Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-06 / 286. szám
VIII. ÉVFOLYAM, 286. SZÄM 1964. DECEMBER 6, VASÁRNAP MEGJÖTT A MIKULÁS! hallottuk írunk róla ÖSSZEVONT TAGGYŰLÉSEK December 7-én, hétfőn dél- ntán 5 órakor a Petőfi Termelőszövetkezet és december 8-án ugyancsak 5 órakor a Dózsa Termelőszövetkezet pártvezetősége összevont taggyűlést tart. ★ Az ökölvívó-szakosztály sportolói tizenhárom első he- ] lyezést szereztek ebben az < évben. A szakosztálynak hy- j szónkét tagja van, belőlük négyen serdülők. ★ A MÉH Vállalat különféle csomagolóanyagokból 11 ezer forint értékben vásárolt fel. ★ A Magnezit Művek egy sa- mottégla csőprést rendelt a Gépjavító- és Faipari Ktsz- től. Százhatvanezer forintos költséggel készítik a berendezést. ★ A Szabadság Termelőszövetkezetben, az állami gazdaságban és a ládagyárban megtartották az összevont párttaggyűlést. ÉRZELMI NEVELÉS A városi nőtanács által szervezett előadássorozat következő előadására holnap délután 6 órakor a művelődési ház emeleti klubtermében kerül sor. Ez alkalommal Szabó Zoltán megyei felügyelő szól a megjelentekhez. Előadásának címe: Érzelmi nevelés. * A Kinizsi Sportkör röplabdacsapata kis létszáma ellenére is jól szerepel. Az idén megyei második helyezést ért el. De probléma van a téli edzésekkel; teremre lenne szükség. ★ Száz fővel, önsegélyező biztosítási csoport alakult a faárugyárban. ★ Téli álmát alussza a Petőfi Termelőszövetkezet hatvannyolc méhcsaládja. ★ A SERTÉSTENYÉSZTÉS GÉPEI, ESZKÖZEI Holnap, délután 5 órakor, Kakuk János ' agrármérnök a sertéstenyésztés gépeiről, esz- : közeiről tart előadást a j Szabadság Termelőszö- % vetkezet hangácsi klub- í jában. j * Negyvenhat traktoros okta- $ tását végzik folyamatosan az í állami gazdaságban. í * 2 Elmarad ma az állat- és ki- > rakodó vásár. í * 2 A DÁV KISZ-fiataljai rend- ^ szeresen járnak Kecskemét-) re a Katona József Színházba. Legtöbbjük bérletet váltott. í * I A GŐZFÜRDŐ £ N YIT V AT ART AS A y A karácsonyi és újévi ün- £ nepek között a következő lesz ^ a gőzfürdő nyitvatartási rend- •} je: december 21, 22, 23 és 24- £ én a szokásos időben tarta-1 nak nyitva, karácsony után j; pedig az első nyitvatartási nap f, december 29-én, az utolsó de- £ cember 31-én lesz. Az új esz- í tendőben 1965-ben először ja- ,í nuár 2-án fürödhetnek a látó- ^ gatók a fürdőben. í * * l MIT LATUNK MA A MOZIBAN? A generális. Buster Keaton. 1 a nagy nevettető ismét a kö- 'j zönség előtt. Amerikai film. fj Kísérőműsor: Lengyel szvit. % Matiné: Görbe tükrök birodalma. j A szülők ismeretlenek. — Otthon életveszélyes körülmények között lennq a gyermek. — Mindkét szülő idült alkoholista. — Az anya kicsapongó, az apa csavargó. — Hosszabb börtönbüntetését tölti az anya ... Nem sorolom tovább! A csecsemőotthonnak kilencven apró Jakója van, kilencven- szer kellene leírnom hasonló mondatokat. Szomorúakat, sajnálatraméltókat, egy-egy gyermek sorsának mottóját. Illetve, csak nyolcvannyolc- szor! Mert két gyermek törzslapján az áll, hogy az édesanyja meghalt. Legtöbb mondatban az anya szó szerepel. Hát ők lennének azok, akik eldobják maguktól saját gyermeküket, vagy akik miatt állami gondozásba kell venni a csöppségeket? Ök, akik maguk élték át a szülés fájdalmát? Nem, ez lehetetlen! Csakhogy a valóságnak súlya van, és a szomorú igazság az, hogy a csecsemőotthonban kilencven gyermek közül nyolcvannyolc a szesz, a rendezetlen családi körülmények miatt nem lehet otthon, a meleg fészekben. De ezek a fészkek ziláltak, és a fiókákat a szülők kilökdösték. Hova veszett ezekből az anyákból az emberi érzéseik legszebbike: az anyai érzés? Nagyon nehéz lenne ezt megmondani. Legtöbbjük már örökre elvesztette, vagy lehet, hogy nem is ismerte. A tivor- nyázás, a züllés, a csavargás, az ismerkedés izgalmát némelyek érdekesebbnek találják. Megszülik gyermekeiket és rábízzák az államra. Egy leányanya éppen a negyedik gyermekét hozza már a csecsemőotthonba. Ismerős, bennfentes itt. T. L-né azzal dicsekszik, inkább felmegy Pestre szülni, mert mindjárt ott is hagyhatja a gyermeket. Hány, de hány házaspár van, akik évek óta vágynak egy saját kis gyermekre! Szörnyű valóság az, hogy az állami gondozott gyermekek száma életszínvonalunk emelkedésével párhuzamosan nem csökken, de növekszik. Fájdalmasan sok szülő dobja el magától gyermekét, ha már egy csöppnyi nehézségbe ütközik! Mintha az úgy lenne rendjén, hogy az anya dolga csak a szülés, az államé pedig a felnevelés. A mi városi csecsemőotthonunk kilencven személyes, de ha kétszázan férnének bele, annyi lakója lenne. És vajon milyen a sorsuk? Itt egytől hároméves korig élnek, azután vagy nevelőszülőkhöz, vagy másik állami intézetbe kerülnek. Vannak, akiket örökbe fogadnak. De legtöbbjük az összetartozás élményét, a családot élete végéig hiányolja. Nem szólva arról, hogy az alkoholista szülők gyermekei idegileg már eleve nem lehetnek normális emberek. Kevésnek jut közülük olyan sors, mint a kis J. Rozikának, aki most húszhónapos. Hat hete fogadta örökbe egy fiatal gyermektelen pesti házaspár, akik többször is jártak az otthonban, hogy a sok apróság közül kiválasszák az ő kis Rozikájukat. A minap a fiatal mamától levél érkezett a csecsemőotthonba, amelyben hosszan, boldogan írja, mi mindennel örvendezteti őket a kislány. „Nagyon sok boldog órát szerzett már eddig is — írja. — ő a család sze- I me fénye, apukája sokat autóz- j tatja, fürdeti. Nem is gondol- tűk, hogy annyire lehet szeret- j ni egy gyereketj aki nem vér- ; szerint a miénk ...” Lehet, nagyon lehet szeret- j ni a csöpp kis gyermekeket. I Figyelni a kacagásukat, az j első lépteiket, az első szót, a ragaszkodásukat, ha a miénk, ha a másé. Most karácsonykor a legtöbb gyermek otthon, apukák, anyukák, nagyszülők között bontogatja az ajándékcsomagokat, az ö ! otthonukban. Ök kilencvenen j is kapnak ajándékot, talán J még többet, s lesz csillogó fe- j nyőfa is, a kezüket is meg- j fogják. De nem az édesanya, nem az édesapa... Végh Izabella Emberlakta helytől távol, a Csókás erdő rejtett zugában, csinos kis ház áll. Az udvaron a gé- meskútnál tehén szürcsölgeti a vályúból a vizet, az asszonyka kezében le-föl siklik az „ostor” a ráakasztott vederrel. Egy anyakoca, rengeteg baromfi társaságában valami csemegét keresgél a falevelek alatt. Körülöttük prémes kucsmáját a fülére húzva, rendőr sepre- get. Márton Albert rendőrtörzsör- mester lakik ide- kint. Innen jár be Erdei idill a városba, szolgálatba. Most éppen hatnapi szabadságát tölti idehaza. Segít feleségének a házkörüli munkában. Hat éven át körzeti rendőr- megbízott volt ezen a helyen. Azóta itt lakik. Utódja ugyan átvette már körzeti szolgálatát, de ők megszerették az erdőt, itt maradtak. Szeretnek ide- kint lakni. A nyár pompás a zöldben, csak tán télen volna kényelmesebb a városban. A házra ráférne egy kis tatarozás. Remélik, az új, termelőszövetkezeti erdőgazdaság jobb gazdája lesz. Az asszonyka tehenet fej és gondoz. Két hízó gömbölyödik az ólban, mellettük az anyakoca. Tíz süldővé cseperedett malac a közeli erdő szélén hancúrozik. Közülük többre szerződést kötött. Az ötven tyúk is jól jövedelmez. Évente négy-ötezer tojás a hozam. Igazán idilli élet... — fehér — (Godány felv.) Lépre került a furfangos kerékpártolvaj Kár volt befesteni az ellopott járművet H. L. még június elején bejelentette a rendőrkapitányságon, hogy kerékpárja május 27-én nyomtalanul eltűnt a sportotthon udvaráról. A nyomozás természetesen megindult, az eredmény azonban egy kicsit váratott magára. Október elején jelentkezett a rendőrkapitányságon Pap p Mihály. Elmondotta, hogy háza végénél elhagyott férfikerékpárt talált. Mint becsületes megtaláló annak rendje szerint beszolgáltatta a járművet. Néhány nap múltán H. L. értesítést kapott a rendőrkapitányságtól, s ebben felhívták, hogy elveszett kerékpárja ügyében jelentkezzen. Harsányi nézé- gette a kerékpárt, de nem ismerte fel benne a sajátját, mert a biciklit valaki fekete fektékkel befestette. Később viszont a nemrég vásárolt kerékpárgumiról azonban minden kétséget kizáróan megállapította, hogy a jármű az övé. Ezzel párhuzamosan Berecz Balázs is jelentkezett a rendőrségen azzal, hogy bátyja kerékpárját annak tudta és beleegyezése nélkül elvitte és ittas állapotban elhagyta. Viszont tudomása van arról, hogy a kerékpárt valaki megtalálta és beszolgáltatta. A rendörkapitány- . ságon utasították, hogy je- | lentkezzen a kerékpár okmá- I nyaival és azok felmutatása ' esetén megkaphatja a járművet. Néhány nap múlva azonban már nem Berecz Balázs, hanem testvérö ccse, Berecz György jelentkezett a rendőrségen. Okmányokat ő sem tudott felmutatni, de azt állította, hogy papír nélkül vásárolta a gépet egyik ismerősétől. A megnevezett ismerős mit sem tudott a kerékpárról és határozottan kijelentette, hogy ő pedig Berecz Györgynek semmiféle kerékpárt nem adott el. A fiatalember emlékezőtehetsége gyorsan váltott és a második számú mesében azt állította, hogy egyik konzervgyári vacsorán ismeretlen embertől vette a kerékpárt. Berecz György ebbe is belezavarodott és végül bevallotta, hogy a járművet ö lopta el a sportotthon udvaráról és hogy a tulajdonos fel ne ismerje, befestette feketére. A rendőrkapitányság a nyomozás befejezése után vádemelés céljából az iratokat áttette a városi ügyészségre. — Villamos gyeplő. Denverben, Colorado államban villamos gyeplőt hoztak forgalomba. hogy a lovak gyorsabban megértsék gazdájuk szándékát. A könnyed áramütések jobban hatnak az állatokra, mint a kézmozdulatok, s teljesen ártalmat!?; nők. II. RÉSZ. Bél Mátyás, „Notitia Hungáriáé nova historica — geografica” (Feljegyzések Magyarország új történetéről és földrajzáról) 1738-ban megjelent harmadik kötetének mellékleteként szereplő, Mikovinyi Sámuel által készített térképen már feltünteti a város körül a ma is meglevő öregszőlőket. Érdekessége, hogy csak a Három Város körül (Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét) tüntet fel szőlőket a Duna—Tisza közön. A legöregebb szőlőink: Tázerdő, a Hosszúhát, a Zsíros, a Kálmán, a Temetőhegy és a Tormási szőlők. Ezek még ma is gyümölcsfa erdőknek látszanak messziről. Nem csoda, ha szerették az öreg szőlőket. Fái tavasszal virágba borultak. A sző övirág illatát é'vezni nem mindennapos élmény. Madártól hangosak ősztől tavaszig az öreg szőlőhegyek. Persze, hogy a szerelmes fiatalok is felkeresték az öreg szőlőket. Nem volt akkor még a városnak parkja. Viszont veszélyes volt a sző- ’ lökben meghitten sétálni, mert a szőlőcsősz könnyen a főbíró elé vezethette a szőlők között illetéktelenül sétálókat. A jószág sem mehetett a szőlők közé. Mély árkokat vontak a szőlőhegyek köré, melyeket évente újíDr. Balanyi Béla: őeepsaSiSk nymán... „Zugkorcsmákra vigyázok...” tottak. A birka, sertés, ló és szarvasmarha gazdája ráfizetett, ha az állata a szőlőhegyekre tévedt. A szemfüles hegyőrök behajtották az ilyen jószágot a „bitangistállóba”. Innen csak a büntetéspénz kifizetése után hajthatta gazdája haza. A körösi ember szerette a szőlőt. Gyarapította is azt. Az évet tavasztól őszig, a jó levegőn, fák alatt töltötte. A szőlők művelése régen nagyobb gondot nem igényelt. Nem volt ismerős a peronoszpóra. Permetezni nem ke lett, csak az 1880-as évek után. A metszés sem volt valami gondos munka. Aki metszett, rátaposott a venyigecsomóra és kaszakéssel elvágta, anélkül, hogy az életképes rügyeket számolta volna. A nyitás, kapálás, kötözés, gyümölcsszedés, a szüret és a szőlő betakarítása képezte a fő munkát. A kötözőszer sem a raffia volt, hanem a káka. A szüret volt a szőlősgazda legjelentősebb napja. A leszedett szőlőt nem a szőlőben taposták musttá, hanem a város körüli akiokban. Itt voltak a taposókádak és itt voltak a hordók. A bort csak a leszűrés után vitték a városi házhoz, a boroskamrába, vagy a pincébe. Voltak olyanok is, akik a bort az akolban tartották. A bormérési jog a városé volt. A bort a város mérette ki a korcsmáin, és a kőpincékben. A református egyháznak volt csak korcsma tartási joga, melyet a várostól kapott. A város korcsmái: a Nagy vendéglő, a szolnoki, a kecskeméti és a budai kapui korcsmák, a vásártéri és a belső kőpincék voltak. A határ területén a Vashalmi, a Cserepes, a Nagyerdei, a Gógányi és a Pótharaszti csárdákban mérték a város borát. Az 1770-es évekig a Kutyakaparó csárdában is a nagykőrösi tanács mérette a bort. A szőlők termését a város vásárolta meg. Másnak el sem lehetett adni, ha azt a város nem engedélyezte. Bordézsmát is szedett, mert a váci püspöktől a dézsmajogot pénzen váltotta meg, még a török hódoltság alatt. 1848-ig pénzben fizette ki a püspökséget. A bor- dézsma szedés a szüret után történt. A dézsmát szedő városi alkalmazottak józanok aligha lehettek, mert a naponta átvett borok kóstolgatása, még a nagy ivókat is kikészítette volna. A szeszfokmérőt még nem ismerték. Régen divat volt a hatóságot kijátszani. A jó bor helyett a törkölyre öntött vizet is megpróbálták átadni. A papoknak is vigyázniok kellett, mert a 12 akó bor papbért a város a dézsmából adta és a csigert itt is megkísérelték elsózni. A bor éldugása és a zugkorcsma tartás régi szokás. A legrégibb számadáskönyvekben is; külön tartották nyilván a zugbormérők által befizetett büntetéspénzeket. A tilalom ellenére igyekeztek a bort oda vinni és ott eladni, ahol többet fizettek érte, mint a város. Nem volt akkor még pénzügyőr, de voltak a városnak hadnagyai és utcatizedesei, akiknek az esküjé- [ ben benne volt, hogy „a zugkorcsma tartókra szeme- \ sen vigyázok és azokat a ta- \ nácsnak feljelentem". (Folytatják.) ■ Anyák — gyermekek — sorsok Az állam felneveli? - Meddig terjed a felelősség? - Nevelje aki akarja?
