Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-17 / 295. szám

Egyedül Róma a vesztes A szerdai olasz lapok — ke­vés kivétellel — hűvösen fo­gadták a Közös Piac Brüsszel­ben aláírt gabonaegyezményét. Számos kommentár rámutat, hogy a közös gabonaárról szó­ló egyezmény súlyos feltétele­ket kényszerít Olaszországra, és valójában a tárgyalások egyedüli vesztese Róma. Msübkc fittjét <1 in Csontból Lübke köztársasági elnök szerdán délben fogadta Csom­óét, aki ezt követően Gers- tenmaier parlamenti elnök­kel folytatott megbeszélést Mivel Bonnban továbbra is hangoztatják, hogy Csőmbe lá­togatása nem hivatalos jelle­gű, külön kiemelték, hogy Gerstenmaier nem mint a par­lament elnöke, hanem mint „a német Afrika-Tár saság” elnöke tárgyalt Csomóéval, aki tízmillió márkás segélyt akar kapni Bonntól. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PlST MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA' vili. Évfolyam, 295. szám AHA 50 FILLER i96i. december 17, csütörtök A lánctalpasok még szántanak Fa-Va: múszerdugó A maglódi Vas- és Fémipari Ktsz fő profilja a mű­szergyártás. Egyik legkeresettebb termékük a Fa-Va jelzésű múszerdugó, amit a gyengeáramú elektromos technikai berendezéseknél használnak fel. Ebben az évben 110 ezer darabot készítettek belőle. 1965-re 200 ezer darabra van megrendelése a ktsz-nek, de ennek, létszámkötöttségek miatt, csak részben tudnak eleget tenni. A műszerdugó valóban kicsiny, jelentéktelen terméknek látszik, de az exportműszereket csak ezzel a dugóval ellátva veszik át a megrendelők. Nem fir­tatjuk miért nem gyártjuk nagyüzemi módon és miért csak Maglódon? Ennek firtatása az illetékesek fel­adata! (Munkatársunk télefonjelen- tése) Mintha csak pótolni akarná korábbi mulasztását a szeszé­lyes időjárás: a december ele­ji havazások után másfél hét óta ismét kedvez a mezei munkának. Cegléd környékén is ismét benépesült sokhelyütt a határ. Dolgoznak a szőlő- gyümölcstelepítok, hordják a kukoricaszárat, szántanak a lánctalpas traktorok, sőt a homokosabb részekre a nagyobb teljesítményű erőgépek is kivonultak. A Ceglédi Gépjavító Állo­máson, mint azt Gyarmati Mi­hály technikus elmondotta, a kinti munka mellett már ja­vában tart a téli gépjavítás. December elsején kezdték meg a munkát, s a gépek javítása A szövetkezeti élet alkotmánya: az alapszabály! Melyik termelőszövetke­zet vezetősége állíthatná, hogy náluk soha nem volt semmi vita a tagok egyiké­vel vagy másikával? Ez­úttal nem is a munkaegy­ségek jóváírása körüli fél­reértésekre gondolunk, nem a hétköznapi kis ügyekre, amelyeket a jóindulatú em­berek könnyűszerrel rend­be is tesznek egymás kö­zött. Azokra a kényes helyze­tekre emlékeztetünk, ame­lyek többnyire így kezdőd­nek: „Mi lesz az én ügyem­mel, elnök elvtárs?” S hat­hatósnak szánt érvként hányszor hangzik el a nyo­mában: „Ehhez nekem jo­gom van!” S ilyenkor rend­szerint az alapszabályra hivatkoznak. Sok tapasztalat igazolja, hogy a tagság egy része nem ismeri, vagy nem elég­gé ismeri az alapszabályt. Emberi gyengeség, hogy minden szabályból, tör­vényből a magának előnyös tételeket, a jogokat jegyzi meg elsősorban. S még ezeket is pontatlanul, ösz- tönszerüen kiterjesztve jo­gainak körét. Még akkor is könnyű beleesni ebbe a hi­bába, ha a szabályok, tör­vények szövege kezében van és olvassa. Annál in­kább így lehet ez a terme­lőszövetkezeti alapszabály esetében, melynek szövege nincs kinyomtatva abban a formában, ahogyan he­lyileg kiegészítették az alapszabálymintát és a köz­gyűlésen jóváhagyták. Az alapszabály nem egy­szerűen a gazdaság terme­lési rendjének foglalata, s nem is csupán a vezetők és a tagság jogainak és köte­lességeinek gyűjteménye. Éppen úgy, mint ahogy a termelőszövetkezet sem csupán a mezőgazdasági termelés egyik nagyüzemi formája. Több ez annál: új, korszerű életformája pa­rasztságunknak, a magyar falunak. Alap, mely alakít­ja, formálja az ott dolgozó emberek egyéni életét is. Nem lehet tőle elhatárolód­ni, s aki megkísérli, a tár­sadalommal állítja szembe egyéni életét. Érdeke hát mindenkinek, aki benne él, hogy pontosan ismerje az életét átalakító gazdasá­gi, termelési közösség téte­les előírásait, — az alapsza­bályt. Nem mondunk újat, ami­kor az alapszabály ismerte­tését szorgalmazzuk a téli hónapokban. Előző évek­ben is „műsoron volt” az alapszabály a különböző termelőszövetkezeti okta­tási formákban, összejöve­teleken. A Jogászszövetség, a Hazafias Népfront, a szö­vetkezetek jogászai, agronó- musok és más szövetkezeti vezetők megkeresték a le­hetőséget, hogy a tagság előtt az alapszabályról be­széljenek. Tennivaló azon­ban még bőven akad e te­kintetben. Nemcsak arról van szó, hogy minden tag ismerkedjék meg vele, ha­nem arról is: ne csak a be­tűjét, hanem a szellemét is sajátítsa el a tagság.^ Ehhez pedig nem elegendő csu­pán egy előadás, legyen az bármilyen színvonalas is. Az alapszabályról rend­szeresen beszélgetni kell, szinte minden mondatáról külön-külön. És soha nem elvonatkoztatva a szövetke­zet működésének gyakorla­tától, hanem mindig össze­vetve azzal a szabályokat. De fordítva is. Valami nem jó a szövetkezet életében? Lássuk, hogyan kellene az alapszabály , szerint! Vagy talán a bizonytalankodó gyakorlatnak éppen az az oka, hogy az alapszabály­ban kevés szó esik róla? Vagy: miként használják fel a szociális és kulturális alapokat? Lám, az alap­szabály csak általánosság­ban foglalkozik vele. Az így megvitatott alapszabály megrögződik, új gondola­tok, a munkát, a szövetke­zeti életet javító ötletek, ja­vaslatok érlelődnek meg az emberekben. Olyan alapszabály-vita formákat kell keresni, mely nemcsak „jogokat és köte­lességeket” ismertet, ha­nem felkészíti a tagságot a közösség ügyeibe való hoz­záértő beleszólásra. S mindez nem kizárólag központi helyen, tömeges szervezésben történhet. Létre lehetne hozni ház­csoportok szerint „alapsza- bály-vitató köröket”, me­lyeket nem föltétlenül jo­gász, vagy más tudományos ember vezet, hanem — pél­dául — egyik brigádvezető, vagy tsz-akadémiát végzett szövetkezeti gazda. A fon­tos az, hogy minél többen ismerkedjenek — a viták­ban való személyes részvé­tel során — az alapsza­bállyal. így válhatnak a most beköszöntő téli esték a szövetkezeti demokrácia hasznos iskoláivá. Ferencz Lajos • Hozzákezdtek a téli gépjavításhoz • Kihasználják a kedvező időt Cegléd környékén előírtan, tehát megfelelően halad. Az idén három terme­lőszövetkezetnek nyújtott tel­jes műszaki kiszolgálást a gép­javító állomás, jövőre viszont nyolc közös gazdasággal kötött szerződést a gépek egész éven át tartó, folyamatos javítására. Minthogy a tavaszi munka sikere nagyban függ a gépek jó előkészítésétől, a ceglédi já­rásban mindhárom gépállomás — a Ceglédi Gépjavító Állo­más, az atoonyi és a nagykőrö­si gjépáUomás — december el­seje óta kölcsönösen együttműköd­ve végzi az úgynevezett tipizált, szalagrendszerben történő gépjavítást. Január elsejétől az Abonyi Gépállomás, mint a Ceglédi Gépjavító Állomás 1. számú üzemegysége működik majd és itt végzik a munkagépek ja­vítását. Cegléden a központ­ban az MTZ, Utos és a lánc­talpas traktorok javítását vég­zik, míg Nagykőrösön a ma­gyar gyártmányú traktorok az UE 28-as, a D—i—K, továbbá a csehszlovák Zetor traktor­család tagijait javítják. Eddig igen sok gondot oko­zott a folyamatos munkához az alkatrészek biztosítása. Most már e tekintetben is ta­pasztalható valamelyes javu­lás. Amit csak lehet, a gépja­vító állomás házilag igyekszik elkészíteni, sőt ezen felül már eddig is igyekezett a nehezen beszerezhető alkatrészeket biz­tosítani. Minden esetre, amint Gyarmati Mihály hangsúlyoz­ta, a gépjavító állomás vezetői és dolgozói a jövőben is igye­keznek minden tőlük telhetőt elkövetni a téli gépjavítás si­keréért, hogy a gépek, mire a tavaszi munka ideje eljön, ki­vonulhassanak a földekre. A javítómunkát egyébként cél­prémiummal is ösztönzik. Az egyes erőgépek határidőre tör­ténő kijavítása esetén a sze­relőket meghatározott összeg­gel jutalmazzák. A ceglédi járásban mind több termelőszövetkezet van már abban a szerencsés hely­zetben, hogy erőgépeit maga javíthatja. így például az al- bertirsai Dimitrov Termelő- szövetkezetben — ahol 23 erő­gép dolgozik már — egész éven át tartó folyamatos gép­javítást végez a termelőszö­vetkezet gépjavító műhelye. Dudás Mihály, a szövetkezet elnöke álmondotta, hogy az erőgépek túlnyomó többsége még kint dolgo­zik, igyekeznek kihasz­nálni az enyhe időjárást. A homokosabb részeken szán­tanak, más gépek szállítanak. A gépműhelyben itt is hozzá­kezdtek már a munkagépek javításához, öt gépszerelő vég­zi ezt a mun Icát és rövidesen — ha az eke kifagy a földből — hozzákezdenek az erőgépek javításához is. A ceglédi Vörös Csillag Ter­melőszövetkezetben ugyan­csak szántanak a lánctalpas traktorok. Huszonegy erőgépe van a gazdaságnak, ezek közül csaknem mindegyik dolgozik. A mélyszántás mellett most még a kukoricaszár letakarí- tását is szorgalmazzák, és a si­lózást folytatják. Amint Tóth István műhelyvezető elmon­dotta, eredetileg úgy tervez­ték, hogy a tizenegy szerelő január elsején kezdi meg a gépek javítását. Ezzel szem­ben máris hozzákezdtek a már nem dolgozó gépek hely­reállításához, karbantartásá­hoz. Náluk is mindent elkö­vetnek, hogy az erőgépek, de a munkagépek is a tavaszi kezdésre a dolgozók rendelke­zésére álljanak. (s. p.) .\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\Vv\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\N\\\\ • NAPIRENDEN ff Monorí Járási Tanács végrehajtó bizottságának irányító munkája Ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága Varga Péter elnökletével tegnap tartotta idei utolsó ülését a megyei tanács végre­hajtó bizottsága. Első napi­rendi pontként Varga Péter számolt be a lejárt határide­jű vb-határozatok végrehaj­tásáról, majd az az előter­jesztés került napirendre, amely a Monori Járási Tanács végrehajtó bizottságának irányító munkájáról adott számot, különös tekintet­tel a gyenge termelőszö­vetkezetek megszilárdí­tására. A jelentés bevezetésként ismertette a járásra vonatko­zó legfontosabb és legjellem­zőbb adatokat, majd beszá­molt a megyei tanács végre­hajtó bizottsága 1961. decem­berében hozott határozatának végrehajtásáról. A végrehaj­tó bizottság akkor tárgyalta utoljára a Monori Járási Ta­nács és végrehajtó bizottsá­gának irányító munkáját és azzal kapcsolatosan hét pont­ból álló határozatot hozott. A jelentés részletesen kitért a járási tanács és a végrehaj­tó bizottság, a községi taná­csok és végrehajtó bizott­ságaik, a szakigazgatási szer­vek és az állandó bizottságok munkájának ismertetésére. Ez­után vázolta a gazdaságilag gyenge termelőszövetkezetek megszilárdítására tett intéz­Szeretek G.-néval találkozni. Moszkvá­ra emlékeztet. Arra a négy óv előtti nyári napra, amikor fél órára én vol­tam a „császár” a magyar turisták kö­zött: egyedül nekem sikerült felhúzás tás- kagramafont szerez­nem! Kerestük a köz­ponti áruházban — a CUM-ban —, ki­fogyott. Kerestük a GUM-ban — az el­árusító kifordított tenyérrel jelezte: nincs. Nem nyugod­tam bele. Röviden vázoltam a helyze­tet az eladónak: Magyarországról jöt­tünk, fél évig spó­roltunk erre az út­ra. G.-né családja a közös nyaralásról mondott le, hogy a mama Moszkvát lát­hassa. Viszonzásul olyan ajándékot sze­retne, aminek az Hadd örüljön a család egész család örül. Villanyborotva nem jó, annak csak a te­remtés koronája lát­ja hasznát. Boros­tyán nyaklánc sem jó, mert azt csupán nőneműek viselhe­tik. Szaratov-hűtő- gép jó lenne, de annyi pénzünk nincs. Marad a lemezját­szó. Megértő lélek volt az elárusító, türel­mesen végighallga­tott. „Szicsász” — mondta aztán, s ki­sietett. Hajaj, ezt a szicsászt már isme­rem! Reménytveszt- ve, csüggedten áll­tunk a pult mellett. Ragyogó arccal jött vissza. Telefonon be­szélt a Gyermekvi­lág áruházzal, s jó híre van: egy da­rabot eltettek ne­künk. Az utolsót. Siessünk oda, már várnak. A Gyermekvilág­ban kétszer eltéved­tünk — hiába, ki­nőttünk már belőle! — harmadjára meg­leltük a hangszer­osztályt. Csakugyan vártak bennünket. A szó szoros értelmé­ben síppal, dobbal — és táskalemezját­szóval. A dobozát szarvasbőrrel kifé­nyesítették. Kölcsönösen nagy volt az öröm. A miénk, hogy meg­van az áhított aján­dék, s az eladóké, hogy örömet szerez­hettek. G.-né Moszk­vától, Monorig daj­kálta a gramofont a vonaton. Szeretek G.-néval találkozni. A mi­nap is találkoztunk. — Mit csinál a lemezjátszó? — ér­deklődtem. — Hallgat — jött a meglepő válasz — már két éve. El­fogytak a tartalék tűk, s egész Pesten nem kapható. — Miért? Az a masina talán proto­típus? Egyedi da­rab? — Ördögöt! Eveken át nálunk is árusí­tották. Csak amióta modernebbek van­nak, ehhez nem im­portálunk tartalék- alkatrészt. Alig várom, hogy mégegyszer Moszk­vába mehessek. Ve­szek egy kiló gramo­fontűt, s aprót hir­detek az újságban, hogy akinek szovjet gyártmányú táska­gramofonja van, a tüt nálam beszerez­heti. Legalább bejön az útiköltség. ny. é. kedéseket, s beszámolt az in­tézkedések eredményeiről. A végrehajtó bizottság meg­állapította, hogy a monori egyike azoknak a járásoknak, amelyek néhány évvel ezelőtt még a leggyengébbek voltak, de amelyek az utóbbi két-há- rom esztendőben a legered­ményesebben fejlődtek. Fejlődés tapasztalható az államigazgatási munká­ban és különösen értéke­sek a termelőszövetkeze­tek gazdasági előrehala­dásában elért eredmények. örvendetesen javult a mun­kafegyelem, szilárdult a tör­vényesség és erősödött a fele­lősségérzet a közös vagyon iránt. A végrehajtó bizottság ezért elismerését fejezte ki a járási tanács dolgozóinak, szakembereinek, továbbá a termelőszövetkezetek vezetői­nek és nem utolsósorban tag­ságának. A továbbiakban összegez­te a még gyorsabb előreha­ladáshoz szükséges teendő­ket. Hangsúlyozta, mennyi­re fontos, hogy a közös gaz­daságok eredményei megala- pozottabbak legyenek, hiszen ez fokozza a tagságban a bi­zalmat a szocialista nagy­üzemi mezőgazdaság iránt. Különösen nagy gondot kell fordítani a tagság jövedelmének szüntelen emelésére, ami­hez meg kell keresni és alkalmazni kell a legösz- tönzőbb elosztási formá­kat. A végrehajtó bizottság a napirenddel kapcsolatosan megfelelő határozatot hozott, majd befejezésül egyéb ügye­ket tárgyalt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom