Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-29 / 303. szám
1964. DECEMBER 29, KEDD mar »item v/ÍVWffP .1 Pékségek, fogyasztók, kenyerek A nagykátai kenyérboltban az üzletvezető szóhoz sem jut. A sok várakozó beszél helyette: — Gyakran nyers a kenyér. — Lapos és savanyú. — Másnapra mindig ehetetlen. Farmoson az önkiszolgáló üzletben hasonló a vélemény. A helyi kenyeret szeretik, bár többször az sem sikerül, de a nagykátaitól idegenkednek. Szentmártonkátán, a tejboltban néhány kenyeret megmértünk a napokban: tíz közül egynek volt csak meg az előírt súlya. Akadt, amelyikből húsz deka hiányzott Most újra mérünk. Csak tegnapi kenyeret találunk. Kilenc felé jár az idő, a friss még nem érkezett Majd délfelé. Hat-hét deka hiányzik egy-egy kétkilós vekniből. A zsemle szabványsúlyú, a kifli egy része kisebb a megengedettnél. Tó piószelén is sületlennek néz ki a kenyér. Ceglédről szállították. Valószínű, melegen rakodták, ott nyomódott ennyire össze, mert a ceglédi üzemben szép árut találunk. Üjszilváson a szombati kései szállítást sérelmezik. Az emberek nem várhatnak a bizonytalan délutánra, már délelőtt megindul a menet Tápiógyörgyére — ott vásárolják Szilágyi Ferenc sütését. Csakhogy ez több kilométeres út, — sok egy vekniért. A nagykátai járás hatvannyolcezer lakosa sokszor zúgolódik. Nincs olyan értekezlet, gyűlés, ahol ne követelnék: javítsanak a kenyér minőségén. Éjszaka van. Sehol egy lélek. A házak behunyták szemüket. Ahol mégis világot gyújtottak, ott is álmosan pislognak az ablakok. S miközben az éjszaka megtelik az alvók szuszogásával, senki nem gondol azokkal. akik a mindennapi kenyeret készítik, hogy reggelre virradva friss melegen sorakozzanak a boltok polcain. A pékek sem gondolnak magukra. Arra, hogy _ jobb lenne aludni, hogy rossz ebben a hideg éjszakában kibújni a meleg ágyból. Megszokták? Lehet megszokni, hogy fordítva élnek, mint mások? Tápiószecsőn már negyed négykor átöltözve, hófehér ruhában áll Kiss János. Fél háromkor kel. hogy ideér- j jen Tóalmásról. Nappal tanul.! a technikum elsőéves hall-! gatója. Elefánti Lajos 1925- ben tizenöt éves volt. Akkor kezdte a szakmát. De sok éjszaka múlt el dagasztással. a hosszú lapát ide-oda tologatásával, a kemence forróságá- v ban... js Nagyítóval keressük a hibát:? miért nem kezdtek pont há- ^ romkor a tápiószecsői pékség-^ ben? Miért folyik az olaj- J fűtőberendezés? Kicsiny dől-J gok ezek azonban, ha a haj- J nali munkások szorgos igyeke-^ zetét nézzük. Koncz Éva minden éjjel egy ^ órakor érkezik a nagykátai £ sütödébe. Akkor, amikor ? ? mások még első álmukat alusszák. | Olyankor ó céduláz, olajozza ■; a gépeket, majd az automata £ adagolótól kosarakba teszi a J kenyeret. Az automata térfo- J gatra méri a masszát, — így J gyakran téved. A gép nem tö-J rődik a tészta sűrűségével, a £ liszt minőségével. K ■ : már szemmértékre is eldönti, mikor téved a gép. Ellenőriz-^ zük. Valóban ügyes lány. ^ Amikor Nagykátán a boltok-J; ban jártunk, sokan sóhajtó?.- tak: olyan kenyérre lenne ? szükség, amilyen Tápiógyör gyén van. Nem volt egyet-J len község, ahol ne emleget-J ték volna Szilágyi Ferenc ke- J nyerét. í J/ — Bírálatot hallottunk a ke-? nyerére Szilágyi elvtárs, — £ nyitjuk hajnaltájt az ajtót az J ötvenkétéves, haja. ruhája J egyforma fehér pékre. J — Az én kenyeremre? — ké- jj ped el a régi szakember és ^ nyomban rekedtes lesz a hang-? ja. | Tudja, hogy képtelenség, J amit mondunk."Bármelyik ke-J nyerét nézzük, egyforma bar- ^ '•a. egyforma magas. Felszel ? Sok a panasz Hajnali gondosság Úton a nagykátai járásban egy kétkilósat, nyújtja. Foszlós, meleg, puha. Az egyik vesnit egeszen. összenyomja, majd elengedi. A kenyér visz- szaugrik eredeti formájára. Azután másikat próbál. Az ötödik, a hatodik is visszaugrik: kenyér a javából. Boszorkányságot sejtünk, mint ahogy mások is megkísérelték gyanúsítani: — Valamit csak tesz a kenyérbe, hogy ugyanabból a lisztiből ő mast csinál, mint a többiek. Lehet, ahogy Szilágyi Ferenc nézi, végigsimogatja a kisült kenyér mindegyikét — abban a varázslat. Abban, hogy negyvenéves gyakorlatán túl, a világon semmi más nem érdekli. Sem mozi, sem televízió, sem alvás. Csak a liszt, a kovász. Egy-egy kenyérbe bélésű ti összes tudományát és egészen bizonyos: lelke egy darabját, j Kilenc órán át érleli a ko- | vászt — a szabály szerint hat ! is elég lenne. Érzésre bízza, a tapasztalatra: egy pillanattal sem engedi a kelést tovább és a kemence bár nem modem, egyformán forró, a sütés kezdetekor, és amikor az utolsó veknit is kihúzza belőle. A levegő páratartalma szerinte a legfontosabb: utasítás nélkül külön katlant állított be — mindig párolgó, forró vízzel ... A sokat bírált nagykátai üzem a legnagyobb a járásban. Itt automatakor segíti a gyártást — sajnos nem hibátlan a gép. Az automata oi^tvor egyenlőtlenül auagot. szabó t etette, a telepvezető beleizzad a ma- gyarazasba. Nemreg került az üzembe, de már lutna is innen vissza Cegtedre. Mi mindent talált itt októoerbenY! a aj akarta, vitte a kenyérhez való anyagokat. A gépjavítónál 84 ezer forint értékű anyag gazdátlanul hevert, az emelt el valamit, akinek eszébe jutott. A Kenyérsütés tecn- nologiáját bűnneK vélték betartani. Két embert le kellett váltani, kettőt áthelyeztek. De még mindig birkózni kell néhány munkással, akik nem tűrik a szigorú rendet. — Nem használják ki az előírt mérősúlyt, a szabvány 2,2p, vagy az 1,15 dekásat. Apró súllyal mérnek, amiből az öt-tízdekás könnyen lemaradhat — panaszolja az új vezető. — A kenyereskosarak nem elég tiszták. RANDEVÚ kell ? ? 1 A falusi Patyolat első napjai A LONDONI GALAMB0L1MPIA A Magyar Postagalamb Sportszövetség 1965. január 9-én és 10-én országos posta- galamb-kiállítás-t rendez Budapesten, a X. kerületi Pataki István Művelődési Házban (Füzér utca 13.), a kétnapos bemutatón válogatják ki — az idei versenyek teljesítményei, illetve küllem szerint — a január végén Londonban megrendezésre kerülő postaga- lamb-olimpiára a magyar postagalambok 31 tagú „válogatott keretét”. A rövid- (150—350 kilométeres), a közép- (300— 550 kilométeres) és a hosszútáv (500 kilométeren felüli) bajnokai közül 7—7, összesen tehát 21, a standard-verseny legjobbjai közül pedig 10 indul a londoni nagy vetélkedésen. (MTI) Akarha pesten lenne, pontosan olyan a kék pultja es a mindenféle színű függönyök a polcai előtt, holott egyelőre csak falusi Patyolat, hiszen Dabas még nem város. Most nyílt meg nemrég újdonatúj házban és tizennyolcadik átvevő fiókja a Pest megyei Ruhatisztító és Szolgáltató Vállalatnak. Messze környéken az egyetlen mosoda, vegytisztító, meg kelmefestő. Küszöb, amin át megint eltávozik egy a város és falu egyre gyérülő sok különbsége közül, ha az emberek, akikért épült és megnyílt, szintén úgy akarják. — Minden kezdet nehéz. — Most különben is holtszezon van. A dabasi Patyolatban a pult mögül két fiatalasszony beszél, a fiók vezetői és alkalmazottai egy személyben mind a ketten, mert két műszakban reggel 7-től este 7-ig lesz a hivatalos idő, amint bekapcsolják a villanyt. Addig csak sötétedésig dolgozhatnak. Mind a két asszony újonc a mosodai szakmában. A szőke, Lórántjfy Dénesné, valaha fonó volt, bejárt a KIS- TEXT-be ötvenhétig, akkor férjhezment. — Aztán jöttek a srácok, kimaradtam. Most a nagyobbik, a fiú már elsős és napközis, a kislánya meg óvodás, így hát kapóra jött a helyi munkaalkalom, újra kereshet. A férje is Da- bason dolgozik az állatforgalminál. A barna, Szabó Aladárné még régebben hagyta abba a kereső foglalkozást, csak a fel- szabadulásig dolgozott Alsó- némedin a Hangya irodájában, attól fogva a háztartást vezette és gyermekeit nevelte, mégpedig nagyon jól. A lánya másodéves egyetemista, fogorvos lesz. — Négyes minden vizsgája. A kisfiam harmadéves Kandós, szintén jó tanuló. Gépkocsivezető a férje. Bizony eddig is elkelt volna a háznál az asszony keresete, rekkel, a másikban a másik, plusz egy gyerek. A konyhába kerül a sógor és egy vendég kislány Alsódabas- ról, de aztán kiderül, hogy a szeretet ünnepére való tekintettel ezek túl komolyan is vehetik a dolgot, ezért a kislányt bevezénylik a szobába. a sógort a kamra felső polcára, a háziasszonyt a gázrezsóra, a férjet az előszobába. A család egész éjjel a reggelt várja, hogy felkelhessen és kipihenje magát, de délelőtt sétálni kell vinni a gyerekeket, majd töltöttkáposztát ebédelni csülökkel, dagadóval és bejglivel. Délután egy kis családi tereferére gyűlnek ösz- sze és konstatálják, hogy nagyon jó ez a nagy szeretet, valamint megbeszélik, hogy Piroska néni csinos volt, és Zoltán hülye. Mindezt a bejgli, az apró sütemény, az estétől való félelem festi alá. De az est jön és mindenki gyűlöli azt, akinek a rekamié jutott. Másnap délelőtt ismét séta, majd töltöttkáposzta, bejgli, terefere, aprósütemény. (Piroska néni, Zoltán stb.) A délutáni kvaterkázás alatt az egyik nagybácsi lényegesen többet iszik, mint ameny- nyit családi körben illik. Ennek következtében kotyogni de a Pestre utazást naponta nem merte vállalni. — Első nap reggel tízkor nyitottunk, tizenegykor jött az első kuncsaft, aztán záróráig több már nem is volt — meséli Lórántffyné, Szabóné pedig hozzáteszi: — Egy idősebb bácsi Sáriból, ő volt az első. Még a nevét is tudják: Su- hajda Lénárt. Régi, nagyon finom szövetből készült fekete nadrágot hozott tisztíttatni. Meg is mutatják tisztán, tegnap jött vissza a legelső szállítmány, még nem vitte el. — Biztos ebben ment valaha a lagzijára. — A második napon me- gintcsak egyszer nyitották ránk az ajtót. Egy öltönytisztítás volt. — De harmadnapra megkezdődött! Meg bizony. Mutatják a könyvet. Tizenegy ruhatisztí- tás, férfi meg női vegyest. De két női ruhát, egy kosztümöt és egy pulóvert is hoztak festetni. gyelőre négy píperemosást adtak be. Abból is egy közületi, a járási SZTK-rendelő fehér köpenyei. A sima ruhát kilós mosásba adták át. Két függönytisztítást is vállaltak, az is pipere. Szennyes? Nem, privát szennyest még nem hoztak, de úgyszólván naponta érdeklődnek, hogyan is megy a mosatás. Azzal mentek el többen, hogy karácsony után hozzák a mosniva- lót. Nézik a könyvet. Örkény, Gyón, Hernád, Bugyi, az egész környékről beadtak már tisztításra, festésre ruhát. — Érdekes. Sáriból milyen sokan jöttek — állapítja meg a bejegyzésekből Lórántffyné. Ugyan mi az érdekes benne? Hiszen Sári nemcsak szomszédos község, de összeépült már Dabassal. Szabóné aztán megmagyarázza: — Sárit elmaradottnak tartják, de ahol ennyi az igényes ember, nem lehet elmaradott az a falu. — Hát eddig ez a dabasi Patyolat történelme — nevetve mondja Lórántffyné. Dehogy kell ezen nevetni, hiszen mindennek van történelme, a falusi Patyolatnak szintén. És hogy ilyen is létezik már az Alföld homokján, az pedig — történelem! Szokoly Endre ! kezd és azt mondja, halálosan \ unja ezt a túlvilági boldogsá- \ got és szeretetet. Ezen min- \ denki hangosan háborog, lelke , mélyén azonban együtt érez\ a korhely nagybácéival, sőt\ még irígyli is, mert ö leg-’, alább jól érzi magát. Estére í befut Zoltán is és az egész', család kiborul, hogy milyen] jó színben van, és milyen he- \ lyes a kis asszonyka, hiába\ Zoltán okos fiú, tudja, hogy] kit kell választani. Viszont'• Piroska néni elmegy, így a csa-j Iád megállapítja, hogy miág-j életében ronda volt, de most\ különösen rossz bőrben van• és nem valószínű, hogy meg-, éli a következő karácsonyt, ', a z esti elhelyezés annyiban í Jrl módosul, hogy Zoltánék-! nak át kell adni a konyhát mert ők fiatal házasok és iga-\ zán joguk van egy különbéjá- í ratú gázrezsóra, de azért márí javul a hangulat, mert vége az', ünnepnek és hajnalban ki-ki f hazautazik, hogy a még hátra-'í levő pihenőnapon megálla-; píthassa: pocsék egy kará-'j csony volt: a töltöttkáposztá-í ban kevés volt a csülök, aj bejgliben sok a tészta. Aztán elmúlnak az ünne- J pék, nem kell hivatalból sze-J retni, az ember bemehet a J munkahelyére, ahol a sze- retet ünnepének fáradalmait % kipihenheti és nyugodtan utál-| hatja főnökét és az ügyfele- ? két. Valószínű, a fentiekért % dalolja a nép oly boldog öröm-% mel: egyszer esik esztendőre J karácsony. J ősz Ferenc í közben a család tömi magába a karácsony átkát, kiki megállapítja, hogy az idei bejgli különösen jól sikerült, bár a tavalyi sem volt rossz. Ezután kórusban kell dicsérni a háziasszonyt és megállapítani, hogy be kellene aranyozni azt a dolgos kezét. jr~zután a családi ünnep M-J öröme: a békés vacsora utáni beszélgetés következik. Megbeszélik, hogy Piroska néni milyen helyes volt kiskorában. (Piroska néni itt van.) Megállapítják, hogy Zoltán milyen rosszul nősült (Zoltán nincs itt), hogy a felesége egy olyan nőszemély, ... na de karácsony van, elég baj ez szegény Zoltánnak, aki mindig ilyen hütye volt. Miután a család minden tagja terítékre került, és mindenki majd leszédül az álmosságtól, végre bejelentik a takar odót. Miután az ünnepre való tekintettel együtt a család, egy kis problémát okoz az elhelyezkedés, de a szeretet mindent megold. A nagymama, a nagypapa, a három gyerek és a két nagynéni jut a kihúz- hatós rekamiéra. Az egyik fotelben az egyik nagybácsi alszik ölében a kisebb gyea karácsony az úgyneve- ** sett szentestén kezdődik. A család beesődül a szobába és akár tetszik, akár nem, mindenki az egyik ámulatból a másikba zuhan, amikor is megtudja, hogy pontosan azt kapta ajándékba, amire a világon semmi szüksége nincsen — vagy ami még ennél is rosszabb — azt, amire feltétlenül szüksége van. Ilyenkor szoktak a papák ocs- many nyakkendőket, meleg sálakat, a mamák ódivatú kesztyűket és ízléstelen brosstűket kapni, és ebben a lenyelt mérgen kívül az is dühítő, hogy e tárgyakat időnként hordani is kell, nehogy az ajándékozó azt higgye, nem szerzett vele földöntúli örömet. Aztán együtt kell örülni a nagymamával, aki sikongatva veszi tudomásul, hogy egy hosszú meleg alsót kapott, mint tíz éve mindig. Az ajándék átvétele és az örömujjongás elcsitulta után a család konstatálja, hogy az idén is szép volt a karácsony. csak borzalmas ez a drágaság, az időjárás és a nemzetközi helyzet. Aztán bejelentik, hogy az asztalon a vacsora és efelett újfent örvendezni illik. Majd körbeülik az asztalt és esznek. Utána még esznek, majd megint. Mire minden- : ki beteg lesz az evéstől. ; nagy ovációi al behozzák a i bejglit, amitől illik elájul- i ni és ez ebben a helyzetben : nem is menne nehezen. Mi— N ena a selejtes, egett kenyér is kikerül a forgalomba. — A falon pókhálót is látni. — Tizenöt fokkal alacsonyabb a terem hőmérséklete a szükségesnél. Megfagy a kovász, bőrkés lesz. Tarr Lajos dagasztó is tudja, sok panasz jogos. Leginkább a súlyhiány. Becsülettel mondja: nem száz százalékos még a munka. Bár már nem kell: élesztőt kiszedni a szekrények- : bői, nincs híja a tojásnak, s csak akkor adnak ki a raktárból anyagot, ha valóban kell. A Ceglédi Sütőipari Vállalatnál — ahová a nagykátai \ nyolc üzem tartozik — Men- czer László igazgató, a megyei j tanácson Bariba Béla főelő-: adó a tervekről beszél: gépekről, új ponyvákról, a tápiószelei új üzemről, amely; januárban kezd, a farmost \ korszerűtlen pékség leállítása- \ ról, új szakemberek felkutatá-: sáról. Múltkorában a nagykátai í járásban úgy beszéltek a dől- ; gozók, mintha a pékek elalud- ; tak volna, s nem hallanák a fogyasztók panaszait. Érthető, j hiszen fényes nappal csak a sokszor lapos, repedt kenyeretj látják, vagy a megégett héjat, barnára sült ropogós helyett. Sokszor apróka kiflit és félresikerült zsemlét. A fogyasztó csak a pultot és rajta az árut látja. Pedig de jó lenne, ha néha a vásárló is betekinthetne a forró kemencék melletti éjszakákba, az éj sötétje takarta szakmai titkokba, ahol pillanatra megláthatnák, nem is olyan könnyű reggelre telerakni a bolti polcokat jó kenyérrel. Sági Ágnes
