Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-18 / 296. szám

MONOB ■vum aaMBEHE VI. ÉVFOLYAM, 296. SZÄM 1964. DECEMBER 18. PÉNTEK Eredményes évet zárnak Rohamosan közeledik az év vége. Folyik a hajrá üze­meinkben, a Gyömrői Szabók Ktsz-ben is. — A darabszám szerinti évi tervteljesítéssel 22—23-án végzünk — mondja Galambos Miklós elnök. Bár a termelési érték a harmadik negyedév­ben csak 99,3 százalék volt az év végére 250 ezer fo­rintos túlteljesítés lesz. Szövetkezetünkben a termelé­kenység igen jól alakult, a normaórás mérés alapján. A tervezett normaóraegységet 110 százalékra teljesítjük. Elő­zetes számításaink szerint há­rommilliós nyereséggel zárjuk az évet. Bízunk abban, hogy a tagok nyereségrészesedése el­éri majd az előző éviekét. — Milyen cikkeket gyárta­nak jelenleg? — Üzemünk továbbra is fő­leg divatfelöltőket készít, de az idény beálltával télikabá­tokat is. Ezeket a termékeket az ország minden részébe szállítjuk, egyrészt a nagykereskedelmi vállalatokhoz, másrészt pedig közvetlenül az üzletekbe. — Hallottunk a habgumis- bélés gyártásáról. Van-e ren­a Gyömrői Szabók Ktsz-ben delése már a szövetkezetnek a jövő évre ebből? — Ezt az új cikkünket szep­tembertől gyártjuk. Azóta, ahová szállítottunk, csak az elismerés hangján beszéltek a bélésről. A siker bizonyítéka: jövőre 150 ezres megrendelés érkezett. Ha már a jövő évnél tar­tunk, meg kell említem, hogy újabb gépesítést eszközölünk. Egy stircelő- és egy kéttűs varrógépet szeretnénk vásá­rolni. — A munkaverseny élő? Eleven? — Szövetkezetünkben négy brigád harcol az elsősé­gért. Az élen ,,holtversenyben” Zrí­nyi- és Béke-brigád áll. őket követi az Ifjúsági- és a Rákó- czi-brigád. Meg kell említeni, hogy a brigádok tagjai csak­nem ötszáz óra társadalmi munkát végeztek az év folya­mán. Nem múlt el a község­ben olyan akció, amelyen ne lettek volna az üzemből. Három ragyogó szempár kereszttüzében... Kellemesen meglepődik az a kedves vevő, aki bármely időszakban benyit a sülyi ön- kiszolgáló boltba. Az üzlet ízléses berendezése és tiszta­sága azonnal jó benyomást kelt a vásárlóban. Fokozza a hangulatot a patyolattiszta fe­hér ruhában levő kiszolgá­lók sürgése-forgása. A há­rom ragyogó szempár kereszt­tüzében a vásárlók, főként a férfiak szívesen sütkérez­nek és igy a forgalom nap­ról napra nő. A sülyi önkiszolgáló bolt azóta ilyen népszerű, amióta ez a három ügyes eladó egy­másra talált. Vajon minek köszönhetik sikerüket? Két­ségkívül elsősorban annak, hogy az üzlet kicsi kollektí­vája remekül egybekovácso- lódott. A három csinos el­árusítónő nem tudja egymást túltenni kedvességben és ud­variasságban. íme, ez a siker titka! Ugye — milyen egyszerű? Kö­vetni ajánlatos, követni jó! (Krátky) TÉLAPÓ Az OTP a lakosság szolgálatában ‘ Ezekben a napokban ugyancsak megnövekedett az OTP gyömrői fiókjának tekintélye Tápiósápon. Szerdán Fodor Mi- hályné fiókvezető ugyanis fogadónapot tartott, s az érdeklő­dőknek valamennyi kötvényét átvizsgálta a hivatalos nyere­ménylisták alapján. Az első nap óriási sikert hozott. Hatvan­hat személy kereste fel a tanácsházán Fodornét. Ezek közül ötvenötén boldogan állapították meg, hogy érdemes volt, mert korábban nyertek, de a hivatalos nyereményjegyzékei eddig nem nézték meg. A posta szerdán 9740 forintot fizetett ki a boldog nyerteseknek. Csütörtökön Radványi Miklósné és Laky Márta — az OTP gyömrői fiókjának dolgozói — folytatták a kötvények átnézé­sét. Ezen a napon csaknem 120 érdeklődő kereste fel őket. — BM — Öt Í£Hi€ÍCSÜtt*$ Ülök a zsűriben — Jelenleg tíz ipari tanu­lónk van. A szakmunkás-utánpótlás hosszú időre biztosítva lesz. Egyébként az utolsó éves ta­nulók részt vesznek az orszá­gos varróversenyen. A feladat egy divatfelöltő elkészítése, amelyet december húszig kell befejezniük. Az elmondottak is bizonyít­ják; ez évben sokat fejlődött a ktsz. Javult a dolgozók mun­kakörülménye, s ennek követ­keztében megnőtt a munka­kedv. Természetesen problé­májuk is van. Tovább szeret­nék üzemüket bővíteni, azon­ban telek hiányában nem tudják. Reméljük, egy-egy év múlva ez a probléma is a múlté lesz! Gér József * 1 2 s hallgatom — magam sem tu­dom hányadszor — Ady em­lékezetét; József Attila so­kunknak kedves versét. Hu­szonegy verselő, s csaknem annyi zsűritag arra ítéltetett, hogy huszonegyszer mondja — hallgassa egyfolytában ugyan­azt a verset: ez a kötelező lec­ke azoknak, akik arra érdeme­sültek, hogy részt vegyenek az ország József Attiláról el­nevezett gimnáziumainak mo­noid szavalóversen3'én; csak e kötelező adó lerovása után nyer jogot ki-ki arra, hogy el­mondhassa a névadó költőnek azt a versét, amely számára a legkedvesebb. A közepe táján feladom a harcot, már alig tudok külön­böztetni és hasonítani; inkább csak a zenéjét figyelem a versnek, nem a szövegét; s közben arra fülelek: hányán ejtenek simát a sima helyett. Némi kajánsággal állapítom meg, hogy többségük nem hagy­ta magát befolyásolni az Aka­démia és saját józan nyelvér­zéke által, s inkább a vélt szöveghűségre törekedett... Aztán jönnek a szabadon választott versek és máris el- oszlik kedvem borúja. Szép verseket szavalnak, szépen — jó itt lenni. ■k VOLTAKÉPPEN IGAZSÁG­TALAN dolog elsőként a rosz- szat meglátni ott, ahol a jó van többségben. Ttt npriis sok­kal több örömre van ok, mint bosszúságra. Jó dolog az, hogy ez a hét iskola évről évre közösen meg- emlékszik névadójáról; öröm, hogy erre az idén éppen ná­lunk került sor. (Öröm ez az iskola maga is; jóeső érzés, hogy az idegenből jöttéknek is tetszik.) Jó, hogy — éppen monori kezdeményezésre — az emlékezés programja bővül; a szavalóverseny mellé más ren­dezvények is társulnak, Jó­zsef Attila napokká kerekedve. Jó, hogy itt nálunk is — ahol hónapokig élt gyermek­korában a költő; — lassan-las- san megszűnik a gimnázium magánügyének lenni a József Attila-emlékek ápolása; részt kér és vállal belőle minden társadalmi szerv. Öröm itt lát­ni az ünnepségen a járás és a község gazdáit. •k A SZAVALÖVERSENY MEGRENDEZÉSE, szervezése és lebonyolítása is jó, tanulni lehet belőle. Először is azt, hogy rendezni kell ilyen ver­senyeket, minél többször; is­kolákban, művelődési házak­ban, KISZ-szervezetekben. (Nem kell hozzá sok — még a televízióban szereplés lehető­ségének megcsillogtatása sem! —, csak egy kis szervezőkész­ség. Szavalni szerető — sőt: tudó! — ember sok van, több mint gondolnánk. Tessék csak kipróbálni!) A szervezés preci­zitása is eltanulandó tőlük. De ha már itt tartunk, ka­nyarodjunk vissza az elejére, a kötelező vershez. Abban a reményben, hogy a ki mit tud-ok kulturális szemlék kö­zelgő évadjában sok-sok ver­selő vetélkedőre is sor kerül, jogosnak és hasznosnak vélek néhány észrevételt. Abból a meggondolásból pörgették le szombaton egy­más után a huszonegy Ady- emlékezetét, hogy a szavaié­nak nehéz „átváltani’’ egy esetleg más érzelmi húrozású versre, közvetlenül a kötelező költemény után. De a vers­mondónak, amikor a pódiumra lép, tudnia kell, hogy nem egyedül van, ott van még „va­laki’’, aki nála is rangosabb, fontosabb: a hallgatósága, s vajon az bírja-e „átváltás” nél­kül huszonegyszer ugyanazt? Különben is: az egész ..átvál­tási nehézség” csak kitalál­mány. Szégyene lenne a vers­mondónak, ha csak egy húron tudna játszani, mint a rossz hegedűs! És hányszor ,.át kell váltani” egyetlen versen belül is! De mire jó egyáltalán a kö­telező vers? Ad az összeha­sonlítási alapot? Elképzelhető egy olyan eszményi formula, ahogyan el kell mondani a verset, s amelyhez mérni, ará­nyítani lehet az egyéni telje­sítményeket? Elmondhatja-e két szavaló ugyanazt a verset, ugyanúgy? Vagy egyetlen sza­való is: elmondhatja-e kétszer ugyanazt a verset, ugyanúgy? Kötelező vers előírása bénító- lag hat: hátrányos helyzetbe hozhatja azt — az egyébként igen jó — szavalót, akinek nem a „testére szabott”; ér­dektelenséget szül; s ha diá­kok a versenyzők, menthetet­lenül lecketzc lesz ... k A LECKESZERŰSÉGRŐL jut eszembe: figyeltem a ke­zek játékát. Pontosabban: a játéktdlanságát, mozdulatlan­ságát. Ki lecsüngette két ol­dalt, ki összekapcsolta elől vagy hátul a kezét, gondosan vigyázva, nehogy egy mozdu­latot is tegyen vele. Mert ez a „szabály” manapság nálunk, beletartozik a versmondás eti­kettjébe. A póztalanság póza ez — s szerintem épp úgy el­vetendő, mint a pózolás egyéb válfaja. Valamikor az ágáló, dekla- máló szavalóstílus uralkodása idején, hasznos és rokonszen­ves volt ez a fegyelmezett, zárkózott versmondói maga­tartás: azt szolgálta, hogy el­vonja a hallgatóság figyelmét az előadóról, s csak a versre, a költőre figyeljen. De aztán szabványosítottuk, egyedül üd­vözítővé avattuk, fababa-pózzá silányítottuk ezt a versmon­dói kiállást. A Tömeg him- nikusan harsogó záróakkord­ját is képes volt egyik ifjú szavalónk zárt végtagokkal, szenvtelenül végigmondani. Pedig a költő, s nyomában a versmondó is azt szerette vol­na, ha mi, hallgatói, felszár­ny álunk. De hogyan, amikor ő csukott szárnyakkal állt előt­tünk? Ne féljünk a helyén és mér­tékkel alkalmazott arc- és kézjátéktól versmondás köz­ben! A felesleges mozdulatlan­ság legalább annyira zavar, mint a felesleges mozdulatok, k VÉGÜL még a „mieinkről”. A monori gimnáziumot három lány képviselte. Ádori Erzsé­bet első helyezése nemcsak nekem okozott meglepetést. A pontozás végeredményétől el­térő véleményem ellenére is meg kell mondanom: szép tel­jesítmény volt az Ádorié. Már a vállalkozás is nagy: a Téli éjszakát elmondani! És aho­gyan elmondta: értelmes volt, világos, kerekded, szabatos. Talán éppen az volt a baj: József Attilát nem lehet sza­batosan szavalni. Tarró Éva sem kisebb fel­adatra vállalkozott. A Dunánál is a nehezen mondható versek közé tartozik, minden népsze­rűsége ellenére. Azt a gazdag érzelmi skálát, amit a költő ebben a versében végigfut, a szavaló nem volt képes kö­vetni. Értelmileg próbálta megközelíteni, s megoldani a nehéz helyeket. Rokonszenves volt az a látható küzdelem, amelyet a vers megértéséért és megértetéséért vívott, s amelyben végül is alulmaradt. Teljesítménye dicséretes így is: hetedik helyen végzett, szintén holtversenyben a köny- nyebb feladatát ügyesen meg­oldó — szintén monori — Hor­váth Annával. Radványi Barna Csókacsapda — Az ördög vinné el ezt a sok csókát meg varjút. Mind föleszik a galambok elől a kukoricát. Na megálljotok csak, ráfizettek erre rövi­desen! — porolt a gazda, a szemtelenül károgó varjak­kal, amelyek az udvar fe­lett köröztek, halálra ijeszt­ve a kövérkés házigalambo­kat. Bement a konyhába, majd rövidesen visszatért a csap­dával. Nagy szemű, érett, sár­ga színű kukoricát fűzött fel egy erős cérnára. A „láncot” ledobta az udvaron és ismét bement. Egy jó fél óra múltán jött vissza az udvarra. Arcán kár­örvendő mosoly ült. De csak addig, amíg észre nem vet­te, hogy a kukoricaláncra két éhes galamb fűzte fel magát. UAi MŰSOR Mozik Monor: Rigolettó. Vecsés: Ben­zinkút hercegnője. sát szorgalmazza. Segítsenek; az illetékes szervek azzal,: hogy keressenek egy művé- i szeti vezetőt, egy rendezőt: és egy szervező titkárt. Len-; gyeli József mellé — Ma-; gócsi Károly, dr. Borsányi j János és Hunyadi Lászlóné | nevét említették —, aki is- i meri a község idősebb és ; fiatalabb lakóit, s aki kellő i tekintéllyel és hozzáértéssel í újjá tudná éleszteni a szín-; játszó kultúrát Monoron. \ O Ebben a munkában szí i vesen segítene a régi i színjátszó gárda minden tag- j ja. O A helyi üzemek, vál-'i lalatok fiataljaiból, a \ gimnázium tanulóiból és a; községi KISZ-szervezetből \ gondos válogatással, 15—20: valóban tehetséges, lelkes és i fegyelmezett fiatallal máris : el lehetne kezdeni a mun-: kát. O Végezetül azt javasol- i ták: kezdeiben egy; színvonalas esztrádműsorral i mutatkozzanak be, s a to- • vábbiakban daljátékokat (Csi- \ nőm Palkó, János vitéz, \ Zeng az erdő, Boci-boci tar-: ka) és vígjátékokkal lépje- i nek fel, hogy a művelődési : otthon közönségét visszahó-: dítsák. ; t Befejezésül egy 1960-ból í való felvétel: a Többsincs ki-; rályfi előadásáról. Ezek a \ gyerekek ma középiskolások, j ipari tanulók avagy szak- í munkások. ; Csak fel kellene őket ku-; tatni! ! Fogarasi Olga ; És a tv? Nos, az igényes tv-néző mór nem néz meg mindent válogatás nélkül, az a heti műsorból előre kivá­lasztja a megfelelőt. Összegezve néhány javas­latot, amit a címben fel­vetett probléma megoldásá­hoz a „régiek” adtak. O LENGYELI JÖZSEF, a művelődési otthon ve­zetője igyekvő, segítőkész em­ber, de neki a színjátszás nem túlságosan szívügye. Úgy látják, inkább az énekkart, a szakkörök munkájának javítá­koztatja a műkedvelőket és, a közönséget egyaránt. A Pest-közelség? A régi színjátszók nagy részének az a véleménye: akik bejárnak Pestre dolgozni, az egyetlen pihenőnapjukat nem szíve­sen töltik vonatozással. És az itthon dolgozók? Az „igé­nyesek?”? Legyünk őszinték: nem olyan sok ember jár Monorról állandó jelleggel Pestre színházba. (Csak köz- bevetőleg: vajon hány em­bernek van Monoron szín­házbérlet-'?) Régi színjáiszók véleménye: Miért üres a monori művelődési ház színpada ? ^XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXV í NAGY GYÖRGY a felszaba- f dulás utáni években mintegy j 8—10 darabban szerepelt; kü- 'j Ionosén A két kapitányra, A ^ tanítónőre, a Csárdáskirály- nőre emlékszik szívesen; az ^ utóbbiban Miska pincér sze- J repében remekelt. Nemcsak £ aktív műkedvelőként, de mint 5 a gárda „főkellékmesterét” í tartották számon. Mint sza- hónak szakmóbavágott, épp úgy, mint Aosai bácsinak a ; maszkmesterség, í — Hogy mi volt a titka az J előadott darabok sikerének? £ Éreztük, hogy a közönség szeret bennünket, s mi is nagyon szerettük őket — mondotta Nagy György. $ BABINSZKI IMRÉT csa- £ ládja körében találtam, ép­1 pen egy 24 órás műszak \ után. A 45 utáni gárda ki- J tűnő táncoskomikusaként tart- í ják számon Monoron. ( Melyik volt a legkedve- £ sebb? Talán „A két kapi- £ tány”-ból a cigány szerepe. Aztán az 50-es években a 2 Két szerelem. Hogy most mi- \ ért nincs? Más ez a mai fia- \ talság. Sértődések is, f egyel- £ mezetlenebbek. A mi gár- £ dónkban annak idején nem £ volt olyan, hogy kis sze­rep: visszadobom! Nekem ^ egyszer egyetlen mondatom ^ volt, ' egy tűzoltót alakítot­tam: „Van neki az a nagy $ fej ...” — csak ennyit mond- ^ tani, és olyan tapsot kap- tam, mintha főszereplő let- ^ tem volna. j - És a sort lehetne folytat- í ni ... f A régi szereplőgárda tag- $ jainak szavai példázzák: az ^ emberek szeretnek játszani, a jó színjátszás neveli, szóra­Lacika már, sok mindent tud, annyit legalábbis, amennyit egy ötéves emberkének tudni kell a télapóról. Van róla tu­domása, hogy a télapó több­féle. Az egyik akkor jön, ami­kor lehull az első hó, a má­sik pedig a karácsonyi télapó. A pesti gyerekeknek is más télapójuk van. Az egészből csak azt nem érti, hogyan van az, hogy az összes télapók tudnak mindent a gyerekek­ről, azt is, amit az óvodában csinálnak, azt is, amit otthon. Jó nagyhallású fülük lehet!! Egyik este kopognak az aj­tón. — Tessék — mondja édes­anya. Hát belép egy subába, kucsmába öltözött, hosszú, fe­hér szakállas télapó! — Jó estét! — Jó estét! — köszönnek egymásnak édes­anyával. Lacika hallgat. (Kü­lönben is talál mindig kifogást a köszönésre vonatkozólag.) — Kisfiam, köszönj! — inti anyuka. — Jó estét kívánok! — hajt­ja nieg fejecskéjét. — Kezét csókolom! — fi­gyelmezteti anyuka, de Lacika nemet int fejével. Ezután elő­kerülnek a „bűnök”, amik a fiatal emberkének felróhatok. Majd az ajándékért verset kell mondani, s megfogadni, hogy ezután megpróbál jól vi­selkedni. Újra köszönés és tél­apóka elmegy. — Édes kisfiam, a télapónak kezét csókolommal szokás kö­szönni. Ezt te nem tudod? — térdezi anyu. — Tudom, tudom — feleli Lacika —, de csak az igazi­nak. — Ez talán nem volt igazi? — Kicsi volt, anya, nem vet­ted észre? Ez csak olyan úttö­rő télapó volt! Vereczkei Valéria Eeseren, Maglódon és Men­den egyaránt délután négy órakor kezdődik a tanácsülés, sőt még napirendek is alig térnek el egymástól. Mindhá­rom községben a községi ta­nács munkájának értékelése szerepel az első napirendi pontban. Mende kivételével még a további program is egyezik, hiszen mindkét ta­nács a jövő évi munkatervet vitatja meg. Mendén pedig a pénzügyi tervek teljesítésé­ről szóló beszámoló szerepel. lesz ma járásunk területén. Délelőtt 9 órakor Monoron az állandó bizottságok ez évben végzett munkáját, a községi tanács jövő évi munkaterveit vitatják meg, majd meghall­gatják a kczségfejlesztési áb beszámolóját a tervek végre­hajtásáról. Káván a közegészségügy helyzetéről, illetve a 64 évi adóterv teljesítéséről szóló be­számolót tárgyalják meg. A nyilvános tanácsülés délután egy órakor kezdődik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom