Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-06 / 286. szám

1964. DECEMBER 6, VASÁRNAP • rt m Hét és fél millió forintnál több községfejlesztésre a ráckevei járásban Most hagyták jóvá a rác­kevei járás tizenkilenc köz­ségének 1965. évre kidol­gozott községíejlesztési ter­veit. Jövőre a most folyó ötéves községfejlesztési terv utolsó esztendejében csak­nem minden község jelentős összeget fordít az utak kar­bantartására, járdaépítésre és a villanyhálózat bővítésére. Összesen 10 és fél kilo­méter szilárd burkolatú jár­dát építenek, 27 kilométer­nél hosszabb útvonalat pe­dig portalanítanak, ezenkí­vül 5200 négyzetméter te­rület parkosítására kerül sor. Több községben a villany- hálózatot összesen négy és fél kilométerrel hosszabbít­ják meg és ezáltal új fo­gyasztókhoz jut el az áram. Dömsöd pedagóguslakást és politechnikai műhelyt épít. Dunaharaszti orvoslakást, új gimnázium építésére pedig 400 000 forintot, valamint 35 000 forint értékű társa­dalmi munkát biztosít. A gimnázium építéséhez külön­ben több más község is na­gyobb összeggel járul hozzá. Ráckeve 1 100 000 forintos költséggel bölcsődét épít, és további 245 000 forinttal já­rul hozzá az épülő orvosla­kás és rendelő költségeihez. Szigetszentmiklóson üzlethá­zat építenek. A tizenkilenc község jövő évi fejlesztési tervének költ­ségelőirányzata összesen 7 713 000 forint, beleértve azonban ebbe az összegbe a 787 000 forint értékű tár­sadalmi munkát és a mun­kálatoknál felhasznált saját anyag, főleg sóder, meg sa­lak 147 000 forintnyi értékét. Meghalt egy galamb Napok óta lá­tom, amint kiné­zek az ablakon. A szemközti ház lépcsöházának hozzáférhetet­len, keskeny tete­jén fekszik. Bar­nás-vörös tolláit néha felborzolja a szél, mintha az élet osont volna vissza dermedt testébe. A leg­többször két feke­te galamb álldo­gál mellette moz­dulatlanul. Oly­kor lebillen hoz­zá a magasból egy vörös galamb. Bi­zonyosan az elár­vult párja. A két fekete diször ilyenkor elrepül. Magukra hagyják őket: az özvegyet halott párjával. Bolondos gon­dolatokat ébreszt a szomorú kép, amely fölé a kö­zönyös ég borul szürke, kavargó felhőivel. Hogyan hal meg egy galamb? Azt hiszem, itt valami egészen különös tragédia történt. Halott ga­lambot még so­hasem láttam. Ez az első. Sokszor láttam viszont macskát, amint alattomosan la­pul a járda sze­gélykövéhez és vérszomjas tekin­tettel lesi az út­test kövezetére szórt morzsák után futkározó galambokat. Né­ha alig észrevehe­tő puha mozdulat­tal közelebb kú­szik hozzájuk. Minden izma és idegszála megfe­szül. Majd hirte­len, mint a villám, feléjük ugrik. Borzalmas lát­vány. ha sikerül az ugrása és tűhe­gyes karmaival el­éri valamelyiket. Finom tollak röp­pennek a fölka­vart levegőben és a kövezeten csil­logó vércsöppek maradnak, amikor a gyilkos eliramo­dik vergődő zsák­mányával. Láttam már vér­csét is amint a kék égből lecsap a galambra, és gye­reket, aki csúzli­jából röpíti feléje a gyilkos kavicsot. Gyerekkorom­ban pedig meg­gyűlöltem egy fiatal lányt, aki gyakorlott moz­dulattal tekerte ki az ünnepi leves­nek szánt galamb- pár nyakát. Ez a sok gyil­kosság mind, mind, mintha ar­ról akart volna meggyőzni, hogy az erőszakos ha­lál a galamb ter­mészetes halála. Temetője pedig valami gyomor: a macskáé, a vér­cséé, az emberé. Ez a kis vörös galamb — a szél éppen dermedt szárnyának egyik evezőtollát leb- bentette föl — természetes halá­lával ezt a hideg törvényt sértette meg. Forradalmár volt, lázadó: vég- elgyengülés ben halt meg vagy trombózisban, esetleg a tüdő- gyulladás halálos ölelésébe mene­kül a tűhegyes macskakarmok, az éles vércsecsőr vagy az emberi ét­vágy elől. Meg­csúfolta a galamb­végzetet. amely a telhetetlen ben- döt jelölte ki sír­jául. Most itt fekszik, a tetőbádogon, pi- héivel szelíden játszik a szél. Ha­marosan talán hó borít rá szemfe­dőt. Mire megér­kezik az új ta­vasz, már semmi sem lesz belőle. Tollai elrepülnek, kis teste elporlik, finom csontjai . széthullanak és \ özvegye új párra j lel valahol. <m. 1.) I Nagykőrösi kislakások a városfejlesztési terv mentében Termelési beszámolón hang­zott el: a megyei tanács ve­gyesjavító vállalatai nem tel­jesítették tervüket. Nem vé­gezték el a rájuk bízott fel­adatot, különösen nem: a kis­lakás építkezéseknél. Pedig a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága azért hozta létre eze­ket a vállalatokat, hogy lakás­építéssel szolgálják a lakossá­got. Az építési terveknek csu­pán 62 százaléka valósult meg. Nézzük: milyen gondok, prob­lémák, mulasztások húzódnak meg a hiányzó 32 százalék mögött? Például: Nagykőrös. i Mikor épül fel a Tormási-városrész? Nagykőrös, tanácsház. Pusz­tai János városfejlesztési fő­előadó szobája. A falon tér­kép. A „van” és a „lesz” tér­képe: nemcsak a megépült vá­rosrészek, hanem az új tele­pülés tervei is szerepelnek rajta. — Nagykőrösön nagy a la­kásigény, akár a fejlődő, ipa­ri városokban. A város 25 ezer lakosa közül 8—9 ezer még tanyákon él, előbb-utóbb he­lyet kell számukra biztosíta­nunk. Lakásépítési tervünket három nagy részletben szeret­nénk végrehajtani. Az első ütem — itt ez a barna terü­let a térképen — az úgyne­vezett Tormási — városrész felépítése. Négyszáz parcel­lánk húzódik itt, ezeket sze­retnénk beépíteni OTP-hitel- akció segítségével. Idén már 33, 2—3 szobás, összkomfortos lakást kell átadnunk a lakók­nak. Illetve: csak kellett vol­na... A Vegyesjavító és Szol­gáltató Vállalat május elsejé­re vállalta az első épületek átadását. Azóta elmúlt a ta­vasz, a nyár, sőt, az ősz is: Tormáson még nem volt la­kásszentelő. Sajnos, az építők áthúzzák fejlesztési tervein­ket ... Turcsányiék szurkolnak az építőknek A tervek mögött házak van­nak, a házak mögött emberek. Turcsányi János ládagyári munkás és felesége sem tud­ták még megtartani a lakás- szentelőt. Ök voltak az elsők, akik az OTP-nek befizették a pénzt. Fiatal, csodálkozó szemű asszony Turcsányiné. A cse­csemőotthonban dolgozik; mi­kor ajtót nyit, millió hüvelyk­Az építkezés gondjairól beszél: a városfejlesztési előadó a várakozó lakó az OTP-vezető és a műszaki vezető nyi emberke fogja a szoknyá­ját. — Volt egy kicsi házunk a Cifrakert mellett. Kétszoba- összkomfortost szerettünk vol­na. A kicsit eladtuk, a pénzt befizettük, Magyar elvtárs, az OTP-ben azt mondta: augusztusra biztosan beköltöz­hetünk. Jó, addig meghúzó­dunk édesanyámnál, a bútort meg berakjuk Borzáékhoz. Így is lett... Augusztus óta Turcsányi Já­nos és felesége állandóan Tor­máson jár: izgatottan figyelik, mennyit nőtt a ház tegnap óta. Amelyikbe majd beköltöznek. — Nagyon lassan megy, tes­sék elhinni! Már két hónap­ja parkettáznak. Volt két hét, hogy nem is nyúltak semmi­hez ... Én már nem is re­ménykedem. Télre albérletbe kell mennünk, mert anyámék- nál nagyon kevés a hely, a szobát nem tudjuk fűteni. A bútort sem tartják ingyen . .. A lurkók részvevőn hallgat­ják, mintha értenék. Sajnos, az építőmunkások nem hall­ják Turcsányiék panaszát... Még egyet sem tudtak megmutatni OTP, Magyar László kiren­deltségvezető: — Sajnos, a késedelem a lakásépítési program és az OTP-akció hitelét rontja. A vállalat hivatkozik ugyan anyag- és munkaerőhiányra, de az a véleményem: nem is használta ki kellően a nyarat. A tervek alapján ismerem a készülő lakásokat. Szépek, ké- nyélníesek,' célszerűek. Saj­nos, eddig még egyet sem tudtunk bemutatni belőlük. Ebből aztán az a visszás hely­zet áll elő. hogy egyrészt kel­lene a lakás, másrészt még­sem tudjuk a betervezett la­kásokat előre mind eladni, mert az emberek nem vásá­rolnak látatlanban. Még egy kesztyűt sem, nem egy la­kást . .. 25 lakást decemberben Végül a legilletékesebb: a Vegyesjavító és Szolgáltató Vállalat. Pusztai Ferenc mű­szaki vezető tolmácsolja a vállalati problémákat. — Tízmilliós tervet kap­tunk erre az évre, ebből négy­millió a közületi, hatmillió pe­dig a „lakossági építkezés”. Mi kaptuk meg a Tormási vá­rosrész létesítésének szép fel­adatát: 49 OTP-lakás idei megépítését. Először azt sze­retném közölni, hogy 25 la­kás december 15-re elkészül, beköltözhetnek lakói. A többit csak jövő májusban tudjuk átadni . .. Jobb anyagellátást! <— Közületi építkezési fel­adatainkat túl is teljesítettük: sajnos, az OTP-lakások rová­sára. Nem mi vagyunk érte el­sősorban felelősek. Február helyett májusban kaptuk meg a betonozáshoz a kavicsot, ál­landó hiányunk volt előregyár­tott vasbeton elemekből, tég­lából ... Nem akartuk dolgo­zóinkat elbocsátani, inkább több közületi munkát vállal­tunk, ezekhez a megrendelők előteremtették az anyagot. Saj­nos, az állami vállalatoknak és a ktsz-eknek sokkal rend­szeresebb az anyagellátása, mint a miénk. Miért? Nekünk nincs gazdánk? A helyi taná­csok nem tudnak nekünk se­gíteni, egyedül a megyei ta­nács igyekszik... de nem mindig nagy sikerrel. Az is igaz, hogy néha a meglevő lehetőséget sem tudtuk ki­használni. Nyolc hónapig ki­lincseltünk hiába, például aj­tókért és ablakokért, míg vég­re „felfedeztük a spanyol­viaszkot” a solymári Faipari Vállalattól, testvérvállalatunk- tól is kaphatunk. Most már ar­ra törekszünk, hogy éves fo­rinttervünket legalább teljesít­sük s amit tudunk, azt készít­sük el kifogástalanul az OTP- lakásokból. Sok gondunk van a dolgozókkal is; munkásgár­dánk nagy része még tanítás­ra, növelésre szorul. Ezt a fel­adatot azonban vállaljuk Szí­vesen, csak legyenek meg a jövőben a tervteljesítés tár­gyi feltételei: kapjunk meg rendszeresen és időben min­den építőanyagot. Igen, erről van szó. Hiába hívunk életre szép feladatok­kal vállalatot, a lakások nem készülnek el tégla, cement, aj­tó és ablak nélkül. Turcsá­nyiék hiába lesik izgatottan az építkezést. Az építőiparban a 60—70—80, sőt, 90 százalékos tervteljesítés többnyire padló, ablak, ajtó nélküli házakat je­lent. S ki tud ezekbe beköl­tözni? András László ÚTRAVALÓ — A Magyar Szocialista Munkáspárt. Pest megyei Bi­zottsága jóváhagyta a taggyű­lés határozatát, és Németh Imre elvtársat hathónápi tag­jelöltség után, soron kívül fel­vette a párt tagjai sorába. Kér­lek, Németh elvtárs, vedd át a tagkönyvedet. ■k — Azt mondják az öregek, hogy az emberi szervezet hét évenként megváltozik: meg­újul. Én minden ízemben ugyanazt érzem most is, mint hét évvel ezelőtt: a bátyámra gondolok. Mintha ő taposta volna ki számomra az utat. .. Hét esztendeje, az agráregye­tem aulájában is rágondol­tam. Mennyire szeretett vol­na tanulni! .. Németh Imre bátyja azon­ban nem tanulhatott. Akkori­ban másfaita sorsot tartoga­tott az élet a szegényparaszt gyermekének. A Tiborcok sor­sát. Az öreg Kunnék sor­sát: úgy. amint azt Ady meg­örökítette' Kunyhó, olajmécs, munka, éhség, Gyermek, rongy, szégyen és a többi S végül a legnagyobb parancs jött: Tessék a tüdőt kiköhögni. Kunyhó, olajmécs, munka, éhség jutott Németh Imre fi­vérének is. Meg rendőri ül­döztetés. S végül, 1943-ban megjött a legnagyobb parancs is, s ő „kiköhögte” a tüdejét. Sírján még el sem hervad­tak a szerény koszorúk, ami­kor a szülői házba megérke­zett egy másik, poszthumusz parancs: kezdje meg második börtönbüntetését. Hat hónap — illegális baloldali tevékeny­ségért __ — Tizenkét éves voltam ak­kor, sok mindent nem értet­tem. Csak jóval később, öt- venhétben gondoltam végig az egészet. Amikor a kölcsön- szmokingban ott álltam a rektor előtt és átvettem az ag­rármérnöki diplomát. Ha a bá­tyám megérhette volna!... Németh Imre, a gödöllői Pe­tőfi Tsz főmezőgazdáska lassú modulattal leveszi a szemüve­gét. s megdörzsöli égő szem­héját. * Egy maréknyi kommunista: hat párttag és három tagje­lölt. Sajnos, a tsz-pártszerve- zet nemcsak kicsi, hanem — mostanáig — gyenge is volt. A tsz tagságát viszálykodás osztotta meg, rokonsági ala­pon egymással szembenálló csoportok alakultak. Takács László tsz-elnök nem mindig találta meg a türelmes, em­berséges hangot a tagsággal szemben. A nagyhangúak csu­pán jogaikat ismerték, köteles­ségüket nem, s a kommunis­ták nem vették fel a harcot a társadalmi tulajdon megóvá­sáért, a munkafegyelem meg­szilárdításáért, maguk és a ve­zetés hibái ellen. Mindez most az új párt- vezetőségre, az erősödő párt- szervezetre vár. Az utat ma­guk jelölték meg. a vezetőség­választó taggyűlés beszámo­lójában. ★ — Elvtársak, szavazzunk: ki van amellett, hogy Németh Imrét felvegyük a pártvezető­ségbe javasoltak listájára? Minden kéz a levegőbe emel­kedik ,.. — ... Felkérem a szavazat­szedő bizottságot, ismertesse a szavazás eredményét... Valaki ablakot nyit, hadd jöjjön be friss levegő. Meleg van idebent. — Elvtársak! Ügy döntöt­tünk. hogy az alapszervezet titkári tisztségével Németh Imrét bízzuk meg. A kom­munisták nevében sok sikert kívánok Németh elvtársnak ... — Falun nőttem fel, szűkö­sen élő. nehéz beszédű embe­rek között. Félek a nagy sza­vaktól. Most mégis azt mon­dom: jólesik, hogy bíznak bennem. Egyik cigarettáról a másik­ra gyújt. Sokat dohányzik, nyugtalan ember. — Apám is ilyen nyugtalan volt. Hajtotta magát, hogy ke­nyeret adhasson az öt gyerek­nek. A másfél hold keveset ho­zott. Minden munkát elvállalt. Ezermester volt, aranyat ért a keze. Hajtotta magát, és ez lett a veszte: megszakadt a mun­kában. Pedig csak negyvenöt éves volt... A felszabadulás után földet kaptak, nyolc holdon gazdálko­dott a család. Sajnos, nem so­káig. Negyvenöt őszén Németh Imre édesanyja is megkapta a „legnagyobb parancsot”: elvit­te a szegények betegsége. Tizennégy évesen — család- fenntartó lett. Volt segédmun­kás az építőiparban és csillés- fiú Várpalotán. Szülőfalujában az EPOSZ-t szervezte, és szak­munkásvizsgát tett a kőműves­mesterségben. — Egy éve dolgoztam a szakmámban, amikor a köz­ségi pártbizottság agrár-szak­érettségire javasolt. Jelesen végeztem, s 1952 őszén a gödöl­lői Agrártudományi Egyetem ösztöndíjas hallgatója lettem. Gyakornoki időm után Etyek- re kerültem, majd vissza, Gö­döllőre. a földművesszövetke­zethez, Itt várt rám a meny­asszonyom. Rövidesen össze­házasodtunk. ötvenkilenc nya­rán a járási tanács mezőgazda- sági osztályán főállattenyésztő lettem. Itt dolgoztam idén ta­vaszig. Tavasszal bajba jutott a Pe­tőfi Termelőszövetkezet. A gazdaságilag meg nem erősö- j dött tsz szakemberhiánnyal ] küszködött: főmezőgazdászra I volt szüksége. Németh Imre el- : vállalta. Tavaly mérleghiánnyal zár­ták az évet. Idén áttértek a tel­jesítménybérezésre. Az átlag- kereset eléri a havi 1800 fo-* rintot. A mérleghiányt kigaz-1 dálkodták. A tsz tiszta vagyon | na tavaly 834 ezer forint volt. | idén meghaladja az egymilliót. \ A bruttó árbevétele több mint í másfél millióval nőtt a múlt | évihez képest. í Számok. Száraz, rideg szá- í mok, de mögöttük sok-sok em-í béri munka, álmatlan éjszaka* van, és szebbnek Ígérkező jövő! | * Németh Imre kezében picit 1 reszket a gyufa lángja, amikor | rágyújt — ki tudja, hányadik | — cigarettájára. Az „útravaló” í amit a taggyűlésen kapott rö- ? vid — és őszinte: | — Mint párttitkár, maradj £ továbbra is „nyughatatlan” * ember, szebbre, többre törek- * vő. De hagyd el a sötétenlátást, ^ a kommunistákra nem ez jel- 2 lemző. Mint főmezőgazdász* légy következetesebb és éré- ^ lyesebb. A meggyőzést, a kér- í lelést hagyd a párttitkárra. A* szakmai vezető legyen igazsá- ^ gos, de követelje meg a ren- det, a munkafegyelmet. Ben- í nünket pejlig, akik most meg- * ígértük, hogy mindenben se- í Sítünk neked, emlékeztess, ha J erről időnként megfeledke- ^ zünk ... Nyíri Éva / ÖT PORTRÉ a farmosi Új Élet Tsz újjá­választott pártvezetőségébol Faragó Sándor párttitkár + Göbölyös Miklós tsz-tag + Meggyes József tsz-elnök + Baranyi József tsz-raktáros + Nyitrai Ferenc, a községi tanács elnöke (Foto: Gábor)

Next

/
Oldalképek
Tartalom