Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-05 / 260. szám
MM. NOVEMBER 5, CSÜTÖRTÖK PEST Mterei '^JCírlap 120 lakásszövetkezet működik az országban Az Építésügyi Minisztérium és a Szövetkezetek Országos Szövetsége között létrejött megállapodás alapján a szövetkezetek megyei központjai — a MESZÖV-ök — széles körű segítséget nyújtanak az ország „legfiatalabb” szövetkezeteinek, a lakásszövetkezeteknek. A patronálás — mint a SZÖVOSZ-nál elmondták — elsősorban arra irányul, hogy a lakásszövetkezeti tagoknak átadják a szövetkezeti élet szervezésében szerzett több évtizedes tapasztalataikat. segítik továbbá a lakás- szövetkezetek ügyvitelét, ellátják jog- és érdekvédelmüket. A patronálás jelenleg már 12 megye 120 — együttesen tízezer tagot számláló — lakásszövetkezetekre terjed ki. (MTI) Működjenek együtt a szülök a nevelőkkel Eredményesen dolgoznak a nöianársok pedagógiai bizottságai Az egészséges lelkületű, kiegyensúlyozott idegrendszerű, korszerű világnézettel és műveltséggel rendelkező generációt csak az iskola és a szülői ház azonos elvű nevelésével lehet elérni. Mind több szülő belátja ezt, jó szándéka ellenére még sem nyújthat teljep értékű segítséget az iskolának. Nem ismeri a korszerű nevelési elveket, s ha hallott is róluk, nincs megfelelő pedagógiai ismerete alkalmazásukhoz. Szerencsére a szülők nagy többsége — különösen az édesanyák — mindjobban igénylik, hogy ismereteiket bővíthessék, elvi segítséget kapjanak a helyes gyermekneveléshez. A Pest megyei Nőtanács ez év tavaszán ez igény kielégítésére hozta létre a pedagógiai bizottságot. Gépkocsi nyereménybetétkönyv sorsolás több mint 170 autóval Az Országos Takarékpénztár november 18-án, Pesterzsébeten rendezi meg a gép- kocsinyeremény-betétköny- vek 14. sorsolását. A húzáson az eddigieknél is nagyobb számú, több mint 170 nyereményautót sorsolnak ki az immár kétszázezret meghaladó 5000 és 10 000 forintos betétkönyvek tulajdonosai között. Ezúttal Moszkvics, Wartburg, Trabant, DKW, BMW, Renault és Simca gépkocsik találnak gazdára. A húzás után már megközelíti a másfélezret a betétköny-sorsoláson nyert autók száfna. A sorsoláson a július 31-ig váltott és október 31-én még érvényben volt gépkocsinye- remény-betétkönyvek vesznek részt. (MTI) Kitűnőre vizsgáztak a magyar vadászati trófeák Külön aranyérmet nyert a magyar pavilon Az október 23-án Firenzében megnyílt és november 8- án . záruló Nemzetközi., Vadászati Kiállításon rangsorolták a kiállításon részvevő 13 ország vadászati trófeáit és a pavilonokat. Tóth Sándor, az Országos Erdészeti Főigazgatóság vadászati és vadgazdálkodási osztályának vezetője a kiállítás tapasztalatairól adott tájékoztatójában elmondotta, hogy a kiállítás zsűrije Magyarország és Jugoszlávia pavilonját tüntette ki aranyéremmel. A részvevő országok közül Jugoszlávia kiváló gímszarvas- és őzagancsaival, Csehszlovákia mufloncsigáival, Románia medve-, zerge- és vaddisznó-, Olaszország Afrikából származó trófeáival, Magyarország pedig elsősorban a hibátlan szarvasagancsaival, valamint kiváló minőségű dámlapátjai- val aratott sikert. Jellemző például, hogy a magyar pavilonban bemutatott — az utóbbi két év „termését” képviselő — 12 szarvasagancs mindegyike aranyérmet kapott. A bemutatott hat dámlapát közül ötöt arany-, egyet ezüstéremmel, az ugyancsak hat őzagancsból négyet arany-, egyet pedig ezüstéremmel tüntettek ki. Ezenkívül két vaddisznó arany-, kettő ezüst-, öt pedig bronzérmet, öt mufloncsiga bronzérmet kapott. A dám- trófeák vetélkedésében Magyarország szerezte meg az abszolút győztesnek kijáró színaranyból vert érmet. A magyar apróvad-gazdál- kodást, illetve vadászati kultúrát bemutató diorámák és dokumentumok már a kiállítás első napjaiban a látogatók ezreit vonzották a pavilonba. A különböző országokból ösz- szesereglett vadászok körében különösen nagy érdeklődés tapasztalható a magyarországi fácán- és víziszárnyas- vadászatok iránt. Hasonlóan nagy sikere van a magyar nép- művészeti cikkeknek: a kiállítás látogatói közül igen so• kan vásároltak a magyar pavilon vadászati vonatkozású eoxlék tárgyaiból....A. vadászati filmek fesztiválján hamarosan bemutatják Novákovics András őserdő a Duna partján című dokumentumfilmjét. A rendező a gemencei vadrezervátum festői szépségű tájain a vadfélék legsajátosabb életmozzanatait kapta „lencsevégre”. (MTI) Megemlékezés az ellenforradalom áldozatairól A szürke novemberi égből néha-néha egy csepp eső hullott az emberek vállára. A megyei tanácsháza udvarán az egyetlen nagy fa már elhullajtotta leveleit, nem zöldéi! már más, csak a koszorúk fenyője. A nyolc évvel ezelőtt meghalt hősöket, az ellenforradalmárok áldozatait gyászolják, az ő emlékükre gyűltek össze a megyei szervezetek képviselői, hogy mint minden esztendőben, idén november 4-én is leróják kegyeletüket. Elcsendesedik még a suttogás is, amikor a Himnusz elhangzása után elhelyezik a márványtáblák előtt virágaikat a küldöttek. Elsőnek az MSZMP Pest megyei Bizottsága, majd a Pest megyei Tanács, a Hazafias Népfront, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, a KISZ, a fegyveres testületek, a megyei bíróság és ügyészség nevében helyezték el a koszorúkat. Utánuk feketébe öltözött idős emberek, az áldozatok hozzátartozói helyezték et piros, sárga rózsáikat, a fehér krizantémokat. A koszorúzás az Internacionáléval ért véget. Átadta megbízólevelét a Svéd Királyság új magyarországi nagykövete nyolcadik osztályból. Ez ellen minden eszközzel küzdeni kell, nem csak adminisztratív úton, de felvilágosítással, a felelősségtudat felébresztésével. Ugyanilyen módon kell megértetni sok szülővel, hogy komolyabban vegye a mulasztásokat, jobban ellenőrizze, vajon jár-e a gyerek naponta rendszeresen iskolába. — A másik ilyen nagy gond a pályaválasztás. A szülők és a nevelők tudják igazán, mit jelent a családoknak félévkor elhatározni, a nyolcadikos fiú vagy leány hova adja be jelentkezési lapját, tovább tanuljon-e és hol, milyen szakmát válasszon. A pedagógiai bizottságok már most összeülnek a szülői munkaközösségekkel és a lehető legrészletesebben ismertetik a továbbtanulási, a pályaválasztási lehetőségeket. — A harmadik, egész évben aktuális feladat a szülői munkaközösséggel való törődés. Az iskolákat az igazgatók általában kiválóan képviselik, a családoknak, a szülői háznak azonban a legtöbb esetben ma még nincs teljesértékű képviselője. A szülői munkaközösségeknek tudatosan a szülők testületévé kell válniok, ehhez adnak segítséget a nevelési tennivalók ismertetésével a pedagógiai bizottságok. — Mindezt hogyan gondolják megvalósítani? — A szülők iskolája, akadémiáján keresztül. Ezeket az előadásokat eddig a TIT rendezte a nőtanáccsal közösen. Most a pedagógiai bizottságok is részt vesznek ebben a munkában. Az általános irányelveken túl felhasználják majd tapasztalataikat, megtárgyalják az egyes iskolákban, községekben levő helyi észrevételeket, nehézségeket.., _ kezdeményezésekét. EzeriKíóü)' tápaszta tatcseréket szerveznek a jól működő szülői munkaközösségek között, tanulmányozzák az iskolavezetés és a szülői munkaközösség választmánya, a pedagógusok és a szülők együttes tevékenységét. (k. m.) Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke szerdán fogadta Karl Torsten Brandel rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, a Svéd Királyság új magyar- országi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. A megbízólevél átadásánál jelen volt Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára, Mi- | liályfi Ernő, az Elnöki Tanács tagja, Péter János külügymi- j niszter, Kovács Imre vezér- j őrnagy és Gergely Miklós, a Külügyminisztérium proto- I kollosztályának vezetője. Felbontva maradt a járda... Helyreállítják a sétányokat a váci Duna-parion A váciak, s tegyük hozzá — az egyre nagyobb számban idelátogató idegenek — szívesen sétálnak a romantikus, gyönyörű panorámával rendelkező Duna-parti sétányokon. Természetes, hogy amikor a város közvilágításának korszerűsítése napirendre került, ezen a területen Js kicserélték sr hálózatot. A munkálátck során kábelvezetéket süllyesztettek a földbe, s emiatt két rakpart sétányán felbontották az aszfaltot. Az új, hangulatos világítás el is készült, azonban csak távolról gyönyörködhettek benne a Duna partját felkereső sétálók. Mert — nemegyszer fordult elő1 ilyesmi már másutt is — az aszfalt- járdák úgy maradtak, felbontva. Ugyanis helyreállításukhoz a városi tanács nem rendelkezett a szükséges pénzügyi kerettel. A sétányok a nagyforgalmú városban nem állhatták tartósan ilyen állapotban: ‘ a megyei tanács külön 200 ezer forint pótelőirányzattal sietétt a váciak segítségére, az Űt- és Vasútépítő Vállalat pedig az újra aszfaltozás munkálatainak elvégzését még az idei, utolsó negyedévre vállalta. Remélhetőleg a sétányok el is készülnek az év végéig. A JO FEJ hozzátette, hogy „ha ez normális”, de tény, hogy ettől kezdve hallgatólagosan ugyan, de vezérnek, az osztály szószólójának és eszének tekintették. Amikor először tört ki a botrány, mert néhány an nem éppen megjelelő stílusban adtak hangot véleményüknek, miszerint elegük van a söprö- getésből meg a ládatologaiás- ból, nem segédmunkásnak, hanem műszerésztanulónak jöttek ide, Karcsi volt az, aki finom diplomáciai érzékkel, az igazgatónál személyesen eljárva — a többiek még azt se nagyon tudták, hol az igazgatósági épület — elintézte az ügyet, s másnap már megkapták a beosztásukat. Ez végképp megalapozta hírnevét és tekintélyét, bár ő a hatalommal, ami az ölébe hullt, nem élt, nem hogy még visszaélt volna. Napokig elvolt közöttük úgy, hogy nem szólt egy szót sem, ha kérdezték, igenlő vagy tagadó fejmozdulaital felelt, mintha megkukult volna. A többiek otthonról jártak be a gyárba, ő volt az egyetlen, aki nem. A gyár munkásszállásán lakott, egy öreg portással egy szobában, aki minden este elmesélte neki, hogyan is volt az, amikor elfogta a két betörőt, akik pont akkor másztak át a falon, amikor ő szolgálatba ment, de ezenkívül jól kijöttek egymással. rí a vita volt, ha megakadtál lak, ha baj történt, mindegyikük azonnal Karcsit hívta. Azok előtt, akik tizennyolc éves fejjel alig viselnek el parancsot, utasítást, szava lett. Ha azt mondta így van, akkor az így is volt. Nem vitatkoztak vele, érezték, hogy mérhetetlen fölény árad belőle, ami eleve reménytelenné tesz minden ellenkezest. Ösztönösen követték példáját, azok, akik az első napokban fintorogtak az üzemi étkezdében, amikor látták, Karcsi mindenkor tisztára takarítja a tányért, maguk is így tettek. Szóhasználata is követőkre talált, ahogy Karcsi, ők is azzal kezdték mondókájukat: kérem szépen ... Példakép lett, s neve említése mindenkor az elismerő hümmögéssel járt együtt: nem vitás, hogy jó fej. Alakja mégis titokzatos maradt, a városban nem ismerték, valahonnét távolról jött, nem szólt otthoni dolgairól semmit, azt sem tudták, kiféle. Csapó, akinek legjobban imponált Karcsi, elhívta magukhoz vasárnapi ebédre, de másnap csak biggyesztette a száját, s közölte; nem mondott semmit. Megevett mindent, a mutternak elmondott valami nyúlpástétom receptet — megáll az ész, hördültek fel — amikor feldobtam a magnóra egy jó tekercset, köpte, hogy ki énekel, hát szóval... Ez már nem igaz — ez volt az általános vélemény, s Bakonyi Karcsi lassan mitikus bálvánnyá nőtte ki előttük magát, akihez csak ünnepnapokon illik közeledni. A bálványon az első repedés akkor jelentkezett, amikor test- nevelési óra ürügyén a városi strandra rendeztek kiruccanást, s Karcsi nem ment velük. Kérem szépen — mondta — én nem tudok úszni... Az osztály elhűlt. Létezhet valami, amit Bakonyi nem tud? Jól megtermett, arányos alkatú, s úszni nem tud? Már majdnem elfelejtették, eltemették az egész üavet, amikor kiderült, hogy a ping-pongütő úgy áll a kezében, hogy az kész röhej. Tiszta véletlen, ha egyszer eltalálja a labdát, Gyorsan le is építették, ne foglalja el az asztalt. És most mar repedés-repedést tágított a bálvány testén, végül is kiderült, Bakonyi, ami a sportot illeti — analfabéta. A bálványrombolásban az utolsó aktust az jelentette, amikor — a gyári KISZ-klubnapon — bebizonyosodott: széles ívben elkerüli a táncparkettet. Ez már sok volt. Ezt már nem bocsáthatták meg. \i agysága, ahogyan szédüle- IV tes gyorsasággal növekedett, most ugyanilyen iramban hanyatlott le. A dolgok sajátságos nagyságrendjét megszabó tizennyolcévesek sok dolgot megbocsátanak, de ha ebben a kettőben, a sportban meg a táncban valaki analfabéta, azt sohasem. Karcsinak mégis megbocsátották. Lelkes tanár úr megbetegedett, s nem jött be helyettes sem. Azt mondták, tanuljanak, csináljanak valamit, de nem hagyhatják el az osztálytermet, öthat percig mindenki matatott valamivel, de akkor Csapó, korának minden pimaszságával és keg-'etlenségével felállt, s azt mondta: srácok, van egy ötletem ... Bakonyi először némán állt a vallató szemek kereszttüzében, majd megadóan lehajtotta a fejét, mert megérezte, ha most nem beszél, többé neki ehhez az osztályhoz nem lehet csöppnyi köze sem. Kérem szépen jó — mondta — bár semmi közük hozzá, ez itt nem káderbizottság, de elmondhatom az életem. És mesélt, hangja halk volt, mégis hallotta mindenki, pisz- szenés nélkül figyeltek, soha, egyetlen szakoktató óráján sem volt még ekkora a csend. Karcsi olykor uijával az asztalra bökött, nem nézett rájuk, mondta: apámat nem ismerem, anyám takarítónő, két testvérem van, de már férjhez mentek. Szabatos mondatokban, felesleges kitérők nélkül sorolta, hol dolgozott, mit csinált, hogy pénzt keressen a gimnázium mellett. Másolt műszaki rajzokat, segített egy maszek esztergályosnál, volt küldönc, adminisztrátor a munkaügyi osztályon, kisegítő pincér, a nyá~i szünidőben, nyulat tenyésztett, méheket tartott — mint valami színes, kalandos regényt, úgy itták magukba mindazt, amit mondott. Karcsi arca sápadt volt, mintha bíróság előtt állna, úgy rakta envmás után a szavakat, s hogy mennyire megértette és megérezte az osztály Csapó kifejezte kívánságának mozgatórugóját, a végén azt is hozzátette: igazatok van, ti itt a városban ismeritek egymást. én messziről jöttem. Idegen vagyok, megnézitek, kit fogadtok be. Hát ez vagyok. Lehet — és most emelte fel először a fejét, mióta beszélni kezdett, s szembe nézett az osztállyal — hoav furcsa fickó vagyok. ért sok dologhoz nem értek, amihez ti értetek, de én tanultam, dolgoztam, s egyszer egy hónapban moziba mentem. Ez volt minden. £ elhallgatott. A többiek fe- ’ szengtek, valamit mondani kellene, hiszen olyan furcsa, olyan szokatlan, olyan fel- nőttes ez az egész. Most már mindent megértettek. Azt is, miért érti Bakonyi azt, amit ők nem, s miért nem tudja azt, ami nekik természetes. Mos* Karcsi nézte őket, s ők hajtották le a fejüket. Szégyelltek szólni, szégyell» ték mindazt, amit a strandon, meg a klubnapon elmondtak, ha viotiorogva is. mégis sebei két ütve. Kimondani még szégyelltélc. de mohukban már megfogalmazták: Karcsi igenis egy jó fej... Mészáros Ottó i jó fej — a tizennyolc /1 évesek kifejezését lefordítva az általánosan használt magyar nyelvre — annyit jelent, hogy: nagyon okos. Ilyen jó fej volt Bakonyi Karcsi,'azaz társai annak nevezték. Két héttel azután, hogy először lépték át a gyár, s a hozzátartozó iparitanuló-iskola kapuját, Karcsi már jó fej volt. Valamennyien érettségi után jöttek az üzembe, műszerésztanulónak. Konyítottak hát valamit a tudományokhoz, nem ijedtek meg, amikor csonka kúpról, á plusz béről vagy bármiről esett szó, de Karcsi...! Az más. Ott kezdődött, hogy második nap, amikor még csak bámészkodni engedték őket, de semmihez sem nyúlni, Karcsi a kezébe vett egy rajzot, nézegette, s kijelentette: nem jó. Ha ugyanis ilyen szögben köszörülik ki a nagyolóélt, az pillanatokon belül úgy elválik az anyatesttől, mintha soha ott sem lett volna. A többiek csak nézték, tátották a szájukat, s várták, most robban ki a botrány, kiderül, hogy nem is az van a rajzon, amit Karcsi mond, hanem daráló vagy tengeri herkentyű, amit akarnak, csak éppen nem nagyolókés. Némi összeröffenés után a művezető káromkodva elindult a szerszámszerkesztésbe, mert a rajz tényleg rossz volt. Ez volt az első eset. A második az, hogy Karcsi, az osztályfőnöki órán felállt, s elmondta, hogy a munkaügyi miniszter ilyen és ilyen számú rendelete értelmében nekik ez is, meg az is jár, de eddig semmit nem kaptak meg belőle, s „aggódva figyeli a fejleményeket”. A kínosan választékos stíluson a többiek vigyorogtak, Csapó még azt is Kérésünkre Kovács Antalné, a megyei nőtanács titkára elmondotta: nagy reményeket fűznek működésükhöz. — A nőtanács helyi szervei és a nevelők között már eddig is jó volt a kapcsolat, azonban a legtöbb esetben csak alkalomszerű. Most szervezetten dolgozhatnak együtt, mert a pedagógiai bizottság tagjait úgy válogatták össze, hogy valamennyi iskolatípust — óvodáktól a a szakiskolákig — képviselik. A tizenkilenc tagú megyei bizottság példájára a járásokban is, az aszódi és a szentendrei kivételével — megalakultak már a hét-tíz tagú járási pedagógiai bizottságok. A megyei pedagógiai bizottság az előzetes tájékozódás alapján októberben elkészítette félévi munkatervét. Kidolgozták, melyek a legfontosabb feladatok, miképpen nyújthatják a legtöbb segítséget a szülőknek a nevelési feladatok megvalósításában. Kovács Antalné örömmel állapította meg, hogy a pedagógiai bizottságok jó úton indultak, máris kézzel fogható eredményekről számoltak be. Monori Balázsné, a ráckevei járási bizottság felelőse, aki maga is nevelő, értékes előadást tartott Kis- kúnlacházán az egybegyűlt tanítóknak, tanároknak és a szülői munkaközösség képviselőinek. Cegléden, Nagykörösön a városi pedagógiai bizottság rendszeres fogadónapot tartott, amelyeket a tanácsot kérők máris sűrűn igénybe vesznek. A gödöllői és az aszódi járásban a szülői munkaközösségek tagjainak több előadást rendeztek. — Hogyan csoportosították .a ...Jeanimlálsat, ..melyek.r.A Jegsjírgösebb feladatok? -,-T — Három tő feladatot állapítottunk meg az elkövetkezendő félévben. A megyében elég sok gyermek, a tanulók 11 százaléka nem végzi el az általános iskolát. Bukás, a szülők nemtörődömsége folytán kimaradnak a Karl Torsten Brandel nagykövet megbízólevele átadásakor beszédet mondott. Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke válaszolt a nagykövet beszédére. A megbízólevél átadása után a nagykövet bemutatta Dobi Istvánnak a kíséretében megjelent Ulf Magnus San- degren nagykövetségi harmadtitkárt. Az Elnöki Tanács elnöke ezután szívélyesen elbeszélgetett a nagykövettel. (MTI)
