Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-17 / 295. szám
I fsMirjag 1964. DECEMBER 11. CSÜTÖRTÖK 25 ezer kézszorítás Johnson elnök kezéről nem- ! rég sebészeknek kellett eltávo- j lítaniok a tenyér kellemetlen I börkeményedéseit. Az orvosok ugyan udvariasan azt állították, hogy a túlsók napfény okozta a keményedéseket. maga az elnök azonban elismerte, hogy ez inkább „politikus kór”, minthogy az elnöki kampányban szerény becslések szerint, több mint huszonötezer emberrel kellett Icezetráznia. ,,Mindent Az egyik, háromezer holdas gazdasáf elnöke a minap bosszankodva tette fel ezt a kérdést. Míg az irodában beszélgettünk, percenként nyitották ránk az ajtót. Ez még nem is lenne hiba, hiszen ekkora gazdaságban ezernyi dolga akad az elnöknek. A baj ott van — s nemcsak ebben a gazdaságban — hogy nagyon sok olyan apró üggyel is hozÓvjuk meg a tél kártételeitől a mezőgazdasági gépeket! A MEDOSZ-elnökség és a földművelésügyi miniszter együttes felhívása a mezőgazdaság dolgozóihoz A mezőgazdasági termelőüzemek gépállományának értékét milliárdokban lehet kifejezni. Elsőrendűen fontos tehát, hogy e hatalmas értéket mindenütt a lehető leggondosabban óvják azoktól a károktól, amelyeket a téli időjárás — a hó, a fagy és a nedvesség — tehet benne. A Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezetének elnöksége, valamint a földművelésügyi miniszter ezzel kapcsolatban kiadott együttes felhívása hangsúlyozza, hogy az üzemek illetékes vezetői gondoskodjanak a gépek szakszerű tárolásáról, ellenőrizzék a munkahelyről történő beszállításukat. A későbbi viták elkerülése végett a gépeket — külön darabot képező tartozékaikkal együtt —• leltár szerint kell álvenni a vezetőktől. Feltétlenül szükséges. hogy a gépek a tárolás előtt műszaki vizsgálaton essenek át. Ehhez lehetőleg vegyék igénybe a gép- és gépjavító állomások szakembereit. A kényesebb szerkezetű, nagy értékű, vagy faanyagból készített gépeket — a gabona- kombájnokat, a cséplő- és magtisztító- és aratógépeket — minden körülmények között fedél alatt kell tárolni. Szükség esetén — bérleti díj ellenében — háztáji pajtákat, vagy más alkalmas helyiségeket is vegyenek igénybe e céira. A szakszerű géptárolás elősegítése érdekében a megyei tanácsok mezőgazdasági osztályai gondoskodjanak arról, hogy a legjobb gépudvarokkal rendelkező termelőszövetkezetek és állami gazdaságok tapasztalatai széles körűen elterjedjenek. A gép- és gépjavító állomások vezetői és dolgozói — a javítási és karbantartási munkákon felül — nyújtsanak sokoldalú segítséget a termelőszövetkezetek gépudvarainak kialakításához, a gépek téli tárolásra való előkészítéséhez s általában a szakszerű tárolás megszervezéséhez. (MTI) Távtelefonáló hölgyek figyelmébe Amerikában történt. Angela Haws- kins asszony nyilvános telefonállomásról hosszasan beszélgetett barátnőjével, s egy- szercsak rémülten látta, hogy a fülke előtt egy férfi megragadja a gyermekkocsit és eliramlik a hölgy kisbabájával. Ledobta a telefonkagylót és utána iramodott a gyermekrablónak, aki hűvösen kijelentette: „No, csakhogy rászánta magát! Már nem találtam más módot, hogy rábírjam a beszélgetés megszakítására. Más is szeret ne telefonálni”. Hawskins asz- szony „gyermek- rablásért” eljárást indított a telefonálni vágyó praktikus gondolkozá- sú férfi ellen. JÓL BEVÁLT A Földművesszövetkezetek Szállítási Vállalatának dolgozói a közelmúltban mutatták be az újtipusú zöldség- és gyümölcsszállító gépkocsit a szállítási szakembereknek. A 420-as Csepel teherautóból átalakított gépkocsira 40 százalékkal több teher fér, ezenkívül a rakodási idő egyötödére csökken. Az újtípusú gépkocsi Pest megyében — a MÉK felügyelete alatt — üzemel és jól bevált. Villamos targoncával emelik le az almával teli ládákat a gépkocsiról Pár pillanat és a raktárban van a szállítmány (Foto: Mihók) magam csináljak?“ Rendelettel nem lehet betakarózni zá fordultak, amiben pillana- j tok alatt igazságot tehetett i volna a brigádvezetö, a köny- I velő, stb. Sürgősen változtat- j nunk kell ezen — mondta az | elnök —. hisren a milliónyi napi vesződség miatt gyakran nem jut elég időm és erőm a közös gazdaság legfontosabb gondjaival töi'ődni. Természetesen nem arról i van szó, hogy a vezetőnek ne j kellene komolyan törődnie az , emberek kicsinek' látszó I ügyeivel is. Csakhogy ez a tő- j rődés sokféle lehet. A tsz kő- j zössége mindenekelőtt azzal a j feladattal bízta meg vezetőit, | hogy rendet, fegyelmet tart- j sanak a gazdálkodásban, úgy ] szervezzék, irányítsák az ! üzem munkáját, hogy minél nagyobb jövedelmet érjen el a szorgalmasan dolgozó tagság. Fogalmazhatjuk úgy is: legjobban t tor gondoskodik j az emberekről a tsz-vezető. I ha jól elvégzi a maga dolgát, I s nem ha mások helyett dolgozik! Termelőszövetkezeteinkben mind jobban teret nyer a szó igazi értelmében vett nagyüzemi gazdálkodás, ami nemcsak több száz holdas táblákat, jószágok tucatjait befogadó korszerű istállókat jelent, hanem magasabb színvonalú vezetést, minden terület sajátosságait figyelembe vevő irányítást, s nem utolsó sorban a nagyüzem megkívánta munkamegosztást a vezetésben is. Az ipari Üzemekben — bár kivétel itt is van — alapvetően kialakult már ez a munkamegosztás, s amit a művezető elintézhet, az nem foglalkoztatja az igazgatót, ami a bérelszámolók dolga, azzal nem bajlódik a főkönyvelő, s így tovább. Közös gazdaságainkban még csak kialakulóban van ez a munkamegosztás, s ennek mély okai vannak. Elsősorban az, hogy nem egy termelőszövetkezeti vezető csak akkor biztos a dolgában, ha mindent maga cselekszik. így például megtörtént az egyik szövetkezetben, hogy az elnök osztotta be reggelenként a fogatosokat, a brigádvezető meg állt s hallgatott mellette. Van a dolognak másik oldala: maguk a tagok is sokszor akként gondolkoznak; „biztos, ami biztos, legjobb, ha azonnal az elnökhöz megyek, az majd elintézi!” Hozzátartozik az igazsághoz: van némi alapja a vezető bizalmatlanságának, s a tagok vélekedésének is. A kisebb beosztású szövetkezeti vezetők között sokszor találhatunk olyanokat, akik önállót- lanok, félnek a felelősségtől, nem mernek se igent, se nemet mondani. Húzzák, halasztják a cselekvést s ilyenkor érthető — ha nem is helyeselhető — hogy az elnök dönt helyettük, mert végül is az élet nem állhat meg. Nem csoda tehát, ha ilyenkor a tagok is úgy vélekednek: miért menjek ahhoz, aki csak a vállat vonogatja, a tenyerét tárja az ég felé, azzal nem jutok előbbre. Mennek az elnökhöz, akit elborítanak az ilyen kis ügyek, s sokszor ezért szenved csorbát a nagyobb, az egész közösséget érintő terv Vagy cselekvés. Az alapszabályban megfogalmazott elvek világosan meghatározzák, kinek mi a dolga a közös munkában. Az élet persze olykor túllép az írott mondatokon s néha valóban elmosódnak a határok. Nehéz megmondani, ki illetékes jobban, vagy kevésbé. Rendet mégis kell tartani. Bosszúsan zsörtölődő elnökünk már azzal is megpróbálkozott, hogy a hét egy meghatározott napján fogadónapot tart, amikor mindenkit minden ügyben szívesen lát. Ám erre azt mondták a tagok, ők nem helyeslik ezt. Nem kétséges, ebben nekik volt igazuk. Viszont abban elnökük sem tévedett, hogy rend és tervszerűség nélkül nem dolgozhatnak eredményesen a vezetők. Más dolog az, hogy ennek melyek a legkedvezőbb formái. Annak megértése, hogy a termelőszövetkezetben, mint demokratikus közösségben is fegyelemre és szervezettségre van szükség — nem könnyű. Szívós, napról-napra végzett következetes munkával lehet elérni csak. Elsősorban úgy, hogy érvényt szereznek a ki sebb vezetők tekintély éneit biztosítják megfelelő hatás körüket. Valamint olyan mó dón, hogy nem nyúlnak át a fejük felett, nem kerülik meg őket. És úgy is, hogy tapintatosan, emberséggel, de határozottan azokhoz irányítják a panaszosokat, akik az ügyben illetékesek. A jo munkamegosztás nemcsak a termelési tervek végrehajtásának jó összehangolását jelenti, hanem az ilyen kisebb ügyak intézésének arányos elosztását is. Ha meghonosítják az ilyen munkastílust, kiderül: mindenkinek könyebbé válik a dolga, s elégedettebbek lesznek a tsz-ta- gok is. M. O. Tenger alatti gázvezeték Elkészült a Szovjetunió első tenger alatti gázvezetéke. A Kóspi-tenger alatt húzódó 18 kilométeres gázvezetéken és a hozzá csatlakozó csőhálózaton keresztül a gáz a lök- hajtásos repülőgép sebességével jut el a tengeri fúrótornyoktól a parti felhasználó üzemekhez. Nemcsak a felnőttek, a gyerekek is szeretnek utazni. Közismert, hogyan dől- goznak-takarékoskodnak évközben még a kisiskolások is, hogy majd a nyári szünetet utazással tegyék emlékezetessé. Távoli utazáshoz azonban nem elég csak vonatra ülni, szálláshely is kell, ahol a gyerekek és kísérőik rendezett körülmények között alhatnak. Ennek érdekében hozott rendeletét a Művelődésügyi Minisztérium már évekkel ezelőtt s úgynevezett „elhelyező iskolákat” jelölt ki. Közéjük tartozott a leányfalui általános iskola is. A Dunakanyar szépsége — s egyik legszebb pontja — Leányfalu híre elterjedt az országban, de még a'szomszédos népi demokráciákban is. Az iskola igazgatója, Bella György naponta kapta a leveleket a távoli községekből, az alföldi tanyaiskolákból, hogy a nyáron igénybe kívánják venni a szállást. Ilyenkor nehéz szívvel ült írógépe elé, hogy megírja, három üres tantermen, asztalokon, székeken kívül mit sem tud nyújtani számukra. Sajnos — nem elég csak rendeletet hozni — mert azzal még a legkisebb gyerek sem tud betakarózni. Nem volt ágyuk, ágyneműjük, evőeszközük, amit a kirándulócsoportoknak átengedhettek volna. A szülői munkaközösség igazán sokat áldozott, de végeredményben nem ez a megoldás módja ... A jövő nyárra már nagyot léphetnek előre. A leányfalui üdülök vezetői, Lépés János és Fodor György felajánlották, hogy átengedik számukra a használatból kivont felszerelési tárgyakat. Esek segítségével a három tanteremben harminc ágyat állíthatnak fel párnával takarókkal felszerelten. Még további tíz ágyra való matracuk, takarójuk van s összesen negyven lepedőre lenne szükségük, hogy a nyári csoportokat megfelelő körülmények között fogadják. Az iskola igazgatója és a szülői munkaközösség már most tervet készít a vendégcsoportok fogadására. Remélik, hogy a társadalmi segítség után az illetékesek a csupasz rendeletén kívül anyagiakkal is hozzájárulnak majd helyes elgondolásuk realizálásához. (k. m.) A főváros peremén Mire építsen, honnan vegyen vizet Nagykovácsi ? Nagykovácsi itt van a főváros peremén. Házai hosz- szú sorban pántlikáznak az országút két oldalán. Elfárad, aki gyalog sétál végig a két, község szélét jelentő tábla között. De megközelítése a fővárosból igazán könnyű: „kékbusz” hordja-viszi lakóit, bejáró dolgozóit. De azért Nagykovácsinak komoly gondjai vannak. Lakói szebbnek kívánják községüket. A jól kereső fiatalok közül mind többen vágynak önálló fészekre és keresik a módját, hogyan építkezhetnének. A községi tanács természetesen örömmel látja ezt a felpezsdülést. Latolgatják, mi az, amire az erszényből is futja, ami elősegíti a kulturáltabb életmódot. A sok, kisebb-nagyobb jelentőségű gond mellett főleg két kérdést kell mielőbb megoldaniuk. Az egyik a házhelynek való telkek, a másik az egészséges és tiszta ivóvíz biztosítása. A telkek ügye azért bizonyul nehéz diónak, mert bár szemre nagyon sok a szabad terület, mégsem lehet velük gazdálkodni. Annak idején a házakhoz hatalmas, 500— 600 öles, vagy még nagyobb beltelkek tartoztak. Mindehhez, egy-egy új tulajdonos, ha kért, a szórványtelkekből is kapott. Az élelmesebbek hamar felismerték a tálcán nyújtott lehetőséget és felosztott telkeiket jó pénzért eladták. Aki nem ezt az utat Akik már most gondolnak a nyárra: Házi jéggyár a Amint beáll a Duna, napokon, heteken át hallani, hogy döngetik jégvágó csákánnyal a jeget éS látni, hogyan hasítanak hosszú csíkokat végig a part mentén a szikrázó táblákból. Ezzel a jéggel töltik meg a házi vermeket és főleg a vendéglátóipar hatalmas jégkamráit. Elméletileg az így elvermelt jég legalább negyven százalékának ki kellene tartania az újig. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy még a jégvermeket is érheti baleset. Mint például idén júliusban a leányfalui Határcsárdáét. Megáradt a Duna, elöntötte az egyébként nagyszerűen elkészített, náddal bélelt vermet. A kánikulai hullámoknak a szigorú jéghasábok sem tudtak ellentállni... Az ilyen és más okok játszanak aztán közre, hogy a vendéglőkben nincs hűsített ital. de bajban vannak a hosszabb ideig tárolandó árukkal is. Ma már ez igazán nem probléma — gondolja az olvasó, hiszen mindenütt ott állnak a hűtőpultok, a nagy teljesítményű frizsiderek. — Hát nem egészen így van — mosolyog a közvélemény hangját tolmácsoló kérdésünk» re Zallel László, a Budakör- nyéki Vendéglátóipart Vállalat vezetője. — Elsősorban még nem minden pult elektromos hűtésü, másodsorban ezek működése is nagyban függ az áramszolgáltatástól. Mi, a Dunakanyarban nem kapunk Budapestről ipari áramot, a DÁV áramszolgáltatása pedig erősen ingadozó. Gyakran maDunakanyarban gasabb erősségűre fut fel az áram, ilyenkor a hűtőpultok, frizsiderek elektromos biztosítója kiég. Sokszor órákig tart, amíg rendbehozzák és megint normális erősségű áramot kapunk. Ezeken a hibákon csak a nagymarosi vízilépcső felépítése, az új erőmű segít. De az még messze van, hiszen építéséhez is csak most kezdenek hozzá. Addig magunknak kell magunkon segíteni. Ezért határozta el a vendéglátóipari vállalat, hogy jégből önellátó lesz. Tapasztalat- cserére utaztak Tihanyba, és megtekintették az országban egyelőre még csak ott működő magyar gyártmányú törpe jéggyárat. Meglátni, a szakértők véleményét meghallgatni s utána a megrendelést elhatározni, gyorsan ment. A megvalósítás már lassabban. 16x8 méteres modulbarakkot vettek, ahová a szerkezetet beépítették. Külön ipari áramvezetéket építettek hozzá s máris jöhetett a jéggyártógép. Az egész nem kerül többe kétszázezer forintnál. Ezt az összeget az abszolút üzembiztos jéggyár egy szezon alatt megtéríti. Egy ember közreműködésével napi 14 mássa habtiszta, higiénikus jeget gyárt, amely nemcsak bőven fedezi majd a Dunakanyar jobb partjának igényeit, de még a kiskereskedelmi hálózatnak is juthat belőle. A törpejéggyár 1965 kora tavaszán, az idő enyhültével kezdi meg működését. követte, az is évek óta használja a területet és tulajdonosnak érzi magát. E káosz felszámolására kérte a helyi tanács; a 6-os földtörvény alapján hajtsák végre a telkek beazonosítását. Tisztázzák véglegesen a juttatott telkek vagyonjogi helyzetét, szólítsák fel a névleges bérlőket, mi a további szándékuk. Úgy tervezik, hogy az ily módon felszabadult nagy kiterjedésű területeket felparcelláztatják és az OTP-n keresztül eladják. Eddig több mint százan kérték, telekigénylésüket vegyék előjegyzésbe. Az ivóvíz ügye távblról sincs ilyen előrehaladott stádiumban. Egyetlen ásott kútjuk már alig-alig tudja vízzel ellátni a pár évvel ezelőtt épített törpe vízmüvet. Pedig ez adja a folyóvizet az erdészetnek, a fiúnevelőnek, az iskolának, napközinek, az orvosi rendelőnek, az üzleteknek és a termelőszövetkezeti savanyítóüzemnek. Két évvel ezelőtt, amikor a szomszédos községek, Pilis- borosjenő és Üröm közösen vízmüvet akartak létesíteni, már a terveket is elkészítették, hogyan részesülhet majd Nagykovácsi is ebből. Kiderült, olyan anyagi befektetésre lenne szükség, amit nem három, de tíz község együttes ereje sem győzne. A geológusok a próbafúráskor megállapították, hogy kellő mennyiségű vizet csak 220 méteres mélységben találnának. Még legkézenfekvőbb lehetőségnek az látszik, s most ezen munkálkodnak, hogy a budapesti egységes vezetékről kapják a vizet. A közép- dünavölgyi és a budapesti vízügyi igazgatóság szakemberei az elképzelést nem tartják megvalósíthatatlannak. A főváros II. kerületének vízhálózat-bővítése tervfeladat, s ezért reménykednek úgy a nagykovácsiak, hogy a következő bővítéskor már őket is számításba veszik. A község lakóinak szemléletéről, törekvéseiről sokat elárul az az egyetlen adat, hogy a felszabadulás 20. évfordulója tiszteletére indított „ki mit vállal” mozgalom keretében hetvenkét lakóház teljes tatarozását határozták el. A határidő még messze van, de már eddig harminchat házat felújítottak. Nagy jelentőségű vállalások ezek, körülbelül 430 ezer forintot tesznek ki az összköltségek. Mindenesetre arra készülnek, hogy április 4-re a régi, néha száz évnél idősebb épületek új köntösben köszöntsék a nagy ünnepet. (k. m.)
