Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-09 / 288. szám
1964. DECEMBER 9, SZERDA rear UtCVKI kfútiap Aki nem kell a gyárnak NEHÉZ DOLOG BÍRÓNAK LENNI Kovács Gyula cinko- gráfus ügyében. A riporter nem is vállalkozik erre. Csupán elmondja a történetet. A Pest megyei Területi Egyeztető Bizottság elnöke megkérdezte dr. Kasza Ottót, a törökbálinti Mechanikai Művek jogászát: — Hajlandó végrehajtani a vállalat a TEB döntését? — Nem, nem hajlandó. — Vállalja a vezetőség a törvényes következményeket? — Igen, vállalja. — Nos, maguk tudják ... A kérdés-felelet mögött egy ember sorsa áll. Egyelőre nem ismerem őt. Kovács Gyula Sándornak hívják, cinkogra- fus. Bélyegzőket gyárt; sok bélyegző kell Törökbálinton. Minden cikkre rá kell ütni a gyár bélyegét, s ahány cikk, gyártmány, annyi bélyegző. 1964. október elsején október 15-i hatállyal felmondtak Kovács Gyula Sándornak, ő a vállalati egyeztető bizottsághoz fordult, az jóváhagyta a felmondást. A TEB viszont megváltoztatta a döntést: elrendelte, hogy Kovácsot eredeti munkakörébe azonnal vissza kell helyezni. Kovács 40 éves szakember, két éve van hátra a nyugdíjig. A vállalat a Pest megyei Főügyészséghez fellebbezett s közben munkába állította ugyan Kovácsot, de nem az alkatrészüzembe, ahol mint cinkografus dolgozott, hanem a szerszámüzemben. A vállalati felmondás a Munka Törvénykönyv 29/c pontjára hivatkozott: a dolgozó nem végzi el megfelelően a munkáját, nem alkalmas munkakörének betöltésére. A TEB nem találta igazoltnak ezt az indokot. A vállalat a TEB döntését nem fogadja el. 58 éves munkás ... 40 éves szakmai múlt... Mi van e furcsa elszántság mögött? SANTA GYULA, az igazgatási osztály vezetője vaskos iratköteget tesz elém. Hónapok óta elég tekintélyes aktacsomó született Kovács cinko- gráfus ügyéből. Igazgatói figyelmeztetések, kártérítési határozatok, felmondás, egyeztető bizottsági jegyzőkönyvek. Miért? — Szakmailag nem lenne alkalmatlan, hiszen nagy gyakorlattal rendelkezik Kovács — mondja Sánta Gyula. Sokáig volt „maszek”, megszokta, hogy senki sem parancsol neki. Nem tudott beletörődni, hogy főnökei vannak s hogy el kell számolnia munkájával, munkaidejével. Tizenhárom forintos órabért kapott, fizetése annyi volt, mint egy művezetőnek. Mindenütt elrendeltük, hogy a munkalapokra rá kell vezetni az elvégzett munkát. Azt mondta: nem dolgozik normára, ő már öreg, őt a norma idegesíti. Kiadtunk egy füzetet: írja_ bele, mit végzett. A füzet eltűnt. A főkönyvelő letiltotta a fizetését. A füzet előkerült, de csak napi 1—1,5 órának megfelelő munka volt benne feltüntetve. Egyébként is régi problémánk Kovács. Tartozott már a szerszámüzem, a kísérleti üzem. az alkatrészgyártó üzem vezetőjéhez. Egyik sem boldogult vele: nem fogad el utasítást. Most a TEB-határozat után a kísérleti műhelybe tettük lakatosnak, 11 forint órabérrel. Mi jogosnak, szükségesnek tartottuk a felmondást. Egyébként ezen a véleményen van a jogtanácsos is. Véleményük szerint lazítaná a munkafegyelmet, ha Kovácsot visszaraknák munkakörébe. És nem változna meg soha. ELŐSZÖR KOVÁCS VOLT MUNKAHELYÉRE megyek. Megismerem Orosz Lászlónét, aki most Kovács ‘munkáját végzi. Két és fél éve dolgozik itt, megmutatja, hogyan kell klisét gyártani. Gyorsan, ügyesen bánik az anyaggal, a géppel. Kovács tanította? — Nem nagyon tanított. Azt mondta, egyet előttem betanított s aztán máshova tették. Ö nem tanít be senkit. — Akkor honnét tudja? — Megfigyeltem. És a bátyám is tanított, ő technikus. Megmutatja a munkalapokat A norma bevezetése most van folyamatban. Ha az előírt munkát elvégzi, 6 forint ötven fillér az órabére. Azt mondja: ellátja munkakörét, reklamáció nem volt, mióta ő vette át Kovács munkáját. Milyen volt az öreg? Ki lehetett vele jönni. Csak mindig azt csinálta, amit ő akart. S akkor dolgozott, amikor kedve, türelme volt. Értette, persze, a szakmát Tulajdonképpen öt éve ő szervezte meg ezt a kis cinkográfusműhelyt. Felkerestem Mohácsi Györgyöt, volt üzemvezetőjét. — NEM LEHETETT VELE EGYÜTT DOLGOZNI. Nem j végezte el a kiadott munkát, illetve nem tartotta be az előírt sorrendet. „Maszek-módra” dolgozott. Aki megkérte, vagy szebben beszélt vele, azt részesítette előnyben. Nem találtuk a munkahelyén: felháborodott, hogy ezt kifogásoltuk. Előfordult, hogy négyszerannyi időt igényelt egy-egy munkára, mint amennyi szükséges volt Szabad területnek, független munkahelynek tekintette munkakörét. Ez eleinte ment, később visszatetszést szült a dolgozók körében, lazította a fegyelmet. Az üzemek rendszeresen reklamáltak, nem kapták időben a megrendelt anyagot. IDEGES, ROSSZMODORŰ EMBERNEK képzelem. Nincs az alkatrészüzemben, az orvosi rendelőben találom. Jó erőben levő, nyugodt, barátságos férfi. Azt mondja: minden vád alaptalan. Vagy legalább is... Egyszóval: ő hajlandó elszámolni a teljesítményével. Láthatólag röstelli az egész ügyet. Hogy alacsonyabb órabérre] dolgozik, — ez zsebbevágó. Négyszáz forint fizetéscsökkenés, s ráadásul nyugdíj előtt. Hogy végeredményben most olyan munkát végez, amit segédmunkás, tanuló is csinálhatna — ez sérti önérzetét. „Drótot hajlítgatok negyven éves ! szakmai múltammal” — panaszolja s érzem, hogy őszinte a fájdalom. Az igazgatóhoz fordult e sérelmével __ N ehéz dolog bírónak lenni Kovács Gyula Sándor ügyében. Megértem fájdalmát, de tudom, hogy igazuk van azoknak is, akik azt mondják: a gyár fegyelme mindenkire vonatkozik. Kérdés, meg lehet-e oldani már tökéletesen Kovács cinkografus problémáját, hiszen az •nemcsak az ő, hanem munkatársainak, feletteseinek problémája is. De okulni lehet í belőle... András László Harminchárommillió - karácsonyra Karácsonyra lesz miből vá- sárolniok megyénk KST-tag- jainak. A népszerű munkahelyi bankok 33 millió forintot fizettek vissza november végén és december elején. A KST-sek jövőre jóval nagyobb összeget vesznek fel az ideinél, hiszen a közelmúltban lezajlott takarékossági napok folyamán 419-en léptek be újólag a tagok sorába. A takarékossági napok azonban a hagyományos versenyágban, a betétkönyvesek mezőnyében is nagy sikert hoztak: 4177 ember váltott újonnan betétkönyvet és 22 millió 55 ezer forinttal gyarapodott a betétállomány. 428 új ház Gyors ütemben Nem csökkent az építési kedv a gödöllői járásban. Országos adatokhoz viszonyítva is előkelő helyen állnak a családiház-építkezés- ben. Ebben az évben október végéig nyolcszáztizenheten kértek családiház-építési engedélyt. Ebből ötszázharminchat teljesen új házat építettek, míg a többi kérelem nagyobbításra, illetve korszerűsítésre szóit. Az ötszázharminchat építtetőbői háromszázharminc- nyolcan kértek OTP-kölcsönt. Harmincegymilliót kitevő saját pénzükhöz az OTP tizenhatmillióval járult hozzá, hogy hamarább befejezhessék a munkát. Október végéig a megkezdett nyolcszáz- tizenkét építésből négyszázhuszonnyolc már elkészült. Lakóik a használatbavételi ■ egy év alatt fejlődik Gödöllő engedély birtokában már be is költöztek. A járási tanács építési csoportja újabb hetvenkét öreg házra adott bontási engedélyt, amelyek helyett tulajdonosaik rövidesen korszerű házat emeltetnek. Lejárt fogadta Pittermannt Józef Lenárt miniszterelnök kedden délelőtt Prágában fogadta dr. Bruno Pittermann osztrák alkancellárt, aki később látogatást tett Otakár Si- munek miniszterelnök-helyettesnél is. A csehszlovák és osztrák államférfiak tanácskozásán a csehszlovák ipari vállalatok és az államosított osztrák üzemek kapcsolatainak bővítéséről volt szó. 11 millió forint — A padlótól a mennyezetig tömve könyvvel a váci faluellátó könyvesbolt helyisége; pulton, asztalokon, de még a padlón is könyvek tornyosodnak, de a bizományosok, akik a járás községeiből rendszeresen bejárnak, otthonosan mozognak a könyvkupacok között. Innen viszik ki személyesen, vagy postázva a falusi olvasók mindennapi szellemi táplálékát. Ma már nem túlzás ezt mondani a váci járás lakosságáról sem. A könyvforgalmi adatok emelkedő tendenciája ezt bizonyítja. A földművesszövetkezeti hálózat révén ugyanis 1958 nyara óta mintegy 11 millió forint értékű könyv talált gazdára. Az elosztó könyvesbolt megnyitása évében még csak 245 ezer, a következő évben azonban már egymillió forinton felül, 1962-ben pedig már 2 millió forinton felül volt a könyvforgalom. Az idei év rekordév lesz: már csak 60 ezer forint hiányzik a 2 millió 700 ezer forintból. (A terv 2 és fél millió volt.) Lelkes Sándor boltvezető munkásságához fűződik ez az egyenletes fejlődés, az elosztó központ megnyitása óta megszakítás nélkül, lankadatlan buzgalommal szervezi a vásárló olvasók, könyvbarátok táborát, a bizományosi hálózat kiépítése révén. Eredményes munkásságára felfigyelt a Művelődésügyi Minisztérium is: 1962-ben a szakkönyvterjesztésben elért eredményeiért miniszteri dicséretben részesült. Tapasztalatairól beszélve megemlítette, hogy 1961-ig főképpen az olcsó könyveket vásárolták a járás olvasói, attól kezdve azonban inkább a szép kiállítású, drágább könyveket vásárolják. Nyilvánvalóan ez annak a jele, hogy egyre többen rendeznek be házi könyvtárat. Az eredményes könyvterjesztő munka alapja az 50—60 tagú bizományosi gárda a járás községeiben. Egyrészük földművesszövetkezeti boltos, más részük főként pedagógus. A legeredményesebbek közül csak néhányat említünk meg az ez évi teljesítmények alapJO SZERVEZÉS A DRÁGÁBB KELENDŐBB VÁCI JELENTÉS ján: Tóth György erdőkertesi boltvezető, Tóth Lajosné fóti boltvezető, Édelman György püspökszilágyi boltvezető, Szabó Zsigmond váchartyáni iskolai könyvterjesztő, Herceg Mátyásné kisalagi pedagógus, Almást László né, a Fóti Gyermekváros könyvtárosa, Németh Ferencné alsógödi könyvtáros. Az idei esztendőben az érdeklődés gyújtópontjában volt az Irodalmi lexikon (ezer példányban kelt el), a Kertészeti lexikon (1600 példányban kelt el). A bizományosi hálózat révén a Milliók könyve sorozatra 200, az Én könyvtáram sorozatra 170, a Világirodalom remekei sorozatra 335, A kultúra világa sorozatra 800 előfizető van. A szakkönyveket propagáló körlevélre 20 ezer forint értékű megrendelés érkezett a falueilátó könyvesboltba, az iskolákban több mint 80 ezer forint értékben vásároltak ifjúsági könyvet. Sok más jelét lehetne még felsorolni a vásárló könyvolvasók száma növekedésének a váci járás községeiben. Mindez azt bizonyítja, hogy a faluellátó könyvesbolt könyvterjesztő munkáját Lelkes Sándor személyében rátermett szakvezető irányítja. (d. k.) Mit csinál a tanácselnök — szabad idejében ? A tizenhatezer lakosú Dunaharaszti község tanácsát hat éve irányítja Smikli István. Nagyon szeret olvasni, de legjobb kikapcsolódás számára a fafaragás. Szobrok, különböző figurák kerülnek ki keze alól, sőt magafaragta barokk bútorok is dicsérik ügyességét.-' fü— wsm ■ Jelenleg gyertyatarlókat farag lakása szépítésére + Rendszeresen tanulmányozza a képzőművészettel foglalkozó irodalmat (MTI Foto: Bereth Ferenc felv.) t*\eduh d (dó nu((drci megveszik, mint ócskavasat. Forintjával kilóját. — Túlzói, mint mindig — intett le a barátom. — Tudnék példákat sorolni a visszaélésekre. Ámbár, igaz, ami igaz, kellő körültekintéssel és ellenőrzéssel elejét lehet venni az ilyesminek. Dehát kényes dolog. Rengeteg utánjárást igényel, igazoló jelentéseket, ellenőrzést, szuperellenőrzést. És gyanúsítgatásra adhat ökot. Minek komplikálni? Tudomásul vesszük a rendelkezéseket és kész!-fin is tudomásul vettem, 1-J mit tehettem mást. Csak egyet nem értettem. Mit mondanak a dolgozóknak, akik a termelési értekezleteken állandóan a talsarékosságról hallanak, meg a népgazdasági érdekekről és a társadalmi tulajdon védelméről. Barátomék vállalatánál azonban ezt is ügyesen megoldották. A könyvelőség dolgozóiból külön agitációs brigádot alakítottak. A brigád tagjai azután megmagyarázzák a többieknek, hogy a szabály az szabály, ha nem is a legjobb szabály. Nem könnyű a dolguk, az bizonyos. Idejük azonban van hozzá bőségesen. A legközelebbi leltározás csak egy év múlva lesz!... Kővári József A nullára redukálás ezzel meg is történik. — Disznóság! — háborog- tam. — Hiszen bizonyára akadna, aki még használni tudná. Legrosszabb esetben rendbe kéne hozatni... — Kétségtelen — magyarázta a barátom. — A rendelkezésék értelmében a Bizományi Áruházon keresztül lehet értékesíteni az ilyen kiselejtezett holmikat. Csakhogy rendszerint nem veszik át. Telve vannak a raktárak. Elvégre mindenütt leltároznak! — Egy kis rugalmassággal alkkor is megoldanám — erős- ködtem. — Nyilván a vállalat dolgozói iközött is lenne, aki méltányos áron vevőként jelentkezne. Ha pedig a vevő megvan, csupán formalitás az adás-vétel lebonyolítása. Könyvelési aktus, amelynek során a bizományi a vételárhoz hozzácsapja az előírt százalékot és kész az üzlet. — Visszaélésekre ad lehetőséget. — Na, persze — mondtam. — Teszem azt, a Nemzeti Bank pénztárosa összejátszik a leltározókkal. Kiselejtezik a fele aranyalapunkat, azután dődilk a leltározás. A leltározók szobáról szobára járnak és mindent leltárba vesznek. Bútort és szőnyeget, rádiót és asztalilámpát. Találnak eközben persze olyasmit is, ami már felesleges. Divatjamúlt csillárt, amely nem megy az új, modern bútorhoz. Rádiót, amely ugyan még szól, de kissé recseg. Töröttlábú asztalt, széket és fotelt, amelynek megkopott a kárpitozása. Ezeket kiselejtezik. Vagyis — hogy ismét szakmai kifejezéssel éljek — leltári értéküket nullára redukálják. Igen ám, de éppen itt van a bukfenc. Mert hogyan lehetséges, hogy nincs értéke annak, aminek tegnap még volt? Persze, nincs olyan fogas kérdés, amit egy merész ötlettel ne lehetne megoldani. Ebben az esetben a megoldás: a kiselejtezett holmit meg kell semmisíteni. IT'z már nagyon egyszerű. Nem kell hozzá más, mint néhány markos segédmunkás és ugyanannyi nagykalapács. Ripityára törik az egészet. Minél apróbbra sikerül, annál jobb. Ami éghető, az megy a kazánba, a többi a MÉH-nek. T öredelmesen bevallom a nagy nyilvánosság előtt: megbuktam, mint közgazdász. És éppen a legegyszerűbb dolognál, a leltárnál! Pedig annak idején az egyetemen jelesre kollokváltam belőle. Ilyenkor, év végén minden üzemben, vállalatnál és hivatalban — szaíkmai nyelven szólva: minden gazdálkodási egységnél és költségvetési szervnél — leltárt készítenek. Eddig úgy tudtam, a leltározásnak az a feladata, hogy megállapítsák, mi van, miből mennyi van és mi az értéke. Ennék alapján készül aztán a mérleg és adnák számot egy esztendő gazdálkodásáról. Rosszul tudtam. Pesten azt mondanák rám, legalább három brosúrával elmaradtam a fejlődéstől. Jobban mondva a gyakorlattól. Mert, ahogy kiderült, a leltározásTiaik van egy másik feladata is. Ilyenkor döntik el azt is, hogy mi ne legyen. Első hallásra furcsán hangzik, de így van. Én sem értettem. Aztán egy barátom megmagyarázta. Ez a barátom szintén közgazdász. Évfolyamtársak voltunk az egyetemen. Csakhogy ő gyakorló közgazdász. Főkönyvelő, tízéves prakszissál. Egyszóval, hogy a lényegre térjek, a vállalatnál megkez-
