Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-01 / 1. szám
B. U. E. K. (Godány felv.) Az éremnek két oldala van avagy nyolc kérés és nyolc parancsolat Mit vár az orvos a betegtől és mit vár a beteg az orvostól, illetve az egészségügyi ellátástól. Ezt szeretnénk most olvasóink elé tárni. S az alábbiakat szívesen bővítjük majd olvasóink építő hozzászólásaival. Va.ion mit mond az orvos ? — Mindenkinek meg kellene értenie az orvos hármas feladatát: a megelőzést, a gyógyítást, s az évek koptatta szervezet karbantartását. Ugyancsak mindenkinek — betegnek és egészségesnek egyaránt — meg kellene ismernie, tanulnia és alkalmaznia az általános és munkahelyi higiéniát. Előadások és népszerű egészségügyi kiadványok szolgálják ezt a célt. Az orvos csak akkor tud gyógyítani, ha időben fordulnak hozzá. Néhány jó tanács tehát a betegnek. 1. Törődj idős hozzátartozóiddal, kísérd el őket az orvoshoz. 2. Az orvoshoz, fordulj feltétlen bizalommal s ne hallgass a szomszéd tanácsára. Gondolj arra, hogy az orvos hat évig tanult hivatásának gyakorlása előtt és betegéért a törvény előtt felelős. 3. Ne légy türelmetlen a várakozásban, mert lehet, hogy odabenn az orvos egy anya, vagy egy gyermek sorsáról, gyógyításáról dönt. Ne kívánd, hogy az előtted levőt kidobják a rendelőből csak azért, hogy te bemehess 4. Betegtársaid és az orvos iránti megbecsülésből tisztálkodj meg, végy tiszta öltözéket. ha orvoshoz mégy. 5. Piaci, üzleti tevékenységed ne kösd össze az orvoslátogatással. 6. Tartsd be az orvos utasításait. ne módosítsd azokat a saját fejed szerint. 7. Hamis panaszokkal ne rabold el az orvos idejét. 8. Az állam biztosítja az ingyenes orvosi és az olcsó gyógyszerellátást. Vidd magaddal az erre jogosító okmányaidat. Az orvos. Az imént arról írtunk, hogy az orvosok mit várnak a betegektől, mit kérnek tőlük annak érdekében, hogy a munkájuk zavartalanabb legyen és a beteg hamarább meggyógyulhasson. Most a betegeken a sor — miután minden éremnek két oldala van vajon rhit várnak ők az orvosoktól. Tehát: Mif mond a beteg? A válaszokat az alábbiakban lehet csoportosítani: — Az orvosok a lehetőség szerint gondosan tartsák be a rendelési időt, mert az olykor — különösen a járványos időszakokban — rövidnek bizonyul. Sokszor bizony alig lehet elmondani a panaszokat, annyian várnak odakinn. — Gyakori a kérés még ma is, hogy egyszerre csak egy beteg kerüljön az orvos elé, ne folytassanak tömegrendelést. — Jó lenne, ha a rendelő- intézetben, különösen a nagyforgalmú rendeléseken külön időt szentelnének a helybelieknek. A vidékiek nem egy esetben a helybeliek rovására — külön előnyökben részesülnek. — A rendelőintézetben végezhető vizsgálatok eszközei legyenek mindig használható állapotban és ne történjen meg, hogy egy ötperces vizsgálatért a város másik részé- i be kelljen gyalogolnia a be- ( tegnek. — Intézzék a baleseti jára- / dékosok adminisztrálását soron kívül. — A lázas, fekvő beteghez hívásra menjen ki az orvos és az ilyeneket mentsék fel a felülvizsgálaton való megjelenéstől. — Jelöljenek ki egy időpontot azok részére, akik csak gyógyszert íratnak fel. Ne vegyék el ők az időt a komolyabb betegektől, s nekik se kelljen várakozniok néha órákat, egyetlen receptért. A beteg Csak röviden írtuk meg az orvosok és a betegek egymás iránti kérését. Várjuk olvasóink hozzászólásait. Reméljük, tudunk segítséget nyújtani a probléma nyilvánosság előtt tárgyalásával, mind az orvosok munkájának könnyítéséhez, mind a betegek gyorsabb, zavartalanabb kezeléséhez. A CEGLiDI JÁRÁS É S C E G L JÉ d\ V Á RÓJ R f S Z É R E IX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1965. JANUAR l, PÉNTEK Megállt csendben Megállt csendben... mozdulatlan, önmagát is elfelejtve. . .. És az űrben szikra pattan Napba, holdba, táncba rejtve. Hol az élet tisztaságán Kép és zene csillog. Ott van Hamvas arcán — rózsa ágán — Ahogy rezdül vontatottan. Fehér ívén — telt hullámján Áramkörök csókkal hintik S a csillagok égi szárnyán Friss hópelyhek felrepítik Barna haját. Örök fénnyel — Színözönben új szín rezdül — Átszövi a vágy reménnyel, S Vosztok útján tör keresztül Gondolatban. Fény ruhája Anyaszültre le van vetve ... Fehér keble, piros szája Mintha éppen — most születne! . . . Fehér Tamás ...türelmes vendéget — Több megértést — Ismert telefonszámokat — Kevesebb perpatvart — Nagyobb segítséget — Megelégedést — Békés országutat Erőt, egészséget — Jó zárszámadást — Szelíd bikákat — Kevesebb tüzet Mérsékelt fiatalokat... Ki mit vár az új évtől? Mint minden évben, most is körkérdést intéztünk olvasóinkhoz: vajon ki mit vár az új esztendőtől ? íme a válaszok: Mikus László pincér Még csak tizenhat éves vagyok és még nagyon sokat várok. Elsősorban magamtól, I ugyanis ez évben iratkozom j be a budakeszi vendéglátóHozzánk jöjjön, irama! Az ünnepek hangulatában léptünk be az egyik Bokor utcai kis ház kapuján. Az udvaron példás rend fogadott. Az itt lakók nyugodtan benevezhetnének a „tiszta utca, rendes ház-’ mozgalomba. Egyes jelek arra utalnak, hogy a háziak sertésvágás után vannak. A konyhában hetven év körüli néni sürgölődik. Az időjárásról a legkönnyebb beszélni, hát ennek eddigi és várható fordulatait tárgyaljuk meg. Utána jön csak a lényegbevágó kérdés: milyen volt a karácsony—újév húsz éve? Szabó Tamásáénak kissé á életének enilékci között. — Hm, nem jó! — mondja ki a gondolatsorában újonta lejátszódott események ösz- szegezését. — Tősgyökeres ceglédiek vagyunk, vasutascsalád öt gyermekkel. Férjem a háború alatt valahogyan kiesett az állomásfőnök kegyeiből. „Előléptetésként" Kolozsvárra helyezték át. A karácsonyt negyvennégyben ott, a háborús szegénység nélkülözéseit viselve töltöttük. Férjem munkahelyét, a vasúti őrházat lebombázták, ő maga sebesüléssel vészelte át az esetet. Az elvonult németek igyekeztek bosszút állni. Légitámadásaik elől sokat kellett bujkálnunk az árkokban és az óvóhelyeken. Maga a karácsony, nemigen emelkedett ki a hétköznapok közül. Az ünnepi asztalra nagy művészettel varázsoltam oda a kukoricakása különböző fajtáit. Túrós Lukács, az ország első szakácsa, irigykedhetne rám miatta. — Hogy alakult Szabó néniék sorsa a továbbiakban? — Negyvenötben hazajöttünk és Köztársaság utcai szükséglakásunkon már kis disznócskát is felcsáváltunk. Béke lett, gazdagodó karácsonyok jöttek. Gyermekeink felnőttek, ezt még néhány éve elhalt férjem is megérhette. Én pedig örülök boldogulásuknak. Noha kissé széjjeiszéledtek, versengenek: ......hozzánk jöjjön, mam a!”. Ez az én legszebb karácsonyi ajándékom. J. Z. ipari iskolába. Szeretném eredményesen elvégezni. Ezenkívül még franciául akarok tanulni. Sok vendéget s főleg türelmeset várok az új évben. Dr. Bajjóczky Lajos szemész főorvos Köztudomású, hogy a rendelőm egyike a legforgalmasabbaknak. Egyedül vagyok, s bizony nem kis gondot jelent a sok ezer beteg ellátása. A legszebb újévi ajándékom az lenne, ha a betegek belátnák, hogy felesleges idegeskedéssel nem tudják megrövidíteni a rendelőben eltöltött időt. Sokkal több megértést, egymás iránti tiszteletet várok az új évben s persze remélem, hogy bennem sem fog csalódni egy beteg sem. Torna lstvánné telefonkezelő Türelmesebb telefonálókat, és a hívó fél ne csak a hívott nevét, hanem a számát is tudja, hogy gyorsabban kapcsolhassak. Farkas Mihály szabálysértési előadó Mindenekelőtt kisebb forgalmat az irodámban. Ne legyén ennyi perpatvar a jövő évben, éljünk megértésben! Szabó Benő gyártásvezető technikus Beosztásom mellett még kultúrfelelős is vagyok. Ehhez kérem a vezetőség segítségét, hogy ezen a poszton meg tudjam állni a helyem. Pólyák Imre, az SZTK vezetője Munkatái'saimnak és magamnak csak annyi ambíciót, hogy az elkövetkezendő évben is megelégedésre láthassuk el munkánkat. Orosz János rendőr hadnagy Kevesebb balesetet, és nagyobb megértést a gépjármű- vezetők és a gyalogosok közt. tehát békés egymás melleti élést minden vonalon! Bujdosó Mihály asztalos kisiparos Minden kisiparos társamnak erőt, egészséget kívánok. István József tsz-párttitkár Elsőnek eredményes zárszámadást, a tagságnak jó egészséget kívánok az új évben. Magamnak? Végre megoldást a régen húzódó lakás- problémámra. Bundik Károly kirendeltség-vezető Kevesebb vitát a termelőszövetkezetekkel, túlteljesített hizlalási szerződéseket, nagyon sok hízót és marhát, és természetesen, minél kevesebb dühös bikát. Kocsis József tűzoltóparancsnok Minél kevesebb tüzet. Szeretném, ha az emberek sokkal gondosabban vigyáznának magukra és gyúlékony dolgaikra. Szeretnék az egyetemen jól vizsgázni. Tauber György, a gyógyfürdő vezetője Örömet jelentene, ha a für- dőző fiatalok mérsékelnék magukat. Az sem lenne baj, ha jobban vigyáznának a fürdő felszerelésére. ★ Megírtuk hát a kívánságokat. S most, végül, a szerkesztőség nevében — minden kedves olvasónknak boldog új évet kívánunk! ZAJs ok Buksi monológja — Hát, ha én azt tudnám! — morog búsan közelmúlt interjúnk hőse. — Mondtam akkor is, hogy nem érdemes foglalkozni velem. Tavaly felneveltem a hét kis malacot, az idén a Szutyi cicát. Eny- nyi az egész. Igaz, népszerűbb lettem utána, a gazd- asszonyom mond- 1a, hogy sokan ér- ' klődtek utá- iam. Ez jól esett, de sajnos, úgy látszik, a népszerűsítésemnek árnyoldalai is vannak. Nyolcéves vagyok és gazdasszonyom eddig tizenhat forint adót fizetett értem évente. Hogy, hogy nem, de most felemelték az adómat. Kijött az írás, hogy ezentúl negyvennyolc forintba kerülök gazdikámnak. Hát ezt nem értem, sem én, sem ö. Még, hogy én fajkutya vagyok! Sőt, azt mondták, hogy nem fogták rám: pincsi vagyok. Nincs nekem pedigrém, ugyanolyan becsületes korcs vagyok, amilyen ezerszám szaladgál a városban és vigyáz a gazdái vagyonára. Ha a gazdasz- szony nem fizet, elvisz a sintér és búcsút mondhatok ennek az árnyékvilágnak. Már pedig nem tud fizetni. Ozvegyasz- szony, egyedül él... Azt hiszem, valahol az adóhivatalban nagy tévedés lehet. Hej, ha tudnék ír niolvasni, de kikeresném a hibát! (O) Ott volt, ahol a történelmet kovácsolták SZÉPNÖVÉSŰ, magabiztos, nyúlánk leány volt. Húsz évének sugárzó erejével a fel- szabadulás után a pártrendezvényeken csaknem mindig ott láttuk. Ott szorgoskodott az ünnepségek rendezésében. Tagja volt az MKP akkoriban igen fontos szervének, az R- gárdának. Nekik, a „kék- blúzosoknak’’ nem egyszer a csőcselék támadásaival is szembe kellett szállniok és Körösztös Máriának volt bátorsága hozzá. A tettek embere maradt mindmáig. Majdhogynem afféle „őrmester", akit a munkahelyén a Sütőipari Vállalatnál a robusztos péklegények is respektálnak. Lajos utcai lakásán kerestük fel Máriát, hogy emlékeiről kérdezzük, most már húsz év távlatából. — KÜZDELMES IDŐK voltak azok — idézi a múltat, kisebb archívumnak beillő fényképgyűjteménye között keresgélve. — Rokkant édesapánk kosárfonásból tartott el nyolcunkat. Bizonytalan volt a jövőnk. Nemcsak a háború miatt. Állandóan égetett a kérdés: milyen sors vár reánk? Milyen jövője lehet egy kosárfonó gyerekének az úri világban? A háború megtépázta a családot, de a felszabadulás reménnyel töltött el bennünket. — A föld legyen azé, aki megműveli! — hallottuk a párt szavát. — Kellett-e ennél nagyobb biztatás? Szőlőt kaptunk a Mikebudai útban. Jussunkat, amit a demokrácia adott, a furfangos ügyvédtulajdonos erővel akarta visz- szaperelni. Egy sereg mérnököt hozatott, hogy neki méricskéljék. A többi újgazdával elszántan védekeztünk s az idők szellemével — mi győztünk. Gondolhatja, hogy azután Benkénének, a párt szervezőjének már nem kellett sokat beszélni, hogy soraikba lépjek. Tanulni kezdtem. S belevetettem magam a választási és egyéb harcokba, hiszen a pártnak akkoriban nap nap után meg kellett küzdeni igazáért. Tüntettünk, dolgoztunk és tanultunk. Végül már tanítottunk másokat. És miiven körülmények között! A Krén-telepi pártiskolán élelmezési felelős voltam. Volt es?v kevés lisztünk, krumplink, meg sónk. így hát a tűzhely tetején sütött lán- gossal traktáltam a hallgatókat. AZ EMLÉKÜL tartogatott fényképek, az 1945-ös keltezésű tagsági könyvvel arról beszélnek, hogy Körösztös Mária, áz egykori kékblúzos gárdista ott volt. ahol a történelmet kovácsolták. J. Z.
