Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-06 / 286. szám
VIII. ÉVFOLYAM, 286. SZÁM 1964. DECEMBER 6, VASÁRNAP A társadalom szülötte lesz... Tipegőket is gyártanak — Harmincegy szakmunkás sorsa — Mindenki segített Épül az űj cipőüzem Ha idegen megy végig a Gubodi utcán, talán nem is gondolja, hogy a város központjában komoly cipőüzem működik, melynek évi termelése több mint 200 000 pár cipő. Az üzem főleg gyermekcipőket gyárt, ezen a téren már régi hagyománnyal rendelkezik. Jó eredményeiket az igazgató irodájában található számtalan elismerő oklevél és első díj is bizonyítja. Tavaa minőséget állandóan javítsák. Az évről évre növekvő munkáslétszám és a tervek bővülésével egyidőben nem tudták biztosítani a szükséges szociális berendezéseket. Az üzem egyre zsúfoltabbá vált, nem volt lehetőség a továbbfejlő-- désre. Megoldást kellett találni. A város vezetőinek javaslatáják építeni a kultúrhelyiséget, valamint az új irodaépületet. Erről az új üzemről elmondhatjuk, hogy valóban a társadalom szülötte lesz. Hiszen a vállalat tagjain kívül segítséget nyújtottak a város üzemei: a Közlekedési Gépjavító Vállalat, a Villamosipari Gyár, a Sütőipari, a Ruhaipari, a Községgazdálkodási Vállalat, a Budapesti Hídépítő Vállalat Boris ka néni Most negyvenegy éve, őszszel kezdte meg a munkát özv. Urbán Kálmánná tanítónő Kőcser községben. Negyvenegy munkás év, sok gonddal, bajjal, de sok örömmel is. Szerette a gyermekeket, nem vágyott el innen. Tanítványa volt az egész falu. Hányán lettek közülük orvosok, mérnökök, tanárok! Az egész falu „Boriska nénije’’ lett. Mint az iskola igazgatóhelyettese, gazdag tapasztalataival, nagy gyakorlattal irányította az iskolát. Most, negyven évzáró után Boriska tanító néni búcsúzik a gyermekektől, búcsúzik az iskolától. Nyugdíjba vonul. Nem búcsúzik el azonban a községtől, melynek életéből mindig kivette a részét. Több mint tíz éve megyei tanácstag, a nőtanács vezetője. Áldozatos munkája elismeréseként, most választották meg egyhangúlag a községi pártszervezet titkárává. Alkalmasabb embert nem találhattak volna rá! Nyugdíjba vonulása alkalmából kívánjuk, hogy éljen még köztünk sok-sok éven keresztül erőben, egészségben, kedves Boriska néni! Boros László Iyi tervüket 100,3 százalékra teljesítették. Az országban egyedül itt gyártanak gyógybetétes gyermekcipőt, s nemrég a Könnyűipari Minisztérium a vállalatnak adta a „tipegők” gyártását is. Az üzem a terv teljesítésével ebben az évben lemaradt. Ennek oka egyrészt a gyakori anyaghiány, másrészt hozzájárult a lemaradáshoz az új termék bevezetése is. Hiszen a tipegők gyártásában még nincs gyakorlatuk és az átálláskor nem voltak meg a kellő anyagi feltételek sem. A lemaradást természetesen igyekeznek behozni. Tavaly 76,1 százalékban gyártottak első osztályú cipőket, addig most az első háromnegyed évben 76,4 százalék első osztályú termékeik közül. Ezen a területen további erőfeszítéseket tesznek. A szocialista brigádok legfontosabb feladata ma az, hogy a tervek mennyiségi teljesítése mellett Munkában a talpvarrógép ra született meg a terv: új üzemet építenek. Indokolta az új üzem felépítését harmincegy fiatal szakmunkás sorsa, akiknek más város cipőgyáraiba kellett volna elmenniök dolgozni, ha nem épül meg az új üzem. A vállalat vezetői ismertették a munkásokkal az új üzem tervét. A munkások, az adminisztrátorok, a műszakiak lelkesedéssel fogadták és ott helyben megszülettek az első tár- sadalmi-munkafelaján- lások is. A lelkesedést tettek követték. Az üzem dolgozóinak nagy része szabad idejét, vasárnapjait feláldozva végezte munkáját E tettrekészséget látva a városi és a megyei tanács, pénzzel is támogatta az új üzem építkezését. Jelenleg már áll hat modul barakk, egy raktár, kész a betegszoba. két csarnokban már befejezték a téliesítést, készen van a vízvezetékhálózat és még ebben az évben fel akarstb., amelyeket szintén elismerés és köszönet illet az önzetlen segítségért. M. J. JOMULATAST! SPORT Ma délelőtt 9 órakor hat város tornászai mutatkoznak be a gimnázium tornatermében. MA: Kocséron az özvegy menyasszonyok című magyar filmet; Jászkarajenőn a Honfoglalás I—II. című magyar filmet; Albertirsán a Majd- ] nem baleset című angol filmvígjátékot játsszák. Demokratizmus az építésben A közületi demokratizmus jegyében ült össze az építési és városfejlesztési állandó bizottság, hogy elkészítse az 1965. évre szóló egész éves programot. Az áb tagjai élénk vita keretében állapodtak meg a legáltalánosabb teendőkben. Kimondták, hogy minden negyedévben beszámoltatják az építésrendészeti, a műemlék, valamint a Budai úti albizottság egyikét. Elhatározták, hogy növelik a helyszíni ellenőrzések számát. Az a célkitűzés, hogy jövőre ne kerüljön egyetlen olyan jelentés se az állandó bizottság plénuma elé, amelyet előzőleg az elnök által kijelölendő bizottsági tagok a helyszínen részletesen meg ne vizsgáltak volna. Mit hozott a Mikulás ? Városszerte pirosak lettek ma reggelre az ablakok. Háromezer Mikulás állt bennük. A jó Mikulás — édesapa, édesanya kezével — odatette kinek, kinek a csokicsizmát, a szaloncukrot, a diót, almát, mogyorót, az édességet, vagy a — virgácsot. Gazdag az idei Mikulás, annyi szent. Az elmúlt napokban a Rákóczi úti édességboltban több mint húszezer forint ára Mikulás-csomagot vásároltak, s hol van még akkor a háromezer csokoládémikulás, a tengernyi táblacsokoládé, szaloncukor, füge, bonbon, déligyümölcs! Tegnap Mikulás a gyárakba, az óvodákba, a hivatalokba is hivatalos volt. Csak a Szeszipari Vállalatnál vagy nyolcezer forint értékű ajándékot hagyott ott. Telt puttonyából — úgy hisszük — ez idén már minden apróságnak... A huszonkét nő hagyta magát meggyőzni De mi szükség volt a levélre? Különös levelet kapott a Ceglédi Hírlap szerkesztősége minap a Rendeltruhaipari Vállalat egyik szocialista brigádjától, Madarász Cecília és a brigádvezető aláírásával. A nagyon is magabiztos hangnemben írt, öndicsőítő levél felkeltette érdeklődésünket. Kíváncsiak voltunk milyen emberek lehetnek azok, akik így reklámozzák önmagukat? Azon sem lepődtünk meg túlságosan, hogy az üzem Kossuth Ferenc utcai részlegénél Madarász Cecíliát egyáltalán nem ismerik, s hogy a brigádvezető egyáltalán nem tud a levélről. A különös levélről, amely nem bánt senkit, csak dicsér. Dicsér, de úgy, hogy a jóérzésű ember viszolyog tőle ... Hanem nézzük most már meg azt a brigádot, amelyiknek ilyen jóakarói vannak! Megnéztük. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a titokzatos jóakaróknak — igazuk volt! A brigád szeptemberben nyerte el a szocialista címet. Most a Zrínyi Ilona nevet viselik. Megnyerték a munkaversenyt és ezer forint külön jutalmat kaptak. A hét éve megalakult maroknyi brigád apró-cseprő konfekcióval bíbelődött — kevés eredménnyel. A szalagmunkára való áttérés valamit javított a brigád helyzetén, de jelentős eredményre ezután sem jutottak. Torzsalkodások, nap-nap után ellentétek akadályozták a munkát. Az időközben 22 főre szaporodott brigád sehogy sem tudott magára találni. Aztán Asztalos szaktárs, a műszaki vezető és Tokaji Mihály szalagvezető, mégis megtalálták a kiutat. Megfigyelték, hogy a brigádot egyáltalán nem zavarja, hogy mindig az utolsó helyen állnak. Nem a tudással volt baj, nem is a szorgalmon múlt, hanem a brigádtagok egyszerűen nem tudták elképzelni, hogy ők a másik szalaggal versenyezhetnének. Ez a kisebbségi érzés elkeseredést szült és belső ellentéteket robbantott ki. — Hogyan lehetne segíteni — törte a fejét a két vezető. S végül hozzáfogtak ahhoz, amiben tán maguk sem hittek. Hónapokon át tartó, türelmes beszélgetéssel egyenként győzték meg a brigád tagjait arról, hogy vannak ők is olyan jó szakemberek, mint mások, ők is épp olyan értékesek és ők is lehetnek elsők, ha akarnak. — Nehéz, volt, de sikerült — mondják most boldogan. A huszonkét nő hagyta magát meggyőzni. összefogtak és nem bánták meg. Ma az I-es szalag példaképe a Zrínyi Ilona brigád. Áz üzemtől és vezetőségtől igazán minden támogatást megkapnak, elégedettek, csak — csak az ördög tudja, hogy kinek és mi szüksége volt arra a dicsőítő levélre... Dajka János ANGYALI APRÓSÁG A játékbolt kirakata előtt mindig sokan állnak.: Én is ajándéknézőben voltam, mikor az alábbi párbeszédet ellestem. — Lacikám, most szépen válaszd ki, hogy mit hozzon az angyalka, és estére megírjuk neki. Lacika, olyan hét év körüli, szép szőke kisfiú, a kirakatot nézte, aztán megszólalt: — Hogy az angyalka mit hoz, az nem érdekel. De te vedd meg azt a villanyvas- utat, mert holnapra elfogy, s akkor mit teszel a karácsonyfa alá? Hát nem angyali? — Olimpiai dísztomaesf lesz szerdán városunkban a Ceglédi Építők SE torna- szakosztályának részvételével. A városi művelődési házban ma délután 5 órakor tánczenei koktél. Sikeres vendégszereplés Veszprémben Várjuk a veszprémieket Az Ödry Árpád irodalmi színpadunk kedves meghíNyolcvan éve született, élete végéig ceglédi írónak tartotta magát... Emlékezés Kárpáti Aurélra Laci. a műítész Vendégségben voltam, amikor egy képügynök toppant be oda, azzal a szándékkal, hogy képet adjon el. Mintha csak ismerősöm gondolatát találta volna ki, aki valóban akart egy-két képet venni, hogy új lakását ezzel díszítse fel. Az ajánlat annál csábítóbb volt, mivel részletfizetést is ajánlott az ügynök. A mappából egymás után kerültek elő a képek. Három-négy már félre is került azzal a szándékkal, hogy abból választják ki a végén a megvá- sárlandót. Az egyiken balerina tündökölt, a másikon cigánylány ült rózsával és mély dekoltázzsal, a harmadikon tájtalan tájkép volt őzikékkel. hattyúval, kacsalábon forgó várral. Egységesen, darabonként négyszáz forintos áron. Már majdnem megalkudtak, amikor belépett Laci, a hatodikos kis diák. Az egyébként szokásos köszönés helyett mindjárt apjához fordult. — Apa, milyen képek ezek? Hiszen ezek... rondák! Az apa elpirult, az ügynök elsápadt. Hiszen ez l t‘ volna ma az első igazán jó üzlet. Még fel sem ocsúdtak, a kép alján, a fiú már is a Képzőművészeti Alap pecsétjét kereste. — Nem tudja a bácsi, csak zsűrizett képet szabad eladni? Az ügynök csak hebegett. Végül előkerültek a nagy, szép rézkarcok is. Ezekből vásároltak. S hogy nem giccs, hanem művészi kép díszíti Kovácsék szobájának falát, az egyedül az iskolai művészettörténet oktatásának köszönhető .. (kecskeméti) Nyolcvan eve — 1884. december 5-én — született városunk legnagyobb írói egyénisége, Kárpáti Aurél. Az azóta eltelt 80 év és annak minden eseménye ma már az egyetemes magyar irodalom- történet szerves része. Ki gondolta volna akkor, hogy a ceglédi nagymalom kistisztviselőjének fia egykor Cegléd nevével együtt bevonul a magyar irodalomba. Tulajdonképpen csak gyerekkora első 15 évét töltötte városunkban és mégis élete végéig ceglédi írónak tartotta magát. Ügy indult el ebből a városból, mint számos kenyerespajtása; elődök nélkül világot próbálni. A szülőföld nem tudott sok útravalót adni, legföllebb az itteni gyermekkori élmények hamuba- sült cipóját. Ezeket azonban élete végéig megőrizte, ahogy „A vándor visszanéz” című utolsó műve is bizonyítja. E könyv különösen kedves nekünk, nemcsak azért, mert oly magávalragadóan és szépen ír városáról, hanem azért is, mert a ceglédi ember karakterét ő rajzolta meg a legjobban. Élete nagy sikerei nem e városhoz kapcsolódnak. De hiába volt a főváros ezernyi elismerést és megtiszteltetést nyújtó hízelgése, ő sohasem tagadta meg, hogy ceglédi. „Vidéki ember vagyok — írta — és az is maradok, most már úgy látom, halálomig. Hiába élek könyvek, gépek, színdarabok zárt háromszögében évtizedek óta: egy sugaras, bolond áprilisi délelőtt csak bekopogtat hozzám az otthonmaradottak üzenete. A bedei mezőé, amelyen labdám egykor i elgurult, a kámáni erdőé, amelynek öreg fái alatt ballagó szarvasbogarakra vadásztam, a malom mögötti zöldellő kis nádasé, amelynek tollas buzogányai idézték képzeletembe verekedő Toldi Miklós emlékét. A napfényben a megmozdult föld utánam küldi tavaszi hullámait és én egyszerre nyugtalan leszek. Honvágy ez. Visszafájás rég elsuhant esztendőkben, szétpor- lott múlt után.” Amíg élt, 3 volt a ceglédi irodalom legfőbb patro- nusa. Fiatal tehetségek bá- torítója és elindítója. Ahogy azonban tavaly február 7- én eltávozott közülünk, úgy éreztük, nagyon egyedül maradtunk. 1963. októberéi ben emléktábla került az egykori szülői ház helyére, s azóta, aki ott megy el, mindig felvillan emlékezetében írónk nagyszerű egyénisége. Kárpáti Aurél hagyatékának ápolására február 29- én megalakult városunkban a Kárpáti Aurél Asztaltársaság. Kárpáti Aurél emlékét akkor ápoljuk híven, ha pezsgő irodalmi, zenei, képzőművészeti és társadalmi életet teremtünk e városban. Ilyen légkörben tudnak csak kibontakozni az új fiatal tehetségek, akik majdan, reméljük, átveszik és továbbviszik a nagy előd munkáját. Születésének 80. évfordulóján önkritikusan kell megállapítani, hogy mind e város, mind a magyar irodalomtörténet még nagyon sokkal adósa Kárpáti Aurél emlékének. Életművének a magyar irodalomtörténet XX. századi korszakába való méltó beillesztése, kritikusi tevékenységének az egyetemes magyar színházkultúrára és kritikára való hatása, értékelése még megoldandó feladatként várat magára. Reméljük, nem túlságosan sokáig. Dr. Zoltán Zoltán vásnak tett eleget, amikor szerdán és csütörtökön Veszprémbe látogatott. Az ott folytatott megbeszélésnek szakmai jellege is volt Az országos hírű veszprémi együttessel hasznosnak bizonyult kicserélni a tapasztalatokat. Az első napon éjfélig tartó szakmai megbeszélésen vett részt a két együttes, majd másnap a „Villon” című kosztümös produkcióval léptek fel. A siker nagy volt. A Veszprém megyei újság meleg hangon emlékezett meg a ceglédi együttes vendégszerepléséről. A veszprémiek' hamarosan viszonozzák a ceglédiek vendégszereplését. Érdeklődéssel várjuk az országos hírű együttes bemutatkozását. HÍREK — A tsz-akadémia első előadása nagy érdeklődés mellett zajlott le a ceglédi Kossuth Termelőszövetkezetben. Dr. Mészöly Dénes a termesztett növények előfeltételeiről tartott előadást. A tsz-akadémia előadássorozatának második előadására szerdán délután 3 órakor kerül sor a Kossuth Tsz-ben. — Taggyűlést tart a KIOSZ ceglédi járási szervezete hétfőn este 6 órakor a városi művelődési ház emeleti nagytermében.
