Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-29 / 280. szám
PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK í VIII. ÉVFOLYAM, 280. SZÁM ÁH A «« FII.I.ÉR ŐSZI HATÁR 1984. NOVEMBER 29, VASÁRNAP f. HARCOK KONGÓBAN Stanleyville helyzete ingatag — Á szabadságharcosok újra rendezik soraikat — Gbenye Szudánban tartózkodik V, , « ;- „Vjfc ivfel|l ul Jf pp! Ilii ? :■:% ;i 5 : :: JÉ Stanleyville-ben szombaton reggel ismét fellángoltak a harcok a fehér zsoldosok által vezetett kongói kormánycsapatok és a felkelők között. Csőmbe katonái megpróbálják kivetni a felkelőket utolsó állásaikból is, ennek a hadműveletnek a sikere azonban teljesen kétséges. A UPI jelentése szerint a szabadságharcosok bevették magukat a dzsungelbe és újra rendezik soraikat, hogy később ismét támadást intézhessenek Stanleyville, s az északkeleti országrész fontos városai ellen. Mint a katonai szakértők megállapítják, a felkelők heves stanleyville-i ellenállása alighanem bevezetője annak a hosz- szú harcnak, amely Kongó északkeleti területeiért folyik. E térségek túlnyomó része jelenleg a felkelők birtokában van. Stanleyville helyzete önmagában is ingatag. Miután pedig a belga ejtőernyősöket kivonták az innen 370 kilométernyire északkeletre fekvő Paulisból, ez utóbbi város máris visszakerült a felkelők kezébe. Paulistól legközelebb 280 kilométerre, Bhuta városban találhatók kormánycsapatok. Más nyugati jelentések szerint a stanleyville-i körzetből kiszorított felkelők egy része átlépte a szudáni határt, s az ottani hatóságok menekülttáborokban látják el őket élelmiszerrel és gyógyszerrel. Sorsukról a szudáni kormány szombaton dönt. Időközben Khartoum lakossága tüntetéseken követelte, hogy a kormány nyújtson gyakorlati segítséget a kongói felkelőknek. Mint az AFP jelenti, a kongói felkelők vezetői: Christopher Gbenye, a Stanleyville- ben megalakított Kongói Nép- köztársaság elnöke — Gaston Soumialot, a kongói forradalmi kormány miniszterelnöke, Olenga tábornok és Pierre Mulele, jelenleg a Szudáni Köztársaság területén tartózkodnak. Erre vonatkozólag Ahmed Hasszán, a szudáni egyenlítői tartomány főbiztosa tett hivatalos nyilatkozatot. Adoula volt kongói minisz- C terelnök repülőgépen Brüsz- 6 szelbe érkezett. Kísérete sze- rint látogatásának „nincs po- ^ litikai jelentősége”. Az Afrikai Egység Szerve- zetének kongói békéltető bi- zottsága folytatta munkáját Nairobiban. Az eddigi tárgya- lásokról nem adtak ki közle- í, ményt. £ Az ENSZ-tagállamok afri- >' kai csoportja is ülést tartott a •• világszervezet székhelyén. Az afrikai csoport úgy 5i döntött, hogy a Biztonsági ^ Tanács összehívását fogja í kérni a kongói ügyben. ^ A Csombe-kormány nyilat- kozatban jelentette be, hogy g eleve semmisnek fogadja el g az „ad hoc” bizottság minden határozatát. á i Az érem - harmadik Az átalány Öt csőkút, két szivattyú és tizenöt ember munkája nyomán folyik a csapokból Szentendrén, Pomázon, Budakalá- szon és Leányfalun az ivóvíz. Naponta az emberek sokszor elcsavarják a csapokat, megnyomják a közkutak nyomókarját, de vajon hányán gondolnak arra, mennyi gondot, munkát igényel a csapokból folyó friss víz? A szentendrei vízműtelep 1959-ben került a városi tanács kezelésébe, és négy kilométer hosszú volt a csőhálóKedden ENSZ-közgyulés Ghánái küldött elnököl Az ENSZ 33 afrikai tagállama elhatározta, hogy a kedden kezdődő közgyűlés elnökévé Alex Quaison-Sackeyt, a Ghana állandó ENSZ-delegá- tusát jelölik. A szudáni Omar Adil és a libériái Nathan Barnes visszavonta jelöltségét. Az afrikai csoport határozata lényegében biztosítja a ghanai delegátus megválasztását, mert az ENSZ tagállamainak korábbi megállapodása értelmében a közgyűlés elnöki tisztsége ez alkalommal Afrika valamelyik országának képviselőjét illeti meg. Néhiísttj percr® meg- sssítktBtli a 99forró drót** A Fehér Házat és a Kremlt összekötő közvetlen telefonvonal, amelyet világszerte torrá drót” néven tartanak számon, pénteken néhány percre megszakadt. A zavart az okozta, hogy a Koppenhága főtere közelében dolgozó útépítő földgyalu egy nagy kő inegmozdítása közben megsértette a vezetéket. A földgyalu akciója következtében több mint ezer Dániát és Dél-, illetve Nyu- gat-Európát összekötő telefonvonal szakadt meg. Ezek közül a legfontosabbat, a „forró drót-ot” rövidhullámú rádióadó-vevő készülék beállításával pótolták. Ilten ess amerikai Mars-ralkéfa Hírügynökségi jelentések szerint szombaton — magyar idő szerint 15.22 órakor — az Egyesült Államokban felbocsátották a Mariner—4 elnevezésű Mars-rakétát. A Mariner—4-et kétlépcsős Atlas- Agena rakéta emelte a magasba. A rajt jól sikerült és a Mars-rakéta már úton van célja felé. Július 15-e táján a Mariner —4 televízió kamerái 13 750 kilométer távolságból 22 fölvételt készítenek, a felvételeket magnetofonszalagra rögzítik, majd fél óra múltán visszajuttatják a földre. ADEN Méltó köszöntés... Bombarobbanások köszöntötték az Adenba látogató Greenwood brit gyarmatügyi minisztert. A robbanások kö- következtében több angol katona megsérült. A központ Vízgondok zat, ma már huszonnégy. A tanács jól gazdálkodott a rábízott vagyonnal, mert 1963- ban, amikor átadta a vízműtelepet a Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnak, az már fejlett, jól működő vállalat volt. Az Országos Vízügyi Főigazgatóságnál elmondták, hogy az átszervezést a Dunakanyar fejlesztési terve és a megye vízellátásának hatásosabb megszervezése tette szükségessé. Egy megyei vállalat ugyanis lényegesen több anyagi eszközzel, üzemi lehetőséggel rendelkezik, mint a tanácsok illetékes osztályai. A szentendrei vízműtelep új gazdája nem feledkezett meg Szentendre és környékének kulcsfontosságú helyzetéről. Ismeretes, hogy kedvelt kiránduló-, üdülőhelye ez az országnak, ezért a hálózatbővítés tovább tart. Jelenleg a pismányi részen három és fél milliós költséggel, Petyinán pedig kétmilliós beruházással korszerűsítik, bővítik a vízvezetékhálózatot. Mészáros Imre, a szentendrei kirendeltség vezetője a jó gazda büszkeségével vezet végig a birodalmán. A hatalmas kertben — az országúitól a Dunáig terjed — sorakozik az öt kút. Az ezekből nyert vizet nyomja a gépház éjjel-nappal zúgó két szivattyúja a hálózatba. A gépházban négy gépkezelő dolgozik váltott műszakban. Napi 3000 köbméter jó ivóvizet adnak a városnak és környékének. Gondok is vannak. Nem a vízműn múlik, hogy Pomázon néha — főleg a nyári csúcsfogyasztás idején — akadozik a vízellátás. A vizet 150-es cső viszi Po- mázra. Ez az átmérő nem elég a község vízellátásának biztosítására, mert legfeljebb leágazó méretnek felelne meg, de nem fő nyomócsőnek. Azért valami megoldást mindig találnak, mert a nyári hónapokban a vízmű az ipari üzemek — papírgyár, kocsigyár —, ellátását csökkenti, hogy a lakosság igényeit minél jobban ki tudják szolgálni. Ez az érem egyik öldala. A Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat a nyári hónapokban 30—35 százalékos veszteséggel dolgozik, az átalány miatt. A vízmérő óra közismerten hiánycikk és még a Fővárosi Vízműveknek is gondot okoz gyakran azok javítása, vagy az alkatrészek beszerzése. A fogyasztók az átalányban elszámolt vízzel locsolják a kertet, a járdát. Nagy előszeretettel rögzítik a kutak karját kődarabkákkal, ami rendszerint beesik a kútba, rá a szelepre, s állandóan szivárog a víz. Ezt is elbírja az átalány ... Ez az érem másik oldala. Az éremnek van még egy „harmadik” oldala is, ezt a vállalat pesti központjában, a Kékgolyó utcában ismerhetjük meg. Szűk udvarban, agyonzsúfolt irodában — az igazgató harmadmagával szorong egy szobában — dolgozik a vállalat. A könyvelés átjárószoba. Nagyon nehéz ilyen körülmények között jó munkát végezni. Az ilyen „központ” nem megfelelő egy megyei vállalatnak, amely egész Pest megye vízügyi gondjait vállalja. A vállalat nemcsak szolgáltató, hanem főleg építő jellegű. Kútfúrásokat, vízlelőhelyek feltárását, azoknak kiaknázását végzi. Még a múlt évben négy teherautó felett rendelkeztek, pedig akkor kézi fúrásokat végeztek csak. Azóta már bizonyos mértékben gépesítették őket, de ma már csak három kocsival rendelkezik. A hatásos gépi fúráshoz szükséges szerszámokat, a brigádokat gyorsan és fennakadás nélkül kellene az egyik munkahelyről a másikra szállítani, de ez három teherautóval nagyon bajos. A három közül is az egyik TEFU-kocsi, amely — a szerződés ellenére is — gyakran nem jelentkezik a vállalat központjában. És ez az érem harmadik oldala, amin sürgősen változtatni kellene. Karácsonyi István Irigység nélkül Az elnök és a helyettese között — amint a tagság beszéli — gyakoriak az ellentétek. A tsz-ben mindenki tud erről, azt is tudják, hogy a torzsalkodásnak az elnökhelyettes irigysége az oka. S ez az ember nem is restelli kimondani, hogy irígyli társától a magasabb beosztást, melyre önmagát tartja alkalmasabbnak. Intrikál, rágalomhadjáratot indít az elnök ellen, híveket toboroz maga mellé. Nem csoda, ha ilyen légkörben a tagok is bizonytalanok, a tsz-tagsága két táborra szakad, s nem a józan ész, hanem az indulatok a két tábor tanácsadói. Az irigység nem csupán ellenszenves, de fölötte veszélyes jellemgyengeség. Alantas indulatok táplálják, s ha valakin elhatalmasodik, se lát, se hall. Állandó lázban ég, bosz- szút forral, és képtelen a tárgyilagosságra. Mi az irigység kórokozója? Némelyek szerint természet dolga. Hiszen vannak „született”, megrögzött irígykedők. Nem reális okoskodás ez, hiszen nem igen születik senki sem irigynek. Viszont valóban vannak olyan emberek, akik nem tudják elviselni mások sikereit. Felszisszennek, ha valamelyik társukat előléptetik, vagy az fizetésemelést kap. Hátha még valami váratlan szerencse is ér környezetükből valakit, nyereményhez, vagy örökséghez jut. Az irigy ember ilyenkor elátkoz minden égi és földi hatalmat,. s napokig nem tud nyugodtan aludni sem. Az életben előfordul, hogy egyik embernek több , szerencséje van, kevesebb baj éri, kisebb erőfeszítéssel könnyebben boldogul társainál. Van olyan eset is, amikor valaki joggal gondolhatja: „Ezt a posztot vagy elismerést én is megérdemeltem volna.” De az irigység legtöbbször mégsem az ilyenfajta mérlegelés nyomában támad, mert egyáltalán nem a tárgyilagosság a szülőanyja. A tárgyilagos, önmagát ismerő ember még ha hátrányosabb helyzetbe kerül is, legfeljebb bosz- szankodik, esetleg elkeseredik, vagy — ami a rokonszenvesebb —, nyíltan kimondja sérelmét. De nem így tesz az, akinek az önzés, önmaga túlbecsülése, vagy a hiúság adja a tanácsot. Az ilyen embert elönti az irigység, szidja a sorsot, és alattom- ban intrikálni kezd az ellen, akit irigyel. Mindannyiunk közös ismerőse az a törtető, becsvágyó ember, akit szinte szétvet a diadal, amikor feljebb lép a számára boldogulást jelentő létrán, s amikor maga mögött hagy valakit. Ugyanez az emberfajta érez emésztő irigységet is, ha másoknak valami jobban sikerül. Az irigység egyébként szánandó jellemhiba, gyötrő, emésztő lelkiállapot. Az irigy ember zaklatottan él, hiszen örökké a mások lépteit lesi, a mások szerencséjének ingadozásain lelkesül vagy kesereg, s örökké a „titkos erőket” kutatja, melyek segítségével állítólag mások boldogulnak. S talán nem is gondol arra, hogy a szerencse legfeljebb egy-egy lottónyeremény formájában köszönthet csak az emberre; hiszen ma már az érvényesülés, az előbbre jutás tehetség, rátermettség és tudás dolga. Ki-ki maga szerencséjének a kovácsa. A mondásban van sok igazság, még ha az ötös találatra nem is vonatkozik. De, arra igen, hogy megbecsülést, rangot csak szorgalommal, becsüléies helytállással szerezhet az ember.' Így tehát az irigykedő is jobban teszi, ha intrikálás, gyűlölködés, a sors és a szerencse csepülése helyett széjjelnéz a maga portáján, megpróbál a legnagyobb tudomány, az önismeret birtokába jutni, utána pedig tehetségét, adottságait, tudását fejlesztve, könnyebben meghódítja az áhított szerencsét is. Rátermettebb társakra irigykedni pedig meddő dolog, felesleges önmarcan- golás. Kellő életbölcsességgel kell tudomásul venni, hogy nem vagyunk egyformák. De azt is: minden szinten lehet valaki hasznos, alkotó ember. Kékesdi Gyula
