Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-06 / 286. szám

1964. DECEMBER 6. VASÁRNAP K/Urlau 9 Kudarcba fulladt szellemi vállalkozás? Miért oszlott fel Cegléden a Kárpáti Aurél Irodalmi Asztaltársaság? Ez év február 29-én ala­kult meg, néhány nappal ezelőtt pedig feloszlott Ceg­léden a Kárpáti Aurél Iro­dalmi Asztaltáisaság. Ha semmi mást asm tekintünk nyolchónapi működésükből csak azt, hogy hírük túl­jutott Cegléd határain, s lelhívták a figyelmet Ceg­léd bontakozó szellemi éle­tére — létük máris hasz­nos volt. Pedig • egyebet is tettek. Tömörítették a város irodalomkedvelőinek egy ré­szét, köztük azokak akik maguk is próbálkoznak az ihletett betűvetéssel. Tevékenységük két irányú volt: egyik a mai magyar irodalom térhódításának se­gítése az olvasók körében, másik, alkotni vágyó tag­jaik serkentése. Első lépésként a város ne­ves szülöttének, Kárpáti Au­rélnak ceglédi vonatkozású emlékeit gyűjtötték csokor­ba, s ismertették tetszést arató előadásban. Aztán Ceg­léd az irodalomban című té­ma következett, majd író— olvasó találkozók, illetve vi­taestek Fekete Sándor, Berda József, Csoóri Sándor és Dé- kány Kálmán írókkal. Jól sikerült a Cegléd—Nagykő­rös—Kecskemét kulturális kapcsolatairól szóló előadás is. Rendezvényeiken általában 60—80 ember jelent meg, különösebb szervezés nél­kül. Egy-egy megmozdulá­suk — ha viszonylag szű- kebb körben is — esemény­nek számított a város — gazdagnak egyáltalában nem mondható — kulturális éle­tében. A társaság működé­se erjesztő hatásúnak ígér­kezett. Mégis, miért szűnt meg? Kérésünkre rögtönzött „ke- rekasztal-konferencia” vitatta meg az okokat. Ezen részt vett Sági Ferenc, a városi pártbizottság agitációs és mű­velődésügyi osztályvezetője, Győré Sándor, a városi ta­nács művelődésügyi osztály- vezetője, Kányi Andrásné, a járási könyvtár igazgatója, s a megszűnt Kárpáti Aurél Irodalmi Asztaltársaság kép­viseletében dr. Zoltán Zol­tán, Dajka János, Kecske­méti Mihály és Tamási Ta­más. A társaság tagjai elmond­ták, hogy elvesztették ked­vüket Az okok közül né­hány lényegesebb: a városi művelődési ház nem biztosí­totta a zavartalan működés­hez szükséges feltételeket. Ahogy mondják, még a bé­lyeggyűjtő szakkör is több támogatást élvezett. Nézetel­téréseket okozott néhány gazdasági probléma is, mint például meghívók nyomta­tása, postadíja, az íróven­dégek szolid vendéglátása stb. Helyzetük rendezetlen­ségét és a művelődési ház­hoz fűződő viszonyuk tisz­tázatlanságát jelzi az a ténv ----*----­t elekkel rendelkező — szék- £ házában működjék. Ennek £ alapján az asztaltársaság új- ^ jászervezése feltétlenül kívá- ^ natos, s még intenzívebb te-J vékenység szükséges, hogy nö-i vekedjék taglétszámuk — el-; sősorban is az irodalom szakos ; pedagógusok köréből — s nö­veljék tömeghatásukat ma­gas színvonalú irodalmi isme­retterjesztéssel és kulturált, minden szellemi igényt ki­elégítő klubélettel. Így ágya­zódjék bele az asztaltársaság tevékenysége a város kultu­rális életébe, s tegye színe­sebbé, változatosabbá azt, el­sősorban a város értelmisé­ge részére. Remélhetőleg túljutott így válságán a Kárpáti Aurél Iro­dalmi Asztaltársaság. Újjáala­kul, tovább dolgozik, s még több elismerést szerez Pest megye legnagyobb városának. Kezdő lépéseinek tanulságait azonban le kell vonnunk, hogy máshol is hasznosíthas­sák. Mindenekelőtt azt kell leszögeznünk, hogy minden j ilyen kezdeményezésnek örül- j nünk kell, mert színesíti nép-j művelési tevékenységünket, J növeli annak hatásfokát. Ép-J pen ezért, legyen neve akár j ..asztaltársaság” vagy „kör”, < klubnak, a speciális érdeklő-j désű emberek klubjának ^ kell tekintenünk, s mint ilyet, \ a népművelőknek fel kell ka-J rolniuk. { Nagy veszélyt rejt magá_j ban az irreális célok kitűzé-í se. Ha aztán valami nem si-S kerül, jön a kedvetlenség, le-j targia. Sajnos Cegléden is; találkozunk ennek jelével. Aj célokat az adottságokhoz kell í mérni, csak így születhet reá-i lis terv. De még a reális tér-2 vek valóra váltásához Is több; türelem és kiegyensúlyozott-j ság szükséges. A sérelmek; pedig nem gyógyulnak bej önmaguktól. Nem gyűjteni j kell a sérelmeket, hanem or- j vosplni. S mint ahogy most, j nagyon is alkalmatlan idő- \ ben, azonnal leültek a város! kulturális életének vezetői, \ hogy egy klub munkájáról j négy óra hosszat beszélgesse-j nek, bizonyára még inkább j megtették volna azt korábban, j ha ezt igénylik, kérik tőlük. Tenkcly Miklós ! Az agyag virtuóza Gorka Géza kiállítása a Csók Galériában J Zsikó Gyula: NINCS KIVÉTEL Két kicsi talp tipeg-topog: places, placcs-mondja meztelen. „Ugorj apa, ki az ágyból, tán csak nem félsz a mosdástól, Jer velem!” Arcom mása, lelkem fia, mégis mégis: idegen! Uj a szava annyi sokra, virágzóbb a lelke bokra mint nekem. Egyezünk és ellenkezünk, mint a jobb és balkezünk. Más az arány, más a mérték... Akadtak, kik utolérték gyermekük? Mindent, mindent tőlem kapott, mégis más mint én vagyok. Tanítgatom, vezetgetem s sebet szakit a lelkemen: Elhagyott! Mindenik nap fájva érzem még ilyen volt s újra más. Összemérve tetteinket felvillan a holnap, mint egy látomás: Nincs kivétel, az apának fáj vagy nem fáj látnia: túlélője, folytatója s apai rend lázadója: a fia. | azt a gyönyörűséget, amely a 2 Dunakanyarnak ezen a szépsé­y . £ ges vidékén fogan, hogy to- í vábbadhassa — az egész vi­| lágnak. I ■* t irtuóza az agyagnak es V a máznak, de anyag és technika nála szoros ! ’ egységbe forrt a tartalommal, a tárgyak rendeltetésével. Mű- í vészeiének mindig mondani- | valója van az emberek számú­it ra: tegyük szebbé, derűsebbé, mindennapi életünket, legyen \ a-z otthonunk valóban otthon, ! ahová megpihenni és felüdülni tér meg az ember a fárasztó f napi munka után. Ezért s ezen ^ munkálkodik, s alkotja szebb- \ nél szebb, derűsebbnél derű­| sebb dísztárgyait, ü Nem véletlen, hogy az em­berek megértik agyagba for­mált szavát — az iparművé­szeti boitckban szinte állandó jelleggel hiánycikként szere­li pel nek Gorka Géza ízléses, szemet-lelket gyönyörködtető kerámia-dísztárgyai. Sokat, na­gyon sokat kellene alkotnia ahhoz, hogy művei minél több | otthonba eljuthassanak. A kiállítás, amelyet már ed- | dig is ezrek kerestek fel, jé- í lentős eseménye művészeti éle­Itt járt a Mikulás (Fotó: Kotroczó) í tünknek. 2 Prukner Pál ez a legnagyobb elismerés, amely művészt megillethet: nem önmagának, az emberek­nek, a hétköznapok emberének allcot. Kerámiái természetes arányukkal és célszerűségük­kel, ugyanakkor egyszerűsé­gükben is megkapó díszíté­sükkel a legkülönbözőbb mű­veltségű emberek számára is érthetőek. Alkotásait új formák, új szí­nek jellemzik. A kerámiatár­gyak — vázák, tálak — híven követik a rajtuk ábrázolt dí­szítőmotívum karakterisztikus vonalait, hozzáadva a művész alkotó-teremtő képzeletét. De a természet ősi formáit őrzik azok a kerámiatárgyak is, amelyek képi elemet nem tar­talmaznak, csupán bravúros színkezelésükkel, az alapszínek hihetetlenül széles skálájával vagy különleges mázfelületük­kel ejtik ámulatba a szemlélőt. A kiállított tárgyak többségé­re ez utóbbi tulajdonság a jel­lemző — a hangsúly egyre in­kább a zománc szépségére, színhatására tevődik át. Finom pasztellszíneket használ ' haj- szálerezéssel, csurgatással vagy repedezettségged: kincsesháza maga a természet. Verőcei al­kotóműhelyét mintegy szimbó­lumként építtette a domboldal­ra: látni, felszippantani és mű­vészi élménnyé sűríteni mind­műrészei egyetemes vonásait, amely nem csupán magyarrá, egyszersmind nemzetközivé is teszi művészetét. Bizonyítja ezt az is, hogy az olaszországi Faenzában. a Nemzetközi Ke­rámia Múzeumban ötezer év legszebb és legértékesebb alko­tásai között helyet kapott Gor­ka Géza több, remekbe készült műve. Mi a titka művészetének? A látogató, ha figyelmesen végigjárja a Csók Galéria ki­állító-termeit, választ kap a kérdésre. S ez a válasz: az em­ber őszinte és igaz szolgálata. C-'i orka Géza nem önmaga y gyönyörködtetésére al­kotó művész. A szépség nemes élményét megosztja em­bertársaival — müveivel nem kitűnni, csupán elgyönyörköd- tethi akar. Vagy ahogyan ő fogalmazta meg: megszépíteni a hétköznapok szürkeségét. Ezért alig találkozhatunk ezen a kiállításon monumentalitásra törekvő alkotással — szinte va­lamennyi műve hasznos dísz­tárgyává válhat bármelyik mo­dern lakásnak. S azt hiszem, \ mekbe formált kerámiatárgy j azonban sokkal . többet mond í ennél. Tíz munkás esztendő al- j kotásait vonultatja fel: vázá­ikat, tálakat, virágtartókat, ál- j latfigurákat, faliképeket, ame- j lyek a szépre vágyó és törek- j vő embereknek azt a minden- jnapi szükségletét szolgálják, j hogy díszítsék az otthonokat, í kifejezzék a ma emberének j megváltozott életformáját. S j ezt a művészi rendeltetést tö- j kéletesen kielégítik a kiállítá- j son bemutatott. Gorka-kerá- j miák. í Gorka Géza ma vitathatatla- j mii a legismertebb magyar ke- jramikus. Nemcsak az ország- ! határokon innen, azon túl is ! élénk érdeklődéssel figyelik j művészetét, mindig újjáterem- jtő alkotókedvét, kimeríthetet- ; len ötletgazdagságát s legújabb j alkotásait. Nem véletlenül. Kö- j zel fél évszázados munkássága j egyet jelent a magyar kerá- j miaművészet megújhodásával j — elválaszthatatlan attól. Mű- j vészete nemcsak anyagában, de j jellegében is tiszta és egysze- ! rűségében is nemes. Alkotásai A z elmúlt napokban nyílt meg a Csók Galériá­ban Gorka Géza Kos- suth-díjas. érdemes művész ke­rámiakiállítása. Ennyi a szűk­szavú újsághír. A kiállításon bemutatott kétszázhetven re­híven őrzik, hogy egykor Ba­dar Balázs, a híres mezőtúri gölöncsérmester tanítványa volt, nála tanulta meg az ősi fazekasságot. De a népi voná­sok megőrzése mellett biztos kézzel alkalmazza a kerámia­is, hogy nevük megváltozta­tását szorgalmazta a műve­lődési ház. „Aztaitársaság”- ként bizonyára se a „klub”, se a „szakkör” rubrikájában nem tarthatták nyilván őket. Mintha a név lenne az el­sődleges, s nem a tarta­lom! ... Ilyen okok miatt — bár még névlegesen a művelő­dési házhoz tartoztak — más cégekkel szövetkeztek egy- egy megmozdulás, író—ol­vasó találkozó rendezésére, így például az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat szak- szervezeti bizottságával, a Vendéglátóiparí Vállalattal és két alkalommal a járási könyvtárral. Különösen a járási könyv­tárral való együttműködé­sük bizonyult gyümölcsöző­nek, a könyvtár meghívókat nyomatott. így született meg a tagokban az a gondolat, hogy a könyvtár égisze alá helyezik magukat, s úgy működnek tovább. Ez heves elvi tfitát váltott ki a veze­tőségen belül, s így mind­annyian le is mondtak. Most itt áll a társaság lemondott vezetőséggel, gazdátlanul. A társaság részéről még más helytálló panasz is el­hangzott. Többek között az, hogy a város kulturális életé­nek vezetői a nyolc hónap alatt egyszer sem becsülték meg rendezvényeiket — bár azok, mint az eddigiekből i3 kitűnik, nem szűk, belső tár­sasági összejövetelek voltak — azzal, hogy megjelenjenek. Nem érezték a városi pártbi­zottság és a városi tanács er­kölcsi támogatását, s ez bi­zonytalanná tette tevékeny­ségüket. Annál is inkább fi­gyelemre méltó ez a panasz, mert Cegléd kisvárosi lég­köre nem kedvez az új utakat kereső kezdeményezéseknek. Meglehetősen nagy a kö­zöny. Kedvüket szegte az is, hogy első próbálkozásra nem tud­tak sajtófórumöt biztosíta­ni irodalmi alkotásaiknak. Így fulladt kudarcba egy helyes szellemi vállalkozás, amelyről elismerően nyilat­koztak budapesti sajtókörök­ben a Cegléden járt írók, s amelyről a megyei népmű­velési tanácsadó csoport úgy beszélt, mint a népmű­velési tevékenység új és kö­vetésre méltó színfoltjáról. Mit mond sági Ferenc a városi pártbizottság és a Győré Sándor a városi tanács nevében ? A Kárpáti Aurél Iro­dalmi Asztaltársaság megala­kulása tudtukkal és bele­egyezésükkel történt. Nevük­kel és munkájukkal nincs baj, sőt, tevékenységük hasz­nos és szükséges, ök is a nép­művelés új hajtásának, a vá­ros kulturális élete érdekes színfoltjának tekintik az asz­taltársaságot. Azt is helyén­valónak és stilszerűnek tart- \ ják, hogy az asztaltársaság a: járási könyvtár — jobb félté-: kVXXWVXWVWVWVVVWWVVVWWWVWYVWWW <

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom