Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-01 / 257. szám

nir

•Kr»

KrKírltm

1964. NOVEMBER 1. VASÁRNAP

AKIK Miß KIM ISMERIK A KIÉT

Fiatal diákgyerek voltam, amikor nyári szünetben írno- koskodást vállaltam az egyik Szabolcs megyei gépállomás építkezésén. Sokan dolgoztak itt, idősebbek és fiatalabbak egyaránt öreg, mindenhez értő szakmunkások, s virgonc kis tanulók, akik még a kalapácsot is sután fogták a kezükbe. A sokadalomban is feltűnt azonban Józsi különös sorsa. Józsi — csak így ismerem mind a mai napig, vezetéknevét soha nem hallottam — amolyan fullajtár volt az építkezésen. Egy-egy korsó sörért szalasztották, vagy kenyérért, dinnyéért, kinek mi kellett. A pár filléres borravalóval aztán elégedetten állt odébb: összejött napi néhány forint.

Józsi pirospozsgás, Jó vágású fiatalember volt, értelmes, nyílt, szolgálatkész, ügyes kezű. Egyszer éppen tanúja voltam, amikor egy 16—17 éves tanulógyerek, a leglustább és a legtehetségtelenebb az összes között, bevásárolni küldte Józsit, s megbízását így fejezte be: „aztán egyik lábod itt, a másik ott!..Megkérdeztem Józsit, miért tűri ezt? Szomorúan lehajtotta a fejét, és cseiídesen ezt mondta: „Kérem, én nem ismerem a be- tűt!... Tanyán nőttem fel.” Ezért tűrt hát, ezért engedte el a sértő megjegyzéseket füle •mellett, s tette dolgát, végezte szolgálatát lázadozás ■nélkül. Még természetesnek is találta, hogy a tanulógyerekek foghegyről beszélnek vele, mert: „kérem ők iparosok lesznek!...”

Később aztán Józsi napszámos lett az építkezésen rendes fizetéssel, de megaláztatása, szomorú sorsa azóta is emlékezetemben él.

A napokban szinte magam előtt láttam lehajtott fejét, ahogy bevallja, mintha bűnt gyónna, hogy nem ismeri a betűt. Egy értekezleten ültem, ahol éppen arról volt szó, mennyi írástudatlan él még megyénkben is. Ha zömmel nem is úgy élnek, mint az én Józsim, de mégis a fejlődés, a kiemelkedés, a haladás reménye nélkül, végzik dolgukat, a legnehezebb munkákat, s nem tanulhatnak szakmát, sem iparit, sem mezőgazdaságit. Meg sem próbálják, hogy változtassanak sorsukon, hiszen az első percben kiderülne féltett titkuk, amit sebként hordanak magukban. Elmaradnak az élettől, nem ismerik az olvasás élvezetét, s ha rádió nem lenne a világon, még azt sem tudnák, mit jósol másnapra a meteorológia.

A legutóbbi Pest megyei felmérések szerint közel kilencezer, pontosabban nyolcezernyolcszáz 15—60 év közötti írástudatlan élt megyénkben. Nyilvántartanak még 23 ezer félanalfabétát is, aki éppencsak leírja a nevét, vagy ismer néhány betűt.

A szakemberek véleménye

szerint ezeknek a teljesen, vagy félig írástudatlanoknak körülbelül felét be lehetne vonni az alapismereti tanfolyamok munkájába, megtanulnának írni-olvasni, s minden bizonnyal kedvük lenne teljes egészében befejezni az általános iskolai tanulmányokat. Az általános iskolai tanulmányok teljes befejezése sem közömbös, ugyanis megyénk lakosságának több, mint egynegyede nem végezte el az általános iskola V—VIII. osztályát. Ennek fő oka természetesen a felszabadulás előtti tankötelezettség alacsony foka.

Miért csak felét lehet bevonni az írástudatlanoknak? Azért, mert tekintélyes részük távoli tanyákon él, más részük már kora miatt nem akar tanulni, s sokaknál a családi körülmények jelentenek akadályt.

Az ötven százalék felkutatására és beiskolázására már korábban megyei akcióbizottság alakult, majd ennek nyomán járási és községi akcióbizottságok, amelyek a KISZ, a nőtanács aktívái, valamint a a pedagógusok bevonásával felmérést végeztek. A népszámlálási statisztika és a tényleges felmérés között azonban több, mint háromezer írástudatlan „elsikkadt”. Ennek egyik oka a szégyenkezés, másik oka a lakosság állandó jellegű cserélődése, ami sajnos Pest megyei specialitás. Természetesen szép számmal akadnak olyanok is, akik az eltelt három esztendőben már elvégezték az alapismereti tanfolyamot, s ma már büszkén vallhatják magukat írástudóknak.

Az írástudatlanok nagy

számánál szerepet játszik még egy rendkívül érdekes eset Egyik községünk német anyanyelvű lakosai nem írták alá a népszámlálási adatgyűjtő íveket, mert a felszabadulás előtti népszámláláskor megtették ezt, természetesen német anyanyelvűnek diktálva be magukat, s közülük sokakat kitelepítettek aztán. Az aláírás elől kitérve aztán az írástudatlanok kategóriájába kerültek. Ennek a dolognak az érdekessége, hogy itt nem vulgárisán értelmezett írástudatlansággal állunk szemben, hanem politikai analfabétizmussal. Aki társadalmi rendszerünkben nem veszi észre, hogy a nemzetiségiek teljesen egyenrangúak, annak bizony a politikai alapismereti tanfolyam elvégzésére lenne szüksége. V

A részletes, községenkénti felmérés után nyolcszázötven írástudatlan iratkozott be az alapismereti tanfolyamra. A beiratkozottak tekintélyes része cigány, például az aszódi, a szobi és a szentendrei járásban. Domonyban, Csobánkán és Bagón külön alapismereti tanfolyamokat indítottak a cigány lakosságnak, mert egy- egy tanfolyam teljes létszámát biztosították.

Elmondhatjuk, hogy az írás- tudatlanság felszámolása társadalmi ügy lett. Kevés az

olyan község, mint például Pomáz, ahol az érdekelt szervek nem tekintették szívügyüknek ezt a fontos akciót. A járási művelődésügyi osztályok irányításával szinte valamennyi tömegszervezet részt vesz ebben a munkában. Nagy segítséget adtak az üzemi szakszervezeti bizottságok is, akik felkutatták a náluk dolgozó írástudatlanokat, elbeszélgettek velük, biztatták őket. Különösen Nagykőrösön, a konzervgyárban, s több ceglédi üzemben végzett jó munkát a szakszervezeti bizottság.

Sajnos sokkal kevesebb jót mondhatunk el a termelőszövetkezetek ilyen irányú közreműködéséről. Gyakorlatilag nincs olyan szerv, vagy intézmény jelen pillanatban a termelőszövetkezetekben, amely ilyen kérdésekkel aktívan foglalkozhatna.

Az írástudatlanság felszámolásának egyik akadálya, mint ahogy erre már utaltunk is — az emberek szégyenkezése. Rendkívül figyelemre méltó momentum ez, amellyel számolnunk kell. Ezért újra napirendre kellene tűzni, még inkább, mint eddig, az egyéni foglalkozást. Korábban is szó volt már arról, hogy fiatal falusi diplomások, elsősorban KISZ-tagok egyénileg készítenek fel írástudatlanokat a vizsgára. A kezdeti nekibuzdulás után azonban ellanyhult ez a szép vállalkozás. Most a ceglédi járás pedagógusai adják szép példáját hivatástudatuknak és áldozatkészségüknek. A Hazafias Népfront „Ki mit vállal?” mozgalmának keretében hazánk felszabadulásának 20. évfordulójára felkutatnak és vizsgára készítenek elő írástudatlanokat. Az egyéni felkészítés különben az a kubai módszer, amely szülőföldjén, Kubában, olyan gyorsan, s olyan alapvetően meghozta eredményét.

Az emberek tapintatosabb oktatását jelentené az is, ha nem az iskolában, hanem a művelődési otthonban rendeznék meg az alapismereti tanfolyamokat Ezt akár lazított formában, klubszerűén is megoldhatnák népművelési szakembereink.

Az írástudatlanság felszámolásáról nemcsak most, hanem már több alkalommal és sok-sok fórumon hangzott e) sürgetés. Nagyon kívánatos lenne, ha hazánk felszabadulásának 20. évfordulóját több ezer írástudatlanunk szellemi felszabadulásával ünnepelhetnénk meg. Erre most, az elkövetkező hónapokban nyílik utoljára alkalom. A legtöbb helyen az elmúlt hetekben komoly szervező munka folyt, s rövidesen megkezdik foglalkozásaikat az alapismereti tanfolyamok. De ezzel még ne tekintsük lezártnak az akciót. Értékes hónapok állanak rendelkezésünkre a jövő év áprilisáig. Használjuk ki ezt az időszakot, ne vegyük le a hivatalos szervek napirendjéről egyetlen napra sem ezt a rendkívül fontos társadalmi feladatot.

Tenkely Miklós

PAPP MIKLÓSI

VERS, MAGUNKRÓL

Két virág vagyunk fehér és fekete virág hívásaink a hegyekről visszaverődnek torz a hang

vagy mi nem beszélünk érthetően

két virág vagyunk együtt a világbozótban nem könyebb mint nagy verset írni van annyi mint az atom óriási árnya virágul nehéz beszélni

két virág vagyunk májusi téli virág illatot jaj csak éreznék mindig labdázni templomos végtelen örömmel úgy szeretnék

két virág vagyunk lila és piros virág bontjuk egymást szeretjük egymást s messzire van a tiszta mező az a csodálatos távol

Három szót akarok hinni békét simogatást

s nincs messze az a messzi mező úgy adjuk egymást magunknak egyformán hogy nagyobbak legyünk

n9€ú(lo itt Qdouim.J!”

állandóan idegesít az a gondolat, hogy miért nőm, tudunk mi magyarok is valami igazán nagy filmet csinálni ? Valami grandiózus szuper produkciót? Na nem a magyar történelemből, mert azt minden gyerek ismeri nálunk, külföld viszont semmit sem tud róla. Ez túl merész dolog volna. Járt utat a járatlanért ne hagyd el. Mondjuk a Cleopátrút. Ez jó ötlet volt az az amerikaiaknak, tehát biztosan beválna nálunk is... Hogy ez plágium? Ugyan kérem. Módosítani kell. Teljesen más szemszögből nézni a dolgokat és akkor egy egészen új produkció válik belőle. Csináltunk mi már így egy pár új filmet, regényt és színdarabot! De az én ötletem valóban egészen új: Tegyük az egész történetet a jelen korba. A szereplők, jelmezek és a kulisszák kor- hűek lehetnek. Csupán a kellékeken és a felfogáson kell modernizálni. így: a ntonius haladó szellemű fi modern ember. Cleopát- ra viszont konzervatívon ragaszkodik a múlthoz. Telefonon értesíti Antoniust jöveteléről, de az érte küldött szárnyashajó helyett inkább egy ladikon bonyolítja le a találkozást. Antonius veresége után a római légiók szuperszonikus . gépei bombázzák Alexandriai és interkontinentális, ballisztikus rakéták paszterizált hidrogénbombákkal lövik a várost. A lakosság smir szappannál mossa a házfalakat — ez lehetne egyben reklám a „Háztartási Bolt”-nak (ez is hoz valamit a konyhára). — Végül azonban mindenki külföldre megy az 1BUSZ- szal és csak ketten maradnak. A kapunál már nyomja a csengőt az ellenség. Antonius nem dől kardjába, hanem kilövi magát az űrbe. Cleopátra mélységesen felháborodik — e szentségtörésen és interurbán mérges kígyót rendel a Boy-szolgálat által az aránylag még épen maradt állatkertből. Kígyó azonban nincs, mert az általános zűrzavarban leöMösték őket és bőrüket eladták egy maszek cipésznek.

Cleopátra dühében az összes alkalmazottakat áthelyezéssel vidékre akarja küldeni, mire mindenki őrülten dolgozni, illetve kígyót hajszolni kezd. Sokan külföldi rokonaikat is igénybe veszik, de még a leghasználtabb kígyóra is hetven százalék a vám. Közben a kapust lepénzelik, aki belépő cédula nélkül beengedi a római hadsereget. Cleopátra éppen ágyastól meztelenül fürdik egy márvány medencében — így most már ki lehet bírni, hogy csak 16 éven felülieknek és ez biztosítja a sikert — mikor belép a győzedelmes Cézár. Sikoly, pirulás, „Igen?".... „Nem!” — „Igen” — „Nem”, aztán már csak csupa „Igen” és csók elölről, csók oldalról, csók felülről. Tükör a tetőn, tükör a falakon, és tükör az ágy alatt. A vezérkar énekkórusa dicsőíti az ifjú párt, a balzsamozók tánczenekara Beatles-számot játszik és a külföldről visszajött alattvalók japán magnót és borjúhúst hoznak az új főnöknek.

B. Tóth Miklós

Szabó Pál:

A KUGLI

Ügy válogat a golyók között, mintha a nyereség máris a markában volna. Nem a pénzért, mint összegért, hanem a nyerésért.

— Szerencsés kezed van, hallod! — fanyalog a traktorista.

Az iménti pózzal veselkedik neki megint egyszer, kétszer, háromszor és durrbele!

— Bal spiccre volt! — rikkantja Mirnák Károly vígan. Igaz: a golyó észnélkül kaló- tyol össze-vissza. Szóval, olyan vángli lett ebből a dobásból, mint a pinty. Na de, mindössze három fáról van még szó. Négy már van, négy meg három az hét és ezt nemcsak mindenki tudja, hanem mindenki számolja is. Kiváltképpen azok, akiknek a pénze ott van ni, a földön.

A golyó megint kirepül, de túl a dobódeszkán ért földet. Hiába szórta szét a fennálló babákat.

— Meritlás volt! — rikkantják egyszerre a fogadók és gyorsan kapkodják fel a pénzeket.

— Hiába na, — mondja Bogdán. — Nekem nincs szerencsém. Tegnap se volt szerencsém, ma sincs, holnap se lesz ...

Mirnák rikkant, s közben

VXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXX

yasypyg.- «p: vw-- -- v '

■ "> ■ xtxy •• •M-xv-v-'-' : ...

m

k

>• U" •' ^ ^

’v-:•

•- ‘ • 4

'C-í y K > |

*■

* V,'

Őszi kirándulás

(Foto: Kotroczó)

1 BOGDÁN KÁROLY, takarmányj --------------------- kezelő es

2 raktáros előrehajolva áll a í kuglizóban. Jobb kezében a í golyó, egyszer előre lendíti, | egyszer hátra.

^ — Nem lesz hét fa, van rá

^ egy tízesem! — mondja ^ Mirnák Károly brigádvezető £ és egy tízest a földre dob. # Bogdán a pénzre sandít, de £ a golyó csak lendül. Most £ egy másik ember szól.

^ — Itt is egy tizes, hogy nem

£ lesz! — s ismét repül egy £ tizes.

^ A golyót a hóna alá csapja, 4 zsebében kaparász. S ledob 4 a földre két tízest. Fiatalok £ és idősebbek csomóra gyü- £ tődnek, s nézik a pénzt, s £ nézik Bogdánt.

^ — Kinek kell még egy hu£ szas? — kérdi Bogdán kihi- ^ vön, és meglobogtatja a £ pénzt. Aztán csak úgy, lepöc- í centi a földre. A pénz száll, mint a falevél a fáról, s innen ^ is mellé repül megint egy ti- ^ zes, onnan is. Egy lendület ^ előre, hátra, s aztán durr. Be- '/f levágott. A golyó szinte csú- ^ szik, mintha a pálya jeges 4 volna, a babák csörömpöl- > nek, s ahány ember, annyi í nyak mered a fa felé.

— Négy! — mondja kissé £ meghökkenve Mirnák. — Még í két dobás van. .

a pénzeket simogatja, s tárcájába teszi:

— Akinek a mai világban szerencséje nincs, annak esze sincs... — Kacag Mirnák. — Gyere. Ne csüggedj — sörrel kínálta — szerbusz!

Bogdán hátrább lép, s szinte szónokolva mondja:

— Nem szerencse, vagy nem szerencse kérdése itt semmi. Nekem jó három gimnáziumom van, éppencsak hogy ... nem érettségiztem és mégis, mi vagyok? Felkelek már hajnalban, háromkor, de sokszor kettőkor, mert a jószág nem vár, aztán... az elnöknek. még annyi sincs, mégis ő itten az elnök. De én nem udvariok. Neki meg éppen nem udvariok.

— Aki szép lányt akar, annak udvarolni kell...

A KÖZELBEN autó áll meg. Aj---------------to csapódik, s

h

árom ember megpakolt aktatáskákkal igyekszik keresztül a gyepen az iroda felé.

— A ... járásiak. Biztosan most jönnek köszönteni az elnököt.

— Igen! A ... kormányki- tüntetés!

— Hát persze. A szövetkezet mégiscsak jól megy, ez az igazság. Viszont az is igaz, hogy ebben igen nagy szerepe van az elnökünknek is, — magyarázza Mirnák.

— Neki? Nagy szerepe? Nekem van nagy szerepem, meg neked, meg ... mindenkinek, aki két kezével vagy az eszé-