Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-08 / 287. szám

VIII. ÉVFOLYAM, 287. SZÄM 1964. DECEMBER 8, KEDD Amivel dicsekedhetünk és amivel nem Egészséges-e a város állatállománya? Búcsú a katedrától... Dr. Toros László a Közoktatás Kiváló Dolgozója lett hallottuk írunk róla ÖSSZEVONT TAGGYŰLÉS Ma délután 5 órakor a Dó­zsa Termelőszövetkezet párt­vezetősége összevont taggyű­lést tart. ★ Három — Időszerű kérdések —-tanfolyam indult ebben az esztendőben az állami gazda­ságban. ★ December 15-ig tart a koz­metikai kiállítás a háztartási boltban. Ma és holnap koz­metikai tanácsadás is lesz a helyszínen. ★ Az alábbi néhány számadat hűen tükrözi, hogy az állat­egészségügyi szolgálat meg­előzve a betegségeket, az aktív immunizálással az idén mi­lyen szép eredményeket ért el. Egyben az adatok munkájuk fontosságát, sokrétűségét is érzékeltetik. Termelőszövetkezeteinkben ebben az évben 1180 szarvas- marhát és 741 lovat oltottak be lépfene ellen, a háztáji gaz­daságokban pedig 205 állatot tettek imunissá a betegséggel szemben. A sertésorbánc elleni vé­dőoltást 1651 sertés kapta ló vérvizsgálat során csupán három fertőzött baromfit ta­láltak, ami ilyen nagy állo­mánynál szinte hihetetlen. Gümőkór-szűrővizsgálaton az idén termelőszövetkeze­teinkben 1273 szarvasmarha esett át. Huszonkét százalékuk bizonyult fertőzöttnek, a ház­táji gazdaságokban pedig 12 százalékuk. A megelőző védőoltásokon kívül az idén jelentősek vol­tak a parazitológiai eljárások is. A több irányban folyó vizs­gálatok azt állapították meg, hogy KARÁCSONYRA Nagy munkában találtuk a Jókai utcában székelő FÜ- SZÉRT-kirendeltség alkalma­zottait. Kiss László felelős ve­zetőt is éppencsak néhány percre tudtuk elhívni munká­jától, hogy villáminterjút kér­jünk karácsonyi felkészülé­sükről. — A mi raktárunk a „ne­héz” árukkal foglalkozik, úgy­mint só, cukor, liszt, zsír. Ilyenkor karácsony táján, disznóvágások idején nagyobb a kereslet egyes cikkekből, nyilván erre nekünk is alapo­san fel kell készülni. Vagy például itt van a káposztasa- vanyítási szezon, most a só, ecet fogy a legjob­ban, Dr. Tőrös László negyven­évi szolgálat után megválik a katedrától és nyugalomba vo­nul. A gimnázium igazgatója, Zi- lahi Lajos köszöntötte meleg szavakkal a búcsúzó tanárt. — Tanítványai szerették, becsül­ték és tisztelték benne — mon­dotta — a nagy tudású igé­nyes, szaktárgyait nagyon sze­rető, s azokat tanítványaival is megszerettető tanárt. Tel­jes képet azonban csak úgy tudunk alkotni róla, ha mint Arany János életének kutató­ját, az iskolamúzeum szerve­zőjét és buzgó vezetőjét is megismerjük. — Kutatómunkáját bizonyít­ja az a sok kézirat, feljegy­zés és kép, amelyeket évtize­dek munkájával gyűjtött ösz- sze. Az emlékmúzeum Laci bácsi maradandó érdeme. — Fájna a búcsú — fejezte be beszédét, — ha nem tudnánk, hogy csak a tanári órákon nem találkozunk vele, mert az iskolamúzeumbaii továbbra is hallhatjuk értékes magyará­zatát. Megjelent búcsúünnepé­lyen a megyei művelődési osz­tály képviseletében Polka Ede osztályvezető, aki az ünnepelt gazdag pedagógiai munkássá­gát értékelve, mint régi tan­könyvírót emelte ki, s nyúj­totta át a Közoktatás Kiváló Dolgozója kitüntetést, a né­hány éve kapott Szocialista Munkáért Érdemrend mellé. Az ünnepéit meghatódottan vette át a kitüntetést. Köszönő szavaiban az elmúlt negyven esztendőre pillantott vissza. Nyugalomba vonulása — mint hangsúlyozta — nem jelenti a munkától való elszakadását, mert meg altar ja írni az is­kola történetét a millennium­tól — napjainkig, s az újabb kutatásokkal kiegészített Arany életrajzot. Kívánjuk, hogy tervei tel­jesüljenek és szerettei köré­ben sokáig élvezze a nyugal­mat. Legyen továbbra is né­pének tanítója, s érezze tár­sadalmunk megbecsülését hosszú időn keresztül jó egész­ségben. * Megürült egy hely a nagy tanári asztalnál. A távozó tanár helyét tanítványa, fiatal kartársa foglalja el. Az élet megy tovább, s az ősi gimná­ziumban nem csupán emléke, de munkájának nyoma is. ott marad ... Rácz József NAPIRENDEN: A FELNŐTTOKTATÁS A városi pártbizottság agitációs és propaganda bizottsága pénteken ülést tartott. Megvitat­ták az analfabetizmus felszámolására alakult bizottság beszámolóját. Ugyancsak ezen az ülé­sen vitatták meg a pe­dagógus pártszervezet jelentését a felnőttokta­tásról. ★ A Kalocsa Balázs utcai óvo­da kertjét kétszázötvenhat négyzetöllel növelték. ?r Hétszázhuszonnyolcezer liter tejet értékesítettek október 30- ig az állami gazdaságban. A gazdaság évi tejleadási terve nyolcszázkilencvenezer liter. •k Kőházi Ferenc, a Cegléden rendezett asztalitenisz-bajnok­ságon második helyezést ért el. k ÖREGEK NAPJA Hagyományos öregek napját rendez a városi Vöröskereszt-szervezet a városi tanáccsal karölt­ve. Az ünnepi találkozó­ra pénteken délután 3 órakor kerül sor a KIOSZ székházában. k Méhegészségügyi felelősök hálózata: szabályozzák és el­lenőrzik a méhcsaládok ván­dorlását. Ez év őszén immár másodszor vizsgálták csalá­donként az egyéni tulajdon­ban levő méhállományokat. Eddig ezernégyszázkilencven- két méhcsaládot vizsgáltak fe­lül kedvező eredménnyel. k Kétszáz forintot fizetett Filó Sándor (Ond utca 4.) orgazda­ságért. k MIT LATUNK MA A MOZIBAN? Vigyázat, feltaláló! (A „Szó­rakozott professzor” folytatá­sa.) Amerikai filmvígjáték. Szélesvásznú. Magyar híradó. meg termelőszövetkeze­teinkben, a háztájiakban pedig 9277. Több mint hatezer sertést pes­tis elleni védőoltásban része­sítettek. A baromfiak sokasága is megkapta a szérumot: terme­lőszövetkezeteinkben 141 465, a házaknál 127 108 darab apró­jószágnál előzték meg a ba­romfipestist. A Dózsa Terme­lőszövetkezet „baromfigyárá­ban” a 3068-as törzsbaromfi­állományból a tífuszra irányu­termelőszövetkezeteink ál­latai gyakorlatilag teljesen mentesek az éiősdiektöl. E számok beszédesek. El­mondják, hogy miben meny­nyire jutottunk eddig. S ha már erről van szó, ne feled­kezzünk meg arról, hogy az állam mekkora segítséget nyújt az állattartóknak, hi­szen a sertések orbánc és pes­tis elleni védőoltása csaknem teljesen állami pénzen törté­nik. mindig a szezonnak megfele­lően. — Tizenkét naponként van az árukiosztás. Mi szállítjuk ki a kereskedők által megren­delt árukat. Egy-egy kocsira háromszáz-négyszáz mázsát is felpakolunk. Sok vállalat vásárol nálunk, hiszen mi közvetlenül kapjuk például a lisztet a malom­ból, a cukrot a gyárból és így a kiskereskedelemnek olcsóbb, a fuvarköltséget megtakarítják. (Szanyiszló) TÁRSADALMI MUNKÁBAN tJtjavító munkások? Nem. A konzervgyár II. telepéről a Béke és Barátság szocialista brigád tagjai, akik elvál lalták, hogy megjavítják a Kárpát utcát, s lm, állják szavukat (Godány felv.) SPORT ,Erőtartalék és lelki harmónia’ Lakat Károly olimpiai beszámolója A Sporfotthonban Lakat Károly, az olimpiai labdarú­gó-válogatott csapat edzője beszámolót tartott az olimpiai labdarúgó-csapat tokiói sze­repléséről. A bevezetőben ecsetelte az itthoni, a tatai edzőtáborban folytatott felkészülést. Csak komoly, fáradságos munkával lehet sikeresen szerepelni. Egy pillanatnyi lazítás vagy kiha­gyás már visszaesést okoz és a fizikai és lelki felkészültség­ben visszaesés következhet be. Az olimpiai keret tagjai a ha­zai felkészülési és a tokiói edzések alkalmával na­ponta délelőtt két és fél­órás, délután pedig egy és félórás edzésen vettek részt. Lakat edző figyelembe vette már idehaza, hogy a csapatnak nyolc nap alatt négy mérkő­zést kell lejátszania. A terhe­lést ennek megfelelően ada­golta, úgy a tatai edzőtábor­ban., mint Tokióban. Tokióban a tervszerű edzés már nehe­zebb volt, de némi utazással, a japánok jó szervezésével végül sikerült. A felkészülés fő motívu­ma volt az „erőtartalék” és a „lelki harmónia megteremtése. Két év verejtékes és fáradságos munkát követelt a győzelem. A nagy figyelemmel kísért előadás után Mandel Jenő, M. Kiss József, Körtvélyesi Lász­ló és Tihanyi Lajos kérdésére válaszolt Lakat Károly, mely után Nyikos József köszönte meg az előadónak a ritkán hallható élménybeszámolót. Az örömbe némi üröm is vegyült. A Kinizsi vezetősége hibát követett el a szervezés terén: az előadó, az előadás színvonalához és főleg a be­számoló témájához viszonyítva csak kevesen jelentek meg az érdekeltek, a komoly sportolók közül. P. S. ;'XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^>XXXXXXXXXXXXX'C,XXXXXXXXXXXV^XXXXXXXXXXXXXXXXS\NXXX'^XXXXXXXXXXXXXXXXXX\X'.X\XXXXXXXXXXXVXX\XXXXXN.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\­ANYAKÖNYVI HÍREK Született: Márton György és Molnár Eszter fia: György, Ju­hász Lajos és Király Eszter leá­nya: Eszter, Hertling Ferenc és Triz Márta fia: András, dr. Kulin Sándor és Balogh Terézia fia: Sándor. Névadó ünnepség: Mohácsi Fe­renc és Papp Mariann fia: Fe­renc. Házasságot kötött: Cselőczki Já­nos és Kovács Margit, Egri Fe­renc és Ojfalusi Judit, Halasi Ferenc és Mozgó-Kovács Rozália. Elhunyt: Rácz Dénesné Bordács Eszter, Vecsel Pálné, Csókás Má­ria. A Nagykőrösi Konzervgyár termeltetési osztálya fel­hívja az érdekeltek figyel­mét, hogy 1965. évre HÁZTÁJI TERÜLETEKKÉ még köthető szerződés. Uborka és paradicsom nö­vényekre, december hó vé­géig a Konzervgyár 1-es te­lepén, a termeltetési osztá­lyon. A szőlőben lakni nem volt szabad, de az öregembert — aki nyáron tartózkodott kí­vül — megtűrték. A szőlő­ben való lakást azon okból tiltották, mint a tanyákon való tartózkodást. A közszol­gáltatás, a robot szempontjá­ból szükség volt arra, hogy a város minden lakója kéz­nél legyen. A szőlőkben nem épültek házak. Az idő viszontagsá­gai ellen és a szerszámok tá­rolása végett, mégis szük­séges volt a szőlőbell épít­mény, a kunyhó. A nagykő­rösi kunyhók nem voltak so­ha présházak. Ezekben a bort sem tárolták. Ezek a kunyhók többnyire három­négy lépés szélesek, öt-hat lépés hosszúak voltak. Elől tornáccal, melyet két fa­oszlop tartott. A tető elől és hátul csapott volt, zsúppal, vagy náddal fedve. Cserép, vagy zsindelytetős kunyhók csak a XIX. században ké­szültek. A nagyobb szőlők­ben nagyobb kunyhók vol­tak. Az ilyeneknek a torná­ca három-négy oszlopra tá­maszkodott. A tornác alatt a a kunyhóajtó előtt — heverőpadka volt. A kunyhókban a váro­si házból kiselejtezett ágy is Dr. Balanyi Béla: őtep watök témáit... Tornácos kunyhók világa III. rész akadt. Az ágyat rossz idő esetén használta a szőlőben tartózkodó gazda, jó időben a kunyhó előtti padkán aludt. Szokás volt a kunyhó tornácára lugasszőlőt felve­zetni, mely a kunyhót han­gulatosabbá tette. Voltak olyan kunyhók, amelyeknek az egyik végén istálló is volt. A kocsival menő gaz­da lovai részére szolgált. A kunyhókban régen néhány kaszakést, lugas vagy gyü­mölcsfák alá való támkaró- kat, kapákat, karaszolókat, gereblyét, létrákat, hernyó- zókat, gyümölcsszedőt, cef- réshordót, esetleg gyümölcs­aszaló kosarat találhattunk. A metszőolló és a perme­tező csak az újabb idők szü­lötte. Használt ruha is ke­rült egyik-másik kunyhóban. Ivóeszköz, kanna, bogrács is a felszerelésükhöz tartozott. A kunyhó előtti fekvőpadka alatt sok helyen lyuk veze­tett a kunyhóba. Ezen a lyu­kon ment be a tyúk a csir­kéivel a kunyhóba. A szőlő­ben egy-két tyúkalja csirkét is szokás volt felnevelni, már csak azért is, hogy a vincellérbogarakat összekap­kodják a csirkék. A szőlőérés idejére megnőttek és vagy a városi házhoz, vagy a piacra kerültek. A szőlőskunyhók rendszerint mennyezet nél­küli épületek voltak. A sza- badonálló gerendákra akasz­tották a kapákat, gereblyé- ket. Az élelmet a szőlőben dolgozók részére, szintén a kunyhóban tartották. A le­szedett gyümölcsöt a kunyhó előtt készítették elő a piacra. Ez a munka leginkább a nők munkája volt. Innen vitték, — ha sok volt — kocsival, vagy talicskával a városba. Sokan csak a kezükben és a nyakukba akasztott „gara- bókban”. A tót garabót hasz­nálták általában. A XIX. század végén még nem volt autó. Az űr nerii a Balaton mellé küldte nya­ralni a családját, hanem a Maszek méhek — közös méhek Sohasem voltam méhész. Azt tudom, mi a kaptár és a méhecskéket is ismerem. Legalább néhány kellemetlen szúrásból. A mézet pedig sze­retem. Az a laikus vesse rám az első követ, aki többet tud róluk, kiváltképpen a neve­lésükről és a nyilvántartá­sukról. A baj ugyanis úgy esett meg, hogy a földművesszö­vetkezet igazgatósági ülésén egy méhészeti hír rossz tála­lását kérték számon tőlem. A hír úgy szólt, — igaz, •ré­gen volt már —•, hogy a föld­művesszövetkezet méheit Kocsérra telepítették. A hírt a földművesszövetkezet ille­tékesei szolgáltatták. Ezért csodálkoztam: ki érti az egé­szet és miért éppen ők kérik számon tőlem? A rejtély végre megoldó­dott. Látszik, hogy laikus va­gyok, és csak azt tudom, hogy a méz illatos, édes és ragad, de hogy a mézet, illetve a méhet hányféle társulással lehet nevelni, azt nem. így jutottam el az újabb hírig. A földművesszövetkezet százötven családból álló mé­hészete valóban Kocsérra ke­rült. Szépen elkerített terü­leten várja a tavaszt. Tehát mégiscsak Kocsérra került? Igen, de ez nem azonos a földművesszövetkezet szak­csoport méheivel, amely hat­százötven méhcsaládot szám­lál. Ezek a „maszek” méhek, akik bár közösségbe tömörül­tek. de harmincnégy család neveli őket, a földművesszö­vetkezet támogatásával. így aztán ez is a földművesszö­vetkezet gondja. Az. egyik méhcsalád közös, a másik pe­dig a közösen nevelt „ma­szek”. Ezúttal kérem azon méhek szíves elnézését, akiket hí­rünk tévedésből Kocsérra te­lepített, holott helyben vár­ják a tél elmúltát. Vigasztal­ja őket, hogy egy urat szol­gálnak. (t. p.) szőlőjében csináltatott nya- : rálát, és ide költöztette nyá- i ron a családot. Az ilyen he- ; lyeken kapás ház is épült, j A nyaralók vidámság szín- j helyei voltak vasárnapokon, j még néha szintúgy hétközna- j pokon. Szokás volt a szőlőbe \ való kirándulás. A szőlőkben szegényemberek i csináltak házat, rendszerint ! olyanok, akiknek nem volt j házuk a városban. Az ilyen : emberek fő jövedelmét a sző- ! lő adta. Ha az ő kis szőlője : nem adott elegendő foglal- j kozást, más szőlőjében is \ vállalt bérmunkát. A kapá- j sok kint laktak a szőlőben,; de csak a XIX. század má- \ sodik felétől. A szőlőbeli romantikához j tartozott a nyitáskor, szü- ; rétkor, de még a takaráskor í is a pirítás. A pirítás és a ; nyárson sült szalonna reg- j geli étkezéshez készült. A í í szilvafa-nyársra húzott szalonna ? \ sült zamatosra. Reggeli után £ borivás is volt, amelynek ^ ugyancsak megvolt a rend- í je. Az öregebb ihatott a J kulacsból elsőnek és jókívá- % nat mellett adta fiatalabb % kezébe. Nem volt illő a sza- ^ lonnából kétszer vágni, a ^ kulacsból sem sokat inni. ^ A jókívánság mondása köz- ^ ben a süveg, vagy a kalap £ megemelése is szokás volt. < „Kedves egészségére” szólt a ^ gazda ital után. ^ (Folytatjuk.) í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom