Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-16 / 294. szám
PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÍTETEK! I AZ MSZMP PEST M EGYE! B 1 Z O rtSÁG A "e s a a A ÉGY E í TANÁCS LAPJA 1 VIII. ÉVFOLYAM. 294. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1964. DECEMBER 16, SZERDA ÉPÍTKEZŐ kocsériak Hatmillió A paradicsom Túl a nehezén szövetkezet jövő terveit, elgondolásait is érzékelteti. Remény a homokon — Földünk homok — magyarázza az elnök. — Elsősorban kertészkednünk kell, ha hasznot akarunk. Ezért kell a nagy kertészeti beruházás. Mint megtudjuk, a kertészetben is elsőszámú reménység o paradicsom. A paradicsomnak Kocséron nagy hagyománya van. Volt év, hogy 800—900 holdon is termelték. Maga az elnök is nevezetes paradicsomtermelő volt egyéni korában. Volt év, hogy egy hold paradicsomból 67 ezer forintot is „kivett”, de 40 ezret általában. A cél, hogy a tsz- ben a paradicsomnak visszaadják eredeti becsületét; az utóbbi évek szakszerűtlen gazdálkodása ugyanig megtépázta azt. Konzervparádi- csom-termelés, sok fajtával, hogy a termelési és szállítási idő minél hosszabb legyen, jobb talajelőkészítés, műtrágya, saját palántanevelés s a legalkalmasabb pa- lántázási időszak megragadása — ez , a „paradicsomterv”. Jövőre egyelőre 160 holdon. Szarvasmarha, juh, barom f i És amellett? Szőlőtelepítés 86 hold. De a kertészét, a szőlő sok táperőt követel. Az új szarvasmarha-istállók az állatlétszám gyors emelésének szándékát hirdetik. Tavaly még 12 tehén lézengett a 6 ezer holdas gazdaságban Idén már 60* de ez is kevés... Megerősítik a juhászaiét, mert itt ez is életerős üzemág. És a baromfinevelést is. Idén is nagyszerűen bevált: 100 ezer kilós csibét neveltek. Egy-egy kiló baromfihoz 3 kiló takarmányt használtak fel s mindössze 3,5 százalékos volt az elhalás. A járásban az egyik legjobb baromfinevelő a kocséri Uj Élet Tsz. Nos, minderről is vall az építkezés. Hatalmas segítséget adott hozzá az állam, a tsz- en a sor, hogy gyümölcsöz- fesse. a. 1. FRESKÓTEREM AZ ISKOLÁBAN A váci MŰM 204-es iparitanuló-intézet rajztermét érdekes megoldással dekorálják. A fiatalok művei kerültek a falra. A freskók készítői különböző korok, népek jellemző díszítő elemeit használták fel. Az egyes falfestményeket és dekorációkat vizsgafeladatként készítik el az iskola növendékei. Óegyiptomi díszítés az egyik falfelületen (MTI Foto: Fényes Tamás felvétele) A Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság ülése A Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság tegnapi ülésén több fontos vizsgálatról készült jelentést tárgyalt meg. Első napirendi pontként foglalkozott azzal a nagyterjedelmű jelentéssel, amely a tanácsok szakigazgatási szervei, valamint a vállalatok és intézmények, bejelentéseket és panaszokat intéző munkáját tárgyalja. Általában megállapítható, hogy a közigazgatási szervek és a vállalatok is, mindenütt kellő gondot fordítanak a lakosság panaszainak, közérdekű bejelentéseinek intézésére. Dr. Frischmann Edgar, a megyei főügyészség képviselője, többek között rámutatott: helytelen lenne a panaszok számának csökkentésére törekedni. A cél fejlődésünk jelenlegi időszakában nem az adminisztratív szűkítés, haNYUGDÍJBAN ... Nicsak, egy régi ismerős! Sokáig elkerülte Öcsát. Biztosan másfelé vitt az útja ... Köszönöm, megvagyunk ... Hej, dehogynem változtam azóta, nagyon is sokat! Megöregedtem. A foglalkozás rovatomba be lehetne írni a „ny. vb-titkár” mellé, hogy „gyakorló nagypapa”. Persze, az öregség nem a nagypapaságon múlik, hanem a csikókon. Azok nem bírják már úgy, mint régen. Tudja, most, hogy a titkárunk iskolán van egy évig, behívtak helyettesíteni. Aztán valahányszor ki kell szaladnom valahová, bejárásra, helyszíni szemlére, érzem ám, hogy eljárt az idő: elfáradok. Bár az is lehet, épp’ az a baj, hogy szaladok. Az elnökhelyettes legalábbis azt állítja. „Az isten se bír magával lépést tartani, Boz- lik bácsi — mondja, ha magammal hívom —, menjen csak, én majd kerékpáron .. Látja, ezt az egyet sajnálom, hogy nem tanultam meg kerékpározni. Gyermekkoromban még nem volt, felnőtt fejjel pedig restelltem megtanulni: rajtam ne nevessen senki, amikor felhemperedek! így aztán csak az apostolok lován szaladgálok ide-oda. Még szerencse, hogy most már betonjárdán, nem kötésig érő sárban, mint régen. Azám, a járdáról jut eszembe. Csuda egy nép az ácsai! Jó pár évvel ezelőtt, amikor a tanács az első járdaépítésről szóló határozatot hozta, úgy döntöttünk, hogy a vasútállomásnál kezdjük, s onnan haladunk befelé, a központba. Elkészült a költségvetés, s kértük a lakosság segítségét, társadalmi munkára. Eleinte nehezebben, később egyre többen jöttek. Közben jöttek a kifogások is. Miért éppen a vasútállomásnál kezdjük? Meg: vajon jut-e abból a járdából az újtelepi utcákba is? Elkészült az első szakasz a főutcán, következett a második. No, a nagyhangúak megint összesúgtak: „Biztosan nem viszik végig a főutcán a járdát, hanem elkanyarodnak véle a tanácselnök utcájába!” Eljutott a suttogás annak a két szakmunkásnak a fülébe is, akik a munka dandárját végezték. Elhatározták, hogy megtréfálják a gyanakvókat. Egy reggel, ahogy a sarokhoz értek, elkanyarították a járda- szegélyt az elnök utcájába. Mikor aztán elmentek a bejáró munkások, kiegyenesítették és folytatták a munkát, tervszerint. Este jöttek az emberek hazafelé a vasúttól, s meglátták a járdát: „Ugye, hogy jó volt szólni? Mégsem merték az elnök háza elé vinni a járdát! Akarták — de nem merték!” Szóval, furcsa név az ácsai: háborog. zsörtölődik, közben ég a keze alatt a munka. Fel is épült sok-sok kilométer járda, villanyhálózat, ravatalozóház. s tető alatt van az új óvoda is. Amúgy nem rossz emberek, csak a vérükben van az ellenzékiség. Emlékszem, gyermekkoromból, a választásokra. Akkor még másképp voltak a megyehatárok, sokkal najj gyobb volt a dabasi választó- j kerület. Soroksár, Erzsébet, \ sőt Taksony is idetartozott. \ Korteshadjáratok idején jó- J formán minden ácsai házban % nemzetiszín firhang lengett a} konyhából a szobába nyíló aj- 'f tón. Rajta ott díszelgett a fel- ; irat, hogy „Éljen Halász Zsig- í mond, szeretett képviselője-! löltünk!” Halász Zsiga volt a í kormánypárt képviselőjelöltje, \ s a zászlókat a kortesei oszto- \ gatták. Azok persze, úgy kép- j zelték, hogy a nép majd a \ zászlók alatt fog a szavazás-! hoz felvonulni, hazafias lel- í kendezéssel. Az ócsaiak meg í f üggönyt csináltak belőle a; szobaajtóra, a legyek ellen. \ Aztán, ha eljött a napja, az\ ellenzéki képviselőre szavaz- ^ tak... á y Rebellis község volt ez vi- % lágéletében. Nem is csoda: $ sose volt beleszólása saját í sorsába. Most aztán, amióta 2 van, él is a jogával. Igaz, % megvan az eredménye: a köz- ^ ség egyre szépül, gazdagodik. $ Dolgozik is érte apraja, nagy- $ ja. Utcákat, tereket rendez- ^ nek, parkosítanak, csemetéket ^ ültetnek. A Rákóczi-telepen j árkokat ásnak, legalább öt ki- lométert. Iskolások, katonák, ‘j kisiparosok, bejáró munkások, 'p mind megfogják a munka vé- í Qct. ^ No, mára elég volt, Fájront. £ Megyek az unokámért. Most % jön haza az iskolából,, s nem % tud bemenni, nincs kulcsa. £ Sietek, mert én vagyok a léc- í kefelelös. Hát, a viszontlátás- f ra; ha rövidesen erre jár, ak- kor itt, a tanácsházán. Ha so- $ ká jön. már csak otthon talál ^ meg: nagyapai elfoglaltság- % ban... í ny. é. f nem a panaszok okainak csökkentése. Ezután a népi ellenőrzési bizottság részletesen foglalkozott a falusi vásárok és piacok ellenőrzése nyomán készült jelentés megállapításaival. A jelentés általában megállapítja, hogy az állami és szövetkezeti kereskedelem áruellátása nem kielégítő a városokon és a piacokon s a legtöbb. helyen igen rosszak a közegészségügyi állapotok is. Általában nem tartják be a KÖJÁL előírásait. A vita során felszólalt Vajda Lajos, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője is. Elmondotta: az állami és szövetkezeti kereskedelemnek a városokon és a piacokon való részvétel olyan többletköltséget okoz, amely nem ösztönzi arra — különösen kis értékű fogyasztási cikkek esetében —, hogy ott árusítson. Ugyanez a helyzet az ételek és italok forgalmazásánál is. Az ezután felszólalók általában hangsúlyozták: olyan anyagi ösztönzésre lenne szükség, amely az állami és szövetkezeti kereskedelmet is érdekeltté tenné a lakosság ellátása szempontjából, még mindig fontos és szükséges vásárokon és piacokon való árusításra. Sok magánkereskedő, kisiparos saját személykocsiján utazik és teherautó hozza' utánuk az árut. Ha nekik ez kifizetődik, a szocialista kereskedelemnek is meg kell találnia a módot, a lakosság jobb ellátására. Müller Endre, a megyei beruházási iroda vezetője, a piac- és vásárterek nem kielégítő állapotával kapcsolatban rámutatott: a megyei tanács kereskedelmi osztálya az elmúlt években nem kezdeményezte ezek rendbehozatalát és nem tett lépéseket a vásárterek fejlesztésére, erre beruházásokat és póthiteleket sem kért. A népi ellehőrzési bizottság több javaslatot fogadott el, amelyekkel az illetékes szervekhez fordul a vásárterek és piacok problémáinak rendezése és fejlesztése érdekében. Az ülés Forgács József elnök zárszavával ért véget. ÖTMILLIÓ - TOJÁS Nem volt olyan régen, hogy ne emlékeznénk rá: a piacokon, az üzletekben a háziasszonyok bosszankodva vették tudomásul, „megint nincs tojás”. A gond, a bosszúság a múlté, s ebben döntő része van annak, hogy nagyüzemi gazdaságaink az elmúlt időszakban, de különösen a két utolsó esztendőben jelentős és eredményes erőfeszítéseket tettek baromfitenyésztésünk fellendítésére, s ezzel a tojástermelés növelésére. A ceglédi járás például 150 százalékra teljesítette eddig tojásfelvásárlási tervét, s az esztendőből, ha nem is sok, de azért még néhány nap hátra van. ötmillió tojást vásároltak fel a járásban, s a nyársapáti József Attila Termelőszövetkezet például egymaga félmilliót értékesített. Cegléd város termelő- szövetkezetei közül a Táncsics volt az, amely a legtöbbet adta. A terv ilyen jelentős túlteljesítése a bizonysága annak, hogy reális lehetőségek vannak a további fejlesztésre, s bizonysága annak is, hogy a baromfitartásra, a tojás termelésre nem fizetnek rá közös gazdaságaink, sőt rajta keresztül jelentős jövedelemhez jutnak. Volt olyan időszak, amikor a közös gazdaságok tagjainak többsége, s nem egy szakember is azt állította, nincs jövője a nagyüzemekben a baromfitenyésztésnek, hiszen az „tipikusan” ház körüli tevékenység. A korszérű, minden követelménynek megfelelő nagyüzemi baromfitelepek, az állami gazdaságok tapasztalatainak átvétele, nem utolsósorban képzett szakemberek biztosítása azt jelentette, hogy nemcsak jövője, hanem jelene is van ennek az üzemágnak, de ezt a jelent jói kell kihasználni, s úgy alakítani, hogy az egyben a jövőt is megszabja. Megyénkben nagy lehetőségekkel rendelkezünk ahhoz, hogy további tapasztalatokat, módszereket szerez^ hessenek termelőszövetkezeteink. Azon túl, hogy megyénkben van az Agrártudományi Egyetem, a gödöllői Kisállattenyésztési Kutató Intézet országhatárokon túl is ismert eredményei szintén kimeríthetetlen forrást jelentenek. Hasonlóan tói kamatoztathatják termelőszövetkezeteink az állami gazdaságok baromfitelepeinek tapasztalatait — így például a tápiószelei kísérleti gazdaságét vagy a Felsöbabádi Állami Gazdaságét — csak az kell hozzá, hogy ne sajnálják a fáradtságot a látogatásra s arra sem, hogy rendszeres és alapos kapcsolatot tartsanak ezekkel az előbbre tartó, több tapasztalatot szerzett gazdaságokkal. Ez az a plusz, ami még hiányzik közös gazdaságaink többségénél. Létrehozták a nagyüzemi telepeket, igyekeztek megfelelő szakembereket is biztosítani, jól működő „tojásgyár” is nem egy van megyénkben — például a zsámbéki — de a legtöbb termelőszövetkezetben nem gondolnak arra, hogy ennél az üzemágnál is, akárcsak a többinél, szükség van a termelés tudományos megalapozottságára, s arra, hogy a tartás és takarmányozás módjai lépést tartsanak az új eredményekkel, a korszerűséggel. Igaz, közös gazdaságaink feladatai között csak egy a tojástermelés biztosítása, de olyan feladat, amelynek jelentős szerepe van az egészséges táplálkozás kialakításában, s amelynek szerep jut — olykor nem is kicsi — a tagság jövedelmének növelésében, azaz termelő- szövetkezeteink további gazdasági megszilárdításában. Mészáros Ottó Az elrríúlt években a kacsén Uj Élet Tsz-t azzal lehetett jellemezni, hogy ezer holdat átadott földjéből az állami gazdaságnak, mert nem bírt vele, s nem volt esztendő, hogy saját erejéből tudott volna munkaegységet fizetni. Barhács János elnök szerint ez már a múlt. A tsz krónikájába erről az évről azt kell bejegyezni: az építkezések esztendeje. Ez az év az építkezés időszaka volt Valóban, szokatlanul nagyarányú építkezést hajtott végre a termelőszövetkezet ebben az évben. A létesítmények értéke: 6 millió forint — egy kisebb ktsz, vagy építőipari vállalat fél esztendei költségvetése. Mi épült 1964-ben Kocséron? Érdekes a lista: palántanevelő-telep, 70 hollandi házzal, ikerhajós hajtatóházzal, tejházzal, ta- karmányos helyiséggel s ami újszerű: gondozói szobával. Eddig ugyanis a gondozókra kevés gondot fordítottak a gazdasági épületek létesítésekor a szövetkezetek. De soroljuk tovább: növendék- marha-istálló, itatásos borjúnevelő, lóistálló, szarvasmarha-istálló korszerűsítése, gépszínek, központi javítóműhely-csarnok, üzemanyag-tároló ... Az építkezések külön érdekessége, hogy a tsz saját építőbrigádja végezte. Mintegy 80 ember dolgozott e mezőgazdasági szövetkezetben „ipari vonalon” az elmúlt esztendőben, hogy megvessék egy korszerűbb és jövedelmezőbb mezőgazdasági nagyüzem alapját. A felsorolás egyébként a
