kap néhány forintot, mert dolgozik egy szomszédos családnál, akiknek négyszobás villájuk van és kupeckedésseí foglalkoznak. A környék látja az angyal arcú kis Jutkát, aki rongyaiban tiblábol a házak között és az iskolában mesél az otthon látottakról. Miért vak a minisztériumban dolgozó gazdag testvér? Hol vannak a rendezett sorsú többi testvérek? Az intézet igazgatónője ki- tessékelt, mert nem hoztam írásos engedélyt, de búcsúzóul még azt tanácsolta, hogy ne foglalkozzam az üggyel, 'mert vannak még ennél cifrább dolgok is és tulajdonképpen ezek bűnözője. A helyi tanács egyik előadója pedig aláírta azt a kérlelhetetlen határozatot, hogy Gyurka anyja bevonuljon a börtönbe, mert Lacinak nem volt ruhája, neki pedig nem volt 300 forintja, hogy a büntetést kifizesse. De volt-e az az előadó ennél a családnál? Látta-e, hogy ez az asszony hajnaltól éjjelig dolgozik és most is reménykedik, kísérletezik, hogy rendbehozza az életüket... Félreértés ne essék. Ezek nem általános jelenségek. Egészséges ifjúságunk tömegeihez viszonyítva talán ezrelék nagyságrendűek. De vannak. Letagadni bűn lenne. Nem odafigyelni, jóvátehetetlen hiba. A sásdi gyermektragédia felrázta az országot és kiderült, hogy a főbűnös itt is a közöny volt. Érdemes felfigyelni rájuk. Mert nem általános társadalmi közönyről van szó. Emberek közönyéről, akiknek lehetőség is van a kezükben. Használhatnák, de határozatot aláírni könnyebb. Módszer is van a kezükben. Makarenko nem csodát tett. Nem tudott közömbös lenni és tudta, hogy büntetni csak a bűnöst szabad és nem az áldozatot. Tudom, hogy nagyobb gazdasági lehetőségek is kellenek. Nem hiszem, hogy ezt ne tudnánk előteremteni, annál is inkább, mert ez elsősorban mégsem pénzkérdés. Emberség kell és ez megvan bennünk. A szülei által agyongyötört kislányt több százan akarták örökbe fogadni, munkáskollektívák megszámlálhatatlan sokasága mozdul meg, hogy karácsonykor örömet vigyen a gyermekotthonokba. A tragédiák és kampányok már lerázzák rólunk a közönyt. Innen már csak egy lépés, hogy a születendő tragédiát, a visszaszökő múltat is megfékezzük ... Még itt Monori-er- dőn is ... Ősz Ferenc Tavaly 15 millió forintért vásároltak könyveket Pest megyében Megkövültén állok, nem hiszem el, hogy ennyi borzalom zsúfolódhat össze hat négyzetméteren. E pillanatban az anya nincs itthon. Bement a faluba, hogy kikönyörögje a hatnapi börtön elengedését. Gyurkát beültetjük a kocsiba, hogy közösen keressük meg az édesanyját. Az anya tiszta, rendesen öltözött asszony. — Ha ezt megteszik velem, öngyilkos leszek ... Nekem be kell mennem a vállalathoz dolgozni. Az asszony egy pesti vállalatPest megyében tavaly a megye könyvüzletei mintegy 15 millió forintos forgalmat bonyolítottak le, s ez azt jelenti, hogy a megye minden lakosára csaknem 20 forint értékű könyvvásárlás jut. Jó eredménnyel zárultak a hagyományos őszi falusi könyvhetek is. Két hónap alatt 2,6 millió forintért vásároltak olvasnivalót a házi könyvtárak számára. Nagy sikere volt az író-ol- Vasó találkozóknak, valamint az irodalmi vetélkedőknek is. A könyvhetek alatt tervezett hatvan író-olvasó találkozó helyett nyolcvan rendezvényre került sor és több járásban rendeztek irodalmi „Ki mit tud” vetélkedőt. A rendezvények résztvevőinek száma meghaladja a tizenkétezret. (MTI) A ledöntött fát legallyazzák, meg határozott méretre felszabdalják Csattog a fejsze. Ég a munka az emberek keze alatt, hiszen a mínusz 4—5 fokos hl degben gyorsan kell dolgozni. Egy kis pihenő a kemény munka után (Foto: Gábor)
