Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-16 / 294. szám
CEGLÉDI JÁRÁS C EGL £ 0s VÁROS RÉSZÉRE VIII. ÉVFOLYAM. 291. SZÁM 1964. DECEMBER 16. SZERDA A Faipari Ktsz kitesz magáért Kétmillió forint a kolóniái bútorokból - Elindult a szállítmány Mongóliába Nem fizettek az idén egy fillér kötbért sem A ceglédi kisipari szövetkezetek között évek óta egyike a legjobbaknak a Faipari Ktsz. Száznegyven famunkás dolgozik szorgalmasan a tervek teljesítésén s nem lehet csodálkozni azon, hogy minden évben szép nyereségrészesedést fizetnek ki a részükre. Vajon hogyan sikerült az idei esztendő? Lesz-e legalább annyi nyereségrészesedés. mint tavaly? — Erről még korai beszélni — mondja Magyar László, a ktsz elnöke. — Egy bizonyos, szövetkezetünk tagjai mindent elkövetnek úgy a minőségi, mint a mennyiségi termelés érdekében. késedelmi kötbért nem fizettünk. Úgy a közületi megrendelőink, mint a magán- személyek elismeréssel emlékeznek a munkánkról. Nagyon szeretnénk továbbra is így dolgozni... (opauszky) Korai karácsony A járási tanácshoz már vasárnap délután eljött a Télapó. A feldíszített karácsonyfa előtt Tálas Ildikó köszöntötte őt, majd a Télapó szólt a gyerekekhez. Hetven apróságnak adott egy-egy tábla csokoládét és korukhoz illő játékot, vagy mesekönyvet. A dölyfös városatyák szúette széksora, mellett a jövőről beszélgettek tanácstagjukkal a választók Üzemünk egyre rűbb. korszeAz idén például egy páros körfűrész és egy szalagcsiszoló könnyíti meg a munkát. Megrendeltünk ezeken kívül még két szalagfűrészt, egy vastagsági és egy szalagcsiszoló gépet. Sajnos, ezeket, csak a jövő év első negyedében kapjuk meg. — Erősen közeledünk az év végéhez. Miről írhatunk, a terv teljesítéséről? —. December tizenkettedikén befejeztük az idei tervet. Reméljük, hogy szilveszterre elérjük a tízszázalékos túlteljesítést. — Mit gyártottak az idén? — Januárban kaptunk megbízást kolonial bútorok sara. íyártáTakarékos község lesz-e A bony? — négymilliós belét í964s -32 új lakóház " ~ — komoly békekölcsön-nyeremény A községi OTP-waető nyilathoaata Palásti László, az ábonyi OTP-fiók vezetője, az év vége előtt, így beszél a fiók 1964. évi munkájáról. — Örömmel közölhetem, bogy fiókunk nyolcéves működése alatt ez az év volt a legeredményesebb. A betétállomány közel négymillió forinttal emelkedett, a betétesek száma jóval meghaladja a háromezret. Ezek a számok azt mutatják, hogy községünk lakosságának egyre nő a bizalma az OTP iránt. Különös örömmel tóit el bennünket az a tudat is, hogy 1964-ben 32 új lakóház felépítéséhez járultunk hozzá. Különféle hitelakciók keretében közel négymillió forint kölcsönt vettek igénybe községünk lakói, rádió, televízió, bútor stb. vásárlására,. — Nálunk is többletmunkát jelent az év vége. Már megtettük az előkészületeket a zárási munkálatokhoz. Az új év első munkanapján valamennyi kamatozó betéttulajdonosnak már. jóvá írják az 1964. évi kamatokat. — Meg keil még említenem, hogy jelentősen emelkedett a totózók és lottózók száma is. Igazán nagy nyereményt ebben az évben nem mutathatunk fel, de azért havonta mintegy 150—200 embernek fizettünk ki kisebb-nagyobb nyereményeket. Viszont a harmadik békekölcsön-sorsoláson egy szerencsés téglagyári munkás 25 ezer forintot nyert. Meghitt, családias légkörben, fesztelen beszélgetés tanúi vagyunk az újvárosi mozi előcsarnokában. Kellemes meleget áraszt a kályha, de még kellemesebb az a hang, amelyen a jelenlevők beszélgetnek egymással. Van beszélni- való bőven. Olyan itt a hangulat, mint amikor egy család összeül, hogy meghallgassák egymást, és osztozkodjanak örömben, bánatban egyaránt. Az '51-es választókerület tanácstagjának a beszámolója már elhangzott. Mindenki figyelemmel hallgatta végig. A beszámolót csak a Nagykőrösről érkező autóbusz zaja zavarta meg. Ez a zaj is csak úgy szűrődött be a kis terembe, mintha jelezni, bizonyítani kívánná: a tanácstag intézte el, hogy az újvárosiaknak legyen végre buszmegállójuk. Aztán a zaj megszűnik és árad a szó tovább. Az egész város erőfeszítéseiről — terveiről és megvalósult kívánságairól hallunk alapos tájékoztatót. Ezután kerül sor a választókerület ügyes-bajos dolgaira. Van benne dicséret és bírálat is. De mind igaz és őszinte. •Szót kapnak azok, akik eddig a beszámolót hallgatták. Elmondják gondjaikat. „Elromlott a kút a Nádasdi utca sarkán.” „ Az eldugult áteresztőcsatornáknál fennakad a víz.” „Néhány ház előtt még nincs kész a járda.” „Kit hogyan illet meg a házadókedvez- mény?” „Milyen címen lehet adómérséklést kérni?” „Kinek kall az új árammérő óra szerelési költségét megfizetnie?” Reméljük, hogy az új esztendőben gyakoribb vendég lesz nálunk a szerencse. — A jövő évi terveinkről csak annyit szeretnék elmondani, hogy november 7-ig Abony is el szeretné nyerni a „takarékos község” címet. Ez megítélésünk szerint nem elérhetetlen, mivel a családok 65—70 százaléka már most is rendelkezik betétkönyvvel. (—inka) Meglepő az idegen számára, hogy valamennyi felszólaló csak úgy egyszerűen Linuská- nak titulálja a tanácstagot. De Tímár Györgynének — Li- nuskának ez megszokott dolog lehet, ő is csak egyszerűen úgy válaszol: Hörömpö néni, Izsó bácsi, Pozsgai néni. Amíg a kérdésekre Linuska válaszol, addig tekintetem körüljárja a helyiséget és megakad egy sarokba szorított támlás széksoron. Megismerem őket'. Több mint húsz évvel ezelőtt a dőlyfös városatyák ücsörögtek rajta. Ezeken és ilyen székeken ültek a város virilistái, hogy testületi döntéseikkel elrendelhessék a közmunka kötelezettségeket, hogy szabályozzák az emberpiac árfolyamát és hogy ezeknek a székeknek a birtoklásával, szerzett „joguk és tekintélyüknél” fogva olcsóbb munkaerőt szerezhessenek vagyonuk gyarapításához. Véget ért az 51-es választókerület választóinak és tanácstagjának találkozója. A múltat, az elavultat itt a sarokba szorított szúette támlás széksor képviselte szomorú és keserű emlékével. A jelent az elhangzott beszámoló, a jövőt pedig a választóktól kapott új megbízások, tervek, kérések jelentik. A mai kor történelmének egy pici darabkáját láthattuk és hallhattuk kitűnő szereptudással és még kitűnőbb szereplők sikeres közreműködésével. (—és.) Várjuk a szakmunkásjelölteket! Beszélgetés egy iparifanuló-intézet vezetőjével Eddig mintegy hatvan garnitúrát szállítottunk el belőlük s tudomásunk szerint sikerük van a vásárlók körében. Ezt a bútorfajtát darabonként is lehet kapni, s nem kell egyszerre megvásárolni az egész garnitúrát. A második félévben megkezdtük a kárpitozott székek, fotelok és rekamiék gyártását. Egyéni megrendelésre, a kívánt színben és minőségben. Eddig már negyven széket, tiz fotelt és öt rekamiét gyártottunk egyéni megrendelés alapján. A szék négy- százötven, a fotel ezerkétszáz, a rekamiék pedig kétezer-ötezer forintba kerülnek. — Évek óta gyártjuk cipőgyárak részére az exportcipők fasarkait. A negyedik negyedévi ötvenezer darabos tervünkkel szemben az év végéig hetvenezer darabot szállítunk a megrendelőknek. A napokban szállítottuk el az utolsó részét annak a j gyártmányunknak, amelyikre 2 nagyon büszkék vagyunk. 'f Magyar szakemberek Mongó- 'f liában egy nagy ruhagyárat^ építenek és i Jelentés a lakásfrontról As első fecskék A tél derekán járunk, de a Budai úti új telepen most jelentek meg az „első fecskék”. Tavasszal a mérnökök még a földet mérték, s most decemberben pedig készen áll már Müller János, Gór Pál és Pallaga János új háza. Régen vártak erre a napra, sokéves tervezgetésük vált valóra. Ügy hírlik, az első fecskéket hamarosan követik a többiek. A hibridüzem is! Üzemeink egyre nagyobb érdeklődéssel fordulnak a lakásprobléma felé. Elsősorban a saját törzsgárdájuk lakáshelyzetén szeretnének segíteni. Ilyen elhatározásra jutott a hibridüzem is. Az üzem mellé négy szolgálati lakás építését tervezik. Kettőre már az építési engedélyt is kikérték. A kész terv dokumentációja alapján már folynak a szerződéskötési tárgyalások. A felszabadulásról Filmvetítéses előadás Abonyban Az abonyi Petőfi Művelődési Otthonban szombaton este 6 órakor Pataki Ferenc „Cegléd járás katonai felszabadítása” címmel filmvetítéssel egybekötött előadást tart. Vetítésre kerülnek: az „Utolsó felvonás” és az „Így történt” című filmek. A ceglédi 203. számú Bem József Iparitanüló Intézet megbízott bjaasaic^dva!, Petrányi Ferenccel, az általános iskola VIII. osztályát elvégzők nagy problémájáról beszélgettünk a napokban. — Hány tanulót vesznek fel a következő tanévre? — kérdeztük az igazgatót. — Az állami vállalatok kétszáznyolcvan tanulót szerződtetnek, s ehhez járul még a helyi szakmákban a kisiparosok és kisipari ktsz-ek által szer- zőltetett tanulók létszáma, összesen mintegy háromszáz új ipari tanuló kezdi meg az első évet az ősszel. — Melyek azok a szakmák. ahol ez a háromszáz fiatal elhelyezkedhet? — Elsősorban a kőműves, villanyszerelő, általános lakatos, valamint hegesztő és esztergályos szakmáknál nagyobbak a felvételi lehetőségek, de az előzetes tájékoztatás szerint. két-három főt szerződtetnek autószerelő és autó villamossági szerelő szakmákba is. — Elektroműszerész és tv-szerelő szakmákban nem lesz fölvétel? — Ezt azért nem említettem, mert itt elsősorban érettségizettek jelentkezésére számítunk. — A felvétel módjában lesz-e változás az elmúlt évhez képest? — Lényeges változás nem lesz. A kisiparosok és ktsz-ek továbbra is önállóan szerződtetnek tanulókat, míg az állami vállalatok tanulófelvételeit az iparitanuló-intézet végzi. Talán annyi eltérés lesz, hogy a felvételre jelentkező tanulók bizonyítványát egy kissé visszamenőleg is fellapozzuk, hogy szorgalmuk állandóságáról meggyőződjünk. Reméljük, ezzel elejét vehetjük annak, hogy az első évesek megbukjanak. Ez ugyanis szerződés felbontással jár, mert az első évet nem lehet ismételni. Szerződés felbontást von' maga után az is, ha valaki negyven órát igazolatlanul hiányzik a munkahelyéről és az iskolai órákról együttesen. Ezért a felvételnél előnyben részesülnek azok, a jobb iskolai bizonyítvánnyal rendelkezők, akik az előző években is hasonló jó előmenetelt tanúsítottak és akiknek nincs igazolatlan mulasztásuk. Minden jól tanuló szorgalmas fiatalt várnak a különböző szakmák, melyek mindegyike lelkiismeretes tanulást és odaadást kíván — mondotta befejezésül az intézet igazgatója. — Forgács Ferenc — Sportolók búcsúztatása Egy-két sportoló minden évben bevonul katonának az abonyi termelőszövetkezeti sportkörből. A játékosok kiÓ/j, az a technika! ennek a gyárnak minden faberendezését mi gyártottuk, félmillió forint 1 er-2 s mintegy tékben. — És a lakosság részére? — A legkülönfélébb faiparig munkákat végezzük. Hordó- f javítás, kárpitosmunkák, aj- £ tók. ablakok javítása és ff festése . . . hirtelen nehéz len- ff ne felsorolni valamennyit. ff Ez évben f, bevezettük az nyezést,- - 7 autofe- v, \ reméljük, ezt a munkát is ^ hamar megismerik és meg- ff szeretik a megrendelők. — Ha most egy kicsit visz- ff szatekintünk az eltelt tizen- ^ egy és fél hónapra, mi- 2 ről lehetne még megemlé- 2 kezni? ^ — Elsősorban arról, hogy ff á ktsz szinte valamennyi ff tagja igen lelkiismeretesen ^ dolgozik. Ez nem utolsósor- £ ban úgy fejezhető ki, hogy 2 az idén sem minőségi, sem v KI AZ ÖRDÖGNEK jutott volna eszébe, hogy ma ezüstvasárnap van? Én ugyan nem törődtem ezzel, de drága kis feleségem eszembe juttatta. Amikor ebéd után leültem újsággal a kezemben a fotelba, rögtön odatelepedett a karfára s máris a fülembe dorombolta: — Apucikám, drágám, tudod, hogy ma már gondolkodnunk kellene azon, hogy mivel lepjük meg egymást karácsonykor? Amikor délelőtt a piacon jártam, láttam a nagy tömeget. minden boltban csak úgy hömpölygött a vásárlók tömege... — Anyucikám, drágám — vettem elő legszebb modoromat — van még bőven időnk az ünnepig, lesz időnk gondolkodni a meglepetéseken. Nagyon szépen kérlek, hagyj most olvasni nagyon érdekel ez a cikk — böktem bele találomra az újságba. — Különben is a Mikulástól megkaptad a magnetofont, amire oly régen vágyakoztál... Drága feleségem nemigen vetett ügyet a kérésemre, hanem félig tar koponyámat simogatva sorolta el, hogy mit szeretne meglepetésnek a karácsonyfa alá. ■ — A magnetofont ne számítsd a meglepetések közé. Azt szeretném, ha a dugi pénzedből megvennéd a ... meg a,.. és a... TEJÖSÄGOSATYAURISTEN! Kerek öt percig sorolta azokat a szükséges és szükségtelen dolgokat, amelyek majd meglepetésként kerülnek a fenyő alá. Nesze neked prémium! Ha nekem mindezt meg kell vennem... No, nem, erre még gondolni sem jó. Igaz, hogy van egy pár százas dugi pénzem, de remélhetőleg erről nem tud a drága. Mégsem hagy nyugton. Újabb és újabb dolgok jutnak az eszébe. A manikűrkészlet már nem kell neki, inkább azt a lila banlon- költeményt vegyem meg, amit a napokban látott az egyik kirakatban. — Jól van, anyucikám — próbáltam lezárni a szóáradatot, mielőtt még nagyobb veszély következett volna —. Megveszem neked meglepetésnek karácsonyra... De mi ez a zúgás? — nyitottam ki egy pillanatra a szóáradat alatt fáradtan lecsukódott szempillámat. — Semmi édes, csak a kályhában ég a tűz ,— nyugtatott meg gyorsan a drága. — ... szóval megveszem azt a helyes kis kalapot, azt a lila banlonkölte- ményt, egy üveg négyezer- hétszáztizenegyes kölnit, egy pár szilonharisnyát és természetesen megkapod azt a legújabb presszógépet, amilyen lcuéknak van. De most már hagyj édes, olvasni ... — Látod, mégiscsak jó kisapucikám vagy — hagyott ott kedves párom s most már nyugodtan nekikezdhettem az ebéd utáni sziesztának. A lelkiismeretem ugyan nem volt egészen nyugodt, de hamar megnyugtattam magam. \ ígérni csak lehet? Mire í odakerül a sor, majd redu- : káljuk az ajándékmennyi- ! séget. Elvégre mégsem ! költhetek el minden du- - git?! í TELTEK A NAPOK, ! — Apucikám! Mikor ve- \ szed meg már azokat, ami- ' két megígértél? \ — Én???!!! — próbáltam : meg elképedni. — Én nem í ígértem semmit! j — Nem-e?! — csattanti fel hirtelen a drágám s j máris elémrakta a magnót, j Égy kattanás, egy percenés \ s máris hallottam a han- l gom: j ... szóval megveszem azt \ a helyes kis kalapot, azt a j lila banlonkölteményt... j Meg semmisülten rogy- l tam magamba. Hát ez volt j az a zúgás. Akkor kapcsol- j ta be az asztal alá rejtettj magnót drága párom s sza- \ lagra vette elhamarkodott j ígéretem. Mit volt. mit ten- i ni — karonfogva indultunk í el a városba. Növeltük a kereskedelem í karácsony előtti forgat- '■ mát... (O) ; esése érzékeny veszteséget okoz az illető szakosztály számára. Hogy ez mennyire így van, azt bizonyítja a kézilabda-szakosztály helyzete. A két évvel ezelőtti „nagy” csapat gerince ma mind katona. Velük együtt — minden túlzás nélkül elmondhatjuk — a mostani gárda képes lett volna a bajnbki cím kivívására. Az idén, nincs még egy hónapja sem, kilencen vonultak be az aktív sportolók közül. Balogh István, Mérész Sándor, Vörös János mindhárman megyei válogatott kézilabdások, Babcsán András magyar ifjúsági válogatott, vidéki birkózóbajnok, Matécsik vidéki birkózóbajnok, Kókai ifjúsági birkózó, Berkó Sándor labdarugó és Dobozi László sportvezető. A sportkör elnöksége ünnepélyesen búcsúztatta őket, valamennyiüknek emléklapot adott át azzal a gondolattal, hogy katonaidejük alatt ugyanúgy megállják helyüket, mind a kikéDzés. mind a sport terén, mint itthon, s akkor a lövőben is büszkék leszünk rájuk ... (-gyim) — A városi művelődési házban 18-án pénteken délután 3 órai kezdettel a Csipkerózsika című bábjátékot adja elő az Állami Bábszínház együttese. Jegyek 4 forintos árban kaphatók.
