Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-11 / 290. szám

Bosszantó... Lapunk megírta, hogy a fő­téren bőven kapható kará­csonyfa. Nosza, nehogy ki­maradjak/ elsietek venni egyet. Sajnos, amit kiválasz­tottam, annak volt egy szép­séghibája: 62 centi a felső törzsrész, amelyiken oldalág nem volt. Ez bizony akárhogy is számolom, 12 forintot je­lent. Ekkora nyúlványt senki sem hagy, mert legalább a fe­lét levágja. Nem lehetne el­intézni a jövőben, hogy — sem a vevő, sem a földművesszö­vetkezet ne károsodjon sokat — ezeknek a törzsnyúlványok­nak csak a feléért kelljen fi­zetni? ★ Ugyanilyen bosszantók az úgynevezett kiszállási díjak. fia kijön a tv-szerelő a ktsz-ből, elvégez tíz forintos munkát, 20 forint kiszállási díjat kell fizetni. Természete­sen, ha átmegy a szomszédba, a szomszéd is megfizeti a 20 forint „kiszállást”. Megértjük, hogy „kiszállást” fizettünk a GELKÁ-nak, hi­szen Pestről jöttek. Monor belterületének viszont egyet­len pontja sincs, amit kerék­párral 10—15 perc alatt ne lehetne elérni. Ez is időkiesés, ezt is meg kell fizetni, de nem túlzás a 20 forint? Akinek nem tetszik, vigye be a készülékét a műhelybe! — mondják. Kár, hogy nem mondja ugyanezt a DÁV is. Vigyük be a póznát az irodába, akkor nem számítanak fel 20 fo­rintot. Ugyanis egy biztosí­ték cserénél két forint a biz­tosíték és 20 forint, amiért kijönnek. A Ságvári út 9. szám alatti önkiszolgáló bolt vadonat új Lehelt kapott. Töltelékárut viszont úgyszólván soha. Ak­kor minek a Lehel? — kér­deztem. Az éppen jelenlevő ellenőr szerint a tejtermékek­nek! És amikor az sincs? Horváth Sándor MONOB'Vntfn A P'E .S T: M í <5 Y E I HÍRLAP KÜLÖNKIApÁSA VI. ÉVFOLYAM, 290. SZÁM 1964. DECEMBER 11, PÉNTEK Az állattenyésztés jövője a mendei Lenin Tsz-ben A hástaji aíiatáíilomúnt/rúi is gondoskodnak Cirkuszi akrobatáknak való ügyességet kíván meg a ke­rékpár attól, aki a téli, jeges utat sem akarja gyalogszer­rel megtenni a gyömrői Pe­tőfi Tsz üvegházáig. A fagyos hó ropogott a talpunk alatt, a patak felett átívelő deszka- híd is vészesen nyikorgóit, amikor ráléptünk. A fehér színű háttérből szépen emel­kedett ki az üvegház zöldes színe, a kazánház kéményé­ből pedig fekete füstoszlop tört egyenesen felfelé. Gondosan letakart hollan­di ágyak között kanyargóit a frissen kitaposott ösvény és a vége a bejárathoz kanyarodott. Bent szorgalmasan dolgozó tsz-tagokat találtunk, a virág- és a zöldségkertészek vi­dáman beszélgettek egymás­sal. Manapság akár az ipari, akár a mezőgazdasági üze­mekben dolgozók azonnal pa­naszokkal rohanják meg a kívülálló látogatót. Ha tud segíteni, ha nem. Itt Gyom­ron, a tsz kertészetében a nyomát sem találtuk ennek. — Mióta Klein Pista bácsi beteg — ketten dolgoztunk a férjemmel — mondta Farkas Ferencné —, de most ismét hárman vagyunk, mert a vi­rágkertészetnek van egy tanu­lója is. Nyemcsók Erzsébet, a ta­nuló, éppen akkor tűnt fel az ajtóban, két kezében egy-egy locsolókanna, vízzel tele. — Most jöttem meg az is­kolából, nemrégen. Egy du­nántúli kis faluban, Alapon voltam három hónapig. De már megint otthonosan ér­zem magam itt — mutatott körül a zsúfolt hajóban. — A primulák már nyílnak, a ciklámen pedig a virág­boltban nyílik majd ki karácsonyra — mondták. A következő hajóban a zöld­ségeseket találtuk. Reichardt Sándorné vezetésével papri­kamagot vetettek az előre elkészített gyeptéglakockák- ba. — Primőr paprika lesz eb­ből — mondták. — a hollandi ágyakban pedig meleg talpon fejlődik a retek. Január vé­gén, február elején már ehet­nek belőle az emberek. Szé­pen fejlődik a hajtatott salá­ta. Karácsonyra mintegy 10 ezer fej az üzletbe vagy a pi­acra kerül az üvegházból! Szabó Istvánná, Kocsis Ist­vánná ügyes munkáját nézve nem is kételkedtünk ebben. — Üj könyvet vett az uram — vette át a szót teljesen Rei- chardtné, a főkertész felesége — és abban olvastam, hogy a május királynője salá­tát is lehet hajtatni. Annak lesz aztán nagy keletje a piacön! öreg bácsikát találtunk a kazánházban, aki úgy lapátol­ta a szenet mintha fiatalem- • bér volna. — Érteni kell ehhez kérem — mondta a pipát kivéve a szájából. — Sokkal nagyobb kazánokat is fűtöttem már! Amíg a gyömrői gőzmalom működött, mindenki tudta, hogy ki az a Szűcs Kálmán! A Pesti úton hosszú, pót­kocsikkal ellátott traktorka­raván haladt a kertészet felé. A hazafelé vezető úton már közeljártunk a temetőhöz, de még mindig élesen a fülünk­ben csengett egy régi béresdal, amit egy fiatalember éne­kelt: „Fából van a villa nyele, nem másból,..” Gyarmati Sándor MAI MŰSOR Mozik Monor: Háborús bűnösök. Ve- csés: Kallódó emberek (széles­vásznú). KÁPOSZTASZEZON (Kútvölgyi Mihály felvétele) Dani Miskapénzjutalma Idény végi sportjegyzetek Nagyot lépett előre a gyömrői csapat Ha az egyeni teljesitme- nyeket vizsgáljuk, akkor el­mondhatjuk: a küzdőszellem­mel egyik játékosnál sem volt baj. Varga kapus nem okozott csalódást. Potyagólo­kat is kapott, de többször védett kitűnően. Meg kell neki szoknia, hogy nem kell a kapuból feleslegesen kisza­ladni. A védelemben Fitos és Urbán majdnem egyforma teljesítményt nyújtott. Rádi sem keltett csalódást. (Neki nem. szabad annyit cselezni a 16-oson belül!) Fehér László csapatkapitány nem azt nyújtotta, amit joggal elvártunk tőle. Rendkívül passzívan játszott mérkőzés­ről mérkőzésre. Tóth, a má­sik fedezet viszont biztos pontja lett a csapatnak. A csatársor tagjai közel egy­forma teljesítményt nyújtot­tak. Régi „betegségük” a góliszony, ősszel is feltűnő volt. A 8. hely nem rossz ered­mény. Figyelembe kell azt is vennünk, hogy edző nél­kül készült fel a csapat egy- egy mérkőzésre. Ezen a té­ren Szabó II. József nyúj­tott segítséget, amiért köszö­netét mondanak az illetéke­sek. Reméljük, hogy tavasz­ra megoldódik az edzőkérdés és akkor még szebb eredmé­nyekről számolhatunk be. (gér) A tavaszi idény megindulá­sával nem sok jövőt jósol­tak a gyömrői labdarúgócsa­patnak a szurkolók. Már a tavaszi idény végén azon­ban sejteni lehetett, hogy alaptalan volt ez a vélemény. Tavasszal 16 pontot szer­zett a csapat. Az ősszel azon­ban nem sikerült ennyit gyűj­teni. Mi okozta a törést? A nagy­kőrösi vereség! Sokan .emlé­keznek még erre a mérkő­zésre. A helyi Építők ellen játszott a csapat és 2:l-es vereséget szenvedett. Levonu­láskor a partjelzőt inzultál- ták, s ezért három játékost tiltottak el. A mérkőzésig a gyömrőiek is esélyesei vol­tak a bajnoki címnek. A há­rom játékos „kényszerpihe­nője” azonban meghiúsította ezt a tervet. Ezután a csa­pat négyszer egymásután vesztett egy góllal. A baj­nok Nagykáta elleni mér­kőzést például végigtámad­ták, mégis 1:0 arányú vere­séget szenvedtek. De egy góllal kaptak ki a Ceglédi Vasutas tartalékgárdájától és a mendei csapattól is. Mind­ezek mellett voltak szép eredmények is: Ecsert 6:0- ra, Tápiószelét 3:l-re verte a csapat, döntetlent ért el Öcsán és Maglódon. Még az utolsó előtti mérkőzés oko­zott nagy csalódást: Örkény­től odahaza szenvedtek vere­séget. élet természetes rendje szerint távozott.. 1738-ban összesen nyolc halotti bejegyzés van. Feltűnő, hogy gyermek nincs közte. Amennyire ismerjük még az elmúlt évszázad mai mérték szerint félelmetesen nagy gyermekhalandóságát, nem képzelhető el, hogy ne lett volna gyermek halottjuk. Gondolom, hogy a gyermeksé­gében elhunyt kicsiket, a fá­ról korán lehullt gyümölcs­ként tekintették, annyira meg­szokott volt, hogy nem tartot­ták érdemesnek feljegyezni. Lapozgatom az anyakönyvet. Több évszázadnyi messzeség évtizedei peregnek ujjaim között. Gombán ma is élő Kerekes, Tassi, Ordasi, Pán- czi, Dani, Pete, Czeglédi, Er­délyi, Szemök. Csonka, stb. családok ősei sejtetnek va­lamit magukról: hogy éltek, mikor volt örömük és bána­tuk? rtscsukom a könyvet. A sok- JO féle írás szemkápráztató sorai megszédítettek. Egy év­századnyi történelmet tartok a kezemben és nagyon kicsi­nek érzem magam. De az­tán arra gondolok, hogy tu­lajdonképpen mi is történel­met írunk. De úgy érzem, szebbet és olvashatóbban Fekete János nos...” Vajon nem dobban-e meg a Gombán ma élő Sza­bók, Ordasiak és Szemőkök szíve az ősök neve hallatán? Ki tudná kiszámolni, hánya­dik generáció az a dolgos nép, amely a bronzkori vár­hegy völgyében él ma is? Ki volt az első bejegyzett há­zaspár? „1737. okt. 29. Bedő Mihály ifjú Pándról és Or­dasi Zsuzsanna hajadon.” A fürkész tekintet sok min­dent kiolvas a sorok között is szűkszavú bejegyzések­ből. Mit csudálkozunk azon, hogy Gombán Cecéről is van menyecske, hiszen már ak­kor is pándi, sőt ceglédi vő­legényekről vallanak a sorok! A fiatalok szerelme az akkori régi világ szűk kis falait is tördelte már. m z első halotti bejegyzés: Si- „1738. jan. 28. Nagy Já­nos felesége.” Ugyanazév jú­lius 25-én nagy gyász lehe­tett a faluban, mert két ha­lott is volt: ,.Csonka János fe­lesége. Ugyanazon a napon Dömösdi János.” Jó lenne tud­ni többet is: mi érte, hány éves volt, mikor meghalt? Né­ha egy kis szó: „senez” = öreg, elaggott jelzi, hogy az illető az \ Mérni csalódást érzek, am\- \ ii kor először kezembeve- \ szem. Nem éppen díszes, ! modern; félvászon kötésében, í tenyérnél alig nagyobb alak- \ jában, feketedett, sárgult \ szélű lapjaival inkább ha- Isonlít sokat olvasott, elnyűtt jregényhez, mint történelmi ér- \tékü, becses okmányhoz. \ Azután felnyitom és a sár- Igult lapok beszélni kezdenek. ! A néhol aHg olvasható, fa- \ kult kézírás letűnt századok- \ ba ragadja vissza képzeletem i,és beszél az ősökről, akik ak­ikor éltek. „Matricula Eccle- í sia Reforraata Gombaiensis l inscripta Ano 1737. Diebus l Mensis Mai... I Valami különös izgalom l lesz úrrá rajtam. Közel két lés fél század messzeségében l írták az első sorokat és míg j kibomlik előttem a kúszált so- i rok értelme, a kutatók izgal- l mából és öröméből érzek meg l valamit. í A gombaiakat, gondolom, l különösen érdekli, hogy l kikről szólnak az első bejegy­zések? „1737, máj. 5. Szabó ; János lánya Sára; jún 28. iOrdasi János fia János; Júl. 121. Szemök Mátyás fia Já­A gombai matrikula Porszlvő-bál Megszépült a kicsinyek otthona Sülyben ni van kedvük. Most azonban, amikor szombaton jött a Tél­apó. megszeppentek és nyom­ban megfogadták, hogy ezen­túl úgy mint a többiek, ők is aludni fognak. — Ez a terem, ahová most léptünk be, már a komolyabb gyermekek otthona. Zenlai Tiborné szakszerű vezetése mellett huszonhét kisgyermek játékos módon készül fel az iskolai időszakra. Ebben a csoportban Somogyi Marika és Mészáros Katika tűnik ki nagy szorgalmával. Említést érdemel a két Mikus testvér is, akik különös szeretettel látják el a naposi teendőket. Bajor Öcsi pedig örömmel öl­tözteti a kisebbeket, letérdel eléjük és még a cipőjüket is befűzi! Végül elmondta még a veze­tő óvónő, hogy szeretnének a közeli napokban bált rendez­ni, s ennek a bevételéből por­szívót és új függönyöket szán­dékoznak majd vásárolni. Krátky László A minap, a késő esti órák­ban a'sülyi óvoda mellett vitt el az utam. Meglepődve lát­tam, hogy az iroda ablakából fény szűrődik ki az udvarra. A kis helyiségben egyedül Tele­ki József né vezető óvónőt ta­láltam, éppen az iratokat ren­dezgette. Megkértem a kedves óvónőt, ne haragudjék, hogy ilyen későn háborgatom, de az óvodáról a szülőktől az utób­bi időben oly sok jót és szé­pet hallottam, s ennek hírére, meg a csalogató villanyfény­nek engedve tértem be egy kis esti beszélgetésre. Kiderült, hogy jobbkor nem is jöhettem volna! Ugyanis ré­gi panaszukat éppen a na­pokban orvosolták. A csak­nem százéves, korhadt padló­deszkákat mindenhol most tá­volították el és 35 ezer forint értékben az összes helyiségek­ben ragyogó parkettát vará­zsoltak a helyére. Léptünk za­ját sem lehetett hallani, mert a parkettát mindenütt bárso­nyos szőnyeg borította. Min­den ragyogott a tisztaságtól. — Ez a szép rend és tiszta­ság — mutat körül az óvónő i — Varga Istvánná fődajkának i és Bajor Petemé dadusnak az j érdeme. — Ebben a helyiségben hu- i szonhat három-négyéves i csöppség tartózkodik. Vala- í mennyien Bencsik Ferencné óvónő gondjaira vannak bíz­va. Van a csoportban két igen eleven kislány: Varga Katalin és Dobos Ildi, akik az előírt alvási időszak alatt so­ha nem akarnak aludni, min­dig jönni-menni és beszélget­rint az akárhogy nézzük is — szégyen, az a Dani is töb­bet kapott mint ő __ É rthetetlen és as a jó, hogy sokak előtt érthetetlen az ilyen megnyilvánulás. Dani megérdemelte a jutalmat, a százötven forintot, meg is kapta. A szóban forgó má­sik dolgozó is megérdemel­te a jutalmat, a száz forin­tot, ö is megkapta. Akik eldöntötték, hogy ki meny­nyit kapjon, nem azt mérle­gelték, hogy ki kapja, ci­gány-e vagy nem, hanem hogy megérdemli-e vagy sem. Mindketten megérdemelték, meg is kapták. —- sk — Akkoriban — a jutalmazá­sok idején, Dani Miska, a Gyömrői Építőipari Szövetke­zet dolgozója is kapott száz­ötven kemény forintot. „Jó munkaerő, cigány létére meg­becsüli a munkát, becsületes dolgozója a szövetkezetnek, jutalmat érdemel”, mondták az illetékesek. A jutalmat meg is kapta, haza is vitte, örült is a több tagú család, volt is mire elkölteni. Napjainkban egyik érte­kezleten a szövetkezetben az egyik ugyancsak becsületes munkát végzett dolgozó fel­vetette: bár ne kapott vol­na jutalmat, mert száz fo­Ciklámen és saláta karácsonyra Már nyílik a primula — Meleg talpon fejlődik a retek Látogatás egy üvegházban fiatalabb munkaerőt bevonni. Igen sok feladat vár meg­oldásra. Hosszú és kitartó munkára van szükség, amíg például a tehenészetben a há­zi törzskönyv elkészítésétől a feladatok láncolatán át a ne- gativizálást, szelektálást és a hozamok erőteljes emelését megvalósítják. Csökkenteni kell az egységre eső takar­mányfelhasználást; etetőrácsok építése a tehénistállóban — infralámpák beszerelése a sertésfiaztatókba csak ap­róbb feladat, de igen fontos. A fiatal állatgondozók munká­ba állítása csak fokozottabb anyagi érdekeltség bevezetése mellett — prémium, védőruha juttatásával — lehetséges. A takarmánybázist biztosítani kell mind keményítő, mind fe­hérje értékben. Örvendetes jelenség, hogy a közös állatállomány gyarapo­dik, de elszomorító azt halla­ni, hogy a háztáji állomány állan­dóan csökken. A távlati terv ennek orvoslá­sára is kitér. Bognár Miklós tenyésztésének jelenlegi hely­zetét: 100 katasztrális holdra 20,1 számosállat, 59,5 mázsa hústermelés, 176 hektoliter tej­termelés esik. Az állatállo­mány hozama — a malacsza­porulatot kivéve — a járási átlag felett van. Tejből az el­múlt évben a tehenek átlagos hozama 3060 liter volt. 100 te­hénre a borjúszaporulat 92 darab, ami nagyon jeles ered­mény. Drágán állítják elő vi­szont a tejet: egy liter három forintba kerül és a sertéseknél egy kilo­gramm ráhízlalás öt ki­logramm abraktakarmányt igényel. A beszámoló részletesen ki­tért a bajok okaira is. Nagyon súlyos a férőhelyhiány, ége­tően szükséges egy 50 férőhe­lyes mesterséges borjúneve­lő, 20 férőhelyes sertésfiaztató és egy 200 férőhelyes sertés- hizlalda. A meglevő épületek 80 szá­zaléka elöregedett, szerfás. A munkaerővel is probléma van. az állattenyésztésben dolgozó tsz-tagok öregek, de míg a fel­tételek kedvezőtlenek, nehéz A tél korán beköszöntött Mendén is. Mint már beszá­moltunk róla: a Lenin Tsz tagsága minden őszi munkát elvégzett és a fő üzemág, az állattenyésztés is minden ré­szében felkészült a zord idő­szak fogadására. A közelmúltban a látogatót ennél több is fogadta: a bejá­rati utakon fertőtlenítő láb­szőnyeg, az istállóknál fertőt­lenítő oldat és a legszigorúbb védekezési rendszabályok. A közelben (Rákoskeresztúr, Tá- piószecső) settenkedik a száj- és körömfájás és a szövetkezet meg akarja ettől óvni állatál­lományát. Mendén éveken keresztül tervszerűen és következetesen munkálkodtak az állatállo­mány számszerű és minőségi javításán. Legutóbb igen fon­tos mérföldkőhöz ért ez a te­vékenység: közgyűlésen tárgyalták meg az állattenyésztés fej­lesztési tervét az 1965—70 közötti időszakra. A referátumot Csiszár János főagronómus terjesztette a tag­ság elé! Elöljáróban igen őszintén értékelte a szövetkezet állat­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom