Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-15 / 293. szám
PEST HECtCI cMíiian 1964. DECEMBER 15, KEDD Öt baleset- hat sérülés Az elmúlt hét végén öt balesethez szállt ki a megyei közlekedésrendészet járőre. Péntek este hét órakor Bia- torbágy határában Chru- dinszki Ferenc AB 01—30 jelzésű személyépkocsijával elütötte az úttesten haladó Kégli Ferencet, akit súlyos, de nem életveszélyes sérülésekkel a Szobi utcai kórházba szállítottak. Az esetnél mindketten vétettek a szabályok ellen. A gyalogos szabálytalanul — a menetiránnyal megegyező oldalon és irányban haladt, ráadásul ittasan, imbolygó léptekkel. A gépko- i csivezető nem került elég nagy ívben, nem tartotta meg az előírt oldaltávolságot Szombat este három baleset történt. Gödöllőn Huszti István mellékútról a főútra hajtott személygépkocsijával és összeütközött a főútvonalon haladó, Kiszel László által vezetett személygépkocsival. Egyikük sem sérült meg. Az anyagi kár ezer forint. Hibás a kihajtó jármű vezetője, aki nem adta meg az elsőbbséget. Csobánkán egyszerre öt szabálytalanság okozott rossz végű összeütközést. Kivilágítat- lan lovaskocsijával, ittasan a bal oldalra hajtott Spiegelhalter Márton fuvaros, összeütközött Bajtek István motor- kerékpárossal. Utasa, Nagy Ferenc, könnyebben megsérült és elsősegélyben részesítették. Őket is felelősségre vonják, mert mindketten ittasan ültek fel, ráadásul a póruljárt utas a jármű tulajdonosa, akinek nem lett volna szabad átengedni a helyét. Táborfalván Kucsera Ferenc helyi lakos motorkerékpárjával elütötte az előtte haladó Szabó Ferenc gyalogost. Mindketten megsérültek: Szabót súlyos sérüléssel szállították kórházba. A balesetért elsősorban a vezető felel, aki ittasan ült nyeregbe s még hajtási engedéllyel sem rendelkezett. Az utas itt is szabálytalanul, a menetiránnyal megegyező oldalon haladt. Kösd határában egy erőgép borult fel vasárnap délután öt órakor. A vezető és utasa megsérült, úgy, hogy mindkettőjüket kórházba vitték. A vezető elleni vád: gyorshajtás, ittas állapot. A jármű kellő | fékkel sem rendelkezett. Tatárlándm, kuriickard, gyógyító istennyila REGESZEK ES HAGYOMÁNYGYUJTOK ISASZEGEN Isaszeg, Loesod-puszta és Pécel háromszögében áll egy domb. A neve Tatár-hegy. — A szájhagyomány szerint — és erre utalást találunk a történelemkönyvekben is — itt esett az egyetlen győztes csata a tatárok ellen. Besenyők laktak akkor itt, még István király telepítette ide őket az ország szívének védelmére. Ez a szilaj törzs ráment a tatárra, és elvágott a főseregtől egy jókora csapatot. A szorongatott tatárok egy hegyre húzódtak, de éjjel rajtuk ütöttek a környékbeli népek. Azóta hívják Tatár-hegynek azt a dom- i bot .. A besenyők nevét pe-. dig Eesnyő község őrizte, ma Gödöllőhöz tartozik ... Szathmári Zoltán idézi így a sok százados történelmet. Most éppen ez foglalkoztatja. Élete nagy szenvedélye a kutatás, a régészkedés. Évtizedek óta gyűjti Isaszeg emlékeit és lakása akár egy múzeum. Rákóczi-korabeli muskétát vesz elő a szekrény aljából. Tíz évvel ezelőtt találták egy bontásra ítélt ház padlásán. A muskéta mellett aranybera- kásos osztrák tiszti sisakot mutat, rajta az évszám: 1708. Közönséges faládából kőbalták, kőszerszámok kerülnek elő. A Rákos-patak, a Paphegy és a Gazda-erdő környékén még manapság is vet fel ilyen leleteket az eke. A kőbalták között finoman csiszolt fényes fekete kőlap szerénykedik. pedig históriája ugyancsak érdekes: — Évszázadokig őrizgették ezt a leletet. A néphit szerint a lecsapó istennyila darabja, mert villámcsapás helyén találták. Gyógyító hatást tulajdonított neki a nép, sebekét orvosoltak vele. Németh Jánosék családjától kaptam meg. A régészek szerint egy csiszolt kőbalta lapja, bizonyára a villámcsapás ereje dobta felszínre. Mosolyogva rakosgatja el a ..csodaszert'’ az idős, amatőr régész és nagy tájékozottsággal mesélni kezd a környező dombok hajdanvolt életéről. Szarmata sírokat említ, amelyeket a hivatásos régészek tártak fel két éve. Grafitból faragott edényekkel pedig a rómaiak, ittlétét bizonyítja. Erre utal különben a régi őrtorony maradványa az öreg templom mögötti hegyen. Kis beEöltes üvegben megkövesedett fekete búzaszemek I zörögnek, egy föld alatti hómTELEK ÉS TELEK A műhelyben nem ismerek rémesebb alakot Fo- czeknál. Két évvel ezelőtt Békafalván vásárolt egy szity- tyós telkecskét. Barátom akkor kezdett átlényegülni. Azóta eljutott az önzés, a társadalomelle- nesség, az undorító kispolgári szemlélet csúcspontjára. Megszállottként dolgozott, mert pénz kellett a szittyó kiirtására. Utána a kerítésre, a kútra. Aztán fásított, később bokrosí- tott, végül füvesített. Két év óta nem lehet vele sem az ebédlőben, sem az öltözőben normálisan szót érteni. Nem érdekli a vasárnapi meccs, s a szép Baumlerné legújabb kalandja. Foczek téglavalu- gondolko- azt mon- siessünk. mert késett a vo- aat, csak annyit mormol: „jaj, csak el ne feledjek vasárnapra sarokpántvasat eénni a kertkaputábán zik: ha dóm, ra”. Ha panaszkodom, hogy az anyósom miket mond rám, bólogat, aztán hirtelen megkérdi: mondd, nálatok a TÜZÉP- telepen van kátrány? Amióta víkend- háza a békafalvi patakparton felépült, menekülök Foczek elől. Azt várja a nyavalyás, hogy dicsérjem az egész pekvancot, meg kitartó szorgalmát. Majd’ halálra mulattam magam rajta a múlt hétfőn is. Olyan volt a képe, mint a piros alma. — Semmi, semmi — simogatta boldogan. — Kitűnő, óriási szemű piszkesuhán- got kaptam a kertészetben. Míg ölben kivittem autóbuszon. kicsit megszurkált. • Múlt héten szabadságon voltam. Egy barátommal kirándultam Egér- ligetre. Letáboroztunk. Már éppen a csirkecsontot hajigáltuk, amikor arra jött egy súly érák és elzavart bennünket. Üvöltött, hogy letörtük a telkén a mandulafákat. Isten ' bizony, papsajton kívül semmit nem láttunk. Azt is mondta, menjünk a tanácselnökhöz és vegyünk tőle telket OTP-re, ha a szabadban óhajtunk dajdajozni. « Feleségem íratott kétszáz négyszögöl kiserdőt Egérligeten. Sajnos, kivételesen a vasárnapi focimeccsre nem kísérhetem Szegedre a csapatot. Fejszét, locsolókannát, étolajat, ásót, gereblyét, kosarat és sajátmagamat kell kivinnem Egérligetre. Szeretném elültetni kerítésnek a szúrós szentjánosfa- csemetéket. Azt mondják, úgy nő, mintha húznál:. Kell is, mert mégiscsak szörnyű, hogy az ember telkére mindenféle jöttment alakok csak úgy bemászkáljanak! k. m. bárból kerültek elő. A lelet korát több százezer évre becsülik. Isaszegen minden talpalatnyi föld a múltai idézi. Legutóbb például kelta település nyomaira bukkantak. Tihanyi Lászlóék házat építettek és a meszesgödör ásása kö2ben kerültek elő a kelta eredetű edények. Jelentős esemény ez, mert a régészek eddig nem tudtak ezen a vidéken kelta településről. Lakásának bármelyik zugába nyúl Szathmári Zoltán, mindenünnen érdekes történelmi emlékek kerülnek elő: tatár lándzsa, aztán kuruc kard, amit ibolyázó kisleányok puszta kézzel szedtek ki az erdő homokjából, régi kengyelvasak, borotvaéles nyílhegy és Rózsa Sándor karikás ostorának művészi berakásokkal díszített nyele. ötszáz nagy értékű lelet szerepel a leltárban: nemzeti kincs, védetté nyilvánított híres gyűjtemény, különleges egyedi darabokkal. Állandó helyre, múzeumba kívánkozna mindez. — A mi véleményünk is az, hogy falumúzeum kellene! — mondja az idős régész. — A tanács egyet is ért vele, csak éppen pénz nincs hozzá... A volt vasutaskor utcai helyiségeit szemeltük ki múzeum céljára, de legalább 200 ezer forint kellene a korszerűsítéshez ... Komoly gond ez, mert a gyűjtött anyag egyre gyarapszik. Ugyanis nemcsak Szathmári Zoltán, a budapesti közvágóhíd nyugdíjasa gyűjt Isaszegen, hanem rajta kívül — az ő sikereitől is lelkesülve — még sokan mások. Harminc tagú honismereti kör működik a községben. Havonta egyszer összejönnek, beszélgetnek. Legutóbb például a hajdani híres, isaszegi cserepes mesterek egy virágos fazeka kemlt közszemlére. Ritka darab, az itteni sajátos fazekasipar termékei közül való. A Rákos-patak mentén épült égető kemencék 1849. április 6-án, az isaszegi csata napján pusztultak el. Az osztrákokat bekerítő magyar honvédek nagy hirtelenjében szétszedték a kemencéket és gázlót raktak belőlük a patakban. Az ipar ezzel kihalt és remekeiből most a honismereti kör tagjai próbálnak összegyűjteni néhány darabot. A régészeti leleteken és a középkori emlékeken, valamint az isaszegi csata fegyverein, katonai felszerelésein kívül néprajzi anyagot is gyűjtenek a kör tagjai. S panaszkodnak, nehéz ez a munka. Hamarabb találnak egy kőbaltát, mint például egy palavesszőt. Palatáblát már szereztek egyet, de palavesz- sző nincs. Pedig még sokan élnek azok közül, akik így tanulták a betűvetést. Nemrég pedig szépen faragott, bárdolt, szeg nélkül készült frigyládát vásároltak, a kör tagjai maguk adták össze a pénzt, hogy megszerezzék ezt a ritka darabot. Szathmári Zoltán lakásában áll most, néhány művészien faragott guzsaly társaságában. Nem sikerült azonban még faragott ringatós bölcsőt találni, sem gyermekjárókát. Múlt századbeli szerszámok, felszerelési tárgyak is kellenének. A népviseleti ruhák megmentése szintén nehezen megy. Az elmúlt tíz évben a kutatók szeme láttára tűntek el a régi ruhák. Már az öregek sem viselik. A fiatalok pedig? Érdekességként tartják > számon, hogy 1954-ben végezte a nyolcadik általánost az a kislány, aki ezerkétszáz isaszegi iskolás gyerek között egyedül járt népviseletben ... Ö volt az utolsó, követője azóta sem akadt. A népviselet ma már csak jelmez, ha színpadra lép a tánccsoport.., A régi szép hagyományok is eltűntek, A kiszelicejárás, a májusfaállítás ceremóniája, a farsangi tuskóhúzás ma már csak írásos emlék. Alapos és körültekintő kutatást igényel a község felszabadulásának rekonstruálása is. Rohanó korunkban a húsz év előtti napok eseménye történelemmé nemesült. A szovjet csapatok akkori hadmozdulatairól már elkészült a színes térkép, és gyűjtik a többi anyagot is. Tavasszal, a negyedik alkalommal megrendezésre kerülő isaszegi napok során nagyszabású kiállítást rendeznek, amelyen a legrégibb leletektől a legújabb szerzeményekig bemutatják majd mindazt a gazdag anyagot, amelyet a fáradtságot nem ismerő gyűjtők, nemes szenvedélyüknek hódolva, a község történetéből megmentettek az utókornak. Tenkely Miklós SZÁZEZER SZAG A tudósok kiszámították, hogy százezer különféle szag létezik, A nőknek sokkal finomabb a szaglásuk, mint a férfiaknak és mindenki jobban érzi a szagot a bal orrlyukával, mint a jobbal. Ami a szaglás mechanikáját illeti, erre nézve nem kevesebb, mint húsz elméiét ismeretes. Mikor az első jelenetben berobban a színpadra, a fülledt londoni kisvárosi lakás szobájában, úgy árad vele a levegő, miútha valahol kitártak volna egy ablakot. Magával hozza a fiatalságot, a szerelmes nő boldogságát, a húszéves lányok minden nyugtalanságát. Betölti a színpadot, figyelni kell rá, követni kell a néhol fiúsán, keményen, másutt kecsesen, finoman mozgó színésznőt. Megragad a /hangja, nem lehet elengedni egyetlen szavát sem. Játszik a kezével, arcával, hangjával, testével. Ez Törőcsik Mari varázsa. Ettől színészi egyéniség. Eddig csak azt mondták róla, hogy nagyon tehetséges. A Gyökerek bemutatója után azonban nyugodtan leírhatjuk: érett színésznő. Az eléggé passzívan játszó szereplők közül Törö- csíik nemcsak szerepének' jelentőségével és nagyságával emelkedik ki, hanem elsősorban azzal, hogy ő egyedül játszotta el úgy Weäker hősét, ahogyan azt az író elképzelte, ő volt az egyetlen, aki megértette a kiváló angol írót, A szerelmes nő átalakulása, aki kezdetben csak idézi Ronnie szavait, aki elvekhez ragaszkodik, állást foglal, okos dolgokat mond, de a gondolatok nem belőle fakadnak, ő csak a művelt, okos, kommunista fiatalembert idézi. Azt a Ronniet, aki tulajdonképpen megtanítja őt beszélni, gondolkodni. S mikor Ronnie nem jön el, hogy feleségül kérje, szakít vele, Beatie nem omlik össze, mert érzi, hogy a fiútól, valami nagyon nagy dolgot kapott. A család Ronniet vádolja, Beatie azonban önmagát: „Kétezer év óta a világ megnőtt, és mi nem vettük észre. Azt mondom, hogy mi még azt sem tudjuk, hogy mik vagyunk és miből eredünk. Azt mondom, hogy nincsenek gyökereink. Gyökérte- lene'k vagyunk!° Beatie hirtelen megdöbbenve elnémul, hiszen ez már nem Ronnie, a saját szavait mondja. Gondolkodik: „Halljátdk ezt? Beszélek. Nem idézek már! Uram- teremtőm! Ronnie! Megvolt a foganatja! Kikelt a mag! Hatott a varázs, csoda történt: a magam lábán járok!’’ Ezekkel a szavakkal beszökött Ronnie lázadása a régimódi, nehéz bútorzatú, szűk szobába. Abba a norfolkl kis lakásba, ahol gyakran születhetnek lázadások. Ronnie győzött, Beatie gyökeret eresztett, merte végre önmagát adni. Űk a „dühöngő ifjúság”, először csak Ronnie, aki végig nem jelenik meg ott, ahol tulajdonképpen mindig ott van, a színen, majd csatlakozik hozzá Beatie. S Törőcsik. Mari valóban életre tudta kelteni ezt a „dühöngő ifjúságot”, aki lázadást tudott csinálni ebben a kicsiny szobában, aki most már akar valamit és tudja, hogy mit akar. S azért nagy színésznő, mert úgy játszotta el ezt a szerepet, hogy hitt benne. Sebes Erzsébet Tovább a lenini úton Kádár elvtárs beszédeinek és cikkeinek új gyűjteményes kötete két esztendő harcainak hű krónikája. Lapjairól elénk tárulnak az elmúlt évek eseményekben gazdag napjai, azok a küzdelmek, amelyek során népünk megoldotta a mezőgazdaság szocialista átszervezésének, a szocializmus alapjai lerakásának forradalmi feladatát. A kötet gondolatokban gazdag anyagából egy rövid cikk keretében nehéz még a legfontosabbakat is kiemelni. Ezért csupán arra szorítkozhatunk, hogy a beszédek és cikkek néhány közös vonására utaljunk. Az egyik kérdés, amelyre az olvasó sokoldalú választ kap a könyvből: miért volt képes a párt nagy horderejű feladatainak megoldására? Mindenekelőtt azért, mert megtisztult a személyi kultusz és a dogmatizmus ballasztjaitól, újjáteremlődött és a marxizmus—leninizmus útmutatásai szellemében végezte munkáját. Életereje annak az osztálynak az életerejéből fakad, amely a kommunizmus eszméinek természetes hordozója, a magyar munkásosztályéból. Kádár elvtárs beszédein vörös fonalként húzódik végig az a gondolat, hogy a párt nem önmagáért van, a pártot a történelmi szükségszerűség szülte, legalapvetőbb feladata és létének értelme pedig: a nép szolgálta. „A vezetés nem uralkodás. és az a munka melyet mi végzünk, olyasvalaminek a szolgálata, aminél szentebb számunkra nincs: a szocialista haza, a Magyar Népköztársaság. és népünk szolgálata. Mindig tudatában kell lennünk, hogy mi nem uralkodásra elhivatott új kiválasztottak, hanem a nép szolgálatára rendelt emberek vagyunk.” Ezért mindig arra ösztönzi a kommunistákat, hogy a nép önzetlen harcosai legyenek, akik saját boldogságukat is, az egész nép boldogságáért való küzdelemben, a társadalmi haladásért vívott áldozatos harcban találják meg. Ezeket a beszédeket és cikkeket a párt és a tömegek közötti kapcsolat állandó erősítésének szükségessége, a nép iránti határtalan tisztelet hatja át. Kádár elvtárs minden alkalmat felhasznál, hogy felhívja a kommunisták figyelmét arra, hogy a szocializmus az egész népnek épül. „Akik pedig megértik, hogy politikánk az egész népé, az egész népnek szól, azok. azt is megértik, hogy ezt a politikát csak az egész nép valósíthatja meg a gyaikorlatban, a szocializmust csak az egész nép építheti fel." Nem egy beszédében hangsúlyozza, hogy az országot mindig a nép építette, az elnyomatás éveiben is, mégha csak gond és szenvedés jutott is akkor neki , osztályrészül. Ezért olyan gyakran visszatérő gondolata a beszédeknek a kommunista eszméknek az az alapvető törvénye, amelyet úgy leltet röviden összefoglalni; hűség a néphez, bizalom a népben, párttagok és párton- kivüliek testvéri szövetsége a közös célért' folytatott harcban. A párt politikájának ez az alapja. „Éneikül, a tömegek iránti bizalom nélkül nem létezhetünk" — mondja — mert „Minden eredményünk között talán a legjelentősebb... a párt és a dolgozó tömegeik ösz- szeformttsága... a nép összes alkotó erőit felszabadító és mindjobban kibontakozó szocialista nemzeti összefogás és egység”. És a kommunistáknak nem szabad arról sem megfeledkezniök — figyelmeztet, — hogy a nép bizalmát, amelyet pártunk hosszú, és évtizedes küzdelmek árán, a dolgozó tömegek odaadó szolgálatával vívott ki, nap mint nap, újra ki kell érdemelni, meg kell szerezni és munkálkodni kell annak erősítésén. Eredményeink másik alapvető forrásaként Kádár elvtárs a proletár nemzetköziség eszméjéhez és gyakorlatához való hűséget jelöli meg. Beszédeiből kiviláglik, hogy a nemzetköziséghez való hűség, a kommunista párt sikereinek elengedhetetlen fettétele. Számos helyen utal arra, hogy a magyar kommunista mozgalom csaknem félévszázados harcát mindig áthatotta a nemzetköziség eszméje. A magyar kommunisták a hazát sohasem tekintették függetlennek a munkásosztály nagy nemzetközi küzdelmeitől. A párt annak tudatában végezte tevékenységét, hogy a nemzetközi és kommunista mozgalom, a nemzetközi proletariátus forradalmi harcának sikerei a magyar dolgozó nép ügyét is szolgálják — a mi sikereink, a mi eredményeink pedig harcra lelkesítik más országok dolgozóit, a még elnyomatásban élő népeket. Ez a gondolat — a >roletár internacionalizmus leglényegesebb vonása, — különösen időszerű napjainkban. Ugyanis „egyetlen egy országban sem létezhet olyan győzelmes kommunista forradalom, amely a kommunista világfor- radalom rovására, annak gyengítése árán erősödhet... A mi népünk érdeke egyetlen lényegbe vágó kérdésben sem ütközik a nemzetközi kommunista mozgalom, a szocialista világrendszer érdekeivel, hanem egybeesik azokkal”. Nemzetköziség és nemzeti érdek, az igaz hazafiság és a nemzetköziség eszméje tehát egybefonódik a párt politikájában, mint ahogy egybefonódik pártunk vezetőinek minden tettében és fellépésében. Pártunk hűen ápolja a magyar kommunista mozgalom internacionalista hagyományait. Kádár elvtárs nem egy beszédében visszaidézi a múltat, utal arra, hogy a magyar kommunisták mindig helytálltak a nemzetközi forradalmi osztályharc különböző frontjain. Ott voltak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom bölcsőjénél, a spanyol nép szabadságharcáért folyó nemzetközi küzdelemben, a hitleri fasizmus ellen harcoló szovjet csapatokban és partizánok soraiban éppúgy, mint a francia, belga és más ellenállási mozgalmakban. A magyar kommunista mozgalom internacionalista hagyományai folytatódnak, immár magasabb szinten, a magyar—szovjet barátságban, a többi szocialista országhoz és a nemzetközi kommunista mozgalom, ügyéhez való törhetetlen hűségben is. Kádár elvtárs következetes hirdetője annak a pártunk politikájában törvényszerű gyakorlatnak, hogy a kommunista pártok szolidaritása a világ első szocialista országával ma is kifejezője a nemzeti felelősségérzetnek, a nemzetköziségnek, annak, hogy a kommunisták szívükön viselik népük sorsát. Tavább a lenini úton. Tömör meghatározása ez a céloknak, ' utaknak, eszközöknek, amelyekkel a párt az ország és népünk előtt álló feladatokat megoldotta, és amely egyben program is számára. Hitvallás és útmutatás ez a könyv, amelynek minden sorát, minden lapját a kommunista eszmeiség, a nép ügye iránti odaadás, a haladásért, az emberiség jövőjéért érzett nagy felelősségtudat hatja át Ezeknek a beszédeknek nagy részét hallottuk, olvastuk a sajtóban, mégis, így együtt egy kötetben az újszerűség erejével hatnak. Gondolatot ébresztenek. tettekre mozgósítanak mindenkit, aki hazánk jelenén és iövő.ién becsülettel akar munkálkodni. Vass Henrik TÖRÖCS1K MARI A GYÖKEREKBEN
