Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-13 / 292. szám

VLSI MEGYEI ^/ííriap 1964. DECEMBER 13, VASÁRNAP Kubai ellenforradalmárok provokációi Aknavetővé/ lőttek késes merénylet az ENSZ-palotára GUEVARA ELLEN A pénteki napot joggal ne­vezhetnénk az ENSZ és tagál­lamai ellen elkövetett provo­kációk napjának. Mint már jelentettük, pénteken a köz­gyűlés általános politikai vi­tájában felszólalt Che Gue­vara kubai iparügyi miniszter. Beszéde közben hatalmas robbanás reszkettette meg a levegőt. Az ENSZ biztonsági szolgála­ta nyomban hozzákezdett a vizsgálathoz és mintegy fél- mérföldnyire az ENSZ-palo- tától a kubai ellenforradalmá­rok zászlajával letakart ak­navetőre bukkant. Ebből lőt­tek ki egy majd négykilós lö­vedéket, amely mindössze 30 méterrel tévesztett célt és az East River vizébe csapódott be. A nyomozás még folyik, de annyit mór megállapítottak, hogy a merényletet kubai el­lenforradalmárok követték el és amerikai fegyvert használ­tak. Guevara beszéde alatt a rendőrség őrizetbe vett egy kubai emigráns nőt, aki késsel a kézben készült ar­ra, hogy merényletet kö­vessen el a kubai minisz­ter ellen. Az ENSZ-palota előtt garáz­dálkodó kubai ellenforradal­márok másik provokációjá­nak célpontja az épület előtt felhúzott szovjet zászló volt. Az emigránsok kihasználva a New York-i rendőrség nyil­vánvaló bátorítását, letépték a zászlót. A merénylőket a rendőrség később mégis őri­zetbe vette. A péntek délutáni ülésen egyébként az amerikai kül­döttség sikertelenül próbálta ellensúlyozni azt a nagy ha­tást, amelyet a kubai küldött felszólalása keltett. S UDÁRE G YEN ESEN Ma záróülés a JKSZ kongresszusán A JKSZ VIII. kongresszusa szombaton délelőtt a társa­dalmi, gazdasági fejlődés, az eszmei harc, a párt szervezeti élete, a külpolitikai és a nem­zetközi munkásmozgalom kér­déseit tárgyaló bizottságai­ban folytatta a vitát az elő­terjesztett fő beszámolók fe­lett. A négy bizottság vitáját a hibák és negatív jelenségek éles bírálata jellemezte. A kongresszus szombaton délben rövid plenáris ülést tartott, majd ma délelőtt ke­rül sor a záróülésre. Wilson—Schröder eszmecsere Wilson brit miniszterelnök 24 órával azután, hogy befe­jezte tárgyalásait az Egyesült Államokban megkezdte euró­pai diplomáciai offenzíváját a nyugati atomhaderő jövendő formájára vonatkozó angol terv érdekében. Wilson pénteken fogadta a Londonba érkezett Schröder nyugatnémet külügyminisztert, !Változások a lengyel kormányban A lengyel szejm szomba­ton folytatta az 1965-ös nép- gazdasági terv és a jövő év­re szóló költségvetési terve­zet vitáját. Az általános vi­ta végeztével a képviselők mindkét javaslatot törvény­erőre emelték. A népgazdasági és a költ­ségvetési terv megszavazása után a képviselők a minisz­terelnök javaslata alapján a következő személyi változá­sokat határozták el a kor­mány összetételében: Belügyminiszter: Wladyslaw Wicha helyett Mieczyslaw Móczár eddigi belügyminisz­ter-helyettes. Hajózási és vízgazdálkodá­si miniszter: Stanislaw Dars­ki helyett Janus Burakiewicz eddigi külkereskedelmi mi­niszterhelyettes. Művelődési és művészet­ügyi miniszter: Tadeusz Ga- linski helyett Lucjan Motyka, a LEMP krakkói vajdasági bizottságának eddigi első tit­kára. az első európai politikust, akit beavatott az MLF brit módo­sított változatának terveibe. Jól tájékozott körök szerint Schröder érdeklődést tanúsí­tott a brit javaslatok iránt, de az érdeklődés ellenére semmi jel nem mutat ar­ra, hogy eltért volna kor­mánya eddigi álláspont­jától, az MLF eredeti tervétől. A Schröderrel lefolyt ta­nácskozás után bejelentették, hogy Wilson brit miniszterel­nök januárban Bonnba láto­gat NEW YORK Emberi hang a Venuson Sikerült kísérlet: a gold- steni űrkutató-központból „ki­sugárzott” emberi hang elér­kezett a Venusig és visszave­rődő visszhangja elérte földün­ket. Az eredeti mondat még mindig érthető volt. Ö adta át a csapatzászlóra most felesküdött új, fiatal munkásőröknek a leszerelők, a tartalékba vonulók nevében a fegyverét. Haját, nyírott ba­juszát már beezüstözte a het­ven év, de dereka sudáregye- nes, a mozdulatai feszesek, katonásak és a hangja is tisz­tán cseng. Igen, úgy, mint mindig, egész életében ... ★ A halványra fakult, szürke vászonzubbonyon sok az érem. Egy szerény, zománcozott pla­ketten ez áll: Érdemes vasutas. Már húsz esztendeje dolgo­zott a MÁV-nál, amikor el­nyerte. Nem a két évtized napról napra ismétlődő han­gyaszorgalmával, bár ezt sem vitatták el soha. ötvenötben történt, a dunakeszi nagy sze­rencsétlenség idején. Rákos­rendezőn volt éppen szolgá­latban, amikor az egymás után ismétlődő robbanások veszélyeztették a Vác felől befutó, mit sem sejtő vonato­kat. Nem várt felsőbb utasí­tásra, hajtányon száguldott ki a helyszínre. Megteremtette, amilyen gyorsan csak lehetett, a távbeszélő-összeköttetést és még időben elirányíthatta az éppen közeledő nemzetközi gyorsot a veresegyházi vonal­ra. Azután sorban a többieket is. Ott kin, a pályán találko­zott Kovacsik Benő távirda- mester, öreg tizenkilences kommunista, egy másik vete­rán harcossal, Bebrits Lajos közlekedési miniszterrel. Tőle kapta helytállásáért a kitünte­tő címet és jutalmat. ★ Neki az, amit akkor tett, olyan természetes volt, hogy az életveszély, a bármikor be­következhető újabb robbanás — nem is jutott eszébe. Igaz, kiállt ő már nagyobbá' ;at is tizenkilencben, miután a Don melletti hadifogságban a szo­cialista forradalom híve lett. Itthon, Üllőn, ő volt a meg­szervezője, első tagja a Kom­munisták Magyarországi Párt­jának, s amikor bejöttek a fehérek, mennie kellett. De hiába emeltek ellene vádat, tagja maradt a földalatti, ille­gálisan is dolgozó pártnak. Megjárta miatta a zalaeger­szegi internálótábort, és de sokszor a rendőrséget. A for­radalom nagyszerű hónapjai­nak emlékét ez sem feledtette. Szervezni kezdte a faluban a szociáldemokrata pártszerve­zetet. Két választást követően, ők, az egyszerű kisemberek, munkások ügyének kortesei, kerültek többségbe a községi képviselőtestületben. Faipari gépmunkás volt abban az idő­ben és munkahelyet is de so­kat kellett cserélni. Még az­után is, hogy nagynehezen, ba­ráti segítséggel bejutott a vasúthoz, s már nem fiatalon, új szakmát tanult, a rendőr- kopók mindig szaglásztak kö­rülötte. A párttól mégsem sza­kadt el. ★ Az üllőiek, persze csak az idősebbek, jól emlékeznek a húsz év előtti időkre, amikor bejöttek a szovjetek. Állt a front itt, ezen a vidéken so­káig, és Kovacsik bácsi akkor is szolgálatba lépett. Hetekig szerelte a vörös csillagosok baj társaként a távbeszélő­vezetékeket, azután meg in­tézte a falu élelmezését. Nem volt tej, csak három tehén maradt a községben. Szerezni kellett, legalább a csecsemők­nek. Negyvenöt tavaszán már a földosztó bizottság elnöke volt, s azután is, hogy indult a vasút, megmaradt benne. A pártszervezet vezetőségébe mindig megválasztották a kommunisták, a húsz eszten­dő alatt nemigen volt olyan fontos közös dolga, ügye Ül­lőnek, aminek az intézéséből kimaradt. Igaz, éppen ezért, nagy fájdalmat okozott neki és hűséges élettársának, fele­ségének, aki vele együtt ter­jesztette valamikor a röpira- tokat, s ott állt mellette a pártban, hogy ötvenhat őszén, néhányan — megvadult, esz­telen emberek — ellenük for­dultak, rájuk törtek. Már hatvanhárom éves volt Kovacsik bácsi, amikor ötven- hét tavaszán elsőnek jelent­kezett a megalakuló munkás­őrségbe. Azóta őrködött, hogy a munkáshatalomra soha többé senki ne emelhessen kezet. Nem hiányzott a foglalkozá­sokról, a kiképző napokról és a szolgálatból sem húzta ki magát egyszer sem. Mindig fegyelmezetten, pontosan lát­ta el feladatát, munkáját, úgy, mint mindenütt, ahol volt egész életében. Most, hogy átnyújtotta fegy­verét fiatal elvtársának, azt mondta: — Megtaláltok. Meg. Olyan sudáregyenesen, mint eddig. Hetes! Ferenc Pál Diplomakiosztó ünnepség Gödöllőn Diplomakiosztó ünnepséget tartottak tegnap délelőtt Gö­döllőn az Agrártudományi Egyetem mezőgazdaságtudományi karán. Az egyetem III-as számú tantermében ebből az alka­lomból nemcsak a végzett hallgatók, az egyetem ifjúsága, ha­nem az egyetemről kikerülő fiatal szakemberek szülei, hozzá­tartozói is megjelentek. Dr. Magyari András, az egyetem rektorának megnyitója után Dr. Penyigey Dénes dékán tartott ünnepi beszédet. Töb­bek között hasznos útravalót adott az egyetemről kikerülő fiatal szakembereknek, s arra kérte őket, hogy az elméleti ismeretek mellé igyekezzenek a gyakorlatban is mihamarabb elsajátítani a korszerű agrotechnika nagyüzemi módszereit Ezt követően Dr. Magyari András rektor átnyújtotta a legkiválóbb eredménnyel végző négy hallgatónak a vörös dip­lomát. Összesen száznyolcvanhat mezőgazdasági mérnök ka­pott oklevelet. m ClCfljClFO külföldön Csőmbe az \N/.K-!ia utazott Erős rendőri fedezet mel­lett hagyta el szombaton Csőmbe az olasz fővárost. Ró­mából Münchenbe utazott, ahol magánlátogatást tesz, majd kedden ellátogat Bonn- ba is. Ezt követően Düssel­dorfban előadást tart a Ruhr- vidéki nagyiparosok klubjá­ban. A nyugatnémet külügy­minisztériumban egyelőre még nem nyilatkoztak arról, hogy Csőmbe kikkel fog tár­gyalni Bonnban. Kennedy édesanyja Bonnban Rose Kennedy asszony, a meggyilkolt Kennedy ameri­kai elnök édesanyja szomba­ton négynapos látogatásra Bonnba érkezett. Kennedy anyja részt vesz a bonni Beefhoyen-csarnokban meg­rendezésre kerülő Kennedy- emlékkiállításon. Pasadena A Mariner 4 áttért a meteor-rajon Az Egyesült Államok pasi denai kísérleti telepén szom­baton bejelentették, hogy a Marin; 1 Mars-rakéta sér­tetlenül hi ladt át az első meteorrajon ' Mariner—4 pá­lyája során a számítások szerint még két meteorra- íon hatol át. i Úgy fkezdődik, hogy a tu- rista megjelenik a pályaudva- ron fényképezőgéppel — esel- \ leg gépekkel — fénymérővel, \ megszámlálhatatlan filmte- í kerccsel felszerelve és izgatot- '• tan fürkészi a terepet. Az őt í kísérő hozzátartozókra ügyet \ sem vet, vagy ha mégis, ab- j ban sincs köszönet, ami ért- ; hető, hiszen gátolják munká- ! jóban. A vonat indulását nem ■ győzi kivárni, már a pálya- : udvaron ellő egy tekercset — ; megörökíti a búcsúzás meg- ; ható pillanatait. ! A vonat végre elindul és ő ! nyugodtan kicserélheti a fii- l met. Ideges mozdulattal ki- ! nyitja a zárat és bosszúsan ! felkiált: a készülés lázában el~ ; felejtette betölteni a gépet! í Üresen, mondhatni céltalanul ! kattogtatott eddig. A búcsú ; megható pillanatai minden- í esetre elvesztek az utókor szá- ; mára. Nagy kár. A mulasz- tás pótolandó, rátapad a füs- '' tös ablakra és egész úton kat- \ togtat: lefotózza a vasúti töl- ; tés mellett legelő teheneket, a gémeskutat, egyedülálló fát, í csoportosan heverésző em- $ bereket, egyszóval mindent. A fennmaradó időt táplálkozás­sal tölti. ; Amint a vonat elhagyja a ; határt a turista szótlanná vá- £ lik. Most már a fényképezésen % kívül semmi nem érdekli a % világon. Az igazi boldogságot az jelentené számára, ha a vo- £ nat mellett elsuhanó táj kizá- % rólaci vadregényes erdőből, zu- % hogó vízesésből, vizieröművek- í bői, és népviseletből állna. Közben nem feledkezik meg arról, hogy a kupé utasait is lefényképezze. Ezek a képek később „így utaztunk” cím alatt kerülnek be a családi al­bumba, avagy kollektív uta­zás esetén a KISZ-szervezet emlékkönyvébe. Tulajdonkép­pen eddig más képek nincse­nek is, mert a tájról készült felvételek nem sikerültek. A turista ugyanis elfelejti, hogy a táj nem halad együtt a vo­nattal ezért olyan hosszú időt exponál, mintha kongói bá­nyászokat fotózna a tárnában, rövidzárlat idején. Az uticél elérésekor kiderül, a turista betegesen imádja ön­magát, ami kitűnik abból, hogy végleg felhagy az ön­célú fotózással és ezentúl ki­zárólag ő áll a lencse elé tel­jes életnagyságban. Ez úgy történik, hogy nagyobb falkak­ba verődve ellepik a város műemlékeit és nevezetesebb helyeit. Különös előszeretet­tel rajzanak szobrok, emlék­művek és hajók környékén. Ilyenkor a turista feltornáz­za magát Szkander bég nya­kába, a többi turista pedig ké­jesen hörögve kattogtatja ma­sináját. Utána szerepcsere. Ha Szkander bég nincs kéznél, megteszi az 1264-es háború Névtelen katonájának emlék­műve, — vagy a XVIII. szá­zadból fennmaradt előtöltős rézágyú is. de ezek tetejére már jóval kevesebb lelkese­déssel másznak fel. Szívesen készítenek még felvételeket egymásról a ten­gerparton, amint kevélyen domborítanak a fövenyen, mi­ként Neptun tette azt ráérő óráiban. Érdeklődését azonban leginkább a nemzeti ereklyék csigázzák fel, melyeknek te­tejéről integetve bármiikor hi­telt érdemlően tudja igazolni, hogy ő járt ott és ott, azon a helyen, városban, országban stb. Mert a turista nem a he­lyet kívánja megörökíteni, ha­nem önmagát azon a he­lyen, ami nagy különbség. Miután, a filmtekercsek el­fogytak — ez rendszerint már a második napon bekövetke­zik — a turista levelet ír az otthoniaknak. A levélírás ko­moly dolog és kötelező. Aki nem ír levelet, az nem is tu­rista, hanem pancser. Imi ki­zárólag képes levlapon lehet, melyről az is láthatja, aki ol­vasni nem tud, hogy Párizs­ból, Rómából Moszkvából vagy Várnából érkezett, tehát arról a helyről, ahol a turista éppen tartózkodik. Kinek ír levlapot a turista? A turista mindenkinek ir lev­lapot, akit személyesen ismer. Ebből a célból áttekinthető név- és címlistát készít az is­merősökről és nagyon boldog­talannak erezné magát, ha bárkiről, akivel köszönő vi­szonyban van, utólag kiderül­ne, hogy kimaradt a névsor­ból. Nem ritka eset, hogy vad­idegen emberek üdvözlő lapot kapnak az Egei-tengerröl. A feladó nyilván arra számított, hogy a címzett tanácstalan­ságában valamely lapszerkesz­tőséghez fordul, ahol leközlik a levelet, vastagon szedve a nevét és tartózkodási helyét. Persze nem szabad arra gondolni, hogy ezek a levla- pok valami magvas mondani­valót hordoznak a hátsó fe­lükön. Erről szó sincs. Leg­inkább így hangzanak: „Üd­vözletemet küldöm Nápoly­bái, ahol mostan üdülök. Na­gyon jól érzem magam itt Ná­polyban, ahol három napig le­szek, mert utána tovább uta­zom Nápolybái. Majd otthon elmesélem nápolyi élményei­met. Addig is ölel szerető Korcsog Jánosod, Nápolybái’“. Az ilyen üdvözlő lapból két dolog derül ki kétségbevonha- tatlanul: az, hogy az illető pil­lanatnyilag Nápolyban tartóz­kodik, viszont soha semmi­lyen körülmények között nem fog hosszabb időt tölteni a nyelvtudományi intézetben. A levélírás után következik az utazás legidegőrlöbb szaka­sza — a vásárlás! A kezdő tu­rista (turisticus laicus) fölé­nyesen mosolyog egész úton odafelé, mondván, hogy ő pi­henni, szórakozni, világot lát­ni jött, nem pedig bevásárló körútra. Még nem tudja a szerencsétlen, hogy a szörnyű kór minden turistát megfer­tőz, s amint felcsillan a nap­fényben az első kirakatüveg, menthetetlenül magával ra­gadja őt is a gyilkos vásárlási láz. Először csak közönyösen nézegeti az árcédulákat és pénzügyi műveletéket végez. Átszámítja a forintot lírára, schillingre, rubelre, koronára, márkára, frankra, stb. és ösz- szehasonlításokat tesz. Ekkor már nem tud tárgyilagos len­ni, mert lenyűgözi a látvány: bizonyos cikkek olcsóbbalk, mások drágábbak, mint itthon! Izmosodó szocialista szemléle­te egyetlen szempillantás alatt kapitalista számítássá válto­zik és ha lehetne, mindent megvenne, ami nálunk drá­gább és kint olcsóbb, s meg­fordítva, mindent eladna, ami stb ... Kezét szabályosan mell­hez szorítja és őrült iramban robog az úttesten egyik üzlet­ből a másikig, vajha találna még előnyösebb feltételek mellett vásárolható árucikke­ket. Dönteni úgyszólván lehe­tetlen, mert nem tudhatja bi­zonyosan, mikor köt egy lát­szólag előnyös üzletet, amiről fél óra múlva esetleg kiderül, hogy szörnyű baklövés volt. Rémképek üldözik, étvágyta­lanná válik, s általában ki­mondhatatlanul szenved, mi­vel valutája kevés, kurrens cikkekről pedig nem gon­doskodott otthon, melyek birtokában feleleveníthetné a cserekereskedelem édes-bús emlékeit. Tanácstalansága odáig fajul, hogy hazautazás előtt fél órá­val még egyetlen fillért sem költött, nehogy ráfizessen. Már mozog a vonat, mikor lo­holva megérkezik a pályaud­varra egy halom bóvlival, amit az utazóközönség sarco­lására kirendelt bazárokból vásárolt össze sebtében. A vá­rosból, országból jóformán semmit nem látott, nem pi­hent, nem szóraSkozott, mert mindig mással volt elfoglal­va, de azért otthon, s a hiva­talban váltig hangoztatja: ilyen jól még soha nem érezte magát. Mert hiába külföld, az mégiscsak külföld! Hát így utazunk mi magya­rok a nagyvilágban. Mert utazni már utazhatunk, s egy­szer talán eljön majd az az idő. amikor pihenni és szóra­kozni is megtanulunk. Ivanics István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom