Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-25 / 302. szám

6 Í1..1Í *1 Ff.YLl ij ' J tap 064. DECEMBER 25, PÉNTEK ígéretes fejlődés A KGST-országok együttműköílésénsk eredményei 1964-bei Az esztendő végén a szo­cialista nemzetközi gazdasági együttműködés tapasztalatok­ban és eredményekben gazdag időszakáról adhatunk számot. A Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsa, amely az idén ünnepelte fennállásának 15. évfordulóját, 1964-ben újabb lépéseket tett előre az együtt­működés, a szocialista ofszá- gok gazdasági összefogásában rejlő lehetőségek hasznosítá­sában. A lehetőségek persze ma is nagyok, hiszen a szocia­lista világgazdaságnak és egyes ágazatainak összehango­lása nem valósulhat meg egy csapásra, csak lépésről lépés­re alakulnak ki azok a mód­szerek, amelyek a leghatéko­nyabban segíthetik a nemzeti keretek között fejlődő szocia­lista gazdaságok nemzetközi együttműködését. Az idei esz­tendő legfőbb tanulsága ép­pen az, hogy lehet és érde­mes is bátran keresni azokat a formákat és módszereket, amelyek a kölcsönös előnyök alapján segíthetik közös cél­jaink elérését. A szocialista nemzetközi gazdasági együttműködés fej­lesztése közös érdek; a nem­zetközi munkamegosztás terv­szerű bővítése meggyorsítja mind az egyes országok, mind a szocialista világgazdaság termelőerőinek növekedé­sét. Az idén több fontos in­tézkedés történt a nemzetközi termelési- és árukapcsolatok fejlesztésének könnyítésére. Megemlíthetjük például, hogy 1964. januárjától működik Moszkvában a KGST-országok közös bankja, amely a nem­zetközi pénzügyi elszámolási rendszert egyszerűsítve a sok­oldalú áruforgalom fejleszté­sét segíti. A KGST-bank létre­jöttével a tagállamok a kétol­dalú elszámolásokról áttérhet­tek a sokoldalú elszámolások­ra. Vagyis két kapcsolatban álló ország áruforgalmának és egyéb fizetési kötelezettsé­gének most már nem kell fel­tétlenül évente egymást ki­egyenlítenie, elegendő egy adott KGST-crszág és az ösz- szes többi tagállam kölcsönös fizetéseinek egyensúlya. A pénzügyi elszámolások nehéz­kessége nem állít többé feles­leges akadályokat a kereske­delmi forgalom ésszerű bőví­tése elé. Sőt, a KGST-bank 300 millió átváltható rubeles alaptőkéjéből’, valamint a ná­la eihelyezett és átmenetileg szabad pénzeszközökből a nemzetközi kereskedelmi kap­csolatok bővítésében megfe­lelő hitelt is nyújt a tagál­lamoknak. Az esztendő derekán, 1964. július 1-én alakult meg a KGST-országok közös vasúti teherkocsi-parkja. Összesen 92 700 nyitott és fedett teher­vagonra került fel az interna- cionális jelzés: OPW. Ez az intézkedés más vonatkozásban a közlekedés, a szállítás olda­láról ugyancsak a nemzet­közi termelés — és árukap­csolatok bővítését szolgálja A szocialista országok egymás közötti, növekvő külkereske­delmi forgalma mindinkább igénybe vette a nemzeti vas­utakat. Az úi nemzetközi vas­úti szervezet keretében mint­egy 10—20 százalékkal növeke­dett a kocsikihasználás, évi 1.4 millió tonnával több áru továbbítását teszi lehetővé. (Korábban az exportterméke­ket szállító vagonok nagy ré­sze üresen tért vissza, nehogy az esetleges késedelemért a használónak devizát kelljen fizetnie a kocsitulajdonos or­szágnak. Má minden ország annyi OPW-s vagont használ­hat saját vonalain díjmente­sen, amennyit a közös vasúti kocsipark rendelkezésére bo­csátott. Ezért nem igyekszik senki sem az OPW-s kocsiktól üresen megszabadulni.) A nemzetköz! gazdasági együttműködés egyik fontos idei tapasztalata- ahol nem sikerül KGST-szintű megálla­podásokat létrehozni, ott az érdekelt felek szűkebb körben törekednek hasznos és alkotó együttműködésre. így például az esztendő második felében varsói székhellyel hat szo­cialista ország — Bulgária, CsehsziováKia, Lengyelország, NDK, Szovjetunió és Magyar- ország — Golyóscsapágy-gyár- tási Együttműködési Szerveze­tet alakított a termelés, a mű­szaki fejlesztés közös tervezé­sére és irányítására, az elosz­tás nemzetközi összehangolá­sára. Magyar kezdeménye­zésre ehhez hasonló nemzetkö­zi szervezet jött létre a kohá­szatban is. Ez év július ló­én Magyarország, Csehszlová­kia és Lengyelország aláírta az Intermetall-egyezményt, amelyhez később a Szovjet­unió, a Német Demokratikus Köztársaság és Bulgária is csatlakozott. Az Intermetall Iroda 1963. január 1-én kezdi meg működését Budapesten, első igazgatója Osztatni Mi­hály, magyar kohómérnök. A gyártásszakosításban több fontos kétoldalú megállapodás is tértén t 1964-ben. Hazai szempontból közülük is a leg­jelentősebb a szovjet—magyar együttműködés az autóbuszok, a tehergépkocsik és a vegy­ipari gépek gyártásában. A kormányszintű tárgyalások eredményeként lehetőség nyí­lik arra, hogy a hazai autó- buszgyártás a tavalyi 2349 da­rabról 1970-re 7500—8000 da­rabra növekedjék. A kétolda­lú együttműködés tehát az igen gazdaságos sorozatnagy­ság kialakítására nyújt lehető­séget. (A legnagyobb európai gyár, a Mercedes évente 3500 buszt készít). Még nagyobb so- j rozatnagysággal számolhatunk a tehergépkocsik, illetve autó­buszok közös alkatrész fő egy­ségeinek gyártásában. A ter­vezett megállapodás szerint nemcsak a hazai, előállítású 7500—8000 autóbuszhoz, ha­nem a sok ezer darab szovjet gyártmányú gépjárműhöz is mi készítjük majd például a hátsó hidat, a Szovjetunió vi­szont az első tengelyt, mecha­nikus sebességváltót, kerék­tárcsákat, st.b. E fő darabokból a szovjet—magyar együttmű­ködés révén a korszerű nyu­gati üzemekénél öt-tízszerte nagyobb sorozatok alakulhat­nak ki. Ha az esztendő esemény­krónikáját még kiegészítjük azokkal a régebbi, de jól be­vált formákkal, amelyek 1964- ben is meghozták a maguk gyümölcsét, nyilvánvaló a fej­lődés. A Barátság nemzetközi kőolajvezeték kőolajimpor­tunknak immár kétharmad ré­szét szállítja igen gazdaságo­san. (Az első egymillió tonna kőolaj továbbítása után meg­térült a vezeték magyarorszá­gi szakaszának teljes beruhá­zási költsége.) A távvezeték 1965 januárjától 265 megawatt villamosenergia-import tel­jesítményt nyújt hazánknak. (Ez több, mint legkorszerűbb tiszapalkonyai erőművünk tel­jesítménye.) Sok gondunk megoldódott az óesztendőben, köztük olyan is, amelyekre vajmi kevés remény mutatko­zott még néhány éve. A közös bank, az OPW, az Intermetalt, a varsói golyóscsapágy-iroda — tjogy csak az idei új intézmé­nyeket említsük —, segíti majd közös céljaink megvalósulását 1965-ben. Szó sincs persze arról, mint­ha már teljesen kimerítettük volna a nemzetközi munka­megosztásban rejlő nagy lehe­tőségeket. Ellenkezőleg, min­den vállalatnál és üzemben je­lentkezik a nemzetközileg is átgondolt, műszakilag megala­pozott szakosítás igénye. Az idei tapasztalatok bátorítást jelentenek, hogy sokrétűen, változatos módszerekkel, ön­tevékenyen és helyi kezdemé­nyezésekkel is gyorsítsuk a jövő évben a nagy eredménye­ket ígérő fejlődést. Kovács József ELVESZTETTE A NYELVET Hihetetlenül hangzó bal­eset történt a 22 éves Fran­cesco Sosterrel, egy észak­olaszországi falucska lakójá­val. Teherautója egy másik kocsival ütközött össze. Ami­kor beszállították a marosti- ca-i kórházba, a sebész meg­állapította, hogy a szerencsét­len ember elvesztette — a nyelvét! Két kórházi alkal­mazott találta meg a baleset helyszínén. A sebész három­órás műtéttel visszavarrta a beteg nyelvét, s a műtét bár látszólag sikerült, csak mint­egy 8 nap múlva derül majd ki, hogy Soster fog-e tudni majd újra beszélni. AZ ORVOSNÁL A + + (Foto: Kotroczó) + + A LOSZOG estéinket kitölthettük, és ame­lyek biztosították, hogy este se legyen tétlenség a házban. A dugványozó bot volt a legegyszerűbb. Mindössze hó­ban kellett kimenni és éjnek idején, lévén nálunk az a szo­kás, hogy a gyereknek az ágy­ban jut eszébe a másnapra rendelt politechnikai feladat. Gázoltam hát a szügyigérö hóban, s arra gondoltam, hát­ha ez a dugványozó bot meg­hozza a tavaszt, ha már télen szerepel a tantervben. Mert úgy kéne, hogy egyben mind­járt dugványozzunk is vele, mondjuk korai karalábot. Ágasfát kellett nyesni, s mi­közben a tompa késsel kínlód­va hegyeztem, mert ez volt a feladat, így szóltam magam­ban: elmés, hogy ily egyszerű művelettel kezdik, ismerkedik a gyerek a munkaeszközzel, s a vele való bánással. Aztán jöttek a bonyolultabb feladványok: fűzfasíp és cif­rabot, ugyancsak fűzvesszőböl, melynek kérge finoman bánt­ható, és a fűzbokrok ugyan­csak kétségbeesett keresgélé­se a téli havas éjszakákon, lévén itt is elcsúszás a tan­tervi és természeti évad kö­zött, mely a füzek vidulásának ideje. M indegy, az évszakok ma­napság úgyis eltolódnak, s valamikor ezeket is meg kell a gyereknek csinálnia. Csen­deskén faragdáltunk hát a kályha meleg oldalánál, aho­vá békés fénykarikát vetett a hangulatlámpa, melyet még törülközővel is letakartunk, nehogy a fény megzavarja lá­nyunk álmát. Miután a gyereknek a kés minden csínját-bínját már is­mernie kellett, s immár ügye­sen kellett, hogy forgassa, leány létére — a tanterv to­vábblépett immáron egészen bonyolult régiókba. Felesé­gemmel a fejünket kezdtük vakarni, s váratlan kiadás­képpen be kellett szereznünk egy éles és hegyes kést. A sa­ját tervezésű kopjafát csak így tudtuk elkészíteni gyenge hármasra. — Tóvégi apuka hányast kapott? — kérdjük lányunkat. — Négyest. — Akkor ő mégiscsak ügye­sebb. Lányunk a tárgyra tért: — Holnapra kell egy méter hosszú léc, aminek minden ol­dala pontosan egy centi... — Milliméterrel se lehet keskenyebb, vagy szélesebb? — Nem, és fűrész is kell, meg egy laposfogó, meg kala­pács, meg négy darab szög, aminek feje van ... Hát bizony a lányunk — szégyen ide, szégyen oda — hiányos felszereléssel ment másnap iskolába. Fűrészünk nincs, laposfogónk sincs, s lé­cért közvéleménykutatást vé­geztünk, ami teljes egy hét­be került, míg a szomszéd fa­lu asztalosa megkönyörült raj­tunk. Jövünk haza, a politúros asztalunk oda van. Lányunk ügyködik rajta: kalapál, püföli a szöget a lécbe, túloldalon jön ki, hol várja a politúr. a z anyja belekap a tulaj- A dón frissen vasalt frizurá­jába. — Mit csinálsz, te szeren­csétlen!!? Nem megmondtam, hogy várj meg vele?! — De anyuci, meg tudom csinálni magam is __ide nézz! A z alkotás öröme lobog az arcán. Feleségem fejét ingatja, tor­kán a sírás görcse. Még ha csak az asztal lapja lenne felkarmolva, de elrepedt a ne­hezen szerzett léc. — Honnan veszünk másikat, szomszéd ládafiából csak ké­szünk? S ezek a lószögek? Hát persze, hogy szétreped! Eny- nyi sütnivalója sincs egy ek­kora gyereknek? Lányunk pillantásai nekem szólnak, mintegy továbbítják anyja kritikáját. Én adtam a lószögeket, nem találtam mást. Kikap a gyerek kezéből lé­cet, szerszámot, s míg helyre­üti valahogy az elfuserált vi­ráglétrát, csomó könnyet s mérget nyel. A gyerek tisztes távolból, némileg megszeppen­ve leseget oda, lecsúszottan az önbizalom első lépcsőjéről. — Nesze — mondja az any­ja —, erre kettesnél jobbat nem kapunk. Velem pedig azon az estén a szögek miatt nem beszél. Mindez télen volt. Felesé­gemmel azóta büszkén mond­hatjuk: a kor politechnikai színvonalán vagyunk. A minap spulniból kellett valami furcsa szerkezetet eszkábálnunk, ha­misítatlan, fából való cérna- spulniból. Igaz, régen kikopott a kereskedelemből mint divat­M jamúlt ágya a cérnának, papír járja már, de azért a hetedik szomszéd ládafiából csak ke­rült egy békebeli fakarika. An­nak aztán egyik kerekébe négy szög került, mely négy szög a négyszög mértani formáját idézte, s a rajtuk keresztül- kasul húzgált pamut rejtelmes kuszaságát adta a vonalaknak, mintegy az atom szerkezetére emlékeztetett. Egy horgolótű­vel kellett át- meg átbiztatni a szögfejeken a pamutot, mely ezek után a spulni alján mint hurka bújt ki a lyukon. Szo­kás szerint éjfélbe nyúlón él­veztük ezt a játékot a törülkö­zővel betakart hangulatlámpa alatt, míg a hurka el nem ér­te a két méter hosszúságot. ondom az asszonynak; a télen egy könyvet sem ol­vastam. Mondja, hogy ö se. Most szeretett volna, hogy ez­zel a hurkával elkészülünk, de néhány gombot kell felvarr- nia a gyereknek. Mondom: ő ezt nem tudja? Lánygyerek létére? Már hogyan tudná? — ütkö­zik meg értetlenségemen — ezt még nem tanulták az is­kolában. Várom, mikor fogjuk tanul­ni a gombvarrást. Ehelyett tegnap, hogy kicsit későre maradtam, látom, fele­ségem kidugja a nyelvét a törülközővel takart lámpa alatt, és föstöget. — Ez meg mi lesz? — Faliújság. — No? — Szóltam a tanárnak, hogy aktivizálni kéne ezt a gyere­ket, adjon neki valami megbí­zatást. S a pedagógus kinevezte lá­nyunkat faliújságfelelősnek. y ff az iskolákban a kézimun- £ A ka körét a modern peda- ff gógiai elveknek megfelelően ff kiterjesztették. Vgyannyira, ff hogy maga a „kézimunka” ff szó ódivatú, mint mi magunk, ff kik emlékezünk még a régi ff kézimunkaórákra, ahol is szí- ff nes fűzőspapír okkal matat- f tunk, s az állóval, amit az ff órára vinnünk kellett, lenyisz- ff szántottuk az előttünk ülő ff, leányka copfját. 'ff Mennyivel több: politechni- f ka! Korunk matematikai fö- ff lénye lebeg e szóban, s mind- ff az a magasrendűség, amivel a ff mai gyerek születik, ff Éppen ezért, ma már az ol- ff ló másodrendű helyet foglal el ff a megfelelő órákon, elébe tört ^ a kés. ff — Éles kést adjál, anyuci — ff mondja a nagyobbik lányunk, ff ki szívrepesve várja a tizedik ff életévét, hogy véle a felnőtt 'ff korba lépjen. ff — Minek kell az neked? — ff kérdezzük elszörnyedve. ff — Vinni kell az iskolába — ff fortyan ránk ő, kinek kezé- ff ben a tompa kés is balul áll. ff Megkönnyebbülésünkre éles ff kés az egész házban nincs, de ff a tompa miatt is, amit elvitt, ff egész nap drukkban voltunk, ff hány ujjal tér meg a gyerek ff az iskolából. ff Megjött aztán, mindössze az ff orra hegyén egy karcolat, ff Attól kezdve esténként állt ff elő ezzel-azzal, bonyolultabb- ff nál bonyolultabb feladatokat ' róva ki ránk, melyekkel téli Szeberényi Lehel:

Next

/
Oldalképek
Tartalom