Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-31 / 305. szám

1964. DECEMBER 31. CSÜTÖRTÖK nsi HEGYEI Szokatlan világosság és zaj árasztotta el kora reggel Majnicsék udvarát Pilisszent- kereszten. A szomszédok ki­néztek a fagyos sötétbe, az­tán amikor meghallották a hízó visítását, bólintottak — aha, ma ölik a disznót! Vejük, Garamszegi István volt a böllér. Nemcsak a ro­konság, hanem ügyessége miatt is ráesett a válasz­tás. Az udvaron széles fekete kör, kutyák szimatolják. Égett szőr, szalma szaga szállong. Már dél van, benn a nyá­rikonyhában kegyetlen a me­leg. Serceg a zsír, a hízó nagy része már teldolgozva a lábosokban, kondérokban. disznó tor színre sikálva föltettük a bontóasztalra a jószágot. — Mekkorára hízott? — Hát az idén nem lett túl nagy, pedig sokat dolgozott vele az asszony. Mindössze száznegyven kilós. Amikor még együtt volt a család, kettőt öltünk egy évben, vagy ha egyet, az viszont fölül volt a két mázsán is. De ez, most már elég kettőnk­nek. Mindenesetre, mi már többet nem lessük, van-e hús a hentesnél, friss-e, vagy fa­gyasztott? A nagymama zúdítja a tűz­helybe a brikettet, piroslik a lapja. Hatalmas lábosban káposzta rotyog, arrébb lá­bak, bőrkék tornyosodnak, a Pisti boldogan segít a hurkatöltésben. — Eiz valahogy job­ban megy, mint a nagyzárójeles egyenlet megoldása — mondja. (Foto: Gábor) A család gyorsan, szaksze­rűen dolgozik. Az udvaron üstben fő a hurka egy ré­sze, a többit Majnics Ist­vánná és kisunokája tölti. Pisti kétszeresen boldog. Itt­hon lehet, a karácsonyi szü­netre a szlovák kollégium­ból és részt vehet ebben a nem mindennapi munkában. — Milyen hurkát készítet­tek? — A szokásos májast és vérest. Szerencsére most van rizs, fűszer bőven, nem kell szaladgálni utána. — Van-e errefelé valami­lyen különös recept, amit csak ebben a faluban készí­tenek? — Nem tudom, hogy külö- nös-e, de nálunk szokás a hurka egy részét megfüstöl­ni. Sokáig eláll és nagyon finom. Majnics bácsi sűrű vörös­borral teli pohárral köszönt. — Mikor volt az első ál­domás ma? — Reggel pálinkával, ami­kor a perzselés után rózsa­I kocsonya kellékei. Azzal kö- j szöntik majd az új évet. j Elég hideg van, sok hús- j ból főzik, hamar megálla­podik a kiskamrában. Garamszegi könyökig da­gaszt a pirosló, fokhagymá­val, borssal bőven meghin­tett vágott húsban. — Ebből mi készül? — Kolbász lesz. Sokat csi­nálok, mert az apósomék nagyon szeretik. — Sok kell, hogy hosszú ideig eltartson, mert ebből csomagolok az emberemnek — mondja Majnicsné. — Vadőr az uram az erdőgazdaság­ban. itthonról viszi az élel­met. Egy kis szalonnát-kol- bászt. savanyút adok a ke­nyér mellé, elél azon sö­tétig, amikor itthon várja a főtt étel. — Lesz-e disznótor estére? — Lesz, lesz. Kis disznóból, kis disznótor. Csak a család­nak és egy kis kóstoló, erre- arra. (k. m.) Zárszámadási előzetes Befejezéshez közeledik a leltározás Kedvező kiláíások Pilisen Többletbevétel Nyársapáton Elérkezett a számvetés ide­je, termelőszövetkezeteink most mérlegelik a búcsúzkodó esztendőt. Ahol jól sáfárkod­tak a közös vagyonnal, ösz- szefogtak a tagok és vezetők, s kihasználták a gazdálkodás­ban rejlő kedvező lehetősé­geket, ott a jól végzett mun­ka biztató örömével készülhet­nek a zárszámadásra. S hogy mit ígér az 1964-es esztendő, azt már sejtetni engedik az előzetes felmérések. Egymillió forint az egyszámlán a pilisi Hunyadi Termelőszö­vetkezetben. Földvárszki Ká- rolyné főkönyvelő szerint ugyanis mire a zárszámadásra sor kerül, Pilisen kerek egy­millió forint lesz a termelő- szövetkezet egyszámláján. Ez pedig annál is inkább örven­detes, mivel az utóbbi három esztendőben egyszer sem sike­rült mérleghiány nélkül gaz- dálkodniok. Tavaly például 20 forint alatt osztottak itt egy- egy munkaegységre, most vi­szont a jelek szerint a beter­vezett 28 forintot kifizetik. Mára befejezi a leltározást a két bizottság, s az összegezé­sek és az egyeztetés után né­hány nap múlva a könyvelés hozzákezdhet a mérlegkészí­téshez. Mi tagadás, elégedet­tek a szövetkezet gazdái és vezetői is, hiszen az idén nagy lépést tettek az eredményes­ség útján. Tetemesen hozzá­járult a sikeresebb gazdálko­dáshoz az állattenyésztés, de a növénytermesztésben is jó né­hány növényféleségből a ter­vezettnél nagyobb termést tudtak betakarítani a gondo­sabb munka eredményeként. Jól siketült „Házasság" Csemőn a Rákóczi Termelő- szövetkezet ez év tavaszán, „kötött házasságot” a helybeli Petőfi Termelőszövetkezettel. Eleinte többen is méltatlan­kodtak az egyesítés miatt, at­tól tartva, hogy az évek óta 40 forintot osztó Rákóczi Ter­melőszövetkezet az idén nem éri el a hagyományos színvo­nalat. Most már. az eredmé­nyeket látva, a kételkedők is helyeslik az egyesítést. Amel­lett, hogy a megnövekedett termelőszövetkezet tetemes összeget tudott beruházni — 30 vagonos gyümölcsváloga­tót. mellé gépi osztályozó be­rendezést, növendékistállót épített — a 40 forintos mun­kaegységérték most is meg­lesz. Évközben 30 forint előle­get fizettek itt a tagoknak és már ez az összeg felért az ipari munkások átlagjövedel­mével. A három leltározó bi­zottság Csemőn is ma fejezi be a leltározást. A zárszám­adási előkészületek mellett a szövetkezet vezetői már a jö­vő évi terveken dolgoznak. A tagok meg, kihasználva a vi­szonylag enyhébb időjárást, gyűjtik a szőlővesszőt, a fiatal gyümölcsösökben kiegészítik a hiányos ültetvényeket. Bent a pincékben pedig fejtik a bort. Takarékosabban gazdálkodtak az idén a nyársapáti Haladás Termelőszövetkezetben. En­nek — mint az előzetes fel­mérések mutatják — meg is lesz az eredménye. Kovács Ferenc főkönyvelő most már bátran ki meri jelenteni, hogy a betervezett 30 forintos mun­kaegységet 5 forinttal túltel­jesítik. Annak ellenére, hogy az időjárás a nyáron gyakran jelentős nehézségek elé állí­totta a termelőszövetkezetet, a tagok odaadó munkája még­is megnozta a siKert. a Körül­tekintőbb, s a lehetőségeket jobban számbavevő gazdálko­dással a betervezett árbevéte­leket több mint félmillió fo­rinttal túlszárnyalta a tsz. Máskülönben ebben a szövet­kezetben is gyors ütemben végzik a zárszámadási előké­születeket, a leltározást — ki­véve az állatállománynál — már december közepére befe­jezték. Január ötödikén hoz­záfognak a mérlegkészítéshez. A nyársapáti Haladás Terme­lőszövetkezetben nemcsak a tagok jövedelme növekedett, hanem a közös vagyon is gyarapodott. Elkészült a 220 holdas öntözőberendezés, amit 1 800 000 forint költséggel lé­tesítettek, <s. p.) Pest megyei művész a Zeneakadémia hangversenyén Varsányi László, ismert zongoraművész, a ceglédi és a váci állami zeneiskola művésztanára január 15-én fellép a Zeneakadémia hang­versenyén. A MÁV szimfo­nikusok hangversenyén Ha- csaturján zongoraversenyét játssza. Fellépését a kollé­gák és a művészetét isme­rő közönség körében nagy érdeklődés előzi meg. le MUNKATERV Elkészült a kulturális szem­évi munkaterve, amelyet a jövő év második munka­napján vitat majd meg a kulturális szemle megyei operatív bizottsága. A terv fő ''célkitűzése a hagyomá­nyos programon túl. a fel- szabadulás húszéves évfor­dulójának méltó megünnep­lése. A MERCE Ahogyan közeledik a zár­számadás ideje, a termelő- szövetkezetekben mind több szó esik a végzett munká­ról, az eredményekről. Az év végi mérleget szakemberek csoportja készíti el ponto­san és lelkiismeretesen v ki­mutatva a gyarapodást s a hiányokat. De a tagság is ké­szít mérleget, s ez a mérleg az emberek súlyát, értékét latolgatja. Elsősorban az el­nökét, aki a figyelem köz­pontjában áll, akitől min­denki a legtöbbet várja. S ennek az emberi mérlegnek az alapján a jó elnökkel szemben két fő követel­ményt állít a tagság: a szak­értelmet és a tiszta erköl­csöt. örvendetes, hogy a tu­dás, a szakértelem megszer­zése milyen központi üggyé vált falvainkban. Az egyik alapvető követelmény ma az, hogy a parasztembernek úgy kell értenie a gépekhez, ahogyan valaha a lóhoz ér­tett. A mai korszerű mező- gazdaságban már nemigen lehetne kézi kaszával, ásó­val és gereblyévei nagy dol­gokat művelni. Csak géppel és szakértelemmel. Márpe­dig a géphez érteni maga is szakértelmet kíván. Rész­letes és elmélyült technikai ismeretek nélküli ember nem mestere, hanem könnyen gyilkosa lehet a bonyolult szerszámoknak, s a géphez való hozzáértés még csak egy hányada, a megkövetelt ismereteknek. A kémia pél­dául éppen oiyan forradal­mi módon hódít napjaink­ban a mezőgazdaságban, mint a gép. A vegyszerek sokasá­\\\N\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\^^^ szervusz. 1964! / de is eljutottunk. Búcsú­zunk tőled 1964. tőled, aki ismét eggyel szaporítottad éveink számát. Még emlék­szünk születésedre. Hiszen csak egy éve történt. Sokat kellett rád várni. Pontosan 365 napot. De fittyet hánytál tü- relmetlenságünlknek, nem let­tél koraszülött, a hagyomá­nyokhoz méltóan, csak a há- romszázhatvanöt 63-as nap után irhattunk 64-et. Szervusz, 1964! Most a bú­csúkor ne haragudj ránk, ne neheztelj azért, hogy már nem te vagy az első számú ked­venc, a sztár. Rólad egyre ke­vesebb szó esik, megkopik di­csőséged fénye, s várakozással telt figyelmünk egyre inkább legfiatalabb rokonod, a téged követő 1965 felé fordul. Azért nem vagyunk egészen hálátlanok, rólad, sem feledke­zünk meg teljesen. Ezt bizo­nyítja az az egyszerű hétköz­napi tény is, hogy egyre sű­rűbben készülnek rólad a leg­különbözőbb statisztikák. Pél­dául: tovább növekedett a ke­reslet a nyugati ruhadarabok iránt — tovább növelték a ma­gyar konfekcióipar termelé­sét. Aztán: lényegesen több magyar járt 1964-ben külföl­dön, mint bármelyik előző év­ben, a téliszalámit készítő üze­mek még mindig nem tarta­nak lépést az igényeikkel. Vi­szont: jelentős mértékben nö­vekedett a hazánkban meg­fordult idegenek száma — a lányos mamák fogadkoznak. hogy az elkövetkezendő évek­ben nem engedik el csemeté­jüket egyedül nyaralni. J anuárban rájöttünk arra, hogy hiába szórjuk szét az utcákon azokat az újságo­kat, amelyek még az előző nyáron nyugtatgattak, hogy a Köztisztasági Vállalat kellő kapacitással felkészült a télre, mert a hó ettől még változat­lanul megmaradt. Februárban arról értesül­tünk, hogy mindennemű nyá­ri ellátás zavartalan lesz. Nyáron aztán tapasztalhattuk, hogy nemcsak a néhány hó­nappal ezelőtt magabiztosan ígérgetőket, hanem a beígért dolgok egy részét sem lehet megtalálni. Márciusban a termelőszö­vetkezeti tagok befejezték vi­szonylagos téli pihenőjüket, és az idő jobbra fordultával hozzáláttak a háztáji művelé­séhez. Áprilisban kaptuk a leg­több figyelmeztetést a do­hányzás ártalmasságára vo­natkozóan. A nikotin elleni harcban maguk a dohánygyá­rak is közreműködtek. Ekkor költözött első ízben huzamo­sabb időre az üzletek polcai­ról a pult alá a Fecske. Májusban már vártuk a nyarat. Munkahelyeinken mindinkább lanyhuló szorga­lommal, egyre kevesebbet dol­goztunk, hogy szabadságunk kezdetéig kipihenjük magun­kat. Júniusban a Balaton kör­nyékén lakók megkezdték az elköltözést, hogy elegendő le­gyen majd a hely a külföl­dieknek, s a szobák, villák al­bérletben történő kiadásával megszerezzék maguknak a jövő évi olaszországi útrava- lót. Júliusban már vígan zaj­lőtt az igazi nyári nagyüzem, í tűző napon főttek a nyaralók, ■! s főtt több mezőgazdasági $ nagyüzem vezetőiének a feje $ is, hogy miképpen végezzenek ff idejében az aratással. Augusztusban a szomszéd ^ Csutakék 17 éves leánya újra elkezdte a rendszeres előrekö- í, szönést tanárainak. szeptemberben tovább ja- \ »3 vult az idősebbek és a \ fiatalok közötti viszony, mi- í vei egyre többen elismerték, > hogy egy Beatles-szám is le- hét zeneszám. ; Az októberi személyi váltó- zások után — mint már any- \ anyi alkalomul — most isi többen meggyőződhettek ar- \ ról, hogy felesleges volt elás- ; ni a ruhákat és megvásárolni egyszerre 20 kiló sót. 50 kiló* lisztet. 70 kiló zsírt és 30 kiló' cukrot. i 5 Novemberben megnyitották i a forgalom előtt a főváros i két partját ezüstösen átölelő í új Erzsébet-hidat. Pletyka: a % teherpróbát végző járműveket hídról írt újságcikkekkel rak- í ták. i Az utolsó búcsú: december. \ Az összegezés ideje, a tanul- i Ságoké. Mi a tanulság? Majd i megtudjuk a januári újságok- ból... í Tóth István í ja-í gával bánni, alkalmazásuk technológiáját elsajátítani nem gyerekjáték. Mégis hány brigádvezető, munkacsapat­vezető, mezőgazdasági szak­munkás ura már a gépek és a vegyszerek használatának. Hogyan tarthatna az az el­nök tekintélyt ilyen embe­rek között, hogyan vehetnék komolyan intézkedéseit, ha kiderülne, hogy mindenki mindenhez jobban ért, mint ő. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy egy-egy tsz-ben az elnök legyen a legjobb ál­lattenyésztő, ő értsen a legjob­ban a szőlőhöz s a baromfi- neveléshez, ő legyen megfel­lebbezhetetlen szakembere a búza és a görögdinnye ter­mesztésének is. Azért van főagronómus, agronómus, azért a többi szakember és szakmunkás, hogy egy-egy termelési ág kiváló specia­listája legyen. De általános mezőgazdasági szaktudás, mű­veltség és tájékozottság nél­kül ma már nem le­het megállni az elnöki poszton, nem lehet eredmé­nyesen irányítani. Természetes, hogy egy. egy talpraesett, okosan, szak­szerűen irányító elnökre fel­néz a tagság s megbízik benne. Felnéznek rá, mert a parasztember megbecsüli a tudást, méltányolja a szak­értelmet, hiszen a saját bő­rén — de leginkább a zse­bén — érzi azt, ha a vezető érti a dolgát, s azt is, ha nem érti. Minden tsz-ben a legnagyobb elismeréssel be­szélnek az olyan elnökről, aki szakértelmével nagyobb terméshez, magasabb hozam­hoz segíti a közösséget, aki meg tudja győzni övéit ar­ról, hogy mi a jobb, hiszen ismeri a jobbat. Akiben meg­van a szakmai tudással pá­rosult magabiztosság ahhoz, hogy vitás esetekben a jobb megoldást aiánlja, hogy út­ját állja a felelőtlen, értel­metlen kísérletezgetéseknek. S ráadásul vezetni, ember­ségesnek. Igazságosnak lenni is csak az az elnök képes, aki bírja szakértelemmel, aki úgy tudja átfogni a nagy egé­szet. hogy ismeri a részleteket is. Enélkül hogyan tudhatná, mi igaz, mi nem, kinek jár elismerés, kinek biztatás, ki­nek dorgáló szó. Ilyen ember­ré nőni, különösen egy-egy kis eldugott faluban tenger­nyi munka közben, talpig em­bert kíván. Pedig van ilyen elnök nem is egy. sőt, nem is száz. Olyanok, akik öt-hat éve még maguk is egyéni gazdák, öt-tíz hold gondviselői vol­tak, most ezer holdakban gon­dolkoznak, százak növekvő igényeit elégíthetik ki becsü­letesen. Dolgoztak és tanultak, viták, tévedések és jó tapasz­talatok tanulságain váltak ve­zetővé, elnökké a szó legne­mesebb értelmében. S ezek a szorgalmas, mély felelősségtu­dattal áthatott emberek telje­sítették a legszebben a másik elengedhetetlen követelményt, az erkölcs normáit is. Az elnök ott él a falu köz­véleményének központjában, mindenki szeme előtt. Sok­szor talán nem is sejti, meny­nyire látják, figyelik minden lépését. Mindent tudnak róla: hova jár, kivel barátkozik, hánykor kel és mivel tölti az estét. Nem könnyű ilyen nagy nyilvánosság előtt makulátlan­nak maradni. S az elnök jó erkölcse nem csupán a tiszta családi életet követeli meg, hanem általá­ban a becsületes, tisztességes magatartást, a gazdálkodási ügyekben és tevékenységben. Jó néhány szép reményekre, tettekre jogosító, szakértelem­mel is felvértezett elnök bu­kott meg amiatt, hogy nem felelt meg ezeknek a követel­ményeknek. Csábító álkalom mindenütt kínálkozik s ha nincs erős tartás, határozott ellenállás, könnyen elmerül az ember. A saját jövedelem min­den áron való gyarapítása, az anyagi javak iránti fékezhe- tetlen sóvárgás, olykor meg­szédíthet egyes embereket kü­lönösen, ha olyan nagy érté­kek vannak gondjaira -bízva, mint a tsz-vezetőnek. Az elnök beosztása sze­rint sokat van asszonyok, lá­nyok között s ilyen helyzetben szálak szövődhetnek, sokszor nem is az ő kezdeményezésé­re. Kísért a kocsma, a felkí­nált italok, a különféle ven­dégségek jó hangulata. Akad elnök, aki itallal, traktákkal akar jó kapcsolatokat teremte­ni lefelé is és felfelé is, már­pedig ennek sosincs jó vége. Rákapnak a látogatók, akiket eleinte még csak a magáéból kínálgat, de amikor már csa­patostól és demizsonnal érkez­nek, csak a közösből tudja őket kielégíteni. S ott vannak a rokonok, a jóbarátok, akik közül nem egy jogot formál valami kü­lönleges bánásmódra. Köve­telőzik, sarcolja az elnököt, s a vér jogán kíván magának jogtalan előnyöket. A tiszta erkölcsű elnök nem engedhet az ilyen győzködésnek és mindig megfelelő embert í’iít a megfelelő helyre. Nem haj­landó a vele egyenrangúakkal vagy felettesekkel esetleges kéz kezet mos alapon való ..együttműködésre” sem. In­kább szerez magának egy ha­ragost, minthogy később bár­miféle becstelenséggel vádol- tan kelljen állnia a közösség előtt. Magas mérce ez, talpig em­bert kívánó igényes követel­mény. Aki ennek megfelel, annak ereje, tekintélye sért­hetetlen lesz. Jóleső érzéssé1 állapíthatjuk meg, hogy isz- elnökeink között mind töb­ben vannak már. akik meg­ütik ezt a mércét. Kékesdi Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom