Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-20 / 298. szám
Fenyvesi Máté Úriban Péntek este Bori Rudolf elvtársnak, a Budai Járási Párt- bizottság első titkárának kíséretében dr. Fenyvesi Máté, a magyar válogatott hatvanszoros balszélsője, az FTC kiváló játékosa Úriba látogatott. Színes élménybeszámolója és a feltett sok kérdésre történt válaszadás után, mintegy 250 főnyi érdeklődő előtt kiosztotta a járási bajnokságot nyert csapat tagjainak és vezetőinek az érmeket, okleveleket. A neves labdarúgó alig tudott megszabadulni az autogramgyűjtők táborától — de szívesen kielégítette kéréseiket. —sk— M0H0MIDÉK VI. ÉVFOLYAM. 298. SZÁM 1964. DECEMBER 20. VASÁRNAP Az évi munkát értékelte Monoron a tanácsülés SZTÁRFOTÓ JUTALMAZÁS Szombaton délelőtt a járási pártbizottság székházában a KISZ-bizottság, az úttörőelnökség és a Vöröskereszt járási elnöksége rövid értekezletre hívta meg a jól dolgozó társadalmi aktivistákat. Drabek Károly rövid értékelője után jutalmazásra került sor, majd ezt követően egy kis „tízóraival” lepték meg a jelenlevőket. A jutalmazottak között ott találtuk az ifjúsági mozgalom községekben dolgozó vezetőit, KISZ- és úttörővezetőket, iskolai vöröskeresztes tanárokat. MŰSOR Mozik Ecser: Ének az esőben. Gomba: Pénzcsináló. Gyömrő: Bakíis. Matiné: Vidám történetek. Maglód: Epekedő szerelmes (szélesvásznú). Matiné: Áruló bankjegy. Monor: Kigolettó. Matiné: Makszimka. H: Másfél millic (szélesvásznú). Nyáregyháza: Otelló. Pilis: Félelem. Tápiósáp: Utolsó szerelem. Tápíósíily: A vasszűz. Úri: Háborús bűnösök. Üllő: Másfél millió (szélesvásznú). Matiné: Huszárkisasszony. Vasad: Háborús bűnösök. Vecsés: Benzinkút hercegnője. Matiné: Vadállatok a fedélzeten. H: Az életbe táncoltatott leány (szélesvásznú). > Utolsó ülését tartotta ebben az esztendőben Monor község tanácsa, amelynek napirendjén az állandó bizottságok 1964-ben végzett munkája, valamint a tanács, a vb és az állandó bizottságok 1965. évi munkaterve szerepelt. Az elnöki tisztet ez alkalommal Pásztor Antal töltötte be. Napirend előtt Fejes József főhadnagy, a járási kapitányság vezetője adott tájékoztatást az állambiztonsággal kapcsolatos aktuális problémákról. Utána Földváry György tanácstitkár ismertette a tanácstagi beszámolókon felvetett kérdéseket, A legtöbb igény, kérés és javaslat a helyi utak, árkok, hidak és átereszek ügyében merült fel. Utána a villanyhálózat és a közvilágítás kérdései, majd az ivóvíz (kutak) problémái kerültek szóba. Visszatérőleg jelentkezett a járdák építése, a bolthálózat bővítése és a belvízrendezés problémája is. A felvetett kérdések megtárgyalására a tanácsi munkaterv keretében sor fog kerülni. A napirend első pontjaként ugyancsak Földváry György tanácstitkár tett jelentést a tanácsülések tevékenységéről és látogatottságáról, majd ismertette az állandó bizottságok munkájáról készült összefoglalót. A tíz állandó bizottság közül hét az év folyamán már beszámolt munkájáról a tanácsnak, a lakásügyi, a társadalmi eseményeket rendező cs a monori-erdei kirendeltségi áb nem adott számot évi tevékenységéről. A 85 tanácstag közül 80-an megtartották tanácstagi beszámolójukat. Kupecz Ferenc és Budai Ferenc értékelték az elmúlt' év munkáját, azt pozitívnak, fejlődőnek és eredményesnek találták. A jelentés elfogadása után Földváry György előterjesztette a tanács, a vb és az áb-k 1965. évi munkatervét, amelyet a tanács egyhangú határozattal magáévá tett. Néhány adómérséklési kérelem ügyében hozott döntés után előterjesztették a bejelentett interpellációkat. Erős József a Rákóczi-telepi kutak és a Ilegyesi-tanyai villanyvilágítással kapcsolatban köszönetét mondott az eddigi megértő támogatásért. Hernádi Pál a Jókai úti járhatatlan sártengert tette szóvá, Vitéz Kálmán a Mendei úti villany- póznák, Máté Jánosné ismételten a vasúti állomási átjárás, B. Kovács János az állami gazdaság és a vasúti sínek kö- zötti út rendbehozatalát, Máj- j Egy emléktáblái megérdemelne zik Péter pedig a Pósa Lajos utcai kút melletti közvilágítás ügyét tette szóvá. A kérdésekre Kupecz Ferenc tanácselnök adta meg a válaszokat, majd az elnöki zárszó hereiében köszönetét mondott a tanácstagok egész évi odaadó, lelkes munkájáért. Dr. Huszty Károly (Kútvölgyi Mihály felvétele) Mit csinál a téli szünidőben ? Hamarosan feldolgozzák a szabadban tárolt kukoricát való este már lobog-lángol kályhákban, kandallókban. Mert olcsó a csutka, négy forint mázsánként, van bőven és bárki vásárolhat. A három műszakban üzemelő szárítóban két hatalmas gépet táplál, s egy műszakban 300 kiló kokszot lapátol be Juhász Sándor bácsi. A 120—130 fokos hőségben a gépekben 26 —28 perc alatt 16 százalékra csökken kilenc mázsa kukorica nedvességtartalma. A tárolásra már alkalmas termény utolsó állomása a szomszédos keverőüzem, ahol a napi hét vagonos teljesítmény mellett hamar feldolgozásra kerül a koncentrált takarmányok legnagyobb mennyiségben felhasznált alapanyaga, a sárga arany: a kukorica! Kiss Sándor Hétfőn megüresednek az iskolák padjai. Elérkezik a diákok öröme: megkezdődik a téli szünidő. Megkérdeztünk néhány tanulót: mit csinálnak a téli szünidőben? íme a válaszok: * BALOGH MÁRIA: — Én előre beosztottam magamnak, hogy az egyes napokon mi lesz a teendő. Az első két nap a kötelező olvasmányokat fogom tanulmányozni, szerdán pedig osztálytársaimmal Az ember tragédiáját nézzük meg a Nemzeti Színházban. Kedvenc szórakozásom a horgolás, de azt hiszem, erre nem Sok idő jut. Annál is inkább, mert a szünetben elutazunk a nagymamit meglátogatni ... SÍKÉ ISTVÁN másodikos. Nagyon szeret síelni, s természetesen erről beszél először. — Előreláthatólag a gyöm- rői „ifik” az idén is megrendezik évi hagymányos túrájukat, amelyen én is részt veszek. Ezúttal a Mátrába látogatunk. Ha megjöttünk, akkor a másik kedvenc sportomat, a korcsolyázást űzöm majd a strand jegén. (Ha lesz jég!) Természetesen a tanulásról sem feledkezem meg, hiszen hamarosan itt a félév! BARTOS KÁROLY Albert- irsáról jár be a gimnáziumba. — A szünidőben sokat akarok olvasni. Főképp a kötelező olvasmányokat, de ezenkívül más könyveket is. A rádiót is szeretem hallgatni, s ezért a szünidőben gyakran ülök majd a készülék mellé. Természetesen az új év köszöntése sem maradhat ki a programból. Volt iskolám bálján várom majd az új évet. KEMENCZEI MÁRIA nyáregyházi kislány. Szorgalmas, jó tanuló. — Alig várom az ünnepek előtti főzés idejét. Nagyon szeretem ezt a munkát, s édesanyámnak akarok segíteni. Kedvenc szórakozásom a horgolás. A szünidőben egy asztalterítőt kívánok készíteni. Az ábrázoló geometriát is szorgalmasan tanulom majd, mivel van mit javítani! ★ Mindnyájan, többi tanulótársukkal együtt természetesen sokat pihennek majd, hogy aztán két hét múlva újult erővel lépjék át az iskola kapuját. Gér József <3(iO kiló rongyot gyűjtöttek rövid két hét alatt Monoron a Kossuth iskola úttörői. Amikor a MÉH megkötötte a szerződést öt mázsáról az úttörőcsapatokkal, biztosan, számított arra, hogy az idő rövidsége miatt sokan nem tudják majd teljesíteni. A kis úttörők szorgalma azonban megcáfolta az előzetes számításokat ég 60 kilóval túlszárnyalták a tervet. A gyűjtés bevétele a csapatpénztárat gazdagítja és majd a nyáron sok gyerek táborozását segíti eflő. Emlékezés a száz éve halott Fáy Andrásra Száz éve, 1864 egy szürke téli napján, Pest-Buda egyik csöndes házában örök nyugovóra tért a magyar reformkor egyik szerény, de annál tevékenyebb alakja, Fáy András. A „haza mindenese” volt, az önálló nemzeti felvirágzás elő- harcosa. Munkássága átfogja a politika, nemzetgazdaság és nem utolsósorban az irodalom területét. Túl azon, hogy mint országos hírű tudóst, politikust és irodalmárt tiszteljük, emlékeznünk kell rá, mint szülőföldünk egykori lakójára is. Nem itt született, de élte folyamán szíve odanőtt — mint írta — „kedvenc falujához”, Gombához. Huszonnégy éves volt, amikor tanulmányainak befejeztével 1810-ben megtelepedett szülei kicsiny gombai nemesi birtokrészén. Idejének jelentős részét tanulmányainak csiszolása, bővítése foglalta le, de be-bepillantott a gazdálkodás bonyolult rejtelmeibe is. Irodalmi szárnypróbálgatásai a gombai tartózkodás idejére esnek. Itt írta a számára írói hírnevet szerző mesék első kötetét, amely 1820-ban Mesék és aphorizmák címen jelent meg. A gombai Fáy-kúria azonban nemcsak komoly munka, hanem víg mulatságok színhelye is. A Pesthez közel eső faluba szívesen látogatnak ki a reformkor későbbi jeles vezetői, irodalmárai. Különösen kedveltek a szüretek és november végi András-napok. Szemere Pál, Kölcsey Ferenc, Vitkovics Mihály, Szentkirályi Móric gyakori vendégei a háznak. Fáy atyja halála után az ősi lakot testvérének engedte át. ő pedig egy — az udvaron álló — üres épületbe költözött be, amelyet ízlésének megfelelően alakított át. E lakocs- káról írta a meleg otthoni hangulatot árasztó „Megelégedéshez” című költeményt. írói munkásságában még a későbbi évek során is sokszor felbukkan a régi otthonra való emlékezés. 1822-ben közéleti munkássága elszólítja Gombáról, de a pesti tartózkodás ideje alatt is mindig szívesen jön ki egykét napra „friss levegőt szívni”. Megfordul ekkor nemcsak Gombán, hanem a vidék szinte valamennyi köznemesi családjánál: Káván a Pukyak- nál, Pilisen a Szilassyaknál, Sápon a Sptér-leányoknál, Pé- celen Szemerééknél. A harmincas évektől közéleti és írói tevékenysége mind teljesebben bontakozik ki. Széchenyi hívéből lassan Kossuth követője lesz, de mindig inkább a mérsékelt irány oldalán. A Nemzeti Kör — az Ellenzéki Kör elődje — élén az önálló nemzeti törekvések pártfogója. Felismerve a gazdasági élet egyik visszahúzó erejét — a tőkehiányt —, megalapítja az első hazai takarékpénztárat. 1848—49-ben is kiveszi részét a munkából, de egyre visszahúzódóbb lesz. A bukás után ismét régi otthonába tér vissza, ahonnan csak az önkényuralom első megingásakor, 1861-ben megy fel Pestre. Gombán minden erejét tudományos munkásságra fordítja, s számos gazdasági-politikai tanulmányt ír. 1864-ben egy hosszú, munkás élet után ragadja el a halál. Halálának századik évfordulóján csak annyit szeretnénk még felvetni, hogy bár a Fáy (Kenyeres) kúria — az udvari épület már nem — ma is áll, semmi sem őrzi nagyhírű lakójának emlékét. Jó lenne, ha sor kerülne legalább egy szerény emléktábla elhelyezésére , az ősi Fáy-kúria falán, í Gecsényi Lajos 1 -. r ELKÉSZÜLT !< Monoron az Ady Endre úttól ^ a strandfürdő mögötti rétig a Balassa Bálint utca kövezése. y j Egy időben elvégezte — a ^ községi tanács kezelésében — J a nagyrészt nyugdíjasokból ál- J ló munkacsapat az út melletti 2 rész csatornázását is. 5 ( így tehat már a leendő úi J sportpályáig kövezett úton !e- £ hét közlekedni. \ .. í Ugyelefes orvos í { Gombán — Úriban dr. Pénzes f János (Gomba), Gyomron — í Mondén dr. Lányi Péter, f Monoron dr. Stark György (ke- í fegyár). Üllőn dr. Csík Pál, g Vecsésen dr. Imreh Pál. — J Ügyeletes gyógyszertár Mom- $ ron a főtéri, Vecsésen a Dó- j zsa György úti. /. ,1 o ©r ntnt*ó \ ; vb-ülésére kedden kerül sor Tápiósülyben, ahol a művelő- J dési otthon ez évi munkájáról \ és jövő évi feladatairól tár- í gyalnak. DRAMATURGIA fogadná el, átírná bizonyára, megtűzdelné konfliktusokkal. Olyannal például, hogy társai gyakran szemére lobbantják, honnan jött, s kicsoda; elkeseredik; inni kezd, ismét vakvágányra fut... Hasonló történetekkel gyakran találkozunk újsematikus filmekben, újságcikkekben. És — mitagadás — még az életben is olykor-olykor ... HÁROM HÓNAP UTÁN találkoztunk ismét. Lepergette előttem azokat a jeleneteket, amelyek azóta készültek el élete filmjéből. Megállapítottam, hogy az élet, a legszeszélyesebb dramaturg, itt tisztára a régi sablonokkal dolgozott: környezete segítségével ez az ember hihetetlenül hamar talpraállott. Elégedett, sőt boldog. Bélyegzőt is bíznak rá, beválasztották a selejtező bizottságba! — újságolja többek között. Bíznak benne! Pedig tudják, kicsoda, soha senki előtt nem titkolja. mégsem bántják érte. így lehet csak a múlttal keményen, igazán leszámolni: szembenézni vele! — Akkor hát.azt sem bánja, ha megírom a történetét? Esetleg névvel is? Tűnődik, kifogást mond, majd mégis így dönt: — írja ki a nevemet! Mégsem írom ki. Aki ismeri, így is tudja, kiről van szó. Másnak meg úgysem sokat mond a név. És nem is ez a fontos, hanem az a néhány tanulság, amit közösen levonunk. Először is: életünk filmjének legfőbb dramaturgja (írója, rendezője, főszereplője is) magunk vagyunk. Aztán: az emberi felemelkedésnek egyetlen igaz útja- módja a becsülettel, tisztességgel végzett munka. És végül: a legszebb ajándék, amit az emberek egymásnak adhatnak — a bizalom Radványi Barna hogy megköt azon a helyen. Próbáltam elképzelni sorsának további alakulását. Először a sablonok szerint: tiszta szívű, tiszta szándékú emberek közé kerülve, azok segítségével testileg és lelkileg is visz- szaríyeri az < ;■ szségét, beilleszkedik ismét a társadalomba. Elképzeltem, mit szólna, ha a filmgyár dramaturgja lenne, s egy ilyen sematikus filmnovellát vinnék elé! Nem kiutalt 300 forint segély útban van a címére. De mi lesz vele, ha abból is kifogy? DÉLUTÁN a tsz-ben jártam. Félig tréfásan, félig komolyan megkérdeztem az elnököt: — Nincs szükségetek egy dramaturgra? — Filmet még nem csinálunk magunkról, annyira jók még nem vagyunk — mondta nevetve. Ismerem annyira az elnö,\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\y; wwwv FOGADÓNAPON keresett fel, az ősz elején. Riadt volt, beteg és elkeseredett. Hosz- szabb ideje állás és kereset nélkül volt már, jó emberek irgalmából élt. Több évig ült börtönben, márciusban szabadult, azóta csak teng-leng. — Miért ítélték el? — Magántulajdon sérelmére elkövetett csalásért. — Miért nem maradt Pesten? — Ki akarok térni az emlékek, s az ismerősök elöl... — Nálunk olyan kevés a helyi munkaalkalom, hogy makulátlan becsületű, régen itt lakó emberek is nehezen jutnak hozzá... De mihez ért egyáltalán? Mi a szakmája, tanult mestersége? — A Színház és Filmművészeti Főiskola dramaturgiai tanszékén vegeztem. — Mondja meg: mihez kezdjünk egy dramaturggal? A legtöbb amit ajánlhatok: elmenni kőművesek mellé segédmunkásnak. — Megpróbáltam néhány napig. Leszédültem az állványról, kórházba kellett vinni ... Elém teregetett egy halom orvosi papirt, mindenben az állt: csak könnyű munkát végezhet. Reménytelennek találtam a helyzetet. Azt megtudtam, hogy a járási tanács által köt, hogy tudom róla: fogékony az emberi sorsok, tragédiák megértésére. Lepergettem, hát előtte kérelmezőm drámáját, s kértem, fogadja fel, ha tudja. De ne feledje: büntetett előéletű, beteg és voltaképpen semmihez sem ért. — Paradicsomot szedni csak tud! — mondta az elnök. — Küldd ki! HALLOTTAM aztán, hogy megegyeztek. Nem is paradicsomszedő lett, hanem a kertészet adminisztrátora, próbaképpen. A szállás és kereset mellé bizalmat is kapott hát. Magam sem hittem benne, Kövér vadgalambok sorakoznak a villanyvezeték hüvelykujj vastagságú drótjain; borzastollú verebek hangos csi- viteléssel lakmároznak a meztelen prizmák tetején; hiába csattog-pattog az ostor Ritter Gyula és Tóth Károly bácsiék kezében; a fákon ólálkodó varjúsereg is dézsmára vár. — Körülbelül száz vagon kukorica terpeszkedik még fedett tárolóhely hiányában itt, a Péteri út mentén — mondja Horváth István, a Terményfelvásárló és Feldolgozó Vállalat monori kirendeltségének vezetője. Ahogy a megbontott prizmák között járunk (három fogat állandóan hordja, viszi a nagy teljesítményű morzsológépekhez), a termelőszövetkezetekben gondosan válogatott csöveken még penészfoltokat sem találunk. — Nem mintha helyes, ki- ^ elégítő megoldásnak talá'nánk ^ ezt a tárolási formát, de hát ^ a szükség bizony, nagyobb tér- g més esetén, törvényt bont. A ^ jövő évben több millió forin- \ tos költséggel korszerű tároló-^ helyek épülnek járásunk terű- \ létén, s a csővázas építmé- ^ nyék körülfaJazása is megtör- ^ ténik. hogy még nagyobb tér- \ més esetén se okozzon gondot ' az elhelyezés! < 5 A tágas szín alatt elhelye- ^ zett morzsolóknál nagy mun- ^ kában találjuk a Czakó-brigá- \ dot. Hat asszony megállás nél- kül hordja, lapátolja a cső- J veket a folyton mozgó szállí- í tószalagra, öt csövön át pedig \ ömlik a 27—28 százalékos ned- 5 vességtartalmú kukorica a zsá- ; kokba. Czakó Gábor és a tar- í ka fejkendős Nagy Sándor alig í győzi bekötni a megtelt zsá- \ kokat, amelyeket aztán Po- ; kornyik Imre targoncán a szá- ! rító üzembe hord. — Két műszakban folyik a í morzsolás — mondja a kiren-; deltség vezetője —, a napi tel- \ jesítmény körülbelül öt vagon' és ha ezt a tempót tartani tud- j juk, az év vége nem sok ku-j koricát talál a páskomon. j A szín mellett nagy halom j csutka. A „kis pipás” rakodik ; éppen, s a bús tekintetű gebe: húzza a magosra rakott, meg- ; taposott kocsit; az olcsó tűzre-:
