Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-23 / 300. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! ; TÉLI TÁJ AZ MSZMP PEST MEG Y"E i B I Z OT TSÁG A 1 S A MEGYE) TANÁCS IAPJA VIII. ÉVFOLYAM, 300. SZÁM .ÍSS.% 50 FB I.I.fcf* 1964. DECEMBER 23, SZERDA Az albertirsai csecsemőott­hon vezetőjét Szalay Árpádnét az egészségügy kiváló dolgo­zója címmel tüntették ki e hó elején. Ugyanakkor több járási népi ellenőrzési bizott­ságnak a gyermek- és ifjú­ságvédelemre vonatkozó vizs­gálatáról szóló jelentésében olvasható, hogy a bölcsődék fejenként 6 forint 50 fillérből, a csecsemőotthonok pedig 10 forintból látják el naponta négyszer, illetve ötször étke­zéssel kis gondozottjaikat. Tíz éve szabták meg az ellát­mánynak ezt az összegét és azóta nem arányosították a piaci árak alakulásához — állapította meg a vizsgálat. Ugyanez a helyzet a ruha és ágynemű beszerzésére, javí­tására előirányzott költsé­geknél is. Mit jelent ez a gya­korlatban? Nézzük meg ta­lán éppen Albertirsán. Egykori kastélyban ötven elhagyott kisgyermeket gon­doznak, nevelnek itt és mond­juk meg mindjárt — jól. Sőt nem esünk túlzásba, ha meg­állapítjuk, hogy nagyon jól. Tisztaság mindenütt, még a szűk konyhában is. A pici­nyek éppen tízóraiznak, al­mát majszolnak. Derűsek, mosolygósak. — Napi 1800—2100 kalóriát kapnak, — jelenti ki az ott­hon vezetője. Ez a kalóriamennyiség min­denesetre nem sok, nem is ke­vés. Hogy megkaphassák azonban,, ahhoz a 10 forint ke­vés. — November elsejéig pedig fogunkhoz verünk minden garast, 3800 forinttal léptük túl az élelmezési keretet — mondják az irodán. Vagyis havi átlagban 380 i forinttal, ami egy főre átszá- ! mítva havonta 7 forint 60 ! fillér, naponta negyed fo- j rintnál alig valamivel több. i — Év végéig 4500—4600 fo- j rint lesz a túllépés, amire vagy sikerül póthitelt kap­nunk, vagy én kapok a pénz­ügyi fegyelem megsértése miatt fegyelmit — mondja Szalayné, és hozzáteszi: — A gyerekeknek azonban enni kell. Hol kakaó, hol tej, vagy tej- bedara, tejeskávé a reggeli, zsíros, vajas kenyérrel. Gyak­ran jut méz is a vajas . ke­nyérre. — Vehetnénk kilónként 20 forintért mézet a termelőtől, de azt nem szabad. A boltbap 25 forint 50 fillér az ára. Viszont a termelőnél sem minden olcsóbb, mégis az otthon sokfélét annál kényte­Fot in tok, fillérek Játék és élelem Látogatás Álhertirsán len beszerezni. Például idén a burgonyát. Szokás szerint kellő időben szerződést kötött ugyan a MÉK-kel egész évi 45 mázsa burgonyaszükségle­tére. Tavaly mázsánként 154 forintért kapta, idén, rövid­del a szerződés megkötése után értesítést kapott a MÉK- től; a burgonyaszállítást nem vállalhatja. Még szerencse, hogy a helybeli Szabadság Tsz-nél 250 forintos áron biztosíthatták az otthon bur­gonyaszükségletét. A tojásszükséglet havi mintegy 900 darab, Cegléden volna átvehető. El is hozták onnan egyszer, de nem mer­tek belőle a gyerekeknek ad­ni, nem találták eléggé friss­nek. Az albertirsai földmű­vesszövetkezeti boltnál szer­zik be tehát, mert az köz­vetlenül Kecskemétről kapja. Igaz, apró jércetojásért da­rabonként 2 forintot fizet­nek. Hetenként háromszor-négy- szer húst adnak ebédre. Ba­romfi egész évben csak egy­szer volt. A játékra szánt pénz is ke­vés, csak 1500 forint a ke­ret, vagyis egy gyerek ré- . szére 30 forint értékű játék í jut. Idén azonban váratla- 1 nul ezen felül még 4600 fo­rintot kapott az otthon, mind­járt el is vásárolta, most az­tán elég a játék. — Amikor tíz éve meg­nyílt a csecsemőotthon, min­dennel nagyszerűen és bősé­gesen ellátták, s javításra, újabb beszerzésre évi 40 ezer forintot irányoztak elő. Az­óta még a közben beszer­zett holmi közül is sok vált használhatatlanná. Amit le­het, mindent magunk javí­tunk, csakhogy ne kerüljön pénzbe. Guminadrág, pelenka azon­ban állandóan új kell. Csak erre 16 ezer forintot köl­tünk évente. Kevés most már a 40 ezer forint. Az állam, amikor édesszü­lőként gondjaiba vette a gondozásra szoruló gyerme­keket, bőkezűen ellátta őket. Most sem lesz a mostohá­juk, erről meg lehetünk győr ződve. Szokoly Endre (Foto: Kotroczó) %XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXX'XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX LIMA Bányarobbanás Peruban a Cerro de Pasco-i szénbányában robbanás kö­vetkeztében tűz ütött ki. A szerencsétlenség halálos áldo­zatainak száma hatvan. Befejeződött a Szíriái—izraeli vita a Biztonsági Tanácsban l#l#’ * «•*** MILANO Hétfőn este a Biztonsági Tanács befejezte a Szíria el­len intézett izraeli agresszió miatt tett panász megvitatá­sát. A december 17-i ülésen a nyugati hatalmak megakadá­lyozták, az Izraelt érintő ma­rokkói javaslat elfogadását. Ezután Marokkó több módo­sító javaslatot tett ahhoz az angol—amerikai határozati indítványhoz, amely felhívja a két felet, vegyen részt a fegyverszüneti vegyesbizott­ság munkájában és jelölje ki az összetűzés körzetében a de­markációs vonalat. A szavazásnál az Egyesült Államok, Anglia, Franciaor­szág, Norvégia, Elefántcsont­part, Bolívia és Brazília, to­vábbá a Csan Kaj-sek-klikk képviselője tartózkodott a sza­vazástól, s így a marokkói módosítások nem kaphatták meg a szükséges hét szavaza­tot. A tanács ezután eldöntötte az angol—amerikai javaslat sorsát. Nyolc állam szavazott e javaslat mellett: Marokkó, a Szovjetunió és Csehszlová­kia azonban ellene foglalt ál­lást. A szovjet szavazat — a Biztonsági Tanács állandó tagjának állásfoglalása — vé­tónak minősült. így a javas­latot elvetették. Milánói újságírók vasárnap este kitüntették Gina Lolo- brigidát — mint fotóripor­tert. Az olasz filmsztár ki­jelentette, hogy a kitünte­téstől ösztönözve újult erő­vel folytatja kedvenc szóra­kozását, a fényképezést. Moszkva Ejtőernyős karácsonyfa A szovjet sarki légierő gépeit ezekben a napokban szo­katlan, de annál kedvesebb feladatra fogják be. Moszkvából kedden indult Nyikolaj Szamuszev IL—14-ese, megrakodva ajándékkal és postával. A gép két jégtáblára települt kuta­tóállomást keres fel. A Szovjetunió Hőse, az újévi ajándéko­kat és a postát speciális tartályokban vitte, amelyeket ejtő­ernyőn dob le az állomásokra. A táborok személyzete mág­lyákat gyújt a jégen, hogy a sarki repülők jobban tájékozód­hassanak és megfelelő helyen érjenek jeget a „nagy föld” ajándékai, közöttük a szintén ejtőernyővel leereszkedő újévi fenyő... — Örökké fegyelmezzek? — kérdezte az egyik gazdasá­gi vezető, aki sűrűn találko­zott a lazaság és a felelőtlen­ség meghökkentő eseteivel és kezdte elveszíteni a türelmét. — Felnőtt emberekkel van dol­gom és akkor szüntelenül én legyek a ,,tanító bácsi’’? Vagy mit várnak tőlem? Se ügyész, se rendőr nem lehetek: veze­tem és irányítom a reám bí­zott üzemet, de a fegyelmezés erősebb oldalát ne tőlem vár­ják. Van-e gazdasági vezető, aki­nek a természetével — szub­jektív okokból — nehezen fér össze a kérlelhetetlen fegyel­mező szerepe? Van, és még csak nem is nagyon hibáztat­ható érte. Emberek más-más lelki alkattal nőnek fel és másképpen tevékenykednek. Ahol azonban dolgoznak, termelnek, legalábbis a mi mai fejlődési fokunkon, előfordul­nak fegyelmezetlenségek, akadnak lógosok és a munka­helyen csak munkaidőt töltők. Legyen bármilyen alkatú a vezető: ha valóban meg akar állni a lábán, fel kell lépnie ellenük. Közérdekből. És a sa­ját érdekéből is. A kettő a ter­melésben sokkal erősebben fo­nódik össze, mint ahogyan ál­talában gondolják az emberek, minden agitáció ellenére ... Nos, itt áll a mi gazdasági vezetőnk. Követelje meg a rendet? A pontosságot? A fe­gyelmet? Félő, hogy esetleg sa­ját felettesei előtt is magára marad — hátha azok valami­lyen okból ugyancsak ellenzik a határozott módszereket? Az­tán itt van a műhely közvéle­ménye. Nem szeretne az uta- sítgató, az össze-vissza vagdal- kozó főnök kellemetlen látsza­tába kerülni. Hiszen bennün­ket humanista elgondolások és elvek vezérelnek! Nem vág­ják-e a fejéhez, hogy régimó­di, elavult stílus szerint cse­lekszik? Elgondolkozni való igazán akad ebben a helyzet­ben. Dehát végül is nem lehet örökké bizonytalankodni, ami­kor intézkedni kellene, mert annak a termelés és végső fo­kon a dolgozók, a jól dolgo­zók vallják kárát. Igen, a jól dolgozók. Róluk rendkívül ke­vés szó esik, amikor a fegye­lemről, annak hiányáról, meg­szilárdításáról vagy más, ez­zel összefüggő problémákról beszélünk. Valahogy „kiesnek” a látókörből, s marad a veze­tő és vele szemben a fegyel­mezetlenek kis csoportja. Pedig a hanyag, a lógós em­ber csak a visszája a műhely­nek, a gyárnak, az iparnak. A színe — amely felé nem for­dítjuk eléggé a figyelmet — a ■m* esebeli óriás kiterített fe- lfl hér palástjának tűnik a rozstábla a hótól. Szelíden le­gelésző birkák karéja rajta a gallér. Távolabb tőlük, az árokparton pufajkás ember áll mozdulatlanul. A pufajka alól szoknya, az alól pedig egy kemény szárú parasztcsizma leselkedik. A haján, homlo­kán kendő, s ragyog az arca meg a szeme. Megkapó ez a mozdulatlan életöröm, amely erről a negyvenes női arcról árad. — Csönd, te, Filkó! Már meg ne ugasd az elvtársakat! Jó kutya ám pedig, csak még kicsi a beste. Most tanul. Félcipősen bátortalanko- dunk át az árkon és csodálko­zunk. Rendíthetetlen a ju­hászasszony nyugalma, derű­je. Nem kérdezi kíváncsian, hogy mi jóban járunk, termé­szetesnek veszi a csikorogva fékező kocsit, meg az okve- \etlenkedö utasokat. Megérzi, tejti, hogy mit akarunk? — Négy híján négyszáz a birka, márminthogy az anya. Kora tavasszal ellik és akkor meglesz közel az ezer. Mert tvakori ám nálunk az iker! Ketten vagyunk a nyájhoz A. óózomjjuhász L Ml juhászok, meg három kisku­tya. — Pulik? — A, nem egészen. Van benne egy csepp farkas, de csak annyi, hogy jobban hajt­son. Meg aztán azért is, hogy télen ne fázzon, agyarázza, hogy a farkas tulajdonképpen német- alföldi juhász, csak elmagya- rositották a nevét. Nem az el­ső keresztezésből származó ebek a jók, hanem a harma­dik, negyedik nemzedék. így hát behatolt a modern tudomány a nyájörzésbe is. Mondja még valaki, hogy a juhászat nem változott ősidők óta! Változott bizony még ak­kor is, ha a pásztorkutyán alig látszik, A nyájon már in­kább, mprt a gyapjas merinó már nem is hasonlít az ősrégi cigájára. Hat kiló gyapjút nyírnak le átlag a birkákról, amelyek között nem ritka a 70—80 kilós. Jó erőben vannak' tehát a juhok, amelyek február else­jén kezdenek majd elleni és két hónapig szoptatják a bá­rányaikat. Utána négy hóna­pig fejik, közel félliteres napi átlaggal, amelyből bőven ke­rekedik a sajt. A juhászok végzik ezt mind, maguk. A másik juhásszal nem találko­zunk, de özvegy Vasadi Jó­zsef né megmondja a nevét. De valahogy kiesik ekkor a biz­tonságából. — Kiss Dezső... de úgy is mondhatnám, hogy az uram. Együtt élünk már közel húsz év óta... Egy kis pirongás után büsz­kén veti a fejét és magyará­zatba kezd: Az első-férje meg­halt a háborúban és kegye­letből viseli annak a nevét. A három gyerek is úgy, bár na­gyon szereti őket a második apa. Külön béren vannak ugyan az üllői Kossuthnál, de a kereset egybe esik. Jó a ke­resetük, mert harminc száza­lék az övék mindenből. Tej­ből, gyapjúból és a szaporu­latból. jó munkás, az igyekvő, a pon­tos; az esetleg nem kiugró, de mindig helytálló, mindig számításba vehető rendes em­ber. Többségben — ha a lát­szat néha nem is ez — ők van­nak. Vajon őket is bántja, ha a lógós, a fegyelmezetlen, a fusizó ellen kemény fellépést tapasztal? Egyiküket-másiku- kat, hamisan értelmezett szo­lidaritásból, rövidke ideig, ta­lán igen. De józan érvekkel alátámasztott intézkedések lát­tán a szorgalmas, igyekvő és lelkiismeretes ember nem szo­lidáris a lógással és rendetlen­séggel, hiszen ezek neki is kárt okoznak. Van azután még egy fon­tos része a kérdésnek: kap-e elég elismerést az, aki rendsze­resen, egyenletesen, erőfeszí­téssel, húzza a műhely, a gyár, a közösség „szekerét” — vagy azt csak egyszerűen tudomásul veszik, mondván, hogy ez az élet rendje? Mert ha a mű­hely „színe” rendszeresén el­ismerést kap alkotó munkájá­ért, szorgalmáért, pontos fe­gyelméért, akkor reálisnak fogja érezni a „visszájával” szemben alkalmazott felelős- ségrevonást is. Akt észreveszi a jót, erkölcsi alapot teremt arra, hogy rávilágítson a hi­bákra is. Ilyen erkölcsi ala­pon állva nem kell tartania attól, hogy rossz lesz a viszo­nya a munkásokhoz. Rossz lesz, esetleg feszült is — a hanyagokhoz, viszont kitűnően együttműködhet a műhely szí­nét képviselőkkel. Hogy ez „telefér-e” a huma­nista magatartás kereteibe? Feltétlenül. Mert furcsa hu­manista lenne az. aki beletö­rődne néhány embernek a kö­zösség kárára „végzett” lógá­sába, értékek elherdálásába, nehogy „rossz ember” legyen. Aki a lógós, a fegyelmezetlen, a műhely és a gyár lelkiisme­retlen elemei szemében „rossz ember”, az attól még kitűnő humanista lehet. Veszélyes út­ra tévedt az a gazdasági ve­zető, akit a íusizók is szeret­nek. Persze, a határozott ma­gatartáshoz belső bátorság is kell, és a munkások többsé­gének egyetértése mellett ma­gától értetődően az üzem po­litikai, társadalmi szerveinek segítsége is. A párt- és a szak- szervezet támogatása nélkül nagyon nehéz lenne szilárdan helytállni a „színe-visszája” küzdelem forgatagában. Bonyolult fonadék a munka, a gazdasági élet szövete. De aki az egészet ismerni akarja, mindenekelőtt próbálja elvá­lasztani és megkülönböztetni a színét — a visszájától és esze­rint cselekedjék. B. F. Számvetés a cseasemüotthoßban S Nem is cserélne — mondja \ a juhászasszony — egy üzemi j munkással sem. Ismeri, sze- \ réti a juhászatot, így hát az ! is hálás. Büszkén mondja, í hogy a férjétől tanulta a szak-: mát és a férje is büszke a ta- ' Hitványára. Nemcsak felesége, i hanem nélkülözhetetlen mun- : katársa is Kiss Dezsőnek, s \ ezt így f ogalmazza meg ha-; miskásan: — Nem cserélne el engem! az uram akárhány tizenhat: éves lányért sem, mert tudja j bennem a tudományt! ; K opástól fénylő sárgaréz! gamó ragadja meg a fi- í gyelmünket. Hosszú mogyoró- í bot végén csillog. Régi és kö- \ sös jószág. Dísznek, vagy régi; hagyománynak hinné az em- > bér, de most bemutatja, hogy * mire szolgál. Egy elmaradt 1 birka , jobb hátsó lábába í akasztja a juhászasszony és í azzal ejti rabul. Gyors és biz- tos a fogás, a körömvizsgálat í szintén, akárcsak a könnyű! sóhaj. Nem büdössántaság a \ hiba, csak beleszorulhatott ' valahová a birka lába ... \ Nagymiklós István i SZÍNE ÉS VISSZÁJA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom