Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-05 / 285. szám

VIII. ÉVFOLYAM, 885. SZÁM 1964. DECEMBER 5, SZOMBAT Idősebb testvéreink a KISZ-esek Gimnazisták az abonyi úttörők között — Idősebb testvéreink a KISZ-esek, pontosabban az abonyi Kinizsi Pál Gimná­zium KISZ-esei — mondotta Drávái József csapatvezető a Szelei úti iskola csapatveze­tője. — Csapatunknál tizen­hét ifi vezető van a gimná­zium KISZ-esei közül. Mond­hatnám, az ifi vezetőknek kö­szönhetjük azt, hogy 1968-ben megkaptuk a KISZ KB vörös selyem­zászlóját. De most is jól dolgoznak az ifik. Nemrégiben, november 4-én — községünk felszaba­dulásának huszadik évfor­dulója tiszteletére rendez­tünk egy-egy összevont hon­védelmi járőrversenyt. Tel­jesen önállóan az ifik készí­tették elő és bonyolították le. A járőrversenyt expedíciós kiállítás követte. Ebben is nagy részük volt az ifiknek. Decemberben pedig készü­lünk a mikulás és a karácsony megünneplésére. Ebből a né­hány példából is látszik, hogy jól dolgoznak nálunk a KISZ-es vezetők. A gyerekek, az úttörők na­gyon megszerették az ifiket és hálásak nekik, hogy fel­lendítik az úttörőéletet. Ezután átmentünk a gim­náziumba, hogy megkérdez­zük a KISZ-titkártól, hogyan segítik az ifik munkáját. — Ebben az évben — mon­dotta Járdány Erzsébet, az iskola titkára — harminché­tén kaptak megbízólevelet, hogy úttörőcsapatoknál dol­gozzanak. Ebből a harminc­hét ifiből tizenheten a Szelei úton, nyolcán a Gyulai Gál Miklós iskolában, öten pedig a József Attila Gyermekott­honban végzik munkájukat. — Mivel segítik őket? Októberben a gimnázium­ban megalakítottuk az ifi ve­zetők klubját, s azóta három foglalkozást tartottunk, ki- sebb-nagyobb sikerrel. A si­kertelenség okát leginkább abban látom, hogy még tapasztalatlanok va­gyunk. Decemberre tervezünk a ceg­lédi ifi-vezetőkkel egy be­szélgetést, melyen elmonda­nák, hogy miképp működik náluk a klub, mi a foglalko­zásaik témája és milyen módszerekkel segítenek az úttörőknek az expedíciós pró­bákra? Reméljük, hogy ér­tékes dolgokat hallunk a ceg­lédi ifiktől és így fellendül klubunk élete. Összegezve az elhangzotta­kat, megállapíthatjuk: a gim­názium KISZ-es úttörővezetői és az iskolák úttörői között jó kapcsolat alakult ki és nem csalódott a gimnázium KISZ-vezetősége a megbízott ifikben. Járdány Gyula Rendőrségi krónika Baleset. Dinnyés Györgyné 32 éves ceglédi lakos kerék­párjával figyelmetlenül kerék­pározott és a Széchenyi úton felborult. Fejsérüléssel szállí­tották a baleseti kórházba. Figyelmetlen volt. Sipos Mi- hályné 34 éves abonyi asz- szonyt az országúton egy gép­kocsi elütötte. Az asszony sú­lyosan megsérült. A vizsgálat megállapította, hogy Sipos Mi- hályné figyelmetlenül, körül­tekintés nélkül akart áthalad­ni a forgalmas úttesten, s egy lovaskocsi mögül lépett ki, a féktávolságon belül levő sze­mélygépkocsi elé. Itt vannak a jobb napok Az albertirsai Szabadság Termelőszövetkezet méltán büszkélkedik konyhakertésze­tével. A húsz főnyi, főleg asszonyokból álló munkás­csapat egymillió forintot ho­zott £ tsz „konyhájára”. Korábban volt a tsz-nek egy kertészeti szakembere, Bazsó Pál agronómus sze­mélyében, akinek ez volt a szavajárása: — Jobb napo­kat kívánok! A jobb napok azonban úgy látszik csak most következtek be. Éppen az ő távozása után, amikor füle mögött néhány szabály­talansággal búcsút mondott a tsz-nek. Az élet persze nem állt meg. Utóda, Dávid Feri bá­csi a jobb napok elérésének nyitját inkább az embersé­ges bánásmódban és a kö­zös, szorgalmas munkában ta­lálta meg. A kedvező gaz­dasági feltételeket pedig a vezetőség adta. Négy bő ho­zamú kút ontotta vizét a szomjas növényekre. Lelke­sedésben, munkakedvben sem volt hiány. A Pestre feljáró férjek rövidesen észrevették, hogy az asszonyuk keresete túl­szárnyalja az övéket. Szenté Györgyné például, aki maga is bejáró volt, már nem sajnálta, hogy a tsz-ben dolgozik. Hát még amikor az asszonyok ötven mázsa kukoricát hozhattak a ház­hoz! S ez még nem minden. Kukucska Jánosné, Prazsók Pálné, Csajági Jánosné, Du­haj Pálné, Kostyalik Károly- né és a többiek érdemeit majd a zárszámadás fogja igazán elismerni, meg majd a következő évek. Mert ezek után bizonyára majd még „jobb napok’.’ vár­hatók. J. Z. Ats a jelvény! Olvasom az újságban, hogy a ceglédi cukrászok az egyik minyonba jelvényt rejtettek el. Az a szerencsés minyon- evő gyerek, vagy felnőtt, aki megtalálja a jelvényt, tizenöt forintos mikuláscsomagot kap ajándékba. Gondoltam, hogy mikulás előtt milyen jól jönne nekem egy ilyen tizenöt forintos piros csomag. Elmentem és hozzá­láttam a minyonok fogyasztá­sához. Már a tizenhatodiknál tartottam, amikor szomorúan megállapítottam, hogy ezek a sütemények annyira piciny­kék, hogy nagyon nehezen férne el bennük egy jelvény. A tizenhetedik elfogyasztásá­hoz már hozzá sem kezdtem. Miért? Mert abban remény­kedtem, hogy a jövő mikulás­ra valamilyen jelvényben rej­tenek majd el egy minyont, és aki megtalálja, az jutalmul egy normális méretű minyont kap ajándékba, feltéve, ha igazolni tudja, hogy tagja a népi ellenőrzésnek, s feltéve, hogy az idei jelvény nem akadt meg a torkán, s nem ke­rül emiatt sebészkés alá, úgy, hogy az életében többé ne tudjon minyonra nézni... (-és) — Olvasnak Dánszcntmik- lóson, ahol a községi könyv­tár állománya meghaladja az 1600 kötetet. Mint min­den évben, az idén is két­ezer forintért vettek új köny­veket. A szétszórt települé­sű község könyvtárának egy év alatt több mint 3000 ol­vasója volt. Ez 5400 kötet könyv kölcsönzését jelentette. Megmérgezett vadászat AK^\Y^\V\\\\\\\\\\\\\\V\\\V\\\\\\\V\\\N\\\\^^^ Kiváló tudósító és kiváló úttörővezető I Bujáki Gyula csapattitkár j 1957 óta a 15. sz. Táncsics Mi- ^ hály úttörőcsapat tagja. Örs- ^ vezető, majd később rajvezető ^ lett. 1961 óta ő a csapattitkár. ^ Minden feladatot lelkiismere- ^ tesen elvégez. Mintaszerűen ^ irányítja a rajvezetői megbe- ^ széléseket, valamint az őrsve- ^ zetői tájékoztatókat. Nagyon ^ jói szervezi meg a csapat ex- í pedíciós vetélkedőit, kulturá- ? lis seregszemléjét és aka- ‘j dályversenyeit is. Most, a ma- % gyár sajtó napja előtt, hadd ^ említsük meg, hogy a Cégié- $ di Hírlap-nak is állandó tudó- £ sítója, kiveszi részét a városi ^ „Expedíciós Híradó” szerkesz- ^ téséből is. Minden nyáron a ^ csapattal táborozik. A pajtá- sok szeretik, hallgatnak rá, \ Munkája alapján méltán ^ kapta meg a „kiváló úttörő- 2 vezető” kitüntetést, 2 Minta rajfoglal hozás Az elmúlt vasárnap külö­nös érdeklődéssel jöttek is­kolánkba a csapat új ifiveze­tői. Müller Sándor rajával együtt minta rajfoglalkozási tartott. A foglalkozás célja: az ifivezetők lássák tapasz­taltabb társuktól, hogy is kell tartani rajfoglalkozást. A foglalkozáson jelen voll Nagy Anna Mária KISZ-tag is, aki a raj tágjainak elő­adást tartott a KISZ tevékeny­ségéről, céljáról, feladatairól és a közelgő KISZ VI. kong­resszusáról. A rajfoglalkozás színes, vál­tozatos volt. A foglalkozási megtekintette ócsai István városi úttörőtitkár is, aki ta­nácsaival segítséget adott a1; ifivezetőknek. A minta raj- foglalkozást hosszas vita kö vette a rajvezetők körében. Alig pitymallott, amikor egy­másután húztak kerékpáro­sok, gyalogosok a Szolnoki úti gyülekezőhelyre. A bál­ból hazatért fiatalok talán éppen első álmukat alud- ták, mikor az idősebb ge­neráció tagjai ifjú lendü­lettel vágtak neki a hosszú útnak. Sipos Károly vadászmes­ter, a Cifrakerti Állami Gaz­daság központjában adta meg a találkozót. Néhányan gyor­san beléptek az éppen nyi­tó bisztróba, mások a fel­szerelést igazították meg, majd nekivágtunk a hosszú útnak. Bakosi János hajnalban tette le a szolgálatot a sör­gyárban. Némedi Jóska egye­nesen a lengyelországi csa­ládi kirándulásról sietett ha­za, hogy idejében ott le­gyen az indulásnál. Horváth József felett jó néhány év­tized eljárt már, de mozgá­sából ezt senki sem gon­dolná. Pesti vendégek is jöttek mára. Váratlanul betoppant a vadászok helyi felügyelője. No, igyekezzünk, hogy mi­előbb a vadászterületre ér­jünk! — Ma konyhavadászatot rendezünk. Előbb a Krakó- csatorna felé indulunk, az­után átfordulunk a Berényi út felé. Sok nyúlra számít­hatunk, mert bőven van zöldtakarmány. Csak tíz óra felé megyünk át a fácános­ba. Az első pár máris in­dulhat. Mindenki nagyon ügyeljen, hogy a kellő tá­volság a párok között meg­legyen — hangzott az uta­sítás. Még néhány szó, néhány tréfa és indult a hajtás. A magam részéről a vadá­szokat eddig csak elbeszélé­sekből ismertem. Tudtam, hogy itt mindenki nagysze­rű lövő. Ha nem jön nyúl ak­kor is meglövik a konyhárava- lót, s ha nem ügyelnek az összeszámolásnál, akkor még vaddisznó is bekerül­het az elejtett vadak jegy­zékébe. Kiváűgjian vártam az első nyíllal,' g az első lö­vést. A dicsőséget nem adják köny- nyen. Hosszúra nyúlt a sé­ta, amíg a tapsifülesek ko­molyra vették a veszedelmet és menekülésre fogták a dol­got. Fél óra múlva egyszer­re ropogni kezdtek a puskák. Az addig nevető nyuszik egyike-másika bizony kari­kára perdült a találat nyo­mán. Vinke Mihály mellett töltöttem be a nemes haj­tói feladatot. Bosszankodtam, hogy milyen sokáig nem jönnek felénk a várva várt nyulak. — Ne türelmetlenkedj. Ott a csatorna töltése mellett majd találkozunk velük — intett csendre, nyugalomra vadászmesterem. Aztán hirtelen megmoz­dult az egyik barázda, nagy ugrással egy nyúl pattant fel, s egyenest neki a csa­tornának. Amikor a túlsó par­ton éppen átjutott volna a veszélyen, nagyot durrant a puska s az én első nyuszi­kám néhány lépés után szinte leült. **“ Tüdő.Övés ! — és máris tapasztaltam mennyivel ne­hezebb a lelőtt nyuszi, mint amelyiket a boltban vesz- szük meg. Még be sem feje­ződött az első tragédiája, már ott volt a második, s rövidesen kitapasztaltam, mit kell tennie a hajtónak, mi­lyen is az a körvadászat és milyen roppant ügyesek a nyulak. Az első hajtás tizenhét nyúl. A második ugyanígy sike­rült. Ezután egy ciroktábla irá­nyába fordultunk. Nem láttam én semmit. Honnan, honnan nem, hosszú- farkú madarak reppentek fel az ég irányába. Egy dörrenés. és a szép fácán gyönyörű íve megtört. Ott feküdt már a szívtelen emberek csizmája előtt; gyűltek a fácánok s én mindenképpen méltatlankod­tam: miért csak a kakasokat lövik ki? Ez a kör is szépen sikerült. Innen egy hatalmas friss szántás irányába fordultunk. Vadászmesterem az élre in­dult s én tiblábolva követtem a szokatlan aszfalton. — Ezt a gyaloglást igazán kihagyhattuk volna — zúgo­lódtam magamban. De vissza­kozni nem lehetett. Ha eláru­lom, hogy éppen elég volt a vadászatból s elég az anyagom egy riportra, akkor vége a be­csületnek. Mennem kellett hát a sorban. Szeleczki Gyula szépen sze­dett le egy távolban húzó ■ fácánt. Amott Pechán Karcsi bácsi puskája fiatal nyuszit bukfenceztetett fel. Mire a fá­radság éppen kimerített vol­na, a kör bezárult. A telje­sen sík terepen a sima talajon megrémülve rohangásztak a bekerített fácáncsoportok, nyulak. Szűkült a kör. Két­ségbeesett nyuszik új trükk- höz folyamodtak. Egyik nagyon szép példány éppen Kovács Jóska, irányába zúdult. — Vigyázz, elüt a nyúl — kiáltottam fel. Talán ez volt a nyuszi mentsége, mert a va­dász felém pillantott, a nyúl még kitörve a körből, talán még most is szalad valahol. Késő délutánra értük el a nyárfás kiserdőt. Még egy hajtás a cserjében. S ekkor borzalmas látvány torzította el a vadászok arcát. Az erdő szélén egész fácáncsoport hul­lája borította a szántás baráz­dáit. A friss vetésen hosszú sávokban fehér por borította a földet. — Méreg! — mordultak fel a puskás emberek. S ha eb­ben a pillanatban a mérget szóró embert kézbekaphatták volna, bizohy nem sokat ad­tam volna az életéért. — Nem bemondta a rádió, hogy a pockok elleni mérge­zést nem szabad nagy terület fertőzésével végezni? Húsz­harminc méterenként kukori­caszár alá kell a mérget ki­tenni! A szár alá húzódó rág­csáló biztosan elpusztul. A sza­badon legelésző fogolynak, fá­cánnak nem árt! — hangzot­tak az indulatos szavak. A Cifrakerti Állami Gazda­ság munkásainak s a gazda­ság vezetőinek meg kellett volna nézni ezt az erdőszélt. Bizonyára jót akartak ők, csak nem a vadász szemével nézték és értékelték a vegy­szeres védekezés módját. Igaz, kényelmesebb így szét szórni a mérget. Dehát a gazda elfe­lejtette volna, hogy mennyire hasznosak ezek a szántóföldi madarak? Tragikusan végződött hát a szép vasárnap este az izgalmas hajtás után. A vadászok szét­osztották a gazdag zsákmányt, az elhulladt madarakat össze­gyűjtötték és fejüket lehajtva indultak a város felé. A min­tapéldányokat külön csoma­golva, a kocsira tették. — Holnap a vadászszövet­ségbe megyünk. Tegyenek va­lamit. Magyarázzák meg szép szóval, s ha kell, erélyes kéz­zel: nem úgy kell a kárté­kony férgeket irtani, hogy a szántás napszámosai is elpusz­tuljanak tőle ... Odahaza feleségem már két­ségbeesve keresett mindenütt. A rendőrség sem hallott bal­esetről. A mentők- sem vittek aznap senkit se lőtt sebbel a kórházba, Amikor a kapun beléptem, ijedt pihegéssel bo­rult a nyakamba: — Csakhogy megvagy! Dehogy engedlek még egyszer sörétező emberek közé! Hja, nagy értéke van az életben maradt hajtónak! MOZIMŰSOR Cegléd A Szabadság Filmszínház­ban szombaton a Hattyúdal, vasárnap a Mici néni két éle­te című magyar filmet; a Kossuth Filmszínházban szombaton és vasárnap a Si­koly című csehszlovák fil­met; a Dózsa Filmszínházban szombat—vasárnap a Mese a 12 találatról című magyar fil­met vetítik. Abonyban szombat—vasárnap Az ifjúság édes madara című színes ame­rikai filmet; Ceglédbercelen szombat—vasárnap a 2x2 né­ha 5 című magyar filmet; Törteién szombat—vasárnap az özvegy menyasszonyok című ma­gyar filmet; A rajfoglalkozást mintaőrsi foglalkozás követi a jövő hé-2 ten. 2 Bujáki Gyula ( / . , | (Körök, segítsetek! j A MÉH vezetője a napok- \ ban arról panaszkodott, hogy \ az úttörők az idén nem igye- \ keznek eléggé a hulladékgyűj- \ tésben. Az iskolaév elején pe- \ dig több iskolával szerződést $ kötöttek hulladékgyűjtésre, de \ eddig nem tettek semmit. $ Egyedül a Hámán Kató iskola í teljesítette tervét. Ez természe- J tesen az egész vállalat tervé- \ re rányomja bélyegét. Üttö- \ rők, mutassátok meg, hogy 1 ahol kell, tudtok segíteni. £ Gyűjtsetek minél több hulla- j dákot és szállítsátok el a f MÉH-nek. { gét. A felkészülés erdeke- ben szereplési lehetőséget kí­vánunk biztosítani számo­tokra egy-egy csapatnál ren­dezett kulturális délutánnal. A következő hét folyamán a következő kulturális dél­utánokra kerül sor: 9-én 15 órakor mesemondás a Há­mán Kató iskolában, 10-én, 15 órakor a Széchenyi úti iskolában népi tánc, művé­szi torna, s ugyanakkor a Földvári Károly iskolában bábjátszás és szavalóverseny. Ezeken a délutánokon azok a szereplők vehetnek részt, akiket eddig szereplésük alapján csapatvezetőségük er­re alkalmasnak tart. A rendező csapatok tagjai legyenek ott minél nagyobb számmal ezeken a délutáno­kon és buzdítsák a megje­lenő szereplőket az úttörőba­rátság szellemében. A járási úttörőelnökség Klubdélutánt rendeztünk A kocséri Gábor »Áron út­törőcsapat 3. rajának leány­őrsei az elmúlt vasárnap jól sikerült klubdélutánt rendez­tek. A klubdélután műsorában helyet kapott a hagyományos Ki mit tud játék is. Tánccal, énekkel, játékokkal, jól szóra­kozva töltöttük el a vasárnap délutánt. Molnár Edit őrsvezető Kedves pajtások! Az út­törőélet egyik szép területe a kulturális tevékenység. Ezekben a napokban befe­jeződtek az őrsi „Ki mit tud?” vetélkedők. Sok szép anyagot gyűjtöttetek össze és produkciótok híven tük­rözi felkészülésieket a kü­lönböző szakágakban. Az őrsi „Ki mit tud'-ok tapasztalatai azt mutatják, hogy nem alakult még ki teljesen a kulturális tevé­kenység iránya. Néhány szép és színvonalas produkció mel­lett a legtöbben közepes fel­készültséggel és nem min­dig jól megválasztott anyag­gal szerepelnek. Egy-két eset­ben teljesen helytelenül vá­lasztották meg a témát és felkészületlenséget is tapasz­taltunk. Az úttörők kulturális te­vékenységében elsősorban a versmondás, a mesemondás, az irodalmi, színpadi ösz- szeállítások, az énekszólók, duók, triók és kamarakóru­sok, valamint a hangszerszó­lók jussanak szerephez. Na­gyon sísép terület a népi tánc és a bábjáték is. Szeretnénk, ha minél töb­ben kapcsolódnátok be az említett művészeti ágakba, és érnétek el szép eredmé­nyeket. A csapat- és szak­ági bemutatóig bőven van időtök a helyes felkészülés­re és az esetleges témavá­lasztásra. Felkészülésetekhez kérjétek nevelőitek segítsé­» Jobban válasszátok meg a témát !

Next

/
Oldalképek
Tartalom