Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-07 / 262. szám

2

i'tai

MEGYE*

k/Círlap

1964. NOVEMBER 7, SZOMBAT

ÚJRA FELFELÉ

Kilábal a hullámvölgyből az inárcsi termelőszövetkezet

Mezőgazdasági közvéleményünk még tavaly ilyenkor is úgy tartotta számon az inár- csi Március 21 Termelőszövetkezetet, mint a megye egyik legjobban működő, országos hírű, közös gazdaságát. Nem is múlt el hét, hogy ne foglalkozott volna vele a sajtó vagy a rádió, fel ne kereste volna Inárcsot valamilyen küldöttség. A szövetkezet rá is szolgált erre az elismerésre.

Megalakulástól kezdve

fokról-fokra eredményesebben

gazdálkodott, hamar kialakította a nagyüzemi kereteket, s alig három év alatt 40 millió forintra gyarapodott a vagyona. Évente már 20 millió forintnyi árut ad a népgazdaságnak. Abban pedig, hogy az inárcsi tsz mintagazdasággá fejlődött, nagy része volt Petényi István elnöknek. Ez a jó képességű helybeli parasztember kiváló érzékkel fogta össze a falu gazdáit, ötletei, ügyes elgondolásai csak gyümölcsöztek a közösnek.

Annál nagyobb meglepetést okozott Inárcson az 1963-as zárszámadás. Kiderült, hogy az eddig csak dicsért, jó nevű és gazdag szövetkezet fizetésképtelen. Sőt, több mint ötmillió forint mérleghiánynyal zárja az évet.

A viharos közgyűlés, amelyen a sikertelenség nyilvánosságra került, pánikhangulatot keltett a tagok között. Ügy érezték a szövetkezet gazdái, félrevezették őket s emiatt persze a legtöbben csak az elnököt hibáztatták. De nemcsak a tagok bizalma ingott meg a vezetésben, hanem egyenetlenség támadt a vezetők között is. A teremtő munka helyett Inárcson lábra kapott a bizonytalanság, s mérgesítette a kritikus helyzetet a rosszindulatú sugdo- lózás.

Nyolc hónap múlt el azóta, s a több, mint fél esztendő már sejtetni engedi, merre is halad az inárcsi termelőszövetkezet. hogyan lábal ki a hullámvölgyből. Ami mindenképen előremutat:

ismét a régi szorgalommal

dolgoznak a tagok. Ennek eredményeként a 'háromnegyedévi tervfelmérés több üzemágban jelentékeny hasznot mutatott ki. A növénytermesztők 320 ezer forinttal termeltek többet a tervezettnél, a zöldségtermesztők csak zöldpaprikából 1 009 000 forinttal adtak több árut. Szeptember végéig a szőlő és a gyümölcs 133 000 forintnyi többletbevételt hozott. Az állattartásból származó haszontűlteljesítése 618 000 forint.

Ugyanakkor még tetemes összeg terheli a szövetkezetét az elmúlt évről. A lápföld eladásából például másfél millió forint. Bíztató viszont, hogy az időszerű tennivalókat most is példamutató gyorsasággal végzi a termelőszövetkezet.

Bobák István főkönyvelő szerint a jelenlegi hitelállomány, a folyó évi üzemviteli költség és a tagok járandóságának kielégítésére 15 millió forintra lenne szüksége év végéig a termelőszövetkezetnek. Ezzel szemben a legutóbbi felmérés — figyelembe véve a várható bevételeket — 12 millió forint összbevétellel számol. Két és fél- hárommillió forint hitel kellene ihát az átmeneti fizetésképtelenség megszüntetéséhez, mivel a mérleghiányt még nem tudta kigazdálkodni a tsz.

Amikor a szövetkezetben eluralkodott a bizonytalanság, Csálkány Zoltán járási párttitkár saját maga járt házról házra Inárcson, hogy megmagyarázza a tagoknak:

átmeneti nehézségről van szó,

s meggyőzze őket: rajtuk múlik, mikor jön egyenesbe a gazdaság.

— Tudtam — mondja Csákány Zoltán —, hogy a legfőbb bajt a savanyító üzem okozta. Jót akartak a tsz vezetői, de nem mérték fel a reális lehetőségeket. Hiányzott belőlük az előrelátó közgazdasági szemlélet, s így a

DÍSZÜNNEPSÉG BUDAPESTEN

Most folyik a területrendezés, véleményem szerint kisebb területen is eredményesen tudunk majd gazdálkodni. A szövetkezetben 36 párttag van, elkészítettük már a munkatervünket, segíteni akarunk a vezetésnek, az elnöknek, hogy minél hamarabb kilábaljunk a nehézségekből.

Szabó Pál, a helyi tanács' elnöke így vélekedik:

— Sok a tennivaló még nálunk. Szétaprózott az erő, a tsz idejét múlt üzemszervezéssel dolgozik. Nem vált be a tőzegtelep, gondot okoz a kettős bérezés. Ha a vezetés e hibák tanulságait levonja, munkáját harmonikusan ösz- szefogja, nem lesz baj.

Petényi István elnök már szemmelláthatóan jobb kedvvel, bizakodva dolgozik.

— Ott tartottam — mondja —, hogy lemondok. A járási pártbizottság titkára azonban nem hagyott magamra, ez nekem is erőt adott. Láttam, nincs értelme a meddő töprengésnek, neki kell fogni a munkának. A bajok okai ismeretesek, most azon kell gondolkodnunk, hogyan tegyük rendbe minél hamarabb a szénánkat. Eddig még a mi szövetkezetünk semmiféle dotációt nem kért s a termelési hiteleken, valamint a felvásárlás után járó kedvezményeken kívül más támogatást nem vett igénybe. Most, hogy ezt a nehéz időszakot áthidaljuk, égetően szükség lenne a gyors segítségre. Kérjük felettes szerveinket, tegyék ezt lehetővé. Én levontam a tanulságokat. s úgy érzem, azok az intézkedések, amelyeket még végrehajtunk — az ésszerű területrendezés, munkaszervezés, takarékosság — elérik a hatásukat Meg fogjuk állni a helyünket, a népgazdaság a jövőben is számíthat ránk.

Akik az inárcsi Március 21 Termelőszövetkezet múltját és jelenét ismerik, ugyancsak hiszik és vallják, hogy ez a gazdaság életképes és

rövid idő alatt kiheveri

a váratlan megpróbáltatásokat. Ahhoz azonban, hogy Inárcson normális mederbe terelődjék a szövetkezeti élet, szorosabbá váljon a tagok és vezetők együttműködése, még sokat kell tenni. A megyei pártbizottság, a megyei tanács és a járás segítsége a helybeli pártszervezet támogatása, az elnök visszanyert munkakedve mind-mind biztosíték ahhoz, hogy ez mihamarabb bekövetkezik. Súlyán Pál

(Folytatás az 1. oldalról.)

tokra, mert azok helyesen elemzik korunkat, helyes következtetéseket vonnak le napjaink gazdasági és politikai helyzetéből.

— Hazánk felszabadulása óta huszadszor ünnepeljük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom dicső évfordulóját. Ez az évforduló magyar ünnep is, mert

népünk sorsa összefonódik az októberi forradalommal.

Hozzáfűzi a Nagy Október idején vívott közös harc, az 1919-es Tanácsköztársaság dicső emléke és az, hogy 1945- ben a szovjet hadsereg szabadította fel hazánkat. így vált lehetővé, hogy valóra váljanak a költő szavai: „Ez itt most már a mi országunk, itt most már a mi kezünk épít”.

— Felszabadulásunk huszadik évfordulójának előestéjén a szocializmust építő magyar nép nagyszerű forradalmi vívmányokat vallhat magáénak. Az elmúlt két évtized eredményei, tapaszta- latai bizonyítják, hogy népünk jól élt a szabadsággal.

Ami ma szocialista hazánkban történik, az a marxizmus—leninizmus általános érvényű tanításainak alkalmazása a magyar viszonyok között.

— Két évtized alkotó munkájával és harcával örökre és visszavonhatatlanul felszámoltuk hazánkban a dolgozó emberek kizsákmányolását. Népünk a munkásosztály vezetésével lerákta a szocializmus alapjait, s most szilárd léptekkel halad a kitűzött cél, a szocializmus teljes felépítése útján.

Pártunk VIII. kongresszusa megállapította: társadalmunk egységesebbé vált. Megvalósulóban van történelmünk nagyjainak legszebb álma: a magyar nép egysége. A szocializmus alapjainak lerakása mérföldkő a.szocialista nemzeti' egység kialakítása útján, mert nincs többé olyan társadalmi ellentét, amely megbonthatná népünket.

— A szocialista építésben elért eredményeinket pártunk reálisan értékeli. Világosan látjuk nehézségeinket, tennivalóinkat is, további előrehaladásunk záloga: a jobban szervezett, lelkiismeretesebb, eredményesebb munka.

— A szocialista építőmunkánk vezető ereje a párt.

A párt egységes, ezt az egységet az ellenforradalom elleni harcban kovácsoltuk ki. Pártunkban visszaállítottuk jogaiba a lenini normákat. A kollektív vezetés elvét gyakorlattá tettük. Á párt és a nép viszonyát a kölcsönös bizalom jellemzi, népünk magáénak érzi a pártot, amely minden fontos kérdés eldöntésénél tanácskozik a dolgozókkal. Politikánk a dolgozó nép érdekeit fejezi ki. Ennek a politikának, a nép szolgálatának nagyobb terheit a kommunisták vállalják. Ugyanakkor pártunk eleget tesz a szocializmus frontján reánk háruló nemzetközi kötelességeinek is. Ezért erősítjük összefogásunkat a szocialista országokkal és mindenekelőtt népünk hűséges barátjával, a Szovjetunióval.

— Pártunk politikája: népünk erőinek összefogása a szocializmus teljes felépítésére

egyben nemzetközi összefogás is függetlenségünk és szocialista vívmányaink védelmében, a béke és a haladás szolgálatában. Nincs biztonságban a szocialista építés a szocializmus erőinek összefogása nélkül, nincs internacionalizmus a Szovjetunióhoz való baráti ragaszkodás nélkül.

— Külpolitikánkat alapvetően meghatározza, hogy hűek vagyunk" a szocialista világ- rendszerhez, a varsói szerződéshez. Ez biztosítja, hogy csorbítatlanul megőrizzük állami szuverénitásunkat és békében építhetjük hazánkban a szocializmust. Küzdünk a szocialista országok egységéért, erőink növeléséért, a proletár internacionalizmus szellemében ápoljuk a szocialista országokhoz fűződő testvéri kapcsolatainkat. Ezt szolgálják a szocialista országok vezetőivel az utóbbi időben folytatott tárgyalásaink is.

A békés egymás mellett élés alapelveiből kiindulva a Magyar Népköztársaság kormánya arra törekszik, hogy elősegítse a vitás nemzetközi kérdések békés megoldását és az egyenjogúság alapján a világ mind több országával rendezze és fejlessze politikai, gazdasági és államközi kapcsolatait.

— A szocialista országok gazdasági, politikai és katonai erejének állandó gyarapodása a szocialista világ- rendszert az emberi társadalom fejlődésének döntő tényezőjévé teszi.

— A moszkvai atomcsend- szerződés, a világűr „atomfegyver-mentesítése” a hasadó anyagok gyártásáról

szóló pozitív megállapodás azt mutatja, hogy a kommunisták, a munkásosztály, az összes dolgozó és béke- szerető erők munkájának és harcának eredményeképpen ma már nem ábránd, hanem valóság az a kor, amelyben a pusztító világháborúkat kiiktatjuk a társadalom életéből.

Ezek az állandóan és folytonosan növekvő erők, a népek békevágya, teszi lehetetlenné, hogy az időközönként megújuló imperialista provokációk ne szélesedjenek világháborúvá, korunkban hatalmas erők, egész világrészek népei, különböző társadalmi rendszerű országok küzdenek a békéért

— A béke, a szocializmus és az emberi haladás legkövetkezetesebb harcosai a kommunista

pártok.

E világtörténelmi küldetésük teljesítésének elengedhetetlen feltétele a munkásosztály, a marxista—leninista pártok egysége és közös erőfeszítése.

— A nemzetközi munkás- mozgalomban viták folynak. Mi hívei vagyunk az elvtársi vitáknak, tanácskozásoknak. Az a véleményünk, hogy meg kell vitatni a kapitalista világban, a munkás- osztály harcában, a nemzeti felszabadító harcban 1960 óta végbement változásokat, a szocialista építésben elért fejlődést és ki kell tűzni az új feladatokat. Célunk, hogy erőnkhöz képest hozzájáruljunk a tanácskozások sikeréhez és olyan elvi alapot dolgozzunk ki a testvérpártokkal együtt, amely elfogadható minden marxista—leninista internacionalista számára és iehetővé teszi ösz- szefogásükat.

— A, Nagy Októberi Szocialista Forradalom negyven- hetedik évfordulóján

szívből köszöntjük a testvéri szovjet nép vezetőjét, a Szovjetunió Kommunista Pártját, annak lenini központi bizottságát, amely szilárdan és állhatatosan hajtja végre a XX. és a XXII. kongresszuson kialakított irányvonalat. Köszöntjük, a Szovjetunió népeit, amelyek soraikat szorosra zárva harcolnak a szebb holnapjukért, a kommunista társadalom felépítéséért.

A magyar nép a nagy október szellemében folytatja harcát a szocializmusért és szövetségben a világ haladó erőivel, az emberiség békéjéért.

nyereszkedo elemek könnyen félrevezethették őket. A MÉK még 1963 végén is kilónként 50 fillérért átvette volna a raktáron levő nagy mennyiségű savanyúságot. Az inárcsiak viszont azt remélték, ennél jóval többet kapnak érte, ha beköszönt a szezon. Fordítva történt. Az ötmilliós készlet jó 'részét el sem tudták adni. Miután ezt látták a tsz vezetői, a készletet aktiválni akarták, azaz beállítani a mérlegbe. Mi persze nem engedtük. így ugrott ki váratlanul a nagy mérleghiány. Perényi István jó szándékáról meggyőződtünk, ő mindig arra törekedett, hogy a tsz boldoguljon. Csák túlságosan le volt terhelve, erején felüli feladatokkal bíztuk meg. Kérésünkre vállalta el a sári Fehér Akác Tsz vezetését is. Hogy mennyire a közösség érdekeit tartotta szívügyének, arra jellemző, hogy a másodelnöksége után járó fizetést fel sem vette. Nemcsak a tagság többsége, a járás is bízik Perényi Istvánban, fontos, hogy a jövőben körültekintőbben dolgozzék, szedje össze magát, ne üljön fel a mendemondáknak.

— Többször elhangzott, hogy Inárcs a mérleghiány után magára maradt, A járási párt- bizottság nem hagyta cserben a szövetkezetei. Sőt, a közgyűlés után mi javasoltuk, hogy a kátyúba jutott gazdaságot ki kell segíteni, hitelt kell neki adni. Erős szövetkezetről van szó, amely 'ki tud és ki is fog lábalni a nehézségekből.

Mit mondanak a tagok?

Eddig megnehezítették az átszervezés alatt levő gazdaság vezetését a különféle pletykák. Vannak, akik „úgy tudják”, hogy az elnök menni fog. Viszont sokan hangoztatják, ha Perényi István elkerül a szövetkezet éléről, ők sem maradnak tovább. Egy mindenképpen bizonyos: a

túlnyomó többség bízik Perényi Istvánban.

Helik János párttitkár is bizonygatja: a tagok munkakedve kifogástalan, a hangulat jó.

— És bár igaz — mondja

—, a savanyító üzem létrehozását, felfejlesztését én is

úgy ítéltem meg, hogy jó

lesz, most már másként látom. Egyéb okok is súlyosbították a szövetkezet helyzetét. Hatvan holdnyi árpa került víz alá, a termés tönkrement.

Azon a napon - és ma

Igazán ki gondolt volna arra ezen a reggelen, itt a Vasút utca által elválasztott, de egyébként szorosan együvé tartozó két nagy község, Irsa és Alberti lakói közül, hogy milyen nap van? És vajon egyáltalán tudták-e, mit jelent a világ számára november hetediké? Néhányan, az olyan emberek, mint Kutas Emil, vagy Kocsis Pál, akik 1919-ben, a a Tanácsköztársaság idején csatlakoztak Október eszméihez^ biztosan tudták. De talán a húsz év előtti reggelen, amikor az első vöröscsillagos szovjet harcosok megjelentek a községben, nekik sem jutott eszükbe.

De azóta mindig, a szürke köznapokon is, friss virág díszíti a katonák szerény kis emlékművét. Azokét, akik itt estek el, ezen a napon mindannyiunk új életéért.

*

Az ágyúdörgést, a fegyverek zaját már napok óta idesodorta Cegléd felől az őszi szél. ; Amikor a németek parancsot | adtak a község kiürítésére, az ! alberti orvos. dr. Kardos Mik- ; lős azt mondta a kollégájá- I nak:

i — Nekünk itt kell marad- Inunk, együtt a lakossággal, j Ö maradt, a másik elment, i ö már akkor több mint har- ■ mine éve itt élt. itt evógvított í a közséaben. Mindenkinek így «mondta, aki tanácsért jött ! hozzá:

! — Hová mennénk"! Ne hagyigyuk el otthonunkat.

És elvágta az éjszakai sötétben a háza előtt húzódó német híradókábelt: minek azV Másnap bejöttek DánszentMég most is emlékszik arra az éjszakára, amikor egy motoros katona felzörgette:

— Gyere, siess, ülj fel, elviszlek Mikebudára. Gyereket szül egy asszony.

Sötétedés után gyalog rótta az utcákat, ment szünet nélkül a betegeihez. Az őrszemek lépten-nyomon kiáltottak: sztoj, ki vagy? Rávilágítottak, megismerték, és cuppanós csókokat nyomtak az arcára.

Mondogatta is a doktor a feleségének:

— Több csókot kapok tőlük, mint tőled.

•k

Tizenkétezer holdja, tizenkétezer lakosa van Albertir- sának, de a tizenkétezer közül a tizenkétezer holdon, a két termelőszövetkezet, a Szabadság és a Dimitrov birtokán, összesen alig több mint ezren dolgoznak. A többiek, nők és férfiak, fiatalok és középkorúak, nagy többsége naponta utazik, a fővárosi üzemekbe jár munkába. Termelőszövetkezeteink mégsem maradnak el. Igaz néha, különösen tavasztól, őszig lenne tennivalója több embernek is. De itt is, mint másútt, tényként kell tudomásul venni: az ipart még akkor is szívesebben választják az emberek, ha az keresetben, jövedelemben, ugyanannyit, vagy nem sokkal többet biztosít. A község határában ezért egyre több gép pótolja, helyettesíti az embert. A Szabadságnak és a Dimitrovnak már

saját önálló gépparkja van, külön javítóműhelyekkel. A gépekre alapozzák az olyan termelési ágakat is, amelyekben még néhány éve csak gyailogmunkások dolgoztak. A Dimitrov 200 hold szőlőt telepít folyamatosan, a széles sorok között traktor vontatta munkagépek végzik a munkát a különböző művelési időszakokban, a Szabadság száz holdnyi nagyüzemi gyümölcsöséhez hasonlóan.

Persze a gépekhez, az új agrotechnikához, az öntözéses múveléshéz, a modern állat- tenyésztéshez, már nem elegendő a régi szántó-vető emberek tapasztalata. Ezért tanulnak a termelőszövetkezetek tagjai Albertirsán is a kihelyezett mezőgazdasági technikumban, és a téli időszakra tervezett hároméves esti szak- tanfolyamokon. A Dimitrov- ban például állattenyésztési szakon 26-an, a növénytermelési ágban 28-an tanulnak, a korszerű szőlőművelést pedig negyvenen sajátítják el.

Szakemberre — ha a most tovább tanulók életkorát tekintjük — még többre lenne szükség. Mert bizony a Df- mitrovban is kevés az a hét gyerek akit mezőgazdasági tanulónak szerződtettek, minden szakágra ha egy-egv jut közülük. És bár dicséretes dolog, de mégis kevés az a három ösztöndíj, amit helybeli párasztfiataloknak adott eddig a szövetkezet. Pedig, hogy ez mennyire „kifizetődő” befektetés, azt már az idén is tapasztalni lehetett.

Erre a legjobb, példa Nagy Gábor esete. A fiú édesapja régi, hozzáértő gazda, most

szőlészeti brigádvezető a tsz- ben. A Gabi gyerek mellette nőtt fel, s amikor az általános iskolát elvégezte, a szövetkezet ösztöndíjjal mezőgazdasági technikumba küldte. Míg tanult, az elmúlt években minden nyáron itthon volt, Már diákkorában kombájnra ült, aratott. Azután, amikor leszállt róla, beállt a gyalogosok közé, borsót szedni. Tavaly végzett és most mint mezőgazdász-gyakornok itthon dolgozik. Ahogy mondják róla: erre a mokány, barna gyerekre mindent rá lehet bízni. Már irányító munkát végez, az egyes üzemegységben. Ért az állattenyésztéshez, a takarmányozáshoz, a gépekhez. Ismer mindenkit és őt is ismerik, hozzá tud szólni a közös dolgaihoz. Az idősebbek ■ között is van tekintélye, elfogadják a szavát, a tanácsait.

Amikor ott jártunk, nem találkoztunk vele. Reggel óta járta lóháton a határt: hiába, vetni kell. De mindenkitől hallottuk: Nagy Gabira igazán büszkék a tsz-ben. Azt mondják, hozzá hasonló fiatalok kellenének ide ...

*

Ilyenkor, hétköznap délelőtt a művelődési házban nem pezseg, nem lüktet az élet Az ifjúsági és értelmiségi klub, meg a különböző szakkörök tagjai esténként tartják összejöveteleiket, az ötven tagú termelőszövetkezeti vegyeskórus is akkor gyakorol, a könyvtár, a mozi is a nap másik felében telik meg. De azért ilyenkor is komoly munka folyik itt mindennap. Két-hámiklós irányából az oroszok. Kardos doktor kezében a táskájával elindult a betegeihez. Bent a főutcán találkozott az iderendelt „város”-parancs- nokkal, Maszlov őrnaggyal. Amikor a szovjet tiszt meglátta, átölelte, megcsókolta. Ügy, mint a régi barátot, akivel nem találkozott hosszú idő óta. Azután így szólt az őrnagy:

— A községházára jöjjenek be dolgozni a tisztviselők. Holnap reggel pedig nyittasd ki az iskolákat és a templomokat.

Így indult meg az élet a faluban.

A doktor jólelkű embereket ismert meg az oroszokban.