Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-24 / 301. szám
4 "xMíríap 1964. DECEMBER 24. CSÜTÖRTÖK Hasznos segítség a termelőszövetkezeteknek: Tsz-tagok kézikönyve Termelőszövetkezeteink fejlődése, gyarapodása, gazdagodása nem csupán a termelésre fordított anyagi eszközök mennyiségétől és minőségétől függ, nem csupán népi államunk támogatásával, e támogatás mértékével kapcsolódik össze, hanem rendkívül nagy szerepe van ebben a szövetkezeti tagság művelődésének tárgyi, szakmai, politikai ismeretei gyarapodásának. Olyan időket élünk ma, amelyek megértése, figyelemmel kisérése mind gazdagabb, s bővebb ismereteket kíván az élet minden területén; a fejlődés, az előrehaladás feltétlenül megkívánja a munka magasabb szinten való végzését és ehhez elengedhetetlenül hozzátartozik termelőszövetkezeteinkben is a tanulás, a korszerű ismeretek elsajátítása. Ezt szolgálja nézetünk szerint az a kötet, amely — Almást István, Csizmadia Ernő és Kovács Mihály összeállításában — „Tsz-tagok kézi könyve” címmel jelent meg a közelmúltban a Kossuth Könyvkiadó gondozásában. A tsz-tagok kézi könyvének első fejezete a világ lakosságáról, mezőgazdaságáról, szövetkezeti mozgalmairól foglalja össze a legfontosabb tudnivalókat. Áttekintést ad a világ mezőgazdaságának termeléséről, a nyugati birtokviszonyok változásáról, s ezzel összefüggésben a kapitalista országokban élő kis- és középparasztság helyzetéről, sorsáról. Ismerteti a külföldi szövetkezeti mozgalmakat — külön kiemeli a szocialista országok szövetkezeti mozgalmának általános kérdéseit s választ ad arra a kérdésre: mit nyújt a szocializmus a parasztságnak? Ezen általánosnak mondható fejezetet követi a termelőszövetkezetek életéről szóló összefoglaló. É fejezet a szövetkezetek belső életének legfontosabb ismérveit — a szövetkezés célját, a tsz alapszabályát, a közös gazdálkodás alapelveit — ismerteti, foglalkozik a tagsági, pártolótagsági viszonyokkal, a jogokkal és kötelezettségekkel, a családtagoknak a szövetkezetben végzett munkájával, a nyugdíjasok kérdésével, valamint a kisiparosok és szövetkezeti alkalmazottak munkájával, összefoglalót ad a szövetkezeti demokrácia körébe tartozó legfontosabb kérdésekről is. A szövetkezeti gazdálkodásról — ezen belül a tervkészítés, az üzemszervezés és munkaszervezés, a munka- végzési kötelezettség és díjazás legfontosabb kérdéseivel, valamint az áruértékesítés, hitelellátás, pénzgazdálkodás, a zárszámadás problémakörével — szól a kötet harmadik fejezete. Ugyanitt adja meg a könyv a gazdálkodás leggyakrabban használt alapfogalmait is. Az ezt követő fejezet a termelőszövetkezeti tulajdonviszonyokról és a földjáradék kérdéseiről ad ismertetőt. Különösen érdekesek itt a földjáradékfizetéssel kapcsolatos megállapítások. Az ezt követő, ötödik fejezet a háztáji gazdaságok problémaköréből meríti tárgyát. Ismerteti a háztáji gazdaságok adózási rendszerét, az adózási kedvezményeket, az állatok és állati termékek értékesítésének, a zöldség, gyümölcs és bor értékesítésének kérdéseit és foglalkozik a háztáji biztosítással is. A következő rész a termelő- I szövetkezeti tagság szociális ellátásával kapcsolatos problémákat foglalja össze. Megadja a termelőszövetkezeti tagok nyugdíjbiztosítására vonatkozó szabályokat, közli a tagok által kapható nyugdíjat és egyéb szolgáltatásokat, választ ad arra a kérdési-e, mikor és mennyi öregségi nyugdíj jár és ki, mikor, mennyi rokkantsági nyugdíjat kaphat? Foglalkozik a nyugdíjévekkel, a szolgálati idő egybeszámításának problémáival, a nyugdíjjogosultság korhatárának mérséklésével és azzal is, hogy a szövetkezetekben milyen esetekben nem jár nyugdíj? A következő fejezet a tsz- fiatalság mezőgazdasági képesítésének kérdésével foglalkozik, s egyáltalán arra a kérdésre ad választ: hogyan és mit tanulhatnak a szövetkezetek tagjai? Megállapítja, hogy a fejlődés szükségszerűen megköveteli : nagyüzemi mező- gazdaságunkban a mérnökök és a technikusok mellett a fizikai dolgozók egynegyedének rövid idő alatt mező- gazdasági szakmunkásképesítést kell szereznie. A korszerű nagyüzemi termelés elsősorban a modern gépeken alapul. Egyre több gép áll a szövetkezetek rendelkezésére s ezek megfelelő üzemeltetése, kihasználása, élettartamának növelése, valamint a munka- és balesetvédelmi szabályok betartása csakis szakképzett dolgozókkal érhető el. Ugyancsak a szakmunkásképzés fontosságát kívánja meg az is, hogy a mezőgazdaság mind általánosabban használ kémiai anyagokat. Speciális szakmunkásokat igényelnek a nagy kiterjedésű gyümölcsös szőlőtelepítések, azok korszerű ápolása, kezelése és a nagyüzemü zöldségtermesztés fejlesztése is. Az állattenyésztésben a korszerű elhelyezés, a gépesítés és a takarmányozás fejlődése ugyancsak megköveteli képzett szakmunkások alkalmazását. Az ifjúság körében — írja a könyv — a szakmunkásképzésnek két formája van, mindkét forma iskolarendszerű a 14— 18 éves fiatalok számára. A felnőttek mezőgazdasági szakmunkásképzése nem iskolai, hanem tanfolyamos rendszerű, amelyben csak 18 éven felüliek vehetnek részt. A könyv ismerteti a szakmunkásképző tanfolyamokra való jelentkezés lehetőségeit, az egyes szakmákat, a tanfolyamok szervezésével kapcsolatos kérdéseket — ezzel összefüggésben áttekintést ad a felsőfokú mezőgazdasági tanintézményekről. a jelentkezés lebonyolításáról. a felvételi vizsgákról; ismerteti a felsőfokú mezőgazdasági technikumokat is. Igen értékes része a kötetnek az a fejezet, amely megyénként, pontosan közli a középfokú technikumok címét. Itt olvashatjuk, hogy Pest megyében Cegléden és Vácott működik mezőgazdasági technikum. A kötet utolsó fejezete igen értékes: jogszabálymutatót acl, ismerteti a szervezetre és működésre. a gazdálkodásra, í'áz1' értékesítésre, az adózásra, a szociális- és kulturális kérdésekre vonatkozó legfontosabb jogszabályokat, A kötetet végül — az áttekintést segítő — tartalmas tárgymutató egészíti ki. A tsz- tagok kézi könyve 40 000 példányban jelent meg, ízléses műanyag kötésben, s ára mindössze 15 forint. D. F. KÖNYVESPOLC ;\\\\\\\\\\\\\V Chinuo Achabe: örökké nyugtalanul Távoli világról, egy fiatal afrikai ország életéről ad hírt ez a rendkívül érdekes könyv. Nigériában játszódik a történet, de olyannyira közvetlenül és természetes egyszerűséggel ír Chinua Achabe, hogy szereplői azonnal is-, merőseinkké válnak. Obi, a fiatal nigériai fiú Angliába kerül, egyetemre jár, diplomát szerez. Hazájába visszatérve a közoktatási hivatalban kap fontos állást, köztisztviselő, állami főtisztviselő lesz, olcsó szolgálati lakással, magas fizetéssel, s sok más előnnyel. Igyekszik lépést tartani „rángjá”-val, s ez olyan életformát jelent, hogy egyéb anyagi terhei mellett nem bírja pénzzel. Elfogadja a megvesztegető baksist. Aztán lebukik, bíróság elé kerül. A korrupció sajnos annyi idős, mint maga az emberiség. A közismert tény ellenére is fájdalmasan veszi tudomásul, az ember Obi bukását, hiszen jó fejű, alapjában véve becsületes fiatal ember. A hazája teljes függetlenségéért küzdő népnek sok ezer ilyen fiatal értelmiségire lenne szüksége, hogy megállhasson a maga lábán. A nép kiemelkedett fiait azonban elcsábítja a könnyű élet, bukásba sodorja a nyugati életforma majmolása. Ennek gátat csak erős eszmei alap vethetne, amely erőt, lelkesedést, politikai tudatosságot önt ezekbe a fiatalokba — ez a könyv végső 6ummázata. (Európa Könyvkiadó, Borbás Mária fordítása.) ítm) — Nyomd meg a gombot. Egy amerikai medikus hordozható készüléket szerkesztett, amely gombnyomásra kimond, vagy leír egyes szavakat. Ez lehetővé teszi a beszédzavarban szenvedő betegeknek, némáknak — sőt, külföldieknek —, hogy — legalábbis bizonyos határok között — kifejezzék magukat. ÚJ MAGYAR FILMEK E heten mutatják be filmszínházaink a Mit csinált felséged 3-tól 5-ig című színes, szélesvásznú, új magyar filmet. A film két főszereplője: Darvas Iván és Torday Teri Rövidesen bemutatásra kerül a Rab Ráby című magyar film is, amely Jókai regénye nyomán készült. Két főszereplője: Szirtes Ádám és Kálmán György Lehet 15 centivel kevesebb ? Ann Rowston 19 éves és még sohasem volt udvaiió- ja, társaságba sem igen járt, soha életében nem ment táncolni, s amikor csak tehette — ült. A gátlásokkal teli Chis- hire-i lány ugyanis néhány számmal nagyobbra nőtt a kelleténél. Még ha kibújik 12 és feles (45 és fél) cipőjéből, akkor is hat láb, hét és fél inc (198 és háromnegyed centi) magas. De ez ma már a múlté. Ann négy hónappal ezelőtt bevonult az Osvestry-i ortopédiai kórházba, ahol hat inch-csel (15 centiméterrel) megrövidítették amazoni termetét. Eddig három műtétet hajtottak végre rajta, a lábából távolítottak el csontokat. De később az arányok helyreállítása végett szükségesnek látszik: a karját is hasonló módon kell rövidíteni ... A\\\\\\\\\\\\\VÄ\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\Ä\\\\\\\\\\\\\\^^^ yi 4f. Barfa Lajos /te o fett Sokat beszéltünk egy vidéki nagynéniről. Cukrászüzlete volt, és kétmázsás disznót vágott. Anya sokszor mondta: nincs gyereke, nincs senkije, küldhetné kóstolót. Tél volt és este. Ültünk a szobában: Az asztalt közelhúztuk a kályhához és vacsoráztunk. Paprikáskrumplit ettünk. Nem zsíros — hisz zsír nélkül készült —, de forró volt. Gőze az arcomba csapott. Jóesett volna hozzá savanyúság! De hiába, nem lehetett. Anya a kis üveg uborkát vasárnapra tartogatta. Majdnem ettünk belőle, de aztán mégsem: vacsora előtt anya átszaladt a szomszédba kenyérért, kevés maradt, elszámította magát, öcsém alig várta ezt a pillanatot, máris az uborkás üveg mellett állt, — Együnk meg ketten egyet... jó? — nézett rám fekete szemével. Némán álltunk, egymást néztük. — Nem — mondtam. — Ne félj, anyu nem fogja észrevenni azt az egyet. .. na, vsak egyet — és mintha beleegyeztem volna, bontani kezdte az üvegen a celofánt. Lefogtam a kezét. ■— Nem ... nem. szabad .. ■ 'Anya mondta, vasárnapra lesz. öcsi szemrehányóan nézett rám és visszakötötte a spárgát a celofánra. Az asztalnál, így volt szokás, egymással szemben ültünk és láttam, hogy még mindig mérges rám. De aztán a tekintetünkkel lassan megbékéltünk. Elvezettel ettük a paprikáskrumplit, amikor zörögtek az ajtón, öcsém felugrott, ajtót nyitott. Nagy, kövér hóember jött be. Bőrönd a kezében, és hideget hozott magával! Néztük álmélkodva egy darabig, aztán hirtelen, egyszerre kiáltottunk fel: — Juliska néni! Juliska néni! Anya körülugrálta, leverte bundájáról a vizet. A nagyné- ném álláról csöpögött a viz, mintha a szájából csöpögne. — Hűha — gondoltam —, eszünk rpajd tortát, meg krémest! — És élvezettel vettem át nagy bőröndjét. Vigyáztam. nehogy szégyenben maradjak és lehúzza a kezem. Biztosan nehéz. De csalódtam. Semmi. Pehelysúlyú. Tán még sütemény sincs benne? Juliska néni észrevette, hogy csalódtam. Mentegetőzött is: — Ne haragudjatok, nem hoztam ám semmit. Nem nagyon sütünk ilyenkor télen. Meg aztán össze is törődne ezen a hosszú úton. Megettem volna még törötten. Lenyaltam volna még a bőröndről is. Amilyen örömmel fogadtam nagynénémet, annyira utáltam most. Anya feltette a maradék paprikáskrumplit. Elővett egy lányért és szívélyesen kínál- gatta a vendéget. Még savanyút is bontott. Pedig azt vasárnapra szánta. Tckinlelein találkozott öcsiével. Ereztem, most ő is arra az egy uborkára gondol. Aztán anyára néztem és úgy láttam, arcán a szép ráncok megcsúnyultak. Annyira kedves hozzá. Összeszorult a torkom. — „Bár már nagy és erős lehetnék” — gondoltam tehetetlenül. Elkeseredetten húzódtam el tőlük, egészen közel a kályhához. Jólesett a melege. Ük meg oeszélgettek. Juliska néni kérdezte anyutól, hol lehet marhahúst kapni, mert náluk csak disznóhús van, és azt már unja ... Aztán anya kezdett panaszkodni, erre a kutya életre: Nincs pénz, pengő, de fillér se. Csak pár szót mondhatott, máris közbevágott Juliska néni hangja. Mit tehetett mást, ő is panaszkodott. Hogy rosszul megy az üzlet, kevés a vevő, drága a tej. a cukor, a csokoládé. Odabújta v, a kályhához. Néztem a vörös parazsat és úgy éreztem, az van most hozzám legközelebb, az érti meg legjobban gondolataimat. A fejem elnehezedett, mintha egyre több súly nyomná lefelé. Gondolatban a nagynéni cukrászdájában jártam. Ereztem, hogy gyomrom tele van édességekkel, pöffeszkedve sétálok a pult mögött, fitymálva törögetek egy-egy darabot a legfinomabb süteményekből ... most a diósból, aztán a csokoládétortából... krémes már nem is kell. Az émelyítő. Hirtelen megrázkódtam. Anya nagyon messziről rámkiáltott. Amikor felrezzentem, majdnem a Kályhán feküdtem, égettszag terjengett a konyhában. A hajam megpörkölődött. — Mit csinálsz? — kérdezte, de csak olyan anyai szemrehányással. Utána el is mosolyodon. Juliska néném is rám- mosolyodott, erőltetve, bambán, aztán így szólt: — Megtennél nekem egy szívességet? En már lejártam a lábam, fáradt vagyok. — Aztán magyarázta anyámnak: — Tudod, orvosnál voltam és borzasztó hosszú volt az út. Ki akarom magam kúráltat- ni, amiatt a hízás miatt... Felírt valami gyógyszert, azt kellene kivá'tani a patikából Ugye. megteszed? — fordult újra hozzám. Elővette a receptet, elém rakta, egy húszpengössel. Nehézkesen álltam fel, anyám szemrehányóan nézett rám. Éreztem, hogy tekintetével azt mondja: Nem. szégyelled magad, miért nem lódulsz már? De én azért is lassan készülődtem. A gyógyszerre nem kellett várni. Gyoisan elkészült, öt pengő hatvan fillért fizettem érte, amit a gyógyszerész rá is vezetett a receptre, tintával Zsebrevágtam a visszajáró pénzt, a tasakot, a gyógyszerrel — és a receptet kezemben lóbálva, kiléptem az utcára. Szaporán tépkedtem. A szomszéd kirakatnál megtorpantam. Cukrászda volt. Nagy cukrászda. Néztem a hóvirág játékát a kirakatüvegen, egymást kergették a formák. Meleg csapott rám az ablakon keresztül. Diós! Csokoládétorta! ... Észre sem vettem, hogy egyre sűrűbben esik és a recept a kezemben ázik... A patikus frissen írt tintája összefolyik, a számok már olvashatatlanok. A három számjegy összefolyt egyetlen pacává. Hiába fújtam, hiába dörzsöltem, a tintafolt csak nagyobb és maszatosabb lett. Némán, megdermedve álltam. A könnyű hócseppek megcsiklandozták az orrom hegyét, a fülemet. Szemem reb- benés nélkül tapadt egyetlen barnáspiros pontra: mignon! Puncsos mignon'.:-. Éreztem az ízét a számban! Zsebembe nyúltam . . Játékosan meg- csörgettem az aprót. Élveztem, hogy ennyi pénz még sohasem volt nálam. „Mi lenne, ha ennék?” — forgott bennem a gondolat. Aztán a recept balsarkán a nagy pacát néztem. Távolabb tartottam ... Oldalt néztem, és megnyugtattam magam: nem, nem látni a számokat. Körülnéztem, emberek siettek mellettem, nyakukat válluk közé húzva. Mor- Ssolgatva markoltam össze az aprópénzt. . . kifelé húztam. Hirtelen a kirakatüveg mögül Öcsi arcát láttam. Gúnyosan nevetett: „Uborkát nem szabad?” A mellettem elhaladó evikkeres úr, ijedt arcomba bámult, két, feketén csíkozott foga rámvioyoraott. Hideg siklott végig a hátamon. Ujjaim elernyedtek és az aprópénz csengve hullt visz- sza a zsebembe. Dideregve értem a szobába. Juliska néni a helyemen Ült- Ruháját felhúzta a combjáig és hájas-eres lábával a gőzölgő lavórban pancsolt. Abban, amiben az arcom szoktam mosni. Nyújtottam nefci a recep. tét, a tasakot az orvossággal, és a pénzt. Kényelmesen hátradőlt, egyik talpával a másikat dörzsölgetle élvezettel, amíg átnézett mindent. Éreztem, keres valamit. Tekintete megakadt a tiniapacán, aztán rám nézett: — Mennyit fizettél? Megijedtem a tekintetétől. és zavartan jeleltem: — Öt.. . öt hatvanöt. — Ilyen tokát? Pedig az orvos azt mondta, alig került valamibe. — Sunyin a földre nézett. Majd a recepten ólálkodó pacára fricskázott mutatóujjával, s mintha egy megkezdett mondatot folytatna, nyugodtan mondta: — Miért mázoltad el a számokat? Arcom túzbeborult, szólni szerettem volna, de már nem tudtam. Anyám hangja megelőzött, védelmezőn sziszegte: — Csak nem gondolod?! Aztán lassan felém fordult. Szeme érintése erősebb volt minden szónál. Feltört belőlem a zokogás. Az ajtót farkig csapva rohantam le a. pincelejáratig. Itt legalább nem Iái senki, csak a hó. meg a szél. Forró fejemet a hideg vazajtőnak nyomtam, és sírtam. Lépések közeledtek. Öcsém érintette meg a váltam: — Ne sírj — mondta — nézd. anya kiddie. Ránéztem Nagy. kiflialakú uborkát tartott a kezében. Megettem. Tudtam, hogy lopta.
